Magyar Szó, 1975. június (32. évfolyam, 163-177. szám)
1975-06-16 / 163. szám
Hétfő, 1975. június 16. MAGYAR SZÓ Szívesen viseljük mindannyian Megkezdődött a munka a Partizanút 75 ifjúsági építőtáborban Felsorakozott talicskák, az ebédlőnél berregő, bulldózer, szerszámok, kellékek, ágyak tornyai fogadtak bennünket tegnap délelőtt a Partizánút75 ifjúsági építőtáborban Letenkán. És természetesen a már ott szorgoskodó építők, az első váltás elsőként érkezett brigádja, Újvidék község fiataljai, akik azonnal hozzáláttak a táborrendezési munkához, hogy minden a helyén legyen, mire megkezdődik az esti szórakoztató fogadóműsor. Hamarosan megérkezett az erősítés is,, egymás után álltak meg az Adáról, Indjijáról, Zrenjaninból, Zomborból jövő autóbuszok, s a kora délutáni órákban már csak két brigád megérkezésére vártak. Rövid idő alatt benépesedett az építők tábora és szinte ezzel egyidejűleg megkezdődött a Partizánút ’75 ifjúsági munkavállalás is. — Mi már tegnap is jártunk a táborban — magyarázza Rajko Grahovac, az újvidéki Pane Djukić építőbrigád parancsnoka, a belügyi titkárság, kamenicai szakközépiskolájának a nevelője. — Tudtuk tehát, hogy szükség lesz a fogadás körüli segédkezésre, ezért igyekeztünk. Egyébként iskolánk mintegy 2000 munkaórával járult hozzá a tábor kiépítéséhez, így természetes, hogy kicsit házigazdának is, érezzük magunkat. — Igen —- folytatja tréfálkozva a parancsnoka gondolatmenetét Siniša Cipkialo. — Talán jobb lett volna, ha valamivel később érkezünk, mert akkor itt már minden a legnagyobb rendben lesz. Mi viszont elmondhatjuk, hogy rajtunk is múlott, milyenek lesznek az első benyomásaik a táborról a többieknek és ez, higgyék el, sokat jelent. Tudom, hisz ezúttal hetedszer vagyok ön-kéntes munkavállaláson. Kissé hitetlenkedve hallgatjuk, hisz még kamasznak is alig mondható ez a belgrádi születésű gyerek. — Igen, igen. Apám sofőrködött a ’69-es belgrádi ifjúsági munkavállaláson. Akkor kezdtem én is, azóta minden lehetőséget igyekeztem kihasználni. Elmondhatom, hogy nagyszerű lesz itt az életünk. Kitűnő helyen van a tábor. Rövidesen pedig úgy kipofozzuk a környékét is, hogy a következő váltások nem tudnak majd hova lenni a csodálkozástól. De hogy ne túlozzak, meglátják, rendben lesz minden. És Siniša, az egész brigád, sőt az első váltás minden részvevőjének a nevében beszélt, aligha akad köztük, aki ne vallaná a magáértak nyilatkozatát, hisz: — Azért jöttünk — mondja a csantavéri István József —, hogy egy kis munka mellett elszórakozzunk, megbarátkozzunk egymással. De nem is jól mondom, mert itt maga a munka is szórakozás, arról pedig, ugyebár nem kell külön beszélni, hogy milyen jelentősége van az ilyen akciónak. A munkavállalás jelentőségét azonban nemcsak táradalmi mércékkel lehet és kell mérni. Elenka Marko, az újvidéki Jovan Jovanovics mai Gimnázium másodikos diákjának a példája is azt aronyítja, hogy egy-egy fiaal számára életre való élény, egész egyénisége fejődésére kiható esemény lehet a táborban eltöltött idő. — Engem eddig anyám nem engedett munkavállalásra, habár valamikor ő is rendszeresen részt vett az ifjúsági építőtáborokban. Azt mondogatta, hogy meg kell komolyodnom, fel kell nőnöm, nem gyerekjáték az ilyen vállalkozás. Az idén végre sikerült meggyőznöm és ezt egy kicsit úgy is értelmezem, mint az elismerésemet — meséli Elenka. — Ami a brigádot illeti— folytatja — máris összeszok. Nagy port vert fel a hír Zomibonban, hogy a helyi közgazdasági középiskola végzős diákjainak meg kellett ismételniük az érettségi vizsgát. íme mi történt az iskolában: Csütörtökön az iskola 136 végzős diákja (közöttük a magántanulók is), a szaktantárgyakból, éspedig áruforgalomból, szemtanból, vállalati közgazdaságból, könyvelésiből és statisztikából írt záródolgozatot. A diákok a tanárok felügyeletével hat tanteremben kezdtek hozzá a munkához, öszszesen 6 óra állt redelkezésükre, hogy megírják a záródolgozatot. Minden padban csupán egy-egy diák ülhetett és csak a 'legszükségesebb * felszerelést' — ceruza, papírt, logaritmustáblát, vonalzót stb. — tarthatta magénál. Délelőtt 11 órakor az egyik ügyeletes tanárnak feltűnt, hogy a szünetre távozó diákok legtöbbje a női WC felé tart. Ellenőrzéskor észrevette, hogy a női WC-ben tankönyveket, jegyzeteket halmoztak fel a diákok. Ezután alaposabb vizsgálat kezdődött az iskola területén, és megállapították, hogy a dohányzóhelyen is nagyobb mennyiségű tankönyv és jegyzet van egy téglakupac alatt.. Azonnnal az iskola igazgatójához fordultak és rövid tanácskozás után megszakították az érettségi vizsga lebonyolítását. Alekcsandrar Sašićnak, az iskola igazgatójának és egyben a vizsgáztató bizottság elnökének vezetésével rögtön vizsgálat indult. Mivel, az ügyeletes tanárok pontosan feljegyezték, ki hányszor hagyta el a termet, azonnal arra az álláspontra helyezkedtek, hogy meg kell semmisíteni az eddig elkészített dolgozatokat, hiszen a diákok tankönyveket, jegyzeteket használtak megírásuk közbentünk. Habár több iskolához és munkaszervezethez tartozunk, szinte már az első találkozásunkkor megtaláltuk a közös hangot. Annak pedig már több mint egy hónapja. Hála a parancsnokunk körültekintésének és tapasztalatának, azonnal világossá vált előttünk, mit is jelent azépítőtábori élet. Azt hiszem, a legalaposabban felkészültünk rá. * Pénteken reggel a zombord közgazdasági középiskoláiban a diákok szigorú felügyelet mellett megismételték a vizsgát. Az iskolában arról értesültünk, hogy ennek a korosztálynak az átlageredménye az iskola történetében egyike a legjobbaknak, és a negyedikes diákok 91 százaléka eredményesen zárta az évet. — Úgy vélem, hogy a — ma még egy apróságnak is tűnhető dolgot — mondja mielőtt csatlakozna a már munkába sorakozó társaihoz —, azt hiszem, mindannyiunk számára kellemes figyelmességet jelent, hogy formaruháink nem egyszerű, illetve divatjamúlt uniformisok. Szívesen viseljük őket mindannyian. jelenlegi vizsgarendszer nem igazolt, hiszen négy év alatt teljes a lehetőség, hogy a tanárok ellenőrizzék a diákok tudását és meggyőződjenek róla, érettek-e a továbbá munkához hallottak Aleksandar Siliétól, az iskola igazgatójától. Az iskolában alapos vizsgálatot folytattak, de egy diákot sem büntettek meg. TÓTH László Megismételtél! az érsőségi vizsgát ZomMon Mi történt a helyi közgazdasági középiskolában? жкШк ELENKA MARKO ■C&L* ' ISTVÁN JÓZSEF SINISA cipkalo Újvidéken ma: Párttanácskozás a kulturális és szórakoztató tevékenységről A tartományi pártvezetőség kezdeményezésére Újvidéken ma nagyszabású tanácskozás lesz a kultúra és a szórakoztatás eszmei kérdéseiről. A tanácskozásra készült beszámolók szerint az elmúlt időszakban sok negatív jelenség volt megfigyelhető a kulturális és a szórakoztató tevékenységben. Az a tény pedig, hogy a KSZ nem vette ki részét kellő mértékben ebből a munkából lehetővé tette, hogy olyan tartalmak és formák is létjogosultságot kapjanak, melyek idegenek szocialista társadalmunk számára. A továbbiakban a beszámolók megállapítják, hogy több nemzetiségű tartományokban a kulturális és a szórakoztató tevékenységnek hozzá kell járulnia a közösségi szellem ápolásához, a testvériség és egység szellemének megőrzéséhez, a hiteles népi kulturális hagyaték átmentéséhez stb. Az álkultúra és a ponyvairodalom az ízléstelenség „internacionalizálást” idézi elő, rombolja a nemzeti és nemzetiségi kulturális értékeket, más szóval nem szolgálja a dolgozó ember tényleges érdekeit. Befejezésül a beszámolók leszögezik, hogy a Kommunista Szövetségnek harcolnia kell mindazon negatív jelenségek ellen, amelyek lehetetlenné teszik a nemzetek és nemzetiségek kultúrájának kölcsönhatását. Kezdődik a hetedik forduló Nagy tárgysorsjátékunk hetedik fordulójához értünk. Ma közöljük a hetedik forduló első szelvényét. Megismételjük, hogy minden fordulóban, tehát minden héten négy szelvényt közlünk a lapban, ezeket ki kell vágni és egyszerre beküldeni. Ezt a szelvényt tehát tegyék félre, nem kell még beküldeni. Belgrád: Ki hogyan juthat idista? Mint tudjuk, az ország fővárosában nyilvános vitára bocsátották a lakásépítésről és -gazdálkodásról szóló társadalmi dokumentumot, amely — mint eddigi írásainkban már beszámoltunk róla — merőben újszerűen fog rendezni egy rendkívüli fontosságú szociálpolitikai kérdést. Elsősorban a lakásépítés meggyorsítását, valamint a lakások igazságosabb elosztását és kiutalását segíti elő. Óriási érdeklődés nyilvánult meg iránta. Felbuzdulás, lelkesedés viharzott végig a városon. Most egy-két hét múltával lassan csillapodnak a kedélyek, az emberek tárgyilagosabban mérlegelnek, tervezgetnek és mindinkább előtérbe tolakszik a legfontosabb kérdés: ki mikor és hogyan juthat Belgrádban lakáshoz a jövőben. Nagyvonalakban a következő a helyzet: a fent említett társadalmi lakásépítési alapokmány rendelkezései egyértelműen leszögezik, hogy az ország fővárosában ezentúl minden ember ott, abban a közösségben jut majd lakáshoz (főbérlethez, vállalati támogtással vásárolt öröklakáshoz vagy családi házhoz), ahol közvetlenül hozzájárul a lakásépítési alap gyarapításához. Magyarán: a dolgozóik kizárólag a társult munka szervezetein belül, saját munkaszervezetükben fogják megoldani lakásproblémájukat.Ha a javaslat szellemében több munkaszervezet összefog, társítja a lakásépítésre szánt pénzeszközeit és összefüggő lakónegyedben építkezik — ilyenképpen ugyanis számottevően kevesebb ráfordítás szükséges és gyorsabban haladnak a kivitelezési munkálatok — akkor jelentős társadalmi támogatásban részesülnek, például igen kedvező feltételekkel bankhitelt kapnak. A lakás nélküli nyugdíjasokról sem feledkeztek meg az új irányított lakásépítési politika tervezetének megalkotói. Az ő problémájuk a nyugdíj- és rokkantügyi érdekközösség hatáskörébe tartozik és valamennyiüknek belátható időn belül ennek a testületnek a segítségével kell lakáshoz jutnia. Nagyjelentőségű dolog, hogy végre a magánszektorban dolgozó munkásokat is felölelték. Ezek az emberek — 10 000—15 000-en vannak — a múltban legfeljebb csak ábrándozhattak arról, hogy egyszer majd fedél lesz a fejük felett. Senki sem emlékszik arra, hogy az elmúlt 5—10 évben akár egyetlen iyen munkás is kapott volna lakást. Most, a lakásügyi önigazgatási érdekközösség konkrét tervet készített, és meghatározta, hogy ki milyen sorrendben jogosult lakásra, ds azt is, hogy körülbelül mikor kaphatja meg a lakáskulcsot. Összegezzünk: az aktív dolgozók saját vállalatuk, illetve intézményük, a magánszektor alkalmazottai a lakásügyi érdekközösség, a nyugdíjasok a nyugdíj- és rokkantügyi érdekközösség révén, a szociális segélyre szorulók pedig — sürgősnek nyilvánított tennivalóként — a társadalmi-politikai közösségek (a belgrádi községek költségvetésének terhére) révén jutnak lakáshoz. . Belgrádban úgy vélik, hogy ezzel a kategorizálással és a lakásjuttatás időrendjének pontos meghatározásával meggátolnak mindenféle pénzátömlesztést és manipulációs lehetőséget a lakások odaítélésében. B. F.H o ......... 3. oldal Vevő nélkül nincs ártámogatás Napok kérdése csupán, hogy a Szövetségi Végrehajtó Tanács közzétegye a vágóállat új szavatolt árát, és előírásokat hozzon a borjú- és tejártámogatás, valamint a húskompenzáció kifizetésének módjáról. Az új áraknak és az ártámogatásnak termelést ösztönző, a kompenzációnak életszínvonalat védő hatása van, vagyis az utóbbi közvetve a fogyasztást serkenti, tehát végső fokon a termelés javát szolgálja. A Jugoszláv Képviselőház Köztársaságok és Tartományok Tanácsának küldöttei nemrég elfogadták a boryártámogatás kifizetéséről szóló törvényt.. Ennek értelmében a hizlalók április elsejétől az év végéig élősúlykilogrammonként 3 dinár ártámogatást kapnak. A várható szavatolt ár (előreláthatólag 17,60 dinár) az ártámogatással megtoldva tehát nagyjából kifizetődővé teszi a borthizlalást. Azonban nem mindenkink, mert a 3 dinárt nem remélheti minden tenyésztő. A törvény ugyanis kimondja, hogy ártámogatást csak az kap, aki a hazai vagy a külföldi piacon adja el a borjút. Nem kap 3 dinárt az a tenyésztő, akinek állatát a Szövetségi Élelmiszertartalékok Igazgatósága vásárolja fel. A hizlalók tehát rákényszerülnek arra, hogy a piacra termeljenek. Vevőket kell keresniük, szerződések alapján rendelésre fognak hizlalni, s akkor az ártámogatást is megkapják. Tavaly a hízott borjak egy jó része az élelmiszertartalékok hazai és bérelt külföldi hűtőházaiba került. A hústermelés mintegy 150 000 tonnával haladta meg az előző évit. Mivel az export szinte leállt, ennek a többletnek legalább kétharmadát tárolni kellett. Bizonyos prognózisok ellenére az idei első negyedévben sem csökkent a borjúvágások száma (bár sok szakértő ebben már az állatállomány felszámolásának a jeleit vélte felfedezni), a nyomás tehát még mindig nagy. Egy dolog bizonyos: a kivitel még mindig akadozik, a vágások nem csökkennek, és a hizlalók—feldolgozók—forgalmazók lánca oly szervezetlen, hogy nem képes együttesen alkalmazkodni a helyzethez. Ez a törvény alkalmazkodásra kényszeríti őket. Jobban mondva csak a hizlalókat. Mert ha nem találnak vevőt a hízott borjúra, és a tartalékok igazgatóságának kínálják fel, akkor csupán a szavatolt árat kapják. Még az új szavatolt árak sem fedezik azonban a termelési költségeket. Tehát az a tenyésztő, aki nem kapja meg a 3 dináros ártámogatást, becsukhatja a boltot. Nem lehet azt állítani, hogy a törvény említett kitétele termeléskorlátozó hatású. Részben ugyanaz, másrészt azonban a közösség — ha nem is mindig idejében és kellőképpen — jelenleg serkenti az exportot, és a kompenzáció révén a hazai húsfogyasztást is ösztönzi. Tehát az állatállomány megvédése érdekében intézkedéseivel közvetve piacot is teremt a vágóállatnak. Nyilvánvaló, hogy a hizlalóknak új, olcsóbb ,technológia bevezetésével legalább viszonylag csökkenteniük kell a termelési költségeket, hogy könnyebben értékesíthessék a vágóállatot. Szépséghibája azonban az elképzelésnek, hogy az állattenyésztőkön kívül csupán részben a takarmánygyárakat kényszeríti a szervezkedésre. A hizlalók azonban csak a húsgyárak és a forgalmazók segítségével képesek szervezettebbé tenni a termelést és az értékesítést, közösen tudnak új piacokat találni és ezzel a hizlalás fölfutásának lehetőségét megteremteni. Ha viszont magukra maradnak — mint eddig rendszerint—, akkor csak egymás között teremthetnek rendet, részben úgy is, hogy leépítik a termelést, és csupán annyit hizlalnak, amennyire jelenleg és minden időben vevőt találnak. SOMOGYI Zoltán