Magyar Szó, 1976. május (33. évfolyam, 133-147. szám)
1976-05-16 / 133. szám
2. oldal Meg kell változtatni az igazságtalan nemzetközi viszonyokat Srí Lanka kormányának képviselője az el nem kötelezettség mozgalmáról Colombóból jelenti a Tanug. Az el nem kötelezettek ■colomból csúcsértekezletére nagy feladatok várnak, elsősorban újra tekintélyt kell szereznie a mozgalom alapvető elveinek. Nincs reális alapja — különösen az el nem kötelezettek köreiből eredő — aggodalomnak, amely a mozgalom tisztaságát félti. Noha az el nem kötelezettségnek az elmúlt tizenöt év folyamán számos nyomást kellett kiállnia, győzelemre tudta vinni ügyét, természetesen nem szabad lebecsülni a veszélyt sem. A frontális támadás helyett most egyesek belső rombolással kísérleteznek. El akarják téríteni az el nem kötelezetteket az alapvető céljaiktól, mondta Sri Lanka kormányának hivatalos képviselője az el nem kötelezett országok küszöbönálló csúcsértekezlete előtt. ■*>. A képviselő tüzetesen foglalkozott az el nem kötelezett mozgalom gyökereivel, s hangsúlyozta, hogy az el nem kötelezettség mércéit már a múltban világosan kijelölték, és ezek ma is érvényesek. Vitába szállt a tömbpolitika elfogadhatatlan elveivel, egyszersmind hangsúlyozta, hogy az el nem kötelezettség nem mélyül el a mozgalom egyes országai közötti társadalmi, gazdasági és ideológiai különbségekben. Ezért — folytatta — az el nem kötelezettek felölelik a kommunistákat és az antikommunistákat, a köztársaságiakat és a monarchistákat, a fejletteket és a szegényeket is, mert valamennyiüket összefűzi az a törekvés, hogy meg kell változtatni az igazságtalan nemzetközi politikai és gazdasági viszonyokat, hogy lehetőség nyíljon az általános fejlődésre, a nemzeti függetlenségre, a nemzetközi együttműködésre és a békés egymás mellett élésen nyugvó békére. Az el nem kötelezettek szerinte nem kötelezettek szerinte mozgalomhoz olyan országok tartoznak, amelyeknek problémái hasonlóak, s ugyanazon cél felé haladnak — fejezte be. Közel-Kelet Életbe lépett a harmincadik tűzszünet A libanoni baloldal vádjai Szíria ellen várt Al Szaika nevű Palesztinai mozgalmat Szíria hírszerző szolgálatának minősítette, és kétségbe vonta felszabadítási jellegét. A Biztonsági Tanács vitája az Izrael által megszállt területekről New Yorkból jelenti az UPI. Manszur Rasid Kikita, Líbia ENSZ-nagykövete azzal terhelte Izraelt, hogy nyíltan bekebelezte a megszállt arab területeket. A Biztonsági Tanács péntek esti ülésén ehhez hozzáfűzte, hogy a cionisták nem tudnak együtt élni az arabokkal, ezért megkívártik az arabokat elűzni a megszállt területekről. Jasmin Jusuf Dzsamal, Katar ENSZ-nagykövete hangsúlyozta, hogy Izrael politikája a megszállt területeken az intézményesített terrorral hasonlítható össze. Izrael — szerinte — gyarmatosítja e területeket, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy eddig, 68 újabb települést hozott létre, és egy város meg hogy meg kell mogatta alapítására is terveket dolgozott ki. Roger Padui, Benin képviselője indítványozta, hogy az izraeliek és az arabok vitassák meg a közelkeleti béke lehetőségeit. Rámutatott azonban, hogy e tárgyalások előtt Izraelnek viszsza kell vonnia csapatait a megszállt arab területekről, és el kell ismerni a Palesztinai állam megalakításának szükségességét. Ellentétek Az izraeli kormányban Jeruzsálemből jelenti az AP. Az izraeli kormányban a miniszterek viszonya az utóbbi hónapok folyamán nagyon kiéleződött. A hírmagyarázók ennek kapcsán felvetették a kérdést, hogy ilyen körülmények között meg tudja-e a kabinet oldani a belpolitikai nehézségeket. A két legnagyobb ellenlábas Rabin miniszterelnök és Peres hadügyminiszter. Két évvel ezelőtt, Golda Meir lemondása után a miniszterelnöki székért folyó harcban Rabint számottevően jobban támogatta a kormányon levő Munkáspárt Peresnél. Ennek ellenére Peres nem mondott le arról, hogy kormányfő legyen. A Maariv izraeli lap egyik hírmagyarázója szerint a kormányban a légkör szinte elviselhetetlen. A lapok nap nap után beszámolnak a miniszterek vádaskodásáról. Arra lehet következtetni, hogy nem tudnak megegyezni az USA-tól kért fegyverek mennyiségében és a Jordán folyó partján folytatott politikában. Bejrútból jelenti a Reuter. Pénteken éjfélkor Libanonban a 13 hónapja dúló polgárháború óta életbe lépett az új sorrendben a harmincadik fegyverszüneti megállapodás. Rasid Karame miniszterelnök péntek este kijelentette, hogy a fegyver- szünethez hozzájárult az a katonai bizottság, amelybenképviselve vannak a szemben álló viszálykodó felek és csoportok. A legfrissebb hírek nem szóltak arról, hogy tiszteletben tartják-e a megállapodást, de éjfél előtt Bejrútban még puskaropogás hallatszott. Georges Habas, a Palesztinai Néni Felszabadítási Front vezetője egyébként árulással vádolta Szíriát. Izrael megalakulása napján — május 15-én — Bejrútban tartott népgyűlésen Habason kívül felszólalt Kamal Dzsumblatt, a libanoni haladó erők vezetője is. ő is támogatta Szíriát. A Szíriaba Ki volt Zenteno Anaya? Annak idején a megrázó képek bejárták a világot: a meggyilkolt Ernesto Che Guevarra kiterített tetemére durva katonák vigyorognak. Azóta Che a helyzettel megbékélni nem tudó és nem is akaró forradalmár jelképeként óriási népszerűségre tett szert, főleg a fiatalok körében Szinte megszámlálhatatlan vers dal örökítette meg emlékét. Kedd délután Párizsban ismeretlen támadó lelőtte a gépkocsija felé tartó Joaquim Zenteno Anaya tábornokot, Bolívia franciaországi katonai attaséját. A merénylet után felmerült a kérdés, hogy milyen szerepe volt Anayának a legendás Che 1967. évi októberi leterítésében. Pontosan nem derült ki, de annyi ismeretes, hogy Che likvidálása után az ezredest tábornokká léptették elő. Az alkalmi ünnepségen készült fényképeken Barrientos tábornok, akkori elnök gratulált neki, boldogan veregette vállát, köszönetet mondott, hogy megszabadította az óriási gondtól. Zenenónak azonban nyomós oka volt, hogy ne vállalja Che elfogásának és meggyilkolásának érdemét, néha nem vitás, hogy ő irányította azokat a bolíviai határőregységeket, amelyek teljesen felmorzsolták a gerillacsoportokat. A tábornok váltig bizonygatta, hogy helikoptere akkor ereszkedett le Higuarában, amikor már az elfogott Che Guevarra halott volt. Ha nem ő, akkor ki fogta el azt az embert, aki helyet kért magának Latin-Amerika forradalmainak történelmében? Antonio Argueda, volt bolíviai belügyminiszter bírósági tárgyalásán sem derült fény az esetre. Mint ismeretes, Argueda a kormány páncélszekrényéből kilopta Che Guevarra naplójának másolatát, és elküldte Fidel Castro kubai miniszterelnöknek. Zenteno Anaya a peralatt a CIA két ügynökét Eduard Gonzalest és Felix Ramozt a kubai menekülteket terhelte a bűnténynyel. Azt állította, hogy noha ő volt a gerillák elleni akciók parancsnoka, valójában Gonzales és Ramoz fölötte álltak. Volt, ahogy volt, Zentenót a bolíviai politikai és katonai változások után nem szívesen látták La Pazban, ezért — bevált szokás szerint — külföldre, Párizsba küldték. A francia fővárost jól ismerte, hiszen ott fejezte be a vezérkari iskolát, ott képezték ki arra a tevékenységre, melynek révén később a tábornoki rangig vihette. Előléptetéséért azonban életével kellett fizetnie. f. l. MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1976. máj. 16. Lázár Mojszov Bangkokba készül Thaiföld fokozni kívánja együttműködését az el nem kötelezett országokkal Szeni Pramot thaiföldi kormányfő tegnap Bangkokban fogadta Azem Zulficarit, a JSZSZK nagykövetét. A baráti légkörű megbeszélésen külpolitikai kérdé Isekről és a két ország kapcsolatairól tárgyaltak. A jugoszláv nagykövetet fogadta Thichai Rattakul thaiföldi külügyminiszter is. Rattakul rámutatott a kétoldalú együttműködés bővítésének lehetőségére. Szó volt Lazar Mojszovnak, a szövetségi külügyi titkár helyettesének küszöbönálló thaiföldi látogatásáról is. A két magas rangú thaiföldi tisztségviselő kifejezte: kormányának érdeke, hogy fokozza együttműködését a harmadik világgal és az elnem kötelezett országokkal. Spanyolország válaszúton És mégis mozog a föld... „MI NEM AKARUNK improvizált forradalmat, mint amilyen Portugáliában volt” — mondta nemrégiben Manuel Fraga Irribarne, a spanyol kormány miniszterelnök-helyettese és belügyminisztere. Ez a spanyol uralkodókörök — s egyes nyugati tényezők — törekvéseinek és erőfeszítéseinek vezérfonala és legfőbb célja: ne ismétlődjön meg Portugália esete. Vagyis az, ami Portugáliában történt: a fasiszta diktatúra megdöntése után az ország forradalmi irányt vett, határozottan szocialista irányzatú intézkedések születtek és a hazai meg a belső reakciónak nagy nehézségei voltak, amíg az országot elkerüli vissza ✓ inni a nyugati demokrácia keretei közé. Így aztán a ■ „portugáliai eset” vagy mint elriasztó, vagy mint biztató példa lényegesen befolyásolja a spanyol társadalmi harcokat, és ilyen vagy olyan formában hat a fejlődést megszabó valamennyi erőre; a „nem amnesztiát, hanem kivégzőosztagot” jelszóval tüntető francoista jobboldalra, amely elejét akarja venni minden változásnak; az „amnesztiát, szabadságot, autonómiát” jelszóval tüntető baloldalra, amely mind egységesebben és erélyesebben lép fel, meg a kéttő között lavírozó kormányra és a királyra. A spanyolországi helyzetet mi is csak úgy tárgyalhatjuk, ha szem előtt tartjuk a portugál példát. Még a nyugati demokráciáig sem Ha ilyen szemszögből vizsgáljuk, akkor az első jelenség, amire felfigyelhetünk: Portugáliában a reakció azt tűzte célul, hogy visszakanyarodjanak a polgári, nyugati demokárciához, Spanyolországban viszont még eddig a nyugati demokráciáig sem hajlandóak elmenni. A legszembetűnőbb jele annak, hogy a francoista rendszeren még annyit sem akarnak változtatni, hogy az megfeleljen a nyugati demokrácia követelményeinek, az hogy Spanyolországban még a beterjesztett reformok elfogadása után sem lesz parlamenti demokrácia. A kormány nem a parlamentnek tartozik felelősséggel. Ezenkívül a parlament hatáskörét megnyirbálja a felsőház, (a szenátus) meg a koronatanács. A szentáus összetétele viszont ugyanolyan marad, mint Franco idején: 25 tagot adnak a hivatalos kulturális és egyéb szervezetek, 25 tagot nevez ki a király, 30 tagot ad az állami „szakszervezet”, 150 tagot közvetve választanak a tartományokban, és ezenkívül a tagok között van még a nemzeti tanács 40 életfogytiglani tagja, akit még Franco nevezett ki. A másik biztos jele, hogy még a nyugati demokráciáig sem hajlandóak elmenni az, hogy a Kommunista Párt továbbra is törvényen kívüli párt marad — Navarro úgy beszélt a kommunistákról, mint annak idején Franco. „A demokráciának ránk, kommunistákra is kell vonatkoznia” — válaszolták erre a kommunisták. De felsorolhatnánk még néhány bizonyítékát annak, hogy a nyugati demokrácia néhány elemi követelményének sem tesznek eleget, például hogy Navarro a reformtervet beterjesztő beszédében mindössze egy mondatot szentelt a szakszervezeteknek, holott azok Franco halála után még jelentősebb erővé nőttek: januárban 1 millió munkás sztrájkolt, az utóbbi két hónapban nem kevesebb mint 50 millió munkaórára tették le a szerszámot a spanyol munkások. Az idő nem nekik kedvez A Portugáliával való összehasonlításból még egy megállapítás adódik: Portugáliával ellentétben Spanyolországban, minden a baloldal előretörését szolgálja. Legelőször is a gazdasági helyzet megromlása. Mint ismeretes a spanyol gazdaság a második világháború után gyorsan fejlődött, megmaradt azonban az az elmaradott társadalmi struktúra, amely megakadályozta, hogy ezzel a fejlődéssel nyugateurópai szintet érjenek el: az ország lakosságának 1,2 százaléka a nemzeti jövedelem egynegyedével, a polgárok egynyolcada viszont mindöszsze a nemzeti jövedelem egyharmincad részével rendelkezik. Éppen ezért, amikor a nyugati gazdasági válságba került, ennek következményei Spanyolországban még súlyosabban jelentkeztek. Ehhez járult, hogy elapadt az a két forrás, amellyel a hiányokat pótolták: a vendégmunkások utalványai és az idegenforgalom. A belső bizonytalanság, főleg Franco életének utolsó napjaiban, alkalmazott terror, arra bízta a külföldön dolgozó spanyol munkásokat, hogy kevesebb pénzt küldjenek haza. Ezzel egyidejűleg 1975 utolsó negyedében 35 százalékkal kevesebb turista látogatott Spanyolországba, mint 1974 ugyanazon időszakában, az idei első negyedévben pedig a csökkenés 40 százalékos a tavalyi évhez képest. Mindennek következménye az, hogy az árak 15,87 százalékkal növekedtek, csak az idén márciusban 2,27 százalékkal, a munkanélküliek száma pedig 800 000-re nőtt, sőt egyes tartományokban, például Andalúziában, a munkások 20 százaléka munka nélkül maradt. Portugáliában a baloldali beállítottságú kormány helyzetét gyengítették a különféle elégedetlen csoportok, elsősorban a volt gyarmatokról hazatérő portugálok. Spanyolországban viszont minden elégedetlenség a baloldal erejét növeli. Gondolunk itt elsősorban a megoldatlan nemzeti kérdésre, amivel magyarázható az, hogy a baszkok mozgalma volt az egyik legerőteljesebb Franco-ellenes mozgalom, de most is a baszkok és a katalánok kérdésének megoldatlansága a baloldal egyik leglényegesebb hajtóereje. Végül Portugáliában a jobboldal erejét növelte, hogy nem volt egységes vezetőség, határozott és világos állásfoglalás. Spanyolországban viszont a baloldal malmára hajtja a vizet a kormány tehetetlensége, a kormányon belüli ellentétek, a király és a miniszterelnök közötti ellenté.j. tek stb.. Ezekkel a kedvező körülményekkel magyarázható többek között az is, hogy a portugál baloldallal szemben a spanyol baloldal megőrizte egységét, és mind jobban érezteti hatását, mind erőteljesebben befolyásolja az ország politikai életét. Persze bizonytalan, hogy mi lesz a végeredmény, hisz Spanyolországban is kikényszeríthetnek egy olyan megoldást, amely a jelenleginél jobban megfelel a nyugati demokrácia érdekei megvédésének, de mindettől függetlenül az elkövetkezendő hónapokban mindenképpen Spanyolország felé irányul majd az európai közvélemény figyelme. BÁLINT István DR.SLAVKO KOMAR:____________________ INDIA MÚLTJA, JELENE ÉS JÖVŐJE (32) Tito üdvözölte India eltökéltségét, s elismerően szóltaz egyik megjelentősebb el nem kötelezett országnak" arra irányuló eltökéltségről, hogy folytassa eddigi politikáját, belpolitikai téren a társadalmi átalakulás politikáját, nemzetközi téren pedig a tevékeny el nem kötelezettséget. Ezen az alapon — fejezte ki Tito elnök meggyőződését — tömörülni fognak az Önök nagy országának demokratikus és haladó erői. Ezek az erők ellenállnak minden belső vagy külső nyomásnak és a reakciós köröknek. Harcuk és eltökéltségük igen jelentős mert mostanában több el nem kötelezett ország van kitéve az imperialista, a reakciós és agresszív erők nyomásának. Az indiai eseményekről annak idején sokat cikkezett a világsajtó. Minden jugoszláv lapokban benne volt, hogy India fejlődésének tragikus pillanatait éli, amelynek következményeit igen nehéz megjövendölni. Mint egy hírmagyarázó írta, a Kongresszus Párt, a köréje tömörülő erők és a lakosság nagyobb része megteremti a feltételeket az ország belő helyzetének rendeződésére. A legtöbb hírmagyarázó egyetértett abban, hogy ez a ,,megelőző akció” elengedhetetlen volt, mindössze néhány órával a rendkívüli állapot kihirdetése előtt Narajan felhívást küldött a hadseregnek és a rendőrségnek, hogy ne engedelmeskedjen a felső rendeleteknek. Ez tulajdonképpen nem volt más, mint felhívás a lázadásra. A szélsőséges pártok és csoportok tevékenységének betiltása Az indiai központi kormány 1975. július 4-én határozatot hozott, hogy betiltja 26 jobboldali vallási és más szélsőséges párt és szervezet tevékenységét. Ez az intézkedés súlyosan érintette az extrém szervezeteket, a jobboldali és egyes szélsőbaloldali csoportokat. A betiltott politikai pártok között volt az extrém hindu szekta, a Jan Sangh jobboldali párt ifjúsági szervezete. Róluk Indira Gandhi azt mondta, hogy ideológiájuk az erőszak, és semmiképpen sem lehet őket demokratikus szervezetnek nevezni. Ezenkívül házkutatásokat végeztek a pártok székházaiban, és elkoboztak nagy mennyiségű fegyvert, lőszert. Az RSSS és az Anang Marg hindu szekta félig-meddig illegális szervezet volt. Ezenkívül betiltották a muzulmánok egyesületét is. Az indiai Kommunista Pártnak (marxista) is félbe kellett hagynia tevékenységét. A kutatások során a kommunistáknál is találtak fegyvert és lőszert. Több fegyver külföldi gyártmányú volt. A határozat szerint minden olyan pártnak be kell szüntetnie tevékenységét, amely veszélyezteti az ország belső biztonságát és törvényes rendjét. (Folytatjuk)