Magyar Szó, 1978. május (35. évfolyam, 132-147. szám)

1978-05-16 / 132. szám

r 2. oldal ENSZ leszerelési ülésszaka előtt____ CoMótól New Yorkig A­Z EL NEM KÖTELE-­ ZETTSÉG mozgalma kezdettől fogva egy­beolvadt a leszerelésért ví­vott küzdelemmel. Egyrészt azért, mert a fegyverkezési versennyel együtt járó ve­szélyek ellen küzdöttek, másrészt azért, mert a le­szereléssel olyan célokat kí­vántak megvalósítani, ame­lyek beépültek a mozgalom­ba. A fegyverkezéssel járó ve­szélyek között az első he­lyen az áll, hogy a modern fegyverek elérték azt a szin­tet, amikor már az egész világot megsemmisítéssel fe­nyegetik, sőt, többszörösen megsemmisíthetik a világot­­ és az emberiséget. Maga ez a puszta tény elegendő ah­hoz, hogy minden ország, amely elgondolkodik jövőjé­ről, szívügyének tekintse a fegyverkezés veszélyével va­ló szembenézést is. Mind­ezen felül az el nem kötele­zett országok felismerték azt is, hogy milyen veszélyt rej­tenek magukban a fegyver­kezési kiadások, mennyire elvonják a szükséges össze­geket a gazdasági fejlődés­től, mennyire megakasztják az egész világ, főképp a fej­lődő országok gazdasági fel­lendülését. Nem pacifizmust Az el nem kötelezettség mozgalma azonban nem pa­cifista jelszavakat hirdet, nem naiv pacifista mozga­lom, hanem felmérte azt is, hogy az emberiség történel­mében először tényleges le­hetőség nyílt a leszerelés­re, vagy legalábbis kezdeti lépésként a fegyverkezés korlátozására. Az egyik ob­jektív lehetőség maga az a puszta körülmény, hogy any­nyi fegyvert halmoztak föl, hogy azzal többszörösen meg lehetne semmisíteni az egész világot, tehát ezzel értel­metlenné válna a fegyverek minden további felhalmozá­sa, sőt, a megteremtett egyensúly, a rémület és a kölcsönös megsemmisítés egyensúlya, alacsonyabb szín­ten is megteremthető — a világot elegendő egyszer megsemmisíteni, nem is le­het többször, tehát azon fö­lül már minden fegyverkész­let fölösleges és értelmet­len. Hasonlóképpen a lesze­relés objektív lehetőségét erősíti, hogy a globális, min­den fegyvert bevető háború­­ értelmetlenné vált, mert ab­ban senki sem érhetné el a háború alapvető célját, a győzelmet. De nemcsak azért nem pa­cifista az el nem kötelezett­ség mozgalma, mert nem pusztán a vágyakból és az óhajokból indul ki, hanem azért sem, mert nem abszt­rakt, sőt, éppen valamelyik ország diplomáciájának szol­gálatában álló „békeharcot" folytat, hanem reális talajra, a mindennapi nemzetközi te­vékenység terére helyezte a leszerelés kérdését is. Mert nyilvánvalóan a leszerelés ügyét mozdítja elő minden akció, amely a népek közöt­ti és a különböző társadal­mi rendszerű országok kö­zötti békés koegzisztenciát erősíti. A leszerelésért ví­vott konkrét küzdelem úgy­szintén harc a nyomás és az erőszak minden formája ellen, a népek önrendelke­zéséért, sőt, a leszerelés leg­lényegesebb mozzanata ép­pen a demokratikus nemzet­közi viszonyokért és egy új nemzetközi gazdasági és po­litikai rendszerért vívott küzdelem. Már azért is, mert a fegyverekre épített eddi­gi világrendszer fölborítja az emberiség alapvető érték­rendjét, azt teszi befolyáso­­sabbá, erősebbé, aki több fegyverrel rendelkezik, és ez az erőszak hozza aláren­delt helyzetbe a népeket és országokat. Ezzel magyarázható, hogy az el nem kötelezettség moz­galma kezdettől fogva abból indult ki, hogy nincs fonto­sabb feladat annál, mint vé­get vetni, az értelmetlen fegyverkezési versenynek, mert ezzel az el nem köte­lezettség mozgalmának szá­mos más célját valósítanák meg, másrészt a különféle többi küzdelem visszahat en­nek az alapvető célnak az elérésére is. Mint Tito el­nök megfogalmazta: „A há­ború vagy béke az ember műszaki lehetőségeinek mai fokán a legsorsdöntőbb kér­dés nemcsak századunk utolsó negyedében, hanem általában az emberiség jö­vője szempontjából. Hogy ezt a dilemmát az élet és ne a halál javára döntsük­­el, olyan feladat, amellyel szem­ben háttérbe szorul sok át­meneti, gyakran mestersége­sen támasztott széthúzás és ellentét. E feladat teljesíté­séhez semmilyen erőfeszítés, semmilyen áldozat sem le­het túl nagy. Nincs olyan nemzetközi probléma, ame­lyet nem lehetne békés úton, tárgyalásokkal, saját ér­dekeink és mások érdekei­nek megbecsülésével megol­dani, ha ehhez megvan a készség és a jóakarat." Ezzel magyarázható, hogy az el nem kötelezettség moz­galmába, mint mondtuk, kez­dettől fogva beleépült a le­szerelésért vívott küzdelem is. Tito elnök már 1955-ben, tehát abban az évben, ami­kor Nehruval és Nasszerral együtt munkálkodni kezdett az el nem kötelezettség el­veinek megfogalmazásán, hangsúlyozta: „Merészen kell hozzákezdeni a leszereléshez, mert a fegyverkezési ver­seny szegényebbé teszi a vi­lágot megbontja az emberek életszínvonalát és új hábo­rús tűzfészekkel állandóan veszélyezteti életüket.” Ennek az álláspontnak az alapján 17 évvel ezelőtt, az ENSZ-közgyűlés 15. üléssza­kán 12 afroázsiai ország és Jugoszlávia átfogó javasla­tot terjesztett az ENSZ elé. Ennek indokolásakor Tito elnök kijelentette: „Világos és közvetlen kapcsolat van a nemzetközi viszonyok ala­kulása és a leszerelés hely­zete között. Itt nem kell azt keresni, hogy honnan kezdjük, mert szemmel lát­ható, hogy mindkét irány­ban nagy erőfeszítést kell tenni. Téves ugyanis azt hinni, hogy lehetséges a nemzetközi leszerelés, amíg tart a hidegháború, tartanak a háborús előkészületek és a többi. A bűvös kört azon­ban áttörhetjük és a nem­zetközi viszonyokban új korszak kezdődhet.” Így aztán tulajdonképpen az el nem kötelezett orszá­gok colombói csúcsértekezle­te 1976-ban az el nem köte­­lezettség mozgalmának egész addigi erőfeszítését összegez­te, amikor megfogalmazta azt a javaslatot, hogy az ENSZ-közgyűlés tartson rend­kívüli ülésszakot a leszere­lésről, hogy megpróbálja ki­mozdítani a holtpontról ezt a kérdést, és hogy elfogad­ja a leszerelés átfogó prog­ramját. Az el nem kötele­zett országok — köztük Ju­goszlávia, amelynek állam­fője, Tito elnök ezt a javas­latot a colombói értekezlet elé terjesztette — nagy dia­dala volt, hogy az ENSZ- közgyűlés legutóbbi rendes ülésszaka az idén május 23-­­ ára összehívta ezt a rendkí­vüli ülésszakot, amelyhez a világ népei nagy reménye­ket fűznek. to­t Madridból jelenti a Tan­­jug: Ismét elhatalmasodott a terrorhullám a baszkok egyébként is nyugtalan tar­tományában, ahol nem mú­lik el hét, hogy emberéletet ki ne oltsanak. Így telt el a vasárnap is, több terrorak­ció, tüntetés, letartóztatás és véres leszámolás történt. A tartomány csaknem min­den helységében felvonulá­sokat szerveztek a múlt heti véres események alkalmából, amelyek során két rendőr életét vesztette. Tetézte a nyugtalanságot hogy Guerni­cában a civilgárda tagjai megöltek két fitalembert, ál­lítólag az ETA tagjait. Va­sárnap a San Sebastian-i kórházban a megsebesült rendőrök egyike is elhunyt, s így az áldozatok száma öt nap alatt elérte az ötöt. Miközben San Sebastian­­ban, Pamplonában és más baszk városokban felvonulá­sokat tartottak vasárnap, az ETA harcosai felrobbantot­tak egy tévétornyot. A rendőrség és a tüntetők között Renteria városában történt a leghevesebb össze­csapás. Mintegy ezer ember kővel és téglával dobálta meg a rendőrlaktanyát, a rendőrök pedig füst- és könnygázbombákkal, gu­milövedékekkel válaszoltak. A szeparatista szervezet vasárnap újabb közlemény­ben megerősítette, hogy a múlt heti merényleteket az ő taga­i követték el, s a jö­vőben további vállalkozásaik is lesznek. A ETA súlyos vádakkal illeti Suarez kor­mányát, mert szerinte baszk­ellenes politikát folytat, és a felelősség nagy részét Baszkföld politikai szerve­zeteire, a szocialistákra, a kommunistákra és a nemzeti kereszténydemokrata pártra hárítja. A robbanékony baszkföldi helyzet Spanyolország legsú­lyosabb problémái közé tar­tozik, ezzel a kormány is tisztában van, de mindeddig nem sikerült lecsillapítania a kedélyeket. Az év elején a baszkok ide­iglenes autonómiát és bizo­nyos fajta autonóm kor­mányt kaptak, de ez sem se­gített. Az ETA tulajdonkép­pen nem is Baszkföld auto­nómiájáért harcol, hanem a Spanyolországtól való elsza­kadásért és különálló állam megteremtéséért. Spanyolország számára pil­lanatnyilag az a legfonto­sabb, hogy valamiképpen vé­get vessen a terrornak. A kormány több ízben is tár­gyalni próbált az ETA-val, igyekezett megállapodásra jutni vele az ellenségeskedés megszüntetéséről, de kísér­letei kudarcot vallottak. Most a közvetítő szerepét José Torredellas, a katalán autonóm kormány elnöke vállalta. Három nappal ez­előtt Dél-Franciaországban találkozott Jesus Leizolával, a volt baszk menekültkor­mány elnökével, majd ké­sőbb tanácskozásokat kez­dett az ETA képviselőivel is. Mint mondta, mindent elkö­vet, hogy Baszkföldön véget érjen a háború. Nincs fontosabb feladat TERRORHULLÁM BASZKFÖLDÖN Tüntetések véres incidensekkel A kormány tárgyalni szeretne az ETA-val MAGYAR SZÓ Kedd, 1978. május 16. • ETIÓP—SZOMÁLIAI VISZÁLY „Fegyveres provokáció” Mengistu Ogadenban Addis Abebából jelenti a Tanjug. Az etióp rádió jelentése szerint Mogadiscio intenzív előkészületeket tesz, hogy újabb fegyveres provokációk sorozatát indítsa meg Etió­pia ellen. Tevékenységét már is megkezdte: a Szomáliai sorkatonaság tagjait az etióp határra irányította, hogy át­szivárogjanak a szomszédos országokba. A rádióhír szerint Szomá­liát ebben „a béke és a ha­ladás imperialista ellenségei bátorítják, melyek egyéb­ként is állandóan arra törek­szenek, hogy ismét felfegy­verezzék Mogadisciót s ezál­tal Afrika szarván továbbra is fenntartsák a feszültsé­get". Mengistu alezredes a na­pokban Ogadenbe látogatott. Beszédet mondott Degah­­bur és Avere városokban, mindkét helyen nagy lelkese­déssel fogadták. • ■ Minic találkozott az újságírókkal Belgrádból jelenti a Tan­jug. Milon Minic, az SZVT al­­elnöke, szövetségi külügyi titkár, mandátumának letel­tével találkozott az összes jugoszláv tömegtájékoztatá­si eszköz képviselőivel. Be­szélt Jugoszlávia nemzetkö­zi kapcsolatairól és tevékeny­ségéről, valamint válaszolt az újságírók kérdéseire, ame­lyek főleg az el nem köte­lezettek aktivitására, a lesze­relésre és a válságövezetek­re vonatkoztak. A jelenlevő újságírók ne­vében Pero Ivacsc, a Tan­jug igazgatója, mondott kö­szönetet az eredményes együttműködésért. Miloš Mi­nié köszönetét fejezte ki a sajtónak, amiért intenzíven követi a külpolitikai esemé­nyeket és országunk nem­zetközi tevékenységét, vala­mint hozzájárul értelmezésé­hez. A beszélgetés után Mi­nié fogadást rendezett az új­ságírók tiszteletére. ____ A HADSEREG AZ UTCÁN Száz letartóztatás Nem szűnnek a politikai zavargások Iránban Teheránból jelenti az AFP. Katonai és rendőrségi erő­ket vezényeltek ki tegnap Teherán utcáira a kormány elleni tiltakozás jeléül kirob­bant politikai nyugtalanság miatt, öt nappal azután, hogy a kormány bejelentette: erő­szakkal fogják leverni a za­vargásokat, az országban to­vábbra is rendezetlen helyzet uralkodik. Noha súlyosabb incidens nem történt, min­denütt katonák láthatók. A kormány erélyes intéz­kedéseket foganatosított a múlt heti nyugtalanság után, amelynek során csak Tehe­ránban több mint száz em­bert őrizetbe vettek. Miköz­ben Pahlavi sah hivatalos látogatásra Magyarországra készül, a hatóságok több tiör­vényt véglegesítenek, ame­lyekben szigorú büntetéseket irányoznak elő a szabotő­­rökre és a terroristákra. Teheránban tegnap a mi­nimumra csökkentették a közlekedést, az ismert keres­kedelmi negyed szinte telje­sen kihalt, noha a kereske­dők megkérték a kormányt, hogy tegye lehetővé zavarta­lan munkájukat. Több egyetem hallgatói hűségnyilatkozatot tettek a miniszterelnöknek, mindamel­lett május 22-éig a tabrici egyetemet zárva tartják, mert a tanárok nem hajlan­dók folytatni a munkát, amíg a katonák ki nem vo­nulnak az egyetemről. Jng: Nikóziai tiltakozás az NSZK-nál Niikóziából jelenti a Tan­Ciprus újra tiltakozott Nyugat-Németországnál Schmidt kancellár nyilatko­zata miatt, amely Ecevit tö­rök miniszterelnök bonni lá ■togatásának végén hangzott el. Kiprianu elnök vasárnap magához kérette a nyugat­német nagykövetet, s rosz­­szallásának adott hangot amiatt, hogy az NSZK hat­hatós támogatásban kívánja részesíteni Törökországot, valamint hogy Schmidt az amerikai fegyverembargó feloldását szorgalmazza. V­T Hírügynökségi jelentések VICTORIA. — Albert Re­né, a Seychelle-szigetek el­nöke megvádolta Joubert volt turisztikai minisztert, hogy a közelmúltban megkí­sérelt puccs egyik fő szer­vezője volt. (Reuter) PÁRIZS. — Szombaton 68 éves korában elhunyt Clau­de Beilanger, a befolyásos Párisien Libere elnöke. (AFP) MELBOURNE. — Nyolc­vanhárom éves korában teg­nap elhunyt Melbourne-ben Sir Robert Menzies volt ausztrál miniszterelnök, 1939 és 1941, majd 1949 és 1966 között töltötte be a kor­mányfői tisztséget. (Reuter) PRÁGA. — Gustav Hu­sák, a CSKP KB főtitkára kijelentette: a kommunis­táknak ezentúl erélyeseb­ben kell a problémákhoz nyúlniuk, s a feladatteljesí­tésben nem tűrhetik meg a fegyelmezetlenséget, a kilen­géseket. (Tanjug) LJUBLJANA, a France Popit vezetésével hivatalos és baráti látogatásra tegnap a lengyelországi Katowicé­be utazott a Szlovén KSZ KB küldöttsége. (Tanjug) BERLIN. — A rendkívüli leszerelési közgyűlés várha­tólag újabb ösztönzést ad a leszerelési erőfeszítéseknek — írja az Einheit című elmé­leti folyóiratban Oskar Fi­scher keletnémet külügymi­niszter. (Tanjug) PEKING. — Birendra ne­páli király befejezte rövid, nem hivatalos látogatását és Japánba utazott. (Hszinhua) KABUL. — Az afganisz­táni forradalmi tanács a hu­szonhét közül húsz tarto­mány élére új kormányzó­kat nevezett ki. Valamennyi­en még tegnap hivatalba léptek. A tartományokban eddig a katonai körzetek pa­rancsnokai látták el a ka­tonai és polgári vezető tiszt­ség­eket. (Tanjug) LONDON. — Bülent Ece­vit török miniszterelnök megbeszélésekért folytatott brit kollégájával, James Cal­laghannel. (UPI) LONDON. — Súlyosan megbetegedett Lord Selwyn Lloyd volt brit külügymi­niszter. A hetvenhárom éves politikus nemrégiben agy­műtéten esett át. Állapotát az orvosok aggasztónak mondják. (Reuter) BUDAPEST. — Usztinov marsall, szovjet véderőmi­­niszter hivatalos látogatásra Budapestre érkezett (MTI) ATHÉN. — Május 16-a és 19-e között tengerészeti had­gyakorlatot tartanak a Föld­közi-tengeren a NATO erői — közölte a görög véderő­­minisztérium. (AFP) AJACCIO. — Száznégy merénylet történt az idén Korzika szigetén, harminc százalékkal több, mint a ta­valyi év azonos időszaká­ban. (AFP) MEXIKÓVÁROS. — Ló­pez Portillo mexikói elnök vasárnap este fogadta Georges March­ais-t, a Fran­cia KP vezetőjét. (UPI) SAN SALVADOR. — Is­meretlen tettesek elrabolták Ernesto Sol Mezo salvadori gyárost, feleségét és két ro­konát. (UPI) COLOMBO. — Körülbelül tízen életüket vesztették Sri Lankában a nagy esőzéseket követő áradásokban. Több ezren hajlék nélkül marad­tak. (Reuter) GENF. — Bora Denkov, a JKSZ KB tagja a JKSZ KB nevében üdvözölte a Svájci Munkapárt Kongresz­­szusát és kifejezte meggyőző­dését, hogy a kongresszus hozzájárul ahhoz, hogy a párt demokratikus és forra­dalmi tényezőként tovább erősödjön. BELGRÁD. — Miloš Minic az SZVT alelnöke, szövetségi külügyi titkár tegnap búcsú­látogatáson fogadta Vlagyi­mir Iljics Sztyepakovot, a Szovjetunió JSZSZK-beli nagykövetét, aki egyben a diplomáciai testület doyenje volt, . ___— -. Ceausescu Pekingben A román elnököt Hua Kuo-feng üdvözölte Pekingből jelenti a Tan­jug. Szívélyes fogadtatásban részesítették tegnap Peking­ben a hivatalos látogatásra érkező Nicolae Ceausescut. Románia elnökét többek kö­zött Hua Kuo-feng kínai el­nök, Teng Hsziao-ping, Li Hszien-nien és Vang Tung­­hszin alelnökök köszöntötték. A Mennyei Béke Kapuja téren százezer ember rend­kívül meleg fogadtatásban részesítette a tekintélyes vendéget. Ceausescu most jár másod ízben a Kínai Népköztársa­ságban. Először 1971 dere­kán látogatott Pekingbe, ak­kor Mao Cetung elnökkel és Csou Een-laj miniszterelnök­kel tárgyalt. A román elnök öt napig marad Kínában, majd Ko­reába, Vietnamba, Laoszba és Kambodzsába látogat. Kína felé utazóban Ceau­sescu rövid pilenát tartott Teheránban és megbeszélé­seket folytatott Reza Pahla­vi iráni sahhal.

Next