Magyar Szó, 1981. november (38. évfolyam, 301-328. szám)

1981-11-01 / 301. szám

1 1981. november 1.– vasárnap MAGYAR SZÓ KÜLPOLITIKA 3 EST HÉT A VHRGPRUTIKÁBAK Keresd az érdekeket A világ valóban nagy, végze­tes és létérdekű ügyeinek intézését ősidők óta egy mesterségesen teremtett misztikus homály övezte, amely valahány­szor csak fokozta a magunkfajta pórnép érdeklődését a váratla­nabbnál kiszámíthatatlanabbnak tűnő történések eredői iránt. Az említett homály legmélyén meghú­zódó ködcsinálók természetesen mindent megtettek, hogy­­ ne derüljön fény a tényleges okokra, hogy eltérítsék, mellékvágányra tereljék a dolgok változtatásához elengedhetetlenül szükséges tisz­tánlátást szorgalmazók igyekeze­tét. Az utóbbi évszázadok egyik ilyen közkedvelt félrevezető jel­szava a híres — hírhedt cherchez la femme! — keresd a nőt sokat sejtető mellébeszélés volt. Mint ismeretes, eszerint valamennyi nagy esemény hátterében — egyéb­ként is az emberiség eredendő bűne óta minden bajunkért vétkes — nő keresendő, s mivel — ha nem is ilyen szerepkörben, de a dolgok természetes meneténél fog­va — az a bizonyos nő rendsze­rint ott is volt, akkor lényegbevá­góbb, alaposabb magyarázat sok­szor még a kisebb igényű történé­szeknek sem kellett. S ak az újkor haladó gondolkod s­­­dói mutattak rá a világpoli­­tikai események sokkal egy­szerűbb és kézzelfoghatóbb, két­ségkívül tényleges okára, megálla­pítván, hogy a világrengető ese­mények ilyen vagy olyan magasz­tos, kifürkészhetetlen, titokzatos és egyéb tarka köntösbe burkolt magyarázatai mögött voltaképpen a business, az érdek, az üzlet kere­sendő a tisztelet a valódi törté­nelmi mérföldköveket jelentő ki­vételeknek. A­z emberben szinte önkéntele­nül is felmerül mindez, amikor a napokban a Szaúd- Arábiának eladandó amerikai re­pülőradarok (és egyéb hadifelsze­relés) túldramatizált esetéről érte­sült a világ valamennyi tájékozta­tási eszközéből, illetve azok által: „Drámai légkörű szavazás után az amerikai szenátus jóváhagyta Reagan elnök javaslatát”. „A sze­nátus ezt saját meggyőződése el­lenére tette, kizárólag azért, hogy megvédje az elnök nemzetközi te­kintélyét”; az egyik szenátor, aki „saját intim meggyőződése ellené­re” az utolsó pillanatban mégis az elnök javaslatára szavazott, „csak­nem sírva fakadt”. Ezt az utóbbit mellesleg nyugodtan elhihet­j­ük,­­hisz nem kis dilemmáról volt szó: az eladandó fegyverek és egyéb felszerelés ugyanis (állítólag) ve­szélyezteti az USA leghűbb — és lényegében egyedüli — közel-kele­ti szövetségesének, Izraelnek a létérdekeit, de az immár megkö­töttnek tekinthető üzlet ezzel szemben óriási összeget, 8,5 milli­árd dollárt tesz ki, aminek orosz­lánrészét Szaúd-Arábia bizonyára az egyre nélkülözhetetlenebb kő­olajban fogja kifizetni.. S ez már olyan érv, amely előtt egy igazi businessman — ha mindjárt sírva is — de még a legesleghűségesebb szövetséges létérdekét is sutba dobja. Az AWACS-eset külön érdekes­sége, hogy sokak szerint az ame­rikai szenátus határozatát nagy­ban befolyásolta a tény, hogy Szadat halála után Egyiptom ko­­■ántsem olyan megbízható támasza az USA-nak mint eddig volt, s a nyugati nagyhatalomnak ezért kellett még inkább Rijád felé for­dulnia. Ha tehát Szadat marad, akkor elesik a jó üzlet. De Szadat­­nak mennie kellett, s így jöhetett a busás business, várakozásnak megfelelően lengyelhonban szerdán mégis megtartották az általános sztrájkot. A Szolidaritás szak­­szervezet élén álló „maréknyi rendbontó” felszólítására egy órá­ra teljesen megbénult az ország vérkeringése. Leálltak a gyárak, szünetelt a közlekedés, nem dol­goztak az intézmények, a szállo­dák, a bankok, az irodák stb. A munkás- és parasztállam dol­gozói ily módon adták tudtára az érdekeiket képviselni hivatott ve­zetőknek, hogy nincsenek megelé­gedve a közösen megállapított megújhodási program megvalósí­tásának menetével. Egyes lengyel­­országi körök szerint a Szolidari­tás „sztrájkra kényszerítette a munkásokat, s így tudatosam te­vékenykedik az ország gazdasá­gának megsemmisítésén”, ami azt jelentené, hogy a szakszervezetek­nek sikerült az, amit a kormány rendőrségi és katonai karhatalom­mal sem tudott elérni, tudniillik, hogy bármire rákényszerítse az ország — széles értelemben vett — szocialista megújhodásáért el­tökélten síkraszálló munkásosz­tályt. A jobb sorsra érdemes Lengyel­­ország tehát továbbra is rendkí­vül súlyos helyzetben van, s nyil­ván lesz is mindaddig, míg a len­gyel probléma megoldásában azok a hangadók, akik szerint, ha egy nép és annak vezetősége nem tud közös nevezőre jutni, ak­kor egy­szerűen le kell váltani — a né­pet e­gyébként az immár mögöt­tünk levő héten Madrid­ban, a tömbkonfrontálódás szellemében, tehát az előző ülés­szakra jellemző légkörben, foly­tatta munkáját az európai bizton­sági és együttműködési értekezlet. Időközben tovább dúl az iraki— iráni háború, Dél-Afrika újabb támadásokat hajtott­­végre Ango­la területén, a spanyol parlament elvetette az ellenzék javaslatát, hogy tartsanak népszavazást a NATO-hoz való csatlakozás kér­désében, s ezzel lényegében zöld fényt adott Madridnak a nyugati katonai tömbhöz való csatlakozá­sára, a 81 éves Urho Kekkonen, nagy tekintélyű finn elnök, beteg­sége miatt lemondott, az ENSZ- nek pedig nem sikerült a Bizton­sági Tanácsban megejtett hatszo­­ri szavazás után sem döntenie, hogy a világszervezet új főtitkára az eddigi, Kurt Waldheim, vagy pedig Szalim A. Szalim — eset­leg egy harmadik személy le­gyen-e. Izgalmaikhoz szokott, mozgalmas világunkban ez csaknem nyugodt hétnek számíthat. ENGLER Lajos a­­ „Világ éhezőt, egyesüljetek” — a lodzi (Lengyelország) tüntetők Szalim A. Szalim és Kurt Waldheim N­ t­rléiÉ iBitSeáiBan MINDEN NYOLCADIK KÜL-­­ POLITIKAI HÍRNEK Indiáról­­ kellene szólnia, ha a hírek a föld lakosságának arányaihoz iga­zodnának. De korántsem ahhoz igazodjanak. Beszédes bizonyítéka ennek, hogy Indiáról­­, amelynek területén eléggé önálló életet él­nek a jelentősebb európai orszá­gok népességének megfelelő nagy­ságú államok — úgyszólván alig olvashatunk a lapokban. — Egykor a kígyóbűvölők és a maharadzsák, ma a természeti katasztrófáik, az erőszak és a sze­rencsétlenségek miatt kerülünk a lapok szalagcímére — panaszkod­nak az indiaiak. Mert a választá­sokat és a ritka nagyobb hord­erejű eseményeket leszámítva, tényleg csak az „egzotikum” fá­­■tyolfellegében látja a világ Indi­át és legfeljebb a szabályos idő­közökben megismétlődő, Árvíz In­diában című rövid tudósítások tölt­ik­ be a hézagpótló szerepet a lapok hasábjain. Új­abban azonban mintha vál­tozna a helyzet: gyakrabban ol­vashatunk indiai híreket. Leg­újabban sokat írtak például arról, hogy Keralában, ebben a Jugo­szlávia lakosságának megfelelő népességű államban, a helyi kor­mány válsága miatt a közigazga­tást a központi kormány vette át. Az érdeklődést elsősorban az táp­lálta, hogy Keralában a kommu­nisták voltak kormányon, jóval az euro­kommunizmus jelentkezése előtt. 1957-ben, az emberiség tör­ténetében először parlamenti vá­lasztások útján került uralomra a Kommunista Párt. Többet foglalkoztak azonban az elmúlt hetekben az ország egyéb eseményeivel is. A rövid, de an­nál tömegesebb sztrájkokkal, a novemberre tervezett nagyszabású munkásfelvonulással, az ország olajtermelésének felét adó assamii olajmezőket megbénító sztrájkőr­séggel, és az indiai államokban történtekkel: Mizoram államban fegyveres harc folyik, Manipur és Tripura államban felgyújtották a bengáli telepesek otthonát és so­kat közülük meg is öltek, Maha­rashtra állam miniszterelnöke le­mondásra kényszerült egy meg­vesztegetési botrány miatt stb. INDIA 2002-BEN IPARI ÓRIÁS LESZ. Negyven év alatt eléri a Szovjetunió mai fejlettségi szint­jét, össztermelése akkora lesz, mint ma az egész világ összter­méke. Ilyen nagy ambíciójú ter­veket készítettek Indára Gandhi gazdasági szakemberei. Tervbe vették az ipar évi 11,8 és a me­zőgazdaság 7,8 százalékos növeke­dését. Egyetlen ország vezetősége sem engedheti át magát álmodo­zásnak. Ez a terv sem volt felle­gekben járó illúzió. Az oszág fej­lettségének eddigi eredményei adták meg az alapját. Az a tény, hogy ipara nemcsak textilből és más közszükségleti cikkből fede­zi a belső szükségletét, hanem még szerszámgépeket is képes ki­szállítani, sőt mesterséges holda­kat, rakétákat, sugárhajtású re­pülőgépeket gyártani. Az egész világra kiterjedő gaz­dasági válság azonban megzavar­ta e terv megvalósítását is. Az 1979/80. gazdasági évben ugyanis a mezőgazdasági termelés 10, az ipari termelés pedig 1 százalék­kal visszaesett, az infláció átlép­te a 20 százalékot, növekszik a munkanélküliség stb. Ezek az ada­tok állnak annak hátterében is, ami ma Indiában történik, adják meg a nyugtalanság, növekvő elégedetlenség és bizonytalanná vált légkör gazdasági alapját. Úgyhogy ezek az események is beleolvadnak a világ minden ré­szén szaporodó aggasztó tünetek töm­egébe, azzal, hogy a hétszáz­millió ember országában minden nagyobb méretűvé válik, a bajok több embert érintenek. NAGY FORDULATOK JEL­LEMZIK India újabb kori törté­netét. A gyarmati uralom elleni­­ harcot vezető, az országot 30 évig kormányzó párt, az Indiai Nem­zeti Kongresszus 1977-ben veresé­get szenvedett a választásokon és kénytelen volt ellenzékbe vonulni, sőt súlyos belső­ válságba jutott és két részre szakadt. A győztes Dzsanata Párt azonban nem sokáig örülhetett a győzelemnek. A szét­esés mindjárt a hatalom átvétele után megkezdődött. A következő választásokon pedig Indira Gandhi pártja nemcsak visszavágott, ha­­­­nem minden eddiginél elsöprőbb győzelmet aratott, abszolút parla­menti többséget szerzett és az ál­lamok nagy többségében is meg­szerezte a hatalmat. A Dzsanata kudarca nemcsak annak tulajdonítható, hogy a szá­mos pártból és csoportból álló szö­vetséget csak az a törekvés hozta össze, hogy vereséget mérjenek Indira Gandhira, és így a győze­lem után nem volt, ami a szövet­séget összetartsa. Sokkal inkább közrejátszott a kudarcban és ez­zel a szétesés hajtóereje is lett, hogy nem vált be az a koncepció, amely a Dzsanata ideológiai alapja volt. Abból az első pillanatban ész­szerűnek tűnő tételből indultak ki, hogy, mivel a lakosság zöme fa­lun él és nincs a fejlődésbe be­kapcsolva, elsősorban a falut és a mezőgazdaságot kell fejleszteni, sőt végletes formában, ilyen kö­rülmények között nem kell autót, jégszekrényt, televíziót, sőt még szappant sem gyártani.­­ Ezzel szemben — kissé leegysze- r rűsítve —, Indira Gandhi kon- I cepciója abból indul ki, hogy az­­ ipar fejlesztése nélkül hiányozna az a motor, amely az ország egész gazdaságát előreviheti. Az iparra alapuló modern gazdaság válsága a zömmel hagyományos gazdálko­dásra épülő Indiában ezért tra­­gikusabb, mint sok más országban. Mert a hagyományos gazdálkodás fejlődése meggyorsításának kudar­ca után azt a kételyt szüli, hogy nem járható az az út sem, amely­­ az ipar gyorsabb fejlesztésével próbál lökést adni az egész or­szágnak, hogy maguk mögött hagyják az elmaradottságot. INDIA DRÁMAI ESEMÉNYEI­NEK ilyen körülmények között nemcsak azért kell aggodalommal eltölteniük a világ együttérző közvéleményét, mert a lakosság száma tömegméretűvé duzzasztja a többi fejlődő országban is jelent­kező problémákat. Azért is oda kell figyelni, mert India kudrca az általános kiúttalanság érzetét keltheti nemcsak a letargikus be­letörődésből épp hogy kimozduló országban, hanem a fejlődő or­szágokban általában is. BÁLINT István ­ HÚSZÉVES AZ EL NEMKÖTELEZETTSÉG Tito a jugoszláv külpolitikában Egy év krónikája — 1971 TITO ELNÖK JANUÁR 15-ÉN fogadta a Lengyel Egyesült Mun­káspárt küldöttségét, február 3-án L. F. S. Burnhamot, a Guyanai Köztársaság elnökét, FEBRUÁR 4-ÉN Komócsin Zoltánt, az MSZMP KB Politikai Bizottságá­nak tagját, s még ezekben a na­pokban üzenetet intézett Leonyid Brezsnyevhez, az SZKP KB fő­titkárához, Richard Nixonhoz, az Amerikai Egyesült Államok elnö­kéhez, Georges Pompidouhoz, a Francia Köztársaság elnökéhez és Ediward Heathhez, Nagy-Britan­­nia miniszterelnökéhez. Üzeneteiben ismertette, miként tekint a JSZSZK kormánya a kö­zel-keleti helyzetre. FEBRUÁR 14-E ÉS 20-A KÖ­ZÖTT baráti látogatást tett az Egyesült Arab Köztársaságban. A tiszteletére adott ünnepi vacsorán mondott pohárköszöntőben Tito elnök hangsúlyozta, hogy az el nem kötelezett országoknak újabb kezdeményezéseket kell tenniük a közel-keleti helyzet rendezésé­re. Alexandriában (február 17-én) fenséges fogadtatásban részesí­tették. Tito elnök Kairóban fel­kereste a Nasszer családot. FEB­RUÁR 22-ÉN a Beli dvorban fo­gadta Vlagyimir Iljics Sztyeparco­­vot, a Szovjetunió újonnan kine­vezett belgrádi nagykövetét. MÁRCIUS 25-E ÉS 29-E KÖ­ZÖTT elnökünk hivatalos látoga­tást tett Olaszországban. Saragat elnökkel áttekintette a nemzet­közi helyzet és a bilaterális kap­csolatok időszerű kérdéseit. Olaszországi látogatásának prog­ramjába tartozott a torinói Fiat Művek megtekintése és a vatiká­ni látogatás. Március 29-én meg­beszélést folytatott VI. Pál pápá­val. ÁPRILIS 23-ÁN felkereste Tito elnököt Jacques Chaban- Deimas francia kormányfő. MÁJUS 19-ÉN Kara Mordevón fogadta Dolores Ibárruria La Pas­­sionaria asszonyt, a Spanyol KP elnökét és Santiago Carralót, az SPR főtitkárát, 21-én úgyszintén Karaáordevón fogadta Nguyen Thi Binht, a dél-vietnami ideig­lenes forradalmi kormány kül­ügyminiszterét, június 1-jén pedig Clodomiro Almeidát, a Chilei Köztársaság külügyminiszterét és átvette tőle Salvador Allende chilei elnök üzenetét. Ugyanezen a napon fogadta Adam Malik in­donéz külügyminisztert. JÚNIUS 29-ÉN a belgrádi vá­sárcsarnokban megtekintette a v­ágűrkutatási kiállítást és elbe­szélgetett a szervezőkkel, vala­mint a kiállítás szovjet és ameri­kai részlegének képviselőivel. Ki­jelentette, olyan vlágűrkutatási versengés híve, amely a béke és az emberiség szolgálatában áll. JÚLIUS 13-ÁN Brioniban fogad­ta Mahmud Riad egyiptomi kül­ügyminisztert és átvette tőle Sza­dat elnök üzenetét, 24-én pedig kézhez vette Leonyid Brezsnyev szovjet elnök üzenetét. SZEPTEMBER 22-e és 25-e között Tito elnök Belgrádban ta­lálkozott Leonyid Brezsnyev szov­jet elnökkel. A megbeszélések so­rán megállapították, hogy a jugo­szláv—szovjet kapcsolatok továb­bi fejlődésére jó lehetőségek van­nak, akárcsak a gazdasági és '•""éh együttműködés elmélyíté­­■’ is. OKTÓBER 4-ÉN Brioniban fo­gadta Michel Debré francia had­ügyminisztert, 13-a és 16-a között Iránban részt vett a Perzsa Csá­szárság megalakulása 2500. év­fordulója alkalmából rendezett ünnepségen. OKTÓBER 16-A ÉS 1S-A kö­zött Indiában Indira Gandhi kor­mányfővel, 20-án és 21-én az Egyesült Arab Köztársaságban Szadat elnökkel tárgyalt. Huszon­negyedikén fogadta a Washington Post című lap tudósítóját és vála­szolt kérdéseire. Huszonhatodikán eszmecserét folytatott a jugoszlá­viai látogatáson tartózkodó L­i Kuang-ju szingapúri minisztere­l­­nökkel. OKTÓBER 27-e és november 2- a között az Egyesült Államokban tartózkodott és tárgyalt Richard Nixon amerikai elnökkel. Az Egyesült Államokból Kanadába utazott, 2-a és 8-a között Otta­wában megbeszélést folytatott Pierre Eliott Trudeau-val, a ka­nadai kormány elnökével. NOVEMBER 7-ÉN és 8-ÁN Nagy-Britanniában járt és tár­gyalt Edward Heath brit­ minisz­terelnökkel. Tizenötödikén fogad­ta Dominic Mintoffot, a Máltai Köztársaság elnökét, november 22-én pedig Hoveida iráni kor­mányfőt. November 23-án és 24- én Temesváron eszmecserét foly­tatott Nicolae Ceausescu román elnökkel. DECEMBER 9-ÉN KARAĐOR­­ĐEVON fogadta Nyikolaj Bajba­­kovot, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának alelnökét, december 12-­­ én pedig ünnepi vacsorán látta vendégül a hazánkban tartózkodó Mohamed Záhir afgán királyt. ..

Next