Magyar Szó, 1975. augusztus (32. évfolyam, 224-239. szám)

1975-08-16 / 224. szám

2. oldal Csillapodik a politikai válság A­rgentínában A gazdasági helyzet továbbra is rossz . A hadsereg figyelemmel kíséri a helyzet alakulását Hír szerint Isabel Perón argentin elnök több napos pihenőre megy Mar del Pla­tóba. Megfigyelők ebből ar­ra következtetnek, hogy szü­nőben van a politikai vál­ság Argentínában. A gazdasági helyzet az°nb­ban továbbra is rossz. Ezt Cafiero, az új gazdaságügyi miniszter is megerősítette tegnap, miután Isabel Perón elnök felkérte, tegyen erőfe­szítéseket a gazdaság talp­ra állítására. Cafiero egyéb­ként közismert perónista közgazdász, és egészen csü­­­­törtökig Argentína­­ közös piaci nagykövete volt Brüsz­szelben. Számítások szerint Argen­tína külföldi adóssága jelen­leg 10 milliárd dollárra te­hető. Szakértők­ valószínű­nek tartják,­­hogy az állami költségvetés hiánya az év vé­gére négymilliárd dollárra emelkedik a zilált belpoliti­kai helyzet miatt. Az inflá­ció az idén több min 200 szá­zalékos lesz. A belpolitikai fronton még mindig nem csillapo­dott le a helyzet, noha az új kormány megalakítása kedvező visszhangra talált az országban. A hadsereg Vi­cente Damasco ezredes jelen­létét a kormányban nem tartja elfogadhatónak, mert a katonai vezetők szerint Damasco nem képviseli a hadsereg tényleges érdekeit. Figyelmet keltett, hogy a minap külön tanácskoztak a három fegyvernem vezető tisztjei, a főparancsnokok pedig együttes ülésen vet­tek részt. Mindebből arra következ­tetnek, hogy a hadsereg kö­reiben élénk figyelemmel kí­sérik a helyzetet, és ez óva­tosságra int az új kormány lehetőségeinek latolgatása­kor. Az argentin újságok újab­ban a Damasco-tervről cik­keznek, amely a néhai Pe­rón tábornok nemzetgazda­sági elképzelésein alapszik. Megfigyelők szerint a Da­­masco-terv a kormány de­mokratikus kitárulkozását sürgeti. Ezzel kapcsolatban rámutatnak, hogy feloszlat­ják az állami belbiztonsági titkárságot, amelyet a szub­­verziós cselekedetek elleni védekezés érdekében alakí­tottak. Az, hogy Casildo Herreras, az Általános Mun­kásszövetség főtitkára vis­szavonta lemondását, a szak­szervezeti mozgalom válsá­gának áthidalását jelenti. Letartóztatások a chilei egyetemeken A chilei katonai junta teg­nap közölte, hogy a­ bizton­sági szolgálat letartóztatott 44 egyetemi tanárt, hallga­tót és az egyetem személyze­tének több tagját Daroch ellentengernagy, közművelődésügyi miniszter kijelentette, a csoportot bí­róság elé fogják állítani az­zal a váddal, hogy megszeg­te a rendkívüli állapotról szóló rendeletet, amelyet 23 hónappal ezelőtt hoztak meg. A miniszter kijelentette, hogy az egyetemek semmi­lyen politikai tevékenységet nem fejthetnek ki. m A GEOFIZIKAI HÁBORÚ RÉME (6) A háborúk különösen az újabb kori törté­nelemben váltak mindennél veszélyesebbé. Az utóbbi jó egy emberöltő alatt zajlottak le a legsúlyosabb összecsapások, amelyeket az emberi faj valaha is átélt. Elég, ha csak a két világháborút említjük­ A két világ­égés, körülbelül 60 millió ember életébe került. A második világháború után a békeszerető emberiség joggal számított tartós békére. Reménye és vágyakozása azonban nem lehetett teljes. Az utóbbi alig három évtized alatt 62 különböző méretű és válfajú háborúra, illetve fegy­veres összecsapásra került sor. Ez azt je­­­lenti, hogy évente átlag két tűzfészek lán­golt fel. E többnyire korlátozott háborúk közül Ázsiában és a Távol-Keleten 37 hosszabb­­rövidebb háború ütött ki, míg a Földközi­­tenger és a Közel-Kelet térségében 15. Ha figyelembe vesszük a komolyabb következményekkel járó határincidense­­ket, államcsínyeket, a belvillogásokat, vagy a nagyobb méretű felkeléseket, ame­lyeknek nemzetközi jelentősége is volt, még reálisabb kép alakul ki napjaink vi­lágáról. Figyelmet érdemel, hogy az USA a háborút követő években a legtöbb össze­csapásban részt vevő ország volt. A fa­sizmus bukása óta az USA ugyanis húsz háborúban (összecsapásban és különféle beavatkozásban) volt érdekelve ... Brezsnyev figyelmeztetése A militarista köröknek mintha mindez nem lenne elegendő érv a fegyverkezés le­állítására, s a nukleáris fegyvereknél sok­­kallta borzalmasabb eszközök kikísérlete­zését sürgetik az oly sokat hangoztatott „előny” megtartása, vagy elérése érdeké­ben. A hadiipar hihetetlen iramú technoló­giai fejlődése történelmi távlatból szem­lélve meglepően rövid idő alatt olyan ha­tárig jutott el, ahol szinte már lehetet­lenség megállapítana, hogy mi tartozik a realitás, és mi a tudományos fantasztikum világába. Alighogy „tudomásul vette” az emberi­ség azt a nagyon is paradox gondolatot, hogy a már felhalmozott atomfegyverek az emberi faj minden egyediének 25-szö­­rös atomhalált „biztosítsanak”, máris az eddiginél veszélyesebb, rombolóbb és „gazdaságosabb” szuperfegyverek vannak kidolgozás alatt. A vészharangként ható figyelmeztetés, amely érthető nyugtalanságot keltett vi­lágszerte, Moszkvában hangzott el. Brezs­nyev, a Szovjet KP főtitkára legutóbbi választási beszédében felhívta a figyel­met az atomfegyvernél is rettenetesebb hatású eszközök létrehozásának lehetősé­gére, az előállítások megakadályozását ki­mondó nemzetközi egyezmény szükséges­ségére. Brezsnyev nem tért ki részletesen arra, miről is van szó, és éppen ezért feltehető, hogy a nagyhatalmak nem is beszélnek mindenről, ami készül. A legutóbbi szov­jet—amerikai csúcstalálkozón például Utalás történt bizonyos, a közvélemény számára eddig ismeretlen fegyverfajták­ra: a Szovjetunió és az USA vezetői ugyanis megállapodtak abban, hogy azok­nak az eszközöknek a korlátozására is törekedni fognak, amelyek a természeti környezetet hadi célokból rombolják, amelyekkel tehát „geofizikai háborút” le­het vívni. (Folytatjuk) Növelni kell az ENSZ költségvetését Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár javasolta, hogy a Világszervezet költségveté­sét az elkövetkező két év­ben 131 millió dollárral nö­veljék. Az emelést egy­részt az infláció teszi, szük­ségessé, másrészt pedig a szervezet egynémely prog­ramja is bővül. Hárommil­lió dollár kell az arabnak, mint hivatalos nyelvnek a bevezetésére. Waldheim jelentése sze­rint az ENSZ-nek 33,4 mil­ló dollár hiánya van, mert néhány ország nem fizette ki a békefenntartó erők ellátására szükséges pénz ráeső részét. ­ Puccs vagy incidens­ em lehet vélet­len, hogy a forron­gó portugáliai hely­zettel és az angolai belhar­­cok kiterjedésével egyidejű­leg­­ egy másik gyarmaton, Portugál Timorban is növe­kedik a feszültség. A jelek szerint a Timori Demokrati­kus Unió nevű párt Portu­gál Timor többi független­ségi mozgalmának mellőzésé­vel jó előre biztosítani sze­retné magának a hatalmat, még mielőtt e kis terület el­nyeri­ függetlenségét. Egy széthulló gyarmatbirodalom agóniájának szükségszerű k° vetkezménye, hogy — akár­csak Angolában — Portugál Timorban is színre léptek azok az erők, amelyek a füg­getlenség követelésén túlme­nően a­­felszabaduló ország jövendő politikájának is irányt és tartalmat akarnak szabni már most. A politikai erők és érde­kek sajátos küzdelmét tükrö­zik a Portugál Timor-i esemé­nyek. Az Ausztráliától észak­ra fekvő Timor-sziget keleti felén levő portugál gyarmat függetlenségi mozgalmai a birodalom metropolisában lejátszódott tavalyi fordula­tot követően a szabadság kö­zelségét érezve — akárcsak Angolában is — ma már ne­hezen tudnak közös nevező­re jutni a követendő politi­­kai irányvonal kérdésében. A lisszaboni vezetőség előbb csak incidensnek mi­nősítette a gyarmat­­főváro­sában, Diliben elhangzott rá­dióhírt, amely szerint Por­tugál Timorban államcsínyt hajtottak végre. A világ er­ről először az észak-ausztrá­liai Darwin város révén érte­sült, ahol először hallották a­­ gyarmati rádió hírét. Lisszaboni cáfolat A Portugál Köztársaság el­nöksége sietett azonnal cá­folni a hétfő reggeli állam­csínyről keringő híreket, és a hivatalos portugál kor­mányszóvivő magyarázat­ként kijelentette, hogy a Ti­mori Demokratikus Unió tagjai megkísérelték elfog­lalni a rendőrállomásokat, s ez néhol sikerült is nekik, majd be akarták keríteni a Diliben levő gyarmati kato­nai főparancsnokságot. Mi­vel az új portugál rendszer egyik alapvető célkitűzése lett a fasizmus megbuktatá­sa után politikai úton ren­dezni a gyarmati­­­ kérdést. Portugál Timor főkormány­zója sem a gyarmati katona­ság beavatkozásában látta a helyzet orvoslásának lehető­ségét, hanem a „vérontás el­kerülése érdekében” tárgya­lásokat kezdeményezett a Ti­mori Demokratikus Unióval, amely kedden délelőtt már ultimátumban követelte a függetlenség azonnali meg­adását. Az előzményekhez tartozik a lisszaboni kor­mány múlt hónapi közlemé­nye, amely arra utalt, hogy Portugália 1978 októberéig fenn szeretné tartani gyar­mati közigazgatását Diliben. Mindez­­persze még nem indokolhatja a helyzet elfa­julását, viszont aggasztó, hogy a timori belső erők tá­borában mindinkább kiüt­köznek a függetlenséggel és a szabad Timor politikájá­val kapcsolatos érdek- és né­zetkülönbségek. Portugália 1586 óta birto­kolja ezt a területet, s mint általában a gyarmatain je­lentkező első függetlenségi mozgalmak, a Portugál Ti­mor-i pártok is különböző utakon haladnak. Mivel a gyarmatok rendszerint stra­tégiai jelentőségűek, ez még inkább bonyolítja a helyze­tet. A tenyérnyi földterület ugyanis alkalomadtán fontos támaszponttá változtatható. Portugál Timornak 15 000 négyzetkilométernyi területe s 610 000 lakosa van. Gazda­sági téren kávéexportja je­lentős, stratégiai fontosságát pedig újabban az állítólagos nagy kőolajtartalékok növe­lik. Sokan Kelet-Ázsia kapu­jának nevezik. Egymást keresztező érdekek A külföld részéről meg­nyilvánuló érdeklődést sajá­tosan tükrözi a Portugál Ti­morban tevékenykedő há­rom függetlenségi mozga­lom. Kelet-Timor Forradal­mi Függetlenségi Frontja, a FRETILZ mellett a másik befolyásos mozgalom a már említett Timo­ri Demokrati­kus Unió. E két mozgalom célkitűzése csak egy dolog­ban azonos. Mindkettő füg­getlenséget akar, de eltérő alapon. A FRETILI Portu­gál Timor teljes és feltétel nélküli függetlenségét sze­retné, s radikalizmusában a­­gyarmatosítókhoz fűződő ösz­szes szálak eltépését követe­li. E kimondottan baloldali mozgalom vezetősége bojkot­tálta a makaói értekezletet, ahol a függetlenségi mozgal­mak képviselői és a portu­gál megbízottak kompromisz­szumos megoldást kerestek egy ideiglenes kormány, megalakítására, továbbá az első parlamenti választások megtartása, majd ezt köve­tően a Portugál Timor stá­tusával kapcsolatos népsza­vazás által. A puccs — vagy incidens — végrehajtója a Timori De­mokratikus Unió a függet­lenség elnyerése után is szo­ros kapcsolatot szeretne Por­tugáliával, s ez következtet­ni enged arra, hogy tagjai elsősorban telepesek. Bonyolítja a helyzetet, hogy a tavaly megalakult harmadik mozgalom, az APODETI párt, sem az egyikkel, sem a másikkal nem mutat közös vonásokat, sőt a függetlenség feladásá­val zászlajára az Indonéziá­val való egyesülést írta fel. Figyelembe véve, hogy In­donéziában 1966-ban a poli­tikai életből eltávolították a kommunistákat, helytálló­nak tűnik a feltevés, hogy ez a mozgalom határozottan kommun­istaellenes. A függetlenedő Portugál Tibor politikai életének pol­­arizálódása végeredmény­ben tehát három irányú, s éppen az összebékíthetetlen ideológiai különbségek azok, amelyek a helyzet további elmérgesedésének eshetősé­gét hordozzák magukban. VARGA István : MAGYAR SZÓ Robbanás egy francia atomerőműben Tegnapra virradó éjszaka két robbanás­örtént a fran­ciaországi Brennil- atomerő­műben. Noha a robbanásnak állítólag nem volt súlyos kö­vetkezménye, az atomerőmű megszüntette az áramterme­lést, amíg nem vizsgálják ki az esetet. Az erőmű igazga­tósága szerint nem észleltek radioaktív sugárzást Franciaországban a bien­­n­ial az egyik első atomerő­mű, 1965-ben épült, és az áramtermelés 1970-ben kez­dődött meg. Szombat, 1975. aug. 16. Nigéria az államcsíny után Felelősségre vonást követelnek A Tanjug tudósítójának levele Lagos, augusztus Az ijj nigériai katonai rendszer két hétig tartó fenntartás nélküli támogatása után a fővárosi lapok­ban megjelentek az első bírálatok. Igaz, nagyon bur­kolt formában, mert így kívánja meg az előállt hely­zet, de eléggé világosan ahhoz, hogy az olvasó ért­sen belőle. Az Egyetemista Szövetség közleményt adott ki, amely­ben felszólítja a katonai ha­tóságokat, hogy halogatás nélkül lépjenek fel a koráb­bi rezsim korrumpált és jog­talanul meggazdagodott tiszt­ségviselői ellen, ahogyan ezt Mohammed Murtala dan­dártábornok a közvélemény­nek adott első nyilatkozatá­ban meg is hirdette. Sowunmi, a szövetség elnö­ke kijelentette, hogyha nem vonják felelősségre a bűnö­söket, akkor az veszélyes példa lehet, ő említette elő­ször a puccs óta Gowon, a menesztett államfő nevét azok között, akiket bíróság elé kellene állítani. Érdekes, hogy azóta el­telt időszakban Gowon ne­ve alig néhányszor jelent meg a sajtóban, s az egye­temista vezető volt az első, aki megvádolta. A sajtó észrevehető rokon­szenvvel közvetíti az egye­temi hallgatók követelését, hogy „tartóztassák le a gya­núsítottakat, ugyanakkor pe­dig bocsássák szabadon azo­­kat, akiket a megdöntött re­zsim minden vizsgálat nél­kül bebörtönzött”. A benini egyetemisták en­nél is tovább mentek. Azt javasolják a katonai kor­mánynak, tiltsa meg az ál­lami funkcionáriusoknak, hogy folyószámlát nyissanak külföldi bankokban, hogy ne ismétlődjenek meg a Go­­won-rezsim hibái. A nigériai helyzet ismerő­inek körében a sajtó maga­tartását úgy magyarázzák, mint a korábbi katonai rend­szer tagjaival való leszámo­lás kezdetét. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy az új rendszer eléggé megszilárdí­totta helyzetét ahhoz, hogy ilyen irányban lépéseket te­hessen. Érdekes, hogy a leg­nagyobb példányszár­ban megjelenő lagosi Daily Times, egy szóval sem tett említést az egyetemisták kö­veteléséről, amelyek mögött kétségkívül a tisztek állnak. Az újság közli a Nigériai Egyetemi Ifjúsági Front el­nökének, az új szövetségi katonai kormány törekvése­it, teljes mértékben támo­gató nyilatkozatát, a­mely nagy teret kapott, mivel ez a szervezet Gowon tábornok idejében gyakran szembeke­rült a kormánnyal. A katonai kormány arra összpontosítja figyelmét, hogy miként irányítsa e sok­nemzetiségű afrikai ország sorsát, a megbuktatott ve­zetők pedig kísérletet tesz­nek, hogy lerázzák maguk­ról a felelősséget. A kereskedők több napos sztrájkjuk után újra kinyi­tották üzleteiket. A boltok, azért maradtak zárva, egy időre, mert a katonák a kor­mány árleszállítási döntése után veréssel akarták meg­győzni az eladókat. A keres­kedők az erőszakra általános sztrájkkal válaszoltak, s ez nagy élelmiszerhiányt oko­zott az országban. Ma az utcákon újra vége­láthatatlan gépkocsisorokat látni, mindenki vásárolni indul. A főváros lakosságát ez nem ejti gondba, ezt szokták meg. Sokkal jobban zavarta őket a két hétig tar­tó feszültség. V. HOLOVKA Afrikában is tevékeny a 0Ш Az Egyesült Államok az utóbbi időben Afrika és az arab világ fejlődő országai­val szemben az ellenséges akciók egész sorát indította el. A legutóbbi ellenséges akciók közé tartozik Natha­niel Davisnek az Egyesült­ Államok afrikai ügyekkel foglalkozó államtitkár-he­lyettesévé való kinevezése. Annak ellenére, hogy az Afrikai Egységszervezet mi­nisztertanácsának ülésszaka egyhangúlag elítélte ezt a kinevezést, Davis megkezd­te működését, és sorra láto­gatja az afrikai országokat, egyebek között Libériát, Elefántcsontpartot, Felső- Voltát. Az Egyesült Államok minden más államférfiénak utazása azt a látszatot kelt­hetné, hogy az illető meg akar ismerkedni az általa meglátogatott országokkal. De Davis esetében, aki igen rossz hírt szerzett magának a chilei puccsban játszott szerepe, valamint a CIA-hoz fűződő szoros kapcsolatai révén, ez az utazás a szóban forgó országokban a CIA te­vékenységének folytatását jelentheti. Az afrikai népeknek fi­gyelemmel kell kísérniük Davis tevékenységét, nehogy országaik érdekei veszélybe kerüljenek. A CIA felforga­tó munkája a közvélemény mély felháborodását váltja ki még magában az Egyesült Államokban is, így például az Amerikában nemrég meg­jelent Counter Spy folyó­iratban tények láttak napvi­lágot a CIA külföldön foly­tatott titkos műveleteiről, és megjelent több mint száz, külföldön tevékenykedő ma­gas állású amerikai hírszer­ző neve. E folyóirat szerint a CIA munkatársai közé tartozik többek között a Nigériában diplomáciai útlevél védelme alatt dolgozó David Zinpmer­­mann és Robert Ince. A cikkben szerepel a CIA több más munkatársa — a Ma­rokkóban dolgozó Charles Kohan, a Szaúd-Arábiában elfoglalt Claus Reymonds és a Mauritániába kiküldött Vaja Gmirkin hírszerző ne­ve is. (Za Rubezsom)

Next