Magyar Szó, 1980. december (37. évfolyam, 345-360. szám)

1980-12-16 / 345. szám

I KÜLPOLITIKA MAGYAR SZÓ jószomszédi együ­ttm­­kö­dés (Folytatás az 1. oldalról) ben tartva a függetlenség, a szu­verenitás, a területi integritás, a be nem avatkozás és az egyenran­gúság elveit — ennyire eredmé­nyesen rendezte volna egymás köz­ti kapcsolatait, s megnyitotta vol­na e kapcsolatok sokoldalú továb­bi fejlődésének távlatát. Népeink barátsága ilyeténképpen kézzel­fogható­­tartalmakkal gyarapodik. Külön hely illeti meg ebben az Olaszországban élő szlovén és a Jugoszláviában élő olasz kisebbsé­get, amelyeknek sokoldalú fejlődé­se már ezért is teljes mérvű fi­gyelmünket és támogatásunkat érdemli. Helsinki szellemében Egyszóval az osimói egyezmé­nyeken alapuló eredményeink a fénylő pontok egyikét képezik a helsinki záróokmány szellemének és ajánlásainak alkalmazásában. S erre okkal lehetünk büszkék. Rá szeretnénk mutatni arra is, hogy országaink eredményesen együtmű­ködnek a jó viszonyok építésében európai és világviszony­latban egyaránt. S ez kézenfekvő is, hiszen egyaránt törekszünk Európa és a földközi-tengeri tér­ség békéje és biztonsága felé. Meg vagyok győződve róla, hogy a jö­vőben is jó példával járhatunk elöl és bátorítólag hathatunk e te­kintetben is. Tito útján KÉRDÉS: Ön képviseli a kollek­tív vezetőséget, tehát a Tito elnök által kiépített Jugoszlávia konti­nuitását. Sok ország közvélemé­nyének kérdése nyomán mit mond­hatnánk a „Tito utáni” Jugoszlá­viáról? VÁLASZ: Az érde­klődésben mindenekelőtt azt a kívánságot látjuk, hogy Jugoszlávia Tito után is azt az utat járja, amelyet az ő vezetésével jártunk, s amelyet együttes erővel építettünk vele együtt. A „Tito utáni” korszak tu­lajdonképpen sok-sok évvel ez­előtt kezdődött, akkor, amikor Ti­to kezdeményezésére és az utolsó percig betöltött­­tevőleges közremű­ködésével megformáltuk a már több éve alkalmazott alkotmányos rendszerünket. Tito halála hatalmas, pótolha­tatlan veszteség mindannyiunkó számára itt Jugoszláviában. Le kell azonban szögeznünk, hogy Tito történelmi műve tartós értékű, s ezért megbízható útmutatónk ma­rad életünkben és politikánkban. Így hát, ami alapelveinket és tö­rekvéseinket — tehát a független­séget, az el nem kötelezettséget, a nemzetek egyenjogúságát és a szo­cialista önigazgatást — illeti, „Tito utáni” korszak tulajdonképpen nincs is. Egy és ugyanazon Ju­goszlávia ez az ország, ugyanez a mibenléte, ugyanaz a politikája és minden törekvése. S csakis az ilyen Jugoszlávia felel meg vala­mennyi nemzetünk és nemzetisé­günk, minden emberünk alapvető érdekeinek. Számos okunk van rá, hogy higgyük: csupán az ilyen Jugoszlávia felel meg más orszá­gok érdekeinek, s az­oiknak a közös törekvéseknek is, amelyek a béke, a biztonság, a stabilitás és a zavar­talan együttműködés javát szol­gálják ebben a mi térségünkben és szerte az egész világon. A mediterrán térség legyen a béke övezete KÉRDÉS: Ennek a tengernek, amely országaink partját mossa, különleges jelentősége van az eu­rópai biztonság és együttműködés szempontjából. Miként járul hoz­zá Jugoszlávia a földközi-tengeri térség problémáinak rendezéséhez? VÁLASZ: Helyesen állapította meg: az Adria ma valóban a béke tengere. Ami pedig a Földközi-ten­gert illeti, annak különleges jelen­tősége van az európai és a nemzet­közi biztonság és együttműködés szempontjából. Fölösleges bizony­gatni — ha az érvek önmaguktól adódnak —, hogy kontinensünk biztonsága nem különíthető el a Földközi-tenger térségében uralko­dó állapotoktól. A problémák nap­jainkban tapasztalható kölcsönös függősége akkor is nyilvánvaló, ha egymástól nagyon is távol eső te­rületekről van szó. Mi arra törekszünk, hogy a Föld­közi-tenger térsége a béke, a biz­tonság és a zavartalan együttmű­ködés övezete legyen a három kon­tinens mindazon országai számára, amelyeknek partjait e közös ten­ger hullámai mossák. E cél, saj­nos, nem fog valóra válni a közel­jövőben. De valamennyi földközi­tengeri országnak éppen ezért tü­relmesen kell munkálkodnia azon, hogy az egyenrangúság körülmé­nyei között hozzájáruljon elsősor­ban a válsággócok és az idegen je­lenlét kiküszöböléséhez, ennek ré­vén pedig aztán a tágabb bizalom és együttműködés feltételeinek megteremtéséhez. Nagy célok felé kis dolgokon át vezet az út. Éppen ezért tulajdonítunk nagy jelentősé­get a földközi-tengeri országok együttműködésének mindazokon a területeken — például az idegen­­forgalomban, a közlekedésben, a tenger védelmében stb. —, ame-­­ lyen előbbreléphetünk, megteremt-­­ hetjük és megszilárdíthatjuk a köl­csönös megértést, valamint annak az érzésnek a kialakítását, hogy a földközi-tengeri országok egymásra vannak utalva. Gazdasági kapcsolatainkat tovább fejleszthetjük KÉRDÉS: Milyen távlatok állnak a jugoszláv gazdaság előtt? Fenn­­áll-e esetleg annak veszélye, hogy az egyes megrázkódtatások kikü­szöbölésére irányuló stabilizációs kampány károsan befolyásolja a külországokkal, s külön a szom­szédos országokkal való kereske­delmi kapcsolatokat? VÁLASZ: Ez puszta látszat. A gazdasági stabilizációért vívott küzdelmünknek nem az a célja, hogy korlátok közé szorítsa a más országok gazdaságával való össze­kapcsolódásra és hosszú távra szóló együttműködésre irányuló folya­matos és általános törekvésünket. Ellenkezőleg, a stabilizációs intéz­kedések révén hárítjuk el átmene­ti nehézségeinket — amilyenek egyébként valamilyen formában számos ország gazdaságának jel­lemzői —, s ezáltal Jugoszlávia gazdaságát termelékenyebbé és di­­namikusabbá, eredményképpen vonzóbb partnerré is tesszük a tá- ■ gabb nemzetközi gazdasági együtt-­­­működésben. Megtörténhet, persze, hogy egyik vagy másik országgal való gazdasági együttműködésünk bizonyos mutatói átmenetileg, rö­vid ideig és elkerülhetetlenül inga- ■ dozni fognak. A lényeg azonban fő irányvételünkben van, ez pedig az, hogy minél, szerteágazóbb együtt­működést folytassunk más orszá­gok gazdaságával. Nemcsak gaz­dasági, hanem politikai érdekün­ket is látjuk ebben, amely logiku­san következik fejlődésünk tárgyi igényeiből, ugyanakkor el nem kö­telezett országként folytatott poli­tikánk összességéből is. Olaszország tehát legjelentősebb gazdasági partnereink egyike volt és marad is. Mi több, véleményem szerint, gazdasági együttműködé­sünket még magasabb szintre emel­hetjük. A jugoszláv önigazgatási tapasztalat bátorításként, s nem utánzandó példaként szolgálhat KÉRDÉS: Kína és Lengyelország nagy érdeklődést tanúsít Jugoszlá­via önigazgatási tapasztalatai iránt. Hogyan vélekedik ön, Elnök Úr, erről az újrafokozódó érdeklő­désről? VÁLASZ: Az önigazgatás eszmé­je más-más módon s más-más né­ven számos ország, politikai moz­galom és személyiség figyelmét vonja magára világszerte. Szerin­tem ez annak tulajdonítható, hogy­­ felmérik az objektív szükséglete­ket, s tulajdon fejlődésük útjait keresik. Mi az önigazgatást igazát demokratikus rendszerként fogjuk fel, amely magában foglalja az ember — nemcsak a polgár, hanem egyszersmind a termelő­k szemé­lyiségének felszabadulását is. A ju­goszláv tapasztalatok általános bá­torításként szolgálhatnak, de nem utánzandó modellként is. Minden ország, minden társadalom olyan ütemben formálja majd minden or­szág számára értékes tulajdon ta­pasztalatait, amilyen mértékben tu­datosodik benne, hogy építgetnie kell ilyen vagy olyan önigazgatási viszonyokat. S e tapasztalatok tár­házában, biztos vagyok benne, Ju­goszlávia is találni fog a maga számára újabb ismereteket, újabb ösztönzést. —­­ — Szeretném megkérni önt, Motta Úr, hogy hírügynöksége által — Jugoszlávia népeinek érzelmeit tol­mácsolva — továbbítsa az olasz népnek baráti üdvözletünket, vala­mint jókívánságunkat az új esz­tendőben. (Tanjug) Cvijetin Mijatovic Graziano Mot­tavai A dél-jemeni nagykövet Mijatoviénál Cvijetin Mijatovic, a JSZSZK Elnökségének elnöke tegnap ta­gadta dr. Abdul Aziz Al Dhali dél-jemeni nagykövetet, aki ha­marosan távozik hazánkból. Bará­ti megbeszélést folytattak. (Tanjug) 1980. december 16., kedd AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉS JUBILEUMI ÜLÉSSZAKA Egyes kérdésekben ismét nem született döntés Zárószakaszban a munka . Valószínűleg meg­hosszabbítják az ülésszakot ENSZ, december 15. Zárószakaszba jutott az ENSZ közgyűlés jubileumi ülésszaka, mindazonáltal teljesen bizonytalan, mikor és milyen eredmények­kel fog zárulni. Az ütemtervben az állt, hogy a 35. ülésszak holnap este fejezi be munkáját. Valószínűnek látszik azonban, hogy a záróülést egy-két nappal később tartják meg, hogy azután a munkát egy hónap múlva folytassák, mert néhány kérdést még eddig nem sikerült tisztázni. A Közgyűlésnek véleményt kell mondania számos, az apartheiddel kapcsolatos határozatról, a palesz­tin kérdésre vonatkozó öt határo­zatról, az ENSZ-alapokmány reví­ziójáról, a Biztonsági Tanács lét­számának növeléséről, a viszályok békés rendezéséről, valamint az emberi jogokkal és szabadságokkal kapcsolatos helyzet javításáról. A Közgyűlésnek azonban sok­kal több kérdésben nem sikerült eddig döntenie. A hátramaradt 24 ór­a pedig semmiképpen sem elég ahhoz, hogy feladatait maradék­talanul elvégezze. Annál kevésbé, mert a közel-keleti helyzetre vo­natkozó határozat tervezetét még nem is ismertették. A megfigyelők éppen ezért úgy vélekednek, hogy az ülésszak a hét derekáig is elhúzódik, hogy aztán egy hónappal elhalasszák. Ennek is több oka van. Az egyik a Nemzetközi Bíróság két túrájá­nak megválasztása, a másik olyan lényegbevágó problémákhoz fűző­dik, amelyekről nem esett szó az ülésszakon. Kivételt képez a cip­rusi kérdés, amelyet a megegye­zés értelmében, s mert a két cip­rusi közösség tárgyalásai bátorító irányt vettek, jövő őszre tűznek napirendre. Hogy a Közgyűlést a jövő év ele­jén Maputóban még egyszer össze­hívják, annak oka az, hogy a köz­vetlenül érdekelt felek megbeszél­jék a Namíbia függetlenítésére vo­natkozó ENSZ-tervezet alkalmazá­sát. Pretoria nem gördített aka­dályt az értekezlet összehívása elé, ám miatta az ENSZ-közgyűlés mostani ülésszakán nem folyt vita Namíbiáról. Oka lehet a halasztásnak az is, ha a kötetlen megbeszélések során nem sikerül megállapodásra jutni a globális tárgyalások újabb me­netének megnyitásával kapcsolat­ban. Az ENSZ-közgyűlés elnöké­nek közreműködésével az erre vo­natkozó megbeszéléseket az utóbbi két nap során is folytatták, ered­ményüket azonban nem hozták nyilvánosságra. (Tanjug)_________ žarković fogadta Szmirnovot Vidoje Zarkovic, a JSZSZK El­nökségének tagja tegnap fogadta L. V. Szmirnovot, a Szovjetunió kormányának alelnök­ét, aki­­ a Szövetségi Végrehajtó Tanács meghívására hivatalos és baráti látogatáson hazmánikban tartózlko-­ó­dlik. Szmirnov tolmácsolta Leonyid Brezsnyev elnök szívélyes üdvöz­letét a JSZSZK Elnökségének, Vi­doje Zarkovic az Elnökség nevé­ben köszönetet mondott. Szívélyes és baráti megbeszélés során megállapították, hogy a ju­goszláv—szovjet kapcsolatok ered­ményesen fejlődnek a közös ok­mányokban, va­lam­nt a Tito és Brezsnyev elnökök találkozói al­kalmával meghatározott elvek alapján. Ez mindkét nép javára szolgál, különösen a gazdasági, tudományos-műszaki, katonai­­gazdasági és egyéb téren. Mindkét fél készségét fejezte ki a baráti kapcsolatok és az együttműködés fejlesztésére. Megvitattak néhány időszerű nemzetközi kérdést is. Tegnap Belgrád­ban befejeződtek L. V. Szmirnov és Gorjco Ubipa­­rip megbeszélései. A Szövetségi Végrehajtó Tanács a­lel­nöke a két ország gazdasági kapcsolatainak bővítéséről tárgyalt vendégével. Megőrizni a szervezet egységét Megkezdődött az OPEC miniszteri értekezlete — Suharto megnyitó beszéde — Felhívás Irakhoz és Iránhoz Suharto, Indonézia elnöke tegnap Bali-szigetén megnyitotta a Kőolajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) miniszteri érte­kezletét. Felkérte Irakot és Iránt, hogy az iszlám egység szelle­mében oldják meg viszályukat. Hangot adott a háború miatti mély aggodalmának. A 140 millió békeszerető indonéz nevében fel­szólította Bagdadot és Teheránt, hogy haladéktalanul rendezzék nézeteltérésüket. Szerinte a megoldás nemcsak a két ország népének érdekét, ha­nem az OPEC és a világ javát is szolgálja. Hozzáfűzte, kötelezett­ség az OPEC egységének megőr­zése, mert e szervezet a harmadik világ erejét képezi. A harmadik világ népei remélik, hogy az OPEC ütőképes fegyverré válik az új nemzetközi gazdasági rend ki­alakításában. Az olajügyi miniszterek ülését megelőzően, hétfőre virradó éjsza­ka heves vita folyt a napirendről. Felszólították a hadban álló fele­ket, Irakot és Iránt, hogy nézeteik ismertetésével ne sodorják ve­szélybe az értekezlet megtartását, illetve az olaj árának, a termelési politika megvitatását. Indonézia közvetítése után Irán elállt attól a feltételtől, amelyhez az értekez­leten való részvételét kötötte. Az erőfeszítéseknek köszönhetően az előirányzott időben az értekezlet megkezdhette a munkát. A 13 tagország miniszteri érte­kezletét tegnap a bizonytalanság légköre jellemezte. A szervezet még nem állította helyre egysé­gét, nem azonosak a részvevők nézetei az olajár módosításáról, s ennek következtében nem lehet tudni, miként fejeződik be az ér­tekezlet. A vendéglátó ország, Indonézia rendkívül érdekelt az olaj árának növelésében. A djakartai sajtó er­re megkülönböztetett figyelmet fordít, s előtérbe helyezte, hogy az új ár meghatározásában szem előtt tartják a világpiacon kiala­kult kínálatot és keresletet, a fej­lett országokban kibontakozott inf­láció átlagos ütemét, a nemzet­közi valuták értékének csökkené­sét. Az indonéz sajtó beszámolója szerint a tagországok többsége tá­mogatja az árkiigazítást, Indoné­ziához hasonlóan Irak tíz száza­lékkal, Algéria, Líbia negyven, Irán harmincöt-harminchat dol­lárral kívánja növelni hordónként az olaj árát. Az indonéz újságok azt írták, hogy bizonyos országok az olajár befagyasztását szorgalmazzák, Ku­­vait szerint kis mértékben kell növelni az árat, Venezuela szerint az árnövelés másodlagos kérdés. Venezuela úgy véli, hogy a bali értekezlet legfontosabb feladata az OPEC egységének, szolidaritásá­nak megőrzése. Az Indonesian Times című új­ság hírmagyarázója úgy értékelte, hogy az olajexport a fejlődő or­szágok diplomáciájának részét ké­pezi, ezért az értekezletnek foko­zottabban küzdenie kell a fejlődő országok népeinek érdekeiért. Más indonéz újság úgy véli, hogy sza­vatolni kell a fejlődő országok olajjal való ellátását, mélyíteni kell velük a kapcsolatot, s éssze­rűen kell az olaj árát növelni. Az OPEC értekezletét mintegy 400 hazai és külföldi újságíró kí­séri. A biztonsági intézkedések miatt az újságírók közvetlenül nem vehetik fel a kapcsolatokat a küldöttségekkel, a munka meneté­ről a szervező bizottság számol be nekik. (Tanjug) Bali-szigetén megkezdődött az OPEC-tagországok 59. miniszteri értekezlete. Irán olajügyi minisztere nem lehet jele, mert az ira­kiak foglyul ejtették: hazájának küldöttsége ezért arcképét he­lyezte a székébe.

Next