Magyar Szó, 1981. március (38. évfolyam, 58-72. szám)
1981-03-01 / 58. szám
1981. március 1., vasárnap MAGYAR SZÓ -KÜLPOLITIKA 3 EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Félresikerült szellemidézés kísért a múlt spanyol honban”, „Veszélyben a de- demokrácia..és hasonló című cikkekben fejezte ki aggodalmát a haladó világsajtó — lapunk is — amiatt, ami Spanyolországban az utóbbi hónapokban történt. A hét elején aztán beigazolódott, hogy az aggodalom nem volt alaptalan, de szerencsére jogos sem. Nem volt alaptalan, mert a négy évtizedes fasiszta diktatúrától nemrég megszabadult Spanyolországban a demokrácia zsenge világának gyökerei szükségszerűen anynyira összelkuszálódtak a Francokorszak mélyre nyúló, számos érdeket felölelő hagyományaival, hogy szinte várható volt: az első nehézségek után, a demokrácia gyermekbetegségeinek első tünetei láttán a caudillo-korszak szószólói minden bizonnyal visszasírják a generalisszimusz „vaskezét”. Az utóbbi időben aztán a kérdés már csak az volt, hogyan és milyen sikerrel. S az elmúlt héten mindkét dilemmára választ is kaptunk: Tejero Molina alezredes legdurvább fegyveres akciója tudatta, hogy a letűnt korszak szellemidézői hogyan akarták alakítani és merre szándékozták irányítani Spanyolországot, az államcsíny kimenetele pedig arról tanúskodik, hogy a múltat még Franco egykori birodalmában sem lehet többé felidézni — s ezért nem volt az aggodalom jogos. A katonai puccs csúfos kudarcát a spanyol és a külföldi sajtó János Károly királynak a lázadók elleni határozott fellépésével magyarázza, de nem vitás, hogy az államfő szerepe sem lett volna döntő, ha Spanyolország demokratikus közvéleménye nem állna szilárdan a fasiszta múlttal való végleges szakítás vonalán. Az államcsíny egyik mellékes, de rendkívül izgalmas, látványos és tanulságos — epizódja, hogy a spanyol parlamentben lejátszódott drámai eseményeket a tévétechnika jóvoltából — s nyilván első ízben a világtörténelemben — az egész világ láthatta. Megbizonyosodhattunk arról, hogy az erőszak előtt semmi sem szent, de láthattuk, hogy nem mindenki tart a kíméletlen erőszaktól Az a tény, hogy végül is az államcsíny Calvo Sotelo új kormányfőnek kedvezett legjobban, akit a parlament — nyilván a jobboldali veszély kézzelfogható bizonyítéka láttán — a puccs után másnap rögtön megválasztott, bár előzőleg elutasította programját, csak egyike azoknak az ellentmondásoknak, amelyekben bővelkedik az újabb kor történelme. Politikai súlyánál fogva a hét eseménye azonban mégis a Szovjet Kommunista Párt XXVI. kongresszusa volt. A bonyolult nemzetközi helyzetben, amikor a megtorpant enyhülési folyamat után ismét a hidegháború szelétől kezdett dideregni a világ, a nemzeközi közvélemény fokozott érdeklődéssel várta az SZKP legrangosabb összejövetelének üzenetét. Bár nem vitás, hogy Leonyid Brezsnyev beszéde még hosszú hetekig tüzetes elemzés tárgyát képezi majd világszerte, az máris biztos, hogy az SZKP KB főtitkárának szavaiból a világválság megoldására irányuló hajlandóság csengett ki. S ha ezt a „másik fél” is „így hallotta”, akkor hosszú idő után a világ végre egy viszonylag nyugodtabb időszakot várhat. Meg azt, hogy a nemzetközi politikai színtér két jelentős tényezőjének legrangosabb képviselőit a jobb belátás és a gazdasági kényszer hamarosan mégis tárgyalóasztalhoz ülteti. Így ennek végső ideje, arról egy „jelentéktelen” hír is tanúskodik: a néhány soros hírügynökségi jelentést a sajtó egyébként alig méltatta megjelentetésre, s ha igen, akkor is csak valahol az eldugott belső oldalakon. Stuttgart (NSZK) közelében kigyulladt az ott állomásozó amerikai hadsereg egy rakétaszállító teherkocsija, s ennek következtében felrobbant egy Pershing I. típusú rakéta. A hír továbbá közli, hogy bár az anyagi kár tetemes, senki sem sérült meg, mert a szerencsétlenség pillanatában a rakétára nem volt felszerelve az — egyébként oda tartozó — atomtöltésű feje, így szól a hír. A fegyverkezési verseny mai ütemét figyelembe véve könnyen elképzelhető azonban, hogy az egyre nagyobb mennyiségű atomfegyverek közül egyszer véletlenül, netán valamely ország határának közelében egy olyan teherautó is kigyulladhat, s egy olyan rakéta is felrobbanhat, amelyen aztán ott lesz a pusztító, emberek millióinak fejével jászó „fej” is. S ennek következményei már aligha kerülnének a lapok belső oldalaira. Olof Palme jeles svéd politikus, az ENSZ megbízásából folytatta az iraki—iráni háború beszüntetésére irányuló közvetítői feladatát. Saját bevallása szerint — nem sok sikerrel. A háború folytatódik, bár most már mindkét hadban álló fél egyetért abban, hogy viszályukat nem lehet fegyveres úton megoldani. Kétségtelen, hogy ez a tudat egyben a két ország kibékítésére irányuló szerteágazó tevékenység legnagyobb sikere. ENGLER Lajos : ki tudja hol áll meg Ir ГГ" П’Г1ТТ1Ш ПНГ"! ITT SZOMSZÉDOLÁS Energiagazdálkodás Budapesti levél a Magyar Szónak A MAGYAR KORMÁNY a közelmúltban általános érvényű és minden fogyasztási területet felölelő energiagazdálkodási programot fogadott el. Eddig az energiafelhasználás Magyarországon évenként átlagban 3,3 százalékkal növekedett. Az új ötéves terv szerint évente legfeljebb 2, illetve az egész tervidőszakban mintegy 10 százalékkal lehet több a fogyasztás. Ezzel a mérsékelt felhasználást megkövetelő programmal — realizálása harmincmilliárd forintos ráfordítást igényel — az elkövetkező öt évben körülbelül egy és fél millió tonna kőolajjal egyenértékű energiahordozó takarítható meg. Ehhez járul hozzá, hogy még a tervidőszakban üzembe helyezik a paksi atomerőművet, bővül a villamosenergia-behozatal, s növekszik a saját szén hasznosítása. A terv szerint a szénhidrogének felhasználási aránya viszonylag számottevően csökken. A továbbiakban a már említett 30 milliárd forintos ráfordítás jelentős hányadát olyan beruházásokra fordítják, amelyek révén csökkenhet a termelés energiaigénye, növekedhet az energiafelhasználó berendezések, illetve technológiák hatásfoka, s lehetővé válik import tüzelőanyagok olcsóbb, könnyebben hozzáférhető energiahordozókkal való felcserélése. A vaskohászatban például a berendezések korszerűsítésével a nyersvasgyártás fajlagos kokszfelhasználása a jelenlegi tonnánkénti 677-ről öt év alatt 587 kilogrammra csökkenthető. Ezáltal 240 000 kohókoksz takarítható meg. Számottevően jelentősek a mezőgazdaságban az energia-megtakarítás lehetőségei. Például a növényi takarmányok szárítás nélküli tartósításával. Úgyszintén nem lebecsülendő megtakarítási lehetőség a lakások jó hőszigetelése. A kommunális energiafelhasználás az összes fogyasztásnak ugyan több mint egynegyede, s ezen belül is számottevő arányt képvisel a fűtés. Pontos, jó fűtéssel és elsősorban magyar fűtőanyaggal az iparban is nagy takarékosság valósítható meg. A cementgyárakban például évente 100 000 tonna fűtőolaj és 70 millió köbméter földgáz helyettesíthető a következő években az olcsóbb magyar szénnel. A geotermikus energia felhasználását elsősorban a mezőgazdaságban, az üvegházak és fóliasátrak fűtéséhez célszerű bővíteni. A geotermikus energiát egyébként fokozottabban felhasználják lakóházak fűtésére és melegvízszolgáltatásra. Hasonló céllal hasznosítják a sokféle mezőgazdasági hulladékot is, miáltal évente 300 000 tonna kőolajjal azonos értékű energiahordozó „menthető meg”. Jelentős megtakarítást eredményezett 1980-ban a hosszú szünet után ismét bevezetett nyári idő- számítás. Csökkentek az úgyneve- zett napi villamosenergia-fogyasz- tási csúcsok, s ezáltal mintegy 200 millió forintot lehetett megtakarítani az erőműberuházásokon. A közvetlen villanyenergiamegtakarítás 110 millió kilowattóra volt. Ez mintegy 30 000 tonna fűtőolajnak felel meg. Ezenkívül sok, első hallásra talán jelentéktelennek tűnő vállal-kozást is szorgalmaznak. Magyar-országon. Már megkezdődött például a világítás fényerejét fokkozatos szabályozó kapcsolók gyártása, az úgynevezett alkony kapcsolóké is, amelyek a külső világítás erősségétől függően automatikusan kapcsolják be vagy ki a fényforrásokat. Továbbá megfelelő mennyiségben készítenek jól záródó ajtókat, ablakokat, a radiátorokat szabályozó szelepeket, energiatakarékos háztartási gépeket és készülékeket, hőtároló kályhákat, szigetelőanyagokat stb. AZ ENERGIAGAZDÁLKODÁS ésszerűsítése jegyében a középületeknél és irodaépületekben betiltották a kisegítő villamos hősugárzó fűtőberendezések használatát. A városokban a közvilágítást 24 óra helyett már 20 órakor csökkentik. A kirakatokat 21 óra után csak a biztonsági szempontból szükséges helyeken és mértékeiben lehet kivilágítani. B. F. * Visszatérés a klasszikus kapitalizmushoz? HOLNAP MÁR A TISZTA VÍZ sem lesz biztosítva az USA-ban. A tiszta vízről szóló törvény — a szennyeződés elleni védelemre és az ellenőrzésre szánt eszközökkel, a felügyelő állami szervekkel együtt — éppúgy áldozata lett Reagan új amerikai elnök költségvetési reformjának, mint sok minden más. Az új amerikai elnök által benyújtott és a kongresszusban most vitatott költségvetési javaslat ugyanis csak a katonai kiadásokra nem sajnálja a pénzt: a költségvetésnek most már egyharmadát fordítja erre, öt év alatt ezermilliárd dollárt kíván elkölteni. A költségvetés többi tételét viszont mintegy 50 milliárddal csökkentette. Ebben a keretben felére csökkent a diákoknak és a szegényeknek juttatott élelmiszersegély, csökkent a munkanélküli segély, az egyetemisták segélyezése, a kiskeresetűeknek adott utazási segély, megszűnik számos juttatás a nyugdíjasoknak, a szegényeknek, az oktatásnak, az egészség-ügynek, tudománynak és a művelődésnek, Így aztán általában nehezebb helyzetbe jutnak a gyerekes családok, a nyugdíjasok, a kiskeresetűek, főleg a fiatalok és a munkanélküliek. Mindez persze figyelmet érdemel még akkor is, ha pusztán költségvetési reform-ról lenne szó. De ennél sokkal több forog kockán: megváltozik az USA egész gazdasági politikája és koncepciója. A VILÁG MÁR MEGSZOKTA, hogy a nagyhatalmak egy-egy elsőrendű belpolitikai eseményének is csak a külpolitikai vonatkozását látja, így történt az amerikai elnökválasztások idején is. Ezért néha úgy tűnt, mintha a választási kampány központi dilemmája a háború vagy a béke lenne, vagyis mintha Carter egyfajta békepolitikát képviselne. Reagan pedig a könnyen háborúhoz vezethető kemény kéz politikáját. Valójában azonban a központi kérdés az volt, hogyan oldható meg az amerikai gazdaság nehézségeinek problémája. Ezek a nehézségek viszont a Carter-kormányzat idején csúcsosodtak. Nemcsak a válság tünetei — a több mint 12 százalékos infláció, a nagy válságok utáni korszak legnagyobb arányú munkanélküliségei stb. —, hanem a mélyebb tünetek is. Például az, hogy néhány ország technológiája már fejlettebbé vált, mint az USA-é, hogy a munkatermelékenység stagnált, majd csökkent, hogy a második világháború után az USA az első helyen állott a fejenkénti beruházásban, most viszont már csak a hatodikon, hogy 14 évvel ezelőtt háromszor annyi bejelentett találmány volt, mint ma stb. Ebben a helyzetben az első pillanatra furcsának tűnt Reagan központi választási jelszava — mintha az ellenfélnek szurkolna: „Szavazzatok Carterra, ha ma jobban éltek, mint négy évvel ezelőtt”. Igen ám, de ez csak akkor lehetett volna carteri jelszó, ha az amerikaiak többsége jobban élt volna, mint négy évvel ezelőtt, így — ellenkezőleg — Reagan ezzel a jelszóval azt akarta tudatosítani, hogy rosszabbul élnek, mint négy évvel ezelőtt, tehát szavazzanak Carter ellen. Sőt nem elégedett meg pusztán az ellenzékiség nyújtotta előnyök kihasználásával, hanem nem kevesebb, mint 250 gazdasági szakember mozgósításával egész átfogókoncepciót kínált fel a helyzet javítására. E KONCEPCIÓ MEGÉRTÉSÉHEZ emlékeztetnünk kell arra, hogy a harmincas évek nagy gazdasági válságának hatására a kapitalizmus olyan változásokon ment át, amely Marx korában elképzelhetetlen volt. És az egyik lényeges átalakulás: a kapitalizmus lényegét képző szabad verseny helyét nem is csak az abból szervesen kinövő monopólium foglalta el, hanem új minőségként az állami beavatkozás is. Nem is csak a tőske megzabolázásának értelmében, hanem az állami irányítás és tervezés bizonyos meghonosítása értelmében is. Ez a beavatkozás méreteiben és formáiban államok szerint különbözött, és a közvetett beavatkozástól — adó, vámpolitikától stb. — a közvetlen beavatkozás legkülönbözőbb formáiig — állami beruházások, a gazdasági feladatok állami meghatározása stb. — terjedt. De mindig magában foglalta az állam kezében összpontosuló mind nagyobb öszszegnek közvetlenül a gazdaság mozgásában tartására, vagy közvetve ugyanezen céllal a vásárlóerő fenntartására való fordítását. Ezzel a beavatkozásal a kapitalizmusnak sikerült t. .örülnie a harmincas évek elején kirobbanó nagy válság megismétlődését. A mostani, krónikussá vált válság azonban az állami beavatkozás korlátait, sőt tehetetlenségét mutatta meg. Ebben a helyzetben érvényesülhet a szabály: a klaszszikus kapitalizmus nem oldja meg a problémákat, jöjjön helyette a állami beavatkozás, az állami beavatkozás nem oldja meg a problémákat jöjjön helyette a klaszszikus kapitalizmus. Reagan programja ezt a koncepciót is kínálta fel. Az állami beavatkozást a klasszikus kapitalizmus imperializálódó korszakára jellemző formában, a fegyverkezés formájában kívánja csak fenntartani, minden más formában érvényesíteni akarja az elvet: kisebb adó, kevesebb költségvetési fogyasztás, kisebb állami beavatkozás. Reagan első költségvetése azt mutatja, hogy ezt a koncepcit komolyan is veszi, nem csak választási jelszónak szánta. Más kérdés azonban, hogy a klasszikus kapitalizmus visszaállítható-e. Egyrészt a mammutvállalatok korában a szabad verseny még állami beavatkozás nélkül is puszta illúzió. Másrészt a szociális juttatások nem egyszerűen jótékonyságot jelentettek, hanem a vásárlóerő fenntartását szolgálták nem fogja-e jobban megérezni, mint amennyi haszna az adócsökkentésből származik. Az sem vitás, hogy az olcsóbb közigazgatás népszerű jelszó — ez magyarázza, hogy Reagan gadasági szakértői között van a Jugoszláviában is többször lefordított Friedmann —, csak az a kérdés, hogy lehetséges-e olcsóbbá tenni az állami közigazgatást, és ha ez esetleg sikerül is, enyhíthető-e ilyképpen az infláció. MINDENESETRE REAGAN ÚJ KONCEPCIÓJA világméretekben társadalmilag új helyzetet teremt. Ha sikere lesz, világszerte a klasszikus kapitalizmushoz való viszszakanyarodás irányzatát szüli, ami esetteg a pillanatnyi helyzetben némi enyhülését hozza a mostani válságnak, de a klasszikus kapitalizmus válságainak árnyékát is előre veti. BÁLINT István