Magyar Szó, 1977. április (34. évfolyam, 89-103. szám)

1977-04-01 / 89. szám

2. oldal ENSZ Véget ért a leszerelési ülésszakot előkészítő bizottság ülésezése A jugoszláv képviselő felszólalása Háromnapos munka után szerdán este véget ért az ENSZ-közgyűlés leszerelési ülésszakát előkészítő bizott­ság első ülése. Az ülést Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár nyitotta meg, hangsúlyozta a fegyverkezési verseny megszüntetésének fontossá­gát mind a mostani nemze­dék, mind az emberiség jövő­je szempontjából. A rendkívüli leszerelési értekezletet előkészítő bizott­ság elnökévé Ortiz Derozas argentínai nagykövetet vá­lasztották meg. Az előkészí­tő bizottságnak 54 ország képviselője a tagja, és a bi­zottság 8 alelnökének egyi­ke Jugoszlávia képviselője. A szerda esti ülésen Dže­­vad Mu­jezinović, J­ugoszlá­­via képviselője kijelentette, hogy az el nem kötelezett országoknak a rendkívüli le­szerelési értekezlet megtar­tására irányuló kezdeménye­zése az egész világ javát szolgálja. Noha a gondolat az el nem kötelezettektől ered, ez az akció lényegé­ben a világszervezet vállal­kozása lesz, és csakis ezen az alapon lehet megvalósí­tani a kitűzött feladatokat. A szerda esti ülésen húsz­egynéhány ország képvise­lője szólalt fel, és szembe­ötlő, mennyire hasonlóak voltak a fegyverkezési ver­­seny megszüntetésére és a fegyverta­rtalékok szerver­zett csökkentésére irányuló egységes erőfeszítések szük­ségességét­­ illetően. Szinte teljesen egyöntetű nézet alakult ki a rendkívüli ülés­szak jelentőségéről, céljai­ról és a várható eredmé­nyekről. Általános az a vé­lemény, hogy az előkészítő bizottság első ülése sikeres kezdetnek tekinthető, és jó kiindulópontként szolgál a további munkához. Az előkészítő bizottság te­vékenységével párhuzamo­san a­z el nem kötelezettek szerkesztő csoportja befejez­te a leszerelés kérdéseiről és a rendkívüli ülésszak sze­repeiről szóló tájékoztatót. ••••••••■••■■••••■■■■■■••■•■•■»••••••■••■••••••••••••»••••••••••••■••■•■••••J Íj A JUGOSZLÁV SORSJÁTÉK jj ■ ■■■■■■■ ■■»«■■■■■■■■■■■•■■■•■■•aeaaaanaaaaaaaaaa ■лва»» •)■»!»■■« ■»•«■*»4 tizenharmadik húzása Az alábbi Az alábbi számokkal Ezt az számokkal Ezt az *éRz.ftdS Összeget végződő Összeget sorsjegyek________nyerték________sorsjegyek_______nyerték 60 40,— 157533 100 000,— 020 200,— 460343 10 000,— 0040 400,— 84 50,— 3580 400,— 674 80,— 33240 1 000,— 16944 1000,— 77270 2 000,— 129544 10 000,— 93610 1 000,— 436654 400 000,— 326730 10 000,— 535104 10 000,— OC __ 317805 toooo!— 434285 10 050,— 41 30.— 81 30.— 6 ■ 20.— 071 80.— 22936 2 020.— 23121 5 000,— 40686 1 020.— 29641 5 030,— 160146 10 020,— 86001 1 040.— 7 ,0­­­87101 1 040,— 2_­95911 1 030- 46987 2 020­-969­ 1 030. 69607 1 020.— an 73547 1 020,— — 288477 50 020.— 262 80- 548367 1002°-82232 5 000,— 28 70,— 001122 lOOOOI— 88 30.— 114152 10 000.— 46308 1 000.— 217932 10 000.— 50998 2 000.— 323252 10 000.— 026508 10 000.— 529248 70 000.— 73 30.— 83 50.— 89 40.— 793 100.— 119 100.— 2503 500.— 02839 1 000.— 3133 500.— 59269 1 000.— 18473 1 030.— 153369 10 000.— 047923 10 000.— 451099 10 000.— (20) — ... És hogy ez az együttműködés va­lóban a békét és az emberiséget szolgál­ja — tette hozzá Tito. Ma a világ egységes egész, amelybe be­leolvad minden nép — mondja Tito Neh­­runak. — Minden tőlünk telhetőt meg kell ten­nünk, hogy megőrizzük a világbékét, és hogy előmozdítsuk a mi javunkat és az egész emberiség javát. Mert egy nép nem lehet boldog, amíg más népek boldogta­lanok. Titónak nagyon kedvező véleménye volt Nehruról. Munkatársai előtt ezt mondot­ta:­­— Benne azt a merész embert láttam, aki mindig bátran szembenéz a valóság­gal, nem fél a nehézségektől, azt az em­bert, akinek nincsenek illúziói, különösen olyan illúziói, amelyek ma, ebben a ne­héz helyzetben veszélyesek lehetnének ... Nagyon örülök, hogy alkalmam volt meg­ismerni egy ilyen embert. 1955 végén a Galeb ismét útra kelt. Ti­­tót hivatalos látogatásra vitte Etiópiába és Egyiptomba. Tíznapos hajózás­­után a Galeb decem­ber 11-én vetett dorgot Aszad vörös-ten­geri etióp kikötőben. Első látogatásra hoz­ta Titót ebbe a baráti afrikai országba, ebbe a 1 230 000 négyzetkilométer nagy­ságú, mintegy 22 millió lakosú államban. Amíg a hajó kikötött a légihaderő repü­lőgépei T betűt formálva suhantak át a hajók fölött. A parti tüzérség díszlövések­kel köszöntötte a jugoszláv vendéget. A Galeb viszonozta a díszlövéseket. A ha­jóra szállt Bitvoded Andargachan Mesai, Hailé Szelasszié császár különmegbízott­­ja és üdvözölte Titót. Az utat Addisz- Abeba felé autóval folytatták — teljes három napig. Az etióp főváros előtt, a Sola magasla­ton Hailé Szelasszié császár december 14- én üdvözölte Titót. A fogadási ünnepség a város központ­jában, a Szabadság emlékműve előtt folyt le, ahol Titót a polgármester, Zaudi Ba­lam­eh üdvözölte, és átadta Addisz Abeba aranykulcsát. — Excellenciás uram, a mai nap öröm­teljes Etiópia fővárosa számára, amely üd­vözli excellenciádat, és mint díszpolgárnak átadja a város kulcsait... Az ön dicső ne­vének híre etiópiai látogatása előtt ide ér­kezett, mint ahogy megelőzte a világ más országaiban is, ahová Excellenciád ellá­togatott. A történelem már előkelő helyet biztosított Excellenciádnak, mert megsem­­misíthetetlen vívmányokat ért el a mo­dern és erős Jugoszlávia megteremtésében. Ma az egész világ csodálattal nézi az ön vívmányait. Tito meleg szavakkal köszönte meg a kedves fogadtatást. Ezután a császári pa­lotába hajtatott, amely a rezidenciája volt Addisz Abeba­i tartózkodása alatt. Tito tiszteletére a nemrégiben megnyílt színház alkalmi műsort mutatott be. Az első felvonást a vendégnek szentelték, cí­me az volt: Josip Broz Tito, a mi bará­tunk. Egy népi tánccsoport dalokat és tán­cokat mutatott be. A nomádok üdvözlete Mint mondták, az Assab kikötői Addisz Abebáig tartó 900 kilométeres utat Tito autón tette meg. Az út jó része Etiópia keleti síkságán át vezetett, vagyis azon a területen, amelyet Danakili sivatagnak hívnak, ahol a higanyoszlop 50 fokra is fölemelkedik. Habár a levegő forró volt, és a föld szinte égett az emberek talpa alatt, Tito könnyűszerrel tette meg ezt az utat. És nem bánta meg, hogy úgy elön­tött, hogy átkel a sivatagon, mert igazán szép és szokatlan találkozó volt ez, még a Titóval együtt utazó etióp trónörököst is meglepte. Miután megebédeltek, és megpihentek Dobi nevű kis helységben, a menetoszlop indult tovább a sivatagban. Alig halad­tak azonban egy-két kilométert, amikor az út mindkét oldalán váratlanul felfegy­verkezett harcosok jelentek meg, minden­féle tollakkal díszített harci öltözékben. (Folytatjuk) Tito, a béke építője RÉSZLET ZVONKO STAUBHINGER: ^ _ TITO, A VILÁG POLGÁRA CÍMŰ KÖNYVÉBŐL MAGYAR SZÓ ÚJ JELENSÉGEK A FRANCIA POLITIKAI ÉLETBEN is környezetvédelem mint politika A Francia, az Olasz és a Spanyol Kommunista Párt politikájának egyik lényeges mozzanata az is, hogy számolnak azokkal az új hatóerőkkel, amelyek befolyásolhatják a társadal­mi fejlődést, és amelyek, ar­ra utalnak, hogy a „jóléti társadalom’’ viszonylag ma­gas életszínvonalt elért pol­gárában újszerű elégedetlen­­ségek érlelődnek, és törnek fel időnként, válhatnak a társadalmi átalakulás hajtó­erejévé, ha az élcsapat azt a megváltozott körülmények­hez alkalmazkodva ki tudja használni, így aztán nem csak a klasszikus,­­hanem a modern kapitalizmus körül­ményei között módosult for­mában jelentkező társadalmi hajtóerőket hasznosítják a társadalmi átalakulásért ví­vott harcban, mint a mun­kanélküliség, a gazdasági válság, az életkörülmények rosszabbodása szülte elége­detlenség, hanem olyan más tényezőket is figyelembe vesznek, amelyeket minded­dig nem tekintettek az osz­tályharc kategóriájának. Vagy csak mellékesen tartot­tak annak. Olaszországban és Spanyol­országban például fontos he­lyet kapott a nők társadal­mi helyzetének javításáért vívott harc. A francia kom­munistáknak pedig mindin­kább számolniuk kell azzal, hogy a „természet kapita­lista kizsákmányolása”, vagy­is a levegő és a víz szennye­ződése meg a modern kapi­talizmus többi ártalma mind inkább a társadalmi átalaku­lás harcosaivá teszi azokat is, akik „apolitikusok”, azt vallják magukról, hogy nem érdekli őket a politika. Erre utal ugyanis az, hogy a kör­nyezetvédelmi mozgalom te­kintélyes erővé vált Francia­országban, és már a politi­­­kát is befolyásolja, a köz­­­­ségtanácsi választások kime­netelébe is beleszól. A mozgalom kibontakozása A környezetvédelmi mozga­lom kibontakozása hosszú fo­­­lyamat, és e mozgalom fel-­s lépése a községtanácsi vá­lasztásokon már csak ennek a hosszú folyamatnak az eredménye. Maga a mozga­lom számtalan kisebb-na­­gyobb szervezetből tevődik össze. A szervezetek egyik csoportját azok a különféle klubok, szövetségek, társasá­gok alkotják, amelyek­­ a Föld barátai néven alakul­tak, hogy javítsanak az em­ber és a környezete közötti viszonyon. Az utóbbi évek­,­ben több ezer ilyen szerve­zet jött létre, amelynek­­tag­jai számos kisebb-nagyobb akciót kezdeményeztek. Ki­vonultak például megakadá­lyozni egy autóút­ továbbépí­tését, küzdöttek a városi köz­lekedés javításáért akciót in­dítottak a repülőgépek tá­masztotta zaj ellen stb. Csak Párizs környékén 150 ilyen szervezet létezik, amelyek az együttműködés céljából lét­rehozták a „környezetvédel­mi szervezetek összekötő iro­dáját”. Vannak azonban olyan kör­nyezetvédelmi szervezetek is, amelyek már messzemenőbb célokat tűznek maguk elé, vagyis nem elégszenek meg egy-egy, az emberi környe­zet további megromlásának feltartóztatására irányuló ki­sebb akcióval. Ezek a szer­vezetek már azért alakultak, hogy felhívják a közvéle­mény figyelmét arra, milyen kockázattal jár a kapitalista gazdaság ellenőrizetlen fej­lődése és a velejáró energia­pazarlás. Ezek a szervezetek rokonságban állnak azokkal a nyugatnémet és osztrák szervezetekkel, amelyek ezek­ben a hónapokban olyan nagy akciókat szerveztek az atomtelepek építése ellen. A szervezetek harmadik cso­portját alkotják a hasonló vagy rokon szervezetek, pél­dául a „városi közlekedés igénybe vevőinek szövetsé­ge”. A környezetvédelmi moz­galom már 1976-ban a kan­tonális választásokon jelöl­tet állított, mivel arra a meg­állapításra jutottak, hogy céljaik érdekében politikai­ eszközöket is latba kell vet­­ni. Jelöltjeik nem is jártak valami rosszul. Párizsban a­­ szavazatok 10 százalékát kap­ták, nem egy Párizs környéki városban pedig még ennél is többet: Chesnayban 13, Pois­syban 17, Pontoise-ben 27 százalékot. Az újdonság az, hogy a mozgalom a községta­nácsi választásokon az egész országban indult, és jelöltjei mindenütt szép eredménye­ket értek el: Brunoyban 12,5, Montmorencyban 14, Chatenais-Mal­abryban 15, Crosne-ben 22, Celle-Saint- Cloud-ban 23, Sceaux-ben­­ 27, Bougival-ben 28, Trier-­­ ben pedig a szavazatoknak több mint 30 százalékát sze­rezték meg. Mi rejlik a mozgalom mögött A mozgalomnak ez a je­lentős sikere a községtanácsi választásokon, főleg az a kö­rülmény, hogy a községek zömében a környezetvédelmi szavazók döntötték el, hogy a szemben álló két jelölt, a baloldal és a kormánytöbb­ség jelöltje közül ki győz a második fordulóban, növelte a szociológusok, politológu­sok és a társadalmi jelensé­gekkel elmélyültebben foglal­kozók érdeklődését a mozga­lom iránt. Elsősorban arra a kérdésre kerestek választ, kik a mozgalom tagjai. Per­sze, erre a kérdésre nem kap­tak olyan választ, amely hozzásegítené a mozgalom lé­nyegének megértéséhez, de a Párizsra vonatkozó adatok elemzése alapján mégiscsak következtetni lehet valami­re. Ezek szerint Párizsban a környezetvédelmi mozga­lom szavazóinak 42 százalék­­ka férfi, 58 százaléka nő, ötvenöt százalékuk 18—34 év közötti (összehasonlítás­ként Chirac választóinak csak 18, Ornano választói­nak pedig 21 százaléka volt 34 éven aluli), amiből arra lehet következtetni, hogy zömmel a választók fiata­labb nemzedéke tartozik hoz­zájuk. Még hozzátehetnénk, hogy 75 százalékuk ötven éven aluli, amivel még a bal­oldali szövetség sem dicse­kedhet, mert Párizsban az ő választóinak csak 68 száza­léka volt ötven éven alul. Még jellemzőbbbek, a moz­galom társadalmi összetételé­re vonatkozó adatok,­ a sza­vazók 30 százaléka szabad­foglalkozású, főtisztviselő, kisiparos vagy kiskereskedő, 34 százaléka alkalmazott és tisztviselő, 18 százaléka mun­kás és 19 százaléka foglal­kozás nélküli. Az első pillantásra úgy tű­nik, hogy politikamentes mozgalomról van szó. A kör­nyezetvédelmi mozgalom vá­lasztóinak 55 százaléka ugyanis arra a kérdésre, hogy miért szavaz a mozga­lom jelöltjeire, azt válaszol­ta, azért, mert a jeöltek füg­getlenek a politikai pártok­tól. Ez azonban inkább a meglevő politikai pártoktól való függetlenséget hangsú­lyozza, mint a mozgalom politikamentességét. A moz­galom azon tagjai ugyanis, akik végiggondolták, hogy céljaikat­ csakis társadalmi átalakulással érhetik el, mint egyik vezetőjük mond­ta: az „ember és a termé­szet kapitalista kizsákmányo­lásának megszüntetésével”, azok tudatosan vállalják a baloldali szövetséget. Tulaj­donképpen ez is történt: a választók második fordulójá­ban a környezetvédelmi moz­galom tagjainak hatalmas többsége a baloldali szövet­ségre adta szavazatát, és ez­zel lényegesen hozzájárult a baloldal nagyarányú vá­lasztási győzelméhez. BÁLINT István A I­e Monde című napilap karikaturistája így látta a környezetvédelmi mozgalom helyét Párizsban: a falon a polgármesterjelöltek falragasza, a fán a felirat­ tilos ráragasztani. ( Befejeződtek ) az amerikai—kubai tárgyalások a halászati övezetekről Washingtonitól jelenti az AFP. Washingtoni hivatalos köz­lemény szerint szemmel lát­ható eredményt értek el az amerikai—kubai halászati övezetekkel kapcsolatos meg­beszéléseken, amelyek ked­den értek véget. Tulajdon­képpen a 200 mérföldre ki­terjesztett halászati öveze­tekre vonatkozó jogok körül­ha­tárolásáról volt szó. Szer­dai washingtoni hír szerint a két ország képviselői ha­marosan ismét találkoznak és remény van rá, hogy vég­leges megállapodás jön lét­re. Egyébként 16 évi szünet után eze­k volta­k az első közvetlen tárgyalások Wa­shington és Havanna között, a megbeszélések kizárólag a halászati ügyeket érintet­ték. x Péntek, 1977. április 1.

Next