Magyar Szó, 1980. október (37. évfolyam, 271-285. szám)

1980-10-05 / 275. szám

11 ■MŰVELŐDÉS Egyhónapos téli szünidő? Energiatakarékosság az iskolákban — Beszélgetés Dávid Mária tartományi oktatásügyi segédtitkárral Az iskolai oktatás és nevelés önmagában olyan problematika, amelyhez — mint már számtalan esetben bebizonyosodott — személy szerint mindenki ért, pontosabban jobban ért bárkinél. Vélt vagy aligha jogos igazukat sokan kézlegyintéssel fejezik ki, hisz az ő számukra az iskoláztatás alfája és ómegája legfeljebb valamiféle kezdetleges rovásírásnak ha megfelel. Bevallom, mindezt azért mondtam el, mert tartok tőle, hogy az iskoláztatásunkkal kapcsolatos küszöbönálló teendők véghezvitelére is ez a fent jelzett magatartás nyomja rá a bélyegét, s amikor már sarkaiból fordítottuk ki a világot, akkor kapunk észbe, hogy mi magunk is e szóban forgó világ részei vagyunk. A tárgyra térve hadd mondjam el: az energiatakarékosság érde-kében meghosszibítandó téli szünidő, s az ennek nyomán szükségszerűen megváltozó tanévkezdés, illetve befejezés körüli viták sorja állnak az eddigiek leírására. Félő ugyanis, hogy illetékességére hivatkozva az is beleszól majd ennek a sokak számára jelentéktelennek tűnő problémának a megoldásába, aki esetleg csak az energiahordozók forgalmazásának és elosztásának merev szempontjait tartja szem előtt. Az iskoláztatás, amely az utóbbi években annyi megrázkódtatáson ment át— gondoljunk csak a pedagógusi hivatás tekintélyének megromlására, illetve a legkiválóbb pedagógusoknak az iskolákból a különféle tisztviselői munkahelyekre való elvándorlására —, nehezen viselne el újabb érvágásokat, ezek ugyanis komolyan veszélyeztethetnék a tanulóifjúság zavartalan szellemi felnövekedését. Mindezzel természetesen nincs szándékomban felmenteni a tanintézményeket az általános takarékosság kötelezettsége alól, csupán arra szeretnék figyelmeztetni, hogy a téli szünidő meghoszszabbítása és a tanév június végéig való elhúzódása a fiatalok tanulmányi előmenetelében negatív módon is megnyilatkozhat, s amit nyerünk a vámon, elveszítjük a réven, hisz maga az oktató-nevelő munka eredményessége válhat kérdésessé. Az osztályismétlések eddig is a kelleténél nagyobb kiadásokkal terhelték egész társadalmunkat, s véle- ményem szerint az oktatásügyi in- tézmények takarékossági akcióit — a tanszerek és munkaeszközök gondosabb kezelése mellett — mindenekelőtt ez irányba kellene terelnünk. Minderről azonban halljuk a legilletékesebb intézmény — a tartományi oktatásügyi titkársági szakemberének, DÁVID Mária oktatásügyi segédtitkárnak a véleményét, hisz alapjában véve a titkárság részéről történt a kezdeményezés a törvénymódosításra, melynek nyomán lehetőség nyílik a hosszabb téli szünidő bevezetésére és a tanév június végéig való meghosszabbítására is. Ha jól tudom, a téli szünidővel kapcsolatban ez immár a második törvénymódosítás. Megkérem, szóljon egy pár szót a téli szünidő kihasználásának eddigi gyakorlatáról. 1979-ig tulajdonképpen január 15-étől február 2-áig vagy 3-áig tartott mindenütt a téli szünet. A tavalyi törvénymódosítás a kéthetes pihenő kihasználását jannuár 3-ától február 15-éig, hat- hetes időszakban tette lehetővé. Ez a törvénymódosítás a köztársaságok és tartományok közötti megbeszélés nyomán történt, elsősorban a téli üdülés lebonyolíttása, a torlódás elkerülése érdekében. Az új gyakorlat szerint egyik iskola rögtön újévtől, a másik január 10-étől, a harmadik 20-ától, a negyedik pedig február 1-étől kezdte a téli szünidőt. A Hogyan került sor erre az újabb törvénymódosításra? — A nyár folyamán felvetődött az iskoláknak az energiatakarékossághoz való hozzájárulása. A községek alapjában véve maguk döntöttek a terhek elosztásáról, így valójában minden községben azt a megoldást kell választani, amelyik a legmegfelelőbbnek tűnik az energiahordozók bizonyos százalékban való megtakarításához. Az iskolák hozzánk fordultak tanácsért, mert a tanítás kezdetének fél órával későbbre való halasztása és az órák öt perccel való megrövidítése jóformán semmilyen megtakarítást sem eredményezett volna. A topolyaiak kiszámították, hogy a téli szünidő két héttel való meghosszabbítása 14 százalékos megtakarítást biztosítana. Ezt a lehetőséget az oktatási felügyelők szerémségi aktívájának tanácskozásán is megvitatták, az oktatásról és nevelésről szóló törvény azonban kéthetes téli szünidőt irányoz elő, törvénymódosítás nélkül tehát semmit sem lehetett kezdeni. A Tartományi Végrehajtó Tanács elé ezért gyorsított eljárással javaslatot terjesztettünk be, s feltételezzük, hogy e hó 13-án a Tartományi Képviselőház is elfogadja, s a törvénymódosítás nyomán a téli szünidő két hétnél hosszabb is lehet. A Eszerint csupán lehetőséget biztosítanak a szünidő meghoszszabbítására, ami nem jelenti azt, hogy kötelezővé is teszik... — Hogy hány hétig fog tartani, az a községi képviselő-testületektől függ, vagyis attól, hogy mekkora megtakarítást várnak el egy-egy iskolától. Amennyiben az oktatásügyi intézmények a szóban forgó hosszabbítás nélkül is be tudnak illeszkedni a takarékosság előírt kereteibe, semmi sem változik az eddigi gyakorlatban! Amennyiben a községek úgy döntenének, hogy más úton-módon takarékoskodnak, akkor szintén nem változik semmi. Ahol a tan- intézmény rá van kapcsolva a városi központi fűtésre, ott sincs, értelme bevezetni a „kényszerpihenőt”. ▲ Hány hetes szünidőt javasol az oktatásügyi titkárság? — Három hetet, azzal a megszorítással, hogy november 29-én újévkor és május 1-én csak két napot ünnepelnének — újabban ugyanis a köztársaság és a munka ünnepét egyhetes szünettel ünnepelhették. Ezekkel a megszorításokkal például az 1980/81. tanév szeptember 1-étől június 26-áig tartana. A tanításnak 190 munkanapig kell tartania. A melegebb hónapokban viszont ki lehetne használni a szabad szombatokat, ami azt jelentené, hogy az eddigihez hasonlóan rendesen, június 20-án fejeződhetne be a tanítás... Ez azonban csak egy elképzelés, minden a községeken és az iskolákon múlik, hogy milyen megoldást választanak. ▲ Milyen következményekkel járna a diákok tanulmányi előmenetelére nézve a téli szünidő elhúzódása miatti hosszabb kiesés? — A Végrehajtó Tanács társadalmi tevékenységének bizottsága is komolyan foglalkozott ezzel a kérdéssel. A pedagógiai szakirodalom háromhetes szünetet még elfogadhatónak tart, ennyi idő Nagy hűhó semmiért. így valahogy jellemezhetnénk azt a kedélyhullámzást, amit a váltások, bevezetésére indítványozott kezdeményezés váltott ki a topolyai község általános iskoláiban, de főleg a topolyai Csáki Lajos és az Április 20. iskolák kollektíváiban. A község tanintézményei képvise- lőinek keddi tanácskozásán, ahol az energiatakarékossági progra-mok egyeztetése, illetve elfogadá- sa is szerepelt napirenden, e kér-dés körül több órás vita kereke-dett, amelynek végső kimenetelét illetően még korai lenne jóslatokba bocsátkozni. Persze, menjünk sorjában, és nézzük meg, miről is van szó. Egy kis ,,történelem” A topolyai község általános iskoláiban már évtizedek óta az alsós tagozatok délután, a felsősök pedig délelőtt járnak iskolába — tegyük hozzá, a diákok, szülők, pedagógusok nagyobb részének megelégedésére. Két évvel ezelőtt a topolyai Csáki Lajos iskola pedagógusainak egy csoportja kezdeményezte, hogy változtassanak ezen a gyakorlaton, s a felsősök és alsósok felváltva járjanak délelőtt, illetve délután iskolába. Indoklásukban az alkotmányra, az oktatási törvényre és bizonyos pedagógiai-egészségügyi elvekre hivatkoztak, mondván, az osztálytanítóknak alkotmányos joguk, hogy ne mindig délutáni váltásban dolgozzanak. Továbbá a kicsinyek teli gyomorral indulnak az iskolába, nincs módjuk a délutáni alvásra, ezenkívül a tanítási órákon kisebb az összpontosítási képességük, mint ha délelőtt járnának. A kezdeményezésről már kezdetben megoszlottak a vélemények. S a szüleik (persze, akiket tájékoztattak) és a pedagógusok nagy része nem támogatta az indítványt. Az Április 20. iskolában a kezdeményezés után szülői értekezletet tartottak minden tagozaton, s a szülőknek több mint 80 százaléka a váltások ellen foglalt állást. A pedagógusok többsége szintén. A Csáki Lajos iskolában fordított volt a helyzet. Ott az önigazgatási szervek és az egész kolektíva, s (állítólag) a szülők —jóllehet a keddi ülésen nem derült ki világosan, tartottak-e szülői értekezleteket is a tagozatokon — a váltások mellett törtek lándzsát. Az ezt követő huzavona után az idén tavasszal az iskolák igazgatói Gunarason ültek össze a kérdéssel kapcsolatos nézetek tisztázása végett. Ott olyan határozat született, hogy a társult iskolák igazgatósága és külön a szabadkai Pedagógiai Intézet készítsen alapos elemzést a váltások bevezetésének indokoltságáról. Az Intézet teljesítette is feladatát, a községi elemzés azonban mind a mai napig nem készült el... Ennek ellenére a társult iskolák önigazgatási szerveinek döntésére, a múlt tanév végén egy hónapra bevezették a váltásokat... Az energiatakarékosságról szóló dokumentum újra felkavarta a kedélyeket, s ezért a községi végrehajtó tanács szervezésében sor került az említett keddi ülésre. Ezen a társult iskolák igazgatóságának és a Csáki Lajos iskola képviselői, továbbra is szorgalmazták a váltások bevezetését, az Április 20-a és a többi iskola, valamint a Végrehajtó Tanács nem támogatta — legalábbis ebben a formában, ahogyan elkészítették. Mint mondták, addig, amíig nem készül el egy minden lényeges kérdést átfogó program, amit a szülők is megvitatnak és elfogadnak, nem kerülhet sor a váltások bevezetésére. Hangoztatták, egy ilyen fontos kérdésről a küldöttbázis — ebben az esetben a szülők — állásfoglalása nélkül az iskolák maguk nem dönthetnek. Arról van szó ugyanis, hogy a topolyai község 19 (!) településén mindössze nyolc általános iskola működik, így több mint ezer diák naponta ingázik az iskola és az otthon között. Így amennyire nem humánus — erre hivatkoztak a kezdeményezők — a kicsinyeket teli gyomorral iskolába küldeni, s megvonni tőlük a délutáni alvás lehetőségét, legalább annyira nem humánus elvárni, hogy az alsós kisdiákok hajnalban keljenek, hogy elérjék az autóbuszt, mivel némelyikük 15 —20 kilométerre lakik iskolájától. Ha elkészül egy olyan program, amely a topolyai község sajátosságainak figyelembevételével a jelenleginél jobb megoldást kínál é s összhangban lesz a gyermekek érdekeit szolgáló pedagógiai elvekkel, illetve a szülők érdekeivel, semmi akadálya, hogy a váltások kérdése újra napirendre kerüljön, de addig nem lehet szem elől téveszteni a tényt, hogy az iskola és a pedagógusok vannak a gyerekekért és szülőkért, és nem fordítva — szögezték le a váltások bevezetésének ellenzői. Nos, ebben maradtak. A kedélyek látszólag megnyugodtak, de szemmel látható, hogy az elégedetlenség — érthetetlenül — továbbra is ott parázslik a kezdeményezők gondolataiban. Törvényes, nem törvényes? Azért mondtuk, érthetetlenül, mert értelmetlennek, és fölösleges erőpocsékolásnak tartjuk a váltások körüli huzavonát. Nevezetesen sem a jelenlegi gyakorlat, sem a váltások bevezetése nem áll ellentétben a törvénnyel. Minden környezetben az ottani sajátosságok határozzák meg, mely megoldást választják. A munkaidő-beosztás meghatározása ebben az esetben önigazgatási érdekegyeztetés kérdése, amely egyegy iskola kollektívájára és az érdekelt szülőkre tartozik. Ez esetben is, ha a Csáki Lajos iskola kezdeményezése dokumentáltan jobb megoldást kínál fel a jelenleginél, s az összhangban van az oktatási-nevelési elvekkel, a gyerekek és a szülők érdekeivel, önigazgatási alapon, a bázissal együtt, határozhat a váltás bevezetéséről. Persze, saját esetében. Ha ez a lépés még érinti valamely más tanintézmény érdekeit, annak is be kell kapcsolódnia a döntéshozatal folyamatába. Azokat az iskolákat viszont, amelyek számára sajátos helyzetüknél fogva nem felel meg a váltások bevezetése, nem lehet kötelezni erre. Ha ez így van, s nyilvánvalóan így van, felvetődik a jogos kérdés: vajon szükség volt-e erre a kedélyfelborzoló elméleti birkózásra akkor, amikor a váltásoknál sokkal fontosabb feladatokkal kell megküzdeni a község oktatási intézményeinek? Előttük áll ugyanis az iskolahálózat ésszerűsítése, a stabilizációt szolgáló energiatakarékossági program végrehajtása (amit a váltások bevezetése csak megnehezítene), hogy csak a legfontosabbakat említsük. Hogyan alakul a helyzet ebben a kérdésben — mint említettük is — ebben a pillanatban nehéz megjósolni. Mindenesetre remélni kell, hogy a végleges álláspontok kialakításában a józan ész, a megfontolt mérlegelés kerekedik felül. __ DOMNITS Tivadar alatt ugyanis a tanulók még nem felejtenek el mindent. Másrészt a tanterv is két önálló egységet alkot, s az iskolák egy félévre koncentrálhatják az egész éven át , egy órával futó tantárgyakat. A háromhetes szünetet ki lehhet használni térképek készíté- sére, a műszaki nevelés kézimunkáinak elkészítésére, a házi olvasmányok elolvasására stb. Fel- tételezzük, hogy feladatok kiosz- tásával nem volna különösebb zökkenő. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a diákokat el kell árasztani házi feladattal, mert ennek semmi értelme. A fiatalokat olyan tevékenységgel kell megbízni, amelyet a szabad idő rovására is szívesen vállalnak. ▲ МЦ jelent ez a hosszabb szünidő a pedagógusok részére? — A hosszabbítás természetesen csak a diákokra vonatkozik, a pedagógusokra nem. A szünetet a továbbképzésre kell fordítani, s az iskolaotthonos oktatást is meg kell oldani, a gyerekekre felügyelni kell, foglalkozni velük, a dolgozó szülők gyerekei ugyanis nem kerülhetnek az utcára .. BÁLINT Sándor TOPOLYAI OKTATÁSI-SZERVEZÉSI DILEMMÁK 4 megfontolt mérlegelés reményében (A váltások bevezetéséről kerekedett vita margójára) ./■________isa_ Dávid Mária MAGYAR SZÓ 1980. október 5., vasárnap GYERMEKHÉT k Kiiaki Eymkióbi A megőrzött mese és játék — Az őszi műsorok terve Október hatodikéval kezdődik a gyermekhét, s Európa gyermekeinek öröméhez, a küszöbönálló sok-sok rendezvényhez az Újvidéki Rádió gyermekműsorainak szerkesztősége is hozzájárul. — A gyermekhét napjaiban minden reggel fölelevenítünk egyegy régi hangfelvételt — mondta beszélgetésünkkor ARGYELAN István főszerkesztő. — Hajdani gyermekszereplők önálló jeleneteit, legszebb versmondásait, dalait hallhatják majd a pajtások. Ugyanakkor meg is szólaltatjuk őket: hol vannak most, mivel foglalkoznak a tizenvalahány esztendő múltán? Ízléses előállítású könyvet lapozgatok. Az Újvidéki Rádió harmincadik évfordulójára jelent meg, s a Gyermekrádió három évtizedes munkájának képes krónikája. ARGYELÁN István rendezte sajtó alá. BADA István és a Forum szakemberei hozták létre. A képek fölidézik mindazokat a nevelő szándékú, nemes indítékú vállalkozásokat, amelyeket a Gyermekrádió hajtott végre: sokféle versengést szervezett a kisiskolások közt; az óvodásokról sem feledkezett meg; nyilvános műsorokkal kereste fel kis hallgatóit; kiállításokat rendezett; a szülőhely művelődéstörténetének, néprajzi értékeinek tanulmányozására serkentette hallgatóit; természetvédelmi mozgalmakat szervezett stb. Amint ARGYELÁN István az előszóban mondja, legjelentősebb kezdeményezéseik közé tartozik, hogy megszervezték kisiskolásaik találkozóit a Petőfi- brigád harcosaival. A Petőfi Sándor, a Kis Ferenc és a Petőfi brigád nevét viselő általános iskolák tanulói vettek részt eddig ilyen találkozókon — Doroszlón, Magyarcsernyén, Kulán, Kórógyon, Becsén, Szilágyin, Hajdújáráson és Örömön. Ezekről a találkozókról is hasonló minikönyvben adott összegezést a Gyermekrádió, s a könyvecske kiadásában részt vállalt a Jugoszláviai Gyűjtők Egyesülete is. A kicsinyek rádióműsorainak szerkesztősége Számos találkozó és verseny védnökségét vállalta; több dokumentum értékű könyvet és füzetet adott ki, s ezek között van az Éva naplója c. hangjátékgyűjtemény, az első ilyen jellegű kiadvány Jugoszláviában. Négy kötetben bibliográfiai felsorolását nyújtotta a szerkesztőség mindazoknak a mesejátékoknak, amelyeket eddig sugároztak. Októbertől kezdve ismét több műsort sugároznak: tizenkét bemutatót és huszonöt ismétlést terveznek a keddi mesejátékok délelőtti műsoraiban. Minden csütörtökön riportműsorban számolnak be az időszerű eseményekről, történésekről. A szombati Visszhang majd félórás összefoglalóját adja mindannak, ami — interjúk, karcolatok, színes írások, hangfelvételek formájában — számíthat a hallgatók érdeklődésére. Az ötperces jó reggeliek a sporttól az irodalmi szemelvényekig változatos rádiózást ígérnek. F. F.