Magyar Szó, 1975. augusztus (32. évfolyam, 224-239. szám)
1975-08-16 / 224. szám
2. oldal Csillapodik a politikai válság Argentínában A gazdasági helyzet továbbra is rossz . A hadsereg figyelemmel kíséri a helyzet alakulását Hír szerint Isabel Perón argentin elnök több napos pihenőre megy Mar del Platóba. Megfigyelők ebből arra következtetnek, hogy szünőben van a politikai válság Argentínában. A gazdasági helyzet az°nbban továbbra is rossz. Ezt Cafiero, az új gazdaságügyi miniszter is megerősítette tegnap, miután Isabel Perón elnök felkérte, tegyen erőfeszítéseket a gazdaság talpra állítására. Cafiero egyébként közismert perónista közgazdász, és egészen csütörtökig Argentína közös piaci nagykövete volt Brüszszelben. Számítások szerint Argentína külföldi adóssága jelenleg 10 milliárd dollárra tehető. Szakértők valószínűnek tartják,hogy az állami költségvetés hiánya az év végére négymilliárd dollárra emelkedik a zilált belpolitikai helyzet miatt. Az infláció az idén több min 200 százalékos lesz. A belpolitikai fronton még mindig nem csillapodott le a helyzet, noha az új kormány megalakítása kedvező visszhangra talált az országban. A hadsereg Vicente Damasco ezredes jelenlétét a kormányban nem tartja elfogadhatónak, mert a katonai vezetők szerint Damasco nem képviseli a hadsereg tényleges érdekeit. Figyelmet keltett, hogy a minap külön tanácskoztak a három fegyvernem vezető tisztjei, a főparancsnokok pedig együttes ülésen vettek részt. Mindebből arra következtetnek, hogy a hadsereg köreiben élénk figyelemmel kísérik a helyzetet, és ez óvatosságra int az új kormány lehetőségeinek latolgatásakor. Az argentin újságok újabban a Damasco-tervről cikkeznek, amely a néhai Perón tábornok nemzetgazdasági elképzelésein alapszik. Megfigyelők szerint a Damasco-terv a kormány demokratikus kitárulkozását sürgeti. Ezzel kapcsolatban rámutatnak, hogy feloszlatják az állami belbiztonsági titkárságot, amelyet a szubverziós cselekedetek elleni védekezés érdekében alakítottak. Az, hogy Casildo Herreras, az Általános Munkásszövetség főtitkára visszavonta lemondását, a szakszervezeti mozgalom válságának áthidalását jelenti. Letartóztatások a chilei egyetemeken A chilei katonai junta tegnap közölte, hogy a biztonsági szolgálat letartóztatott 44 egyetemi tanárt, hallgatót és az egyetem személyzetének több tagját Daroch ellentengernagy, közművelődésügyi miniszter kijelentette, a csoportot bíróság elé fogják állítani azzal a váddal, hogy megszegte a rendkívüli állapotról szóló rendeletet, amelyet 23 hónappal ezelőtt hoztak meg. A miniszter kijelentette, hogy az egyetemek semmilyen politikai tevékenységet nem fejthetnek ki. m A GEOFIZIKAI HÁBORÚ RÉME (6) A háborúk különösen az újabb kori történelemben váltak mindennél veszélyesebbé. Az utóbbi jó egy emberöltő alatt zajlottak le a legsúlyosabb összecsapások, amelyeket az emberi faj valaha is átélt. Elég, ha csak a két világháborút említjük A két világégés, körülbelül 60 millió ember életébe került. A második világháború után a békeszerető emberiség joggal számított tartós békére. Reménye és vágyakozása azonban nem lehetett teljes. Az utóbbi alig három évtized alatt 62 különböző méretű és válfajú háborúra, illetve fegyveres összecsapásra került sor. Ez azt jelenti, hogy évente átlag két tűzfészek lángolt fel. E többnyire korlátozott háborúk közül Ázsiában és a Távol-Keleten 37 hosszabbrövidebb háború ütött ki, míg a Földközitenger és a Közel-Kelet térségében 15. Ha figyelembe vesszük a komolyabb következményekkel járó határincidenseket, államcsínyeket, a belvillogásokat, vagy a nagyobb méretű felkeléseket, amelyeknek nemzetközi jelentősége is volt, még reálisabb kép alakul ki napjaink világáról. Figyelmet érdemel, hogy az USA a háborút követő években a legtöbb összecsapásban részt vevő ország volt. A fasizmus bukása óta az USA ugyanis húsz háborúban (összecsapásban és különféle beavatkozásban) volt érdekelve ... Brezsnyev figyelmeztetése A militarista köröknek mintha mindez nem lenne elegendő érv a fegyverkezés leállítására, s a nukleáris fegyvereknél sokkallta borzalmasabb eszközök kikísérletezését sürgetik az oly sokat hangoztatott „előny” megtartása, vagy elérése érdekében. A hadiipar hihetetlen iramú technológiai fejlődése történelmi távlatból szemlélve meglepően rövid idő alatt olyan határig jutott el, ahol szinte már lehetetlenség megállapítana, hogy mi tartozik a realitás, és mi a tudományos fantasztikum világába. Alighogy „tudomásul vette” az emberiség azt a nagyon is paradox gondolatot, hogy a már felhalmozott atomfegyverek az emberi faj minden egyediének 25-szörös atomhalált „biztosítsanak”, máris az eddiginél veszélyesebb, rombolóbb és „gazdaságosabb” szuperfegyverek vannak kidolgozás alatt. A vészharangként ható figyelmeztetés, amely érthető nyugtalanságot keltett világszerte, Moszkvában hangzott el. Brezsnyev, a Szovjet KP főtitkára legutóbbi választási beszédében felhívta a figyelmet az atomfegyvernél is rettenetesebb hatású eszközök létrehozásának lehetőségére, az előállítások megakadályozását kimondó nemzetközi egyezmény szükségességére. Brezsnyev nem tért ki részletesen arra, miről is van szó, és éppen ezért feltehető, hogy a nagyhatalmak nem is beszélnek mindenről, ami készül. A legutóbbi szovjet—amerikai csúcstalálkozón például Utalás történt bizonyos, a közvélemény számára eddig ismeretlen fegyverfajtákra: a Szovjetunió és az USA vezetői ugyanis megállapodtak abban, hogy azoknak az eszközöknek a korlátozására is törekedni fognak, amelyek a természeti környezetet hadi célokból rombolják, amelyekkel tehát „geofizikai háborút” lehet vívni. (Folytatjuk) Növelni kell az ENSZ költségvetését Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár javasolta, hogy a Világszervezet költségvetését az elkövetkező két évben 131 millió dollárral növeljék. Az emelést egyrészt az infláció teszi, szükségessé, másrészt pedig a szervezet egynémely programja is bővül. Hárommillió dollár kell az arabnak, mint hivatalos nyelvnek a bevezetésére. Waldheim jelentése szerint az ENSZ-nek 33,4 milló dollár hiánya van, mert néhány ország nem fizette ki a békefenntartó erők ellátására szükséges pénz ráeső részét. Puccs vagy incidens em lehet véletlen, hogy a forrongó portugáliai helyzettel és az angolai belharcok kiterjedésével egyidejűleg egy másik gyarmaton, Portugál Timorban is növekedik a feszültség. A jelek szerint a Timori Demokratikus Unió nevű párt Portugál Timor többi függetlenségi mozgalmának mellőzésével jó előre biztosítani szeretné magának a hatalmat, még mielőtt e kis terület elnyeri függetlenségét. Egy széthulló gyarmatbirodalom agóniájának szükségszerű k° vetkezménye, hogy — akárcsak Angolában — Portugál Timorban is színre léptek azok az erők, amelyek a függetlenség követelésén túlmenően afelszabaduló ország jövendő politikájának is irányt és tartalmat akarnak szabni már most. A politikai erők és érdekek sajátos küzdelmét tükrözik a Portugál Timor-i események. Az Ausztráliától északra fekvő Timor-sziget keleti felén levő portugál gyarmat függetlenségi mozgalmai a birodalom metropolisában lejátszódott tavalyi fordulatot követően a szabadság közelségét érezve — akárcsak Angolában is — ma már nehezen tudnak közös nevezőre jutni a követendő politikai irányvonal kérdésében. A lisszaboni vezetőség előbb csak incidensnek minősítette a gyarmatfővárosában, Diliben elhangzott rádióhírt, amely szerint Portugál Timorban államcsínyt hajtottak végre. A világ erről először az észak-ausztráliai Darwin város révén értesült, ahol először hallották a gyarmati rádió hírét. Lisszaboni cáfolat A Portugál Köztársaság elnöksége sietett azonnal cáfolni a hétfő reggeli államcsínyről keringő híreket, és a hivatalos portugál kormányszóvivő magyarázatként kijelentette, hogy a Timori Demokratikus Unió tagjai megkísérelték elfoglalni a rendőrállomásokat, s ez néhol sikerült is nekik, majd be akarták keríteni a Diliben levő gyarmati katonai főparancsnokságot. Mivel az új portugál rendszer egyik alapvető célkitűzése lett a fasizmus megbuktatása után politikai úton rendezni a gyarmati kérdést. Portugál Timor főkormányzója sem a gyarmati katonaság beavatkozásában látta a helyzet orvoslásának lehetőségét, hanem a „vérontás elkerülése érdekében” tárgyalásokat kezdeményezett a Timori Demokratikus Unióval, amely kedden délelőtt már ultimátumban követelte a függetlenség azonnali megadását. Az előzményekhez tartozik a lisszaboni kormány múlt hónapi közleménye, amely arra utalt, hogy Portugália 1978 októberéig fenn szeretné tartani gyarmati közigazgatását Diliben. Mindezpersze még nem indokolhatja a helyzet elfajulását, viszont aggasztó, hogy a timori belső erők táborában mindinkább kiütköznek a függetlenséggel és a szabad Timor politikájával kapcsolatos érdek- és nézetkülönbségek. Portugália 1586 óta birtokolja ezt a területet, s mint általában a gyarmatain jelentkező első függetlenségi mozgalmak, a Portugál Timor-i pártok is különböző utakon haladnak. Mivel a gyarmatok rendszerint stratégiai jelentőségűek, ez még inkább bonyolítja a helyzetet. A tenyérnyi földterület ugyanis alkalomadtán fontos támaszponttá változtatható. Portugál Timornak 15 000 négyzetkilométernyi területe s 610 000 lakosa van. Gazdasági téren kávéexportja jelentős, stratégiai fontosságát pedig újabban az állítólagos nagy kőolajtartalékok növelik. Sokan Kelet-Ázsia kapujának nevezik. Egymást keresztező érdekek A külföld részéről megnyilvánuló érdeklődést sajátosan tükrözi a Portugál Timorban tevékenykedő három függetlenségi mozgalom. Kelet-Timor Forradalmi Függetlenségi Frontja, a FRETILZ mellett a másik befolyásos mozgalom a már említett Timori Demokratikus Unió. E két mozgalom célkitűzése csak egy dologban azonos. Mindkettő függetlenséget akar, de eltérő alapon. A FRETILI Portugál Timor teljes és feltétel nélküli függetlenségét szeretné, s radikalizmusában agyarmatosítókhoz fűződő öszszes szálak eltépését követeli. E kimondottan baloldali mozgalom vezetősége bojkottálta a makaói értekezletet, ahol a függetlenségi mozgalmak képviselői és a portugál megbízottak kompromiszszumos megoldást kerestek egy ideiglenes kormány, megalakítására, továbbá az első parlamenti választások megtartása, majd ezt követően a Portugál Timor státusával kapcsolatos népszavazás által. A puccs — vagy incidens — végrehajtója a Timori Demokratikus Unió a függetlenség elnyerése után is szoros kapcsolatot szeretne Portugáliával, s ez következtetni enged arra, hogy tagjai elsősorban telepesek. Bonyolítja a helyzetet, hogy a tavaly megalakult harmadik mozgalom, az APODETI párt, sem az egyikkel, sem a másikkal nem mutat közös vonásokat, sőt a függetlenség feladásával zászlajára az Indonéziával való egyesülést írta fel. Figyelembe véve, hogy Indonéziában 1966-ban a politikai életből eltávolították a kommunistákat, helytállónak tűnik a feltevés, hogy ez a mozgalom határozottan kommunistaellenes. A függetlenedő Portugál Tibor politikai életének polarizálódása végeredményben tehát három irányú, s éppen az összebékíthetetlen ideológiai különbségek azok, amelyek a helyzet további elmérgesedésének eshetőségét hordozzák magukban. VARGA István : MAGYAR SZÓ Robbanás egy francia atomerőműben Tegnapra virradó éjszaka két robbanásörtént a franciaországi Brennil- atomerőműben. Noha a robbanásnak állítólag nem volt súlyos következménye, az atomerőmű megszüntette az áramtermelést, amíg nem vizsgálják ki az esetet. Az erőmű igazgatósága szerint nem észleltek radioaktív sugárzást Franciaországban a biennial az egyik első atomerőmű, 1965-ben épült, és az áramtermelés 1970-ben kezdődött meg. Szombat, 1975. aug. 16. Nigéria az államcsíny után Felelősségre vonást követelnek A Tanjug tudósítójának levele Lagos, augusztus Az ijj nigériai katonai rendszer két hétig tartó fenntartás nélküli támogatása után a fővárosi lapokban megjelentek az első bírálatok. Igaz, nagyon burkolt formában, mert így kívánja meg az előállt helyzet, de eléggé világosan ahhoz, hogy az olvasó értsen belőle. Az Egyetemista Szövetség közleményt adott ki, amelyben felszólítja a katonai hatóságokat, hogy halogatás nélkül lépjenek fel a korábbi rezsim korrumpált és jogtalanul meggazdagodott tisztségviselői ellen, ahogyan ezt Mohammed Murtala dandártábornok a közvéleménynek adott első nyilatkozatában meg is hirdette. Sowunmi, a szövetség elnöke kijelentette, hogyha nem vonják felelősségre a bűnösöket, akkor az veszélyes példa lehet, ő említette először a puccs óta Gowon, a menesztett államfő nevét azok között, akiket bíróság elé kellene állítani. Érdekes, hogy azóta eltelt időszakban Gowon neve alig néhányszor jelent meg a sajtóban, s az egyetemista vezető volt az első, aki megvádolta. A sajtó észrevehető rokonszenvvel közvetíti az egyetemi hallgatók követelését, hogy „tartóztassák le a gyanúsítottakat, ugyanakkor pedig bocsássák szabadon azokat, akiket a megdöntött rezsim minden vizsgálat nélkül bebörtönzött”. A benini egyetemisták ennél is tovább mentek. Azt javasolják a katonai kormánynak, tiltsa meg az állami funkcionáriusoknak, hogy folyószámlát nyissanak külföldi bankokban, hogy ne ismétlődjenek meg a Gowon-rezsim hibái. A nigériai helyzet ismerőinek körében a sajtó magatartását úgy magyarázzák, mint a korábbi katonai rendszer tagjaival való leszámolás kezdetét. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy az új rendszer eléggé megszilárdította helyzetét ahhoz, hogy ilyen irányban lépéseket tehessen. Érdekes, hogy a legnagyobb példányszárban megjelenő lagosi Daily Times, egy szóval sem tett említést az egyetemisták követeléséről, amelyek mögött kétségkívül a tisztek állnak. Az újság közli a Nigériai Egyetemi Ifjúsági Front elnökének, az új szövetségi katonai kormány törekvéseit, teljes mértékben támogató nyilatkozatát, amely nagy teret kapott, mivel ez a szervezet Gowon tábornok idejében gyakran szembekerült a kormánnyal. A katonai kormány arra összpontosítja figyelmét, hogy miként irányítsa e soknemzetiségű afrikai ország sorsát, a megbuktatott vezetők pedig kísérletet tesznek, hogy lerázzák magukról a felelősséget. A kereskedők több napos sztrájkjuk után újra kinyitották üzleteiket. A boltok, azért maradtak zárva, egy időre, mert a katonák a kormány árleszállítási döntése után veréssel akarták meggyőzni az eladókat. A kereskedők az erőszakra általános sztrájkkal válaszoltak, s ez nagy élelmiszerhiányt okozott az országban. Ma az utcákon újra végeláthatatlan gépkocsisorokat látni, mindenki vásárolni indul. A főváros lakosságát ez nem ejti gondba, ezt szokták meg. Sokkal jobban zavarta őket a két hétig tartó feszültség. V. HOLOVKA Afrikában is tevékeny a 0Ш Az Egyesült Államok az utóbbi időben Afrika és az arab világ fejlődő országaival szemben az ellenséges akciók egész sorát indította el. A legutóbbi ellenséges akciók közé tartozik Nathaniel Davisnek az Egyesült Államok afrikai ügyekkel foglalkozó államtitkár-helyettesévé való kinevezése. Annak ellenére, hogy az Afrikai Egységszervezet minisztertanácsának ülésszaka egyhangúlag elítélte ezt a kinevezést, Davis megkezdte működését, és sorra látogatja az afrikai országokat, egyebek között Libériát, Elefántcsontpartot, Felső- Voltát. Az Egyesült Államok minden más államférfiénak utazása azt a látszatot kelthetné, hogy az illető meg akar ismerkedni az általa meglátogatott országokkal. De Davis esetében, aki igen rossz hírt szerzett magának a chilei puccsban játszott szerepe, valamint a CIA-hoz fűződő szoros kapcsolatai révén, ez az utazás a szóban forgó országokban a CIA tevékenységének folytatását jelentheti. Az afrikai népeknek figyelemmel kell kísérniük Davis tevékenységét, nehogy országaik érdekei veszélybe kerüljenek. A CIA felforgató munkája a közvélemény mély felháborodását váltja ki még magában az Egyesült Államokban is, így például az Amerikában nemrég megjelent Counter Spy folyóiratban tények láttak napvilágot a CIA külföldön folytatott titkos műveleteiről, és megjelent több mint száz, külföldön tevékenykedő magas állású amerikai hírszerző neve. E folyóirat szerint a CIA munkatársai közé tartozik többek között a Nigériában diplomáciai útlevél védelme alatt dolgozó David Zinpmermann és Robert Ince. A cikkben szerepel a CIA több más munkatársa — a Marokkóban dolgozó Charles Kohan, a Szaúd-Arábiában elfoglalt Claus Reymonds és a Mauritániába kiküldött Vaja Gmirkin hírszerző neve is. (Za Rubezsom)