Magyar Szó, 1988. január (45. évfolyam, 16-29. szám)
1988-01-18 / 16. szám
1988. január 18., hétfő Lav Landau esete A szovjet hetilap folytatja a sztálini terror áldozatairól szóló cikksorozatát A szovjet Aganyok című hetilap folytatja a sztálini terror áldozatairól szóló cikksorozatát és ennek keretében első ízben közölte Lav Landau, tekintélyes fizikus, Nobel-díjas tudós és századunk egyik legnagyobb elméjének esetet. Landau 14 éves korában került az egyetemre és 21 évesen már megvédte doktori disszertációját. Azzal a váddal, hogy a fasiszta Németország kéme, 1938-ban letartóztatták. Pjotr Kapica, a nem kevésbé híres szovjet fizikus, Landau intézetének igazgatója akkor személyesen Sztálinhoz fordult levélben és tiltakozott munkatársának letartóztatása ellen. A levél, amelynek szövegét az Aganyok teljes egészében közölte, a nagy tudós rendkívüli bátorságáról tesz tanúbizonyságot. Mivel egy évig nem történt semmi, Kapica ismét írt Sztálinnak és javasolta, hogy gyorsítsák a „vizsgálatot” vagy tegyék lehetővé Landaunak, hogy a börtönben folytassa tudományos munkáját. Kapica Beria belügyminiszterhez is fordult és követelte, hogy engedjék ki a börtönből munkatársát, akiért személyesen vállalja a felelősséget. Garantálta, hogy Landau nem foglalkozott ellenforradalmi tevékenységgel, és megígérte, hogy ezentúl sem fog. Kapica ezzel megvédte Landaut, de magára vonta Beria haragját. A nukleáris tudomány fejlesztésének szüksége és a modern tudományok gyors haladása arra késztette a szovjet vezetőséget, hogy lehetővé tegye Landau munkájának folytatását. Kapica ezután sem nyugodott és Molotovhoz fordult, javasolta, hogy Landaut válasszák meg a Tudományos Akadémia tagjává. Az Aganyokban közölt írás Lav Landau sorsát mutatja be, mégis többet szól Pjotr Kapica erkölcsi kiállásáról és bátorságáról. (Tanjug) NORVÉGIA—SZOVJETUNIÓ Bizonyos fokú kiábrándultság Rizskov kormányfő látogatása csak részben jár eredménnyel Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő norvégiai látogatása során öt szerződést kötöttek a különféle területen való együttműködésről, mégsem váltak valóra a látogatáshoz fűzött remények. Miután a Szovjetunió és Svédország aláírta a balti-tengeri gazdasági övezet határainak rendezéséről szóló megállapodást, Norvégiában arra számítottak, hogy esetleg rendeződik a Barens-tengeren már évek óta kérdéses határ helyzete. A szovjetek azonban nem álltak elő új javaslattal, és a 13 éve fennálló viszály továbbra is maradt. A Barens-tenger rendkívül érzékeny övezetéről van szó, amely nagyságát és helyzetét tekintve is jelentősebb a Balti-tengernél. Itt 155 000 négyzetkilométerről van szó, amely rendkívül gazdag halban és valószínűleg gazdag kőolaj- és gázlelőhelyekben is. A Szovjetunió szempontjából biztonsági jelentősége is van, a közeli Murmanszk tengeri bázis miatt, ezért érthetően minél nyugatabbra szeretné tolni a határt. A szovjet térképek még 1928-ban feltüntették az úgynevezett szektorvonalat, amelyet ma határként akarnak elismertetni, a norvégok azonban e terület felét maguknak követelik. A viszály rendezésére az első jelzés egy éve érkezett Moszkvából, amikor ott járt Gron Eklem Brundtland kormányfő, Rizskov oslói látogatása után bizonytalan maradt a helyzet. (Tanjug) További kiutasítások nélkül (Folytatás az 1. oldalról) kel. Ennek a harcnak eddig több mint 2000 halálos áldozata volt. Nabih Berri, a muzulmán síita Amal vezetője szombaton találkozott a Szíria-párti palesztin frakciók képviselőivel és állítólag az Al Fatah palesztin szervezet képviselőivel is, és a találkozó után kijelentette, hogy az Amal visszavonja embereit a táborok bejáratától. Szemtanúk vallomásai szerint a Bejrúttól délre levő táborok körül tegnap semmilyen változás jesisit nem észlelték. Az Amal vezetőjének kijelentését megfigyelők véleménye szerint az váltotta ki, hogy palesztin tisztségviselők azzal vádolták a síita muzulmán harcosokat, hogy a palesztin nép rendkívül súlyos helyzetében és a felkelés körülményeiben folytatják a menekülttáborok zárlatát. Erre utal az is, hogy Nabih Berri ismét követelte, hogy a palesztin gerilik hagyják el a Szidontól keletre levő hegyeket (amelyeket 1988 novemberében heves harcok árán foglaltak el), és csak ezután vonja vissza harcosait a menekülttáboroktól. Berri tavaly szeptemberben már javasolta ezt, és a PFSZ támogatta is a javaslatot, de még Algéria és Irán közbenjárása sem segített, hogy végre is hajtsák. Amióta tavaly februárban a Szíriai csapatok bevonultak Bejrút nyugati muzulmán lakta részébe és elfoglalták a palesztin táborok körüli állásokat, a táborokból csak a nőknek szabad időnként kijárniuk, a többieknek a majdnem teljesen lerombolt otthonaikban kell maradniuk. Eliasz Fredzs betlehemi palesztin polgármester,, aki rendkívüli nagy népszerűségnek örvend, tegnap kijelentette, hogy Izrael sosem találhat más palesztin vezetőséget a PFSZ-en kívül. A palesztin népet csak a PFSZ képviselheti az Izraellel esedékes tárgyalásokon, hangsúlyozta tévéinterjújában. Ez volt a válasza P ok Rabin izraeli véderőminiszternek, aki néhány nappal ezelőtt kijelentette, hogy a megszállt területeken olyan helyzetet kell teremteni, hogy a Tel Aviv számára elfogadható palesztin vezetőség alakuljon ki. Bejrúti hír szerint Mohammed Husszein Fadlallah sejk, egy Iránpárti muzulmán szervezet vallási vezetője cáfolata a londoni Sunday Express írását, amely szerint kijelentette volna, hogy Terry Waite anglikán lelkészt nem bocsátják szabadon az amerikai elnökválasztásokig. Waite és még 18 külföldi polgár még mindig Irán-párti radikális szervezetek fogságában van. A londoni újság a napokban közölte, hogy a túszokat mindaddig nem bocsátják szabadon, „amíg a Fehér Házban Reagan elnök az úr”. Fadlallah sejk állítólag kijelentette, hogy híveivel csak azután „kezdenek foglalkozni a túszok kiszabadításának kérdésével”, amikor Reagan már elhagyta a Fehér Házat. A síita szélsőséges vezér tiltakozott a cikk ellen és azt állította, hogy senkinek sem nyilatkozott sem Terry Waite-ról, sem másról. A Reuter értesülése szerint az USA visszavonta az elfogatási parancsot Abu Abbasz ellen, akit azzal vádoltak, hogy az Achiele Lauro olasz utasszállító hajó 1985 októberében történt elrablásának szervezője volt. A hírt Giullio Andreotti olasz külügyminiszter közölte Rómában és tegnap Washington is megerősítette. Abbasz volt az Achille Lauro elrablásának főszereplője, és mint ilyen komoly vitát váltott ki Róma és Washington között, mivel az olasz kormány nem akarta kiadni az USA-nak, sőt engedték elutazni Olaszországból. Azóta távollétében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. (Tanjug) _ Magyaríró Gyilkosság Rómában Egy 13 éves jugoszláviai cigány kislány az áldozat (Különtudósítás a Magyar Szónak) Furcsa telefonáló jelentkezett a 113-as római rendőrállomás éjszakai ügyeletesének: „Jöjjenek értem, megöltem egy kislányt”. A tapasztalt rendőr sokáig húzta a beszélgetést, hogy kollégái a helyszínre érkezhessenek. Valóban, még a telefonfülkében találták, és ő nyugodtan a közeli omladozó házba vezette őket. Egy szobában gyenge fénynél egy 13 éves cigány kislány holttestét mutatta meg. A gyilkos nem tudta megindokolni tettét. A kislányt Monika Petrovicinak hívták, anyjával és rokonságával együtt virágot árult Róma központjában. Még három lánytestvére van, valamennyi fiatalabb, mint ő. A gyilkos egy francia csavargó, aki már évek óta Rómában él és Franciaországból szociális nyugdíjat (200 000 líra) kap. A híres Navona téren szokott tartózkodni, tüzet nyel és üvegszilánkokon lép ked, ezzel tesz szert mellékkel esetre. Marc René Georges Rouned a neve és 44 éves. A cigány kolónia barátjaként ismerik, gyakran élt, evett és járt náluk. Senki sem érti, miért követte el a gyilkosságot. .A jelekből ítélve Monikanéhány hónappal ezelőtt viszonyt kezdett vele, és ez lett volna az első éjszaka, amikor nála maradt. Az anyja már a rendőrségen is érdeklődött, hogy nem tartóztatták-e le. A gyilkos a letartóztatás pillanatában ittas állapotban volt és megállapították, hogy , hasist élvezett. . M. P. újból Rico Lázadás az argentin hadseregben Ismét hallatott magáról Aldo Rico, az argentin hadsereg volt alezredese, aki tavaly lázadást indított és megrázkódtatta a fegyveres erőket. Az ország északi részében levő laktanyából jelentkezett és közölte, hogy folytatja a lázadást, mert „az ország méltóságát és a fegyveres erők egységét” akarja helyreállítani. Rico lázadásának hírére szombaton éjjel José Dante Catidi tábornok, vezérkari főnök páncélos egységeket küldött a Monte Caseros-i laktanyába, amely Buenos Airestól 750 kilométerre északra található. Alfonsin elnök a fővárosi rezidenciájából kíséri figyelemmel az eseményeket. (Tanjug) ----------------------- KÜLPOLITIKA -—— Ez a kormány erős! Vita az olasz kabinetről — Craxi védi Gomát, a többiek ellene vannak (Különtudósítás a Magyar Szónak) Róma, január 17. „Az olasz kormány nem gyenge, hanem ellenkezőleg, dinamikus, és sikeresen harcol a számos problémával, amelyeket örökölt. Ahhoz hogy az ország stabil legyen, a kormánykoalíció pártjainak még erélyesebben kell támogatniuk a kormányt és felesleges új kombinációkon törni a fejüket” — jelentette ki egyebek között Giovanni Gomia kormányfő. A Kereszténydemokrata Párt sajtószervében, az Il Popolóban megjelent cikkének nagy része pártjának (fiatal kora óta kereszténydemokrata) vezetőségével foglalkozik, amelyet bírál, hogy többet törődik a küszöbönálló kongresszussal, mint az államügyekkel, amelyeknek irányításához öt év után újból hozzájutott. A legfiatalabb olasz kormányfő védelmére kelt Bettino Craxi szocialista pártvezető is, aki szerint: „Ha ez a kormány hat hónap után megszűnne létezni, az abszolút bizonytalanság rekordját érnénk el és ez nagy kárt okozna az országnak.” Más pártvezetők azonban másképpen vélekednek a kormánykoalícióról. A liberálisok titkára nyíltan felszólította Craxit, csatlakozzon törekvéseihez, hogy „erős kormányt” alakítsanak. Tegnap csatlakozott hozzájuk La Massa republikánus titkár is, aki a kereszténydemokrata De Mitával az élen alakítana kormányt és az egyik miniszteri tárcát Craxinak adná. Craxi azonnal válaszolt, hogy egyelőre nem szándékozik miniszteri tárcát vállalni semmilyen kormányban, és újból felszólította a pártokat, hogy támogassák a mai kabinetet és szorgalmazzák az intézményes változásokat: a statútum, a parlament munkájáról szóló szabályzat és a választási törvény módosítását. A kommunisták is változtatni szeretnének a kabineten, noha a gazdaságpolitika bizonyos módosításaival hajlandók lennének támogatni Goma kormányát is. Martalli szocialista tisztségviselő erre felrótta a kommunistáknak, hogy elhagyták pártjuk történelmi koncepcióját és a kereszténydemokraták felé kacsintgatnak, ami megronthatja kapcsolataikat a szocialistákkal. El kell mondani, hogy a kereszténydemokrata vezetők még nem nyilvánítottak véleményt a vitában. Egyesek szerint azért van így, mert változásokat szeretnének, de erről csak akkor nyilatkoznak majd, ha a parlament megszavazza az idei költségvetési törvényt. Mások véleménye szerint kormányváltozáshoz csak a kereszténydemokraták kongresszusa után vezethetnek az események, tehát semmiképpen április előtt. Addig Goma vezeti az ügyeket és védekezik, mások pedig vitatkoznak és javasolnak. A kormányfő legsürgősebb feladata, hogy „kibékítse” a közlekedésügyi minisztert a szakszervezetekkel, amelyek tiltakoznak a miniszter döntése ellen, hogy nem fizetik ki a fizetésemelést a sztrájkólóknak. Holnap emiatt felerészt ismét szünetelni fog a légiforgalom. A vasutasok is sztrájkkal fenyegetőznek, ha a miniszter nem vonja vissza határozatát. Ő a maga részéről azt válaszolta: „Elég volt a sztrájkokból, a nép torkig van velük”. Miodrag PASKUČ1 Martin Luther King napja Az Egyesült Államokban hivatalos és magánjellegű rendezvényeik sorozatával emlékeztek meg Martin Luther King néger pap születésének 59. évfordulójáról. Az emberi jogok és béke harcosat, ismert pacifistát, mint ismeretes. 1988-ban meggyilkolták Memphisben, ahol egy sztrájkot vezetett. Az iskoláknak sugárzott tévéműsorban Ronald Reagan elnök elismeréssel szólt Martin Luther Kingről és az egyenlőségért folytatott harcáról, és kijelentette, hogy Amerika közelebb került King eszméihez, a szerekhez és a testvériséghez. Néhány nappal ezelőtt Reagan a Fehér Házban fogadta King özvegyét. Január 16-án, Martin Luther King születésnapján, amely hivatalos állami ünnep is, a sajtóban számos alkalmi cikk jelent meg. (Tanjug) NYUGATNÉMET ATOMBOTRÁNY Líbia és Pakisztán cáfol Tripoli ignorálja az NSZK-ból érkező vádakat, amelyek szerint radioaktív anyagot titkos utakon Líbiába juttattak és ebből atombomba készülhet. Félhivatalos körök szerint az egész botrány „gyanús” kiindulópontokon alapszik, másfelől pedig „stratégiai titokról” van szó, amelyet nem kellene magyarázni, még ha be is bizonyították volna. Ami a nyugatnémet NUKEM nukleáris üzem körüli botrányt illeti, még nem tudni, hogy vaklárma-e vagy van alapja. Líbia mindenesetre cáfolja, hogy olyan technológiája lenne, amellyel atomfegyvert készíthet, noha ez szilárd elhatározása. A Tripolitól nem messze levő Tajurában van egy kis reaktor, de ez csupán „műhely”, amelyben a szakembereket képezik és egyszerűbb nukleáris kísérleteket végeznek. Maga Kadhafi ezredes az utóbbi hónapokban dinamikus hadjáratot indított, amelynek során arról akarja meggyőzni az arab világot, hogy atomfegyver nélkül megsemmisülés fenyegeti. Kadhafinak állítólag biztos adatai vannak arról, hogy Izrael képes atomfegyvert készíteni és rakétái elérhetik az arab világ bármely pontját. Ezért szólította fel az arabokat egy közös nukleáris program végrehajtására. Akost van vitán a neni értekezletek előtt az atombomba javaslata, és nem fér hozzá kétség, hogy a nép meg is szavazza. Két kérdés marad tisztázatlan: amennyiben azarab akció elmarad. Kadhafi megindítja-e a saját programot, és milyen gyakorlati lehetőség van az ilyen ambíciók realizálására. A pakisztáni kormány hivatalosan közölte, hogy illegális úton semmilyen nukleáris anyagot nem szállít sem az NSZK-ból, sem Belgiumból. A vádak eszerint alaptalanok és még az NSZK-ban, sem a Bécsben székelő Nemzetközi Atomenergia Ügynökségben nem bizonyították őket. Pakisztán azt állítja, hogy kevésbé dúsított urániummal folytat kísérleteket, de kizárólag áram előállítására. (Tanjug, AP) A szerencsétlenség török változata A január 2-án Izmir közelében lezuhant nyugatnémet Boeing 727 roncsaiból előkerült fekete doboz adatai szerint a szerencsétlenséget a pilóta tévedése okozta — közölte tegnap Ekrem Pakdemirli török közlekedésügyi miniszter. A gép lezuhanásakor 11 török polgárságú utas és öttagú legénység tartózkodott a fedélzetén. A hír után különféle változatokat közölt a sajtó, elsősorban az izmiri repülőtér felszereléséről cikkeztek, és megbízhatatlanságát emlegették. Törökország minden megjegyzést erélyesen elutasított. (Tanjug) Béke Nicaraguában? (Folytatás az 1. oldalról) maléban aláírt békeszerződés konkrét alkalmazásának. San Joséban ezzel be is fejeződött a csúcstalálkozó és nyilvánosságra hozták az okmányt, amelyben Nicaragua, Guatemala, Honduras, El Salvador és Costa Rica vállalja a kötelezettséget, hogy azonnal végrehajtja a békeszerződés intézkedéseit. Ezzel feloldódott a fennakadás és a 16 órás kínos tárgyalások okozta feszültség. Az okmányt az újságíróknak Oscar Arias Sanchez Costa Rica-i elnök, a guatemalai békeszerződés egyik szerzője olvasta fel. Eszerint a közép-amerikai országokban felújítják a tárgyalásokat az ellenzékkel és a felkelő erőkkel, közkegyelmet hirdetnek, biztosítják a sajtószabadságot és feloldják a rendkívüli állapotot ott, ahol érvényben van. A térség országainak elnökei felfüggesztik a lázadóknak nyújtott segélyt, kiutasítják őket területükről és lehetővé teszik a szabad választások megtartását. Az első ilyen választásokat a közép-amerikai parlament képviselőinek megválasztására írják ki. A térség országainak külügyminiszterei alkotják majd a végrehajtó bizottságot, amely a határozatok érvényesítését ellenőrzi. A térség békéjének megszilárdítására irányuló következő feladat Daniel Ortega, Vinicio Cerezo, Napóleon Duarte, José Azcona és Oscar Arias Sanchez elnökök szerint a leszerelés, ezért hamarosan tárgyalnak majd róla. (Tanjug)