Magyar Szó, 1977. május (34. évfolyam, 132-147. szám)

1977-05-16 / 132. szám

2. oldal Mai kommentárunk Az el nem kötelezettség nem harmadik csoportosulás A­z úgynevezett észak-dél dialógus keretében foly­­­tatott eddigi tárgyalá­sok során a világ iparilag fejlett or­szágai nem szolgál­ta­k meggyőző érvekkel arra vonatkozóan, hogy készek hozzájárulni az egyenrangú nemzetközi kapcsolatok lét­rehozásához. Ez nem pusztán felületes benyomás, a legfej­lettebb nyugati ipari orszá­gok ugyanis —­ igaz, árnyalt formában — a világgazdasá­gi életben a dominancia és a monopolista politika konzer­válását szorgalmazták. Ami­kor azonban kirobbant az energiaválság, szinte máról holnapra felismerték azt a tényt, hogy a világgazdaság, és saját gazdaságuk stabilizá­lódása is­­ a régi alapokon nem valósulhat meg. Gazdaságpolitikájukban a fejlett és gazdag országok a látszat megtartása érdekében takargatják azt, hogy tulaj­donképpen a fejlődő orszá­gokra támaszkodnak, jóllehet tagadni sem lehet, hogy a legfejlettebb országok egy­szerűen rá vannak utalva a fejlődőek nyersanyag- és energiaforrásaira. Az elavult viszonyok kon­zerválásához való görcsös ragaszkodásban olyan elkép­zelések is napvilágot látnak, amelyeknek nem az a céljuk, hogy valóra váltsák a „meg­­valósíthatatlant” és feltartóz­tassák a történelmi folyama­tokat, hanem megőrizzék a fejlettek, illetve az elmara­dottak közötti fejlődésbeli különbséget, mi több, hogy a fejlődő országok rovására terjeszkedj­enek­ Az el nem kötelezettség mint világfolyamat, mint vi­lágpolitika ezzel szemben a nagy nemzetközi közösség ál­talános érdekeiből indul ki: univerzális megoldást keres egy olyan korszakban, amely­ben az ideológiai és mai ala­pon történő megoszlás még mindig napjaink realitása. Éppen ezért az el nem kötele­zettség nem tűri meg a szűk kereteket és a korlátokat, a diszkrimináló társulásokat és a zárt jellegű piacokat. Az utóbbi időben a „har­madik világ” zászlaja alatti csoportosulásokról szóló el­képzelésekről is lehet halla­ni. A világ azonban kölcsö­nösen függővé vált, és ezért az el nem kötelezettségnek mind a politikai kapcsolatok, mind a gazdasági fejlődés terén átfogó jellege van. Min­den újabb csoportosulás vagy „világokra” való megoszlás csak csökkentené az el nem kötelezettség átfogó jellegét és nemzetközi szinten betöl­tött jelentőségét. Irreális azt hinni — mondta egyszer Ti­to elnök —, hogy egy ilyen bezárkózás által védekezhet­ni lehet a nagyok elnyomá­sával és a külső nyomások­kal szemben. Nem. Az el nem kötelezettek mozgalmában ez ellen csakis valamennyi, a világ megváltoztatásához hoz­zájárulni képes erő tevékeny­ségével lehet védekezni. Újabb csoportosulások lét­rehozása csak gyengítené a külső nyomás és­ a beavatko­zás elleni harcot, és abban az időszakban, amikor az el nem kötelezettség a nemzet­közi politikai és gazdasági életben állandóan igazolja létjogosultságát, a nagyhatal­mak és a tömbök közötti még gyakoribb konfrontálódáshoz vezetne. Éppen ezért politi­kai, ideológiai vagy bármely más alapon az akciók leszű­kítése az el nem kötelezett mozgalom egységének és­­ szolidaritásának gyengülését jelentené. Mert az el nem kö­telezettség nem egy harma­dik csoportosulás a két meg­levő tömbbel szemben­­, hanem az emberiség jövőjé­re nézve alternatíva nélkül álló univerzális nemzetközi аКибГ (Tanjug) Pekingi lapvélemények a kínai küldöttség látogatásáról A kínai parlamenti kül­döttség jugoszláviai látogatá­sa nagy visszhangra talált a pekingi újságokban. A Renmin Ribao című ve­zető kínai lap szembeötlő he­lyen számolt be a kínai par­lamenti küldöttség és Tito elnök­­véleménycseréjéről. Az újság hangsúlyozza, hogy a szívélyes légkörű találkozón Tito elnök és a kínai parla­menti küldöttség tagjai hosz­szas megbeszélést folytattak. A lap rámutat arra, hogy Szajfudin, a kínai parlamen­ti küldöttség vezetője tolmá­csolta Hua Kuo-feng kínai miniszterelnök, Jeh Csien­­jing, elnökhelyettes és Li Hszien-nien miniszterelnök­helyettes Tito elnökhöz inté­zett szívélyes üdvözleteit, majd az újság hangsúlyozza, hogy a JSZSZK elnöke szin­tén szívélyes üdvözleteit fe­jezte ki a kínai vezetőknek. A kínai lapok külön rámu­tattak arra, hogy Szajfu­din jókívánságait fejezte ki Tito elnöknek 85. Születésnapja alkalmából, majd megbeszé­léseket folytattak a közös érdekű problémákról és a jö­vőbeli bilaterális kapcsola­tokról. Finnország új kormányt kapott Kelevi Sorsa újonnan ki­nevezett finn miniszterelnök tegnap megalakította az új finn koalíciós­ kormányt. Előzetes értékelések szerint a koalícióban a szociálde­mokrata képviselőkön kívül helyet kapnak a liberálisok, kommunisták, a centrum­­pártiak és a Finnországi Svéd Néppárt képviselői is. (Reuter) (63) — „Pihenőnk” minden tekintetben hasz­nos volt... Aznap hazautazása előtt Tito kijevi re­zidenciájában beszélgetett a Moszkvában akkreditált jugoszláv újságírókkal, és el­mondta, milyen benyomással távozik mos­tani szovjetunióbeli látogatásáról. Elmon­dotta, hogy benyomásai minden tekintet­ben pozitívak, és most világosabb előtte a Szovjetunió egész külpolitikája, vagyis látja, hogy az a nemzetközi feszültség csökkentésére irányul, amit tanúsított a Szovjetunió álláspontja a karib-tengeri válságban is. Tito örömmel állapította meg azt is, hogy állami vonalon kedve­zően fejlődik a két ország kapcsolata, megemlítve, hogy most itt a Szovjetunió­ban „sok mindent jobban megértett, ab­ból, ami nekünk is megkönnyíti majd az egymás közti kapcsolatok továbbépítését”. — Elmondhatom azt is, hogy Hruscsov elvtárssal tárgyaltunk olyan kérdésekről is,­ amelyek akadályozzák vagy akadályoz­hatják kapcsolatainkat. Tárgyaltunk ar­ról, mi segíthetne nekünk abban, hogy együttműködésünk az országaink érdeké­nek megfelelő irányban feilődhess°n. Megírhatjátok, hogy mi valamennyien na­gyon elégedetten távozunk a Szovjetunió­ból. Pihenőnkkel is meg vagyunk eléged­ve, mert ez munkajellegű pihenő volt, amely során, véleményem szerint, sokkal könnyebb volt dolgozni, mint amilyen le­hetőségeket az állami látogatások nyújta­nak . .. Végül szeretném elmondani azt is, hogy hazánknak mint szocialista ország­nak a maga részéről kerülnie kell min­dent, az­i megzavarhatja kapcsolatainkat a többi szocialista országgal. Ezért, ha a másik fél részéről bármelyik országban lesznek is bizonyos lépések, amelyek ne­künk nem rokonszenvesek, szerintem, ne­künk mint kommunistáknak, nem kell dramatizálnunk a dolgokat, hanem reáli­san kell néznünk a tényekre, és baráti módon kell kiküszöbölni ezeket a problé­mákat. A történelem új folyamatának kezdeményezőj­e 1963 márciusának végén Tito megóvá­sára Jugoszláviába érkezett egy magas rangú vendég, a földrajzilag távolálló, de a jugoszláv népekhez közeli országból, Mexikóból: Adolfo Lopez Mateos elnök. A belgrádi repülőtéren az üdvözlő szavakat megköszönve Mateos hangsúlyozta, hogy végre teljesült régi vágya, hogy ellátogas­son Jugoszláviába, amelynek történelme hasonló Mexikóéhoz, és hogy találkozzon a legendás hírű hőssel, Tito marsallal. Tito Mateosszal véleményt cserélt a vi­lágot foglalkoztató valamennyi időszerű kérdésről, és megállapodásra jutott a két ország szorosabb együttműködését illetőleg. Mateos is síkraszállt azért, hogy be kell tiltani az atomkísérleteket, és szavatolni kell, hogy minden nép békében fejlődjön, belső életébe való külső beavatkozás nél­kül. A megbeszélések után az újságírók megkérdezték Titót „a nemzetközi politika milyen új szabályaira” gondolt ő és Mate­os, amikor ezt említették a megbeszélése­ken és miben állnak ezek az új szabályok. —Ezek az új szabályok abban állnak — válaszolta röviden Tito, — hogy a világ­nak egyszer végre határozottan el kell in­dulnia a béke megszilárdítása és a nem­zetközi problémák békés megoldása felé. — Milyen benyomást tett önre Mateos elnök? — ... A legjobb benyomást tette rám. Rendkívül közvetlen és egyszerű ember, én könnyen megtaláltam vele a közös nyelvet. Ezekben a napokban Tito elbeszélgetett Mexikó egy neves polgárával is, Portes Hill újságíróval és publicistával, a Mexi­kói Egyesült Államok egykori elnökével. (Folytatjuk) Títo, a béke építője RÉSZLET ZVONKO STAUBRINGER: ^ ^ TITO, A VILÁG POLGÁRA CÍMŰ KÖNYVÉBŐL MAGYAR SZÓ Kuvait és Katar cáfol Dohából jelenti a Reuter. Kuvait után tegnap Katar is cáfolta a Midhe East Eco­nomic Survey című folyóirat állítását. A szóban forgó fo­lyóirat ugyanis azt állította, hogy az OPEC-be tömörülő­­ 11 kőolajkitermelő ország­­ lemondott az olaj világpiaci­­ árának 5 százalékos emelésé­ről. Értesülések szerint ilyen értelmű döntés nem szüle­tett. Katari körökből eredő hí­rek szerint az OPEC tagál­lamai folytatják a vélemény­­cserét a kőolaj ettős árfolya­mának áthidalására. E­ véle­ménycserék eredményét az OPEC július 12-i stockholmi tanácskozásán fogják közöl­ Madrid, május „Ezen a napon összeszorul még az ő kemény baszk szí­ve is...” Ezeket mondja egy isme­rős a Spanyol KP vezető­ségéből, amíg a Barajas ne­vű madridi repülőtér nagy teraszán a szovjet Aeroflot légi közlekedési vállalat re­pülőgépét várjuk Moszkvá­ból. Ezen a gépen érkezik haza La Pasionaria. A Spanyol KP vezetősége, az utolsó pillanatbar­ lemon­dott arról, hogy a legendás hírű Dolores Ibarrurit, La Pasionariát pompával, nagy tömeg fogadja. A­ Spanyol KP Dolores Ibárruri viszony­lag gyenge egészségi állapo­ta miatt és korára való te­kintettel döntött így. Ezért tartották titokban visszatérésének időpontját is. A hír azonban kiszivárgott, és a madridi repülőtérre a párt körülbelül ezer aktivis­tája és száz-egynéhány új­ságíró sereglett ki. Helyi idő szerint este nyolc óra tájban feltűnt az Aeroflot gépe. S amikor pár perccel később a repülőgép kerekei megérintették a ki­futópálya betonját, felzúgott a taps. Rögtön ezután fel­hangzott a kommunisták ré­gi­­jelszava, a­melyet Franco halálát követően mind gyak­rabban lehetett hallani Spa­nyolországba: „Si, si, si — Dolores a Madrid” (Igen, igen, igen — Dolores Mad­ridban).­­ Kései visszatérés : amikor a repülőgép megállt, a gép ajtajában egy ősz kontyú, feketébe öltözött nő jelent meg. A repülőtéri épület tera­szán ismét felzúgott a taps, és a jelenlevők együtt kiál­tozták: „Le siente, Le seinte — Dolores ya esta presente” (Érezni, érezni — Dolores már itt van). Az idős nő ek­kor megállt a lépcsőkön, hogy karlengetéssel üdvözöl­je a köszöntésére megjelent aktivistákat. Könnybe lábadt-e szeme, összeszorult-e a torka, erre azok közül, akik a repülőté­ren rá várták, senki sem tu­dott pontosan választ adni. La Pasionáriát azonnal gépkocsiba ültették és a vá­rosba vitték. S mint ahogy az már ilyen esetekben gyak­ran lenni szokott, az újság­írók dolga­végezetlenül távoz­tak, bár titkon remélték, hogy előbb-utóbb meg tud­ják Dolores Ibárruri „titkos rejtekhelyét”, és hallhatják majd a szülőfölddel való kései találkozásról szóló első benyomásait. A spanyol útlevél La Pasionaria 1939. már­cius 6-án, a spanyol polgár­­háború vége előtt hagyta el hazáját. — A mielőbbi viszontlátás­ra — mondták neki akkor elvtársai. Ez a „mielőbbi ■ viszontlá­tás” azonban nem kevesebb, mint 38 esztendeig, két hó­napig és hat napig váratott magára. Ezek az évek a szülőföld utáni­ vágyban, reményke­désben teltek el, abban a hi­­szemben, hogy egyszer még­is csak visszatérthet majd szü­lőf­öldj­ére, Spanyolországba, büszke baszkjai körébe. — Miden éjszaka azt ál­modom, hogy visszatérek Spanyolországba, s minden reggel a szertefoszló illúziók­kal ébredek — mesélte Ibárruri nemrégiben. Meg­érem-e a napot, amikor útra kelhetek hazafelé... Megérte. Csütörtökön Spa­nyolország moszkvai nagy­­követségéről értesítették La Pasionariát, hogy elkészült az útlevele, s amikor óhajtja, hazaindulhat. Mint várható is volt, La Pasionaria már az első, másnap induló gép­pel hazaindult. Nem sokkal Franco halála után La Pasionaria kérelem­mel fordult a spanyol ható­ságokhoz, hogy adjanak ne­ki útlevelet , és engedélyez­zék hazatérését. A hatósá­gok azonban akkor nem vá­laszoltak kérésére. Tavaly nyáron pedig a spanyol kor­mány közölte, hogy La Pa­sionaria és Carillo azon ke­vesek közé tartozik, akiknek nem fogják engedélyezni a hazatérést. Két hónappal ezelőtt, mi­után Carillo útlevelet ka­pott, Dolores Ibárruri újból benyújtotta útlevélkérelmét. A képviselőjelölt „Nagyapám, apám és a férjem is bányász volt” — írta egyszer La Pasionaria. Ott a baszk bányászok kö­zött tanulta meg a szokat­lanul bátor és kivételesen szép bányászlány az első for­radalmi leckéket, hogy az­után az 1930-as évek elejére az egyik legkiemelkedőbb spanyol forradalmár legyen. A spanyol polgárháború kirobbanása előtt pár hónap­pal a bányavidékeiről híres Asturia képviselőjévé válasz­tották, sőt, az ez év június 15-én megtartandó válasz­tásokon Dolores Ibárruri szintén Asturiában indul mint a Spanyol KP jelöltje. La Pasionaria közelebbi rokonai közül ma már senki sem él Spanyolországban. Amaya nevű leánya Moszk­vában telepedett le, egy szovjet tábornok felesége. A 81 éves La Pasionaria a Spanyol EP elnöke. A párt munkáját azonban Carillo irányítja, La Pasionaria pe­dig szimbólum, legendás alak a nép szívében. BORISLAV Lal­é La Pasionaria visszatért Spanyolországba Ismét otthon a legendás hős Harmincnyolc év, két hónap és hat nap után a legendás hírű Vd­ores Ibárruri látványos külsőségek nélkül, diszkréten lépett Spanyolország földjére A Tanjug tudósítójának levele Pokolgépes merénylet Párizsban Törökország párizsi nagy­­követségének és idegenfor­galmi kirendeltségének épü­lete előtt vasárnapra virra­dóra nagy erejű pokolgép robbant. A robbanásban meg­sérült az épület őre és jelen­tős anyagi kár keletkezett. Az AFP francia hírügynök­ségét két ismeretlen személy ( mindkettő két különböző csoportosulás tagja — telefo­non arról értesítette, hogy a pokolgépes merényletet sa­ját csoportja hajtotta vég­re. Az egyik azt állította, hogy a pokolgépet az „új örmény mozgalom” nevű szervezet, a másik pedig, hogy a merényletet a „fiata­lok akciócsoportja” nevű tö­rök jobboldali szervezet tag­jai hajtották végre. (UPI) Helyi tanácstagválasztá­­sok Vietnamban A Vietnami, SZK 38 tarto­­­mányában tegnap népi ta­­­­nácstagokat választottak. Ho- I siminh város — az egykori I Saigon —­ zászlódíszbe öltö­­­­zött, az utcákon a jelöltek fényképei láthatóak, s a helyi népi tanácsok meg­­­választásának kivételes po­litikai jelentőséget tulajdo­nítanak, mivel nemcsak a két évvel ezelőtti felszabadulást követően, hanem a­­Vietnami SZKJ déli részének történel­mében is" ezek lesznek az el­ső ilyen jellegű választások. Hosiminh városban az össze­sen 174 jelölt közül 140-et választanak a városi tanács­ba. Ezenkívül a város 17 kör­zetének mindegyikében 50— 50 képviselőt választanak a népi tanácsokba. (Tanjug) Néhány mondatban TEHERÁN: Az iráni fővá­rostól északnyugatra, Tab­riz városban 170-en ételmér­gezés következtében kórház­ba kerültek. Az ételmérge­zés oka a romlott lakodalmi torta volt. (Reuter) SANTIAGO DE CHILE: Álvaro Bardon, a Chilei Köz­ponti Bank elnöke kijelen­tette, hogy az év végére az infláció eléri a 70 százalé­kot. Az év első négy hónap­ja során az infláció 24,5 szá­zalékkal növekedett. Érde­kességként említjük meg, hogy 1975-ben 340,7 százalé­kos, tavaly pedig 174,3 szá­zalékos volt az infláció Cil­iében. (AFP) Egymillióra líra a nápolyi maffiának Nápoly közelében tegnap reggel az emberrablók sza­badon bocsátották Guido de Martinót, az Olasz Szocialis­ta Párt korábbi titkárának fiát, akit április 5-én rabol­tak el. A rendőrség azóta tízesé­vel vette a névtelen telefon­­hívásokat, a különböző jobb­oldali és baloldali csoportok vállalták magukra Guido de Martino elrablását, hiteles bizonyítékot azonban egyik sem szolgáltatott erre vonat­kozólag. . A rendőrség úgy véli, hogy az emberrablás a nápolyi maffia műve volt. Értesülések szerint Guido de Martino szabadon bocsá­tásáért körülbelül egymilli­­árd lírát fizettek ki váltság­díjként. . (Reuter) Vance Genfben és Washingtonban Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter tegnap Bag­dadból Genfbe utazott, s a repülőtéren egyórás megbe­szélést folytatott Paul Warn­­keval, a SALT-tárgyaláso­­kon részt vevő amerikai kül­döttség vezetőjével. Mint új­ságíróknak elmondta, tájéko­zódni fog az amerikai—szov­jet SALT-tárgyalások mene­téről, és ha szükség lesz rá, további utasításokat ad Wamkenak. Vance ezt követően azon­nal folytatja útját Washing­tonba, hogy találkozzon Car­­terral. Szerdán azonban is­mét Genfbe utazik, hogy vé­leményt cseréljen Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszterrel. (Reuter) Hétfő, 1977. május 16.

Next