Magyar Szó, 1985. november (42. évfolyam, 301-315. szám)
1985-11-01 / 301. szám
1986. november 1., péntek MAGYAR SZUBELPOLITIKA A Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Bizottságának 21. ülése Csakis a munkásosztály érdekei dominálhatnak Szemelvények a Központi Bizottság tegnapi ülésének vitájából (Folytatás az 1. oldalról) megegyezések felelnek meg, s ez kell hogy szolgáljon a döntéshozatal alapjául is. Ám egyúttal biztosítanunk kell annak mechanizmusát, hogy hatékonyan és idejében szülessenek meg a határozatok a föderációban. Ebben a megvilágításban nagy szerepe van az ideiglenes intézkedések alkalmazásának is, mondta. Rámutatva, hogy kizárólag az önigazgatási társadalmi fejlődés lehet a célunk, feltette a kérdést: mi a legfőbb veszély számunkra ma? Vajon a szövetségi centralizmus, az unitarista egység követelése, ami állandó veszély, avagy a gazdaság, a piac egységének abszolúte hiánya, az általános fölaprózottság, a bezárkózás, az autarkia? Szerinte ez utóbbi sokkal nagyobb veszély, legalábbis most. Felszólalásában foglalkozott még a különböző szervek egymás közti viszonyával, rámutatva, hogy világosan meg kell határozni a tágabb és a szűkebb társadalmipolitikai közösségek egymás közti viszonyát, felelősségüket, szerepkörük jellegét és méretét illetően. Ha a föderáció szervei meghozzák a szövetségi törvényt, annak alkalmazása nem függhet a köztársaságoktól és a községektől, mert az a törvényesség teljes hiányához vezetne, mondta. Ki nehezíti az integrációs folyamatokat? Az általános jellegű fejtegetés után Najdan BASIC konkrét észrevételeket tett a beterjesztett álláspontok javaslatára. Többek között ezt mondta: az álláspontok véleményem szerint igen eltérnek azoktól az értékelésektől, amelyeket a korábbi anyagokban találhattunk a föderációbeli állapotokról. Ahelyett, hogy keresnénk a választ az ott felvetett kérdésekre, amelyeket valójában az élet vetett fel, némely esetekben mintha a vita fékezésére törekednének, legalábbis, amikor az esetleges institucionális változásokról van szó, a föderáció szerveinek működési módjáról és struktúrájáról, valamint a megfelelő köztársasági és tartományi szervekhez való viszonyulásról, mert ezzel állítólag veszélybe kerülne a nemzeti és az osztályszempont egysége, vagyis az, amit okkal tartunk közös életünk tartós alapjainak. A javasolt álláspontok szövegéből vett idézetekre hivatkozva Passé hangsúlyozta: helyesebb lenne megvizsgálni, hogy állunk manapság annak lehetőségével, hogy a munkásosztály és a dolgozók közvetlenül kifejezhessék vitális szociális és nemzeti érdekeiket, hogy lehetséges ez ma, amikor a társadalmi újratermelés eszközeivel nagyrészt nem az önigazgatásilag társult munka rendelkezik, amikor a Kommunista Szövetségre súlyos teherként nehezednek az operatív irányítói funkciók, s amikor a társult munka területileg elhatárolt és különválasztott részei között a kapcsolat — mint a beszámoló és az anyag is megállapítja — szinte kizárólag a föderáció szintjén, egymás között együttműködő köztársasági és tartományi állami végrehajtó és közigazgatási szervek útján áll fönn. Megoldható-e vajon a jugoszláv állami és önigazgatási közösség belső kohéziójának ez a vitális kérdése a köztársaságok és a tartományok szuverén államhatalma feltételének megőrzésével abban a reményben, hogy egy napon majd ezek a közösségek, akár maga a föderáció is, a munka igazi köztársaságává alakulnak át? Nem kellene-e inkább megállapítani, mi minden nehezíti és fékezi, néha pedig egyenesen lehetetlenné teszi az integráció szabad, önigazgatási folyamatait az egész jugoszláv gazdasági térségben, hogy aztán ezt energikusan és haladéktalanul kiküszöböljük gazdasági és politikai rendszerünkből, a politikai gyakorlatból. Azt hiszem, a javasolt álláspontok nem adnak teljes választ erre a kérdésre. A munkásosztály érdekei domináljanak Felszólalásában Vlado STRJGAR azért szállt síkra, hogy a Kommunista Szövetség az eddiginél jobban épüljön be a küldöttrendszerbe, s az érdekegyeztetés során minden szinten, így a JSZSZK Képviselőházában is a munkásosztály érdekei kerüljenek előtérbe. Mint mondta, a dolgozók és a polgárok követelik az egységet s a KSZ-re, különösen pedig legfelsőbb szervére, a Központi Bizottságra hárul a felelősség, hogy biztosítsa a teljes egységet saját soraiban, megteremtve ezáltal a szocialista önigazgatási termelési viszonyok fejlesztésének feltételeit az országban, lehetetlenné téve egyúttal a dezintegrációs folyamatokat és a bezárkózást a társult munkában és a társadalom egészében. Mindezt természetesen annak érdekében kell tennie, hogy a munkásosztály és a dolgozók eredeti érdekei erősödjenek és domináljanak. Az ellenforradalom okait nem magyarázhatjuk a tartományok jelenlegi alkotmányos helyzetével Jó, hogy a mai ülés álláspontjavaslatai külön súlyt helyeznek a KSZ további akcióira, és felelősségének kiélezésére, a kosovói helyzet megszilárdításában — hangsúlyozta Azem VLLALI. Az Ц kibontakozott társadalmi problémáknak ugyanis kétségtelenül fontos szerepük van a föderatív közösségünkön belüli viszonyok kialakításában. A kosovói problémák megoldása elsősorban a tartomány összes progresszív erőinek, főleg az ott többségben élő albánoknak az angazsálásával érhető el, azért is, mert a helyzet kiéleződése az albán nacionalizmus és irredentizmus következménye. A kosovói kommunistáknak elsősorban a gyorsabb gazdasági fejlődést kell szorgalmazniuk, mert a problémák és ellentmondások forrása a gazdasági elmaradottság. A kosovóiak külön kötelezettsége és feladata politikai rendszerünk működésének biztosítása, az ott élő nemzetek és nemzetiségek (függetlenül a lakosságban való részarányuktól) teljes szabadságának affirmálása, az albán nacionalizmus és irredentizmus részéről kibontakozó ellenséges tevékenységnek a gyökerében való elfojtása. Mindez azonban csakis akkor érhető el, ha ebbéli harcukban a kosovói progresszív erők élvezik az egész társadalmi közösség támogatását. A KSZ jövőbeni akcióiban szem előtt kell tartanunk azt is, hogy Kosovo ellen széles fronton, sajnos, kifejezett nacionalista-soviniszta tevékenység irányul, ezen erők egy része a sajtóban és a kiadói tevékenységben talál támaszra. Céljuk, hogy az albán nemzetiséget teljes egészében kiegyenlítsék az albán nacionalistákkal, hogy mindenkit bűnösnek kiáltsanak ki az ellenforradalom kitöréséért. A Szerb SZK-n belüli viszonyok kapcsán Vilasi hangsúlyozta: végső ideje, hogy a JKSZ KB Elnöksége ebben a kényes kérdésben állást foglaljon. Most az álláspontokból kiindulva intenzív tevékenység folyik a feladatok konkretizálására. A további munkában az elvtársi kommunista bizalom, a tolerancia, a demokratikus dialógus és a nagyfokú együttműködés kell hogy domináljon. A problémák ugyanis legnagyobb mértékben a köztársaság és a tartományok vezetői közötti kölcsönös bizalom megingására vezethetők vissza. A továbbiakban fontos, hogy a köztársaság és a tartományok vezetői energikusabban szembeszálljanak a szeparatista, centralista bürokratikus és unitarista erőkkel, amelyeknek nincs semmiféle közös vonásuk a KSZ törekvéseivel. A Szerb SZK-n belüli viszonyok problémáit nem tekinthetjük a tartományokkal szembeni hajsza és azon nyomások ürügyének, hogy a tartományokat ki kell zárni politikai rendszerünkből, vagy valamiféle kulturális autonómiára visszavezetni, annak palástja alatt, hogy a tartományok akadályozzák a köztársaságot föderáción belüli alkotmányos jogainak érvényesítésében, és hogy minderről a KSZ és a vezetőség hallgat. Helytelen, főleg, amikor Kosovóról van szó, az ellenforradalom okait a tartomány jelenlegi alkotmányos helyzetével magyarázni, vagy ezt a tényt összetéveszteni az akkori politikai életben napvilágra került hiányosságokkal, mulasztásokkal. Az Elnökség álláspontjai arra köteleznek, hogy közösen vállalják a felelősséget a Szerb SZK és a SZAT-ok alkotmányos helyzetének érvényesítéséért. Miloš MINIĆ szerint a jugoszláv föderalizmus alkotmányos koncepciójának érvényesítése abban rejlik, hogy a munkások átveszik az államtól a kulcsfontosságú gazdasági funkciókat. Sajnos, jelenleg sem politikánk, sem rendszerünk nem tesz még megközelítőleg sem kielégítő lépéseket ennek érdekében. Tíz év alatt 71 százalékról 52—53 százalékracsökkent a jövedelemnek az a része, amellyel a gazdaság, a társultmunka-szervezetek önállóan rendelkeznek. Ez a tény az egész önigazgatási rendszert veszélybe sodorja. Megdöbbentő, hogy a költségvetése, érdekközösségek már november elején többletbevételt mutatnak ki, a gazdaságnak meg I nincs pénze. Miért nem interveniálnak az illetékes politikai testületek? Ha a társadalmi tervben s ezt nem tartjuk szem előtt, ugyan-s erről a problémáról, ami ma sze-erepel napirenden, pár év múlva még veszélyesebb formájában fogunk vitázni. A másik fontos dolog a jugoszláv pénzügypolitika normalizálása. Megoldást kell találni az adósságok, árfolyamkülönbségek, a nagy veszteségek fedezésére. Ahhoz, hogy a politikai rendszer és egyáltalán az egész ■jugoszláv föderalizmus normálisan működjön, a társadalmi-poli- tikai szervezeteket a jelenlegi fórummunkától mentesíteni kell, s a széles néprétegek szervezeteivé kell őket tenni. Végső ideje továbbá, hogy az SZVT és a többi szövetségi szerv feladatai végzésében nagyobb mértékben önállósuljon, és hogy e szervekben olyan emberek töltsék be a vezető tisztségeket, akik vállalni tudják munkájukért a felelősséget. A Szerb SZK-n belüli viszonyokkal kapcsolatban Mintének az az álláspontja, hogy a kölcsönös megértés szellemében kell tovább dolgozni az elnökség álláspontjainak konkretizálásán, mert állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy Jugoszlávia olyan többnemzetségű, a népfelszabadító háborúban született föderatív közösség, ahol minden problémát taktikával, türelmes, rugalmas hozzáállással, kölcsönös megértéssel és szolidaritással meg lehet oldani. Más módszerekkel, mint például különböző bürokratikus nyomásokkal, a föderalizmus koncepcióját csak gyengítenénk. A kulcskérdés, mely erők szava a döntő Számunkra, jugoszláv kommunisták számára, a föderatív berendezés soknemzetiségű közösségünk politikai rendszerének nélkülözhetetlen elve — mondta felszólalójának elején Vidoje ŽARKOVIĆ, hangsúlyozva, hogy a nemzeti szabadság, az egyenjogúság, a testvériség és egység csak abban a föderációban érvényesülhet, amely biztosítja a munkásosztály tényleges érdekeinek érvényre juttatását. A továbbiakban rámutatott, hogy a jugoszláv föderáció alkotmányos koncepciója érvényesítésének szempontjából az a kulcskérdés, mely erők szava a döntő a köztársaságokban és a tartományokban. Vajon a társult munkában önigazgatásilag szerveződött dolgozóké-e, ahogyan alkotmányunk előirányozza, avagy a technokratikus-bürokratikus, etatista erőké, amelyeket alkotmányunk értelmében a háttérbe kellett volna szorítani, megfosztva őket a hatalomtól. Sajnos, a gyakorlatban az önigazgatási erők kerültek a háttérbe, s minden szinten fölerősödött az etatista bürokrácia. Ez politikai rendszerünk működése egészének és külön a föderáció koncepciója érvényesítésének a kulcsproblémája. Ebből eredtek mindazok az elferdülések, amelyek gazdasági válságunkat és a rendszer elégtelen hatékonyságát okozták. Ezért a JKSZ legfontosabb jelenlegi feladata mind a gazdasági válság leküzdése és a politikai rendszer eredményes működése, mind a föderáció alkotmányos koncepciójának érvényesítése szempontjából, hogy kiharcolja: társadalmi-gazdasági és politikai életünk színterén a munkásosztályé legyen a főszerep nemcsak elméletileg, hanem a gyakorlatban is. Azt fejtegetve, miért nem érvényesült a föderáció alkotmányos koncepciója, Zarkovic rámutatott, hogy az eddigiekben elhanyagoltuk rendszerünk fejlesztésében a szocialista önigazgatás vertikális komponensét. Nem elég csak hangoztatni, hogy a dolgozóknak kell dönteniük a társadalmi újratermelés folyamatáról — ehhez nekik megfelelően kell szerveződniük is, mert enélkül óhatatlanul azok az erők lépnek a színtérre, amelyek arra törekszenek, hogy a munkásosztály helyett és nevében döntsenek. Ez történt nálunk a köztársaságokban és a tartományokban, ahol a technokratikus és bürokratikus erők rendelkeznek a jövedelem jelentős részével, s többé-kevésbé ők döntenek az újratermelés kérdéseiben is. Jobbára aztán ők fogalmazzák meg és tolmácsolják a nemzeti érdekeket is, többnyire úgy, hogy azok nem lehetnek a munkásosztály tényleges érdekei is. Ezek az erők természetüknél fogva nemcsak az önigazgatással, hanem egymással is összetűzésbe kerülnek, s ez fékezte le, hogy a társadalmipolitikai közösségek önigazgatási közösségekké váljanak, ez helyezte előtérbe állami jellegüket, ami aztán végső soron a nacionalizmus erősödéséhez vezetett, mondta. A problémák megoldása érdekében Zarkovic véleménye szerint a KSZ-nek és a többi szubjektív erőnek az alábbiakra kell összpontosítaniuk tevékenységüket: arra, hogy olyan társadalmi és normatív feltételeket teremtsen-e le, amelyek lehetővé teszik, hogy az önigazgatásilag társult dolgozó döntsön a jövdelem sorsáról; hogy a köztársaságok és tartományok mint a munka önigazgatási közösségei fejlődjenek; hogy a föderációban következetesen jusson kifejezésre az osztály és a nemzeti érdek; hogy az állam szerepét minden szinten szorítsuk viszsza az alkotmányos keretekbe; s végezetül, hogy a szubjektív erők, elsősorban a KSZ a küldött- és a politikai rendszer belső mozgató erejeként fejlődjön tovább. (Folytatása a 4. oldalon) Ülésezik a JKSZ Központi Bizottsága Mika Spiljak és Jure Bilié Nikola Ljubičić és Fadil Hoxha s