Magyar Szó, 1981. február (38. évfolyam, 30-57. szám)
1981-02-01 / 30. szám
1981. február 1., vasárnap KÜLPOLITIKA 3 I ■ -r- fv mrif-mitf грг’ ’T r ' 1 • |,чг-'тт-,»ТГТ^г'ГТ,П" r EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Tűzvonalból Alig múlt el az USA új elnökének első „mézeshete”, s máris tűzvonalba állt a republikánusok alkotta amerikai kormány. Meg is lett azonnal a visszhangja, Madridtól San Salvadorig. Természetesen eltúlzott lenne az állítás, hogy Suarez spanyol kormányfő lemondása egyenes következménye a washingtoni őrségváltásnak, de kétségtelen, hogy a spanyol fővárosban folyamatban levő európai biztonsági és együttműködési értekezlet légkörét és bizonyos értelemben e találkozó kimenetelét is nagyban befolyásolja a vendéglátó magatartása. Ha tudjuk, hogy a keleti tömb országai az értekezlet első szakaszában számos bíráló megjegyzéssel illették Suarezék „nyugatias” magatartását, akkor könnyen elképzelhető, hogy a harmincöt ország képviselőinek találkozóján a két tömb közötti szakadék méginkább elmélyül egy szélsőségesebb — jobboldali — spanyol kormány megalakításával. Most már, sajnos, kétségtelen, hogy — egyrészről az afganisztáni beavatkozás, az emberi jogok és — másrészről — az euro rakéták kérdése mellé hamarosan éles formában felzárkózik a lengyel probléma is. A hivatalos Varsó immár egyre nyíltabban hangsúlyozza, hogy erősen fogytán van a türelme az új szakszervezetek magatartása iránt. Mivel e rövid idő alatt nem sikerült — nem is sikerülhetett — áthidalniuk a szocializmus bürokratikus formájára annyira jellemző, dolgozók és „irányítóik” közötti szakadékot, úgy tűnik, a lengyel vezetők ezúttal is egyre inkább a visszakozás látszólag egyszerűbb, de következményeit illetőleg kétesebb megoldása felé hajlanak. A „minden erőnkkel előre a múltba” jelszóval a zászlaján a lengyel társadalom alaposan kompromittált rétege ismét kilátásba helyezte a saját népével szembeni erőszakos beavatkozást, mivel „egyre inkább aktivizálódnak a szocialista rendszer ellenségei”. S ez kétségkívül így is van, a kérdés csak az: milyen szocializmus ellen, kik aktivizálódnak és kiknek a sugallatára. Nyugatnak bármennyire is megfelel, hogy — ahol csak lehet — borsot törjön a „másik fél” orra alá, semmi illúziója sem lehet afelől, hogy Lengyelország „átpártolhatna” a kapitalista táborba, már csak azért sem, mert ezt elsősorban a lengyel nép utasítja vissza erélyesen. A demokratikusabb szocialista társadalmi viszonyokért küzdő erőknek van a legnagyobb szükségük a helyzet rendezésére, mert jól tudják, hogy csak azzal érhetik el céljukat. Azoknak azonban, akik be akarják bizonyítani, hogy a nép akaratára, a társadalom irányításában való részvételére épülő szocialista társadalom megvalósítása puszta illúzió, nagyon is megfelel a káosz és a zűrzavar amelyből aztán a kiutat a kiválasztottak „megváltó, erős keze” mutathatja meg egy, a világ munkásmozgalmában erősen lejáratott rendszer közmegelégedésére. E cél elérésére a súlyos lengyelországi gazdasági helyzetben nem is kell más mint az új szakszervezetek soraiba befurakodva makacsul és türelmetlenül hangoztatni az új jelszavakat — az abszurdumig. A puskaporos nemzetközi légköri illusztrálására szolgálhat az olasz államfő minapi kijelentése körüli diplomáciai bonyodalom is. Mindabból amit eddig megtudhatott a nemzetközi közvélemény, nem tűnik ki ugyan, hogy voltaképpen mit is mondott pontosan Pertini, s így azt kell elfogadnunk, amit a hivatalos olasz szóvivő állít: szerinte Pertini senkit sem vádolva, egyszerűen megállapította a tényt, hogy a nyugati katonai szövetség határországaiban, nevezetesen Törökországban és Olaszországban a „legtevékenyebbek” a nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező terroristák. Akinek nem inge — mondják az olaszok —, az ne vegye magára a beavatkozás vádját. Az viszont továbbra is kétségtelen, hogy a magukat „baloldaliaknak” vallott terroristák úgyszintén erősen a jobboldal malmára hajtják a vizet — mintha éppen azt is akarnák. A szaúd-arábiai Taif városban a minap befejeződött iszlám csúcsértekezlet kimenetelét illetőleg megoszlanak a vélemények, jóllehet erre is pontosan ráillik az a derűlátóról és borúlátóról szóló anekdota, mely szerint egy és ugyanazon üveg az egyiknek félig teli van a másiknak pedig félig üres. Az értekezlet ezúttal is egyértelműen elítélte a Camp David-i különbékét, támogatta a palesztin nép igazságos ügyét, és ismételten szent háborút hirdetett Jeruzsálem felszabadításáért. Afganisztánnal kapcsolatban a részvevők — szem előtt tartva a tényt, hogy egyesek távol maradtak — „megismételték a korábbi iszlám értekezletek felhívását, hogy a Szovjetunió rendelje vissza csapatait”, az arató—iráni háború beszüntetésével kapcsolatban azonban nem sikerült előrelépniük. Az általános benyomás azért talán mégis az, hogy az üveg félig teli van. mezőgazdaság általában mindig versenyt futaz idővel, hisz a talajelőkészítés, a vetés, a kapálás időpontja olyan lényegesen befolyásolja a hozamot, hogy az ebben történt mulasztást szinte lehetetlen helyrehozni. A tavalyi ősz általában sok bajt okozott a terménybetakarításban, Lengyelországban pedig nagy kárt okozott, mert a burgonya és a cukorrépa jelentős része a földben maradt, tehát kárba veszett. Ez súlyosbította a különben sem zökkenőmentes élelmiszer-ellátást, s ennek nem lesz könnyű kiküszöbölni következményeit, annál is inkább, mert egy rosszul vezetett gazdaságpolitika befejező szakasza volt ez. A lengyelek az idei évvel új szakaszt kívánnak nyitni élelmiszertermelésükben, főleg pedig a mezőgazdasági termelésben. S egyik legnagyobb gondjuk, hogy folyton sürgeti őket az idő. Idei gazdaságfejlesztési, illetőleg társadalmi tervükben a beruházás 30 százalékát az élelmiszer-termelésbe irányítják, jelentős pénzeszközöket fordítanak a mezőgazdasági terményárak térítésére, s azon vannak, hogy a beruházások általános leszűkítése ellenére a mezőgépipar minél gyorsabban fejlődjék. Elsősorban azért, mert az utóbbi időben abban lelassult a beruházás üteme, 1978-ban például 3 milliárd zlotyt fordítottak beruházásra, 1979- ben pedig csak feleannyit, vagyis másfél millliárdot. Az újabb törekvést mutatja az is, hogy az Agromet gépipari és mezőgépipari komplexum, melynek keretében 20 nagyobb gyár termel, és amely 50 üzemmel kooperál, egymilliárd zlotyt fordít a legfontosabb és legsürgősebb, nagyobbrészt már meg is kezdett beruházások befejezésére. Nyolc olyan nagy gépgyár felépítéséről van szó, melyeknek évi termelése egyenként eléri az egymilliárd zlotyt. Nagy szalma- és szénagyűjitő és -szállító gépeket előállító gyár építése fejeződik be néhány hónap múlva. Kombájngyár épül, ahol évi 8000 kombájnt és nagyszámú kévékötő-aratógépet készítenek, de csak 1983 után. Az idén elkezd termelni egy ekét és traktort gyártó üzem. Ezenkívül kezdőközben nagyban folynak az el nem kötelezett országok hamarosan Delhiben sorra kerülő külügyminiszteri értekezletének előkészületei. A mozgalom koordinációs bizottságának nemrég New Yorkban megtartott ülésén ismételten egységesen hangsúlyozták hogy határozottan síkra kell szállni a mozgalomnak az első, belgrádi csúcsértekezletén lefektetett alapelveiért. Annál is inkább, mert a két nagyhatalom közötti feszültség, annak minden negatív következményével, ismét csaknem olyan súllyal nehezedik a világra, elsősorban a politikai és gazdasági függetlenségért és önállóságért harcoló fejlődő országokra, mint annak idején, húsz évvel ezelőtt. S mivel az elvek nem veszítettek semmit értékükből, kétségtelen, hogy az azok mögé való felsorakozás is valamennyi el nem kötelezett ország létérdeke. ENGLER Lajos nyótalpas erőgépeket készítő üzem kezdi meg termelését, de csak 1982 második felében. Úgyszintén elkezdődik egy 11—28 ezer vetőgépet és műtrágyaszórót előállító gyár építése. Mindezek olyan vállalkozások, olyan beruházások, amelyek majd csak évek múlva hozzák meg gyümölcseiket, mindebből az idén, sőt nagyobbrészt jövőre meg azután sem lesz gép. Márpedig a traktorra, a gépre most lenne nagy szükség. Sőt, a mezőgazdagi szervezetek és a földművesek azt üzenik összejöveteleikről a kormánynak, hogy a traktornál, a gépnél is sokkal fontosabb és sürgősebb az alkatrészekkel való ellátás. Nem lehet például akkumulátort és gumiabroncsotkapni, s motoralkatrészek is hiányoznak. Megítélésük szerint a hiányzó alkatrészek biztosítása a mezőgazdaságnak annyit jelentene, mint az idei évre előirányzott új traktorok és gépek. A termelők a társadalom tudomására hozták, hogy ha nem sikerül mozgósítania a mezőgépgyárakat és egyéb, a mezőgazdaságnak termelő üzemeket, nagy nehézségekre számíthat. A tavalyi gyenge esztendő után semmiképpen sem lenne szabad megengedni — mondják —, hogy a legfontosabb mezőgazdasági munkáik megkéssenek vagy teljességgel kérdésessé váljanak a gépekhez nélkülözhetetlen alkatrészek hiánya miatt. A gépgyáraknak fokozott erőbevetéssel a mezőgazdaság igényeinekkielégítésére kell összpontosítaniuk. Méghozzá azonnal. A gépellátás és alkatrészellátás nehézségeinél nem kisebb gond a műtrágyabeszerzés sem. Hasonló a helyzet a növényvédő és gyomirtó szerekkel. A termelők és szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy a kivételesen kedvezőtlen ősz miatt a szokásosnál nagyobb mennyiségű műtrágyát kellene felhasználni fejtrágyaként, ha meg akarják teremteni a jobb termés előfeltételeit. A vegyipar azonban nem sokkal többet ígér, mint a gépipar. Csak annyival több műtrágyát tud szavatolni a termelőknek, hogy 3—4 kilogramm hatóanyaggal többet juttassanak a talajba, mint tavaly. Még ez is csak a tavaszi növényeknek jelenthet valamit, mert csak az év második felére érkezik meg. Az őszi gabornafélék tehát veszélyben vannak. Ezért sürgetik a termelők, hogy minél előbb vegyék számba, mi , minden hiányzik a mezőgazdasági, illetőleg az élelmiszeripari terme- l léshez, s mindent minél előbb pótoljanak, mert idényjellegű termelésről van szó, s ebben a mű-1 taszításokat később lehetetlen pó-tolni. Minthogy az élelmiszer termelése, a lakosság élelmiszer-ellátása a legfontosabb feladatok közé tartozik Lengyelországban, , az említett gondok nemcsak a földművesek és termelő szervezetek gondja. E hó közepe táján foglalkozott vele a LEMP Központi Bizottságának Politikai Bizottsága is. Maga Stanislaw Kania főtitkár beszélt a mezőgazdasági termelés növelésének fontosságáról és sürgette a legégetőbb kérdések megoldását. Az eddiginél nagyobb támogatást ígért az egyéni termelőknek, akiktől a legnagyobb mértékben függ az élelmiszer-ellátás, mert a földnek több mint 80 százalékát ők műveltik. Kiemelte azonban, hogy meg-különböztetett figyelmet kell szen telni a termelőszövetkezeteknek, amelyekből körülbelül 300 van az országban. A magántulajdon legteljesebb tiszteletben tartásával ■ tovább kell őket fejleszteni, mert a lengyel körülmények között ■ igen jelentős termelésnövelő és - -korszerűsítő szerepük lehet. Nyilvánvaló, hogy a társadalom ■ törődését és a helyzet komolyságának felismerését példázza a ■ vegyipar segíteni akarása. Mivel • egymagában most már képtelenül kellő mennyiségű és megfelelő új összetételű műtrágyát előállítani, a rendelkezésére álló deviza egy ■ részét átengedi a mezőgazdaságinak a hiányzó műtrágyafélék importálására. Ez a legtöbb, amit ■ bártó is tehet most, a mezőgaz■ daságnak ebben az idővel folytatott versenyfutásában, amikor va■ lóban komoly támogatás esedékes, a termelés fellendítését szavatoló traktorok, kombájnok és egyéb ■ gépek vannak kilátásban, csak éppen most hiányoznak, amikor a legnagyobb szükség volna rájuk. LOVAS István | LENGYELORSZÁGI JEGYZET A mezőgazdaság vmenyfotása az idővel A Faliújság Varsóban MAGYAR SZÓ Spanyol viták A PÁRTON BELÜLI DEMOKRÁCIA a legtöbbet emlegetett politikai fogalommá vált Spanyolországban. Nem is csak a Kommunista Pártban, amely a mostani viták hevében éppen a belső demokrácia erősítésével keresi a megoldást, hanem a többi párton belül is. A többi spanyol pártnak ugyanis semmi oka sincs arra, hogy kárörömmel figyelje azt, ami a Spanyol KP-ban történik, hiszen eddig a legsúlyosabb következmények éppen a kormánypártban jelentkeztek — Suarez miniszterelnök és pártvezető lemondott. A kormánypártban azért csúcsosodott rá most a válság, mert a héten kellett volna megtartani a párt II. kongresszusát, csak éppen a légiforgalmi ellenőrök sztrájkja miatt kénytelenek voltak elhalasztani. A kongresszuson viszont törésre kellett volna vinni a viszályt Suarez meg a parlament elnöke és a parlamenti frakciók vezetője között. Ennek vették elejét Suarez lemondásával. A legfőbb ellenzéki párton, a Szocialista Mukáspárton belül pedig az időnként felélénkülő viták a madridi Szocialista Föderáció ülésén törtek felszínre. Természetesen a pártok között különbséget teremt az, hogy kormányon, vagy ellenzékben vannak-e. Ezért az okokat vizsgálva is másként kell néznünk a kormányon belüli vitára, mint a szocialisták vagy a kommunisták körében folyóra. Figyelemreméltó azonban, hogy a párton belüli demokrácia követelése közös minden belső vitában. Akár úgy, ahogy Suarez ellenfelei megfogalmazták: „Valaminek változnia kell a pártban, hogy sikerrel vállalhassa a felelősséget a nemzet előtt”, akár ha a pártvezető „személyi kultusza” elleni formát ölti, mint a Szocialista Munkáspártban. A DEMOKRATIKUS CENTRUMUNIÓ nevű kormánypárton belül a belső viták föllángolása az elbizonytalanodásról, a hatalom elvesztéséről való félelemről tanúskodik. A párt ugyanis számos ús pártból és áramlatból — szociáldemokraták, kereszténydemokraták, liberálisok stb. — alakult egyetlen céllal: hogy kezében tartsa a hatalmat. Az első választási győzelem után Suareznak sikerült kieszközölnie, hogy a kis pártok feloszoljanak, és a választási szövetség egységes párttá alakuljon át. A belső ellentétek és áramlatok azonban mindig fellángoltak, valahányszor választ kellett adni valamilyen kérdésre. Eddig azonban Suareznak mindig sikerült kormányátalakítással áthidalni őket, és ideiglenesen elsimítani az ellentéteket — ezzel magyarázható, hogy eddig ötször alakította át kormányát, és nem kevesebb, mint 58 minisztert cserélt. Most azonban két dolog lényegesen megváltozott Egyrészt általában föllángoltak a viták az ország továbbfejlődésének kérdéseiről. Suareznak ugyanis eddig sikerült minden nagyobb megrázkódtatás nélkül, de ugyanakkor az államapparátus és a katonai parancsnokság megváltoztatása nélkül átjutni a Franco utáni korszakba. Az ország problémái — a gazdasági válság, az autonómia kibontakozása, a terrorizmus stb. azonban újra felvetették a kérdést: elég messze mentek-e, vagy (az újraéledő és időnként lármás jobboldal szerint) nem mentek-e túl messze a változásokkal. Másrészt a kormány helyzete bizonytalanná vált, úgyhogy bármely pillanatban leszavazhatták. Suarez ötödik kormánya például a beiktatáskor 180 szavazatot kapott 164 ellenében, mert rá szavaztak a katalán és andalúz nemzeti párt képviselői is, de már az első törvényjavaslat beterjesztésekor 138 szavazattal 137 elleni nékem kisebbségben maradt. Nem is szólva arról, hogy a baszkföld és katalóniai választásokon a kormánypárt a harmadik-negyedik helyen végzett. EZÉRT VETETTÉK FEL a kormánypárton belül mind gyakrabban a kérdést: nem kellene-e új vezetővel és újrafogalmazott politikával elejét venni a kormánypárt pozíciói gyengülésének, az esetleges rendkívüli választásoknak, és azokon a párt vereségének. Suarez visszavonulása a döntő ütközet előtt csak válasz volt az elbizonytalanodás szülte a kérdésre. Az ellenzéki pártok számára viszont — nem is ilyen könnyen elintézhető — döntő probléma, hogyan lehet elejét venni a taglétszám megcsappanásának, be-folyásuk csökkenésének, és hogyan lehet közelebb kerülni a hatalomhoz. Ha leszámítjuk, hogy a KP-n belül még a nemzedékcserét is sokszor hangoztatják — amit Gonzales ellen nem vethetnek be, hiszen mindössze 38 éves —, akkor az ellenzéki pártokon belüli viták-ban közös a radikális szárny erősödése. Más szavakkal: az ellenzéki pártokon belül hangosabbak lesznek azok, akik azt vallják, hogy erélyesebb harcot kell kezdeni, mert a mostani hivatalos politika túl lagymatag ahhoz, hogy elegendő legyen a kormányra jutásra. A kommunisták belső vitáiról sokat írtunk, a Szocialista Munkáspárton belül is előretört azonban a radikális szárny, amely ellenzi a szociáldemokrata irányzat erősödését, azt, hogy „osztályy közi” párttá váljanak igazi forradalmi párt helyett. VÉGEZETÜL TEGYÜK MÉG HOZZÁ, hogy ez elbizonytalanodásnak — és ezzel a viták fellángolásának — a kormánypártban és az ellenzékben ugyanaz az oka. Elsősorban az, hogy a gazdasági bajok — a másfél millió munkanélküli, akiknek fele huszonöt éven aluli, a gyorsuló infláció stb. — hatására, a terrorizmus légkörében, olyan körülmények között, amikor Spanyolország centralisztikus államból fokozatosan föderatív felépítésű állammá alakul át, mind bizonytalanabbá és kiszálíthatatlanabbá válik a szavazótábor magatartása. A galíciai népszavazás elgondolkodtató ténye — hogy a választóknak mindössze 28 százaléka járult a szavazóurnák felé — okvetlenül felveti a kérdést: mi történik a spanyol választópolgárokkal és mi lesz, ha ezek a mind nagyobb százalékarányban tartózkodó választók egyszer döntésre kényszerülnek. Ez a kérdés Damoklész kardjaként függ minden spanyol politikai párt feje fölött. És ez diktálja a belső vitákat, és teszi egy általánosabb válság tünetévé Suarez I lemondását. BÁLINT István