Magyar Szó, 1981. április (38. évfolyam, 104-118. szám)
1981-04-16 / 104. szám
2 MAGYAR SZÓ KÜLPOLITIKA Az albán és usztasa szélsőségesek közös tüntetései Szervezett jugoszlávellenes provokáció néhány nyugateurópai városban és Washingtonban Az albán és usztasa szélsőségesek néhány csoportja pár nappal ezelőtt a Nyugaton újból hallatta hangját, kifejezetten jugoszlávellenes jelszavakat és követeléseket hangoztatva. A Tanjug és több külföldi hírügynökség jelentése szerint a jugoszláv emigráció e szélsőséges körei, amelyek tulajdonképpen a múlt háborúban vereséget szenvedett fasiszta erők maradványai, közös tüntetéseket szerveztek néhány nyugat-európai városban és Washingtonban. Habár nyilvánvalóan szervezett jugoszlávellenes provokációról volt szó — s kapcsolatban állt a nemrég történt kosovói eseményekkel — a tüntetések méretei csaknem jelentéktelenek voltak. A jelszavak és transzparensek világosan utaltak a tüntetések lényegére és céljaira, valamint arra, hogy az usztasa és albán szélsőségesek közös nyelvet találtak. A jelszavak hasonlóak voltak azokhoz, amelyeket Kosovón az ellenforradalmi elemek, valamint a tiranai sajtó hangoztatott, támogatván Jugoszlávia és az albán nép ellenségének vandalizmusát. Jugoszlávia, az ország nemzeteinek és nemzetiségeinek testvérisége és egysége és hazánk területi integritása ellen irányuló jelszavak voltak ezek. Washingtonban például a következő jelszavakkal tüntettek: „Felszabadítani a jugoszláviai al-bánokat a kommunizmus alól”, „Ellene vagyunk bármilyen Jugoszláviának”, a tüntetések során osztogatott röpcédulák pedig egy sor dezinformációt tartalmaztak a kosovói eseményekről. Hasonló jelszavakkal tüntettek Frankfurtban és Brüsszelben is. A belga hatóságok engedélyezték ezt a jugoszlávellenes tüntetést a „szabad véleménynyilvánításra” hivatkozva. Az ottani tévé közölte egy „kommunistaellenes szervezet”, illetve az albán szélsőségesek egy csoportja vezetőjének kijelentését, aki Kosovónak Albániához való csatolásáért szállt síkra. Bernben hasonló jugoszlávellenes összejövetelt szerveztek, de Svájcban nyilvánvalóan nem sikerült elég részvevőt toborozniuk, s ezért a franciaországi, belgiumi és nyugat-németországi jugoszláv emigráció legreakciósabb köreiből siettek néhányan „segítségükre”. (Tanjug) Mijatovic jókívánságai a dán királynőnek Cvijetin Mijatovic, a JSZSZK Elnökségének elnöke az államelnökség nevében tegnap szívélyes üdvözletét intézte II. Margit dán királynőhöz születésnapja és Dánia nemzeti ünnepe alkalmából. Cvijetin Mijatovic további sikereket kívánt a dán népnek, s kifejezte reményét, hogy a jövőben is mélyül a jugoszláv—dán hagyományos barátság és együttműködés. (Tanjug) THATCHER DELHIBEN A két miniszterelnökasszony tárgyalásai Margaret Thatcher brit kormányfő tegnap négynapos hivatalos látogatásra Indiába érkezett. Indira Gandhi miniszterelnökkel tárgyalásokat folytat a nemzetközi viszonyokról, India és Nagy-Britannia gazdasági együttműködéséről. A két miniszterelnök-asszony tárgyalni fog olyan időszerű kérdésekről is, mint Afganisztán, Pakisztán és az Indiai-óceán térségében való katonai jelenlét fokozódása. A brit kormányfő ma előreláthatólag beszédet mond az indiai parlament rendkívüli ülésén. Crocker Pretoriában Chester Crocker, az afrikai kérdésekben illetékes amerikai külügyi segédtitkár afrikai körútja során Pretoriába érkezett. Crocker 11 afrikai országba látogat el. Építő jellegűeknek nevezte kenyai, tanzániai, zambiai, zimbabwei, mozambiki és szváziföldi megbeszéléseit. (AFP) IRAKI—IRÁN! KÉRDÉS Kibékíthetetlen ellentétek Folytatódnak a harcok — A nemzetközi erőfeszítések eredménytelenek maradnak Teherán és Bagdad hajthatatlansága miatt Irak és Irán továbbra is hajthatatlan álláspontot képvisel, s nem fogadja el a nemzetközi közösségnek az ellenségeskedés megszüntetésére tett erőfeszítéseit. A helyzet továbbra is igen bonyolult, a hadban álló felek hírügynökségei, az iraki INA és az iráni PARS távirati iroda tegnap jelentette, hogy a háború 205. napján a hadszíntér több szakaszán folytatódtak a harcok, heves tüzérségi összecsapás bontakozott ki kedden a khuzisztáni fronton, Abadan, Dizful, Ahwaz térségében, sok áldozat esett, mindkét fél több mint 120 katonája életét vesztette. Szaddam Husszein iraki elnök a kabinet tegnapelőtti ülésén megismételte, hogy hazája milyen feltételeket szab a csaknem hét hónapja folyó háború megszüntetésére. Követeli, hogy Irán ismerje el „vízre és területre” való jogát. Az INA jelenti, hogy Husszein megfogalmazása a Shatt al-Arab folyó feletti teljes szuverenitásra, a jelenlegi háborúban elfoglalt többi területre vonatkozik. Az államfő kijelentette, nincs olyan erő, amely megtörheti Irak népének akaratát, hogy „tisztességes és szabad életet teremtsen, magának”. Az AP hírügynökség jelentése emlékeztetett arra, hogy Irán elvetette a háború megfékezésére tett összes nemzetközi közvetítési erőfeszítéseket, előfeltételként szabva meg, hogy Irak feltétel nélkül vonja ki csapataiit az elfoglalt területekről. Irán kedden felkérte az iszlám jószolgálati küldöttséget, teljesítse kötelezettségét, nevezze meg az „agresszort”, azzal vádolva Habib Shatit, az iszlám küldöttség tagját, hogy támogatja Szaddam Husszein elnököt. Az iráni külügyminisztérium közleménye ugyanis azt állítja, hogy Habib Shati az iráni repülőgépek április 4-i támadása alkalmából nemrégiben adott interjújában úgy ítélte meg, hogy „Irán tette meghosszabbítja a háborút”. A teheráni kormány szerint a nyilatkozat „egyrészt rávilágít Shaii jellemére, másrészt pedig támogatja Szaddam Husszeint az igazságtalanság és a bűntény elkövetésében”. A teheráni kabinet úgy véli — áll a közleményben —, hogy az iszlám mozgalomnak haladéktalanul ismertetnie kell álláspontját, Szaddam Husszein védelmezése „a muzulmánokszámára időveszteség, pénzfecsértés”. Ж győzelemig Arafat beszéde a palesztin parlament ülésén A jelenlegi válságos, veszélyes időszaban az arab nép, a Közel- Kelet, a világ számára nincs sem megoldás, sem stabilitás, sem biztonság a palesztin nép jogainak elismerése és az olyan palesztin állam megalakítása nélkül, amelynek Jeruzsálem lesz a fővárosa. Az előbbieket Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője szögezte le a Palesztin Nemzeti Tanács kedd esti damaszkuszi ülésén. Háromórás beszédében kinyilvánította, hogy a forradalom a végső győzelemig tart, minden olyan eszközt alkalmaznak, amelly a leigázott nép jogában áll. A palesztin mozgalom politikájáról szólva Arafat kifejtette, hogy mozgalma kész együttműködni mindenkivel, elfogadja az összes építő jellegű kezdeményezést, ám a palesztinok nem mondanak le felszabadítási harcukról. Úgy ítélte meg, hogy egyes arab rezsimek eltávolodtak saját nemzetüktől, katonai támaszpontot adtak Washingtonnak, amely terroristának nyilvánította a palesztinokat. Szégyenteljesnek nyilvánította, hogy Reagan elnök a forradalom részvevőit terroristáknak bélyegzi meg, fogadja Izrael képviselőit, s engedélyezi nekik, hogy folytassák a palesztinok és Libanon ágyúzását. Emlékeztetett arra, hogy a palesztinok harca már 17 éve tart. Hozzáfűzte, a PFSZ a palesztin nép egyedüli képviselője, nem híve a háborúnak, ám rákényszerítették a harcra. Előtérbe helyezte, hogy a PFSZ-t világszerte elismerték, kulcsfontosságú szerepet tölt be az el nem kötelezettek mozgalmában, az arab országok rabati csúcsértekezletén a PFSZ- t elismerte a palesztin nép törvényes képviselőjének. Felidézte Tito elnökkel való találkozóit. Elmondta, hogy annak idején Tito elnök felhívta a figyelmét, hogy legyen óvatos. Emlékeztette arra, hogy Tito feltevése helyénvalónak bizonyult, mert két és fél hónappal később kitört aháború Libanonban. (Tanjug) Jasszer Arafat A NATO gyorshadtestének manőverei Április 27-e és május 18-a között Északkelet-Olaszországban tartják a NATO gyorshadtestének manővereit. A NATO együttes katonai parancsnoksága bejelentette, hogy a gyakorlatokban 3000 belga, nyugatnémet, brit, olasz és amerikai katona vesz részt. A három hétig tartó hadgyakorlatok során igyekeznek felmérni, mennyire hatékony a NATO európai gyorshadtestének parancsnoksága, miként tudja vezényelni ezeket a rendkívül mozgékony egységeket. Michael Reynolds vezérőrnagy, a brit szárazföldi csapatok parancsnoka vezényli majd a szárazföldi egységeket, Basilio Cottone vezéralezredes, az olasz légierők parancsnoka pedig a gyorshadtest részét alkotó belga, olasz és brit légierő egységeit. (AP) Ellentéten ez alaplépemmel és folyamattal A budapesti Kossuth rádió kommentárja kapcsán A több mint két évtizede a kölcsönös méltányolás, a belügyekkel való be nem avatkozás elvének maradéktalan tiszteletben tartása alapján gondosan fejlesztett jugoszláv-magyar kapcsolatok napjainkban igazán jószomszédinak, barátinak értékelhetők, amelyeket különösebb mértékben semmi olyan sem terhel meg, ami a viszonyok megtorpanásához vezetne vagy félreértésre, viszályra adna okot. Ennek keretében ugyanilyen fontos, hogy a legmagasabb rangú jugoszláv és magyar vezetők beszédeikben, jó néhány közös okmányban több ízben kölcsönösen, világosan és őszintén kinyilvánították törekvésüket, hogy a két ország, a két párt továbbra is szüntelenül fejleszti az együttműködést, s újabb formákkal, tartalommal gazdagítja. S mivel a dolgok így állnak, egyáltalán nem meglepő, ha bennünket — a legenyhébben fogalmazva — mindig kellemetlenül érint, ha aszomszédos Magyarország valamelyik tömegtájékoztatási eszközében hellyel közze olyan cikk, kommentár vagy valamilyen más sajtótermék jelenik meg, amely tartalmával, üzenetével, törekvésével és hangnemével szemet szúróan eltér a jugoszláv—magyar kapcsolatok általános alakulásától és hangvételétől. Bennünket nemrégiben — nem első esetben, ám mindenképpen a legkellemetlenebbül meglepett bizonyos Nyárádi Péter Jugoszlávia új ötéves fejlesztési tervének elfogadásával kapcsolatos átfogó kommentárja, amelyet a budapesti Kossuth rádió sugott, s amely ellentétben áll nemcsak a két ország kapcsolatainak légkörével, hanem az újságírók magatartásának mércéivel is Magyarországon, mint olyan országban, ahol fejlett a zsurnalisztika, s jó újságírók vannak. Különösen két dolog érthetetlen Nyárádit kommentárjában: először is az a mód, ahogyan tolmácsolta, valójában átszabta Cvijetin Mijatovićnak, az államelnökség elnökének Nišben elhangzott beszédének egy részét, továbbá következtetése, amelyben kijelölte, javasolta a jelenlegi gazdasági nehézségekből való kiutat. Nézzük, pontosan miről is van szó. Mijatovic elvtárs az említett beszédében a stabilizációs folyamat feladataival, megoldásával foglalkozva, elítélve az önigazgatásellenes felfogást, az alábbiakat szögezte le: „Az önigazgatásellenes logika a megoldást egyrészt kizárólag az adminisztratív inézkedésekben, az állam beavatkozásában, másrészt pedig a tőkés típusú liberális koncepciójában látja, függetlenül attól, hogy a mi gyakorlatunk és a világ gyakorlata egyaránt cáfolja az egyiket és a másikat is”. Nyárádi szerint azonban Cvijetin Mijatovic állítólag azt állította, hogy „vannak emberek, akik követelik az állam erélyes, haladéktalan beavatkozását, s olyanok is, akik éppen ellenkezőleg, szorgalmazzák a tőkés típusú piacgazdálkodást” — csak ezt, semmi mást, egy szóval sem említve, hogy az önigazgatásellenes logika híveiről van szó, s hogy a mi gyakorlatunk és a világ gyakorlata cáfolja az egyiket és a másikat is. Nem igényel túl nagy erőfeszítést annak megállapítása, hogy Nyárádi miért éppen így szabta át az államelnökség elnökének egyik gondolatát: egyszerűen csak ez, a megcsonkított változat felelt meg nemcsak a jelenlegi jugoszláv gazdasági helyzetre, hanem az e helyzetből való kiútra vonatkozó eleve meghatározott látásmódjának. Szemmel láthatóan megkísérelte, hogy hallgatóinak azt a benyomást sugallja, hogy nehézségekkel találva szembe magukat, a megoldást kutatva a jugoszlávok megoszlottak egyrészt az állam haladéktalan, erélyesebb beavatkozásának, másrészt pedig a tőkés típusú piacgazdálkodás híveire, s íme, mind kevésbé veszik fontolóra az önigazgatási megoldásokat, annál inkább, mivel Nyárádi ismét tisztességtelenül kiragadta Mijatovic elvtárs beszédének egy mondatát : „az országban és külföldön sokan úgy vélik, hogy az önigazgatás okolható a gazdasági nehézségekért”. Jugoszláviában tartózkodva — ha egyáltalán járt nálunk — Nyárádi meggyőződhetett arról, hogy Jugoszlávia nem készül semmilyen fordulatra, sem az állami beavatkozás erősítésének, sem a tőkés típusú piacgazdálkodás irányában, hanem éppen ellenkezőleg, következetesen tökéletesíti az önigazgatást, mint saját szocialista demokráciájának eredeti formáját. Őt azonban nyilvánvalóan nem érdekelte az igazság, hanem erőfeszítéseket tett, hogy tudatosan kiragadva az adatokat a jugoszláv tájékoztatási eszközökből, dokumentumokból, elferdítve a jugoszláv vezető beszédének egymondatát, vagy töredékét, alátámaszthassa tézisét, hogy a helyzetből a kiút csak az állami beavatkozás fokozásával tárható fel. Végső soron nem is leplezte állásfoglalását, noha igyekezettárnyaltan tálalni. Nyárádi ugyanis kommentárjának befejező részében hangsúlyozta: „Jelenleg kérdés, milyen mértékben valósulnak meg a jugoszláv tervek, mert a jugoszláv gazdaságban hatályban levő megegyezés rendszere túl nagy teret hagy, hogy mindenki elsősorban saját érdekeit érvényesítse, s a szankciók rendszerint elmaradnak, mivel a központi vezetőség erre nem rendelkezik megfelelő befolyással.” Valójában ez tézisének a váza: p. nehézségek csak a központi hatóságok befolyásának növelésével, tehát az állami beavatkozás erősítésével oldhatók meg. Mivel nem hisszük, hogy maga Nyárádi is meg van győződve róla, hogy az általa szorgalmazott elképzelésnek két milyen esélye is van Jugoszláviában, legalább két kérdést kell hozzá intéznünk: — Hol, mikor és miért érezte annak szükségét, hogy meggyőzze hallgatóit, hogy az egyedüli igazi kiút a központi hatóságok erősítése, az állami beavatkozás fokozása?• Valamilyen példával bizonyítani tudja-e, hogy nincs probléma ott, ahol erős a központi hatalom? A centralizmusról szerzett tapasztalatunk másmilyen. S nemcsak a miénk másmilyen. Milorad STEVANCEV (Újvidéki Televízió) 1981. április 16., csütörtök A JKSZ KB Elnökségének távirata a Kubai KP Központi Bizottságához A Kubai KP megalakításának évfordulójának alkalmából a JKSZ KB Elnöksége a Kubai KP KB-hez intézett üdvözlő táviratában további sikereket kívánt a szocialista országépítéshez, a baráti kubai nép sokoldalú fejlődéséhez. A JKSZ KB Elnöksége kifejezte meggyőződését, hogy a JKSZ, a Kubai KP és a két el nem kötelezett ország együttműködése és kapcsolatai a jövőben is sikeresen fejlődnek népeink, a béke, a szocializmus, az el nem kötelezettség mozgalma erősítésének javára. (Tanjug) A STATE DEPARTMENT TÁJÉKOZTATÓJA Az USA aggodalmának adott hangot Szovjet hadihajók látogatása Kubában A State Department kedden este tájékoztatót adott ki, miután három szovjet hadihajó és egy tartályhajó egy kubai kikötőbe érkezett. Az Egyesült Állmok emiatt aggodalmánakadott hangot. Dean Fischer,a State Department új sajtószóvivője első hivatalos fellépése alkalmával kijelentette: a szovjet hadihajók látogatása újabb feszültséggócot okozhat a térségben, s „a Szovjetunió valamennyi arra irányuló kísérlete, hogy fokozza befolyását a középamerikai és a Karib-tengeri térségben egyszersmind növeli a nemzetközi feszültséget”. Fischer hozzátette, hogy Fidel Castro 1959. évi győzelme után szovjet hadihajók most tesznek huszadszor látogatást Kubában. Legutóbb 1979 augusztusában jártak ott. (AFP) Brazília tiltakozik Biggs kiadatása miatt A brazil kormány tiltakozást nyújtott be a barbadosi hatóságokhoz, mert Bridgetown úgy döntött, kiadja Nagy-Britanniának Ronald Biggset, az angliai postavonatrablót, akire még 28 évi börtönbüntetés vár. Hivatalos forrásokra hivatkozva egy AFP-jelentés arról számolt be, hogy a brazil kormány tiltakozó jegyzékét máris átadták a barbadosi külügyminisztériumnak. A brazil hatóságok ugyancsak kérték Biggs kiadatását.