Magyar Szó, 1981. március (38. évfolyam, 58-72. szám)

1981-03-01 / 58. szám

1981. március 1., vasárnap MAGYAR SZÓ -KÜLPOLITIKA 3 EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Félresikerült szellemidézés k­ísért a múlt spanyol hon­ban”, „Veszélyben a de- d­e­mokrácia..és hasonló című cikkekben fejezte ki aggodal­mát a haladó világsajtó — lapunk is — amiatt, ami Spanyolország­ban az utóbbi hónapokban történt. A hét elején aztán beigazolódott, hogy az aggodalom nem volt alap­talan, de szerencsére­­ jogos sem. Nem volt alaptalan, mert a négy évtizedes fasiszta diktatúrától nem­rég megszabadult Spanyolország­ban a demokrácia zsenge világá­nak gyökerei szükségszerűen any­­nyira összelkuszálódtak a Franco­­korszak mélyre nyúló, számos ér­deket felölelő hagyományaival, hogy szinte várható volt: az első nehézségek után, a demokrácia gyermekbetegségeinek első tünetei láttán a caudillo-korszak szószólói minden bizonnyal visszasírják a generalisszimusz „vaskezét”. Az utóbbi időben aztán a kérdés már csak az volt, hogyan és milyen sikerrel. S az elmúlt héten mindkét di­lemmára választ is kaptunk: Te­­jero Molina alezredes legdurvább fegyveres akciója tudatta, hogy a le­tűnt korszak szellemidézői hogyan akarták alakítani és merre szándé­kozták irányítani Spanyolországot, az államcsíny kimenetele pedig ar­ról tanúskodik, hogy a múltat még Franco egykori birodalmában sem lehet többé felidézni — s ezért nem volt az aggodalom jogos. A katonai puccs csúfos kudarcát a spanyol és a külföldi sajtó Já­nos Károly királynak a lázadók elleni határozott fellépésével ma­gyarázza, de nem vitás, hogy az államfő szerepe sem lett volna döntő, ha Spanyolország demokra­tikus közvéleménye nem állna szi­lárdan a fasiszta múlttal való vég­leges szakítás vonalán. A­z államcsíny egyik mellékes­­, de rendkívül izgalmas, látványos és tanulságos — epizódja, hogy a spanyol parla­mentben lejátszódott drámai ese­ményeket a tévétechnika jóvoltá­ból — s nyilván első ízben a vi­lágtörténelemben — az egész vi­lág láthatta. Megbizonyosodhattunk arról, hogy az erőszak előtt semmi sem szent, de láthattuk, hogy nem min­denki tart a kíméletlen erőszaktól Az a tény, hogy végül is az ál­lamcsíny Calvo Sotelo új kormány­főnek kedvezett legjobban, akit a parlament — nyilván a jobbolda­li veszély kézzelfogható bizonyíté­ka láttán — a puccs után másnap rögtön megválasztott, bár előzőleg elutasította programját, csak egyi­ke azoknak az ellentmondásoknak, amelyekben bővelkedik az újabb kor történelme. P­olitikai súlyánál fogva a hét eseménye azonban mégis a Szovjet Kommunista Párt XXVI. kongresszusa volt. A bo­nyolult nemzetközi helyzetben, amikor a megtorpant enyhülési fo­lyamat után ismét a hidegháború szelétől kezdett dideregni a világ, a nemzeközi közvélemény fokozott érdeklődéssel várta az SZKP leg­rangosabb összejövetelének üzene­tét. Bár nem vitás, hogy Leonyid Brezsnyev beszéde még hosszú he­tekig tüzetes elemzés tárgyát ké­pezi majd világszerte, az máris biztos, hogy az SZKP KB főtit­kárának szavaiból a világválság megoldására irányuló hajlandóság csengett ki. S ha ezt a „másik fél” is „így hallotta”, akkor hosszú idő után a világ végre egy viszonylag nyu­­godtabb időszakot várhat. Meg azt, hogy a nemzetközi politikai szín­tér két jelentős tényezőjének leg­rangosabb képviselőit a jobb belá­tás és a gazdasági kényszer ha­marosan mégis tárgyalóasztalhoz ülteti. Így ennek végső ideje, arról egy „jelentéktelen” hír is ta­núskodik: a néhány soros hírügynökségi jelentést a sajtó egyébként alig méltatta megjelen­tetésre, s ha igen, akkor is csak valahol az eldugott belső oldala­kon. Stuttgart (NSZK) közelében kigyulladt az ott állomásozó ame­rikai hadsereg egy rakétaszállító teherkocsija, s ennek következté­ben felrobbant egy Pershing I. tí­pusú rakéta. A hír továbbá közli, hogy bár az anyagi kár tetemes, senki sem sérült meg, mert a szerencsétlen­ség pillanatában a rakétára nem volt felszerelve az — egyébként oda tartozó — atomtöltésű feje, így szól a hír. A fegyverkezési verseny mai ütemét figyelembe vé­ve könnyen elképzelhető azonban, hogy az egyre nagyobb mennyisé­gű atomfegyverek közül egyszer véletlenül, netán valamely ország határának közelében egy olyan te­herautó is kigyulladhat, s egy olyan rakéta is felrobbanhat, amelyen az­tán ott lesz a pusztító, emberek millióinak fejével jászó „fej” is. S ennek következményei már aligha kerülnének a lapok belső oldalaira. O­lof Palme jeles svéd politi­kus, az ENSZ megbízásából folytatta az iraki—iráni há­ború beszüntetésére irányuló köz­vetítői feladatát. Saját bevallása szerint — nem sok sikerrel. A háború folytató­dik, bár most már mindkét had­ban álló fél egyetért abban, hogy viszályukat nem lehet fegyveres úton megoldani. Kétségtelen, hogy ez a tudat egyben a két ország ki­­békítésére irányuló szerteágazó te­vékenység legnagyobb sikere. ENGLER Lajos : ki tudja hol áll meg I­r ГГ" П’Г1ТТ1Ш ПНГ"! ITT SZOMSZÉDOLÁS Energiagazdálkodás Budapesti levél a Magyar Szónak A MAGYAR KORMÁNY a kö­zelmúltban általános érvényű és minden fogyasztási területet fel­ölelő energiagazdálkodási progra­mot fogadott el. Eddig az energiafelhasználás Magyarországon évenként átlag­ban 3,3 százalékkal növekedett. Az új ötéves terv szerint évente legfeljebb 2, illetve az egész terv­időszakban mintegy 10 százalék­kal lehet több a fogyasztás. Ezzel a mérsékelt felhasználást megkövetelő programmal — reali­zálása harmincmilliárd forintos ráfordítást igényel — az elkövet­kező öt évben körülbelül egy és fél millió tonna kőolajjal egyen­értékű energiahordozó takarítható meg. Ehhez járul hozzá, hogy még a tervidőszakban üzembe helyezik a paksi atomerőművet, bővül a villamosenergia-behozatal, s nö­vekszik a saját szén hasznosítása. A terv szerint a szénhidrogének felhasználási aránya viszonylag számottevően csökken. A továbbiakban a már említett 30 milliárd forintos ráfordítás jelentős hányadát olyan beruházá­sokra fordítják, amelyek révén csökkenhet a termelés energia­­igénye, növekedhet az energiafel­használó berendezések, illetve technológiák hatásfoka, s lehetővé válik import tüzelőanyagok ol­csóbb, könnyebben hozzáférhető energiahordozókkal való felcseré­lése. A vaskohászatban például a berendezések korszerűsítésével a nyersvasgyártás fajlagos koksz­felhasználása a jelenlegi tonnán­kénti 677-ről öt év alatt 587 kilo­grammra csökkenthető. Ezáltal 240 000 kohókoksz takarítható meg. Számottevően jelentősek a me­zőgazdaságban az energia-megta­karítás lehetőségei. Például a növényi takarmányok szárítás nél­küli tartósításával. Úgyszintén nem lebecsülendő megtakarítási lehetőség a lakások jó hőszigetelése. A kommunális energiafelhasználás az összes fo­gyasztásnak ugyan több mint egy­negyede, s ezen belül is számot­tevő arányt képvisel a fűtés. Pontos, jó fűtéssel és elsősorban magyar fűtőanyaggal az iparban is nagy takarékosság valósítható meg. A cementgyárakban például évente 100 000 tonna fűtőolaj és 70 millió köbméter földgáz helyet­tesíthető a következő években az olcsóbb magyar szénnel. A geoter­mikus energia felhasználását első­sorban a mezőgazdaságban, az üvegházak és fóliasátrak fűtésé­hez célszerű bővíteni. A geoter­mikus energiát egyébként foko­zottabban felhasználják lakóházak fűtésére és melegvízszolgáltatásra. Hasonló céllal hasznosítják a sok­féle mezőgazdasági hulladékot is, miáltal évente 300 000 tonna kő­olajjal azonos értékű energiahor­dozó „menthető meg”. Jelentős megtakarítást eredmé­nyezett 1980-ban a hosszú szünet után ismét bevezetett nyári idő-­­ számítás. Csökkentek az úgyneve-­­ zett napi villamosenergia-fogyasz-­­ tási csúcsok, s ezáltal mintegy 200 millió forintot lehetett meg­takarítani az erőműberuházáso­kon. A közvetlen villanyenergia­­megtakarítás 110 millió kilowatt­óra volt. Ez mintegy 30 000 tonna fűtőolajnak felel meg. Ezenkívül sok, első hallásra ta­lán jelentéktelennek tűnő vállal-­­­kozást is szorgalmaznak. Magyar-­­­országon. Már megkezdődött pél­­­­dául a világí­tás fényerejét fok­­­kozatos szabályozó kapcsolók gyártása, az úgynevezett alkony kapcsolóké is, amelyek a külső világítás erősségétől függően auto­matikusan kapcsolják be vagy ki a fényforrásokat. Továbbá meg­felelő mennyiségben készítenek jól záródó ajtókat, ablakokat, a radiátorokat szabályozó szelepe­ket, energiatakarékos háztartási gépeket és készülékeket, hőtároló kályhákat, szigetelőanyagokat stb. AZ ENERGIAGAZDÁLKODÁS ésszerűsítése jegyében a középü­leteknél és irodaépületekben be­tiltották a kisegítő villamos hő­sugárzó fűtőberendezések haszná­latát. A városokban a közvilágí­tást 24 óra helyett már 20 órakor csökkentik. A kirakatokat 21 óra után csak a biztonsági szempont­ból szükséges helyeken és mértéke­i­ben lehet kivilágítani. B. F. * Visszatérés a klasszikus kapitalizmushoz? HOLNAP MÁR A TISZTA VÍZ sem lesz biztosítva az USA-ban. A tiszta vízről szóló törvény — a szennyeződés elleni védelemre és az ellenőrzésre szánt eszközökkel, a felügyelő állami szervekkel együtt — éppúgy áldozata lett Reagan új amerikai elnök költ­ségvetési reformjának, mint sok minden más. Az új amerikai el­nök által benyújtott és a kong­resszusban most vitatott költség­­vetési javaslat ugyanis csak a ka­tonai kiadásokra nem sajnálja a pénzt: a költségvetésnek most már egyharmadát fordítja erre, öt év alatt ezermill­iárd dollárt kí­ván elkölteni. A költségvetés többi tételét vi­szont mintegy 50 milliárddal csök­kentette. Ebben a keretben felére csökkent a diákoknak és a sze­gényeknek juttatott élelmiszerse­gély, csökkent a munkanélküli se­gély, az egyetemisták segélyezése, a kiskeresetűeknek adott utazási segély, megszűnik számos juttatás a nyugdíjasoknak, a szegények­nek, az oktatásnak, az egészség-­­­ügynek, tudománynak és a műve­lődésnek, Így aztán általában ne­hezebb helyzetbe jutnak a gyere­kes családok, a nyugdíjasok, a kiskeresetűek, főleg a fiatalok és­­ a munkanélküliek. Mindez persze­ figyelmet érdemel még akkor is,­­ ha pusztán költségvetési reform-­­ról lenne szó. De ennél sokkal több forog kockán: megváltozik az USA egész gazdasági politikája és kon­cepciója. A VILÁG MÁR MEGSZOKTA, hogy a nagyhatalmak egy-egy el­sőrendű belpolitikai eseményének is csak a külpolitikai vonatkozá­sát látja, így történt az amerikai elnökválasztások idején is. Ezért néha úgy tűnt, mintha a választá­si kampány központi dilemmája a h­áború vagy a béke lenne, vagyis mintha Carter egyfajta békepoli­tikát képviselne. Reagan pedig a könnyen háborúhoz vezethető ke­­­­mény kéz politikáját. Valójában azonban a központi kérdés az volt, hogyan oldható meg az amerikai gazdaság nehézségeinek problémá­ja. Ezek a nehézségek viszont a Carter-kormányzat idején csúcso­sodtak. Nemcsak a válság tünetei­ — a több mint 12 százalékos inf­láció, a nagy válságok utáni kor­szak legnagyobb arányú munka­nélkülisége­i stb. —, hanem a mé­lyebb tünetek is. Péld­ául az, hogy néhány ország technológiája már fejlettebbé vált, mint a­z USA-é, hogy a munkatermelékenység stagnált, majd csökkent, hogy a második világháború után az USA az első helyen állott a fejenkénti beruházásban, most viszont m­ár csa­k a hatodikon, hogy 14 évvel ezelőtt háromszor annyi bejelen­tett találmány volt, mint ma stb. Ebben a helyzetben az első pil­lanatra furcsának tűnt Reagan központi választási jelszava — mintha az ellenfélnek szurkolna: „Szavazzatok Carterra, ha ma job­ban élte­k, mint négy évvel ez­előtt”. Igen ám, de ez csak akkor lehetett volna carteri jelszó, ha az amerikaiak többsége jobban élt volna, mint négy évvel ezelőtt, így — ellenkezőleg — Reagan ezzel a jelszóval azt akarta tudatosítani, hogy rosszabbul élnek, mint négy évvel ezelőtt, tehát szavazzanak Carter ellen. Sőt nem elégedett meg pusztán az ellenzékiség nyúj­totta előnyök kihasználásával, ha­nem nem kevesebb, mint 250 gaz­dasági szakember mozgósításával egész átfogó­­koncepciót kínált fel a helyzet javítására. E KONCEPCIÓ MEGÉRTÉSÉ­HEZ emlékeztetnünk kell arra, hogy a harmincas évek nagy gaz­dasági válságának hatására a ka­pitalizmus olyan változásokon ment át, amely Marx korában el­képzelhetetlen volt. És az egyik lényeges átalakulás: a kapitaliz­mus lényegét képző szabad ver­seny helyét nem is csak az abból szervesen kinövő monopólium fog­lalta el, hanem új minőségként az állami beavatkozás is. Nem is csak a tőske megzabolázásának értelmé­ben, hanem az állami irányítás és tervezés bizonyos meghonosítása értelmében is. Ez a beavatkozás méreteiben és formáiban államok szerint különbözött, és a közvetett beavatkozástól — adó, vámpoliti­kától stb. — a közvetlen beavat­kozás legkülönbözőbb formáiig — állami beruh­ázások, a gazdasági feladatok állami meghatározása stb. — terjedt. De mindig magá­ban foglalta az állam kezében összpontosuló mind nagyobb ösz­­szegnek közvetlenül a ga­zdaság mozgásában tartására, vagy köz­vetve ugyanezen céllal a vásárló­erő fenntartására való fordítását. Ezzel a beavatkozásal a kapita­lizmusnak sikerült t. .örülnie a harmincas évek elején kirobbanó nagy válság megismétlődését. A­ mostani, krónikussá vált válság azonban az állami beavatkozás korlátait, sőt tehetetlenségét mu­tatta meg. Ebben a helyzetben ér­vényesülhet a szabály: a klasz­szik­us kapitalizmus nem­ oldj­a meg a problémákat, jöjjön helyette a állami beavatkozás, az állami be­avatkozás nem oldja meg a prob­lémákat jöjjön helyette a klasz­­szikus kapitalizmus. Reagan prog­ramja ezt a koncepciót is kínálta fel. Az állami beavatkozást a­ klasszikus kapitalizmus imperiali­­zálódó korszakára jellemző formá­ban, a fegyverkezés formájában kívánja csak fenntartani, minden más formában érvényesíteni akar­ja az elvet: kisebb adó, kevesebb költségvetési fogyasztás, kisebb ál­lami beavatkozás. Reagan első költségvetése azt mutatja, hogy ezt a koncepcit komolyan is veszi, nem csak vá­lasztási jelszónak szánta. Más kér­dés azonban, hogy a klasszikus kapitalizmus visszaál­lítható-e. Egy­részt a mammutvállalatok korá­ban a szabad verseny még állami beavatkozás nélkül is puszta il­lúzió. Másrészt a szociális jutta­tások nem egyszerűen jótékonysá­got jelentettek, hanem a vásárló­erő fenntartását szolgálták nem fogja-e jobban megérezni, mint amennyi­ haszna az adócsökken­tésből származik. Az sem vitás, hogy az olcsóbb közigazgatás nép­szerű jelszó — ez magyarázza, hogy Reagan gadasági szakértői között van a Jugoszláviában is többször lefordított Friedmann —, csak az a kérdés, hogy lehetsé­­ges-e olcsóbbá tenni az állami közigazgatást, és ha ez esetleg si­kerül is, enyhíthető-e ilyképpen az infláció. MINDENESETRE REAGAN ÚJ KONCEPCIÓJA világméretekben társadalmilag új helyzetet teremt. Ha sikere lesz, világszerte a klas­szikus kapitalizmushoz való visz­­szakanyarodás irányzatát szüli, ami esetteg a pillanatnyi helyzetben némi enyhülését hozza a mostani válságnak, de a klasszikus kapi­talizmus válságainak árnyékát is előre veti. BÁLINT István

Next