Magyar Szó, 1988. január (45. évfolyam, 16-29. szám)

1988-01-18 / 16. szám

1988. január 18., hétfő Lav Landau esete A szovjet hetilap folytatja a sztálini terror áldozatairól szóló cikksorozatát A szovjet Aganyok című hetilap folytatja a sztálini terror áldoza­tairól szóló cikksorozatát és en­nek keretében első ízben közölte Lav Landau, tekintélyes fizikus, Nobel-díjas tudós és századunk egyik legnagyobb elméjének ese­tet. Landau 14 éves korában került az egyetemre és 21 évesen már megvédte doktori disszertációját. Azzal a váddal, hogy a fasiszta Németország kéme, 1938-ban le­tartóztatták. Pjotr Kapica, a nem kevésbé híres szovjet fizikus, Lan­dau intézetének igazgatója akkor személyesen Sztálinhoz fordult le­vélben és tiltakozott munkatársá­nak letartóztatása ellen. A levél, amelynek szövegét az Aganyok teljes egészében közölte, a nagy tudós rendkívüli bátorságáról tesz tanúbizonyságot. Mivel egy évig nem történt semmi, Kapica ismét írt Sztálinnak és javasolta,­­ hogy gyorsítsák a „vizsgálatot” vagy tegyék lehetővé Landaunak, hogy a börtönben folytassa tudományos munkáját. Kapica Beria belügy­miniszterhez is fordult és követel­te, hogy engedjék ki a börtönből munkatársát, akiért személyesen vállalja a felelősséget. Garantálta, hogy Landau nem foglalkozott el­lenforradalmi tevékenységgel, és megígérte, hogy ezentúl sem fog. Kapica ezzel megvédte Landaut, de magára vonta Beria haragját. A nukleáris tudomány fejlesztésé­nek szüksége és a modern tudo­mányok gyors haladása arra kész­tette a szovjet vezetőséget, hogy lehetővé tegye Landau munkájá­nak folytatását. Kapica ezután sem nyugodott és Molotovhoz for­dult, javasolta, hogy Landaut vá­lasszák meg a Tudományos Aka­démia tagjává. Az Aganyokban közölt írás Lav Landau sorsát mutatja be, mégis többet szól Pjotr Kapica erkölcsi kiállásáról és bátorságáról. (Tan­­jug) NORVÉGIA—SZOVJETUNIÓ Bizonyos fokú kiábrándultság Rizskov kormányfő látogatása csak részben jár­ eredménnyel Nyikolaj Rizskov szovjet kor­mányfő norvégiai látogatása so­rán öt szerződést kötöttek a kü­lönféle területen való együttmű­ködésről, mégsem váltak valóra a látogatáshoz fűzött remények. Miután a Szovjetunió és Svédor­szág­ aláírta a balti-tengeri gaz­dasági övezet határainak rende­zéséről szóló megállapodást, Nor­végiában arra számítottak, hogy esetleg rendeződik a Barens-ten­­geren már évek óta kérdéses ha­tár helyzete. A szovjetek azonban nem álltak elő új javaslattal, és a 13 éve fennálló viszály továbbra is maradt. A Barens-tenger rendkívül érzé­keny övezetéről van szó, amely nagyságát és helyzetét tekintve is jelentősebb a Balti-tengernél. Itt 155 000 négyzetkilométerről van szó, amely rendkívül gazdag hal­ban és valószínűleg gazdag kő­olaj- és gázlelőhelyekben is. A Szovjetunió szempontjából bizton­sági jelentősége is van, a közeli Murmanszk tengeri bázis miatt, ezért érthetően minél nyugatabbra szeretné tolni a határt. A szovjet térképek még 1928-ban feltüntet­ték az úgynevezett szektorvona­lat, amelyet ma határként akar­nak elismertetni, a norvégok azonban e terület felét maguknak követelik. A viszály rendezésére az első jelzés egy éve érkezett Moszkvá­ból, amikor ott járt Gro­n Ek­lem Brundtland kormányfő, Rizskov oslói­ látogatása után bizonyta­lan maradt a helyzet. (Tanjug) További kiutasítások nélkül (Folytatás az 1. oldalról) kel. Ennek a harcnak eddig több mint 2000 halálos áldozata volt. Nabih Berri, a muzulmán síita Amal vezetője szombaton találko­zott a Szíria-párti palesztin frak­ciók képviselőivel és állítólag az Al Fatah palesztin szervezet kép­viselőivel is, és a találkozó után kijelentette, hogy az Amal vissza­vonja embereit a táborok bejára­tától. Szemtanúk vallomásai szerint a Bejrúttól délre levő táborok körül tegnap semmilyen változás jesisit nem észlelték. Az Amal vezetőjé­nek kijelentését megfigyelők véle­ménye szerint az váltotta ki, hogy palesztin tisztségviselők azzal vá­dolták a síita muzulmán harcoso­kat, hogy a palesztin nép rend­kívül súlyos helyzetében és a fel­kelés körülményeiben folytatják a menekülttáborok zárlatát. Erre utal az is, hogy Nabih Berri is­mét követelte, hogy a palesztin ge­­rilik hagyják el a Szidontól ke­letre levő hegyeket (amelyeket 1988 novemberében heves harcok árán­ foglaltak el), és csak ezután vonja vissza harcosait a menekülttábo­roktól. Berri tavaly szeptemberben már javasolta ezt, és a PFSZ támo­gatta is a­ javaslatot, de még Al­géria és Irán közbenjárása sem segített, hogy végre is hajtsák. Amióta tavaly februárban a Szí­riai csapatok bevonultak Bejrút nyugati muzulmán lakta részébe és elfoglalták a palesztin táborok kö­rüli állásokat, a táborokból csak a nőknek szabad időnként kijár­niuk, a többieknek a majdnem tel­jesen lerombolt otthonaikban kell maradniuk. Eliasz Fredzs betlehemi palesztin polgármester,, aki rendkívüli nagy népszerűségnek örvend, tegnap ki­jelentette, hogy Izrael sosem ta­lálhat más palesztin vezetőséget a PFSZ-en kívül. A palesztin népet csak a PFSZ képviselheti az Izra­ellel esedékes tárgyalásokon, hang­súlyozta tévéinterjújában. Ez vo­lt a válasz­a P ok Rabin izraeli véd­erőminiszternek, aki néhány nap­pal ezelőtt kijelentette, hogy a megszállt területeken olyan hely­zetet kell teremteni, hogy a Tel Aviv számára elfogadható palesz­tin vezetőség alakuljon ki. Bejrúti hír szerint Mohammed Husszein Fadlallah sejk, egy Irán­­párti muzulmán szervezet vallási vezetője cáfola­ta a londoni Sunday Express írását, amely szerint ki­jelentette volna, hogy Terry Waite anglikán lelkészt nem bocsátják szabadon az amerikai elnökválasz­tásokig. Waite és még 18 külföldi polgár még mindig Irán-párti radikális szervezetek fogságában van. A lon­doni újság a napokban közölte, hogy a túszokat mindaddig nem bocsátják szabadon, „amíg a Fe­hér Házban Reagan elnök az úr”. Fadlallah sejk állítólag kijelentet­te, hogy híveivel csak azután „kez­denek foglalkozni a túszok kisza­badításának kérdésével”, amikor Reagan már elhagyta a Fehér Há­zat. A síita szélsőséges vezér til­takozott a cikk ellen és azt állítot­ta, hogy senkinek sem nyilatko­zott­ sem­ Terry Waite-ról, sem másról. A Reuter értesülése szerint az USA visszavonta az elfogatási pa­rancsot Abu Abbasz ellen, akit az­zal vádoltak, hogy az Achiele Lau­­ro olasz utasszállító hajó 1985 ok­tóberében történt elrablásának szervezője volt. A hírt Giullio And­reotti olasz külügyminiszter közöl­te Rómában és tegnap Washing­ton is megerősítette. Abbasz volt az Achille Lauro elrablásának fő­szereplője, és mint ilyen komoly vitát váltott ki Róma és Washing­ton között, mivel az olasz kormány nem akarta kiadni az USA-nak, sőt engedték elutazni Olaszország­ból. Azóta távollétében életfogy­tiglani börtönbüntetésre ítélték. (Tanjug) _ Magyaríró Gyilkosság Rómában Egy 13 éves jugoszláviai cigány kislány az áldozat (Különtudósítás a Magyar Szónak) Furcsa telefonáló jelentkezett a 113-as római rendőrállomás éjsza­kai ügyeletesének: „Jöjjenek ér­tem, megöltem egy kislányt”. A tapasztalt rendőr sokáig húzta a beszélgetést, hogy kollégái a hely­színre érkezhessenek. Valóban, még a telefonfülkében találták, és ő nyugodtan a közeli omladozó házba vezette őket. Egy szobában gyenge fénynél egy 13 éves ci­gány kislány holttestét mutatta meg. A gyilkos nem tudta meg­indokolni tettét. A kislányt Monika Petrovicinak hívták, anyjával és rokonságával együtt virágot árult Róma köz­pontjában. Még három lányt­est­­vére van, valamennyi fiatalabb, mint ő. A gyilkos egy francia­­ csavargó, aki már évek óta Rómában él és Franciaországból szociális nyug­díjat (200 000 líra) kap. A híres Navona téren szokott tartózkodni, tüzet nyel és üvegszilánkokon lép­­ ked, ezzel tesz szert mellékkel e­­setre. Marc René Georges Rouned a neve és 44 éves. A cigány ko­lónia barátjaként ismerik, gyak­ran élt, evett és járt náluk. Sen­ki sem érti, miért követte el a gyilkosságot. .A jelekből ítélve Monika­­né­hány hónappal ezelőtt viszonyt kezdett vele, és ez lett volna az első éjszaka, amikor nála maradt. Az anyja már a rendőrségen is érdeklődött, hogy nem­ tartóztat­ták-e le. A gyilkos a letartóztatás pillanatában ittas állapotban volt és megállapították, hogy , hasist él­vezett. . M. P. újból Rico Lázadás az argentin hadseregben Ismét hallatott magáról Aldo Rico, az argentin hadsereg volt al­ezredese, aki tavaly lázadást indí­tott és megrázkódtatta a fegyveres erőket. Az ország északi részében levő laktanyából jelentkezett és közölte, hogy folytatja a lázadást, mert „az ország méltóságát és a fegyveres erők egységét” akarja helyreállítani. Rico lázadásának hírére szomba­ton éjjel José Dante Cat­idi tábor­nok, vezérkari főnök páncélos egységeket küldött a Monte Case­­ros-i laktanyába, amely Buenos Airestól 750 kilométerre északra található. Alfonsin elnök a fővárosi rezi­denciájából kíséri figyelemmel az eseményeket. (Tanjug) ----------------------- KÜLPOLITIKA -—— Ez a kormány erős! Vita az olasz kabinetről — Cr­axi védi Gom­át, a többiek ellene vannak (Különtudósítás a Magyar Szónak) Róma, január 17. „Az olasz kormány nem gyen­ge, hanem ellenkezőleg, dinami­kus, és sikeresen harcol a szá­mos problémával, amelyeket örö­költ. Ahhoz hogy az ország sta­bil legyen, a kormánykoalíció pártjainak még erélyesebben kell támogatniuk a kormányt és feles­leges új kombinációkon törni a fejüket” — jelentette ki egyebek között Giovanni Gomia kormányfő. A Kereszténydemokrata Párt saj­tószervében, az Il Popolóban meg­jelent cikkének nagy része párt­jának (fiatal kora óta keresz­ténydemokrata) vezetőségével fog­lalkozik, amelyet bírál, hogy töb­bet törődik a küszöbönálló kong­resszussal, mint az államügyek­kel, amelyeknek irányításához öt év után újból hozzájutott. A legfiatalabb olasz kormányfő védelmére kelt Bettino Craxi szo­cialista pártvezető is, aki szerint: „Ha ez a kormány hat hónap után megszűnne létezni, az abszolút bizonytalanság rekordját érnénk el és ez nagy kárt okozna az or­szágnak.” Más pártvezetők azonban más­képpen vélekednek a kormány­­koalícióról. A liberálisok titkára nyíltan felszólította Craxit, csat­lakozzon törekvéseihez, hogy „erős kormányt” alakítsanak. Tegnap csatlakozott hozzájuk La Massa republikánus titkár is, aki a kereszténydemokrata De Mitá­val az élen alakítana kormányt és az egyik miniszteri tárcát Cra­­xinak adná. Craxi azonnal vá­laszolt, hogy egyelőre nem szán­dékozik miniszteri tárcát vállal­ni semmilyen kormányban, és új­ból felszólította a pártokat, hogy támogassák a mai kabinetet és szorgalmazzák az intézményes változásokat: a statútum, a parla­ment munkájáról szóló szabályzat és a választási törvény módosí­­tását. A kommunisták is változtatni szeretnének a kabineten, noha a gazdaságpolitika bizonyos módosí­tásaival hajlandók lennének tá­mogatni Gom­a kormányát is. Martalli szocialista tisztségviselő erre felrótta a kommunistáknak, hogy elhagyták pártjuk történelmi koncepcióját és a keresztényde­mokraták felé kacsintgatnak, ami megronthatja kapcsolataikat a szo­cialistákkal. El kell mondani, hogy a keresz­ténydemokrata vezetők még nem nyilvánítottak véleményt a vitá­ban. Egyesek szerint azért van így, mert változásokat szeretnének, de erről csak akkor nyilatkoznak majd, ha a parlament megszavaz­za az idei költségvetési törvényt. Mások véleménye szerint kor­mányváltozáshoz csak a keresztény­­demokraták kongresszusa után ve­zethetnek az események, tehát semmiképpen április előtt. Addig Gom­a vezeti az ügyeket és véde­kezik, mások pedig vitatkoznak és javasolnak. A kormányfő leg­sürgősebb feladata, hogy „kibé­kítse” a közlekedésügyi minisztert a szakszervezetekkel, amelyek til­takoznak a miniszter döntése el­len, hogy nem fizetik ki a fize­tésemelést a sztráj­kólóknak. Hol­nap emiatt felerészt ismét szüne­telni fog a légiforgalom. A vas­utasok is sztrájkkal fenyegetőz­nek, ha a miniszter nem vonja vissza határozatát. Ő a maga ré­széről azt válaszolta: „Elég volt a sztrájkokból, a nép torkig van velük”. Miodrag PASKUČ1 Martin Luther King napja Az Egyesült Államokban hivata­los és magánjellegű rendezvényeik sorozatával emlékeztek meg Mar­tin Luther King néger pap szüle­tésének 59. évfordulójáról. Az em­beri jogok és béke­ harcosat, is­mert pacifistát, mint ismeretes. 1988-ban meggyilkolták Memphis­ben, ahol egy­ sztrájkot vezetett. Az iskoláknak sugárzott tévémű­sorban Ronald Reagan elnök elis­meréssel szólt Martin Luther Kingről és az egyenlőségért foly­tatott harcáról, és kijelentette, hogy Amerika közelebb került King eszméihez, a szerek­hez és a testvériséghez. Néhány nappal ez­előtt Reagan a Fehér Házban fo­gadta King özvegyét. Január 16-án, Martin Luther King születésnapján, amely hiva­talos állami ünnep is, a sajtóban számos alkalmi cikk jelent meg. (Tanjug) NYUGATNÉMET ATOMBOTRÁNY Líbia és Pakisztán cáfol Tripoli ignorálja az NSZK-ból érkező vádakat, amelyek szerint radioaktív anyagot titkos utakon Líbiába juttattak és ebből atom­bomba készülhet. Félhivatalos kö­rök szerint az egész botrány „gya­nús” kiindulópontokon alapszik, másfelől pedig „stratégiai titokról” van szó, amelyet nem kellene ma­gyarázni, még ha be is bizonyítot­ták volna. Ami a nyugatnémet NUKEM nukleáris üzem körüli botrányt il­leti, még nem tudni, hogy vaklár­­ma-e vagy van alapja. Líbia min­denesetre cáfolja, hogy olyan tech­nológiája lenne, amellyel atom­fegyvert készíthet, noha ez szilárd elhatározása. A Tripolitól nem messze levő Tajurában van egy kis reaktor, de ez csupán „műhely”, amelyben a szakembereket képezik és egyszerűbb nukleáris kísérlete­ket végeznek. Maga Kadhafi ezredes az utóbbi hónapokban dinamikus hadjáratot indított, amelynek során arról akarja meggyőzni az arab világot, hogy atomfegyver nélkül megsem­misülés fenyegeti. Kadhafinak állí­tólag biztos adatai vannak arról, hogy Izrael képes atomfegyvert ké­szíteni és rakétái elérhetik az arab világ bármely pontját. Ezért szólí­totta fel az arabokat egy közös nukleáris program végrehajtására. Ak­ost van vitán a neni értekezle­tek előtt az atombomba javaslata, és nem fér hozzá kétség, hogy­ a nép meg is szavazza. Két kérdés marad tisztázatlan: amennyiben az­­arab akció elmarad. Kadhafi meg­­indítja-e a saját programot, és mi­lyen gyakorlati lehetőség van az ilyen ambíciók realizálására. A pakisztáni kormány hivatalo­san közölte, hogy illegális úton semmilyen nukleáris anyagot nem szállít sem az NSZK-ból, sem Bel­giumból. A vádak eszerint alapta­lanok és még az NSZK-ban, sem a Bécsben székelő Nemzetközi Atom­energia Ügynökségben nem bizo­nyították őket. Pakisztán azt állítja, hogy kevés­bé dúsított urániummal folytat kí­sérleteket, de kizárólag áram elő­állítására. (Tanjug, AP) A szerencsétlenség török változata A január 2-án Izmir közelében lezuhant nyugatnémet Boeing 727 roncsaiból előkerült fekete doboz adatai szerint a szerencsétlenséget a pilóta tévedése okozta — közöl­te tegnap Ekrem Pakdemirli tö­rök közlekedésügyi miniszter. A gép lezuhanásakor 11 török polgárságú utas és­ öttagú legény­ség tartózkodott a fedélzetén. A hír után különféle változatokat közölt a sajtó, elsősorban az iz­­miri repülőtér felszereléséről cik­keztek, és megbízhatatlanságát emlegették. Törökország minden megjegyzést erélyesen elutasított. (Tanjug) Béke Nicaraguában? (Folytatás az 1. oldalról) maléban aláírt békeszerződés konkrét alkalmazásának. San Jo­séban ezzel be is fejeződött a csúcstalálkozó és nyilvánosságra hozták az okmányt, amelyben Ni­caragua, Guatemala, Honduras, El Salvador és Costa Rica vállal­ja a kötelezettséget, hogy azonnal végrehajtja a békeszerződés in­tézkedéseit. Ezzel feloldódott a fennakadás és a 16 órás kínos tár­gyalások okozta feszültség. Az okmányt az újságíróknak Os­car Arias Sanchez Costa­ Rica-i elnök, a guatemalai békeszerződés egyik szerzője olvasta fel. Esze­rint a közép-amerikai országok­ban felújítják a tárgyalásokat az ellenzékkel és a felkelő erőkkel, közkegyelmet hirdetnek, biztosít­ják a sajtószabadságot és felold­ják a rendkívüli állapotot ott, ahol érvényben van. A térség országai­nak elnökei felfüggesztik a láza­dóknak nyújtott segélyt, kiutasít­ják őket területükről és lehetővé teszik a szabad választások meg­tartását. Az első ilyen választáso­kat a közép-amerikai parlament képviselőinek megválasztására ír­ják ki. A térség országainak külügymi­niszterei alkotják majd a végre­hajtó bizottságot, amely a hatá­rozatok érvényesítését ellenőrzi. A térség békéjének megszilárdí­tására irányuló következő feladat Daniel Ortega, Vinicio Cerezo, Na­póleon Duarte, José Azcona és Os­car Arias Sanchez elnökök szerint a leszerelés, ezért hamarosan tár­gyalnak majd róla. (Tanjug)

Next