Magyar Szó, 1981. március (38. évfolyam, 73-88. szám)

1981-03-16 / 73. szám

1981. március 16., hétfő MAGYAR SZÓ _______________ 3 ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------BELPOLITIKA---------­ Hamis váltók kibocsátása Nijaz Dizđarević, a JSZSZK Képviselőháza Szövetségi Tanácsá­nak küldötte a Tanács 1980. júni­us 25-i ülésén küldötti kérdést tett fel azzal kapcsolatosan, igaz-e hogy az ország fizetési forgalmá­ban fedezet nélküli váltók vannak forgalomban, azaz olyan váltóik, amelyeket a kötelezett—jogosult (adós—hitelező) viszony létrejötte nélküli adtak ki, és ha igen, akkor milyen méretű e jelenség, és foga­­natosí­tottak-e intézkedéseket meg­akadályozására. E kérdések felvételével megkez­dődött a jogalap nélküli hamis váltók kibocsátásának a felgön­gyölítése — amely gazdasági éle­tünkben, sajnos, már több éves múltra tekint vissza — s amelyre a Jugoszláv Társadalmi Könyvvi­teli Szolgálat már korábban is fi­gyelmeztetett. Dizdarevic küldött indítványára a Szövetségi Tanács megbízta a Szövetségi Pénzügyi Titkárságot, hogy 1980 októberé­nek végéig tájékoztassa a JSZSZK Képviselőházát az említett jelen­ségről és a megakadályozására tett intézkedésekről. A Szövetségi Pénzügyi Titkár­ság és a Jugoszláv Társadalmi Könyvviteli Szolgálat között e megbízatás alapján megállapodás jött létre, amely szerint a köztár­sasági és a tartományi könyvvite­li­ szolgálatok rendszeres ellenőr­zési tevékenységük során külön figyelmet szentelnek az olyan vál­tók kibocsátásának, amelyek ki­adásának nincs jogalapja a termé­kek és árucikkek vásárlásában és szolgáltatások végzésében. A Tár­sadalmi Könyvviteli Szolgálat em­lített szervezetei a múlt év har­madik negyedében megkezdték az említett külön ellenőrzés végzését a társadalmi eszközök igénybeve­vőinél, azaz a társult munka szer­vezeteinél és a bankoknál. Vajdaság a szabálytalanságok listájának élén Az ellenőrzés során megállapí­tást nyert, hogy a váltónak mint fizetési és fizetésbiztosítási eszköz­nek a használata országos jelen­ség, mégpedig mind a váltónak a kötelezett jogosult viszony létre­jötte nélküli kibocsátása, mint fi­zetésbiztosítási eszközként való kiadása tekintetében. Az ellenőrzést meghatározott kritériumok szerint 1686 társult­­munka-alapszervezetben végezték el, valamennyi köztársaság és au­tonóm tartomány területén, és ezek közül 213 tmasz-ban illetve a társul­tmun­ka-alapszervezetek 13,43 százalékában, valamint két bank­ban, vagyis a pénzintézetek 6,90 százalékában állapítottak meg tör­vénysértést és szabálytalanságo­kat a váltók kibocsátásában és to­vábbi kezelésében. A lista élén Vajdaság vezet, ahol is a 215 ellenőrzött társult munka­­alapszervezet közül 43-ban, illet­ve a traisz-ok 20 százalékában kö­vettek el e téren törvénysértést és különféle szabálytalanságot. Ha­bár az ellenőrzött szervezetek szá­ma aránylag kicsi vol­t, mégis az a tény, hogy a­­társadalmi eszkö­zök igénybevevőinek 13,4 százalé­kában a váltót törvénytelen mó­don és­ meg nem engedett célra használták fel e jelenség komoly­ságára és az általa okozott káros következményekre utal. A társadalmi eszközök említett igénybevevőinél az ellenőrzés so­rán különféle törvénytelensége­­et és szabálytalanságokat észleltek. Legtöbb volt a hamis jogcímen kiadott váltók száma, mégpedig a kötelezett—jogosult viszony létre­jötte nélkül. Továbbá gyakori je­lenség volt a váltók váltókezesség nélküli és az előírt 90 napot meg­haladó határidővel történő kiadá­sa, méghozzá a kötelezett—jogosult viszony alapján való kötelezettség összegénél jóval nagyobb összegre. Ide sorolandók a kötelezett,jogo­sult viszony nélküli kibocsátott váltók forgalmazása, leszámítolá­sa és ezek visszleszámítolása, to­vábbá a társadalmi eszközök fize­tésképtelen igénybevevői által vál­lalt váltókezesség, valamint az összjövedelem növelése a váltó át­vételéről szóló igazolás tényleges átvétele nélkül, illetve a váltó tényleges kibocsátása nélkül. Sz. S. (Folytatjuk) Folytatják a Bočac vízi erőmű építését A Mrlkonjic város melletti Bo­­čac vízi erőmű építése a megáradt Virbas folyó miatt egy ideiig szü­netelt. A folyó szintje a napokban megállapodott, így mától kezdve a szarajevói Hidi­ogradnja folytatja az építkezést. A kivitelezők szerint a kényszerszünet lényegében nem késlelteti a vízi erőmű befejezését, de szinte biztos, hogy az objektum egyes részeinek az­­építése tovább tart, mint tervezték. Nemzetközi bőr- és lábbeli­vásár nyílt Belgában A belgrádi vásáron ma Petar Antonijevic, a Szerb SZK Képvi­selőháza Végrehajtó Tanácsának tagja megnyitotta a nemzetközi bőr- és lábbelivásárt. A mintegy 25 000 négyzetméternyi kiállítási területen Ausztriából, Olaszország­ból, az NSZK-ból, a Fülöp-szige­­tekről és hazánkból mintegy 140 cipőgyár és bőrfeldolgozó vállalat mutatja be az idei őszi-téli idény újdonságait. A monostori amatőrök Csókán Ma este a csókai moziteremben a monostori amatőrök bemutatják Géczi István: A régi szerető című három felvonásos vígjá­tékát.­­ A szereplőik : Rúzsa Albert, Terényi Mária, Tóth Irén, Barna Károly, Jó Eleonóra, Mészáros Kiss János, Szabó Zoltán, Kovács Attila, Barna Erzsébet, Berényi Ernő, Lévai László, Szabó László, Mészáros Katalin, Mészáros Kiss Lajos és Lajcsák Erika. Rendező: Mészáros Kiss János. Az előadás este fél nyolckor kezdődik, jegyek a mozi pénztáránál válthatók 30 dináros áron. •i Ü­zent az egyik ismerősöm, hogy men­­­jek el feléjük, be az ügyészségre, meg kellene nézni, mi van a ven­déglőssel. — No, mi lenne? — Letartóztatták, öreg baj. Csak hírből ismertem a vendéglőst. Nagy híre volt a vendéglőjének, nagyobb, mint neki magának. Játékautomaták káprázatos villózása és telitalálatok csilingelése fo­gadta a vendéglőbe lépőt. Napközben ez volt a vendégcsalogató mézes madzag. Az esti órákban pedig a lányok. Sosem lehe­tett tudni, hogy a jelenlevő csábos terem­tések közül ki alkalmazott, ki vendég, vagy valami harmadik, de lányok mindig vol­tak. És forgalom is. Ételkülönlegesség, italféleség tele erszényű ínyenceknek és jó étkű napszámosoknak egyaránt kapható volt a nap bármely szakában. Vádirat még nincsen, senki sem nyilat­kozik az ügyben, a nyomozásra való te­kintettel. Valami rosszul értelmezett titok­­tartási fegyelemből az illetékesek még azt sem szívesen köztik a törvényszéki tudó­sítóval, vagy pláne nem teszik közzé a sajtóban, ha valakit letartóztatnak. Pedig ez már olyan vizsgálati cselekmény, ami a nyilvánosságra is tartozik. A kocsm­á­­rost is így vitték el néhány hónappal ez­előtt. Nem titokban, de nem is közölték a lapok a hírt. A szóbeszéd tehát megin­dult. Sok szóbeszéd, aminek persze sok az alja. Mit mondanak ilyenkor a faluban? — Ilyen volt ő mindig — mondja a kon­kurrens kocsmáros. — Milyen? — A legokosabb. Mindig azzal kérke­dett, hogy ő mindent el tud intézni. Csak röhögött rajtunk, ha nekünk nem ment va­lami. Azt mondta: „Nem tudjátok, hol van a zár nyitja.” Mindenkinek dirigált, mindenkit lekezelt. Tele volt ismerőssel az adóhivatalban, a felügyelőségen, a rendőrségen, a vágóhídon, a halastónál, a cigánytelep lakói között. Akárhol akár­mit akart, mindenütt volt egy embere, akinek csak üzent, és már intéződött is az ügye. K­issé értetlenül hallgatom az irigy­ségtől, sőt talán a kárörömtől sem mentes véleményt. Hát­­baj az, ha valakinek sok az ismerőse? — Az nem baj, csak ezek nem olyan egyszerű ismerősök voltak. Ki volt adva a rendelet, hogy tizenkettőkor be kell csuk­ni. A felügyelők tőle tizenkettőkor jöttek ki. Addig ott ettek-ittak. A vendégek ész­re sem vették, hogy valaki hivatalból el­lenőrzést végez. Egyenest hozzánk! Öt perccel múlt tizenkettő. Én ötszáz dinárt fizettem, mert nem volt lezárva a sank. Ő meg hajnalig nyitva tartott, és senki sem akarta észrevenni. Úgy vesszük, hogy vagy igaz, vagy nem, amit a másik vendéglős mond. De a bol­hát elülteti a fülünkbe, s itt van a tény is, hogy amazt elvitték, folyik a vizsgálat ellene. — Maguk talán előbb is sejtettek va­lamit? — Kell itt sejteni? Nézze, aki úgy do­bálja a pénzt, mint ő dobálta, az nem tisztességes úton szerzi. Bejött ide hozzánk és tényleg szórta. Belenyúlt a zsebébe és egy marék ezrest rántott elő. Repült a pénz az asztalokra, a földre, még min­denfelé. Mondom neki: mire való ez? Azt válaszolta, hogy én egy beszart ember va­gyok. Nem vagyok való kocsmárosnak, azért nem megyek semmire. De hiába kér­deztem, hol szerzi be a borjúhúst, sose mondta meg, csak röhögött rajtam, hogy álljak oda a tehén farához, s ha jön ki a borjú, azonnal kapjam el a lábát, mert ha nem iparkodok, akkor az övé lesz az is. Sugárzott róla a geg, a nagy ész, nem lehetett vele egyenrangúan beszélni. Ami­kor elmondta a magáét, nem hallgatta meg a másik, embert, hanem már fordí­tott a szón, s mást beszélt. Azt mondja ez a kocsmáros, hogy amaz nem tudta, mit kezdjen a pénzével. Honnan volt neki? Ő tartotta a kocsmát. A feleségének volt egy maximuma. Lehetett, mert törvénye­sen elváltak. Tovább is egy fedél alatt éltek ugyan, de ő megengedte magának, hogy nyílt titokként szeretőt tartson, aki­nek házat vett, s akinél gyakran időzött Az apósa is ott élt velük, annak meg kom­bájnt vett, kettőt is. A bátyjának birka­nyájat vett, juhászt fogadott. A városban taxit tartott, persze nem az ő nevén, ha­nem egy gyerekkori pajtásának vette, az fuvarozott. Ő meg csak szedte a sápot mindegyiktől. — Egyszer megkérdeztem tőle, hogy tud­ja ezt csinálni. Nem fél? Azt válaszolta, hogy hülye vagyok. Hát nem veszem ész­re, hogy neki mindenki itt van! így mondta: itt. És a zsebére ütött. Ezért érkezik neki cement a legnagyobb ínségben, tud szerezni kávét akkor is, ha sehol sincs, járókép ki-be az országból, mintha diplomataútlevele volna, hozzá-vi­­szi, amit gondol: rádióadóvevőt, játék­automatát, italt, élelmet, devizát. — S mi történt most? —­e úgy látszik, tényleg mindenkit a zsebében akart tartani. A helybelieket si­került is. Hanem valaki kimaradt. Valami más vidékről való ember. Nála is okosabb. Eljött hozzá két napszámos. Vagy fél évig laktak nála és dolgoztak éhbérért. A ház­kutatásnál meg kiderült, hogy nem az ő madzagon rángatott emberei voltak. Más­nak is van esze. A kocsmán lakat van azóta. A ven­dégek messze elkerülik, még a törzs­vendégek is, azok talán leginkább. Nem szeretnének tanúként a kilátásba he­lyezett bűnügyi főtárgyalásra menni. A konkurrens kocsmáros meg azt mondja: — Addig jár a korsó a kútra ... Tudni­való volt, hogy ennek nem lesz jó vége. Amikor megvasalva vezették ki a házából, sírt, mint egy taknyos gyerek. Én nem láttam, de mindenki ezt beszéli. MATUSKA Márton Kúton a korsó Alkotmánybírósági tanácskozás az RTV-előfizetés­­ről A Tartományi Tájékoztatási Titkárság kezdeményezte, hogy Vajdaság Alkotmánybírósága ta­nácskozás jellegű értekezletet hív­jon össze az RTV-előfizetésről. Mint ismeretes, az előfizetés az egész ország területén a rádió- és televízió-szerkesztőségek fő bevé­teli forrása. Már régebb óta vita tárgya, hogy ily módon kell-e fi­nanszírozni a hálózatot vagy más megoldást kell találni. Ilyen meg­oldásokra már több javaslat volt. Az egyik elképzelés szerint a tá­jékoztatási érdekközösség hatás­körébe kell utalni az RTV pénz­ellátását, s erre több megoldási lehetőség is van, de eddig még egyik sem mutatkozott elfogadha­tónak. Olyan javaslat is elhang­zott, hogy a rádió és a televízió rendes tevékenységének finanszí­rozására maradjon meg a mosta­ni előfizetési rendszer, s ehhez társítani kell más eszközöket, amelyeket az érdekközösség köz­vetítésével kapnak meg, s ame­lyeket az érdekközösség járulék címén szed össze. Egy másik el­képzelés szerint nem kell megtar­tani az előfizetést, hanem az ér­dekközösség gyűjtse össze az esz­közöket, amelyek a jövedelemre kivetett járulék címén folynának be. Mivel az egész kérdés nemcsak Vajdaságra vonatkozóan vetődött fel, így nagy érdeklődés előzi meg a tanácskozást. (Tanjug) GYÓGYKEZELÉS KÜLFÖLDÖN Késik a megállapodás A jugoszláv egészségügyi kö­zösségek szövetsége nemrég el­juttatta a köztársasági és tar­tományi közösségeknek a bizto­sítottak külföldi gyógykezeléséről szóló megállapodás tervezetét. Valószínűleg, júniusig fogják a megállapodást véglegesíteni és elfogadni, pedig még tavaly, az év közepe táján hozzáláttak meghozatalához. Mint ismeretes, a biztosítottak külföldi gyógykezeltetése a köz­társaságok és a tartományok ha­táskörébe tartozik, ez a megál­lapodás nem is szólna ebbe be­le, csupán azért van rá szükség, hogy egységes kritériumokat hozzanak létre az egész országra vonatkozóan. Meg kell határoz­ni, milyen esetekben küldhető valaki külföldi gyógykezelésre, milyen hosszú ideig tarthat a gyógykezelés, milyen egészség­­ügyi dokumentáció szükséges hozzá, illetve kötelezővé kellene tenni, hogy a szükséges labora­tóriumi és egyéb vizsgálatokat ne külföldön végeztessük, hiszen itthon is elvégezhetjük őket, s a beteget akkor küldjük, ami­kor mindez már rendelkezésükre áll. A külföldi gyógykezelés ugyanis köztudomásúan igen költséges és nagy szükség van a fokozottabb társadalmi ellenőr­zésre. Amíg a megállapodás ilyen lassan készül, addig a külföldi gyógykezelésre fordított összeg évről évre mértéktelenül növeke­­­szik. 1978-ban például 1067 ju­­­­goszlávot gyógykezeltek külföl­­­­dön, s erre 136 millió devizadi­­­­nárt kellett költeni. Egy évvel­­ később a betegek száma már 1 1238, a szolgáltatásért fizetett összeg pedig megközelítette a 200 millió dinárt. Tavalyi ada­tokkal még nem rendelkezünk, bizonyos számítások azonban ar­ra utalnak, hogy az előző évihez képest majdnem 50 százalékkal növekedett a költség. (Tanjug) Alkatrészhiány hátráltatja a tavaszi mezőgazdasági munkákat Az importra jóváhagyott eszközök csak csepp a tengerben Még tavaly ősszel, amikor csak beszélgettünk az idei tavaszi me­zőgazdasági munkálatokról, igen gyakran hallhattuk, hogy a mun­kát nagyban akadályozni fogja az alkatrészhiány. Ahelyett azon­ban, hogy az elmúlt év végén vagy pedig mindjárt ennek az évnek az elején sikerült volna hathatós intézkedéseket foganato­sítani, a helyzet nem javult jot­tányit sem, sőt a tavaszi munkák kezdetén, most mutatkozott meg igazán a baj. A mezőgazdasági gépgyártók és a gépek használói — gyakorlati­lag a nagy mezőgazdasági szer­vezetek — között tartott nemrégi tanácskozáson elhangzott, hogy csupán Vajdaságban, Szlavóniá­ban és Baranyában a mezőgazda­­sági szervezeteknek több mint 2000 gumiabroncsra lenne szüksé­gük, hogy a mezőgazdasági nagy­traktorokat használhassák. Emel­lett azonban egyre kifejezettebb a behozatali traktorok és kombáj­nok alkatrészeinek hiánya is. Az év elején körülbelül 120 millió devizadinárt hagytak jóvá alkatrész-behozatalra, ebből kel­lett volna fedezni a hiányt. Ez az összeg azonban csupán csepp a tengerben, ami abból is látszik, hogy hazánkban például körülbe­lül 150 000 traktort és más mező­­gazdasági gépet üzemeltetnek a mezőgazdasági munkaszervezetek. A külföldi szabadalmak alapján gyártott hazai mezőgazdasági gé­pek alkatrészeinek hiánya is nagy, mert nem tudnak elég­­alkatrészt vásárolni maguknak, helyettük ezt a kereskedelmi szervezetek teszik meg, jóllehet meglehetősen tisztességtelen módszerekkel. A tanácskozás egy felszólalója ezt azzal illusztrálta, hogy­ az elmúlt két hónap folyamán némely ál­taluk importált alkatrész eredeti árának négyszeresére drágult meg. Az általános alkatrészhiányban igen sokan a zavarosban halász­nak, a mezőgazdasági munkaszer­vezetek pedig gyakran olyan helyzetben vannak, hogy kényte­lenek n­em érdeklődni az árak iránt, csak fizetnek, ha kapnak. Nemcsak az importált alkatré­szekkel van azonban baj, hanem a hazai készítményekkel is, így például igen gyakran emlegetik az új­ belgrádi gép- és traktor­gyár magatartását. Ez a gyár ugyanis ígéretet tett arra, hogy az év első két hónapjában több mint 4500 kis- és középméretű traktort szállít le a hazai vá­sárlóknak, ígéretét csak félig tel­jesítette, azzal érvelve, hogy a gyár kooperánsai nem tettek ele­get kötelezettségüknek. Ez az érv elfogadható lenne, ha nem tud­nánk, hogy az új­ belgrádi gép­gyár azt várja, hogy megdrágul­janak a készítményei. A zimonyi Zmaj gépgyár még ennél is el­­fogadhatatlanabb utat választott: teljesen szünetel a kombájnleszál­lítás, mert hamarosan emelkedni fog a kombájn ára. Emellett tudni kell azt is, hogy a Zmaj alkat­rész kínálata a téli hónapokban igen-igen lanyha, jóllehet akkor igen sok mezőgazdasági munka­­szervezetben vásárolnának és fel­szerelnék őket, mert ilyenkor van rá a legtöbb idejük. A fentiekhez fűzzük hozzá még azt is, amit szintén sokat hallha­tunk: hiánycikk a műtrágya és sok vetőmag is, s mindezt tudva érthető a mezőgazdasági szakér­tők tartózkodó magatartása, ami­kor a tavaszi munkálatokról kell becslést készíteniük. Mindebből úgy tűnik, hogy a korábbi hibá­kon nem okultunk, s félő, hogy ennek kárát aratáskor fogjuk látni. (Tanjug) A létfenntartási költségek növekedése A Szövetségi Statisztikai Intézet közlése szerint a létfenntartási költségek februárban 3,5 százalék­kal növelkedtek. A folyó év első két hónapjában a lakosság pénze­k­ kiadásai átlag 11,1 százalékkal növelked­te­k, a létfenntartási költsé­gek pedig februárban a tavaly feb­ruárihoz viszonyítva 40,5 százalék­kal. Legnagyobb volt a költségnöve­kedés a dohányáru és a szeszes italok esetében: 6,1 százalék. Az ipari áru árának emelkedése 4,5 százalék, a személyi higiéniáira és az egészségre fordított költségek pedig 3,4 százalékkal növekedtek. (Tanjug)

Next