Magyar Szó, 1976. április (33. évfolyam, 90-103. szám)

1976-04-01 / 90. szám

2. oldal Indiai helyzet Megszilárdul a rend és a bék­e A kilenc hónapja bevezetett rendkívüli állapot eredményei Delhiből jelenti a Tanjug. Indiáiban a kilenc hónap­pal ezelőtt bevezetett rend­kívüli állapot fokozta a fe­gyelmet és a felelősséget — áll a belügyminisztérium teg­nap megjelent évi jelentésé­ben. Az országban megszilár­dult a rend és a béke, nö­vekedett a termelékenység, több árucikk ára csökkent, az egyetemeken nem volt rendbontás. A közlemény szerint a le­­hangoltságot felváltotta az önbizalom, az a felismerés, hogy a korábban megoldha­tatlannak tűnő problémákat le lehet gyűrni egységgel és fegyelemmel. A belügyminisztérium sze­rint mindössze a vasúton volt néhány szabotázskísér­let. Az utóbbi időben a be­tiltott szélsőséges szerveze­tek és más nemzetellenes ele­mek is kísérletet tettek a rend megbontására. A köz­lemény szerint a helyi szer­vek határozott intézkedése­ket tesznek. A beszámoló külön jelen­tőséget tulajdonít annak, hogy a munkásosztály támo­gatta a rendkívüli állapot ki­hirdetését és a kormány új társadalmi és gazdasági programjának érvényesíté­sét. PERU Gyári munkások a részvényekkel A forradalmi kormány engedélyezi kisebb magánvállalatok alakítását A perui kormány új tör­vénye szerint a katonai ha­tóságok hat és fél éve tartó uralom alatt első ízben enge­délyezik a magántőkének munkaszervezet megalakítá­sát. Kisebb ipari, bányaipari és közszolgálati cégekről van szó. Ilyen magánszervezet évi jövedelme, a törvény szerint, nem lehet több az ipari és a közszolgálati szek­torban évente 250 000 font sterlingnél, a bányaiparban pedig 350 000 font sterling­nél. Ha a munkaszervezetek­nek évente nagyobb jövedel­mük lesz, azt ki kell fizetni a munkásoknak. Hivatalos jelentés szerint ily módon a nagyobb magán­­társaságokban a dolgozók kezébe jutott a részvények 15 százaléka. Tizenkét ma­gántársaságban a dolgozók birtokolják a részvények 40 százalékát. Hivatalos források hang­súlyozzák, hogy a magánkez­deményezést ösztönöző új törvény nem jelenti azt, hogy a kormány lemondott a munkásönigazgatás alkalma­zásáról, a cél továbbra is az, hogy a vállalatok a dolgozók kezébe kerüljenek. Nincs többé brit katona Szingapúrban Tegnap feltűnés nélkül el­hagyta Szingapúrt az utolsó brit katona is. Ezzel befe­jeződött Nagy-Britannia több mint százötven évig tartó szingapúri katonai küldetése. Dél­kelet-Ázsiának e stra­tégiailag fontos részében an­nak idején százezer katona is tartózkodott. A brit kato­nai berendezések értéke el­érte a 15 millió font sterlin­get. A berendezések átmen­tek a singapore-i kormány kezébe. (7) A libanoni mohamedánok és a palesztin, menekültek „találkozása” abban jutott ki­fejezésre, hogy a nacionalista erők — azoknak a hatalmi pozízióknak a birtoká­ból, amelyeket a hajdani keresztény-mo­hamedán megállapodás biztosított számuk­ra — megakadályozták a libanoni burzso­áziának a palesztinok likvidálására irá­nyuló kísérleteit. Annak ellenére is meg­akadályozták a palesztinellenes leszámolási kísérleteket, hogy Izrael a dél-libanoni te­lepülések elleni sorozatos támadásokkal a libanoni burzsoázia harci kedvét állandó­an ébren tartotta. Mindezek után is tulajdonképpen meg­válaszolatlan az a kérdés, hogy miért ép­pen most és miért ilyen öngyilkos szenve­délyességgel csaptak össze a szembenálló felek. A legújabb válság Nem kétséges, hogy az áprilisban fel­lobbanó harc magyarázata ismét a liba­noni palesztin probléma. Mivel a palesztin kérdés a rendezés menetében előbb vagy utóbb napirendre kerül, csak elodázni le­het, megkerülni nem. Izrael minden esz­közzel gyengíteni igyekszik az ellenállási mozgalom politikai és katonai pozícióit, ne­hogy a PFSZ vezetői legyenek az eljöven­dő tárgyalások potenciális részvevői. E terv megvalósítása érdekében mindenkép­pen Libanont kellett célba venniük. A legjelentősebb palesztin támaszpontok ugyanis ez idő szerint a Fatahföldön ta­lálhatók. Mindez — az ország biztonságára hivat­kozva — tulajdonképpen erkölcsi alapot nyújtott a jobboldal katonai fellépéséhez. Nemzetközi hátteret pedig az adott, hogy az arab világban is egyfajta jobbratolódás tapasztalható, közeledés a tőkés nyugat­hoz. S hogy a libanoni jobboldal a leszá­molást ezúttal komolyan vette, kitűnt ab­ból is: a zűrzavar közepén visszatévő kor­mány helyébe Frangié elnök — Libanon történetében először — katonai kabinetet nevezett ki. (Mivel a hadsereg vezetése és tisztikara keresztény, nem lehetett kétséges egy ilyen katonai kormány­ magatartása.) Bár a kísérlet megbukott, a tábornoki kormány mindössze négy napig élt, a liba­noni nacionalisták is megértették: ezúttal nem egyszerűen kötélhúzásról van szó s a csoport vezéralakja, a multimilliomos Ra­­sid Karame ellentámadásba lendült. Kö­zölte, hogy eltökélt szándéka a hatalmi arányok olyan megváltoztatása, amely a módosult mohamedán-keresztény lélek­­számhoz igazodik. Másrészt azt is bejelen­tette, hogy nem veszi figyelembe a hagyo­mányos politikai játékszabályokat s mo­hamedán létére jelöltként indult a jövő esztendei elnökválasztásokon. A frontok ezen a ponton teljesen megmerevedtek, az ellentétek feloldhatatlanokká váltak. A libanoni sajátosságokkal függ össze, hogy a politikai feszültség fegyveres inci­denssé nőhetett át. A különféle politikai és vallási csoportok ugyanis nem a jelen­legi helyzet miatt,­ hanem ugyancsak ha­gyományosan fegyveres milíciákkal rendel­keznek. Közismert, hogy a falangistáknak (ez a jobboldal egyik vezető pártja), mint­egy 6—8 ezer fős magánhadserege van. Valamivel kisebb létszámú magánhadse­reggel rendelkezik Dzsumblat drúz vezető is, aki a baloldali pártokat egyesítő Ha­ladó Erők Frontja élén áll. De egyéb val­lásos­ politikai csoportok, így a síita imám, a nasszeristák, illetve a különféle baathis­­ta csoportok is. A hagyományos szervezettség ellenére sem lennének képesek ezek az alakulatok ilyen hosszú és ilyen véres háborúra, nem volnának olyan pusztító fegyvereik sem, mint amilyenek bevetésre kerültek, ha nem lenne valamifajta személyi és anya­gi utánpótlás. Ha igazak a bejrúti tudósítások, a fegy­veresek 50—60 dollár napi zsoldot kapnak. Ez az összeg olyan vonzó, hogy azok a palesztinok, akik a PFSZ-hez tartozó erők utasítására palesztin harcosként nem ve­hetnek részt a fegyveres összecsapások­ban, nem elképzelhetetlen, hogy egyen­ruhát és szervezetet cserélnek. Mindez arra utal, hogy a látszólag belpoliti­kai jellegű polgárháborúnak vannak külső té­nyezői is. A külső tényezők szerepe azon­ban nem korlátozódik az elesett fegyve­resek pótlására. Nem lehet kizárni, hogy az arab világnak az a része, amely eluta­sítja a politikai rendezést, a libanoni pol­gárháború fenntartásában és elmélyítésé­ben lehetőséget lát egy szélesebb körű konfrontáció kibontakoztatására. Egyrészt nem eltúlzott az a veszély, hogy a hadműveletek átterjedhetnek Li­banon határain túlra, másrészt a libanoni helyzet mindenképpen motiválja a szír taktikai magatartást a rendezéssel össze­függésben. A rendezést illetően léphet-e tovább Szíria egy olyan helyzetben, amikor ha­tárai közelében polgárháború folyik? Néz­heti-e tétlenül a történeteket? Ha viszont Szíria nemcsak közvetít, mint ez ideig tette, hanem az arab szolidaritás ennél többre kényszeríti, teljesen nyilvánvaló, hogy Izrael hadserege is megindul. De a veszély nemcsak ilyen oldalról fenyeget. Vajon Izrael beavatkozik-e a libanoni jobboldal védelmében, ha helyzetük sú­lyosra fordul, még súlyosabbra, mint je­lenleg. Tel-Aviv ugyanis az arabellenes libanoni keresztények helyett egy naciona­lista libanoni kormány berendezkedését mindenképpen kedvezőtlen fordulatnak te­kintené. ’(Folytatjuk) ÓNODI GYÖRGY: ...............■—■■■ A LIBANONI ALAG a B­ermuda-szigetek. Ezer kilométerre az amerikai és körülbe­lül négyszer annyira az eu­rópai partoktól. 9500 méter magasan repülünk, amikor a pilóta figyelmeztetésére meg­pillantjuk. Bermudák. Mit jelent számomra? Számunk­ra? Fontos állomás az Euró­pa és Amerika közötti úton. Most itthoni újralapozom a jegyzeteimet: március 9., kedd, este 11 után. A mi időszámításunk szerint. Itt öttel­­ kevesebb. Még süt a nap. A Princess-szálló me­dencéje körül még sütkérez­nek a turisták. Főleg idő­sebb emberek. Ez már egy kicsit Amerika. De a repülő­térről elég szűk út kanya­rog a főváros, Hamilton felé. Itt még nincsenek au­tóutak. A gyerekek itt is sárkányt eregetnek, ha fúj a szél. A kis négereké most magasan repül, önkiszolgáló. Cukordiny­­nye, szőlő, ananász. A ker­tekben narancsfák. Bő a tér­­i més. A banánt már leszed­ték, fonnyad, szárad a le­vele. Mert ősszel nálunk a kukoricáé. Mikor otthonról reggel elindultunk, havazott, itt, kellemes, húsz fokos a hőmérséklet. Másnap mikrobusszal kö­rüljárjuk az 54 négyzetkilo­méteres szigetet. A szálloda előtt sok a kismotor. Ezt ajánlják a turistáknak, kibé­relhetik, s könnyűszerrel be­járhatják rajta a vidéket. Itt is él hazánkfia,­ segít­ségünkre valn a szigettel va­ló ismerkedésben. Ő mutatja meg a nevezetességeket, ő válaszol a kérdéseinkre. Mark Twain mondását a bemutatáskor nyilván sosem­­ felejtik el. A mennyország-­­­ba igyekvő amerikaiak, ami­kor a Bermudákra értek, azt hitték, elérték céljukat. Ez tréfának tűnik, de van valami köze az igazsághoz. A Bermuda-szigeteket úgy emlegetik, mint a legrégibb angol gyarmatot, az ameri­kaiak 99 évre vették bérbe. Nálunk a falakat fehérre meszelik, a háztetőkön pi­­roslik a cserép. Itt fordított a kép: a színes falak fölött ragyogó tisztán fehérlenek a háztetők. Kivétel nélkül. S nem véletlenül. — A szigeten igen nagy gond az ivóvíz. Az esővizet gyűjtik össze. Ezért kell a tetőket minden évben fehér­re meszelni és tisztán tarta­ni. Ezt szigorúan ellenőrzik — mondják. S az esővíz elegendő? — Igen gyakran esik, de nem tartósan, utána gyor­san újra kisüt a nap. A szál­lodák (összesen hét van), a legnagyobb vízfogyasztók, a szükségletek kielégítésére a tengervizet is felhasználják, sótalanító berendezéseket al­kalmaznak. A növényzeten meg látszik a kellemes időjárás hatása. Min­den üde zöld, mint nálunk májusban. Leander­ek, na­rancs-, grape-fruit-, citrom­fák, pálmaóriások. S a haj­nalka kék, tölcsér alakú vírá­ga. Amire emlékszem: ná­lunk a ház előtt fut föl, a délelőtti erős napon becsu­kódik a virága, hervad a le­vele. Itt az út menti bokro­kon, sövényen kúszik, fris­sen virul... Valaki megkérdezi.* — Van-e itt orgona? — Orgona nincs. De akác sem található a szigeten. Vezetőnk mutatja, hol az elemi iskola, hol a gimnázi­um, a katedrális, a bank, a teniszpá­lya. .A néger sofőr büszkén nyújtja ki oldalt a jobbját: ott az ő háza és a kertje. A szépen, gondosan megművelt kertek, kertecs­­kék — sokat hallunk erről, büszkék rá. A szigeten nem sok a megművelt föld. A kertészek főleg az Azori-szi­getekről költöztek be. Ma igen nehéz itt letelepedni, idegennek házat, telket ven­ni különösen. A mikrobusz lekanyarodik a tengerpartra, az egyik ho­mokos strandra. Sziklák kö­zött homokföveny. Esteledik, néptelen. Állunk az étterem teraszán, szemünk előtt a végtelen hullámzik. Az At­lanti-óceán. Cápa van-e? — Nincs — gondolkodás nélkül jön a válasz. Mégis hitetlenkedve fogadjuk. A fürdő bejáratánál egy figyel­meztető tábla. Ma csak sa­ját felelősségére fürödhet. — Hal azonban van, külö­nösen tonhalból fognak so­kat. Nem messze fölöttünk, egy magaslaton világítóto­rony. Onnan jó a kilátás a tengerre, a fővárosra is. Kát­tognak a fényképezőgépek, zümmögnek a kamerák. Szükség van itt az erős vi­lágítótoronyra. A szigetet veszélyes korallzátonyok ve­szik körül, régen különösen veszélyeztették a hajósokat. Az első hódítók, gyarmato­sítók sokszor szenvedtek itt hajótörést. Elátkozott hely­nek tartották és az ördög szigetének nevezték. E­z az idő ugyan már régen a múl­té, a sziget mintegy ötvenezer lakosa azonban mintha most is valamilyen más világban élne. Ide mint­ha még nem hatolt volna be a XX. század emberének ide­ges életritmusa. Ha van (vi­szonylagosan) tökéletes nyu­galom, akkor az (a civilizá­ció áldásaival együtt) itt le­het. Ebből már egyenesen kö­vetkezik: a Bermuda-szige­tek kiválóan alkalmasak pi­henésre, üdülésre, nyaralás­ra. A lakosság főleg ebből, s az idegenforgalom járulékos, kísérő tevékenységeiből él. A vendéglátás bámulatos színvonalat ért el. Az árak is. BURÁNYI Nándor Miért nincs itt orgona? Egy pillantás a Bermuda- szigetekre Kortespénz Az amerikai adófizetők felszisszentek, amikor kivi­láglott, hogy az állampénz­tár több mint 20 millió dol­lárt fizetett ki az elnökje­löltek korteshadjáratának a finanszírozására. A Fehér Házba törtető 14 elnökjelölt ezt a tekin­télyes összeget már az elő­választások során eltéko­­zolja, hogy országszerte díszemelvényről dörögje el hordószónoklatát. A jelöl­tek ugyan csak 11 millió dollárt kaptak kézhez, ám a személyes biztonságuk vé­delmét szolgáló titkos ügy­nökök, a gerilláknak neve­zett testőreik szolgáltatásá­nak költségei meghaladták a 10 millió dollárt. A porondon megmaradt két versenyző, a két párt jelöltje, a november 2-i végső összecsapásra továb­bi 75—100 millió dollárt kap az állampénztárból. Az adófizető polgár­ok pénzé­ből a képviselő- és szená­torjelöltek is részesülnek, s a kincstár mintegy 350 millió dollárt költ az idén a választásokra. Persze, törvény szabja meg­ a jelöltek pénzsegélye­zését, nehogy „előre elad­ják lelküket”, jóllehet, a Watergate-botrány „pénz­­zelfogatóan” bizonyította, hogy az elnökjelölteket mégis lekenyerezték az ér­dekelt világcégek... Végeredményben 350 mil­lió dollár nem is olyan nagy pénz, hisz egy vala­mirevaló repülőgép-anyaha­jót vagy rakétakilövő atom meghajtású tengeralattjá­rót sem lehet rajta vásárol­ni. Kérdéses persze, hogy egy levitézlett harmadran­gú filmszínész, ha még oly reakciós is, megér-e másfél millió dollárt az amerikai honpolgárnak. Ennyit ka­pott eddig az állampénz­tárból Ronald Reagan elő­zetes korteshadjáratához. (bor) MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1976. ápr. 1. Hollandia is aláírta a titkos atomegyezményt A holland kormány kedd este hivatalosan is bejelen­tette, hogy újabb hét ország csatlakozott ahhoz a titkos szerződéshez, amely korlá­tozza a nukleáris anyagok eladását az atomfegyverrel nem rendelkező országoknak. Az alsóházhoz intézett le­vélben az áll, hogy Hollan­diát felkérték, írta alá a tit­kos szerződést, s a kormány ezt elfogadta. Az első titkos szerződést az USA, a Szov­jetunió, Nagy-Britannia, Franciaország, Japán, a Né­met SZK és Kanada írta alá. Az egyik brit újság a kö­zelmúltban azt írta, hogy a szerződéshez Hollandia, Svédország, Csehszlovákia, az NDK, Lengyelország és Belgium is csatlakozni fog.

Next