Magyar Szó, 1981. november (38. évfolyam, 301-328. szám)
1981-11-01 / 301. szám
1 1981. november 1.– vasárnap MAGYAR SZÓ KÜLPOLITIKA 3 EST HÉT A VHRGPRUTIKÁBAK Keresd az érdekeket A világ valóban nagy, végzetes és létérdekű ügyeinek intézését ősidők óta egy mesterségesen teremtett misztikus homály övezte, amely valahányszor csak fokozta a magunkfajta pórnép érdeklődését a váratlanabbnál kiszámíthatatlanabbnak tűnő történések eredői iránt. Az említett homály legmélyén meghúzódó ködcsinálók természetesen mindent megtettek, hogy ne derüljön fény a tényleges okokra, hogy eltérítsék, mellékvágányra tereljék a dolgok változtatásához elengedhetetlenül szükséges tisztánlátást szorgalmazók igyekezetét. Az utóbbi évszázadok egyik ilyen közkedvelt félrevezető jelszava a híres — hírhedt cherchez la femme! — keresd a nőt sokat sejtető mellébeszélés volt. Mint ismeretes, eszerint valamennyi nagy esemény hátterében — egyébként is az emberiség eredendő bűne óta minden bajunkért vétkes — nő keresendő, s mivel — ha nem is ilyen szerepkörben, de a dolgok természetes meneténél fogva — az a bizonyos nő rendszerint ott is volt, akkor lényegbevágóbb, alaposabb magyarázat sokszor még a kisebb igényű történészeknek sem kellett. S ak az újkor haladó gondolkod sdói mutattak rá a világpolitikai események sokkal egyszerűbb és kézzelfoghatóbb, kétségkívül tényleges okára, megállapítván, hogy a világrengető események ilyen vagy olyan magasztos, kifürkészhetetlen, titokzatos és egyéb tarka köntösbe burkolt magyarázatai mögött voltaképpen a business, az érdek, az üzlet keresendő a tisztelet a valódi történelmi mérföldköveket jelentő kivételeknek. Az emberben szinte önkéntelenül is felmerül mindez, amikor a napokban a Szaúd- Arábiának eladandó amerikai repülőradarok (és egyéb hadifelszerelés) túldramatizált esetéről értesült a világ valamennyi tájékoztatási eszközéből, illetve azok által: „Drámai légkörű szavazás után az amerikai szenátus jóváhagyta Reagan elnök javaslatát”. „A szenátus ezt saját meggyőződése ellenére tette, kizárólag azért, hogy megvédje az elnök nemzetközi tekintélyét”; az egyik szenátor, aki „saját intim meggyőződése ellenére” az utolsó pillanatban mégis az elnök javaslatára szavazott, „csaknem sírva fakadt”. Ezt az utóbbit mellesleg nyugodtan elhihetjük,hisz nem kis dilemmáról volt szó: az eladandó fegyverek és egyéb felszerelés ugyanis (állítólag) veszélyezteti az USA leghűbb — és lényegében egyedüli — közel-keleti szövetségesének, Izraelnek a létérdekeit, de az immár megkötöttnek tekinthető üzlet ezzel szemben óriási összeget, 8,5 milliárd dollárt tesz ki, aminek oroszlánrészét Szaúd-Arábia bizonyára az egyre nélkülözhetetlenebb kőolajban fogja kifizetni.. S ez már olyan érv, amely előtt egy igazi businessman — ha mindjárt sírva is — de még a legesleghűségesebb szövetséges létérdekét is sutba dobja. Az AWACS-eset külön érdekessége, hogy sokak szerint az amerikai szenátus határozatát nagyban befolyásolta a tény, hogy Szadat halála után Egyiptom ko■ántsem olyan megbízható támasza az USA-nak mint eddig volt, s a nyugati nagyhatalomnak ezért kellett még inkább Rijád felé fordulnia. Ha tehát Szadat marad, akkor elesik a jó üzlet. De Szadatnak mennie kellett, s így jöhetett a busás business, várakozásnak megfelelően lengyelhonban szerdán mégis megtartották az általános sztrájkot. A Szolidaritás szakszervezet élén álló „maréknyi rendbontó” felszólítására egy órára teljesen megbénult az ország vérkeringése. Leálltak a gyárak, szünetelt a közlekedés, nem dolgoztak az intézmények, a szállodák, a bankok, az irodák stb. A munkás- és parasztállam dolgozói ily módon adták tudtára az érdekeiket képviselni hivatott vezetőknek, hogy nincsenek megelégedve a közösen megállapított megújhodási program megvalósításának menetével. Egyes lengyelországi körök szerint a Szolidaritás „sztrájkra kényszerítette a munkásokat, s így tudatosam tevékenykedik az ország gazdaságának megsemmisítésén”, ami azt jelentené, hogy a szakszervezeteknek sikerült az, amit a kormány rendőrségi és katonai karhatalommal sem tudott elérni, tudniillik, hogy bármire rákényszerítse az ország — széles értelemben vett — szocialista megújhodásáért eltökélten síkraszálló munkásosztályt. A jobb sorsra érdemes Lengyelország tehát továbbra is rendkívül súlyos helyzetben van, s nyilván lesz is mindaddig, míg a lengyel probléma megoldásában azok a hangadók, akik szerint, ha egy nép és annak vezetősége nem tud közös nevezőre jutni, akkor egyszerűen le kell váltani — a népet egyébként az immár mögöttünk levő héten Madridban, a tömbkonfrontálódás szellemében, tehát az előző ülésszakra jellemző légkörben, folytatta munkáját az európai biztonsági és együttműködési értekezlet. Időközben tovább dúl az iraki— iráni háború, Dél-Afrika újabb támadásokat hajtottvégre Angola területén, a spanyol parlament elvetette az ellenzék javaslatát, hogy tartsanak népszavazást a NATO-hoz való csatlakozás kérdésében, s ezzel lényegében zöld fényt adott Madridnak a nyugati katonai tömbhöz való csatlakozására, a 81 éves Urho Kekkonen, nagy tekintélyű finn elnök, betegsége miatt lemondott, az ENSZ- nek pedig nem sikerült a Biztonsági Tanácsban megejtett hatszori szavazás után sem döntenie, hogy a világszervezet új főtitkára az eddigi, Kurt Waldheim, vagy pedig Szalim A. Szalim — esetleg egy harmadik személy legyen-e. Izgalmaikhoz szokott, mozgalmas világunkban ez csaknem nyugodt hétnek számíthat. ENGLER Lajos a „Világ éhezőt, egyesüljetek” — a lodzi (Lengyelország) tüntetők Szalim A. Szalim és Kurt Waldheim N trléiÉ iBitSeáiBan MINDEN NYOLCADIK KÜL- POLITIKAI HÍRNEK Indiáról kellene szólnia, ha a hírek a föld lakosságának arányaihoz igazodnának. De korántsem ahhoz igazodjanak. Beszédes bizonyítéka ennek, hogy Indiáról, amelynek területén eléggé önálló életet élnek a jelentősebb európai országok népességének megfelelő nagyságú államok — úgyszólván alig olvashatunk a lapokban. — Egykor a kígyóbűvölők és a maharadzsák, ma a természeti katasztrófáik, az erőszak és a szerencsétlenségek miatt kerülünk a lapok szalagcímére — panaszkodnak az indiaiak. Mert a választásokat és a ritka nagyobb horderejű eseményeket leszámítva, tényleg csak az „egzotikum” fá■tyolfellegében látja a világ Indiát és legfeljebb a szabályos időközökben megismétlődő, Árvíz Indiában című rövid tudósítások töltik be a hézagpótló szerepet a lapok hasábjain. Újabban azonban mintha változna a helyzet: gyakrabban olvashatunk indiai híreket. Legújabban sokat írtak például arról, hogy Keralában, ebben a Jugoszlávia lakosságának megfelelő népességű államban, a helyi kormány válsága miatt a közigazgatást a központi kormány vette át. Az érdeklődést elsősorban az táplálta, hogy Keralában a kommunisták voltak kormányon, jóval az eurokommunizmus jelentkezése előtt. 1957-ben, az emberiség történetében először parlamenti választások útján került uralomra a Kommunista Párt. Többet foglalkoztak azonban az elmúlt hetekben az ország egyéb eseményeivel is. A rövid, de annál tömegesebb sztrájkokkal, a novemberre tervezett nagyszabású munkásfelvonulással, az ország olajtermelésének felét adó assamii olajmezőket megbénító sztrájkőrséggel, és az indiai államokban történtekkel: Mizoram államban fegyveres harc folyik, Manipur és Tripura államban felgyújtották a bengáli telepesek otthonát és sokat közülük meg is öltek, Maharashtra állam miniszterelnöke lemondásra kényszerült egy megvesztegetési botrány miatt stb. INDIA 2002-BEN IPARI ÓRIÁS LESZ. Negyven év alatt eléri a Szovjetunió mai fejlettségi szintjét, össztermelése akkora lesz, mint ma az egész világ összterméke. Ilyen nagy ambíciójú terveket készítettek Indára Gandhi gazdasági szakemberei. Tervbe vették az ipar évi 11,8 és a mezőgazdaság 7,8 százalékos növekedését. Egyetlen ország vezetősége sem engedheti át magát álmodozásnak. Ez a terv sem volt fellegekben járó illúzió. Az oszág fejlettségének eddigi eredményei adták meg az alapját. Az a tény, hogy ipara nemcsak textilből és más közszükségleti cikkből fedezi a belső szükségletét, hanem még szerszámgépeket is képes kiszállítani, sőt mesterséges holdakat, rakétákat, sugárhajtású repülőgépeket gyártani. Az egész világra kiterjedő gazdasági válság azonban megzavarta e terv megvalósítását is. Az 1979/80. gazdasági évben ugyanis a mezőgazdasági termelés 10, az ipari termelés pedig 1 százalékkal visszaesett, az infláció átlépte a 20 százalékot, növekszik a munkanélküliség stb. Ezek az adatok állnak annak hátterében is, ami ma Indiában történik, adják meg a nyugtalanság, növekvő elégedetlenség és bizonytalanná vált légkör gazdasági alapját. Úgyhogy ezek az események is beleolvadnak a világ minden részén szaporodó aggasztó tünetek tömegébe, azzal, hogy a hétszázmillió ember országában minden nagyobb méretűvé válik, a bajok több embert érintenek. NAGY FORDULATOK JELLEMZIK India újabb kori történetét. A gyarmati uralom elleni harcot vezető, az országot 30 évig kormányzó párt, az Indiai Nemzeti Kongresszus 1977-ben vereséget szenvedett a választásokon és kénytelen volt ellenzékbe vonulni, sőt súlyos belső válságba jutott és két részre szakadt. A győztes Dzsanata Párt azonban nem sokáig örülhetett a győzelemnek. A szétesés mindjárt a hatalom átvétele után megkezdődött. A következő választásokon pedig Indira Gandhi pártja nemcsak visszavágott, hanem minden eddiginél elsöprőbb győzelmet aratott, abszolút parlamenti többséget szerzett és az államok nagy többségében is megszerezte a hatalmat. A Dzsanata kudarca nemcsak annak tulajdonítható, hogy a számos pártból és csoportból álló szövetséget csak az a törekvés hozta össze, hogy vereséget mérjenek Indira Gandhira, és így a győzelem után nem volt, ami a szövetséget összetartsa. Sokkal inkább közrejátszott a kudarcban és ezzel a szétesés hajtóereje is lett, hogy nem vált be az a koncepció, amely a Dzsanata ideológiai alapja volt. Abból az első pillanatban észszerűnek tűnő tételből indultak ki, hogy, mivel a lakosság zöme falun él és nincs a fejlődésbe bekapcsolva, elsősorban a falut és a mezőgazdaságot kell fejleszteni, sőt végletes formában, ilyen körülmények között nem kell autót, jégszekrényt, televíziót, sőt még szappant sem gyártani. Ezzel szemben — kissé leegysze- r rűsítve —, Indira Gandhi kon- I cepciója abból indul ki, hogy az ipar fejlesztése nélkül hiányozna az a motor, amely az ország egész gazdaságát előreviheti. Az iparra alapuló modern gazdaság válsága a zömmel hagyományos gazdálkodásra épülő Indiában ezért tragikusabb, mint sok más országban. Mert a hagyományos gazdálkodás fejlődése meggyorsításának kudarca után azt a kételyt szüli, hogy nem járható az az út sem, amely az ipar gyorsabb fejlesztésével próbál lökést adni az egész országnak, hogy maguk mögött hagyják az elmaradottságot. INDIA DRÁMAI ESEMÉNYEINEK ilyen körülmények között nemcsak azért kell aggodalommal eltölteniük a világ együttérző közvéleményét, mert a lakosság száma tömegméretűvé duzzasztja a többi fejlődő országban is jelentkező problémákat. Azért is oda kell figyelni, mert India kudrca az általános kiúttalanság érzetét keltheti nemcsak a letargikus beletörődésből épp hogy kimozduló országban, hanem a fejlődő országokban általában is. BÁLINT István HÚSZÉVES AZ EL NEMKÖTELEZETTSÉG Tito a jugoszláv külpolitikában Egy év krónikája — 1971 TITO ELNÖK JANUÁR 15-ÉN fogadta a Lengyel Egyesült Munkáspárt küldöttségét, február 3-án L. F. S. Burnhamot, a Guyanai Köztársaság elnökét, FEBRUÁR 4-ÉN Komócsin Zoltánt, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagját, s még ezekben a napokban üzenetet intézett Leonyid Brezsnyevhez, az SZKP KB főtitkárához, Richard Nixonhoz, az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez, Georges Pompidouhoz, a Francia Köztársaság elnökéhez és Ediward Heathhez, Nagy-Britannia miniszterelnökéhez. Üzeneteiben ismertette, miként tekint a JSZSZK kormánya a közel-keleti helyzetre. FEBRUÁR 14-E ÉS 20-A KÖZÖTT baráti látogatást tett az Egyesült Arab Köztársaságban. A tiszteletére adott ünnepi vacsorán mondott pohárköszöntőben Tito elnök hangsúlyozta, hogy az el nem kötelezett országoknak újabb kezdeményezéseket kell tenniük a közel-keleti helyzet rendezésére. Alexandriában (február 17-én) fenséges fogadtatásban részesítették. Tito elnök Kairóban felkereste a Nasszer családot. FEBRUÁR 22-ÉN a Beli dvorban fogadta Vlagyimir Iljics Sztyeparcovot, a Szovjetunió újonnan kinevezett belgrádi nagykövetét. MÁRCIUS 25-E ÉS 29-E KÖZÖTT elnökünk hivatalos látogatást tett Olaszországban. Saragat elnökkel áttekintette a nemzetközi helyzet és a bilaterális kapcsolatok időszerű kérdéseit. Olaszországi látogatásának programjába tartozott a torinói Fiat Művek megtekintése és a vatikáni látogatás. Március 29-én megbeszélést folytatott VI. Pál pápával. ÁPRILIS 23-ÁN felkereste Tito elnököt Jacques Chaban- Deimas francia kormányfő. MÁJUS 19-ÉN Kara Mordevón fogadta Dolores Ibárruria La Passionaria asszonyt, a Spanyol KP elnökét és Santiago Carralót, az SPR főtitkárát, 21-én úgyszintén Karaáordevón fogadta Nguyen Thi Binht, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány külügyminiszterét, június 1-jén pedig Clodomiro Almeidát, a Chilei Köztársaság külügyminiszterét és átvette tőle Salvador Allende chilei elnök üzenetét. Ugyanezen a napon fogadta Adam Malik indonéz külügyminisztert. JÚNIUS 29-ÉN a belgrádi vásárcsarnokban megtekintette a vágűrkutatási kiállítást és elbeszélgetett a szervezőkkel, valamint a kiállítás szovjet és amerikai részlegének képviselőivel. Kijelentette, olyan vlágűrkutatási versengés híve, amely a béke és az emberiség szolgálatában áll. JÚLIUS 13-ÁN Brioniban fogadta Mahmud Riad egyiptomi külügyminisztert és átvette tőle Szadat elnök üzenetét, 24-én pedig kézhez vette Leonyid Brezsnyev szovjet elnök üzenetét. SZEPTEMBER 22-e és 25-e között Tito elnök Belgrádban találkozott Leonyid Brezsnyev szovjet elnökkel. A megbeszélések során megállapították, hogy a jugoszláv—szovjet kapcsolatok további fejlődésére jó lehetőségek vannak, akárcsak a gazdasági és '•""éh együttműködés elmélyíté■’ is. OKTÓBER 4-ÉN Brioniban fogadta Michel Debré francia hadügyminisztert, 13-a és 16-a között Iránban részt vett a Perzsa Császárság megalakulása 2500. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. OKTÓBER 16-A ÉS 1S-A között Indiában Indira Gandhi kormányfővel, 20-án és 21-én az Egyesült Arab Köztársaságban Szadat elnökkel tárgyalt. Huszonnegyedikén fogadta a Washington Post című lap tudósítóját és válaszolt kérdéseire. Huszonhatodikán eszmecserét folytatott a jugoszláviai látogatáson tartózkodó Li Kuang-ju szingapúri miniszterelnökkel. OKTÓBER 27-e és november 2- a között az Egyesült Államokban tartózkodott és tárgyalt Richard Nixon amerikai elnökkel. Az Egyesült Államokból Kanadába utazott, 2-a és 8-a között Ottawában megbeszélést folytatott Pierre Eliott Trudeau-val, a kanadai kormány elnökével. NOVEMBER 7-ÉN és 8-ÁN Nagy-Britanniában járt és tárgyalt Edward Heath brit miniszterelnökkel. Tizenötödikén fogadta Dominic Mintoffot, a Máltai Köztársaság elnökét, november 22-én pedig Hoveida iráni kormányfőt. November 23-án és 24- én Temesváron eszmecserét folytatott Nicolae Ceausescu román elnökkel. DECEMBER 9-ÉN KARAĐORĐEVON fogadta Nyikolaj Bajbakovot, a Szovjetunió Minisztertanácsának alelnökét, december 12- én pedig ünnepi vacsorán látta vendégül a hazánkban tartózkodó Mohamed Záhir afgán királyt. ..