Magyar Szó, 1981. november (38. évfolyam, 301-328. szám)

1981-11-01 / 301. szám

p­f 2 Kü^0[ ПЖА Vajdasági kiütök fellépése Svédországban (Különtudósítónk telexjelentése) Malmö, október 31. _ Nagy szeretettel és körültekin­téssel fogadták itt Svédországban tartományunk költészetének ki­emelkedő egyéniségeit az itt dol­gozó jugoszláv vendégmunkások és gyermekeik. A rövid, de tar­talmas svédországi tartózkodás so­rán Fehér Ferenc, Miroslav Antic, Rade Obrenovic és Milorad Mikos több városban is találkozott az itt élő és dolgozó jugoszlávokkal. Az elmúlt három nap során a művészek találkoztak a Maknő­­ben, Halmalndban, Helsingborg­­ban, Billesholmban, Göteborgban élő és, dolgozó munkásokkal, gye­rekeikkel, ezenkívül előadást tar­tottak a malmöi Pedagógiai Aka­démia szlavisztikai tanszékén is. A fenti találkozásokon kívül Ipacs József, a Szocialista Szövetség Tartományi Választmánya külföl­dön dolgozó jugoszláv polgárok ügyeivel foglalkozó bizottságának elnöke részt vett a Malmától mintegy 360 kilométerre levő Hulsfred Május 1. elnevezésű ju­goszláv klubjának évi közgyűlé­sén. Holnap a küldöttség tagjai ta­lálkoznak a malmöi Vuk Karadžić klubban az ott dolgozó honfitár­sainkkal, gyermekeikkel és taná­raikkal. Ez lesz az utolsó fellépé­sük Svédországban. A vendégművészek fellépését különben mindenütt nagy érdek­lődés előzte meg. Pénteken este Halmasadban például több mint száz dolgozónk — főleg vajdasá­giak — előtt zajlott le a műsor. Ipacs József, a küldöttség vezető­je beszélt a hazatérés megszerve­zésének egyes kérdéseiről, különös tekintettel az elhelyezkedésre, a találkozón részt vett Svetozar Djurovic, hazánk malmöi konzul­ja is. A hideg, szeles, esős időben, az itteniek szerint korán kezdődő svédországi télben — egy itt dol­gozó honfitársunk szavait idézve — a vendégművészekkel való ta­lálkozás egyben a szülőfölddel való meleg szeretettől áthatott ta­lálkozást is jelentette.­­ KIS IMRE Ferenc Letartóztatások Egyiptomijait Az egyiptomi biztonsági erők eddig vai isz­am lundamentanssal tartóztattak le. Azzal­­ vádoljam őket, hogy részt vettek Anvar el Szadat egyiptomi elnök meggyil­kolásában és az egyiptomi állam elleni összeesküvésben. A letar­tóztatottak vallomásai arra utal­nak, hogy az iszlám fundamenta­listák többek között tervbe vették a bankok és a börtönök elleni támadások egész sorozatát, hogy kiszabadítsák a velük azonos nézeteket valló bebörtönzötteket. Azt állítják róluk, hogy a hata­lom átvétele után iráni mintára forradalmat akartak kirobbanta­ni más arab országokban is. (UPI) SaLVADOR Ismét meghosszabbították a rendkívüli állapotot A salvadori junta még egy hó­nappal meghosszabbította a múlt év márciusában kihirdetett rend­kívüli állapotot. San Salvadorban közölték, hogy a rendkívüli álla­pottal előirányzott intézkedések nem vonatkoznak néhány olyan párt tevékenységére, amely beje­lentette részvételét a jövő év márciusára kiírt parlamenti vá­lasztásokon, amelyekkel a junta az ország „demokratikus kitárul­kozását” szeretné jelezni. A fel­kelők és más oppozíciós szerve­zetek elvetették a választásokat, követelték a salvadori válság át­fogó politikai megoldását, mert ez az előfeltétele a valóban szabad választásoknak is. Már maga a rendkívüli állapot meghosszabbítása is az országban uralkodó helyzetről tanúskodik. A múlt év eleje óta a becslések szerint, mintegy 32 000 ember ve­­szítette életét, java részük a jobboldali halálosztag áldozata­ként. Ugyanakkor országszerte folytatódnak a harcok a felkelők és a katonaság között, a katona­ság a fegyverbeli fölény ellenére sem képes uralni a helyzetet. (UPI) MAGYAR SZÓ 1981. november 1., vasárnap Kraigher távirata Bendzsedid Sadlihoz Sergej Kraigher, a JSZSZK El­nökségének elnöke az államelnök­ség nevében üdvözlő táviratot küldött Bendzsedid Sad­­­inak, Al­géria elnökének az algériai forra­dalom évfordulója alkalmából. To­vábbi sikereket kívánt az ország­építésben. Meggyőződését fejezte ki, hogy a jugoszláv—algériai igen termé­keny és sikeres bilaterális kapcso­latok és együttműködés a jövő­ben még szerteágazóbban fejlődik majd. Hangsúlyozta, hogy a két ország a többi el nem kötelezett országokkal együtt az el nem köte­­lezettség politikájának következe­tes érvényesítésére fog törekedni. (Tanjug) TÁRGYALÁSOK NAMÍBIA SORSÁRÓL öt nyugati ország: az USA, Nagy-Britannia, Nyugat-Németor­­szág, Franciaország és Kanada küldöttsége, amely az úgynevezett kontaktcsoportot alkotja, befejezte tárgyalásait a namíbiai belső pár­tok képviselőivel és Botswanába, valamint Zimbabwébe utazott. A kontaktcsoport dokumentuma alkotmányozó nemzetgyűlés létre­hozását j­avasolja, valamint az el­ső namíbiai alkotmány alapelveit. A nyugati országok ezt kiinduló­pontnak tekintik a Namíbia füg­getlenségéről szóló további tárgya­lások szempontjából, az ENSZ tervének keretében, a Biztonsági Tanács 1978. évi 435. határozata értelmében. A kontakcsoportnak a tárgya­lásokra vonatkozó határozatát Sam Nujoma, a SWAPO elnöke erélyesen elítélte, ezt a lépést Na­míbia dél-afrikai megszállásának elismeréseként minősítette. Luandát jól értesült körök sze­rint a kontaktcsoport küldöttségé­nek afrikai látogatása után min­den bizonnyal csúcsértekezletet tartanak a frontvonal országai: Angola,­ Botsiwana, Mozambik, Zambia, Zimbabwe, Tanzánia és a SWAPO képviselői. Ez a csúcsér­tekezlet, a jelek szerint, közös vá­lasz lesz a kontaktcsoport doku­mentumára. (Tanjug) Nem szűnik a dél-afrikai hadsereg rémuralma Namíbiában Antigua mától függ­etlen állam Antigua karibi szigetállam, az egykori brit gyarmat mától füg­getlen állam. Csaknem 350 évi brit közigaz­gatás és a Commonwealth-ben való 14 évi autonóm belső köz­­igazgatás után az új állam a tavaly decemberben Londonban kötött megállapodás alapján jön létre. Az új független államhoz há­rom sziget tartozik, a lakatlan Bedonda, a mintegy 2000 lakost számláló Barbuda és A­ntigua, ez utóbbiról kapta az állam a nevét. Az ország 440 négyzet­kilométeren terül el, összesen 80 000 lakosa van. Az őslakók zömmel az egykori afrikai rabok leszármazottai, de van brit, por­tugál, libanoni és szíriai szár­­mazású lakosa is az országnak. Számos gazdasági probléma súlyosbítja az új ország helyze­tét, a lakosság majdnem 20 szá­zaléka munkanélküli. A fő ipar­ág a cukorgyártás, az utóbbi időben azonban az idegenforgalom fellendítésére helyezik a hang­súlyt, a kormány ebben látja a munkanélküliség enyhítésének módját. Cornwall Bird konzervatív kormányának ellenzéke a Ro­bert Hall vezette laburista moz­galom és az MPB, a barbudai népi mozgalom, amely a nép tá­mogatását élvezi. (Reuter) Szaúdd-Arábia korlátozza a kőolaj-kitermelést Szaúd-Arábia a jövő hónaptól napi 8,5 millió barrelre korlátozza a kőolaj-kitermelést, közölte Ja­­mani szaúd-arábiai kőolajügyi miniszter Genfben. A Reuter hír­­ügynökség szerint , Szaúd-Arábia az idén augusztusig naponta több mint 10 millió barrel kőola­jat termelt ki, szeptemberben pe­dig mintegy 9 millió barrelre csökkentette. CSÁD! BONYODALMAK MEGVÁLTOZOTT SZEREPKÖRBEN Újabb fordulatot jelent Goukoung Oueddi Líbia-barát kor­mányának tegnapelőtt éjjel hozott határozata, hogy lemond a „baráti segélyről” és kéri Líbiát, december 31-éig teljesen vo­nuljon ki Csád területéről. Nem lehet tudni, hogy ez a 15 évig tartó polgárháború végét je­lenti-e, vagy csak egy újabb moz­zanata. A ndjemenai miniszterta­nács felhívása azután hangzott el, miután Mitterrand kormánya sík­­raszállt a pánafrikai csapatok tö­mörítéséért, amelyek a felkínált francia fegyverrel „szavatolnák Csád biztonságát és szuverenitá­sát”. Ezzel kapcsolatban el kell mondani, hogy Goukoung Oueddi egy évvel ezelőtt segítségül hívta a líbiaiakat, mert Giscard d’Es­­taing kormányának szerepvállalása komolyan veszélyeztette. Ha ,az ügy ennyire bonyolult és a szerepkörök így megváltoztak, legalábbis látszólag, akkor nyil­vánvaló, hogy a meglepetéseknek sincs vége, tehát az sem meglepő, hogy az eddig igen haragos szom­szédok, mindenekelőtt Szudán és Egyiptom, elsőként üdvözlik Goukouny határozatát. Washington kedvező értékelé­seivel egyidejűleg Bub­ros Gáli egyiptomi külügyminiszter kije­lentette, teljesen nyilvánvaló, hogy Goukouny határozata megszünteti Csád külső és belső problémáit. Ezek a problémák akkor kezdőd­tek, amikor Franciaország „vissza­tért” az épp dekolonializált Csád­­ba, és hol az egyik, hol a másik frakciónak nyújtott támogatást. Az egyes afrikai országok, zömmel a francia nyelvterülethez tartozók szerint ez az egy évig tartó líbiai segítséggel folytatódott, amelyet több afrikai csúcsértekezleten is elítéltek és közvetve az Afrikai Egységszervezet Nairobiban meg­tartott legutóbbi csúcsértekezletén is. (Tanjug) Goukoung Oued­.i Amerikai és dél-koreai repülők a Koreai NDK felett A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hivatalos hírügynök­­­­sége jelentette, hogy­ két nappal­­ ezelőtt amerikai és dél-koreai re- I­pülőgépek megsértették a Koreai ■ NDK légiterét.­A légitérben két F—5A vadászbombázó hatolt be, ez a legújabb incidens, valamint az a tény, hogy az amerikai I­SR—71-es kémrepülőgépek állandó­­­­an az ország felségvizei felett cir­­­­kálnak, megsérti a Koreai NDK szuverenitását és a koreai népnek a béke megteremtésére és az or­­­­szág békés egyesülésére irányuló óhaját. (Tanjug) Ismert problémák újabb változatban Három hónapi szünet után a múlt héten Madridban folytató­dott a magas szintű tanácskozás, amelynek célja — a helsinki értekezletet folytatandó — előmozdítani az európai biztonság és együttműködés ügyét. Köztudomású, hogy a madridi európai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet hónapokon át nagy nehézségekkel küszködött, érdemi megoldás nem születhetett és ezért a 35 ország képviselői úgy döntöt­tek, hogy a nyári szünetet ki­használva, illetve megtoldva, ké­sőbbre halasztják a tanácskozás zárószakaszának megkezdését. Ezt az időt konzultációkra fordították, amelyeknek célja közelebb hozni egymáshoz a nézeteket, illetve olyan áthidaló javaslatokkal elő­állni, amelyek lehetővé teszik az európai béke és biztonság sza­vatolására vonatkozó tárgyalások sikerét, a helsinki értekezlet zá­róokmányából eredő feladatok megvalósítását. A háromhónapos szünetnek vé­ge, Madridban ismét benépesedett az ülésterem , a jelekből ítélve azonban épp olyan légkör jellem­zi az eszmecserét, amilyenben nemrég megszakadt. Alapjában véve megint csak a már korábbról ismert problémák merültek fel, amelyek közül az első helyre kívánkozik a tömb­­konfrontálódás. Amerika és a Szovjetunió fődelegátusai múlt he­ti felszólalásukban mit sem vál­toztattak mondandójuk lényegén, azaz folytatták az egymás elleni vádaskodásokat. Ezzel egyidejű­leg az európai semleges és el nem kötelezett országok képviselői igyekeztek építő jelegűen hozzá­járulni a tanácskozás vitájához, rá­mutatva arra, hogy egységes állás­pontok és szükségletek alapján ke­ressenek kiutat a nézeteltérésekből. Azok a semleges és el nem köte­lezett országok záróokmány-ter­vezetének szellemében kíséreljék meg tető alá hozni a madridi ta­lálkozót. Természetes, hogy erre a dokumentumra hivatkoznak, hi­szen a szünet előtti vitákban már kidomborodott, hogy ez a legelfo­gadhatóbb kiindulópont a helsinki záróokmány életre hívásához. Említettük, hogy ismét a tömb­­­konfrontálódás jegyében zajlik a madridi tanácskozás. Tudjuk azt is, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet egyet­len eddigi szakaszában sem volt annyira kifejezett a tömböknek az a törekvése, hogy nyomást gyakoroljanak más országokra, mint a madridi értekezlet mosta­ni menetében. Nyilvánvaló, hogy a tömbök teret akarnak szerezni maguknak ahhoz, hogy a helsinki határozatok alapján a saját érde­keiket szavatolhassák a béke, a biztonság és az együttműködés folyamatában. Mivel Madridban most nem csupán­ a béke és az együttműködés folyamatának ki­bővítéséről van szó, hanem arról is, hogy a béke és az együttműkö­dés új tartalommal is bővül, a katonai dimenzióval, ennek kere­tében pedig az európai leszerelés­sel is, a nyomás növekedett, mert a nagyhatalmak is tudatában van­nak, hogy a leszerelési tárgyalá­sok megkezdése nem tűr halasz­tást. Éppen azért azonban előállott egy helyzet, amely nem ritkítja ugyan párját a nagy nemzetközi tanácskozások történelmében, de jellemző a jelen pillanatra: Mad­ridban szemtanúi vagyunk a tömbkonfrontálódásnak, tehát a szemlélőnek óhatatlanul az a be­nyomása, hogy a béke és a biz­tonság szekere ismét kátyúba ju­tott. Alapjában véve azonban, minden negatívum ellenére, Wa­­shngton és Moszkva egyaránt óhújtja a madridi tanácskozás si­keres befejezését, és azt, hogy ezen az értekezleten érdemi ha­tár­oza­tok szülessenek.­­ Ez annál inkább fontos szá­mukra is, mert küszöbön állnak a két nagyhatalom közötti meg­beszélések az európai atomfegy­verek korlátozásáról, ugyanakkor Nyugat-Európában nőt­ten ne az elégedetlenség az atom­fegyverek tárolása és amiatt, hogy a félelem egyensúlya a jö­vőben is meghatározója legyen a nemzetközi viszonyoknak. Ha a madridi tanácskozás a kétségtelenül nagy nehézségek, ellentétek ellenére is eredménnyel zárul, az a nagyhatalmak számá­ra is újabb mozgási teret adna az egymás közötti párbeszédben és mindenképpen kedvezően befo­lyásolná a szövetségesek körében uralkodó véleményeket és néze­teket is. Ezért valószínűleg he­lyénvaló a nézet, hogy a nagy­hatalmi konfrontálódás ellenére Madridban reális lehetőség van arra, hogy a legelfogadhatóbb alapon, a már benyújtott záró­okmány-tervezet nyomán megol­dás szülessen a jelenlegi problé­mákra. JAKOBSZ István IZRAEL Nyugtalan• Reagan „szaúd-arábiai terve” miatt Yitzhak Shamir, Izrael külügy­minisztere aggodalmát fejezte ki, mert az USA nagy fontosságot tu­lajdonít Szaúd-Arábia közel-keleti béketervének. Kijelentette, ez a terv,, amely előirányozza a Jeru­zsálem feletti arab szuverenitást és a palesztin állam megteremtést, le­hetetlenné teszi Izrael létezését. Szerinte a szaúd-arábiai terv el­lentétben áll a Camp David-i meg­egyezéssel. Ez tulajdonképpen vá­lasz Reagan amerikai elnök érté­kelésére. Ő ugyanis kedvezően nyi­latkozott a tervről, Izraelt elisme­ri államként, amellyel tárgyaláso­kat kell folytatni. Shamir fel­szólította az amerikai képviselőt, hogy „konkretizálja” azt az ígé­retet, hogy az USA segítséget nyújt Izraelnek, hogy megtartsa katonai és technológiai fölényét a Kö­zel-Keleten azután is, miután az USA leszállítja Szaúd-Arábiának az AWACS repülőradarokat. Rea­gan ezt az ígéretét a három nappal ezelőtt Begin izraeli miniszterel­nökhöz intézett üzenetében fejtet­te ki. (URI)

Next