Magyar Szó, 1986. június (43. évfolyam, 163-177. szám)

1986-06-16 / 163. szám

2 KÜLPOLITIKA (23.) Havanna 1979 A nemzetközi politikai és gazdasági viszonyok aggasztó megromlása arra késztette az el nem kötelezett országokat, hogy a havannai csúcsértekezletet igen szerteágazóan és alaposan előkészítsék. A 6. csúcsértekezletet az el nem kötelezett országok egész sor különböző szintű tanácskozása és találkozója előzte meg. Már 1977. április 7-étől id-aig sor került az el nem kötelezettek koordinációs bizottság delhi miniszteri értekezletére. Záróokmánya a colombói értekezlet dokumentumaiban meghatározott elveken alapul és ezeket fejleszti tovább. Az értekezleten azonban már kifejezésre jutott a nemzetközi körülmények alakulása miatti aggodalom, habár az elfogadott dokumentumban még túlsúlyban vannak a világhelyzet alakulásával kapcsolatos derűlátó nézetek. A koordinációs bizottság 1978 május 15-étől 20-áig megtartott havannai miniszteri értekezletén már kifejezésre jutottak az egyes országoknak a mozgalom alapkérdéseivel, különösen pedig politikai irányvételével és az új gazdasági világrend megteremtésével kapcsolatos eltérő álláspontjai. Ezek arra irányultak, hogy olyan értelemben formálják át az el nemkötelezettség alapelveit és céljait, hogy „természetes szövetségesnek" tartsa az egyik tömböt. A kubai küldöttség nyíltan kifejtette, hogy az el nem kötelezett mozgalomnak csatlakoznia kell a „szocialista országokhoz”. A koordinációs bizottság többi tagjának határozott ellenkezése miatt azonban ezt az álláspontot kénytelen volt visszavonni. Mind láthatóbb lett azonban a mozgalmon belüli polarizálódás, amely a politikai összetűzés veszélyével fenyegetett. Az el nem kötelezett országok 1978. július 25-étől 30-áig Belgrádban megtartott külügyminiszteri értekezletén, amelyen 83 teljes jogú. Benze különleges státusú, 10 megfigyelő és 9 vendégország, valamint 12 felszabadító mozgalom és nemzetközi szervezet vett részt, éles hangú vitára és ellentétes álláspontok kifejtésére került sor a mozgalom számos alapvető kérdésével, de na’a-isa nalyamatban levő nemzetközi összetűzésekkel kapcsolatban. Az egyes országok álláspontjaiban egyre jobban kifejezésre jutott a tömbpolitikai befolyás. Ezért több el nem kötelezett ország javasolta, hogy a csúcstalálkozót ne Havannában tartsák meg. Tito elnök, az értekezlet vendéglátója, és a jugoszláv küldöttség ezúttal is jelentős diplomáciai tevékenységet fejtettek ki és végül az értekezlet dokumentumaiban sikerült csökkenteni a nézetkülönbségeket a lényeges kérdésekben és a mozgalom alapvető irányvonala tekintetében, és ezzel korlátozták a tömbhatalmi megközelítés hatását és a közvetlen tömbbefolyást. Maputóban 1979. január 26-ától február 2-áig sor került a koordinációs bizottság első rendkívüli miniszteri értekezletére, amely egyetlen témával, a délafrikai helyzettel foglalkozott. A részvevők kinyilvánították, hogy fenntartás nélkül támogatják a dél-afrikai népek szabadságharcát. Ezek után tartották meg, 1979. június 4-étől 9-éig Colombóban a koordinációs bizottság miniszteri értekezletét. Ez az értekezlet sikeresen elvégezte a havannai csúcskonferencia politikai előkészületeit, meghatározta napirendi-, valamint alapdokumentumainak javaslat-tervezetét. Ugyancsak meghatározta az el nem kötelezettek további tevékenységének elsőbbségi sorrendjét és lehetővé tette a legfontosabb társadalmi-gazdasági és politikai kérdésekkel kapcsolatos álláspontok összehangolását. Elvetette mindazokat a kísérleteket, amelyek a mozgalom megosztására és irányvonalának megváltoztatására törekedtek. Újból megerősítette a mozgalom eredeti elveit és tömbön kívüli jellegét. A nemzetközi viszonyok alakulása és az plero-T-v' I -Art pnllfíV'''? ’ -írival kapcsolatos tömbvetélkedés miatt, a havannai csúcsértekezlet, amelyre 1979. szeptember 3-a és 9-e között került sor, sokan sorsdöntő jelentőségűnek tartják az el nem kötelezett mozgalom történetében. A 6. csúcsértekezleten a Kubanakan negyedben levő kongresszusi épületben 92 teljes jogú és Belize különleges státusú ország, 20 megfigyelő küldöttség, valamint vendégként 18 ország, nemzetközi szervezet és nemzeti felszabadító mozgalom képviselői vettek részt. A konferencia munkája iránti óriási érdeklődésről tanúskodik tlcó újságíró részvétele a világ minden tájáról. A nagy, különösen a tömbországokban működő hírügynökségek érdeklődése a 6. csúcsértekezlet iránt részben a várt drámai bonyodalmak, a viszályok és a szakadás eshetőségével magyarázható ugyan, mégis jól szemlélteti az el nem kötelezettségnek mint általános tényezőnek az erősödését, a mozgalom jelentőségének és befolyásának növekedését, amit még a nagyhatalmak közvéleménye is elismert, mert többé a nagyhatalmak sem mellőzhették ezt a mozgalmat, amely ebben az időben már a világ államainak és az ENSZ-tagállamok kétharmadát tömörítette (Lazar Mojszov: Világunk és az el nem kötelezettség. Fórum Könyvkiadó, Újvidék, 1934., 205. oldal). A 6. csúcsértekezletnek 17 napirendi pontban és 42 alpontban 59 nemzetközi problémát kellett megvitatnia és döntenie róluk. A fonthonbb napirend pontok a következők voltak: — a világnotika felmérése és értékelése, az el nem kötelezett országok szolidaritásának serkentése az el nemkötelezettség politikájának és dönthetnek végrehajtására, külön«« *-J-iale tte! az fgyes nemz''*!'’«”I n-nb'énvorn; — a világgazdasági helyzet és a nemzetközi gazdasági viszonyok értékelése, a fejlődő országok álláspontja az új gazdasági világrend bevezetésével kapcsolatban; — azoknak az intézkedéseknek, akiknak és kölcsönös segélynyújtási programoknak az eredmények szempontjából való értékelése, amelyek célja az el nem kötelezett és más fejlődő országok szolidaritásának, társadalmi és gazdasági együttműködésének serkentése, figyelembe véve a koordináló országok jelentéseit; — az Egyesült Nemzetek hatékonyságának fokozása a világbéke és a biztonság, az egyenrangú nemzetközi együttműködés, valamint az el nem kötelezett országok által az ENSZ-szervezetekben betöltött központi szerep megszilárdítása érdekében; — az el nem kötelezett országok egységének és együttműködésének az el nemkötelezettség elvei szerinti fokozását szolgáló lehetőségek és módok felkutatása annak érdekében, hogy sikeresebb legyen a döntéshozatal a mozgalomban, figyelembe véve a Belgrádban megtartott külügyminiszteri értekezlet vonatkozó kezdeményezéseit; — az el nem kötelezett és a fejlődő országok együttműködése a tájékoztatásban és közös akciójuk egy új igazságosabb és hatékonyabb tájékoztatási és kommunikációs világrend kialakítása érdekében; — az el nem köteleztt országok legközelebbi értekezleteinek, valamint a 7. állam- és kormányfői értekezletnek az időpontja és színhelye; — a koordinációs bizottság összetétele és mandátuma stb. A napirendi pontok lényegében felölelték a nemzetközi politikai és gazdasági viszonyok, valamint az el nem kötelezett politika és mozgalom fejlődésének összes lényeges kérdéseit. Fidel Castrónak az értekezleten mondott másfél órás megnyitó beszéde nemcsak üdvözlő beszéd volt, hanem kifejezte az el nem kötelezett mozgalomnak a nemzetközi viszonyokban való helyére, szerepére és céljaira, „forradalmasítására” vonatkozó nézetei is, amelyek az általános vitában éles polémiát váltottak ki. BOZÓKI Antal (Folytatjuk) Belgrádtól Hararéig Az el nem kötelezett országok 8. csúcsértekezlete elé Togo Az afrikai kontinensen amelyet gyakori államcsínyek rázkódtatnak meg, és amelyet természeti csapások sújtanak, a politikailag stabil és természeti kincsekben gazdag Togo igazi békeoázist képez. Togóban nem ismerik az éh ínséget. Keletről és nyugatról az országot Benin, illetve Ghana határolja, északról Bourkina Fasso, délről pedig a Guineai-öböl. Togo tulajdonképpen egy 600 kilométer hosszú és 120 kilométer széles korridort képez, területe mindössze 56 000 négyzetkilométer, 3 millió lakos él itt. Togo nemhogy csak ki tudja elégíteni élelmiszer-szükségleteit, hanem még exportra is jut Mezőgazdasági termékeik nagyobb részét kiszállítja. Jelenleg lépéseket tesznek az ország fokozottabb iparosítása terén és igyekeznek legyőzni a még mindig erős törzsi rendszert és határozottabb léptekkel a civilizáció útjára lépni. Az ország megőrizte afrikai jellegzetességeit, habár a főváros, Lome (mintegy 200 000 lakost számlál) modern város. A gyarmati korszakban épült alacsony épületek mellett szuperluxus kategóriájú szállók és korszerű üzletközpontok épültek. A „rabok partja" időszaktól kezdve (a togói eve törzs nyelvén az ország neve rabok partja) a német gyarmati uralmon át 1360. április 27-éig, amikor az ország elnyerte függetlenségét, Togo népe a fehér gyarmatosítókat szolgálta és írástudatlanságban élt. A függetlenség első éveiben tapasztalatlanságuk és egyesi nehézségek miatt, amikor mellőzték a nép legfontosabb problémáinak megoldását, nehéz időket élt a togói nép. 1967-től, amikor katonai puccsal a katonaság került hatalomra és Etienne Gnassingbe Fyadéma lett az ország elnöke, Togo fejlődésnek indult. Eyadema tábornok megszüntette a jolibpártrendszert, helyette csak egy erős pártot hozott létre, amelben egyaránt képviselve vannak az ország legnagyobb etnikai csoportjai. Az elnök fő célja az etnikai csoportok egyesítése az ország fejlődése érdekében. Az ásványi kincsekből csak a foszfátot dolgozzák fel és ennek kiviteléből származik az ország devizabevételének másik fele. Togo a világranglistán az 5 helyen áll foszfáttermelésben. Foszfáton kívül jelentős vasérc-, króm-, mangán-, grafit- és bauxittartalék vannak. Az ország iparának felét a mezőgazdasági feldolgozó ipar és a textilipar képezi. Kőolaj-finomítója, melynek kapacitása évi egymillió tonna, a szomszédos országok szükségleteit is fedezi. A nemzetközi porondon Togo igen tevékeny és aktív ország, s mindenekelőtt az Afrikai Egységszervezetben, amelynek függetlensége elnyerése óta tagja. Az el nem kötelezett mozgalom csúcsértekezletén első ízben 1964-ben, Kairóban vett részt. (Tanjug) Románia az Európai Gazdasági Közösségben Úgy tűnik, Románia rövidesen preferenciáiig szerződést írt alá az Európai Gazdasági Közösség országaival. Ezzel jóval kedvezmé- l nyesebb helyzetbe jutna a tagállamok országaival való kereskede- lemben. Egyúttal az első KGST- beli ország volna ilyen kedvezménnyekkel a nyugat-európai piacon. A bukaresti szakértők szerint ugyanis, habár hivatalosan nem támasztották alá, erről folytak a megbeszélések Williy de Clercq, az Európai Gazdasági Közösség bizottságának tagja és Ceausescu román elnök, valamint román tisztségviselők között. (Tanjug) MAGYAR SZÓ 1986. június 16., hétfő Felújult a hagyományos baráti kapcsolat Elutazott hazánkból Mkapa, Tanzánia külügyminisztere „Rendkívül sikeres volt hivatalos jugoszláviai látogatásom. Több napos itt-tartózkodásom alatt felújítottuk a Jugoszlávia és Tanzánia közötti hagyományos baráti kapcsolatokat és bebizonyítottuk, hogy Tanzánia új kormánya is azt az utat kívánja folytatni, amelyen Tito és Nyerere megindult.’ — jelentette ki Mkapa, Tanzánia külügyminisztere tegnap befejezve hivatalos látogatását hazánkban. Mkapa külügyminiszter a Tanjug szerkesztőinek adott interjújában elmondta, hogy rendkívüli hatással volt rá a kumroveci látogatás és a Titónak tisztelettel című kiállítás megtekintése. „Itt megéreztem Tito marsallnak a népek iránti óriási szeretetét, ugyanakkor azt a tiszteletet, amit az egész világ a jugoszláv népek vezetője iránt érzett.” — mondta Mkapa. Tanzánia külügyminisztere elégedett a megbeszélésekkel is, amelyeket Sinan Hasaieival, a JSZSZK Elnökségének elnökével, Branko Mikulicival, az SZVT elnökével, Raif Dizdarevic szövetségi külügyi titkárral és Horvátország gazdasági szakembereivel folytatott. Mkapa megítélése szerint mindkét ország számára hasznos volt a véleménycsere a két ország közötti kapcsolatokról, valamint az időszerű nemzetközi politikai és gazdasági életről, főként az el nem kötelezett országok küszöbönálló hararei csúcstalálkozóról. (Tanjug). OLASZ-LÍBIAI viszonyok Újabb szópárbaj (Különtudósítás a Magyar Szónak) Róma, június 15. Bettino Craxi olasz kormányfő a Szicílián megtartott beszédében kihasználta az alkalmat, hogy Kadhafi líbiai vezető legújabb fenyegetőzéseire fenyegetéssel válaszoljon: „Mi már megmondtuk Kadhafinak amit mondani akartunk, nevezetesen azt, hogy ha bármilyen támadást intéz Olaszország területe ellen, ezúttal fegyveres úton válaszolunk." Olaszország más téren is lépéseket tett. Ígyy Scalfaro belügyminiszter tegnap Kairóban szerződést írt alá az egyiptomi korlmánnyal a nemzetközi terrorizmus ellen irányuló közös akciók-ról. Tudvalevő, hogy Egyiptom Líbiát tartja a nemzetközi terrorizmus fő támogatójának. Scalfarro azt is kijelentette, hogy Olaszország megszünteti a líbiai kőolaj behozatalát, és ha Líbia reagál, Olaszországnak már kész terve , van Líbiában élő olasz állampolgárok hazaszállítására. Mindezzel ismét felélénkült a szópárbaj. Pedig úgy tűnt, hogy ez a múlté, ugyanis Craxi és a többi olasz politikus is bizont nyitott, hogy Líbiával békés úen kívánják megoldani a nyílt poli tikai kérdéseket. Az ilyen szándékokat továbbította az az olasz küldö* *ség, amely Kadhafinál jártés Kadhafi is azt válaszolta, hogy kész találkozni Craxival. Ennek ellenére azonban a líbiai vezető két nap múlva tévébeszédében ismét fenyegetően szólt Olaszország ellen. Az egész kérdésbe váratlanul beavatkozott a Szovjetunió is. Tegnap hivataosan átadták az olasz kormánynak a meghívást, , hogy közösen elemezzék, a Föld- közi-tengeri helyzetet, annak érdekében, hogy közös lépéseket tegyenek a béke érdekében. A Szovjetunió felhívásáról egyenlőre csak ennyit tudunk és azt, hogy ismeretes a szovjet fél álláspontja, miszerint „Olaszország az amerikai repülőgéptámadáskor reális és pozitív állásfoglalásáról adott bizonyságot”. Nem tudni, hogy Craxi tegnapi beszédét Szicílián, amelyben fenyegetéssel válaszolt Kadhafinak, a szovjet felhívás előtt vagy után mondta. Ha utána, akkor ez azt jelenti, hogy egyben nincs szándékában erről a Szovjetunióval tárgyalni. Az olasz hivatalos körökben ma kijelentették azt is, hogy a Szovjetunió a „Mediterrán kérdést” az olasz kormánnyal Gorbacsov olaszországi látogatása előtt kívánja letisztázni. Egyelőre még nem ismeretes a látogatás pontos időpontja, valószínűleg az augusztusi ünnepek után kerül erre sor. Miodrag PASKUCI A SOWETÓI VÉRENGZÉS ÉVFORDULÓJA Emlékezés a jövőért Az elégedetlenség kitörése és a négerek lázadása Sowetóban 1976. június 16-án a dél-afrikai lakosság többsége számára meglepetést jelentett. Ma a tízéves évfordulón nincs többé illúzió: az országot újabb megrázkódtatás fenyegeti és újabb véres összetűzések lehetségesek a kisebbségben levő fehér rezsim és a többségi néger lakos ,ság között. * A rendkívüli állapot bevezetésével (június 12-én) a pretoriai rezsim a sovelói eseményekre való emlékezést akarja meggátolni, mert úgy véli, hogy a vérengzésre való emlékezés „veszélyes lehet” az ország jövőjére nézve. I Soweto, ez a milliós lakosú néger település Johannesburg déli külvárosában, bekerült a történelembe. Tíz évvel ezelőtt mintegy 13 000 néger tanuló lázadt fel, mert a rezsim kötelező tantárgy-ként be akarta vezetni az ország összes iskolájában a hatalmon levő fehérek nyelvét. A diákok tímtetése a néger lakosság valóságos lázadásává fajult, amelyre a pretoriai rezsim a katonaság és a rendőrség bevetésével válaszolt. Az összetűzésben mintegy 570 néger vesztette életét, egyes források szerint az áldozatok száma meghaladja az ezret is. Soweto ma az afrikaiak büszkeségének és a jogsikért való harc szinonimája. A település, amelyet a fehér lakosság azzal a céllal hozott létre, hogy az ipar, az aranybányák olcsó munkaerőinek a rezervátuma legyen, ma a pretoriai rezsim számára állandó veszélyt jelentő puskaporos hordó. Az, ami tíz évvel ezelőtt Sowetóban megkezdődött, egész lavinává fejlődött ki, amelyet semmi, a legújabb hadiállapot sem tud megállítani, noha a rezsim szabad kezet adott a rendőrségnek, hogy ítélet nélkül börtönbe vesse az embereket és tüzet nyisson mindazokra, akik a rasszista rezsimet ellenzik. Az áldozatok ellenére a dél-afrikaiak sajátságos úton biztosan haladnak a rasszizmus megdöntése felé. (Tanjug)