Magyar Szó, 1976. december (33. évfolyam, 330-344. szám)
1976-12-01 / 330. szám
2. oldal Nagy-Britannia és a genfi tárgyalások London kötelezettségei Nagy nézetkülönbségek a brit kormány és a zimbabwei nemzeti mozgalom között . Az afrikai vezetők bizalmatlanok a Smith-rezsimmel szemben Londonból jelenti a Tanjug. AZ AFRIKAI NEMZETI FRONT vezetőinek a legutóbbi brit javaslatra vonatkozó válaszára várva londoni megfigyelő körökben mindjobban kifejezésre jutott az a vélemény, meggyőződés, hogy Nagy-Britanniának mélyrehatóbban kellene foglalkoznia a rhodesiai problémával, ha tényleg azt szeretné, hogy Rhodesiában véget érjen a fajüldözők hatalma. Nagy-Britannia azt javasolta, hogy 1978. március 1-én hirdessék ki Zimbabwe függetlenségét. Úgy látszik, nemcsak a függetlenség dátuma körül vannak nagy nézetkülönbségek. . Sokkal összetettebb ellentétek rejlenek a britek és a hazafias front képviselői között. Az afrikaiak két legbefolyásosabb vezetője, Joshua Nkomo és Robert Mugabe arra törekszik, hogy meggyőzze a londoni kormányt, tevékenyebben és pozitívabban vegyen részt a tárgyalásokon. A Laburista Pártban és Callaghan kabinetjének bizonyos reszortjaiban nagy az ellenállás Nagy-Britannia erkölcsi felelőssége iránt. Ennek az ellenállásnak az okát nem nehéz felderíteni. A gyarmatosítás időszaka már a múlté, és az ország az észak-írországi zavargások miatt és a gazdasági válság miatt is mind súlyosabb helyzetbe jut, és Nagy-Britanniának nincs semmilyen politikai, de gazdasági lehetősége sem egy afrikai, sem bármilyen más külföldi kalandra. Függetlenül „a politikai szándéktól” a beavatottak figyelmeztetnek arra a tényre, hogy az afrikaiak a végén mégis győzedelmeskedni fognak, és éppen emiatt Nagy-Britanniának „világosabban ki kell állnia” a többség mellett. Hozzáteszik, hogy ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy elhagyják a fehéreket, de mindent meg kell tenniük, hogy meggyőzzék a rhodesiai kisebbséget, hogy fogadjanak el olyan megállapodást, amely az afrikaiak számára is elfogadható lenne. Az elmúlt hónapban a rhodesiai problémáról szóló genfi megbeszélések világosan megerősítették, hogy az afrikai többség vezetői igen bizalmatlanok Smith rezsimjének szándékai iránt. Ez az elővigyázatosság kétségkívül a tizenegy éve tartó sikertelen megbeszélések után alakult ki, s ilyen feltételek mellett nagy tévedés lenne a britek részéről, ha azt hinnék, hogy megállapodás jöhet létre „a harmadik partner nagyobb és meghatározottabb szerepe nélkül”. Ha Nagy-Britannia hajlandó lenne jobban bekapcsolódni a Tárgyalásokba, és egy igen rátermett elnöklőt állítana az értekezlet élére, ez azt követelné a londoni kormánytól, hogy felelősséget vállaljon az átmeneti időszakért, a törvényességért, a rendért, az ország külpolitikájáért, védelméért és esetleg Rhodesia gazdasági politikájáért is. Julius Nyerere tanzániai elnök például úgy tartja, hogy Nagy-Britanniának mint gyarmati hatalomnak két miniszteri tárcát is kellene birtokolnia a rhodesiai átmeneti kormányban. Az egyik miniszteri tárca a külügyi, a másik pedig a honvédelmi lenne, javasolja a Tanzániai államfő. Jóllehet hivatalos válasz nem hangzott el erre a tanzániai javaslatra, mégis, úgy látszik, hogy Nagy-Britannia kész lenne főkormányzót vagy pedig más, hasonló hatalommal felruházott embert Rhodesia élére állítani. Mindenesetre, ha a rhodesiai problémáról szóló genfi értekezlet nem jár sikerrel, Nagy-Britanniának magára kell vállalnia a felelősség jó részét, mert nem volt kész vagy felkészült egy pozitívabb szerepre. Szocialista Internacionálé Remények a belgrádi értekezlet előtt Átfogó vita a mai világ problémáiról — Közel-keleti értekezlet a palesztinok nélkül? — Befejeződött a Szocialista Internacionálé XIII. kongresszusa Genfből jelenti a Tanjug: Genfben november 26-án, 27-én és 28-án kongresszust tartott a Szocialista Interrtacionálé. Megjelent rajta mintegy kétszáz szociáldemokrata, szocialista párt képviselője. Közülük tizenkilenc párt van hatalmon. Szó volt a mai világ legfontosabb problémáiról, az Internacionálé ezzel kapcsolatos akcióiról és a nemzetközi kérdések megoldásának lehetőségeiről. Napirenden szerepelt továbbá az új, igazságosabb nemzetközi gazdasági rendszer, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet határozatainak érvényesítése, az általános emberi jogokért folytatott harc, valamint a harmadik világ helyzete. Az utóbbival kapcsolatban foglalkoztak azzal a kérdéssel, is, hogy mit tehetnek az iparilag fejlett országok, azok, amelyeknek hatalmon levő pártjai tagjai az Internacionálénak (az NSZK, Nagy-Britannia, Svájc, Hollandia és mások) a harmadik világ országainak gyorsabb fejlődéséért. A kongresszuson kifejezésre jutott az az óhaj, hogy a Szocialista Interna- cionáléhoz csatlkozzanak az afrikai, az ázsiai és a latin-amerikai politikai pártok is. A szenegáli Haladó Uniót felvették a Szocialista Internacionálé rendes tagjává, elnökét pedig, Léopold Senghort megválasztották alelnöknek. Az Internacionálénak egyébként 14 alelnöke van. A Szocialista Internacionáléhoz csatlakozott még a Dominikai Köztársaság Forradalmi Pártja, a Costa Rica-i Népi Felszabadulás Párt és az Indiai Szocialista Párt. Willy Brandtot egyhangúlag elnökké választották. Az alelnökök között van még Ausztria, Izrael, és Portugália miniszterelnöke, Kreisky, Rabin és Soares, Nagy- Britannia és Svédország volt kormányfője, Wilson és Palme, és a Francia Szocialista Párt vezetője, Mitterrand. Saragat és még néhány részvevő kivételével a vitában nem hangsúlyozták ki az ideológiai nézeteltéréseket, jóllehet kiemelték a szociáldemokraták liberális felfogását. Ezzel kapcsolatban nagy különbségek voltak a hatalmon levő pártok között és azok között, akik a társadalmasítást helyezték kilátásba, ha hatalomra kerülnek. Juddie Hart, a Brit Laburista Párt képviselőnője szólt országának pénzügyi és gazdasági káoszáról. Kijelentette, hogy a kapitalista rendszer válságát éljük. A helsinki értekezlet határozatainak érvényesítésével kapcsolatban mindegyik felszólaló reményeket fűzött a belgrádi értekezlethez. Elfogadták Rabin izraeli miniszterelnök javaslatát, hogy Genfben hívják össze a közel-keleti értekezletet, de a politikai határozatba nem került bele Léopold Senghor szenegáli elnök követelése, hogy a PSO is egyenrangú tárgyalópartnerként legyen képviselve az értekezleten. A kongresszuson elfogadják a nemzetközi gazdasági szolidaritásról szóló határozatot, mivel a felszólalók nagy többsége követelte, hogy a szocialista és szociáldemokrata pártok és kormányok segítsék a fejlődő országokat. A kongresszuson közvetve kapcsolatba lépett Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára, mint a kommunista és munáspártok értekezletének szervezője és Willy Brandt. Brandt felhatalmazta Hans Janitschekot, az Internacionálé főtitkárát, hogy vegye át Joachim Bohrától, Honecker küldöttjétől a deklaráció szövegét, amelylyel — mint ahogyan Brandt közölte —, megismerteti a kongresszust. Ma lép hivatalba Mexikó új elnöke Ötezer vendég az ünnepségen • Bombarobbanások a fővárosban Mexikóból jelenti a Tanjug: Luis Echeverria Alvarez mexikói elnök ma ünnepélyesen átadja utódjának, Jose Portillónak az elnöki vállszalagot. Az új elnök beiktatásán részt vesz mintegy ötezer meghívott, köztük a külföldi küldöttségek 110 tagja. Megérkezett a jugoszláv delegáció is, amelyet Voldoje Zarkovic, a JSZSZK Elnökségének alelnöke vezet. Tegnap reggel azonban a békés légkört néhány bombarobbanás zavarta meg. Egy személy megsebesült, és jelentős anyagi kár keletkezett. A fővárosi bombamerényletek okai egyelőre még ismeretlenek. WILLY BRANDT ÉS OLOF PALME (П) A jurta kerek sátor: Mongólia jelképe. Azt mondják, az idegen nem ismeri meg a hamisítatlan Mongóliát, ha legalább egy éjszakát nem töltött jurtában. Mongólia lakosságának több mint a fele ma is jurtában lakik. A kényelemre nem is lehet panasz, talán szívesen felcserélném otthoni, bunkerra emlékeztető tömeglakásunkért. Középen vaskályha áll. Népviseletbe öltözött mongol lány járja körül a sátrakat, begyújt. Körben a falak mellett állnak az ágyak. S van itt bent minden, amire szükség van: mosdótás, szekrény, két asztal, székek, fogasok, rádió és televízió, a falon képek, s a kupola alakú tetőn még szellőztető ablak is. A sátor fala nemezből van, teljesen hőszigetelő. Belülről bársonyhuzat a „tapéta”. Jurtát nemcsak vidéken, az ország belsejében lehet látni. Magában a fővárosban is egész jurta városrészek emlékeztetnek a mind jobban kivesző régi lakásviszonyokra. A jurtákat, éppúgy, mint az utcán a házakat, egy sorban állítják fel, kerítéssel veszik körül. Ulánbátorban a jurtaépítészet helyet kért magának a modern városrendezésben is. Számos korszerű épület mellékhelyiségeit kör alakúra, jurtára emlékeztető formájúra építik. Az egyik legszebb emléktárgybolt is jurtára emlékeztet, pedig a legmodernebb építőelemekből készítették. Távoli országokban bolyongva az embernek gyakran az a meggyőződése, hogy milyen kicsiny is ez a mi földtekénk. Két évvel ezelőtt Nepálban, a Himalája lábánál egy eldugott, isten háta mögötti kisvárosban összetalálkoztam egy hazánkfiával. Nos, hasonló eset történt velünk itt Tereszsben is. Számítón egy hazánkfiával hozott össze bennünket a sors, egy fiattal szlovén geológussal találkoztunk, aki az UNESCO nemzetközi segélyprogramja keretében a világnak éppen ezen a részén aranylelőhelyek után kutat. Állítása szerint, a mongol föld gyomrában annyi ásványi kincs meg arany rejlik, hogyha azt feltárják, nincs kizárva, hogy néhány évtizeden belül Mongólia lesz a világ egyik leggazdagabb országa. Több külföldi szakember dolgozik itt a földkincseinek feltárásán. Délen, a kietlen Góbi-sivatagban több jugoszláv tudományos expedíció is tevékenykedik a nemzetközi műszaki segélyprogram keretében. Magyarok Mongóliában A magyar ember nem megy ritkaságszámba Mongóliában. Az imént említett nemzetközi műszaki segélyprogram keretében, számos magyar tudományoskutatócsoport és szakértőgárda dolgozik a távoli országban. Amikor a főposta épületében elhelyezett nagy újságostoroszk ablakában legalább harminc-harminc Magyar Nemzetet, , Esti Hírlapot láttam, azonnal sejtettem, hogy Ulánbátorban szép számmal lehetnek magyarok. Feltételezésem be is igazolódott, az ember ugyanis úton-útfélen magyarokba botlik, vendéglőben, szállodában, pénzváltóban, postán és üzletekben magyar szó üti meg az ember fülét. Mintegy kétezer magyar szakember dolgozik Mongóliában, s csaknem ezer a fővárosban lakik. A magyarok azonban ennyi ezer kilométerre otthonuktól sem tagadják meg magukat. A mongol konyha „ételkülönlegességei” miatt, egyes csoportokban szinte palotaforradalom tört ki, sok szakember haza akart menni, mert nem tudta megszokni az itten élelmezést. Mit volt hát mit tenni, a magyar követség mellett a budapesti Csemege vállalat magyar boltot nyitott, ahol mindenféle magyar étel potom áron megvásárolható. A boltban azonban csak magyarok vásárolhatnak. (Folytatjuk) RÉDE Pfr*» TÁJAK,EMBEREK MONGÓLIAI ÚTINAPLÓ______________ MAGYAR SZÓ Az UNESCO közgyűlése Még mindig túl nagy az ellenállás Elhalasztották a szavazást a tömegtájékoztatási eszközökről szóló határozatról . Ma délelőtt ünnepélyes záróülés ország, valamint az Egyesült Államok, Japán és még jó néhány „mérsékelt” afrikai, ázsiai, és Latin-amerikai ország bírálta azon kitétele miatt, hogy az országok kormányainak felelősséget kell vállalniuk a sajtójuk, rádiójuk és televíziójuk nemzetközi tevékenységéért. Ezek a bírálatok lassan valóságos kampánnyá alakultak át a nyugati sajtóban, s ezt a kérdést az úgynevezett forró politikai problémák közé sorolták. Egyes delegációk, az Egyesült Államok küldöttségével az élen, azzal fenyegetőztek, hogy el fogják hagyni a közgyűlést, ha az általános vitában szó esik erről a határozatról. Egyes küldöttségek véleményéből ítélve meg voltak a feltételek, hogy ezen a közgyűlésen egy dokumentumot hozzanak meg, amely a tömegtájékoztatási eszközök szerepéről szólna a gyarmatosítás, a fajüldözés, az apartheid és a kizsákmányolás minden más formája elleni harcban. Létezik ugyanis egy kompromisszumos megfogalmazás, amelyet az UNESCO végrehajtó tanácsának tagja készített, s amely sokak véleménye szerint jó kiindulópont lehetett volna a vitára és egy végleges dokumentum meghozatalára. Jugoszlávia küldöttsége az el nem kötelezett országok delegációival együtt nagyban hozzájárult, hogy felkutassák a legelfogadhatóbb megoldást. A tegnapi plenáris ülésen szó volt még az UNESCO hozzájárulásáról a békéhez és a békés együttműködéshez. Az erről szóló határozatot közfelkiáltással fogadták el, mert csak a Kínai Népköztársaság, Banglades és Pakisztán szavazott ellene. Ez a határozat tartalmazza a jugoszláv küldöttség által javasolt két függeléket is. Egyik a be nem avatkozásra, a függetlenség és területi integritás tiszteletben tartására vonatkozik, a másik pedig kéri az UNESCO- tól, hogy folytassa erőfeszítéseit a gyarmatosítás, a neokolonializmus, az agreszszív fenyegetés a politikai nyomás és a zsarolás minden formája ellen. Az UNESCO teljes ülése tegnap délután és az esti órákban elfogadta a szervezet tevékenységének programját a következő hat évre, és az 1976—1980. évi időszakra szóló költségvetést. Továbbá elítélte a chilei katonai juntát az általános emberi jogok megsértése miatt és elfogadta a fajüldözés és az apartheid elmarasztalásáról szóló határozatot. Ezzel tulajdonképpen ki is merült az UNESCO XIX. közgyűlésének napirendje. Ma a délelőtt folyamán megtartják az ünnepélyes záróülést és berekesztik az értekezletet. Nairobiból jelenti a Tanjug. Mint ahogyan az UNESCO XIX. közgyűlése megkezdésekor várható is volt, a tömegtájékoztatási eszközöknek a békéért, az államok és a népek közötti megértésért, a háborús propaganda, a gyarmatosítás, a fajüldözés és az apartheid ellen folytatott harcban betöltött szerepéről szóló deklaráció kénytelen jobb napokra várni. Tegnap ugyanis a plenáris ülésen elfogadtak egy határozatot, amely szerint erről a határozat-tervezetről csak az UNESCO XX. közgyűlésén fognak dönteni. Az említett tervezetet még a múlt év decemberében dolgozta ki egy kormányközi bizottság az ENSZ párizsi székházában, s a javaslatnak az volt a célja, hogy a tömegtájékoztatás a világrendszerben valamiféle magatartási szabályzatot hozzon létre. A határozatot a Szovjetunió javasolta, s mintegy ötven ország támogatta, közöttük több fejlődő és el nem kötelezett ország. A dokumentumot még a nairobi közgyűlés hivatalos megkezdése előtt jóformán mindegyik nyugat-európai Szerda, 1976. dec. 3.