Magyar Szó, 1987. május (44. évfolyam, 132-147. szám)

1987-05-16 / 132. szám

*____ KÜLPOLITIKA________________ -----------Magyar Szó-------------­ London elvben elfogadja a szovjet javaslatot Ezzel valószínűleg nyomást szeretne gyakorolni nyugat­európai szövetségeseire Nagy-Britannia elvben hajlandó elfogadni a moszkvai javaslatot a közepes és rövid hatótávolságú atomraké­t­ák eltávolításáról Euró­pából, jelentette ki a Foreign Offi­ce szóvivője, hozzátette azonban, minden esetleges szuper­hatal­mi megegyezésnek tartalmaznia kell a kisebb atomfegyverekre kiterje­dő záradékot is. A BBC hírmagyarázója úgy ér­tékelte, a­­már ismert brit pozí­ciókat megerősítő londoni állás­pont közzétételének valószínűleg az a célja, hogy nyomást gyako­rolljon egyes nyugat-európai or­szágokra, hogy kövessék ez­t a vo­nalat. A NATO véderőmi­nisz­terei­nek a norvégiai Stavengerben folya­matban levő összejövetelén Geor­ge Younger brit véderőminiszter elmondta, Nagy-Britannia és NATO-beli szövetségesei esetleg igénybe veszik az új védelmi rendszert, ha úgy mérik fel, hogy a robot repül­őgépek, a Pershing— II. rakéták, továbbá a rövidebb hatótávolságú rakéták „űrt hagy­nak" stratégiájukban. (Tanjug) INDOKÍNAI ORSZÁGOK Moszkva csökkentette a katonai segélyt A Szovjetunió tavaly 1,75 mil­liárd dollár katonai segélyt kül­dött Vietnamnak, Laosznak és Heng Samrin kambodzsai re­zsinkének — legalábbis Suwit Suthanakulnak, a thaiföldi nem­zetbiztonsági tanács főtitkárának becslése szerint. Moszkva az utób­bi időben legalább 300 millió dol­lárral kevesebb támogatást nyúj­tott az említett rezsimeknek, mint 1985-ben. A vietnami hadsereg ugyanis 1,5 milliárd dollár értékű hadi­anyagot kapott. Kambodzsa kö­rülbelül 200 milliót, Laosz pedig 50 milliót. Az előző évhez viszo­nyítva tavaly Vietnam is, a Phnom Penh-i rezsim is 150 mil­lió dollárral kevesebbet kapott. Az indokínai országoknak nyúj­tott katonai segély legnagyobb ré­szét a Szovjetunió a Kampong Som kambodzsai kikötőn át fo­lyósítja, ahol szovjet műszaki sze­mélyzet dolgozik. Suthanakul ál­lítása szerint 1980 óta rendszere­sen érkeznek e kikötőbe a te­herautók, harckocsik, nehéztüzér­ségi lövegek, tankelhárító ágyúk, gyalogsági fegyverek és rengeteg lőszer. Tavaly Kampong Som kikötő­jébe 26 szovjet teherhajó érke­zett, fele annyi, mint az előző év­ben. A Szovjetunió a baráti or­szágoknak folyósított segélyen kí­vül katonailag jelen van a viet­nami Kam Ran volt amerikai ten­geri támaszponton, ahol 25—30 szovjet hadihajó és tengeralattjáró állomásozik. (Tanjug) BUDAPEST: BRZEZINSKI ELUTAZOTT MAG­YARORSZÁGRÓL (Tan­­jug). — Zbigniew Brzezinski, az amerikai Columbia Egyetem tanára. Car­ver volt elnök nemzetbiztonsági tanácsosa elutazott Budapestről, ahol Mark Palmer amerikai nagykövet vendége volt. Az egykori amerikai tisztségvi­selő találkozott Berecz Jánossal és Szűrös Mátyással, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkáraival, megbeszélést folytat­ott Pozsgay Imrével, a Hazafias Népfront főtitkárával és fogadta őt várkonyi Péter külügymi­niszter és Horn Gyula államtitkár is. Megvitatták a nemzetközi viszonyok alakulását, valamint a kétoldalú kapcsolatokat. Brzezinski előadást tartott a Magyar Tudományos Akadémián. JOHANNESBURG: KÉT NAP ALATT MÁR A HARMADIK (AP). — A dél-afrikai rezsim tegnap már a harmadik külföldi újságírót utasította ki, đe ezúttal magyarázat nélkül. Az amerikai Business Week és a holland Elseviers tudósítójáról, Steve Mufsonról van szó, akinek tegnap reggel nem hosszabbították meg a munka engedélyét. Mufson két nap a­l­att a harmadik, az u­tóbbi évben pedig a nyolcadik újságíró, akinek kiadták az útját Dél-Afrikából. Ütött az igazság órája Klaus Barbie náci háborús bűnös, a volt lyoni Gestapo-főnök számára, aki a francia ellenállók és zsidók ezreit küldte a halálba. A lyoni hóhérként emlegetett, távollétében kétszer halálra ítélt, jelenleg 73 éves náci gonosztevő évtizede­kig tartó dél-amerikai rejtőzködés, majd négyéves franciaországi vizsgálati eljárás után áll most bírái elé. Cikksorozatában Garai Béla az Európából való kimenekíté­sével, bírólajstromával, a francia ellenállási mozgalom elleni tevékenységével és a nagy­­per körüli, belső francia vitákkal foglalko­zik. A náci gonosztevő védelmét a francia közélet egyik legellentmondásosabb alak­ja, a vietnami­ francia családból szár­mazó, jelenleg 62 éves Jacques Verges, az algériai felszabadítási mozgalom egykori tagja, a volt kommunista, majd jelenleg mindenfajta terroristák védőügyvédje, a francia establishment ádáz ellensége lát­ja el — titkos svájci pénzátutalások elle­nében. Nem titkolt taktikája, hogy a vád­iratot kiterjeszti az egész francia társa­dalomra: számonkéri az Algériában, a Vietnamban elkövetett gonosztetteket, amelyek szerinte nem sokban különböz­nek a náci bűncselekményektől. Barbie-nek a resistance tagjai iránti megtorlásait azzal akarja igazolni, hogy ezek lefülelésében, kézre kerítésében nem­csak a Gestapo francia besúgói segítet­tek, hanem különféle francia titkosszol­gálatok is, amelyek a német megszállás alatt, sőt a háború után is folytatták­ an­­tikommunista tevékenységüket. Egyszóval a hírhedt francia kollaborálásra akarja terelni a figyelmet, amivel fájó sebeket téphet fel Franciaországban. Kezére játszik az a körülmény, hogy az utóbbi időben számos francia és kül­földi történész buzgólkodik a francia el­lenállás méreteiről alkotott legenda szer­tefoszlatásán, annak az igazságnak a fel­derítésén, hány francia működött együtt a megszállókkal, élükön természetesen Pétain marsallal, a fasiszta bábkormány vezetőjével. Német utasításra ugyan, de Pétain emberei vették nyilvántartásba a Franciaországban élő 310 000 zsidót és maguk végezték a gyűjtő­táborba, hurcolás, a kitoloncolás piszkos munkáját is. A Harmadik Birodalom pedig igyekezett azt a látszatott kelteni, hogy a kollaboráns kormány szuverén módon maga igyek­szik megszabadulni a zsidóktól. A nácik 1942 nyarától, amikor megkez­dődtek a tömeges deportálások, ügyes taktikával fokozatosan a Pétain-bábkor­­mány rendőrapparátusára ruházták át a zsidók összeírásának, táborba gyűjtésé­nek és elszállításának feladatát. Ennek a ravasz játéknak egyik legkörmönfontabb szervezője a lyoni Gestapo-főnök, Klaus Barbie volt. Hol negédeskedő, hol pedig brutalitásba átcsapó fellépésével, kitűnő francia nyelvtudásával befolyása alá von­ta a helybeli kollaboráns rendőrséget és velük végeztette el az ellenállók felku­tatását. Volt beosztottjai állítják, hogy a lyoni hóhér szinte mindegyik fogoly hallgatá­sát meg tudta törni. Módszere ez volt: állati vadsággal támadt rájuk, majd lát­szólag megenyhülve megértőnek mutatko­zott. A kompromittált politikusok listája Verges ügyvéd a franciáknak a kolla­­borálás miatti lelkiismeret-furdalására spekulál, amikor a védelmet a francia múlt ellentmondásos eseményeinek felidé­zésére építi. Azt szeretné bebizonyítani, hogy védence csak egyike a sok vétkes­nek, s ő a tetejében még parancsra is cselekedett. Míg azonban Barbie-t bíró­ság előtt vonják felelősségre, a többi bű­nösnek a haja szála sem görbül. .. Ver­gés neves francia személyiségek, köztük politikusok listáját birtokolja, akik abban az időben beszennyezték kezüket. Köz­tük van állítólag Francois Poncet volt miniszterelnök, aki a háború alatt Musso­lini fogságába került, ahonnan rejtélyes módon éppen a Gestapo szabadította ki. Poncet később, az 50-es évek elején a Nemzetközi Vöröskereszt elnöke lett, és különösképpen a Vöröskereszt éppen ak­kor segített Barbie-nak, hogy eljusson Dél-Amerikába . .. Talán ezek, talán más okok játszottak közre abban, hogy a pert megelőzően több neves francia politikai személyiség a tárgyalás abszurdumát igyekezett bizo­nyítani. Serge Gilian, a baloldali Libera­tion igazgatója például arra hivatkozott, hogy De Gaulle tábornok 1963-ban, ami­kor békejobbot nyújtva Adenauer kancel­lárnak elindította a történelmi francia— német megbékélési folyamatot, megke­gyelmezett Karl Oberg tábornoknak, a Gestapo franciaországi főparancsnokának — Barbie közvetlen felettesének. Mások Pompidou elnököt emlegették, aki bár maga is tagja volt az ellenállási mozga­lomnak, megkegyelmezett a Pétain-re­­zsim véres kezű belügyminiszterének. Kell-e ezek után bíráskodni Barbie fe­lett? — tették fel a kérdést. „Én csak egy SS tiszt voltam” A franciák nagy-nagy többsége azon­ban más véleményen van. Egy közvéle­mény-kutatás szerint a megkérdezettek 77 százaléka úgy foglalt állást, hogy a lyoni hóhér nem kerülheti el az igazság­szolgáltatást. Jacques Chaban-Delmas, a nemzetgyűlés volt elnöke is ilyen érte­lemben nyilatkozott. Megerősítette, hogy személyesen is hajlandó megjelenni a tár­gyalóteremben, hogy szemébe nézzen a lyoni hóhérnak. Elie Wiesel, a Nobel-díjas író szintén ezen az állásponton van, ő maga a fran­cia rádióállomásnak tudósít Lyonból. Si­mone Veil, az Európai Parlament tagja, aki fiatal lányként átélte Auschwitz bor­zalmait, úgy nyilatkozott, hogy a tárgya­lás a történelmet fogja felidézni a fran­ciák számára és tanulságul szolgál majd az ifjú nemzedéknek. Valószínűleg az ilyen szembesítéseket szeretné elkerülni a náci gonosztevő azzal a váratlan döntésével, hogy élve a fran­cia törvények adta lehetőséggel,, nem haj­landó megjelenni a tárgyaláson. Nem akar jelen lenni abban a teremben, ahol volt áldozatainak számos hozzátartozója gyűlt össze a per hét eleji megnyitá­sán. Ahhoz Barbie­ Altmann idegei sem elég­gé erősek, hogy szemébe nézzen ezeknek az embereknek, és úgy mondja jól begya­korolt szövegét: „Én csak egy egyszerű SS- tiszt voltam, nem érzem magam bű­nösnek”. A per azonban távollétében is folyta­tódik. L (Vége) BÍRÁI ELŐTT A LYON! HÓHÉR (III.) Barbie francia segítői A francia deportáltak egy csoportja elin­dul Auschwitzba Mamula fogadta Horváthot Branko Mamula flottatenger­nagy, szövetségi honvédelmi tit­kár, tegnap fogadta Horváth Ist­ván vezéralezredest, a Magyar Néphadsereg politikai főigazgató­ságának osztályvezetőjét, a véd­­erőminiszter helyettesét, a­ki ha­zájának katonai küldöttségét veze­ti a jugoszláviai látogatáson. Meg­elégedéssel állapították meg, hogy Jugoszlávia és Magyarország fegy­veres erőinek együttműködése az­­államközi kapcsolatokkal össz­hangban alakult, mindkét fél elé­gedettségére és megvannak a fel­tételek­ a továbbfejlesztéséhez. A magyarországi vendég Geor­­gij Jovičić vezérezredessel, a JKSZ hadseregbeli szervezete el­nökségének elnökével is találko­zott. Véleménycserét folytattak a kommunistáknak a fegyveres erők keretében kifejtett tevékenysége formáiról, módszereiről és hatásá­ról. Jugoszláviai látogatása során Horváth István vezéralezredes és kísérete ellátogatott fegyveres erőink több egységébe és intézeté­be és vendéglátójával, Petar Šimić altengernaggyal tanácskozott. (Tanjug) A ciprusi rendőrség mérgező dioxin gáz után kutat Nicosia környékén. Levegőbe bocsátása a város több ezer lakosát megmér­gezné. Frikszosz Jango ciprusi rendőr­főnök közölte tegnap reggeli saj­tóértekezletén, hogy a ciprusi rendőrség letartóztatta Tekla Ha­­luma 21 éves ciprusi nőt azzal a gyanúval, hogy bűntársa a zsaro­ló csoportnak, amely azzal fenye­getőzött, hogy mérges gázt bocsát a ciprusi fővárosban a levegőbe. A ' rendőrfőnök' elmondta­, hogy bizonyos titokzatos „Nemo kapi­tány” és csoportja azzal fenyege­tőzött, ha nem fizetnek ki nekik 15 millió dollárt, megmérgezik Ni­cosia lakosságát. Először fenyegető levelet küldtek a ciprusi kormány­nak, majd pedig telefonon felhív­ták az elnöki palotát és Kiprianu elnökkel is közölték követelésüket ez év márciusában és áprilisában. A ciprusi rendőrség és a brit Scotland Yard szoros együttműkö­désének köszönhetően a titokban lefolytatott nyomozás eredménye­képpen csütörtökön Londonban le­tartóztatták a zsarolókat, három férfit és egy nőt. Panasz Kupa­­risz brit állampolgárról,­ Kika Ha­tuméról, a feleségéről, továbbá Andreasz és Jason Kupariszról, Panosz Kuparisz fivéreiről van: •4szó. Valamennyi^ fipjp^i ^szárí­a­­zásúak. Kika Haluma a Nicosiá­ban letartóztatott Tekla nővére. Ciprus londoni nagykövete teg­nap közölte, hogy a fenyegetést nem hozták nyilvánosságra sem Nagy-Britanniában, sem Cipruson és csak Kiprianu elnök, a cipru­si kormány néhány tagja és a rendőrség tudott róla. Azt állítot­ta, hogy semmit sem fizettek a zsarolóknak, mert a ciprusi kor­mány kezdettől fogva úgy dön­tött, hogy nem alkudozik velük. A dioxin gáz különben a szívet és a májat károsítja, továbbá az idegrendszert. 1976-ban ugyanez a mérgező gáz került a levegőbe Seveso olasz városban. RÓMA. — Tegnap reggel a ge­novai Attilio Carmagnani vegyipa­ri gyárkomplexumban felrobbant két vegyi­ termékeket tartalmazó tartály. Nagy tűz támadt és leg­alább öt­ személy megsebesült. Megerősített tűzoltóalakulatokat és önkénteseket irányítottak a hely­színre, mert a tűz azzal fenyeget, hogy átterjed más tartályokra és a környező lakóépületekre is. Elő­vigyázatossági okokból megszün­tették a forgalmat a közeli vas­útvonalon és autóúton. A robba­nás okáról semmit sem közöltek. (Tanjug) ZSAROLÁS CIPRUSON Pénzt vagy kiengedjük a mérges gázt! A Scotland Yard elfogott négy gyanúsítottat 1987. május 16., szombat A KATONAI PUCCS UTÁN nyugalom a Fidzsi-szigeteken A kormány tagjai házi őrizetben­­ Ausztrália nem avatkozik be Suvából, a fővárosból érkező legújabb hírek szerint nyugalom van a Fidzsi-szigeteken a csütör­töki katonai puccs után, noha ka­tonák tartózkodnak a parlament épülete körül. A fővárosi boltok kinyitottak, de csak a parlament közelében tartózkodnak emberek a legújabb hírekre várva. Timothy Baradra megbujkatott kormányfőt és kormányának tag­jait a Queen Elisabeth laktanyá­ból a kormányfői rezidenciába szállították és házi őrizetbe he­lyezték őket, akárcsak Ratu Sir Penaia Ganilau főkormányzót, aki törvénytelen cselekedetnek nevez­te az államcsínyt és nem hajlan­dó elismerni az új kormányt. Most már világos, hogy Sitiveni Rabuka 38 éves alezredes volt a katonai puccs értelmi szerzője. Ő állt a miniszteri katonai ta­nács élére, és a saját kezébe vet­te a bel- és külügyek irányítását is.­­ Ratu Kamisese Maré volt a kormányfőjük, egyébként Rabuka apósán kívül a tanácsban össze­sen 15 miniszter kapott helyet, közülük hatan a nemrégen meg i­s tartott választásokon vereséget szenvedett kormány tagjai. Indo­koltnak tűnik a feltevés, hogy el­sősorban faji ellentétek vezettek a puccshoz, amely azonban részben politikai jellegű is. A lakosság többsége az indiai közösséghez tartozik, noha a po­litikai hatalom, továbbá a hadse­reg és a rendőrség ellenőrzése is a közelmúltig kizárólag az őslakos melanéz-polinéz közösség kezében volt. Ratu Epeli Nailatikau dandár­­tábornok, a hadsereg parancsnoka, aki a puccs idején Ausztráliában tartózkodott, kijelentette, a tör­téntek ellenére még mindig ma­gát tekinti törvényes parancsnok­nak és hamarosan hazatér, hogy átvegye a parancsnokságot. Az ausztrál televízióban közöl­ték: nem várható semmilyen ausztrál és új-zélandi intervenció, noha egy új-zélandi hadihajó a Fidzsi-szigetek közelében tartóz­kodik állítólag a turisták és a polgárok esetleges elszállítása mi- l­att. (Tanjug)

Next