Magyar Szó, 1975. május (32. évfolyam, 132-147. szám)

1975-05-16 / 132. szám

Péntek, 1975. május 13. M­U­S A fegyverek hütyje A mindenáron meg­nyugvásra és meg­nyugtatásra törekvők azt mondják: az a fő, hogy egyszer már az egész véget ért. A kis népek jogait szí­vükön viselőknek, a nem­zetközi viszonyok demokra­tizálásáért harcolóknak azon­ban minden okuk megvan az aggodalomra: az USA az erősebb joga érvényesítésé­nek, a fegyverek alkalmazá­sának olyan drasztikus for­májához folyamodott, amely sérti valamennyi kis nép szuverenitását és a nemzet­közi élet alapvető normáit. Tudjuk, mi történt: az amerikaiak elsüllyesztettek három kambodzsai hajót, partra szálltak egy kam­bodzsai szigeten, erőszakkal visszafoglalták a Mayaguezt, bombáztak egy kambodzsai repülőteret és a kambod­zsaiakat rákényszerítették, hogy visszaadják a lefoglalt amerikai hajó legénységét. A fentiek lejátszódása után a megnyugtatásra törekvők azzal érvelnek, hogy a ve­szély elmúlt, az USA nem is akart a figyelmeztetésnél to­vább menni, az amerikai elnök az egész akciót csak a hazai közvélemény és a szövetségesek megnyugtatá­sára szánta. Szerintük a vietnami há­ború elvesztése után Ameri­kában sokan kifogásolták a gyors visszavonulást, hiá­nyolták az erélyes katonai fellépést, külföldön pedig akadtak amerikai szövetsé­gesek, akik ennek alapján már amerikai árulást emle­gettek, attól kezdtek tarta­ni, hogy az USA cserben­hagyja őket. Ford elnök most az ame­rikaiak tudtára akarta ad­ni, hogy a kormány kész erélyesen is fellépni, nem kell tehát az amerikai ér­dekek feladásától félni, a szövetségeseket pedig meg akarta nyugtatni: egy — minden valószínűség szerint kémkedéssel foglalkozó — amerikai hajó védelmében is készek kockáztatni a há­borút, hogy ne tennék ezt meg lényegesebb dolgok ese­tében. A pszichológiai ha­tást elérték. A kedélyek már megnyugodhatnak. Ebben a rezonálásban, ter­mészetesen,­ van igazság. Csakhogy 1975-ben már nem lenne szabad így tekinteni a világra. A vietnami nép győ­zelmétől a világ éppen azt várta, hogy befejeződik az a korszak, amelyben az erő­sebb feljogosítva érezte ma­gát arra, hogy erőszakot al­kalmazzon a gyöngébbel szemben. Izrael tette állan­dó gyakorlattá ezt a mód­szert Libanon és általában az arab országok elleni ag­ressziói során. De nem az izraeliek találták ki, évszá­zadokon át ez volt a gya­korlat a fegyverek erejére alapozott világban. Éppen ezért az amerikai akció fá­jó figyelmeztetésként hat: még nem a múlté az a vi­lág, amelyben ezt a mód­szert büntetlenül alkalmaz­ni lehet, az erősebb még sokáig dölyfös erőszakhoz folyamodik, valahányszor szükségesnek tartja. Az incidens már lezárult, nem lett belőle új háború. De a vietnami nép győzel­me feletti örömet kissé meg­zavarta. Arra figyelmeztet, hogy még sok győzelmet kell aratniuk a világ elnyomott népeinek, amíg a kis orszá­gok, a gyöngébbek teljes biztonságban érezhetik ma­gukat. b-t . Az am­erikai flotta visszavette a lefoglalt italat (Folytatás az 1. oldalról) öt-hat amerikai vadászgép támadásokat hajtott végre a­ sziget és a sihanoukville-i kikötő ellen. Végül hozzá­tette, hogy nem végleges adatok szerint két kambod­zsai hajó elsüllyedt. Nyolcszáz tengerész­gyalogos még mindig Thaiföldön Bangkokból jelenti­ az AFP. A thaiföldi külügyminisz­térium közölte, hogy az Uta­pao támaszponton még min­dig körülbelül 800 amerikai tengerészgyalogos tartózko­dik, noha a thaiföldi kor­mány követelte, hogy a ten­gerészgyalogos egységek azonnal távozzanak a tá­maszpontról. A külügyminisztérium köz­leménye szerint a támasz­pontról mintegy 300 tenge­részgyalogos­­ távozott, hogy részt vegyen a Mayaguez hajó kiszabadításában. A kommunista mozalom nem irányítható egy központból A Francia KP főtitkárá­nak álláspontja Párizsból jelenti a Tan­­j'dy. Georges Marchais, a Fran­cia Kommunista Párt fő­titkára, külföldi újságírók­kal beszélgetve kijelentet­te, hogy a Francia KP el­lenzi bármilyen központ lét­rehozás­át, amelyből a nem­zetközi kommunista mozgal­mat irányítanák. Marehais hangsúlyozta, hogy pártja c­sak akkor írja alá az euró­pai kommunista és munkás­pártok tervbe vett értekez­letének záróhattározatát, ha az elfogadható lesz a Fran­cia KP számára. Marehais szavai szerint a Francia KP úgy véli, hogy egy ilyest értekezleten hasz­nos felmérést kell végezni, és konkrét célt kell kitűz­ni, mint amilyen a béke, megőrzése, a békés egymás mellett élés, az imperializ­mus elleni harc. A Francia KP azonban nem híve a társadalmi és a gazdasági status quo megtartásának. Mi azt akarjuk — hangsú­lyozta Marehais —, hogy a társadalmi harc és a szoci­alizmus tovább fejlődjön. MAGYAR SZÓ Washingtonból hiányzott a jóindulat Nyugat-európai vélemények a­­sziámi­­öböli fegyveres beavatkozásról A belga közvélemény vé­leménye szerint a Kambod­zsa elleni legújabb hadmű­velet voltaképpen politikai gesztus volt. Ford elnök csupán azért folyamodott erőszakhoz, hogy a válasz­tók és­­Amerika szövetsé­gesei előtt bebizonyítsa: az USA semmit sem vesztett erejéből. Általános vélemények sze­rint a Fehér Ház magyará­zatai nem meggyőzőek, hisz alig néhány­­héttel ezelőtt nyugodtan „leírt több száz milliárd dollárt”, amelyet az indokínai bábkormányok fenntartására fordított. A politikai körök úgy vé­lik, hogy­­a fegyveres be­avatkozás következtében bi­zonyára rosszabbodnak majd az USA­­és Thaiföld kap­csolatai. Londoni hír szerint az amerikai katonai beavatko­zás nagy aggodalmat keltett a brit közvéleményben. A Guardian című lap a követ­kezőképpen juttatja kifeje­zésre a közvélemény nézetét vezércikkében: „Úgy lát­szik, hogy Ford amerikai elnök túl sokat és túl gyor­san akar elérni, amikor az amerikai csapatokat egy olyan akcióba sodorta, amely kétségtelenül kiszámíthatat­lan következményekkel ]ár. A Morning Star a maga részéről megállapítja,­ hogy Ford elnök a nemrég fel­szabadult Kambodzsa elleni támadásra tett g varancsával megszegett" minden diplomá­ciai konvenciót. A Times sajnálatos ese­ménynek minősíti az inter­venciót, s megállapítja: az akciót­­ túl korán indították, Washingtonnak több készsé­g­et és jóindulatot kellett volna tanúsítania a megol­dás politikai úton való fel­kutatása érdekében. Jubileumi ünnepség Ausztriában Az államszerződést teljesíteni kell A kis országok sokat tesznek, ha valóra váltják az ENSZ-alapokmány elveit . Kirchschläger köztársasági elnök beszéde és interjúja az Osztrák Államszerződés 20. évfordulóján Dr. Rudolf Kirchschläger osztrák államfő az Oszt­rák Államszerződés aláírásának 20. évfordulója al­kalmából a bécsi Hofburgban megrendezett ünnepsé­gen kijelentte: Ausztria az utóbbi húsz év alatt a sta­bilitás igazi tényezőjévé vált Közel-Európában. Az ünnepségen az állam­­szerződést aláíró kormányok nevében részt vett Kuznye­­cov szovjet külügyminiszter helyettes, Shepherd brit mi­niszter, Levy amerikai igaz­ságügy-miniszter és Adelin francia miniszter. Az osztrák államfő beszé­dében megállapította: Auszt­ria tartósan semleges ország, amely részt vesz a világ tár­sadalmi és, gazdasági fejlődé­sében, és a problémákkal oly módon száll szembe, amely népének demokrati­kus érettségét tanúsítja. Vé­leménye szerint a kis orszá­gok már azzal is sokat tesz­nek, ha nem zavarják meg a nemzetközi békét, nem vál­nak a válságok központjává és területükön valóra vált­ják azokat az alapelveket, amelyeket a népek közössé­ge ugyan az ENSZ Alapok­mányába iktatott, de általá­ban véve még nem váltott valóra. A jubileum alkalmából az osztrák lapok számos cikket és kommentárt közölnek. A cikkek többsége általában véve negatív értelemben fog­lalkozik a Szövetségi Végre­hajtó Tanács nyilatkozata­­­val, amely állítólag „nagyon meglepte” az osztrák kor­mányt. A Neue Kronen Zeitung cí­mű bécsi lap Az államszer­ződést teljesíteni kell cím­mel interjút közöl Kirch­schläger osztrák elnökkel. Az osztrák—jugoszláv kap­csolatokról a következőket mondta: — Az államszerző­dés teljesítésének elve ér­vényes akkor is, amikor ju­bileumot ünneplünk. Szíve­sen megteszek mindent, ami módomban van, hogy hozzá­járuljak a kisebbségi kérdés megoldásához. Ami a Jugo­szláviával való kapcsolato­kat illeti, remélem, hogy tisz­tázzuk a problémákat, ami Jugoszlávia és Ausztria zös érdeke.” Re­ vonatkozó cikkeit illeti, ezek olyan hangnemben íródtak, amely korábban csak a fa­siszta lapokra volt jellemző”P­ooooo Dr. Bruno Kreisky osztrák szö­vetségi kancellár nyilatkozata — amelyben a jugoszláv sajtó cikkeit a fasiszta lapok cikkei­­hez hasonlítja — meglepő és mé­lyen sej­tő, a jugoszláv és a kül­föléti közvélemény is jól tudja, mit és hogyan irt a jugoszláv sajtó. Olyan cikkek voltak ezek, amelyek részletezték és megma­gyarázták az Ausztriában élő szlovén és horvát nemzeti ki­sebbség helyzetével kapcsolatos jugoszláv politikai alaptételeit, valamint a kulturális javaink és irattáraink visszajuttatására vonatkozó követeléseinket. A jugoszláv újságírók kétségtele­nül boldogabbak lennének, ha nem­­kényszerültek volna az Ausztriában megnyilvánuló újfa­siszta jelenségekről, az újfasisz­ta csoportok gyűléseiről és Ju­­goszlávia-ellenes tevékenységé­ről írni, amelyek tevékenységét maga az államszerződés is tiltja. Í­la az osztrák kormány, sok más ország példájára, végül is útját állná az effajta tevékeny­ségnek, bizonyára a jugoszláv sajtó támogatását és rokonszen­­vét élvezné. Mindenesetre a feltételezhető­en elhamarkodott és meggondo­latlan nyilatkozat nem gátol majd bennünket abban, hogy továbbra is rámutassunk az ál­lamszerződésből Ausztriára há­ruló kötelezettségekre, a minket aggasztó tényekre. Úgyszintén e nyilatkozat nem semmisíti meg azt a reményünket sem — ame­lyet a cikkekben és a hivatalos dokumentumokban mindenkor kinyilvánítottunk —, hogy egy napon Ausztriában is felisme­rik, melyik a Jugoszláviával va­­ló együttműködéshez és jószom­szédi viszonyhoz vezető út. Bi­zonyára nem az, amelyen az osztrák kormány ma halad. Kreisky kancellár nyilatkozata újabb, igen átlátszó próbálkozás arra, hogy a közvélemény fi­gyelmét elterelje a jugoszláv— osztrák viszály lényegéről”. (Tanjug* Kreisky kancellár sértegeti a jugoszláv sajtót Bécsből jelenti a Tanjug. Kreisky osztrák kancellár Bulgáriából való visszaérke­zése után durván visszauta­sította a Szövetségi Végrehaj­tó Tanácsnak az Ausztriával kötött államszerződésre vo­natkozó nyilatkozatát, egy­idejűleg pedig súlyosan meg­sértette a jugoszláv sajtót. Az APA osztrák hírügy­nökség az alábbiakat írta az osztrák kancellár Bulgáriá­ból való visszatéréséről szó­ló jelentésében: „Dr. Kreisky szövetségi kancellár Szófiából való ha­zatértekor a belgrádi kor­mánynak a szlovén kérdésre vonatkozó legújabb nyilatko­zatával kapcsolatos kérdésre válaszolva kijelentette: nem tartja célszerűnek, hogy rész­leteiben foglalkozzon a tart­hatatlan vádakkal. Eddig még egyetlen ország sem for­dult ilyen hangnemben Ausztriához, s ezeket a mód­szereket Ausztriának a leg­határozottabban vissza kell utasítania. Ami a jugoszláv sajtó erre Góliát Dávid ellen Hogyan támadták meg a VII. flotta egységei a kambodzsai őrnaszádokat A WASHINGTONI Fehér Ház, a Pentagon és a State De­partment közös akciója az, hogy a 7. flotta, 1100 tengerészgyalo­gos, egy repülőraj, több hadiha­jó és egy repülőgép-anyahajó is támadást intézett hét kisebb kam­bodzsai naszád ellen, hogy ki­szabadítsák, a Maggeguez nevű kereskedelmi hajót. Három kambodzsai hajót elsüllyesztet­tek, négyet megrongáltak. Az ember áldozatokról nem érkezett jelentés, de valószínűleg többen elestek a csatában. Az amerikaiak támadása isko­lapéldája volt a három fegyver­nem összehangolt akciójának. Az amerikai 7. flotta több egy­sége, köztük a Coral Sea ne­vű repülőgép-anyahajó, a Sziá­mi-öbölben egészen megközelí­tette a kambodzsai partokat. Ezt megelőzően a thaiföldi ame­­rikai katonai támaszpontokra Okinawáról átvezényeltek mint­egy 1100 tengerészgyalogost. Közép-európai időszámítás sze­rint fél órával éjfél előtt, helyi idő szerint hajnalban, a va­dászgépek és a bombázók el­süllyesztettek két kambodzsai őr­naszádot, amelyek a lefoglalt amerikai hajó körül cirkáltak. A repülőgépek még négy csó­nakot megrongáltak. Sihanouk­­ville kikötőváros bombázása után a tengerészgyalogosok el­foglalták a Mayaguez hajót. Ez idő alatt ejtőernyősök ereszked­tek le Koh Tang szigetre. AZ AMERIKAIAKNAK igen könnyű volt elfoglalni a keres­kedelmi hajót, mert úgy látszik­, nem tartózkodott rajta senki. Amerikai források szerint „a t­ö­­rös khmerek” beleegyeztek, hogy visszaadják a hajót és sza­badon bocsássák a legénységet. Mintegy 40 amerikai tengerészt és 5 thaiföldit, akikről senki sem tudta, hogy az amerikai ke­reskedelmi hajón voltak, egy kambodzsai járőrcsónak átad­ta az amerikaiaknak. Mind­ a 45- en egészségesek. A szigeten azonban­­ ezután is folytatódott a harc. Az ame­rikai tengerészgyalogosok egy­ségei azon voltak, hogy vissza­jussanak a hadihajókra. A kam­bodzsaiaknak egészen biztosan jelentősebb veszteségeik voltak ebben az egyenlőtlen harcban. Gerald Ford amerikai elnök a televízióban közölte az ameri­kaiakkal, hogy az akció „sikere­sen véget ért”. Az amerikai veszteségekről azonban nem be­szélt, Ford után Schlesinger hon­védelmi miniszter tartott be­szédet, de ő sem említette az amerikai katonák veszteségeit. Csak annyit mondott, hogy mindkét részről voltak áldoza­tok. TÖBB ÓRA elmúlt, míg az új­ságíróknak sikerült megtudniuk pentagont biztos forrásokból, hogy három amerikai helikop­ter lezuhant, három amerikai katona életét vesztette és nyolc megsebesült. Mindez azért történt, mert a kambodzsaiak őrizetbe vettek, egy hajót, amely kambodzsai vi­zeken tartózkodott, és amely fegyvert szállított. És mindez ak­kor történt, amikor a kambod­zsai nép az imperializmus felet­ti győzelmét, az ország felsza­badulását ünnepelte. A győzelem ünnepe A cél: egyesült és független Vietnam Százezres tömeg Hanoi utcáin — Le Duan beszéde befolyásnak voltak kitéve, fel kell számolni az élőskö­­dést és a téves eszméket, amelyek Dél-Vietnamban egyes embereket hatalmuk­ba kerítettek — mondta. Hangsúlyozta, hogy a m­e­­zőgazdaság és az ipar fejlesz­tésével párhuzamosan válto­zásoknak kell­­történniük a szellemi, a tudományos szfé­rában is. Vietnam, mint mondta, baráti kapcsolatokat épít majd ki minden ország­gal a békés koegzisztencia el­vei alapján. Le Duan nélkü­lözhetetlennek mondta a test­véri szocialista országokkal való szolidaritás megszilárdí­tását a proletár nemzetközi­ség szellemében. — Vietnam továbbra is a szolidaritás és a barátság politikáját foly­­tatja a szomszédos délkelet­ázsiai és a fejlődő országok iránt — tette hozzá. A tegnapi ünnepséggel kapcsolatban érdekességként említhetjük, hogy 21 év után­­ először érkezett postakülde­­­­mény Ho Si Minh Városból — a volt Saigonból — Ha­­j­noiba, összesen 15 660 levél­e érkezett egy repülőgépen. A feladók sok borítékon több címet és nevet is feltüntet­tek, remélve, hogy a külde­mény így biztosan eljut a címzetthez. Hanoiból jelenti a Tanjug. A Vietnami Demokratikus Köztársaságban emelkedett hangulatban kezdődött meg egész Vietnam felszabadítás Saigon neve hivatalosan is Ho Si Minh Város A Chai Phong nevű rá­dióállomás híradása sze­rint a Dél-Vietnam felsza­badulása alkalmából ren­dezett általános nemzeti ünnep keretében tegnap Saigont hivatalosan Ho Si Minh Városnak nevezték el. A rádió felszólította Dél- Vietnam népét, hogy ve­gyen részt a felszabadu­lás megünneplésében. sának megünneplése. A fő­város utcáit џћ emberek százezrei özönlötték el, a nyilvános helyeken művész­­együttesek léptek fel, lab­darúgó- és röplabdamérkőzé­seket rendeztek. Tegnap es­te Hanoiban filmeket mutat­tak be a győzelemről, vala­mint díszüléseket tartottak, később pedig színpompás tű­zijáték volt. Le Duan, a Vietnami Dol­gozók Pártjának első titká­ra a győzelem nagy ünnepén tartott beszédében felszólí­totta honfitársait, hogy épít­sék újjá az ismételten egye­sült új, békeszerető, függet­len és demokratikus Vietna­mot. — Most át kell alakítani Vietnamot, meg kell változ­tatni az emberek mentalitá­sát, akik éveken át külföldi 3. oldal ■4Í* , Ж. ALPESI) ■TEJBŐL)’­­PUKARKA .

Next