Magyar Szó, 1981. március (38. évfolyam, 73-88. szám)
1981-03-16 / 73. szám
1981. március 16., hétfő MAGYAR SZÓ _______________ 3 ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------BELPOLITIKA--------- Hamis váltók kibocsátása Nijaz Dizđarević, a JSZSZK Képviselőháza Szövetségi Tanácsának küldötte a Tanács 1980. június 25-i ülésén küldötti kérdést tett fel azzal kapcsolatosan, igaz-e hogy az ország fizetési forgalmában fedezet nélküli váltók vannak forgalomban, azaz olyan váltóik, amelyeket a kötelezett—jogosult (adós—hitelező) viszony létrejötte nélküli adtak ki, és ha igen, akkor milyen méretű e jelenség, és foganatosítottak-e intézkedéseket megakadályozására. E kérdések felvételével megkezdődött a jogalap nélküli hamis váltók kibocsátásának a felgöngyölítése — amely gazdasági életünkben, sajnos, már több éves múltra tekint vissza — s amelyre a Jugoszláv Társadalmi Könyvviteli Szolgálat már korábban is figyelmeztetett. Dizdarevic küldött indítványára a Szövetségi Tanács megbízta a Szövetségi Pénzügyi Titkárságot, hogy 1980 októberének végéig tájékoztassa a JSZSZK Képviselőházát az említett jelenségről és a megakadályozására tett intézkedésekről. A Szövetségi Pénzügyi Titkárság és a Jugoszláv Társadalmi Könyvviteli Szolgálat között e megbízatás alapján megállapodás jött létre, amely szerint a köztársasági és a tartományi könyvviteli szolgálatok rendszeres ellenőrzési tevékenységük során külön figyelmet szentelnek az olyan váltók kibocsátásának, amelyek kiadásának nincs jogalapja a termékek és árucikkek vásárlásában és szolgáltatások végzésében. A Társadalmi Könyvviteli Szolgálat említett szervezetei a múlt év harmadik negyedében megkezdték az említett külön ellenőrzés végzését a társadalmi eszközök igénybevevőinél, azaz a társult munka szervezeteinél és a bankoknál. Vajdaság a szabálytalanságok listájának élén Az ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a váltónak mint fizetési és fizetésbiztosítási eszköznek a használata országos jelenség, mégpedig mind a váltónak a kötelezett jogosult viszony létrejötte nélküli kibocsátása, mint fizetésbiztosítási eszközként való kiadása tekintetében. Az ellenőrzést meghatározott kritériumok szerint 1686 társultmunka-alapszervezetben végezték el, valamennyi köztársaság és autonóm tartomány területén, és ezek közül 213 tmasz-ban illetve a társultmunka-alapszervezetek 13,43 százalékában, valamint két bankban, vagyis a pénzintézetek 6,90 százalékában állapítottak meg törvénysértést és szabálytalanságokat a váltók kibocsátásában és további kezelésében. A lista élén Vajdaság vezet, ahol is a 215 ellenőrzött társult munkaalapszervezet közül 43-ban, illetve a traisz-ok 20 százalékában követtek el e téren törvénysértést és különféle szabálytalanságot. Habár az ellenőrzött szervezetek száma aránylag kicsi volt, mégis az a tény, hogy atársadalmi eszközök igénybevevőinek 13,4 százalékában a váltót törvénytelen módon és meg nem engedett célra használták fel e jelenség komolyságára és az általa okozott káros következményekre utal. A társadalmi eszközök említett igénybevevőinél az ellenőrzés során különféle törvénytelenségeet és szabálytalanságokat észleltek. Legtöbb volt a hamis jogcímen kiadott váltók száma, mégpedig a kötelezett—jogosult viszony létrejötte nélkül. Továbbá gyakori jelenség volt a váltók váltókezesség nélküli és az előírt 90 napot meghaladó határidővel történő kiadása, méghozzá a kötelezett—jogosult viszony alapján való kötelezettség összegénél jóval nagyobb összegre. Ide sorolandók a kötelezett,jogosult viszony nélküli kibocsátott váltók forgalmazása, leszámítolása és ezek visszleszámítolása, továbbá a társadalmi eszközök fizetésképtelen igénybevevői által vállalt váltókezesség, valamint az összjövedelem növelése a váltó átvételéről szóló igazolás tényleges átvétele nélkül, illetve a váltó tényleges kibocsátása nélkül. Sz. S. (Folytatjuk) Folytatják a Bočac vízi erőmű építését A Mrlkonjic város melletti Bočac vízi erőmű építése a megáradt Virbas folyó miatt egy ideiig szünetelt. A folyó szintje a napokban megállapodott, így mától kezdve a szarajevói Hidiogradnja folytatja az építkezést. A kivitelezők szerint a kényszerszünet lényegében nem késlelteti a vízi erőmű befejezését, de szinte biztos, hogy az objektum egyes részeinek azépítése tovább tart, mint tervezték. Nemzetközi bőr- és lábbelivásár nyílt Belgában A belgrádi vásáron ma Petar Antonijevic, a Szerb SZK Képviselőháza Végrehajtó Tanácsának tagja megnyitotta a nemzetközi bőr- és lábbelivásárt. A mintegy 25 000 négyzetméternyi kiállítási területen Ausztriából, Olaszországból, az NSZK-ból, a Fülöp-szigetekről és hazánkból mintegy 140 cipőgyár és bőrfeldolgozó vállalat mutatja be az idei őszi-téli idény újdonságait. A monostori amatőrök Csókán Ma este a csókai moziteremben a monostori amatőrök bemutatják Géczi István: A régi szerető című három felvonásos vígjátékát. A szereplőik : Rúzsa Albert, Terényi Mária, Tóth Irén, Barna Károly, Jó Eleonóra, Mészáros Kiss János, Szabó Zoltán, Kovács Attila, Barna Erzsébet, Berényi Ernő, Lévai László, Szabó László, Mészáros Katalin, Mészáros Kiss Lajos és Lajcsák Erika. Rendező: Mészáros Kiss János. Az előadás este fél nyolckor kezdődik, jegyek a mozi pénztáránál válthatók 30 dináros áron. •i Üzent az egyik ismerősöm, hogy menjek el feléjük, be az ügyészségre, meg kellene nézni, mi van a vendéglőssel. — No, mi lenne? — Letartóztatták, öreg baj. Csak hírből ismertem a vendéglőst. Nagy híre volt a vendéglőjének, nagyobb, mint neki magának. Játékautomaták káprázatos villózása és telitalálatok csilingelése fogadta a vendéglőbe lépőt. Napközben ez volt a vendégcsalogató mézes madzag. Az esti órákban pedig a lányok. Sosem lehetett tudni, hogy a jelenlevő csábos teremtések közül ki alkalmazott, ki vendég, vagy valami harmadik, de lányok mindig voltak. És forgalom is. Ételkülönlegesség, italféleség tele erszényű ínyenceknek és jó étkű napszámosoknak egyaránt kapható volt a nap bármely szakában. Vádirat még nincsen, senki sem nyilatkozik az ügyben, a nyomozásra való tekintettel. Valami rosszul értelmezett titoktartási fegyelemből az illetékesek még azt sem szívesen köztik a törvényszéki tudósítóval, vagy pláne nem teszik közzé a sajtóban, ha valakit letartóztatnak. Pedig ez már olyan vizsgálati cselekmény, ami a nyilvánosságra is tartozik. A kocsmárost is így vitték el néhány hónappal ezelőtt. Nem titokban, de nem is közölték a lapok a hírt. A szóbeszéd tehát megindult. Sok szóbeszéd, aminek persze sok az alja. Mit mondanak ilyenkor a faluban? — Ilyen volt ő mindig — mondja a konkurrens kocsmáros. — Milyen? — A legokosabb. Mindig azzal kérkedett, hogy ő mindent el tud intézni. Csak röhögött rajtunk, ha nekünk nem ment valami. Azt mondta: „Nem tudjátok, hol van a zár nyitja.” Mindenkinek dirigált, mindenkit lekezelt. Tele volt ismerőssel az adóhivatalban, a felügyelőségen, a rendőrségen, a vágóhídon, a halastónál, a cigánytelep lakói között. Akárhol akármit akart, mindenütt volt egy embere, akinek csak üzent, és már intéződött is az ügye. Kissé értetlenül hallgatom az irigységtől, sőt talán a kárörömtől sem mentes véleményt. Hátbaj az, ha valakinek sok az ismerőse? — Az nem baj, csak ezek nem olyan egyszerű ismerősök voltak. Ki volt adva a rendelet, hogy tizenkettőkor be kell csukni. A felügyelők tőle tizenkettőkor jöttek ki. Addig ott ettek-ittak. A vendégek észre sem vették, hogy valaki hivatalból ellenőrzést végez. Egyenest hozzánk! Öt perccel múlt tizenkettő. Én ötszáz dinárt fizettem, mert nem volt lezárva a sank. Ő meg hajnalig nyitva tartott, és senki sem akarta észrevenni. Úgy vesszük, hogy vagy igaz, vagy nem, amit a másik vendéglős mond. De a bolhát elülteti a fülünkbe, s itt van a tény is, hogy amazt elvitték, folyik a vizsgálat ellene. — Maguk talán előbb is sejtettek valamit? — Kell itt sejteni? Nézze, aki úgy dobálja a pénzt, mint ő dobálta, az nem tisztességes úton szerzi. Bejött ide hozzánk és tényleg szórta. Belenyúlt a zsebébe és egy marék ezrest rántott elő. Repült a pénz az asztalokra, a földre, még mindenfelé. Mondom neki: mire való ez? Azt válaszolta, hogy én egy beszart ember vagyok. Nem vagyok való kocsmárosnak, azért nem megyek semmire. De hiába kérdeztem, hol szerzi be a borjúhúst, sose mondta meg, csak röhögött rajtam, hogy álljak oda a tehén farához, s ha jön ki a borjú, azonnal kapjam el a lábát, mert ha nem iparkodok, akkor az övé lesz az is. Sugárzott róla a geg, a nagy ész, nem lehetett vele egyenrangúan beszélni. Amikor elmondta a magáét, nem hallgatta meg a másik, embert, hanem már fordított a szón, s mást beszélt. Azt mondja ez a kocsmáros, hogy amaz nem tudta, mit kezdjen a pénzével. Honnan volt neki? Ő tartotta a kocsmát. A feleségének volt egy maximuma. Lehetett, mert törvényesen elváltak. Tovább is egy fedél alatt éltek ugyan, de ő megengedte magának, hogy nyílt titokként szeretőt tartson, akinek házat vett, s akinél gyakran időzött Az apósa is ott élt velük, annak meg kombájnt vett, kettőt is. A bátyjának birkanyájat vett, juhászt fogadott. A városban taxit tartott, persze nem az ő nevén, hanem egy gyerekkori pajtásának vette, az fuvarozott. Ő meg csak szedte a sápot mindegyiktől. — Egyszer megkérdeztem tőle, hogy tudja ezt csinálni. Nem fél? Azt válaszolta, hogy hülye vagyok. Hát nem veszem észre, hogy neki mindenki itt van! így mondta: itt. És a zsebére ütött. Ezért érkezik neki cement a legnagyobb ínségben, tud szerezni kávét akkor is, ha sehol sincs, járókép ki-be az országból, mintha diplomataútlevele volna, hozzá-viszi, amit gondol: rádióadóvevőt, játékautomatát, italt, élelmet, devizát. — S mi történt most? —e úgy látszik, tényleg mindenkit a zsebében akart tartani. A helybelieket sikerült is. Hanem valaki kimaradt. Valami más vidékről való ember. Nála is okosabb. Eljött hozzá két napszámos. Vagy fél évig laktak nála és dolgoztak éhbérért. A házkutatásnál meg kiderült, hogy nem az ő madzagon rángatott emberei voltak. Másnak is van esze. A kocsmán lakat van azóta. A vendégek messze elkerülik, még a törzsvendégek is, azok talán leginkább. Nem szeretnének tanúként a kilátásba helyezett bűnügyi főtárgyalásra menni. A konkurrens kocsmáros meg azt mondja: — Addig jár a korsó a kútra ... Tudnivaló volt, hogy ennek nem lesz jó vége. Amikor megvasalva vezették ki a házából, sírt, mint egy taknyos gyerek. Én nem láttam, de mindenki ezt beszéli. MATUSKA Márton Kúton a korsó Alkotmánybírósági tanácskozás az RTV-előfizetésről A Tartományi Tájékoztatási Titkárság kezdeményezte, hogy Vajdaság Alkotmánybírósága tanácskozás jellegű értekezletet hívjon össze az RTV-előfizetésről. Mint ismeretes, az előfizetés az egész ország területén a rádió- és televízió-szerkesztőségek fő bevételi forrása. Már régebb óta vita tárgya, hogy ily módon kell-e finanszírozni a hálózatot vagy más megoldást kell találni. Ilyen megoldásokra már több javaslat volt. Az egyik elképzelés szerint a tájékoztatási érdekközösség hatáskörébe kell utalni az RTV pénzellátását, s erre több megoldási lehetőség is van, de eddig még egyik sem mutatkozott elfogadhatónak. Olyan javaslat is elhangzott, hogy a rádió és a televízió rendes tevékenységének finanszírozására maradjon meg a mostani előfizetési rendszer, s ehhez társítani kell más eszközöket, amelyeket az érdekközösség közvetítésével kapnak meg, s amelyeket az érdekközösség járulék címén szed össze. Egy másik elképzelés szerint nem kell megtartani az előfizetést, hanem az érdekközösség gyűjtse össze az eszközöket, amelyek a jövedelemre kivetett járulék címén folynának be. Mivel az egész kérdés nemcsak Vajdaságra vonatkozóan vetődött fel, így nagy érdeklődés előzi meg a tanácskozást. (Tanjug) GYÓGYKEZELÉS KÜLFÖLDÖN Késik a megállapodás A jugoszláv egészségügyi közösségek szövetsége nemrég eljuttatta a köztársasági és tartományi közösségeknek a biztosítottak külföldi gyógykezeléséről szóló megállapodás tervezetét. Valószínűleg, júniusig fogják a megállapodást véglegesíteni és elfogadni, pedig még tavaly, az év közepe táján hozzáláttak meghozatalához. Mint ismeretes, a biztosítottak külföldi gyógykezeltetése a köztársaságok és a tartományok hatáskörébe tartozik, ez a megállapodás nem is szólna ebbe bele, csupán azért van rá szükség, hogy egységes kritériumokat hozzanak létre az egész országra vonatkozóan. Meg kell határozni, milyen esetekben küldhető valaki külföldi gyógykezelésre, milyen hosszú ideig tarthat a gyógykezelés, milyen egészségügyi dokumentáció szükséges hozzá, illetve kötelezővé kellene tenni, hogy a szükséges laboratóriumi és egyéb vizsgálatokat ne külföldön végeztessük, hiszen itthon is elvégezhetjük őket, s a beteget akkor küldjük, amikor mindez már rendelkezésükre áll. A külföldi gyógykezelés ugyanis köztudomásúan igen költséges és nagy szükség van a fokozottabb társadalmi ellenőrzésre. Amíg a megállapodás ilyen lassan készül, addig a külföldi gyógykezelésre fordított összeg évről évre mértéktelenül növekeszik. 1978-ban például 1067 jugoszlávot gyógykezeltek külföldön, s erre 136 millió devizadinárt kellett költeni. Egy évvel később a betegek száma már 1 1238, a szolgáltatásért fizetett összeg pedig megközelítette a 200 millió dinárt. Tavalyi adatokkal még nem rendelkezünk, bizonyos számítások azonban arra utalnak, hogy az előző évihez képest majdnem 50 százalékkal növekedett a költség. (Tanjug) Alkatrészhiány hátráltatja a tavaszi mezőgazdasági munkákat Az importra jóváhagyott eszközök csak csepp a tengerben Még tavaly ősszel, amikor csak beszélgettünk az idei tavaszi mezőgazdasági munkálatokról, igen gyakran hallhattuk, hogy a munkát nagyban akadályozni fogja az alkatrészhiány. Ahelyett azonban, hogy az elmúlt év végén vagy pedig mindjárt ennek az évnek az elején sikerült volna hathatós intézkedéseket foganatosítani, a helyzet nem javult jottányit sem, sőt a tavaszi munkák kezdetén, most mutatkozott meg igazán a baj. A mezőgazdasági gépgyártók és a gépek használói — gyakorlatilag a nagy mezőgazdasági szervezetek — között tartott nemrégi tanácskozáson elhangzott, hogy csupán Vajdaságban, Szlavóniában és Baranyában a mezőgazdasági szervezeteknek több mint 2000 gumiabroncsra lenne szükségük, hogy a mezőgazdasági nagytraktorokat használhassák. Emellett azonban egyre kifejezettebb a behozatali traktorok és kombájnok alkatrészeinek hiánya is. Az év elején körülbelül 120 millió devizadinárt hagytak jóvá alkatrész-behozatalra, ebből kellett volna fedezni a hiányt. Ez az összeg azonban csupán csepp a tengerben, ami abból is látszik, hogy hazánkban például körülbelül 150 000 traktort és más mezőgazdasági gépet üzemeltetnek a mezőgazdasági munkaszervezetek. A külföldi szabadalmak alapján gyártott hazai mezőgazdasági gépek alkatrészeinek hiánya is nagy, mert nem tudnak elégalkatrészt vásárolni maguknak, helyettük ezt a kereskedelmi szervezetek teszik meg, jóllehet meglehetősen tisztességtelen módszerekkel. A tanácskozás egy felszólalója ezt azzal illusztrálta, hogy az elmúlt két hónap folyamán némely általuk importált alkatrész eredeti árának négyszeresére drágult meg. Az általános alkatrészhiányban igen sokan a zavarosban halásznak, a mezőgazdasági munkaszervezetek pedig gyakran olyan helyzetben vannak, hogy kénytelenek nem érdeklődni az árak iránt, csak fizetnek, ha kapnak. Nemcsak az importált alkatrészekkel van azonban baj, hanem a hazai készítményekkel is, így például igen gyakran emlegetik az új belgrádi gép- és traktorgyár magatartását. Ez a gyár ugyanis ígéretet tett arra, hogy az év első két hónapjában több mint 4500 kis- és középméretű traktort szállít le a hazai vásárlóknak, ígéretét csak félig teljesítette, azzal érvelve, hogy a gyár kooperánsai nem tettek eleget kötelezettségüknek. Ez az érv elfogadható lenne, ha nem tudnánk, hogy az új belgrádi gépgyár azt várja, hogy megdráguljanak a készítményei. A zimonyi Zmaj gépgyár még ennél is elfogadhatatlanabb utat választott: teljesen szünetel a kombájnleszállítás, mert hamarosan emelkedni fog a kombájn ára. Emellett tudni kell azt is, hogy a Zmaj alkatrész kínálata a téli hónapokban igen-igen lanyha, jóllehet akkor igen sok mezőgazdasági munkaszervezetben vásárolnának és felszerelnék őket, mert ilyenkor van rá a legtöbb idejük. A fentiekhez fűzzük hozzá még azt is, amit szintén sokat hallhatunk: hiánycikk a műtrágya és sok vetőmag is, s mindezt tudva érthető a mezőgazdasági szakértők tartózkodó magatartása, amikor a tavaszi munkálatokról kell becslést készíteniük. Mindebből úgy tűnik, hogy a korábbi hibákon nem okultunk, s félő, hogy ennek kárát aratáskor fogjuk látni. (Tanjug) A létfenntartási költségek növekedése A Szövetségi Statisztikai Intézet közlése szerint a létfenntartási költségek februárban 3,5 százalékkal növelkedtek. A folyó év első két hónapjában a lakosság pénzek kiadásai átlag 11,1 százalékkal növelkedtek, a létfenntartási költségek pedig februárban a tavaly februárihoz viszonyítva 40,5 százalékkal. Legnagyobb volt a költségnövekedés a dohányáru és a szeszes italok esetében: 6,1 százalék. Az ipari áru árának emelkedése 4,5 százalék, a személyi higiéniáira és az egészségre fordított költségek pedig 3,4 százalékkal növekedtek. (Tanjug)