Magyar Szó, 1980. június (37. évfolyam, 164-178. szám)
1980-06-16 / 164. szám
1980. június 16., hétfő Haladás Tito símjánál kétszáz autóbusz a parkolóhelyen A polgárok, régi harcostársak fiatalok az egész országból sereglő sora tegnap is hosszant kígyózott a belgrádi Május 25. Múzemtól a Virágház felé, akárcsak az elmúlt napokban. Tegnap a déli órákban több mint 200 autóbusz vesztegeli a Május 25. Múzeum közelében. A zavidovici Krivaja kollektívája a saját gyári autóbuszán érkezett, de vannak itt dolgozók Szkopjéból Jajcéból Bitajéból, Mosztárból, Banjalukából és az ország más városaiból. A ljubljanaiaknak saját útvezetőjük van. A látogatók, miután lerótták kegyeletüket Tito sírjánál, a Május 25. Múzeum felé veszik az irányt. Igen sok városból rengeteg diák érkezik. A látogatókat szállító autóbuszok jelszavakkal vannak ékesítve: „Tito elvtárs, megfogadjuk Néked...” és „Tito után — Tito”. Petar Stojic topolyai földművessel beszélgettünk. Elmondja, hogy korán reggel indultak, hogy leróják kegyeletüket Tito elnök sírjánál. Közli, hogy a nagy meleg ebben nem akadályozhatja őket. A hosszú sor végigkígyózik a Topeider árnyas utcáin. A banjalukai diákok azt mondják, nem nehéz a hosszú várakozás. Apró, kis figyelmességnek a jele ez Tito elnök nagysága iránt. Ilyen volt a helyzet az Užice utca környékén tegnap, 36 nappal azután, hogy a Virágház megnyílt a millió és millió, kegyelettel adózó látogató előtt. (Tanjug) Óránként hány kilométer? Emlékeztető a külföldre utazó autósoknak A Jugoszláv Motoros Szövetség külföldi motoros klubokkal együttműködve tájékoztatót állított össze hazánk külföldre induló gépkocsivezetői számára az egyes európai országok területén érvényes legfontosabb közlekedési tudnivalókról. Elsősorban a sebességkorlátozásról, a kilátásiba helyezett büntetésekről és más hasonlóikról. A tájékoztató szerint személygépkocsival Görögországban lakott területen keresztül legfeljebb 50 kilométeres óránkénti sebességgel szabad haladni. Nyílt pályán a megengedett sebesség 80 kilométer óránként, autóúton pedig ICO Ausztriában a meghatározott sebesség 50, 100 illetve 130 kilométer. Franciaországban 60, 90—ICO, illetve 130 (ez utóbbi csak meghatározott szakaszokon), Olaszországban a megengedett sebesség 50, idő és 140, ez utóbbi azonban kizárólag autóúton és olyan gépkocsik számára engedélyezett, amelyek 1300 köbcentin felüli űrtartalmúak. Romániában a korlátozás lakott területeken 60, nyílt pályán 90 kilométer, de csak 1800 köbcentiméteren felüli járművekre, Spanyolországban 60, 90, illetve 100 kilométer a megengedett sebesség, némely autópályán azonban 120, Svájcban 60, 100 és 130. Ausztriában, Franciaországban, Görögországiban, Spanyolországban és Svájcban a vezetőnek megbocsájtják ha ivott, de vérében nem tallállnak 0,8 ezreléknél több alkoholt. Romániában a legkisebb mennyiségért is büntetés jár. Az említett országokban, Olaszországot és Romániát kivéve, kötelező a biztonsági öv használata. Külföldön általában igen szigorúak a szabálysértőkkel szemben. Ausztriában a megengedett menynyiségen felüli alkoholfogyasztást 70—1 200 nyugatnémet mamának megfelelő összeggel büntetnk. And a sebességkorlátozást legfeljebb 30 kilométerrel túlhaladja, büntetése minimum 42 márika, ha ennél is többel haladja túl a határit, akkor a büntetés elérheti az 1400 márkát is. Az ittas vezetőket Görögországban legalább 230 márkának megfelelő összeggel büntetik, de be is zárhatják 1 hónaptól 1 éviig terjedő időre, és még a vezetési engedélyüket is elvehetik tőlük 3—6 hónapra. A sebességkorlátozás megszegőit Görögországban legalább 23 márkával büntetik, de az összeg elérheti a 138 márkát is. Ugyanitt a biztonsági öv nélkül haladókat 46 márkával büntetik. Olaszországban az ittas vezetők büntetése 55 márkával kezdődik és elérheti a 220-at, sőt a vezetőt fél évre be is zárhatják. A sebességkorlátozás megszegői 45 márkát fizetnek, de ki is tilthatók a forgalomból. Franciaországban fokozatokban állapították meg az ittas vezetők büntetését, 175 és 2400 márka között, de lehet a büntetés egy évig terjedő börtön is. Franciaországiban a gyorshajtásért 70—262 márka a büntetés, de lehet 8 nap elzárás is. A biztonsági öv nélküli kocsikázás büntetése itt 35 márka. Svájcban helyiségenként különbözőképpen büntetik az ittas vezetőt, de általában elmondható, hogy igen szigorúan bánnak el velük, a büntetés elérheti az 1000 márkát is és börtönbüntetés is kiszabható érte. Ugyanitt a gyorshajtásért kiszabott büntetés 15 kilométeres túlhaladásért 85 márka, ezen felül feljelentés jár. Spanyolországban az ittas vezetők büntetése 139-től 1300 márkáig terjed, a sebességi korlátozás megszegőire 77— 128 márka, a biztonsági öv nem használásáért pedig 52 márka a büntetés. Valamennyi külföldi államiban a legszigorúbb büntetést vonja maga után a kötelező megállást jelző tábla figyelmen kívül hagyása, az előzési és a megállási tilalom megszegése és más hasonló szabálysértések. (Tanjug) A szabadkaiak Panesra A tó vizének hőmérséklete reggel hétkor 26 fokos volt Sokezer szabadkai, aki szombaton a hőség ellenére is odahaza maradt, a vasárnapra virradó meleg, száraz, szélcsendes éjszaka idején megfogadta hogy reggel kirándulni megy. Azon az éjszakán talaji közeliben 15, két méter magasan 18 fok volt a hőmérséklet. A lakosság tegnap a környékbeli erdőkben és más kirándulóhelyeken vagy a Pallicsi-tó hullámlaiiban keresett menedéket a hőség elől. A Palicsi-tó partjain több mint 10 000 ember töltötte a napot, hűsölésre azonban nem volt alkalmuk, hiszen a tó vizének hőmérséklete már reggel hét órakor 26 Celsius-fok volt. Mennyire melegedetttt fel nap közben, arról nincs adat, a meteorológiai állomás sem mérte. Reggel kilenc órától változó felhőzet tarkította az eget, ennek ellenére napközben rekkenő hőség volt, délután egykor 30, négy órakor pedig alig egy toikkal kevesebbet mértek Pallosom. Elnéptelenedett a város, még a kora délutáni órákban is üresen kongtak a vendéglők teraszai és a cukrászdák. Estefelé benépesedett a Pialdesi út, a forgalomkorlátozás, esetleg az autóbuszokon várható nagy tolongás miatti legtöbben kerékpáron tették meg a nyolctíz kilométeres utat Szabadka és Palics között. A közlekedési vállalat a jelek szerint minden tőle telhetőt megtett, sűrítette a járatokat, Palicsra irányította a csuklós buszokat, ennek ellenére óriási tumultus keletkezett a kora délelőtt és a délutáni órákban a palicsi járatokon. A rákvörösre sült fürdőzők tömege alig tudta magát bepréselni a közlekedési vállalat járműveibe. Mégiscsak a kerékpárosok utaztak kényelmesebben. V. I. Noden út aszfaltozva Az öt évvel ezelőtt megszavazott helyi járulékból az idén még két verseci utcát borítanak aszfaltburkolattal a pancsovai Vojvodinaput munkásai. Az idén kerül sorra az Újvidék utca és a Sterija utca egy része, összesen több mint 2000 méter hosszúságban aszfaltozzák. Ha elkészül ez a munka akkor a Katona tér elnevezésű,új lakótelep — mintegy 700 család lakóhelye — minden irányból megközelíthető lesz aszfaltos úton. Az öt évvel ezelőtt kezdődött akció eredményeképpen, az összes utcáknak kishíján már kilenctized része ki van aszfaltozva. D. T. Tizenöt és fél tonna csempészett cigaretta Két nagy fogás a vatini határátjárónál A verseci községi bíróság büntetőtanácsa Nikola Medaković elnökletével a napokban lefolytatott főtárgyalás után ítéletet hirdetett egy cigarettacsempész ügyben. Hét hónap elzárásra ítélte a 27 éves Dragi Dimitrie gépkocsivezetőt. A vádlott márciusban megkísérelte a vatini határátjárónál, hogy tehergépkocsijával nem kevesebb, mint 15 500 kilogramm külföldi cigarettát csempésszen át. Sikertelen próbálkozásáról lapunk annak idején hírt adott. A csempészésre szánt külföldi cigaretta értéke 5,6 millió új dinár. A verseci bíróságon hamarosan megkezdődik egy másik csempészper főtárgyalása. Mindössze két nappal az említett gépkocsivezető leleplezése után lefüleltek két olasz állampolgárt, akik egy olasz rendszámú tehergépkocsin még az előbb említettnél is nagyobb menynyiségű, 1600 kilogramm, 6 millió dinár értékű külföldi cigarettát próbáltak a határon átcsempészni. D. T. MAGYAR SZÓ BELPOLITIKA A napraforgó-termesztés nagymesterei Nagylény, a rekorderek falva Azt mondják, Nagylány, a nemzetközi út mellett, Szabadkától mindössze 18 kilométerre fekvő falu a rekorderek falva. Földművesei régóta ismertek nagy hozamaikról, a konszern termeléstechnológia alkalmazásáról, arról, hogy készségesen fogadják és kipróbálják az újat. Ennek eredményeképpen a Tartományi Gazdasági Kamara tavaly Mirko Dulicot Miško Sáncot kiváló búzahozamáért Gavro Skenderovicot és Toldi Gézát negyven mázsás napraforgóterméséért kitüntetésben részesítette, illetőjéig díjazta. A legjobbak között is kiváló Skenderevictyal és Toldival váltottunk néhány szót munkájukról, életükről, aminek elválaszthatatlan része, de inkább csak egyik sikere az említett kiváló termés. Valamivel több mint 2,5 hektáros területen hektárján átlagban 41 mázsa 64 kilós termést adott nálam a napraforgó. Skenderovic mintha mentegetőzni akarna, hogy egyáltalán vetett tavaly ebből az ipari növényből, amelynek ára viszonylagosan a legrosszabbak közé tartozott. — Nem tudom, elhiszi-e, de én nem annyira a jövedelem miatt, inkább azért vetek napraforgót már tíz éve, mert szeretem. Szeretem ezt a növényt. Furcsán hangzik, hogy valaki azért termeszt egy növényt, mert szereti, a másikat meg azért nem, mert nem szereti, de valószínűleg van benne valami, ha tíz éve veti. Azt csak mellékesen említi meg, hogy a kalkuláció más a 17—18 mázsás átlagos hozammal és más a 41 mázsással. Nála például tavaly is jól meghálálta a munkát és a befektetést, s végeredményben 45 900—50 000 dináros tiszta jövedelemmel fizetett a 2,5 hektáron. Az idén is földben van körülbelül 4 holdon (mintegy 3 hektáron), még a szántás előtt elszórtam 150 kiló, 8:24:16 összetételű műtrágyát, azután még 200 kiló 14:14:14 összetételűt és még 100 kiló RAN-t, a gyomnövények ellen pedig vegyszerrel védekezek. Az idén nagyon jól bevált, talán a sok eső miatt. Nagyfény a szabadkai körzet, sőt a szabadkai körzeti kamara területén napraforgó-, kukorica- és búzatermesztésben a legjobb. Mégse könnyű meggyőzni az embereket hogy vessenek napraforgót, ha az ára nem megfelelő. Az idei pedig ez a helyzet. Azt hiszem a napraforgóért mindig körülbelül mégegyszer annyit kellene fizetni, mint a búza kilójáért. Az olajgyáraknak pedig le kellene szánniuk arról, hogy mindig csak a pillanatnyi érdeküket nézzék. S az ilyen érdeküknek gondolják azt is, hogy megéri lecsapni a termelőt. Tavaly például 3 százalékot lefogtak nedvességre, és ugyanennyit tisztátlanságra. Pedig maguk is tudták, hogy nem volt ennyi egyik se, hogy ezzel megrövidítettek bennünket. Gyengébb hozam esetében szinte szóra sem érdemes, de negyven mázsánál már 2,5 mázsa, három hektáron 7,5 mázsa az nem elhanyagolandó. Pedig a legjobbakat kellene legjobban serkenteni. Nehéz aztán, amikor a gyárak megszorulnak, meggyőzni az embereket, hogy kötelességünk napraforgót venni, mert a társadalom sok pénzt fektetett az olajgyárakba, nagy kár, ha állnak. Azt már nem annyira mint termelő, hanem inkább mint a nagyfényi pártalapszervezet tikára mondja, hogy azért az itteni emberek belátók, s 60 hektárról mégis sikerült 160 hektárra növelni az idén a napraforgó vetésterületét, amikor megszorultak a gyárak. Toldi Géza csak mellékesen jegyzi meg, hogy tavaly 39 mázsa 45 kiló volt a napraforgó hozama hektáronként. Nem azért, mert nem szívesen beszél róla, hanem mert azok közé az emberek közé tartozik, akikre azt szokás mondani, hogy élete a gép, leginkább arról szeret értekezni. Lényegében fel tudja idézni, hogy hol is dolgozott géppel, hol ragadhatott rá valami a gépismeretből, egy kicsi egy vállalatnál, egy kicsi a katonaságnál. Ismerősei és barátai azonban azt mondják, ez mellékes, ő egyszerűen erre született, a bölcsőből hozta magával. Szinte nem is tanulta, mégis minden gépet kiválóan meg tud javítani. Amikor felsorolta, milyen généi vannak, szinte elállt a lélegzetem. Nem álhattam, hogy meg ne kérdezzem, honnan ütött olyan tömérdek pénzhez, hogy mindezt megvegye. Elmosolyodott és azt ajánlottam, hogy kezdjük az elején, majd mindent elmond sorjában, úgy ahogy volt. — Először volt egy lovam, az apámtól kaptam, aztán két csikóm, meg kocsim, vagyis szekerem is. A csikókat 3—4 éves korukig tartottam, aztán eladtam őket is, meg a kocsit is, két-három hold búzám is jól termett abban az évben. Akkor, 1971-ben egymillió kétszázhuszonötezer dinárért vettem egy Zadrugar traktort, pótkocsit meg egy kétorsú ekét. A traktor nagyjavítását elvégeztem s így alkalmas lett munkára. Ezzel dolgoztam, látástól vakulásig. Aztán vettem egy Ferguson traktort, szintén üzemképtelent. Azt is megjavítottam, és nyolc éven át használtam. Akkor már két traktorral dolgoztam, meg minden szükséges gépet is vettem hozzájuk, vetőgépeket, meg ami kellett. Pontosabban a két traktor vette ezeket a gépeket. Később egy jó ismerősöm fölajánlotta hogy megvesz egy üzemképtelen kombájnt, ha vállalom a megjavítását, és társtulajdonosok leszünk. Elvállaltam, és most kombájnunk is van. Nyolcévi használat után, tavaly túladtam a Fergusonon és vettem egy Belorusz traktort, mert a szántáshoz nehéztraktor kell, és addig nem volt. Zentán találtam a hulladéktelepen. — Szinte hihetetlen, hogy mindezt győzi. — Nem ismerek én semmi mást, csak a munkát, mindig dolgozok. Tavasztól őszig a gépeken, télen meg a gépekkel. Tavaszig mindennek renden kell lenni, üzemképesnek, és rendben is vannak. Velem még nem történt meg, hogy munka közben elromlott valami és le kellett állni. A munkát meg nem én szerzem be, hanem a társastermelők alapszervezetének vezetősége. Mert én társult termelő vagyok. Ők osztják be, kinek, mikor és meddig dolgozok, ők végzik az elszámolást, ők fizettetik meg a munkámat. Nekem erre semmi gondom, én csak dolgozok. Talán elszoktunk tőle, vagy nem szoktunk hozzá, de zavarba hoz bennünket, engem legalábbis őszintén zavarba hozott ez a kivételesen nagy munkaszeretet, a fáradságot nem ismerő folytonos cselekvés, ami abban a találó mondatban fogalmazódik meg, hogy: — Nekem a munka az életem. LOVAS István Emlékek nélkül népeknek híre csak árnyék (Folytatás az 1. oldalról) győződéssel, hogy győztes mindenki, aki ezen a találkozón részt vett, mert a szerény jutalmak mellett soha el nem fakuló élmények emlékét viheti magával. A gyerekek örömrivalgása közepette emelkedett a magasba az oromhegyesi pionírok hidrogénnel töltött, egy köbméteres léggömbje, kosarában a találkozóról szóló ötnyelvű tudósítással, mely akár több ezer kilométer távolságra is elviheti a találkozó hírét, szalagján egyetlen mondattal, Tito elvtárs múlt évi havannai beszédéből: Nem lehet béke Európában, ha nincs szavatolva a világ békéje. A nagygyűlésről táviratot küldtek a népfelszabadító háború harcosai szövetsége vajdasági, horvátországi és szövetségi választmányának, majd változatos kultúrműsor következett. Csakhamar előgördültek a buszok, búcsúztak a vendégek vendéglátóiktól, viszontlátásra a jövő évi találkozón! SZÖLLÖSY VÁGÓ László ■'3