Magyar Szó, 1986. március (43. évfolyam, 73-88. szám)
1986-03-16 / 73. szám
KÜLPOLITIKA MAGYAR SZÓ 1986. március 16., vasárnap Eltemették Paimét (Folytatás az 1. oldalról) Ingvar Carlsson, a svéd korsmány elnöke ihletett beszédet búcsúzott Faimétól. Köztét mindenki más-más módon, meg emlékezetében Pahljf дДЈ, mert komplett szer^^„ ‘ 'V' Belopta magát az egyszersmm^ gyakorlatias politikus volt. A teke harcosadé ugyanakkor politikus, aki viták- Sy»4?“* politikai harcot , ‘utat «s támadásoknak tette Tiszteletben tartotta m.^a k véleményét, s mindenek/јеи becsülte az embereket. A t eke volt a legfontosabb cél számára. Hangoztatta, hogy a világ nem a nagyoké én erőseké, s a fegyverkezés szerinte az emberilég létét veszélyezteti. Qysrbetszédet mondott még leton Anderson, a svéd diplomácia vezetője. Rajiv Gandhi indiai kormányfő. Kalevi Sorsa finn miniszterelnök. Stig Maim, a svéd szakszervezetek elnöke. Rajiv Gandhi beszédében hangsúlyozta, hogy Palme az új világ kiépítésére irányuló erőfeszítéseibe beleépítette az internacionalizmus szellemét, számára a világ egy volt és népei egyenlőek. Carlsson fogadta küldöttségünket Ingvar Carlsson svéd kormányfő tegnap fogadta Mikia Panincot, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökét és a jugoszláv küldöttség többi tagját, akik Palme temetésére érkeztek Stockholmba. Az igen baráti légkörű megbeszélésen mindkét fél kifejezte óhaját, hogytovább fejlődjön a két ország sokságban. A letartóztatott még börtönben éves svéd állampolgár, akit három nappal ezelőtt tartóztattak le azzal a gyanúval, hogy részt vett Olof Palme meggyilkolásában, vizsgálati fogságban marad-e vagy szabadon bocsátják. A rendőrség parlamenti többséget. Ha az ab-I időközben átkutatta lakását, s szélát többséget nem is, de az megállapította, hogy a letartózta-i relatívat bizonyosan. A szocialista , tott nem foglalkozik politikával és/] Párt pedig, habár külön a legerőnem tartozik semmilyen szerve- sebb párttá nőtt ki Franciaor- 7(*-1,107 ■) hidernai ven vallási szagban, a többi baloldali es cent—ok& nem van tajlandó fegy- rumpárttal, és lesz annyira erős, vért viselni, de nem ismeretlen többséget alkosson az elszúrnám a fegyver kezelése, mert hmze-vel szemben, éjjeliőrként is dolgozott. A gyanúsított elutasít minden vádat, hogy valamiféle köze is lenne a bűntényhez. A stockholmi rendőrség vezetője továbbra sem körül részleteket a letartóztatásról, de a napokban népszavazáson döntenek arról, bejelentette, hogy lesznek még hogy országuk csatlakozik-e az letartóztatások, jóllehet nem lehet Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. tudni, hogy ez a bejelentés a A szavazás eredményeit valószímost fogságban levő gyanúsítottrénűleg ma este teszik közzé. (Reávonatkozott-e. (Tanjug) tér) Cuellar a svéd királynál. ENSZ-főtitkár Palone vett részt ECUADORI HELYZET Elfojtották a lázadást Leon Febres Cordero ecuadori elnök csapatai véget vetettek a Vargas Pazz's tábornok vezette lázadásnak. Az öszszűzérnek négy halálos áldozata volt, két katona és két polgári személy. Több mint húszan megsebesültek. Újabb hírek szerint elfogták Vargas Pazzos tábornokot, az ecuadori fegyveres erő-* légveresének leváltott parancsnokát, a lázadás irányítóját. (Tanjug) Kiutasítottak egy amerikai diplomatát a Szovjetunióból Moszkvában tegnapelőtt este hivatalosan közölték, hogy a szovjet kormány felkérte Michael Selterst, az amerikai nagykövetség másodtitkárát, hogy haladéktalanul hagyja el a Szovjetuniót. A közlemény szerint a diplomatát néhány nappal ezelőtt kémkedésen érték. Az ügyhöz köze van egy szovjet polgárnak is. A közlemény szerint a vizsgálatot folytatják. Nem közölték azonban annak a szovjet polgárnak a nevét, akinek köze van a botrányhoz. (Tanjug) A szocializmus már végérvényesen nem csupán eszmei áramlat, politikai mozgalom vagy társadalmi „kísérlet”. A mai szocializmus anyagi erővé, gazdasági, szociális és kulturális tényezővé vált és döntő befolyást gyakorol a világ társadalmi fejlődésére. Puszta létével és létesülésével, a legkülönfélébb utakon és módokon, tudatos emberi tevékenységgel hat minden ország társadalmi, gazdasági és politikai folyamataira és szakadatlanul változtatja a világ képét, változtatja a tőkés világot és változtatja önmagát. (A JKSZ programjából) EMLÉKEZTETÜNK: 1963 őszétől a francia politikai élet középpontjába már az 1965-ben esedékes köztársasági elnökválasztások kerültek. Tekitettel a tábornokelnök korára, minden oldalon a De Gaulle utáni időkre készültek. Az ellenzék táborában nagy mozgás indult az erők egyesítésére, hogy kihasználhassák a győzelemre kínálkozó nagy lehetőséget. Ilyenformán az 1965 decemberében lezajlott elnökválasztás elöntő befolyást gyakorolt a francia baloldal politikai fejlődésére. Fordulópontnak tekinthető mind a gaulle-ista rendszer sorsa, mind a baloldal egységtörekvései szempontjából. Az elnökválasztásra készülve és a választási kampány során De Gaulle távozására számítva születtek meg az ellenzéki erők tömörítésére irányuló tervek, s végül a baloldali szövetség gondolata, amely kellő támasza lehetett egy baloldali köztársasági elnökjelölt sikerének. De Gaulle kormányzati módszerei és politikája elég kiterjedt politikai ellenzéket teremtett, de az ellentétek az eltérő eszmei és politikai arculatú irányzatok között mégis meggátolták egy széles ellenzéki front közös politikai platformjának kialakítását. Ez volt a helyzet, amikor 1965. szeptember 10-én, egy nappal azután, hogy Mitterrand bejelentette indulási szándékát az elnökválasztásokon, az SFID, a radikális párt és néhány más baloldali politikai szervezet megalakította a Demokrata és Szocialista Baloldal Szövetségét. Az elnökválasztás jegyében megalakult „kis föderáció” alapító szervezetei között elég sok rokonvonás volt ahhoz, hogy egy közös politikai program elfogadása ne ütközzék nehézségekbe. A Baloldali Szövetség Chartája főleg demokratikus jellegű reformokat tartalmazott, amelyek a személyi uralom rendszerének felszámolására, egy demokratikusabb gazdasági és szociálpolitika érvényesítésére irányultak, s alapjául szolgálhattak a gauelle-izmus baloldali alternatívájának kialakulásához. A Baloldali Szövetség Chartája, bár a szocializmusra hivatkozott, nem képviselt semmilyen, a kapitalista rendszer felszámolására irányuló reformot. Mégis a gaulle ista rendszer jobboldali politikájává szemben haladó, demokratikus programo tartalmazott. Alapjául szolgált Mitterrand választási programjának is. IVI kampányában a középrétegek mellett nagy figyelmet fordított a munkásszavazók megnyerésére is. Ezt tükrözi a Le Nouvel Observateur című hetilapnak adott interjúja, amelyben programjáról nyilatkozva azt fejtegette, hogy „a nem kommunista demokratáknak ezúttal be kell bizonyítaniuk, hogy szilárd hívei a köztársaságnak, ők is kiállnak a munkásosztály érdekei mellett, nemcsak a kommunisták. A kommunista párt kedvezően fogadta a fejleményeket. A köztársasági elnökválasztásra vonatkozó irányvonalat — összhangban a szocializmushoz vezető békés út stratégiájának kimunkálásával — az 1964 májusában tartott XVII. kongresszus határozta meg. A szövetségre lépő demokratikus erők közös elnökjelöltjének állítását javasolta egy közösen meghatározott, demokratikus alternatívát nyújtó program alapján. Mitterrand köztársasági elnökjelölése és a Baloldali Szövetség megalakítása után a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának 1965. szeptember 23-i ülésén hozott határozata emlékeztetett a kommunistáknak a köztársasági elnökvátazással kapcsolatos álláspontjára, amely zerint, egy igazi demokrácia megvalósítsa érdekében valamennyi demokratikus — elsősorban a kommunista és a szocialista — párt egy közös programon alapuló összefogására van szükség. De Gaulle a decemberi elnökválasztás első fordulójában nem tudta megszerezni a megválasztásához szükséges többséget (csak 44 százalékot kapott). A centrista jelöltet, Jean Lecannet-t (16 százalék) jelentősen megelőző Mitterrand-nál (32 százalék) a baloldal közös, a kommunisták által is támogatott jelöltjével került a második fordulóban versenybe, aki itt a szavazatok 45 százalékát szerezte meg. Az elnökválasztásnak ez az eredménye megerősítette a baloldali összefogás lehetőségét, életrevalóságát, és fellendítette a Baloldali Szövetség továbbfejlesztésére irányuló törekvéseket. Az elnökválasztás másnapján már a jobb- és baloldalon egyaránt a következő erőpróbára, az 1967- ben esedékes nemzetgyűlési választásokra összpontosították a figyelmet. Az 1967 márciusi nemzetgyűlési választásoknak a baloldal sikerét hozó eredményei újabb ösztönzést adtak a Baloldali Szövetség szoros politikai szervezetté fejlesztésére irányuló törekvéseknek. A szövetség félmillió úi szavazót hódított meg. A Baloldali Szövetség és a kommunista párt 1968 februári közös nyilatkozata ugyan komoly előrehaladást jelzett egy szélesebb, a kommunistákat is felölelő baloldali ellenzéki szövetség kialakulásának irányába, de minden előremutató vonása ellenére a Baloldali Szövetség tervezett szervezetének kiépítése és a szélesebb baloldali egység még csak kialakulóban volt, amikor az 1968 tavaszán váratlanul kirobbant tömegmegmozdulások kormányzati válsághoz vezettek. Ezzel új helyzet állt elő és új lehetőség nyílt a gaulle-izmus megdöntésére. Sz. (Folytatjuk) A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM ESEMÉNYEI 1965, a nagy esély esztendeje A francia baloldal évei (1) Franciaország szavaz (Folytatás az 1. oldalról) adják le voksukat a következő oldalú együttműködése. Érintették vasárnap, a Svédországban dolgozó jugoszlá Az ilyen kétfordulós választások volt helyzetével kapcsolatos kérdést szinte kötelezővé tették a pártköziseket is. Carlsson kormányfő ki-, összefogást, és ezért ezek alájelentette, hogy a jugoszláv munkálasztások az ötödik köztársaság történelmében általában a jobboldalnak kedveztek, különösen, amíg 1972-ben meg nem született a francia baloldal (akkori) közös programja, így történhetett meg, hogy 1958-ban éi például ezzel a választási módszerrel a kommunisták, kasok hozzájárultak Svédország jólétéhez és kultúrájához. Röviden véleményt cseréltek egyes nemzetközi kérdésekről, különösen a két ország együttműködéséről a tömbön kívüli országok csoportjában. A jugoszláv küldöttség tagjai - akik az első fordulóban csaknem Milka Planincon kívül még Alek-10 millió szavazatot kaptak (majd Isandar Grucskov, a JDSZSZ 61- 28 százalékot), a második fordulószagos Választmányának elnöke, kan mindössze 11 képviselői Jan-Mitja Rbičic, a JKSZ KB Elnök- dátumot kaptak, a nemzetgyűlésségének tagja és Marjan Osolnik,a a gaulle-ista VNR pedig, hazánk nagykövete a Svéd Király- am,ly *,z fls° Jonluoban negyedeiyihan millióval kevesebb voksot kapott mint a kommunisták, végül 15 189 mandátumot szerzett. Az FKP-nek és később Mitterrand-nak is régóta vesezőparipa. , , ,,, ... .___ _ ja volt, hogy a kétfordulós vá-A svéd államügyész hamarosan , posztos rendszer igazságtalan és a dönteni fog arról, hogy az a I a proporcionálisát kell bevezetni. Amikor megszűnt a baloldali egység (1984 júliusa után) a hatalmon levő egyedül maradt szocialistáknak megvolt minden oka, hogy bevezessék a proporcionális választásokat hogy ne kelljen egyezkedniük a választások előtt a kommunistákkal. Ennek a választási rendszernek a lényege, hogy minden pártnak annyi képviselője kap arányosan mandátumot a nemzetgyűlésben, amilyen százalékarányban a szavazatokban részesült, így nincs szükség pártközi összefogásra és a kis pártok is mandátumot kaphatnak. Tehát felhígítja a biplirizációt a parlamentben. Endszer bevezetésével a szocialisták arra is számítottak, hogy a kis pártok, baloldali, közép- és esetleg mérsékelt jobboldali pártok képviselőivel meg tudják őrizni a parlament számukra kedvező öszszszetételét a két legerősebb jobbtemetésén oldali párt, az UDF-fel és az RPP- vel szemben. A jelenlegi helyzet szerint azonban a szocialistáknak nagyon nehéz lesz kedvező eredményt elérniük. Az itteni helyzetismerők szerint szinte biztosra vehető, hogy a jobboldali pártok megszerzik a Legyőzték az inflációt A választási kampány hajrájában a szocialista politikusok nem is annyira a pártszínezeten keresztül apelláltak a választópolgárokhoz, hanem a szocialista kormány által elért pozitív eredményekre mutattak rá, hogy a számok, az eredmények tükrében döntsön a szavazópolgár. A franciák józan gondolkodásában és tárgyilagos értékelésükben bíznak. Az elért eredmények közül kitűnik a csütörtökön közzétett adat, hogy a kormánynak gyakorlatilag sikerült legyőznie az inflációt: februárban az árak 0,2 százalékkal alacsonyabbak voltak, a tavalyi időarányosnál. Erre pedig 1964 óta nem volt példa. A számos gazdasági és szociális eredményen csak az ront, hogy még mindig igen sok a munkanélküli (a legfrissebb adatok szerint 2 367 600 munkanélküli van az országban), habár a tavalyihoz viszonyítva 2 százalékkal csökkent. De hát ennek leküzdésére a jobboldalnak sincs hatásos receptje (ha nem veszik komolyan a szélsőjobboldali Le Pent, aki a külföldiek és a vendégmunkások mielőbbi hazaküldését szorgalmazza). A jobboldali politikusok választási hadjáratukban nem valami meggyőző programmal, inkább olyan általános felhívással, hogy itt az alkalom, vágjunk vissza a baloldalnak az 1981. évi vereségért, toborozzákszavazópolgáraikat. Meg kell hagyni, hogy a gazdag és a középosztályhoz tartozó tőkések soraiban népes azoknak a tábora, akiknek a szocialista kormány és Mitterrand elnök szálka a szemében, és 1981 óta várják az alkalmat a revansra. Fogadjunk ötezer frankba A sajtóban, a televízióban közölt többé-kevésbé objektív kommenárok, felmérések, hírmagyarázatok szerint nagyon valószínű, hogy ma a jobboldal szerzi meg a parlamenti többséget a választásokon. De hogy történhet váratlan kimenetel, csoda, arra a feltevésre ad az is, amit az ember az ,,életben” hall. Íme néhány példa: A minap a párizsi tőzsde közelében levő egyik kis kávéházban véletlen fültanúja voltam egy cso- sport üzletember fejtegetésének a választásokról. Igen meglepett a konklúziójuk, miszerint a felső tízezerhez tartozó, tőzsdén spekuláló üzletemberek a szocialistákra szavaznak, mert állítólag soha olyan jól nem ment a tőzsde, mint a szocialisták alatt, illetve az utóbbi hónapokban. Igaz, hallottam ennek kontráját is. Az egyik kommunista meggyőződésű újságíró azt fejtegette, hogy a baloldal jobban járna, ha a jobboldal győzne, mert akkor az ellenzékben ismét egységes balol,dal alakulna ... A metróban egy csoport fiataloinak a beszélgetésére füleltem, akik azt mondták, hogy azért szavaznak majd a szocialistákra, mert Francoise Sagan írónő, Gerard Depardieu és Lino Ventura színész, valamint Dominque Rocheteau focista (hogy csak a legismertebbeket említsem) is szociálista párti. De a legérdekesebb a következő eset. Csütörtökön a St. Germaindes-Prés sugárút egyik kis éttermében ebéd közben asztaltársammal beszélgettünk a választásokról. A fiatalember annyira biztos volt a szocialisták kedvező eredményében, hogy felajánlotta, fogadjunk 5000 frankba. Majd elmesélte, mire alapozza derűlátását: mint ismeretes, a választások előtti héten nem szabad (Giscard idejében hozták meg ezt a törvényt) közvélemény-kutatási eredményeket közölni. Közölni nem, de kutatást végezni lehet. Nos, a fiatalember valamilyen komputereken dolgozik és betekintést nyert az eredményekbe, hogy a szocialisták az utolsó héten igen-igen magasan, vagy mondhatni a kellő magasságban vannak a népszerűségi görbén. Mindenesetre azonban nem fogadtam vele. Elsősorban azért, mert nincs 5000 frankom. Másodsorban pedig azért, mert véleményem szerint is igen nehéz lesz a baloldal számára. És azért is, mert a legtöbb itteni politikai szakértő szerint mégis a jobboldal győz és a választásokat követő napokban gyökeres változások esedékesek, s nincs kizárva, hogy Mitterrand elnök is, a jobboldal elsöprő győzelme esetén, távozni fog. CSORBA Zoltán Nánszavazás Svájcban az ENSZ-tagságról A svájciak ezen a hétvégén Arhipov Pekingben Ivan Arhipov, a szovjet kormány első elnökhelyettese tegnap Pekingbe érkezett, hogy részt vegyen a kínai—szovjet gazdasági, kereskedelmi, tudományos és technológiai együttműködési vegyes bizottság ülésszakán. A tárgyalások ma kezdődnek. (Tanjug) Hatékonyabb gazdálkodásért Jaruzelski beszéde a LEMP KB plénumán Wojciech Jaruzelski tábornok, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára úgy értékelte, hogy Lengyelországban sikeresebben tevékenykednek, mint korábban, de ez még mindig nincs összhangban a szükségletekkel és a lehetőségekkel. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának ülésén elhangzott zárószavában hangsúlyozta, hogy el kell érniük az új, ajobb minőségű fejlődési mutatókat. Hozzátette, hogy 1990- ig a legfontosabb feladat az életkörülmények javítása, ami a gazdálkodás hatékonyságának növelésétől függ. (Tanjug)