Magyar Szó, 1980. június (37. évfolyam, 164-178. szám)

1980-06-16 / 164. szám

1980. június 16., hétfő Haladás Tito símjánál kétszáz autóbusz a parkolóhelyen A polgárok, régi harcostársak fiatalok az egész országból sereglő sora tegnap is hosszant kígyózott­ a belgrádi Május 25. Múzemtól a Virágház felé, akárcsak az elmúlt napokban. Tegnap a déli órákban több mint 200 autóbusz vesztegeli a Május 25. Múzeum közelében. A zavidovici Krivaja kollektívája a saját gyári autóbuszán érkezett, de vannak itt dolgozók Szkopjéból Jajcéból Bitajéból, Mosztárból, Banjalukából és az ország más vá­rosaiból. A ljubljanaiaknak saját útvezetőjük van. A látogatók, mi­után lerótták kegyeletüket Tito sírjánál, a Május 25. Múzeum felé veszik az irányt. Igen sok város­ból rengeteg diák érkezik. A láto­gatókat szállító autóbuszok jelsza­vakkal vannak ékesítve: „Tito elv­társ, megfogadjuk Néked...” és „Tito után — Tito”. Petar Stojic topolyai földműves­sel beszélgettünk. Elmondja, hogy korán reggel indultak, hogy leró­ják kegyeletüket Tito elnök sír­jánál. Közli, hogy a nagy meleg ebben nem akadályozhatja őket. A hosszú sor végigkígyózik a Topei­­der árnyas utcáin. A banjalukai diákok azt mondják, nem nehéz a hosszú várakozás. Apró, kis figyel­mességnek a jele ez Tito elnök nagysága iránt. Ilyen volt a hely­zet az Užice utca környékén teg­nap, 36 nappal azután, hogy a Vi­rágház megnyílt a millió és millió, kegyelettel adózó látogató előtt. (Tanjug) Óránként hány kilométer? Emlékeztető a külföldre utazó autósoknak A Jugoszláv Motoros Szövetség külföldi motoros klubokkal együtt­működve táj­ékozta­tót állított össze hazánk külföldre induló gép­kocsivezetői számára az egyes eu­rópai országok területén érvényes legfontosabb közlekedési tudni­valókról. Elsősorban a sebesség­korlátozásról, a kilátásiba helye­zett büntetésekről és más ha­sonlóikról. A tájékoztató szerint személy­gépkocsival Görögországban lakott területen keresztül legfeljebb 50 kilométeres óránkénti sebességgel szabad haladni. Nyílt pályán a megengedett sebesség 80 kilomé­ter óránként, autóúton pedig ICO Ausztriában a meghatározott se­besség 50, 100 illetve 130 kilomé­ter. Franciaországban 60, 90—ICO, illetve 130 (ez utóbbi csak meg­határozott szakaszokon), Olaszor­szágban a megengedett sebesség 50, idő és 140, ez utóbbi azonban kizárólag autóúton és olyan gép­kocsik számára engedélyezett, ame­lyek 1300 köbcentin felüli űrtar­­talmúak. Romániában a korláto­zás lakott területeken 60, nyílt pá­lyán 90 kilométer, de csak 1800 köbcentiméteren felüli járművek­re, Spanyolországban 60, 90, illet­ve 100 kilométer a megengedett sebesség, némely autópályán azon­ban 120, Svájcban 60, 100 és 130. Ausztriában, Franciaországban, Görögországiban, Spanyolországban és Svájcban a vezetőnek megbo­­csájtják ha ivott, de vérében nem tallállnak 0,8 ezreléknél több alko­holt. Romániában a legkisebb mennyiségért is büntetés jár. Az említett országokban, Olaszorszá­got és Romániát kivéve, kötelező a biztonsági öv használata. Külföldön általában igen szigo­rúak a sza­bálysértőkkel szemben. Ausztriában a megengedett meny­­nyiségen felüli alkoholfogyasztást 7­0—1 200 nyugatnémet mamának megfelelő összeggel büntetn­k. And a sebességkorlátozást legfeljebb 30 kilométerrel túlhaladja, büntetése minimum 42 márika, ha ennél is többel haladja túl a határit, ak­kor a büntetés elérheti az 1400 márkát is. Az ittas vezetőket Gö­rögországban legalább 230 márká­nak megfelelő összeggel büntetik, de be is zárhatják 1 hónaptól 1 éviig terjedő időre, és még a ve­zetési engedélyüket is elvehetik tőlük 3—6 hónapra. A sebesség­­korlátozás megszegőit Görögor­szágban legalább 23 márkával büntetik, de az összeg elérheti a 138 márkát is. Ugyanitt a bizton­sági öv nélkül haladókat 46 már­kával büntetik. Olaszországban az ittas vezetők büntetése 55 márká­val kezdődik és elérheti a 220-at, sőt a vezetőt fél évre be is zár­hatják. A sebességkorlátozás meg­szegői 45 márkát fizetnek, de ki is tilthatók a forgalomból. Fran­­­­ciaországban fokozatokban állapí­tották meg az ittas vezetők bün­tetését, 175 és 2400 márka között, de lehet a büntetés egy évig ter­jedő börtön is. Franciaországiban a gyorshajtásért 70—262 márka a büntetés, de lehet 8 nap elzárás is. A biztonsági öv nélküli kocsiká­zás büntetése itt 35 márka. Svájc­ban helyiségenként különbözőkép­pen büntetik az ittas vezetőt, de általában elmondható, hogy igen szigorúan bánnak el velük, a bün­tetés elérheti az 1000 márkát is és börtönbüntetés is kiszabható érte. Ugyanitt a gyorshajtásért ki­szabott büntetés 15 kilométeres túlhaladásért 85 márka, ezen fe­lül feljelentés jár. Spanyolország­ban az ittas vezetők büntetése 139-től 1300 márkáig terjed, a se­bességi korlátozás megszegőire 77— 128 márka, a­ biztonsági öv nem használásáért pedig 52 márka a büntetés. Valamennyi külföldi ál­lamiban a legszigorúbb büntetést vonja maga után a kötelező meg­állást jelző tábla figyelmen kívül hagyása, az előzési és a megállási tilalom megszegése és más ha­sonló szabálysértések. (Tanjug) A szabadkaiak Pan­esra A tó vizének hőmérséklete reggel hétkor 26 fokos volt Sokezer szabadkai, aki szomba­ton a hőség ellenére is odahaza maradt, a vasárnapra virradó meleg, száraz, szélcsendes éjszaka idején megfogadta hogy reggel ki­rándulni megy. Azon az éjszakán talaji közeliben 15, két méter maga­san 18 fok volt a hőmérséklet. A lakosság tegnap a környék­beli erdőkben és más kiránduló­helyeken vagy a Pallicsi-tó hullá­­mlaiiban keresett menedéket a hő­ség elől. A Palicsi-tó partjain több mint 10 000 ember töltötte a napot, hűsölésre azonban nem volt alkalmuk, hiszen a tó vizének hőmérséklete már reggel hét óra­kor 26 Celsius-fok volt. Mennyire melegedetttt fel nap közben, arról nincs adat, a meteorológiai állo­más sem mérte. Reggel kilenc órá­tól változó felhőzet tarkította az eget, ennek ellenére napközben rekkenő hőség volt, délután egy­kor 30, négy órakor pedig alig egy toikkal kevesebbet mértek Pa­llosom. Elnéptelenedett a város, még a kora délutáni órákban is üresen kongtak a vendéglők teraszai és a cukrászdák. Estefelé benépesedett a Pialdesi út, a forgalomkorlátozás, esetleg az autóbuszokon várható nagy tolongás miatti legtöbben kerékpáron tették meg a nyolc­tíz kilométeres utat Szabadka és Palics között. A közlekedési vál­lalat a jelek szerint minden tőle telhetőt megtett, sűrítette a jára­tokat, Palicsra irányította a csuk­lós buszokat, ennek ellenére óriási tumultus keletkezett a kora dél­előtt és a délutáni órákban a pa­­licsi járatokon. A rákvörösre sült fürdőzők tömege alig tudta magát bepréselni a közlekedési vállalat járműveibe. Mégiscsak a kerékpárosok utaz­tak kényelmesebben. V. I. Noden út aszfaltozva Az öt évvel ezelőtt megszava­zott helyi járulékból az idén még két verseci utcát borítanak aszfalt­­burkolattal a pancsovai Vojvodi­­naput munkásai. Az idén kerül sorra az Újvidék utca és a Sterija utca egy része, összesen több mint 2000 méter hosszúságban aszfal­tozzák. Ha elkészül ez a munka akkor a Katona tér elnevezésű,új lakótelep — mintegy 700 család la­kóhelye — minden irányból meg­közelíthető lesz aszfaltos úton. Az öt évvel ezelőtt kezdődött akció eredményeképpen, az összes utcák­nak kishíján már kilenctized ré­sze ki van aszfaltozva. D. T. Tizenöt és fél tonna csempészett cigaretta Két nagy fogás a vatini határ­átjárónál A verseci községi bíróság bün­tetőtanácsa Nikola Medaković el­nökletével a napokban lefolytatott főtárgyalás után ítéletet hirdetett egy cigarettacsempész ügyben. Hét hónap elzárásra ítélte a 27 éves Dragi Dimitrie gépkocsivezetőt. A vádlott márciusban megkísérelte a vatini határát­járónál, hogy te­hergépkocsijával nem kevesebb, mint 15 500 kilogramm külföldi ci­garettát csempésszen át. Sikerte­len próbálkozásáról lapunk annak idején hírt adott. A csempészésre szánt külföldi cigaretta értéke 5,6 millió új dinár. A verseci bíróságon hamarosan megkezdődik egy másik csem­pészper főtárgyalása. Mindössze két nappal az említett gépkocsive­zető leleplezése után lefüleltek két olasz állampolgárt, akik egy olasz rendszámú tehergépkocsin még az előbb említettnél is nagyobb meny­­nyiségű, 16­00 kilogramm, 6 millió dinár értékű külföldi cigarettát próbáltak a határon átcsempész­ni. D. T. MAGYAR SZÓ BELPOLITIKA A napraforgó-termesztés nagymesterei Nagylény, a rekorderek falva Azt mondják, Nagylány, a nem­zetközi út mellett, Szabadkától mindössze 18 kilométerre fekvő falu a rekorderek falva. Földmű­vesei régóta ismertek nagy hoza­maikról, a konszern termeléstech­nológia alkalmazásáról, arról, hogy készségesen fogadják és ki­próbálják az újat. Ennek eredmé­nyeképpen a Tartományi Gazdasá­gi Kamara tavaly Mirko Dulicot Miško Sáncot kiváló búzahoza­máért Gavro Skenderovicot és Toldi Gézát negyven mázsás nap­raforgóterméséért kitüntetésben részesítette, illetőjéig díj­azta. A legjobbak között is kiváló Skenderevictyal és Toldival vál­tottunk néhány szót munkájuk­ról, életükről, aminek elválasztha­tatlan része, de inkább csak egyik sikere az említett kiváló termés.­­ Valamivel több mint 2,5 hektáros területen hektárján át­lagban 41 mázsa 64 kilós termést adott nálam a napraforgó. Sken­­derovic mintha mentegetőzni akarna, hogy egyáltalán vetett tavaly ebből az ipari növényből, amelynek ára viszonylagosan a legrosszabbak közé tartozott. — Nem tudom, elhiszi-e, de én nem annyira a jövedelem miatt, in­kább azért vetek napraforgót már tíz éve, mert szeretem. Sze­retem ezt a növényt. Furcsán hangzik, hogy valaki azért termeszt egy növényt, mert szereti, a másikat meg azért nem, mert nem szereti, de való­színűleg van benne valami, ha tíz éve veti. Azt csak mellékesen említi meg, hogy a kalkuláció más a 17—18 mázsás átlagos ho­zammal és más a 41 mázsással. Nála például tavaly is jól meghá­lálta a munkát és a befektetést, s végeredményben 45 900—50 000 dináros tiszta jövedelemmel fize­tett a 2,5 hektáron.­­ Az idén is földben van kö­rülbelül 4 holdon (mintegy 3 hek­táron), még a szántás előtt el­szórtam 150 kiló, 8:24:16 összeté­telű műtrágyát, azután még 200 kiló 14:14:14 összetételűt és még 100 kiló RAN-t, a gyomnövények ellen pedig vegyszerrel védeke­zek. Az idén nagyon jól bevált, talán a sok eső miatt. Nagyfény a szabadkai körzet, sőt a szabad­kai körzeti kamara területén napraforgó-, kukorica- és búza­­termesztésben a legjobb. Mégse könnyű meggyőzni az embereket hogy vessenek napraforgót, ha az ára nem megfelelő. Az idei pedig ez a helyzet. Azt hiszem a napraforgóért mindig körülbe­lül mégegyszer annyit kellene fi­zetni, mint a búza kilójáért. Az olaj­gyáraknak pedig le kellene szánniuk arról, hogy mindig csak a pillanatnyi érdeküket nézzék. S az ilyen érdeküknek gondolják azt is, hogy megéri lecsapni a termelőt. Tavaly például 3 szá­zalékot lefogtak nedvességre, és ugyanennyit tisztátlanságra. Pe­dig maguk is tudták, hogy nem volt ennyi egyik se, hogy ezzel megrövidítettek bennünket. Gyen­gébb hozam esetében szinte szó­ra sem érdemes, de negyven má­zsánál már 2,5 mázsa, három hektáron 7,5 mázsa az nem el­hanyagolandó. Pedig a legjobba­kat kellene legjobban serkenteni. Nehéz aztán, amikor a gyárak megszorulnak, meggyőzni az em­bereket, hogy kötelességünk nap­raforgót venni, mert a társadalom sok pénzt fektetett az olajgyá­rakba, nagy kár, ha állnak. Azt már nem annyira mint termelő, hanem inkább mint a nagyfényi pártalapszervezet tiká­ra mondja, hogy azért az itteni emberek belátók, s 60 hektárról mégis sikerült 160 hektárra nö­velni az idén a napraforgó vetés­­területét, amikor megszorultak a gyárak. Toldi Géza csak mellékesen jegyzi meg, hogy tavaly 39 mázsa 45 kiló volt a napraforgó hozama hektáronként. Nem azért, mert nem szívesen beszél róla, hanem mert azok közé az emberek közé tartozik, akikre azt szokás mon­dani, hogy élete a gép, leginkább arról szeret értekezni. Lényegé­ben fel tudja idézni, hogy hol is dolgozott géppel, hol ragadhatott rá valami a gépismeretből, egy kicsi egy vállalatnál, egy kicsi a katonaságnál. Ismerősei és ba­rátai azonban azt mondják, ez mellékes, ő egyszerűen erre szü­letett, a bölcsőből hozta magá­val. Szinte nem is tanulta, mégis minden gépet kiválóan meg tud javítani. Amikor felsorolta, milyen généi vannak, szinte elállt a lélegzetem. Nem álhattam, hogy meg ne kér­dezzem, honnan­­ ütött olyan tö­mérdek pénzhez, hogy mindezt megvegye. Elmosolyodott és azt ajánlottam,­­ hogy kezdjük az elején, majd mindent elmond sorjában, úgy ahogy volt. — Először volt egy lovam, az apámtól kaptam, aztán két csi­kóm, meg kocsim, vagyis szeke­rem is. A csikókat 3—4 éves ko­rukig tartottam, aztán eladtam őket is, meg a kocsit is, két-há­­rom hold búzám is jól termett ab­ban az évben. Akkor, 1971-ben egymillió kétszázhuszonötezer di­nárért vettem egy Zadrugar trak­tort, pótkocsit meg egy kétorsú ekét. A traktor nagyjavítását el­végeztem s így alkalmas lett mun­kára. Ezzel dolgoztam, látástól vakulásig. Aztán vettem egy Fer­guson traktort, szintén üzemkép­telent. Azt is megjavítottam, és nyolc éven át használtam. Akkor már két traktorral dolgoztam, meg minden szükséges gépet is vettem hozzájuk, vetőgépeket, meg ami kellett. Pontosabban a két trak­tor vette ezeket a gépeket. Később egy jó ismerősöm fölajánlotta hogy megvesz egy üzemképtelen kombájnt, ha vállalom a megja­vítását, és társtulajdonosok le­szünk. Elvállaltam, és most kom­bájnunk is van. Nyolcévi haszná­lat után, tavaly túladtam a Fer­­gusonon és vettem egy Belorusz traktort, mert a szántáshoz nehéz­traktor kell, és addig nem volt. Zentán találtam a hulladéktele­pen. — Szinte hihetetlen, hogy mindezt győzi. — Nem ismerek én semmi mást, csak a munkát, mindig dolgozok. Tavasztól őszig a gépeken, télen meg a gépekkel. Tavaszig minden­nek renden kell lenni, üzemképes­nek, és rendben is vannak. Ve­lem még nem történt meg, hogy munka közben elromlott valami és le kellett állni. A munkát meg nem én szerzem be, hanem a társaster­melők alapszervezetének vezető­sége. Mert én társult termelő va­gyok. Ők osztják be, kinek, mikor és meddig dolgozok, ők végzik az elszámolást, ők fizettetik meg a munkámat. Nekem erre semmi gondom, én csak dolgozok. Talán elszoktunk tőle, vagy nem szoktunk hozzá, de zavarba hoz bennünket, engem legalábbis őszintén zavarba hozott ez a ki­vételesen nagy munkaszeretet, a fáradságot nem ismerő folytonos cselekvés, ami abban a találó mondatban fogalmazódik meg, hogy: — Nekem a munka az életem. LOVAS István Emlékek nélkül népeknek híre csak árnyék (Folytatás az 1. oldalról) győződéssel, hogy győztes min­denki, aki ezen a találkozón részt vett, mert a szerény jutalmak mel­lett soha el nem fakuló élmények emlékét viheti magával. A gyerekek örömrivalgása köze­pette emelkedett a magasba az oromhegyesi pionírok hidrogénnel töltött, egy köbméteres léggömbje, kosarában a találkozóról szóló öt­nyelvű tudósítással, mely akár több ezer kilométer távolságra is elviheti a találkozó hírét, szalag­ján egyetlen mondattal, Tito elv­társ múlt évi havannai beszédé­ből: Nem lehet béke Európában, ha nincs szavatolva a világ bé­kéje. A nagygyűlésről táviratot küld­tek a népfelszabadító háború har­cosai szövetsége vajdasági, horvát­országi és szövetségi választmá­nyának, majd változatos kultúr­műsor következett. Csakhamar előgördültek a buszok, búcsúztak a vendégek vendéglátóiktól, vi­szontlátásra a jövő évi találkozón! SZÖLLÖSY VÁGÓ László ■'3

Next