Magyar Szó, 1981. február (38. évfolyam, 30-57. szám)

1981-02-01 / 30. szám

2 1981. február 1., vasárnap ■KÜLPOLITIKA fi Biztonsági Tanács Bambáról Waldheim levelet intézett a dél-afrikai kormányhoz A Biztonsági Tanács az afrikai országok csoportjának kérésére előzetes értekezletet tartott a faa­­míbiai kérdésről. A Tanács megvi­tatta az ENSZ-főtitkárnak a Genf­ben nemrégiben megtartott és e kérdéshez fűződő értekezletről ké­szült jelentést, de nem alakult ki lényegbevágó vita. Úgy döntöttek, hogy a tartalmas vitát a Tanács soron levő ülésén bonyolítják le, a megtartás idejét később határoz­zák meg. Kurt Waldheim beszámolt a Ta­nácsnak arról a levélről, amelyet a dél-afrikai kormánynak küldött, és ismertette a választ is. Wald­heim levelében felszólította Preto­riát, hogy vitassa meg ismét azt az álláspontot, amely meggátolta a genfi találkozó sikerét, figyelmez­tetett arra, hogy a jelenlegi meg­torpanás nemcsak a namíbiai hely­zetet, hanem az egész övezet hely­zetét érinti. Pretoria a levelére válaszolva az Egyesült Nemzetek Szervezetét vá­dolta, hogy felelős a genfi találko­zó sikertelenségéért, mert támo­gatja a SWAPO-t és figyelmen kí­vül hagyja a namíbiai „belső­ pár­tokat”. A dél-afrikai kormány sze­rint az ENSZ-nek meg kell talál­nia a módját arra, hogy javítson „részrehajló álláspontján” a­z­amí­­biai kérdést illetően. Waldheim nem kommentálta Pretoria válaszát, s leszögezte: a legfontosabb az, hogy megtalálják a legjobb irányú akciókat, ame­lyekkel kivívható Namíbia füg­getlensége és az ENSZ tervének mielőbbi valóra váltása. A rövidebb felszólalásokban a Biztonsági Tanács tagjai csalódott­ságukat, elégedetlenségüket és ag­godalmukat fejezték ki a genfi ta­lálkozó sikertelensége miatt. Az afrikai országok csoportjának ne­vében Tunézia képviselője hang­súlyozta, hogy a Biztonsági Ta­nács komoly kihívással találta ma­gát szemben, hozzáfűzte, hogy ez a kérdés fontosabb annál, mintsem hogy részletes elemzés nélkül le­hessen róla tárgyalni. Mindegyik felszólaló elégedett­ségének adott haragot az amerikai túszok szabadon bocsátásával kap­csolatban, mindegyikük kifejezte elismerését azért, hogy az ügyben milyen sokat tet­t Ku­rt Waldheim, az ENSZ főtitkára és az algériai kormány. Az amerikai képviselő külön elismerését fejezte ki Wald­­heimna­k, mely sajnálatának adott hangot a nemrégi támadások miatt, amelyeket Waldheim ellen és törekvései ellen tettek az egyes amerikai lapok. (Tanjug) Világértekezlet Korea egyesüléséről A belgrádi Száva Központban befejeződött az előkészítő megbeszélés A belgrádi Száva Központban tegnap befejeződött az a kibővített ülésszak, amelyet a Korea békés egyesülését szorgalmazó nemzet­közi bizottság végrehajtó bizott­sága tartott és amelynek témája az egyesült, demokratikus köztár­saság létrehozásáról szóló javaslat volt. A bizottság jóváhagyta azt a javaslatot, hogy a Korea békés egyesülésével kapcsolatban tartan­dó harmadik világértekezletet áprilisban hívják össze Algírban. Jóváhagyták a bizottság akció­­programját és az értekezlet dekla­rációját. A két napig tartó munka során a nemzetközi bizottság, köz­tük hazánk küldöttségének tagjai is, tárgyaltak Korea politikai hely­zetéről és az egyesült demokra­tikus köztársaság létrehozásának javaslatáról, amelyet Kim­­ Szung a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság elnöke terjesz­tett be 1980 októberében Pjong­­jan­gtban, a Koreai Munkapárt VI. kongresszusán. A részvevők alapo­san megtárgyalták a harmadik világértekezlet előkészületeit, és jóváhagyták azt a javaslatot, hogy­­az összejövetelen négy témakörről tárgyaljanak, valamint, hogy az egyik témáról hazánk képviselője számoljon be. Kim Ir Szung, a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság elnöke a múlt év októ­berében a Munkapárt kongresszu­sán Korea békés egyesülésével és az egységes állam létrehozásáva­­l kapcsolatban 10 pontból álló ja­vaslatot terjesztett be. Többek között javasolta, hogy az ország a jövőben csatlakozzon az el nem kötelezettekhez, legyen független ország, hogy a békés együttműkö­dés ala­pelvein­ek betartásával mű­ködjön együtt a világ más orszá­gaival, továbbá, hogy hozzanak létre olyan egységes kormányt, amelyben egyenrangúan lennének képviselve Korea mindkét részé­nek képviselői. A Végrehajtó Bi­zottság, különösképpen pedig Kim Jon Sun, a belgrádi értekezleten részt vevő koreai küldöttség veze­tője, köszönetet mondott a ven­déglátásért és a jó munkaszerve­zésért a vendéglátónak, a Jugo­szláv Békeligának. (Tanjug) Kompromisszumos megoldás a vitás kérdésekben (Folytatás az 1. oldalról) Párt sajtószerve azt állítja, hogy a Párizsban megjelenő Kultúra című folyóirat és az ottani irodal­mi intézet köré tömörülnek az emigránsok, és hogy ez a „fő kom­munistaellenes központ”, amely Lengyelország ellen cselekszik. A lap szerint a párizsi kultúra „konyhájában” kidolgozták a szo­cialistaellenes harc módszereinek koncepcióját, amellyel arra töre­kednek, hogy lépésről lépésre né­hány szakaszban megdöntsék a lengyelországi szocialista rend­szert. A csehszlovák pártlap állítja, hogy ugyanez a központ kidolgoz­ta azokat az utasításokat is, ame­lyek szerint működnek majd az olyan illegális lengyel szerveze­tek, melyeknek fő céljuk az, hogy birtokukba kerítsék a Szolidari­tás szakszervezeteket, és e szerve­zetek közvetítésével erősíthessék a munkásokra gyakorolt hatásu­kat. Fő stratégiai célként a szocia­­liizmus megdöntését és a kapita­lista rendszer felújítását említi a lap. Az ilyen program valóra vál­tásában bekapcsolódik a Szabad Európa, az Amerika hangja és a BBC rádióállomás is — fűzi hozzá a Rude Pravo. Az elmúlt napokban ilyen hirdető táblákon közölték a sztrájkokról szóló híreket (Tanjug-fotó) ARAFAT: Nők ezrei az izraeli gyűjtőtáborokban Jasiszer Arafat, a Pa­lesztin Fel­szabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnöke a szaúd-ará­­­­biai rádiónak adott nyillatkozatá- I­ban kijelentette, hogy az izraeli börtönökben és gyűjtőtáborokban 1­24 OOO palesztin fogoly van, köztük ezer asszony és lány. A letartózta­tottak zömével szemben az izraeli megszálló hatóságok a Palesztiná­ban több mint fél évszázaddal ez­előtt érvényes brit korból vissza­maradt törvények rendelkezéseit alkalmazzák, amelyek lehetővé te­­­­szik hogy az izraeliek a letartóz­tatottakat néhány évig is börtön­ben tartsák, ítélet nélkül. E vádakat ismertetve Arafat el­­­­mondta, hogy a világ e részében­­ sem béke, sem biztonság nem lesz­­ mindaddig, amíí­g a palesztinok vissza nem nyt nemzeti jogai­kat, ide sorolva a független álla­mok létrehozását is. (Tanjug) MAGYAR SZÓ A brit miniszterelnök Hollandiba látogat Margaret Thatcher brit minisz­terelnök február hatodikén egy­napos hivatalos látogatást tesz Hollandiában. Van Agt kormány­fővel, valamint Cristoph van der­­ Klaauw külügyminiszterrel a két országot érintő kérdésekről tár­gyal. Margaret Thatcher — mond­ta az angol kormány képviselője — valószínűleg találkozik Beatrix holland királynővel is. (Tanjug) A holland külügyminiszter Algériában Christoph van der Klaauw hol­land külügyminiszter ma három­napos hivatalos látogatásra Algé­riába érkezik. A külügyminiszter, aki az Európai Gazdasági Közös­ség Miniszteri Tanácsának elnöke, a szaúd-arábiai külügyminiszter­rel, Said al-Faisallal folytatott tárgyalásai után látogat el Algé­riába. Autóút épül Malaysiában Mintegy 900 kilométer autóút kiépítésére Malaysia az idén 2,65 millió malaysiai dollárt fordít. Da­­tuk Samt munka- és kommunális­ügyi miniszter a sajtótájékoztatón arról számolt be, hogy már meg­kezdődött az ország északi és déli részét összekötő autóútnak a ter­vezése. Az autóút építését 1986- ban fejezik be. (Tanjug) KORMÁNYVÁLSÁG SPANYOLORSZÁGBAN A király tárgyali a pártvezetők­t A szocialisták első ízben kívánnak kormányt alakítani János Károly spanyol király tegnap folytatta tárgyalásait a po­litikai pártok vezetőivel az új spanyol kormány jelöltjeinek meg­választásával kapcsolatban. A ki­rály első hivatalos baszkföldi lá­togatása előtt várhatólag javasol­ni fogja saját jelöltjét. Látogatá­sát február 3-ára vették tervbe. A helyzet azonban igen bizonytalan. Arra az esetre, ha a most hatal­mon levő Demokratikus Centrum­­unióban (UCD) a viszályok elmé­lyülnek s válságossá válik a hely­zet a szocialisták felkínálták, hogy új kormányt alakítanak. A négy vezető párt vezérei már találkoztak János Károly királlyal. Adolfo Suarez, a Demokratikus Centrumunió vezetőjének tisztsé­gében találkozott vele és beszá­molt neki a párt végrehajtó bizott­ságának határozatáról, hogy Leo­pold Calvo Sotell gazdag gyárost, mostani kormányalelnö­köt java­solja, jelöli új miniszterelnökké. Az UCD bíráló áramlatainak tag­jai azonban, akik kiváltottak­ a kormányválságot, közölték, hogy nem támogatják az új jelölést. Felipe Gonzalez a Szocialista Munkáspárt főtitkára beszámolt a királynak, hogy a párt vezetősége úgy döntött, vállalja a felelősséget a kormányválság megoldásáért, ha ezt az általános nemzeti érdekek is megkövetelik. Gonzalez elmondta az újságíróknak, a PSOE azon a véleményen van, hogy tiszteletben kell tartani az államfő határozatát, mert a helyzet „igen kényes és sú­lyos”. Hozzáfűzte: a PSOE, ha szükségesnek mutatkozik, megkí­sérel stabil kormányt létrehozni, amely képes biztosítani a spanyol demokrácia továbbfejlődését és megoldani a problémákat. Ez a kijelentés azt jelenti, a szo­cialisták első ízben kínálták fel hivatalosan a királynak, hogy kor­mányt alakítanak. Nem tudni azon­ban, mire gondolnak, hogy önma­guk vagy más pártokkal együtt hozzák létre a kormányt. Gonzalez hozzáfűzte: a királlyal folytatott beszélgetések során szó volt arról is, hogy el kellene kerülni a rend­kívüli parlamentáris választások összehívását, és hogy feltétlenül alkotmányos megoldásokat kell ke­resni a parlamentben a válság le­küzdésére. Santiago Carrillo, a spanyol kommunisták vezetője beszámolt a királynak arról, hogy a Spanyol KP úgy véli, feltétlenül meg kell alakítani az UCD-PSOE koalíciós kormányát, amely valóra váltaná a „fejlődési programot”, amelynek szerves része lenne a három leg­égetőbb nemzeti probléma megol­dására irányuló terv, éspedig ш mintegy kétmillió spanyol munka­­nélküli problémájának megoldása, a spanyol demokratikus struktú­rák megteremtése és a politikai terror megszüntetése. Carrillo úgy véli, hogy az UCD önmaga nem oldhatja meg mindezeket a prob­lémákat. Hozzáfűzte, hogy beszélgetés­t folytatott a szocialisták vezetőivel annak lehetőségéről hogy létrehoz­zák ezt a koalíciós kormányt, de nem tudja, a PSOE ellenzi-e ezt az álláspontot, vagy sem. A főcom­­munisták támogatni fogják az esetleges szocialista kormányt. Carrillo hangsúlyozta, hogy a Spa­nyol KP „szoros kapcsolatban” marad a szocialistákkal. Manuel Fraga a d­emokratikus koalíció vezetője tájékoztatta a ki­rályt, hogy olyan újabb megoldá­sokat kell keresni, amelyekkel megakadályozható, hogy a kor­mányválság két-három hónapon belül megismétlődjön. Síkraszállt a kormányválság alkotmányos módszerekkel való megoldásáért. (Tanjug) Meghalt Srí Lanka volt miniszterelnöke William Gopallawa, Srí Lanka egykori miniszterelnöke Colombó­­ban, 83 éves korában elhunyt. Go­pallawa, aki egyébként jogász volt, a független Srí Lanka-i köz­társaság első minisztere volt, s ebben a tisztségében 1978-ig ma­radt meg. (Tanjug) Robbanások Guatemalában Guatemalában tegnapelőtt éjjel több erős bombarob­­banás történt, a haladó erők így emlékeztek meg a rend­őrség és az egyetemi hallga­tók összetűzésének évfordu­lójáról. A zavargásokban 34 személy életét vesztette. A guatemalai rendőrség 1980 január 31-én behatolt a guatemalai spanyol nagykö­vetség épületében ahol azok a parasztok és egyetemi hall­gatók találtak menedéket, akik tiltakoztak Romeo Lu­cas Garcia kormányelnök megtorlásai ellen. Ez alka­lommal a nagykövetség épü­letében tűz ütött ki, a követ­ség öt dolgozója és két ügy­fél életét vesztette, a spa­nyol nagykövet nem sérült meg. Egy paraszt is sértetlen maradt, de később elrabol­ták és megölték. (UPI) Az iszlám Afrikában ÉSZAK-AMERIKÁBAN AZ ISZLÁM az uralkodó vallás. Dél­re hatolva csökken Mohamed hí­veinek tábora, az egyenlítő alatt már csak ritkán hangzik fel a müezzin imára szólító kiáltása. Összegezve: Afrika 400 millió la­kosának majd fele mohamedán. Az iszlám hallatlan gyorsaság­gal terjedt a hetedik században: keleten az Indus folyóig nyargal­tak a próféta hívei, nyugaton a spanyolországi Córdobában székelt a kalifátus. A Földközi-tenger partvidékén Mekkának fordulva hajlongtak, ugyanakkor Afrika belsejébe nem tudtak betörni az arab hódítók. A cecelégy, az álomkór hordozója állította meg az iszlám vágtáját: mérgezett csí­pései leterítették a turbános sereg lovait. Később, a kilencedik és a tizen­ötödik század között berber keres­kedők és mór szerzetesek, a ma­rabutok terjesztették a próféta vallását a fekete földrészen. Ezt követően századokig megtorpant, sőt visszafejlődött az iszlám. Gyű­löltek lettek hirdetői a négerek előtt, mert arabok voltak a leg­kegyetlenebb rabszolga-kereske­dők. A múlt században új tápot ka­pott az iszlám a kereszténységgel szemben, amelyet az európai gyarmatosítók terjesztettek. A bennszülöttek vezető rétege fo­gadta el az új hitet, míg a korán erkölcsi és szociális tanítása a tör­zsi közönségben élő néger tömeg­­ közt hódított. Újabban az olajdollárokban bő­velkedő Líbia és Szaúd-Arábia növeli befolyását, igyekszik mé­lyebbre hatolni fekete Afrikába. A tankokat nem állítja meg a cecelégy csípése. Kémbolygók mint a béke őrangyalai Párizsban a héten zárult A lesze­relés tudománya címmel tartott nemzetközi értekezlet, amelyen a tudósok felelősségéről és azon fel­adatáról tárgyaltak, hogy hozzá­járuljanak a lefegyverzéshez, és találmányaikkal ne szolgálják a fegyverkezési versenyt. Most, hogy a világ közvélemé­nyét felbolygatta az új amerikai kormányzat meghirdetett szándé­ka, hogy erőfölénybe akar jutni a Szovjetunióval szemben — ami kétségtelenül gyorsuló fegyverkere­zéssé fajul­t, nem érdektelen rö­viden visszapillantani a múltba. Az utóbbi harminc év tapasztala­tai azt igazolják, hogy a nagyha­talmak versengésében előbb-utóbb ismét erőegyensúly jön létre, azonban magasabb és veszélye­sebb fokon. Jó három évtizeddel ezelőtt Truman elnök 1949. szeptember 23-án jelentette be, hogy a Szov­jetunióban atombombát robban­tottak, és immár megszűnt az Egyesült Államok atommonopóli­­uma. A bejelentésnek ijesztő ha­tása volt­ a hatalmi körök nnsz­­títebb erejű py E,g**acüP­e rsi visszahódítására. Hiába intézett Albert Einstein 1950-ben megrá­zó szövegű levelet Trumanhoz, hogy ne szorgalmazza a hidrogénbomba előállítását, s „az atombomba aty­ja”, Robert Oppenheimer hiába tagadta meg közreműködését az „ördögi fegyver” megszerkeszté­sében, helyettük Teller Ede ma­gyar származású atomtudós való­sította meg... Az abban az időben támadt hisztérikus légkör termelte ki a McCarthy szenátor által irányított „boszorkányüldözést”, váltotta ki az atom­kémpereket. Később be­bizonyosodott, hogy a szovjet tu­dósok önállóan „termelték ki" atombombájukat, hiszen a tudo­mányos kutatások világszinten nagyjából egyformán haladnak, és hasonló eredményeket mutatnak fel. Jelenleg a lézersugárból igye­keznek előállítani pusztító esz­közt. Szépítve „irányított energiá­­­jú fegyver”-nek nevezték el, s majdan arra lesz hivatott, hogy ócskavasba vesse az atomtöltetű rakétákat. A párizsi értekezleten a tudó­sok szorgalmazták, hogy a világ békéje fölött az Egyesült Nemze­tek őrköd­jön. A világszervezet — és ne a két nagyhatalom — kém­­bolygói ügyeljenek a fegyverek és a seregek mozgolódására földte­­kénken, és ily módon akadályoz­zák meg a váratlan atomtámadást. Javasolták, hogy a kéksisakos ENSZ-katonák mintáiéra kék bolygóknak nevezzék el a magas­ból mindan letekintő békés, figye­lő szemet. (bor)

Next