Magyar Szó, 1977. november (34. évfolyam, 316-328. szám)

1977-11-16 / 316. szám

5. oldal CARTER CSATÁJA A KŐOLAJTÁRSASÁGOKKAL A fogyasztói társadalom válsága­ ­C­sak amikor Carter amerikai elnök le­mondta tervezett nem­zet­közi körútját, figyelt fel a világ arra, hogy valami komoly dolog történik az amerikai belpolitikában. A döntésből ugyanis az derült ki, hogy az amerikai elnök jelenleg kénytelen a belpoli­tikának nagyobb jelentősé­get tulajdonítani, mint a kül­politikának. A mostani prob­lémáknak társadalmi háttere van, és feltérképezésükhöz átfogóbb társadalmi elemzés­re lenne szükség. Ennek az elemzésnek, csak két mozza­natát villantanánk föl. Car­ter nehézségeinek messze­me­nő belső és külső következ­ményei lehetnek, és ezek a nehézségek a fogyasztói tár­sadalom válságának egyik szembetűnővé vált tünetéhez kapcsolódna­k. A társadalmi problémák gyökerei Az amerikaiak, úgy lát­szik, nem tanultak Francia­­ország 1968. évi tapasztalatai­nak a nagy társadalmi meg­rázkódtatás egyik oka az volt, hogy De Gaulle a világ egyik legtöbbet támadott ál­lamfője lett A tekintélyek­re épült nyugati társadal­makban ugyanis nem lehet messzemenő következmények nélkül szakadatlanul támad­ni a tekintélyek piramisá­nak csúcsán ál­ló köztársas­á­gi elnököt. Talán azért nem tanultak ebből, mert egy ha­sonló eset náluk minden na­gyobb megrázkódtatás nél­kül, Nixon elnök lemondásá­val lezárult. Ezért gondol­ják, hogy súlyosabb követ­kezmény nélkül támadhat­ják Cartert. Bármilyest furcsán hang­zik, e sokfajta­­támadás egyik forrása éppen az, hogy Carter úgyszólván az isme­retlenségből verekedte föl magát a Fehér Házba. Ép­pen ezért ,mert addig senki­nek sem kötelezte el magát, mindenki azt várta tőle, hogy a neki megfelelő poli­tikát folytatja majd. Most aztán mindenki egyszerre csalódott benne. Csalódtak a haladó erők, mert az elmúlt esztendő alatt úgyszólván semmit sem tett a munkanál­küliség csökkentésére vagy a városok gondjainak eny­hítésére, és csalódtak a né­gerek, mert hiábavaló volt az emberi jogok kérdésében nagydobra vert kampány, odahaza édeskeveset válto­zott a helyzet. Ugyanígy csa­lódtak azonban benne a kü­lönféle érdekcsoportok is, mert Carter egyszerre min­denkivel háborúba kevere­dett. Ő ugyanis egyszerre kezdett harcba úgyszólván minden fronton, a szakszer­vezetek ellen, az acéltársasá­gok ellen, az izraeli lobby el­len, újabban a kőolajtársasá­gok ellen stb. Egyelőre nem az a veszély, hogy ebből a sokfajta össze­ütközésből politikai vagy tár­sadalmi válság nő ki. Ennek a sajátos helyzetnek a káros nemzetközi hatása azonban már most is látszik. Az iz­raeli lobbynak tett engedmé­nyek hatására módosult az elnök közel-keleti politikája, a szakszervezet megnyerésé­re tett intézkedésekből pe­dig az született, hogy az USA kilépett a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetből. Ki tudja, hogy a következő sakkhúzásnak milyen nem­zetközi következménye lesz. Mindezen fölül a kőolajtár­­saságok­kal támadt viszály mélyebben gyökerező társa­dalmi problémákra világít rá­­­ A tervezés és a profit megzabolázására tett kísérlet A sokfajta összecsapásból azért került előtérbe az ener­giaválság és Carter összecsa­pása a kőolajtársaságokkal, mert ennek van a legmesz­­szemenőbb társadalmi vo­natkozása. A tervezés egyik legelső kísérlete került ugyan­is összeütközésbe az ameri­kai társadalom eddig abszo­lutizált elvével, a tőkés piac szabadságával. Ebből nőtt ki, hogy heves ellenállásba ütkö­zött a profit és a nyereség­­hajhászás megzabolázására tett kísérlet. Ennek az ellen­állásnak a letörésére pedig Carter még egy lépést tett előre : valósággal radikális kirohanást intézett az önző érdekeket elvakultan szol­gáló tőkéscsoportok ellen. A háttérben ott áll az ame­rikai elnök egyik legelső sakkhúzása, az energiaügyi­ minisztérium létrehozása és­ az energiagazdálkodási terv elfogadása, amely három célt tűzött az ország elé: a kő­olaj­fogyasztás csökkentését, a kőolajról más energiaforrá­sokra való áttérést, és a­ ha­zai energiatermelés serken­tését. Majd egy évvel a terv elfogadása után Carter csaló­dással volt kénytelen meg­állapítani, hogy­­elnökösködé­se és a tervezés bevezetésére tett kísérletek ellenére a helyzet tovább romlott. Míg a kőolaj árának emelése után a németek, franciák, olaszok, britek, japánok csökkentet­ték a kőolajbehozatalt, addig az USA behozatala jelentő­sen nőtt. Amikor a kőolaj a legolcsóbb volt, naponta 2,5 millió barrelt hoztak be, ma viszont, amikor a behozata­li kőolaj olyan drága, napon­ta 9 millió barrelt szállíta­nak be. 1972-ben a behozatal az egész fogyasztás 30 száza­lékát adta, ma viszont csak­nem felét teszi. Az olajimport vonatkozásai A kőolaj társaságokkal most kezdett csatájában Carter ar­ra hívta fel az amerikaiak figyelmét, hogy a helyzet ilyen rosszabbodása a profit­­hajhászolás következménye és rendkívül nagy kárt okoz az amerikai gazdaságnak. A közvélemény elé tárta, hogy áprilistól november elsejéig a kőolajbehozatal 23 milliárd dollárba került, vagyis egy átlagos amerikai család 350 dollárt költött kőolajbehoza­talra. Az évi kőolajbehoza­talt csakis kétévi élelmiszer - és mezőgazdasági termékkivi­tellel tudják fedezni, az évi behozatal 45 milliárd dollár­ba kerül, s ennek következ­tében nincs elég pénzük új munkahelyek megnyitására — 5 milliárd dollárból mint­egy 200 000 munkahelyet le­hetne nyitni — és katasztro­fálisan növekszik a külkeres­kedelmi mérleg deficitje, ma már 25 milliárd dollárral többet hoztak be, mint amennyit kiszállítanak. Car­ter szerint ez a katasztrofális helyzet annak a következm­é­nye, hogy, „egyesek kiváltsá­gokra akarnak szert tenni mindannyiunk rovására”. A mostani összecsapástól te­hát az is függ, hogy az ame­rikai társadalom tud-e vala­mit­ tenni a fékevesztett fo­gyasztás ésszerűsítésére, vagy pedig a­ helyzet szakadatla­nul tovább romlik. Persze, nyilvánvaló, hogy a problé­ma megoldása mélyebb tár­sadalmi átalakulást, tesz szük­ségessé, de már az a tény, hogy ez a kérdés ilyen for­mában fölvetődik a fogyasz­tói társadalom keretében, megadja az amerikai elnök és a kőolajtársaságok mosta­ni vitájának társadalmi hát­terét. BÁLINT István Raul Castro Budapesten Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára tegnap Budapesten tárgyalt Raül Castróval, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának má­sodtitkárával, a forradalmi fegyveres erők miniszteré­vel. Raul Castro tábornok ka­tonai küldöttség élén több napos látogatáson tartózko­dik Magyarországon. DIPLOMÁCIAI HÍREK NYOMÁBAN Nagyköveti szintű kapcsolat Barbadosszal A JSZSZK és Barbados kormánya elhatározta, hogy a baráti kapcsolat, s az együttműködés fejlesz­tése érdekében a két or­szág 1977. november 15-én nagyköveti szinten diplo­máciai kapcsolatra lép. A két kormány megíté­lése szerint a diplomáciai kapcsolatok felállítása elő­segíti a két ország jobb megértését és tartalma­sabb együttműködését. —O— 'A nyugat-indiai sziget­világban elterülő Barba­dos területe 431 négyzet­­kilométer, lakosainak szá­ma meghaladja a 250 000- ret. A lakosok többsége, mintegy 80 százaléka, af­rikai származású néger. Barbados fővárosa a hoz­závetőlegesen 20 000 lako­sú Bridgetown. A volt angol gyarmat függetlenségét 1966-ban kiáltották ki. Az abban az évben elfogadott alkot­mány értelmében a Brit Nemzetközösséghez tarto­zó országban parlamenti demokráciát vezettek be. A parlament kétházas, a brit uralkodót főkormány­zó képviseli. A függetlenség elnyeré­se óta Barbados önállóan lépett fel a nemzetközi életben, több szervezetnek a tagja, többek között az Amerikai Államok Szerve­zetének és az ENSZ-nek is. Az­­ utóbbi években részt vesz az el nem kö­telezettek tevékenységé­ben. Barbados főleg mező­­gazdasági ország, legfonto­sabb terméke a cukornád. Az élelmiszeriparon kívül fejlett a halászat, az ide­genforgalom fellendítésére pedig rendkívül jók a fel­tételek. MAGYAR SZÓ Szerda, 1977. nov. 16. Községeink nem­etközi kapcsolat Tegnap Újvidéken Nikola Radin elnökletével ülést tar­tott a Tartományi Képvise­lőház külügyi bizottsága. Az ülésen Miroslav Bakicnak, a Tartományi Végrehajtó Ta­nács külföldi kapcsolatok bi­zottsága elnökének és Stevo Krdžalićnak, a Vajdasági Testnevelési Tanács nemzet­közi bizottsága képviselőjé­nek indoklása és a­ beter­jesztett jelentések alapján megvitatták a vajdasági köz­ségek nemzetközi kapcsola­tait, valamint a vajdasági testnevelési szervezetek nem­zetközi testnevelési együtt­működését. (NÉMETH Mátyás felv.) TERRORIZMUS Elemei) a MIM adusai Csökken a helyfoglalás a fenyegetések miatt — Szigorú ellenőrzés a nyugat-németországi repülőtereken — Már rakétáik is vannak az ultrabaloldali terroristáknak? Bonnból jelenti az AP. A Lufthansa nyugatné­met légiforgalmi társaságnál számottevően csökkentek a helyfoglalások a Vöröshad Frakciója elnevezésű terr­orista szervezet egyik tagjá­nak fenyegetőzése után, h­ogy e földalatti szervezet vezetőinek öngyilkossága miatt felrobbantják a társa­ság gépeit.­ A Lufthansa bonni képvi­selője közölte, hogy a terro­risták fenyegetőzése után — mely szerint e társaság gé­pei november 15-étől kezd­ve egymás után felrobban­nak a­ levegőben — számos utas elhatározta, hogy kül­földi légitársaságok gépét veszi igénybe.­ Bejelentése szerint még nem állapították meg, hogy hányan mondták le a Lufthansánál a helyfog­lalást. A nyugatnémet hatóságok egyébként országszerte meg­szigorították a biztonsági in­tézkedéseket a repülőtere­ken. Frankfurtban, Európa második legnagyobb­ repülő­terén fokozottan ellenőrzik az utasokat,­­ a csomagokat és a hivatali személyzetet, ezenkívül háromszáz rendőr, a terroristák elleni harcra kiképzett kommandó, vala­mint egy különleges ameri­kai egység tartózkodik ott. Éberen ellenőrzik a kifutó­pályákat és a környező há­zakat. A repülőtér környé­két rendszeresen átfésülik, mert a rendőrség attól tart, hogy a terroristák rakéták­kal lőhetik a gépeket. Az értesülések szerint ugyanis a nyugatnémet ter­roristák szovjet gyártmányú SAM rakétákkal rendelkez­nek. E rakétákat felhasznál­hatják a nyugatnémet légi­­társaság gépeinek lelövésére. A nyugatnémet pilóták egyesületének elnöke kije­lentette, hogy hatékonyan vé­dekezhetnek, s hogy a re­pülőtéri hatóságok számos titkos intézkedést foganato­sítottak a Lufthansa gépei elleni esetleges támadás meg­hiúsítására. Hozzáfűzte, hogy a fenti rakéták hatása kor­látozott, robbanás esetén a gép folytathatja a repülést az épen maradt műszerek se­gítségével. A jelekből ítélve azonban az intézkedések nem eléggé hatékonyak. A Die­ Welt teg­napi számában azt állítja, hogy egy újságíró a közel­múltban az NSZK területén hat repülőtéren robbanóanya­got csempészett több társa­ság gépébe. JUGOSZLÁVIA ÉS A KÖZÖS PIAC Készül az új egyezmény Hogyan kiküszöbölni a külkereskedelmi mérleg aránytalanságait? — Együttműködés egyen­rangúsági alapon — Vita az európai parlamentben Az európai parlament hétfőn késő este napirend­jére tűzte az Európai Gazdasági Közösség és Jugo­szlávia együttműködésének problémáját. A vita alapjául az szol­gált, hogy Betiza olasz sze­nátor kérdést intézett a Kö­zös Piac Végrehajtó Bizott­ságához, hogy milyen esz­közökkel kívánja fejleszte­ni együttműködését Jugo­szláviával, s miként számol­ja fel a külkereskedelmi mérleg óriási aránytalansá­gát, amelyből Jugoszláviá­nak származik kára. A kérdésre Henk Vrede­­ling, a Közös Piac Végre­hajtó Bizottságának alelnö­­ke válaszolt. Közölte, hogy a Végre­hajtó Bizottság javaslatot készít a Jugoszláviával való tárgyalásra. Ha a miniszter­­tanács elfogadja a javasla­tot, akkor Jugoszláviával új egyezményt kötnek. Az ezt követő vitában a különféle politikai csoport­ kez működni­­ba tartozó olasz képviselők: Betiza (liberális), Zagari (szocialista), Martinoni (ke­reszténydemokrata) és Sand­o­ri (kommunista) ismertették­­ egyöntetű álláspontjukat, hogy a Közös Piacnak rend­kívüli politikai és gazdasá­gi figyelmet kell fordítania a Jugoszláviával való kap­csolatának, mivel olyan el nem kötelezett európai or­szágról van szó, amelynek dinamikus az ipara. Szerin­tük a Közös Piacnak az egyenjogúság alapján hosz­­szú távon együtt kell mű-­­ködnie Jugoszláviával. Meg-­­­állapították, hogy hazánk­­ nem tekinthető nyersanyag­exportáló országnak, hanem olyan ipari tudományos­műszaki partnernak, amely­­lyel hosszú távon együtt se- Három terrorista Marseille-ben? A marseille-i rendőrség át­fogó körözést indított, mi­után felfedezték, hogy a vá­­ros környékén rejtőzik a Baader-Meinhof terrorista csoport három tagja. Egy feljelentés alapján teg­nap megállapították, hogy e nagy kikötőváros környékén egy fehér Mercedesben tar­tózkodott Willy Peter Stoll, Jorg Lang és Inge Viet, fel­tételezik róluk, hogy közük volt Hans-Martin Schleyer nagyiparos elrablásához és meggyilkolásához, s hogy részt vettek a nyugatnémet városi gerillák néhány ak­­­­ciójában. Egy magasabb rangú rend­őrtiszt azonban kijelentette, hogy óriási hajsza ellenére kételkedik a feljelentés hi­telességében. NSZK A nyugatnémet környezet­védelmi mozgalom új politi­kai párttá fejlődhet. Ennek lehetőségét Hans Günther Schumacher, az NSZK pol­gárai által alakított környe­zetvédelmi egyesület elnöke jelentette­ be, hangsúlyozta, hogy a vezetőség úgy tart­ja, hogy a mozgalom párti­­politikai területen kifejtett tevékenységének kibővítése akkor jön számításba, ha a meglevő pártok nem fordí­tanak nagyobb gondot a kör­nyezetvédelemre. Az új környezetvédelmi párt, Schumacher szavai sze­rint, nem lesz baloldalibb, mint az SPD. Az egyesület vezetősége, amelynek az idén különféle tüntetéseken sikerült néhány ezer embert megnyernie, úgy tartja, hogy a párt megala­kításakor megszerezheti a szavazatok 5 százalékát, s ez lehetővé tenné, hogy saját képviselőjük legyen a Bun­destagban. (Tanjug) Környezetvédelmi párt

Next