Magyar Szó, 1988. április (45. évfolyam, 90-104. szám)

1988-04-01 / 90. szám

KÜLPOLITIKA Magyar Szó Botrány az igazságü­gy­minisztériumban­ Reagan támogatja a sokat bírált miniszterét Ronald Reagan amerikai elnök védelmébe vette Edwin Meese igazságügy-minisztert, sokéves sze­mélyes barátját, aki ellen az iz­raeli határ közelében húzódó ira­ki olajvezeték építésével kapcso­latos megvesztegetési botrány és gyanús üzelmek miatt indítottak vizsgálatot. Megelőzően az amerikai igaz­ságügy-minisztérium több magas beosztású vezetője lemondott, köztük Meese helyettese és köze­li munkatársai. Noha a tisztségük­ből távozott vezetők nyilvánosan nem indokolták meg lemondásu­kat, Washingtonban senki sem vonja kétségbe, nem akartak töb­bé annak az embernek a beosz­tottjai maradni, aki már több al­kalommal törvénybe ütköző cse­lekedetek miatt gyanúba kevere­dett, de aki ellen sohasem sike­rült elegendő bizonyítékot találni. Tekintet nélkül arra, hogy egyelőre még nem lehet tudni, a mostani vizs­gálatok során lesz-e majd bizonyíték, az amerikai politikai közvélemény úgy véli, hogy a Reagan-adminisztráció legújabb botrányáról van szó, és mind több republikánus politikus úgy véli, hogy Meese-nek mennie kell. Az el­nök azért vette védelmébe barátját, mert szilárdan hiszi, hogy politiai tá­madásokról van szó, amelyek vég­eredményben Meese révén ellene irá­nyulnak. (Tanjug) ÚJ KAMATOK MAGYAR­ORSZÁGON A takarékosság serkentése Pénzügyminisztériumi döntés ér­telmében mától kezdve Magyar­­országon új kamatok vannak ér­vényben a betétekre és kölcsö­nökre. A hat évnél hosszabb időre lekötött pénzre az eddigi 10,5 he­lyett 12,5 százalékos kamatot fi­zetnek. Az élet- és nyugdíjbizto­sítási kamat 2 százalékkal növek­szik, az OTP és a takarékszövet­kezetek pedig mindenfajta lekö­tött betétre 3 százalékos kamatot hagytak jóvá. Emellett a pénzinté­zetek (a betétesek helyett) a saját zsebükből fizetik a január 1-je óta a kamatra kivetett adót. Egyszersmind néhány százalékkal növelték a fogyasztói kölcsön kamat­ját is. A jövőben a tizenkét havi visszafizetési határidővel folyósított kölcsönökre 15, a hosszabb határidős kölcsönökre pedig 17 százalékos ka­matot kell fizetni. Ezenkívül 30-ról 40 százalékra növelték a kölcsönre vett áru esetében a hozzájárulást. Az említett intézkedések a kormány stabilizációs programjához idomul­nak, és a takarékosság serkentése in­dokolja őket. Az év elején a magyar betétesek takarékösszege 286 milliárd forint volt (mintegy 6 milliárd dol­lár), ez az idei évi állami költségvetés megközelítőleg kétötödének megfelelő összeg. (Tanjug) (21.) Lenin az októberi forradalom utá­ni legnehezebb pillanatokban és a polgárháború idején is éppen így járt el, nyíltan beszélt a dolgozókkal. Ezért nagyon fontos az átalakítás szem­pontjából, hogy fenntartsuk a tömegek politikai és munkaenergiájának magas feszültségét. Nyugaton gyakran mondják, hogy az átalakítás nehézségekbe ütközik, a dol­gozók, úgymond, elégedetlenek. Mit mondhatunk erről? Ilyen nagy vállalko­zás során természetesen lesznek nehéz­ségek. É­s ha jogos elégedetlenség vagy tiltakozás megnyilvánulásaival találko­zunk, alaposan megvizsgáljuk elsősorban e jelenségek okait. Az adminisztratív düh itt nem segít. A hatalmi szerveknek, a társadalmi és gazdasági szervezeteknek meg kell tanulniuk úgy dolgozni, hogy ne adjanak okot ilyen megnyilvánulások­ra, hogy jó előre, idejében megoldják azokat a kérdéseket, amelyek ilyen reak­ciót idézhetnek elő. Ismeretes: ha a ha­tóságok nem oldanak meg valamilyen akut problémát, a nép maga próbálja megoldani. Ha az emberek egyre csak mondják a magukét a gyűléseken, írnak az újságokba, a vezető fórumokhoz for­dulnak, de az illetékesek mindezt el­eresztik a fülük mellett, akkor csakugyan elkezdődnek a számunkra szokatlan len­ti akciók. A munkáiban elkövetett mu­lasztások vannak mögöttük. Itt egyetlen kritérium van: a szocia­lizmus erősítése — meghallgatunk és fi­gyelembe veszünk mindent, ami erre irá­nyul. De a szocializmustól idegen ten­denciák ellen harcolni fogunk, ám, is­métlem, a demokratikus folyamat kere­tében. Nem megjátszani a forradalmiságot, nem elragadtatni magunkat, nem kap­kodni és nem visszaélni az adminisztra­tív módszerekkel — ez az egyik alapelve az igazi, lenini forradalmiságnak. Amikor azt kérdezik, nem túlságosan élesen vesszük-e a kanyart, azt feleljük: nem. A forradalmi, dinamikus átalakítás­nak nincs ésszerű alternatívája. Alterna­tívája a pangás konzerválása. Az átalakí­tás sikerétől függ a szocializmus sorsa, a béke sorsa is. Túlságosan nagy a tét. Az idő forradalmi választást parancsol ránk — és mi ezt tettük. Az átalakítástól nem térünk el, és az átalakítást végigvisszük. J. Carter, akivel 1987 nyarán találkoz­tam, megkérdezte: „Biztos-e ön abban, hogy sikeresek lesznek a gazdasági és po­litikai reformok végrehajtására irányuló erőfeszítései a Szovjetunióban?” Szó szerint a következő választ adtam neki: „Nagy, nehéz munkába kezdtünk politikai, gazdasági, társadalmi és szelle­mi téren. Az átalakítás érinti a társada­lom minden rétegét. Ez nem könnyű do­log. Túljutottunk az átalakításnak bizo­nyos, talán legfontosabb kezdeti lépcsőfo­kain. A változtatások politikáját javasol­tuk, és látjuk, hogy a társadalom helyesli ezt a politikát. És ez a politika megvaló­sulóban van. Természetesen sok probléma vetődik fel. Nyugaton rögtön valamiféle ellenzékről kezdtek beszélni. De ez komolytalan állí­tás. Nagy átalakításba fogtunk. Megvál­toztatjuk a megközelítési módokat, a gon­dolkodást, az egész életmódot, az életfor­mát, a sztereotípiákat. A társadalmi lég­kör nagyon megváltozott. A társadalom mozgásba jött. Nagy támogatást kapunk, és erre támaszkodva megyünk tovább elő­re. Ha nem volnánk biztosak e politika helyességében, én és elvtársaim nem ja­vasoltuk volna. Most rendelkezünk két év tapasztalatai­val, e politika gyakorlati megvalósításá­nak tapasztalataival. Most sokkal inkább bízunk abban, hogy helyes, amit teszünk. Ezen az úton megyünk tovább, bármilyen nehéz lenne is. Ezen az úton persze lesz­nek szakaszok. Egyes célokat már a kö­zeljövőben elérünk. Más feladatok meg­oldásához több évre lesz szükség. Vannak távolabbi célok is. Megyünk tovább előre.” A szovjet emberek meg vannak győződ­ve róla: az átalakítás, a demokratizálás eredményeképpen az ország gazdagabb és erősebb lesz. Jobb lesz az élet. Az átala­kítás útján, ismétlem, vannak és lesznek nehézségek, olykor nem is csekélyek, ezt nem titkoljuk. De megbirkózunk velük Ebben biztosak vagyunk. MÁSODIK FEJEZET az Átalakítás elkezdődött, az első következtetések Két és fél év telt el azóta, hogy az át­alakítást elhatároztuk. Megvan az átala­kítás elméleti koncepciója és konkrét programja, s szüntelenül fejlesztjük, pon­tosabbá tesszük, új megközelítési módok­kal és eszmékkel gazdagítjuk őket. Ez nagy alkotó erőfeszítéseket követel a párt és az állam vezetésétől, mélyreható esz­mecseréket tesz szükségessé. Lezajlott az SZKP XXVII. kongresszusa és a központi bizottság több ülése. Az átalakítás prob­lémáiról, menetéről élénk viták folynak a szovjet társadalom minden rétegében. Az átalakítás programja már testet öltött ál­lami rendeletek, törvények sorozatában, amelyeket a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa jóváhagyott. Egyidejűleg folyik a mindennapi gya­korlati munka az átalakítás stratégiájának megvalósítása érdekében. Van már bizo­nyos — bár még kevés — tapasztalatunk. Elértük az első biztató eredményeket, de történn­ek mulasztások és számítási hibák is. Most jobban látjuk lehetőségeinket és gyengeségeinket. Ma is úgy tartjuk, hogy a kezdet kezdetén vagyunk. Ennek elle­nére az átalakítás elfoglalta helyét éle­tünkben, hatókörébe vonta az állampolgá­rok nagy tömegeit. Az átalakítás ebben az értelemben már realitás. 1. A TÁRSADALOM MOZGÁSBA JÖTT HOGYAN KEZDŐDÖTT? Amikor arról beszélünk, hogy mit vé­geztünk két és fél év alatt, ezen rendsze­rint mind a kongresszus előtti, mind a kongresszus utáni időt érjjük. Az SZKP kongresszusai különleges he­lyet töltenek be történelmünkben, mint­egy mérföldkövek utunkon. A XXVII. kongresszus sok okból arra volt hivatva, hogy választ adjon a szovjet társadalom életének legégetőbb kérdéseire, összehí­vásának időpontját meghatározta a párt érvényben levő szervezeti szabályzata, folyt a párt új szövegezésű programjának, a szervezeti szabályzat módosításának elő­készítése, a tizenkettedik ötéves terv és a 2000-ig terjedő időszakra szóló terv ki­dolgozása. Nehézséget az okozott, hogy a kongresszussal kapcsolatos politikai irány­elvek megfogalmazása a korábbi körül­mények között kezdődött el, de az SZKP Központi Bizottságának 1985. márciusi és áprilisi ülése után az élet sokat változott. fF­oly­tat­ja ki Mihail Gorbacsov: Átalakítás és új gondolkodás országunknak és az egész világnak t okmány!­ттптт- és nem írták alá A genfi pakisztáni—afganisztáni tárgyalások fokozatosan amerikai­egyezkedéssé alakulnak át A Genfben tárgyaló pakisztá­nésre jutottak az afganisztáni ve­ződés valamennyi pontjában (a garanciák, a menekültek hazaté­ra), de a megszövegezett okmányt arról van szó, hogy megvárják, okmány életre keltését garantáló mok nem hivatalos konzultációi. Ezek napirendjén mint legfon­tosabb kérdés a következő szere­pel: a Szovjetunió által az afgán kormánynak és az amerikaiak ál­tal a modzsaheddineknek nyújtott katonai támogatás felfüggesztése. A Szovjetunió és az Egyesült Államok ezekben a napokban ugyan hivatalosan nem tárgyal Af­ganisztánról, de a világszervezet európai székhelyén magas rangú diplomaták tartózkodnak, mégpe­dig a szovjet­ Nyikolaj Kopjev uta­zó nagykövet és Robert Peck, az amerikai külügyi államtitkár he­lyettesének segédje személyében és intenzíven tárgyalnak a pakisz­­táni­ és az afgán delegációkkal, Cordovez ENSZ-közvetítővel, nem­különben egymással. A szándék az, hogy a katonai támogatást „szimmetrikusan” visszafogják vagy leállítsák. A pakisztáni és az afgán delegációk, miután a négy „hatóeszközt” tartalmazó szerződés tervezetével kapcsolatos munkát befejezték, már egy hó­napja Genfben várakoznak, hogy befejeződjön a szerződést garan­táló felek egymás közti egyezke­dése. Islamabad mind kevésbé hiszi­k, legalábbis a Genfből érkező hírek alapján erre lehet következ­tetni —, hogy valamilyen for­mában egyetértésre jutnak a „szimmetriában”. Nyikolaj Kozi­­rov egyébként ezt a szokásos dip­lomáciai köntörfalazást mellőzve meg is mondta. „A Szovjetunió nem hajlandó tárgyalni az afgán kormánynak nyújtott fegyverbeli támogatás megszüntetéséről.” Hozzátette: „Ez a Szovjetunió számára lehe­tetlen.” A szovjet megnyilatkozások, ki­vétel nélkül hangsúlyozzák, szó sem lehet arról, hogy megváltoz­zon a 115 000 katona kivonásáról hozott határozat. Az Afganisztán­ban állomásozó korlátozott számú szovjet alakulatok hazatérnek, és csak idő kérdése, hogy mikor és milyen feltételekkel. Az afganisztáni belvidékről ér­kező foghíjas információk szerint — és ezzel nyugati politikai hely­zetelemzők ie egyetértenek —, a szovjet csapatki­vonási előkészüle­tek már nagyban folynak. mi és afgán küldöttségek egyetér­­tség megoldására vonatkozó szer­be nem avatkozás, a nemzetközi rész és a szovjet csapatok kivoná­­s nem írták alá. Nyilvánvalóan amíg Genfben befejeződnek az Szovjetunió és az Egyesült Állam Hogyan reagál a­ fejleményekre a pakisztáni kormány? Islamabad­­ban szerdán a hajnali órákig ülé­sezett Juneje kabinetje, de hogy mit intézett, arról egy szót sem hozott nyilvánosságra. Islamabad pozíciója kétségtelenül nem egy­szerű, a szerződést, amelyen teljes 6 éven keresztül dolgoztak és im­már el is készült, most még egy­­s­zer fontolóra kell vennie és meg kell gondolnia, hogy aláírja-e. Tekintet nélkül arra, hogy a mostani afgán—pakisztáni tár­gyalások eredményesen zárul­­tak-e vagy sem, a Szovjet­unió kitart az Afganisztánban állomásozó csapatainak ki­vonásáról korábbam kialakított politikai megoldás mellett — jelentette ki Eduard Sevard­­nadze szovjet külügyminiszter. Rabotnyicseszko Gyelónak, a Bolgár KP sajtószervének teg­nap adott nyilatkozatában a továbbiakban megállapította, hogy a genfi tárgyalások nem haladnak a kívánt ütemben. Ennek oka részben az a wa­shingtoni igény, hogy szim­metria álljon fenn az általuk a felkelőknek, a Szovjetunió részéről pedig Kabulnak nyúj­tott támogatás között. Ez az el­képzelés a Szovjetunió számá­ra elfogadhatatlan. A szándék mögött — amint Sevarda­dze fogalmazott — az az amerikai óhaj húzódik meg, hogy ki­egyenlítsék az Afganisztáni Köztársaság kormányának és az ellenzéki erők státusát. (Tanjug) Szembetűnő, hogy néhány nap­pal ezelőtt Islamabad nyomaték­­kal hangsúlyozta, hogy aláírja a szerződést Kabullal, ha megelő­zően egyetértésre sikerül jutniuk (vagy­­ legalább­­elvben megegyez­nek) a kabu­li koalíciós kormány megalakítására tett szinkronizált erőfeszítésekben és a szemben álló felek fegyverbeli támogatá­sának szimmetrikus megszünte­tésében. A legfrisebb nyilatkoza­tokban és kommentárokban a szinkronizálás kifejezés nem for­dul elő, ám továbbra is határo­zottan támogatják a „Szimmetriá­ra” vonatkozó amerikai elképze­lést Islamabadba Moszkvá­ból érke­zett a javaslat, hogyan tehetné túi magát a dilemmán. A szovjet külügyminisztérium hivatalos képviselője néhány nappal ezelőtt hozta nyilvánosságra az elképze­lést, hogy Pakisztán a genfi szer­ződésnek csak azt a részét írja alá, amely az első hatóeszközre vonatkozik. Ez arról szól, hogy a két ország kötelezettséget vállal, nem avatkozik be egymás ügyei­be és nem interveniál fegyvere­sen. Egyszerűen szólva a szerző­dés négy fejezete közül csak az elsőt cikkelyei­­be és Pakisztán ezáltal kötelezettséget vállal, hogy nem engedélyezi a modzsaheddin fegyverszállítmányok áthaladá­sát a saját területén. Végered­ményben ez implicite azt jelenti, hogy Pakisztán megkerülné az Egyesült Államokat, mint a béke­­szerződés leendő szavatolóinak egyikét. Islamabad — és ebben nem lenne szabad kételkedni — a je­len pillanatban ilyesmire nem mutat hajlandóságot. A fentebb említett amerikai szuperdiplo­mata Genfben sietett nyomaték­­kal hangsúlyozni: Moszkvának ez a kísérlete arra irányul, hogy éket verjen Pakisztán és az Egye­sült Államok közé. Hozzátette: olyan egyezményt szeretnénk, amely szavatolná a szovjet csapatok kivonulását, az afgán nép önrendelkezési jogának biztosítását, a menekültek haza­térését és Afganisztán el nem kö­telezett státusának helyreállítá­sát. Egészen biztos, hogy bármelyik szovjet diplomata hasonló választ adott volna, sőt lehet, hogy szó szerint ugyanezt mondja. A prob­léma abban van — és méreténél fogva felvetődik a kérdés, lehet­séges-e egyáltalán a megoldás —, hogy a felek ugyanazoknak a megfogalmazásoknak, sőt szavak­nak egészen másféle értelmet tu­­lajdon­ítanak. Tény azonban, hogy Genfben most az összes felek továbbra is konzultálnak egymással. Nemrégi­ben még ezt úgy értelmezték, okot ad az optimizmusra, bármi­lyen kismértékűre is, hogy van még remény. Ús­abban azonban mind többen vannak olyanok, akik úgy vélik, hogy ez az idegek háborújának újabb szakasza, senki se­m akar­ja elsőként otthagyni a svájci konferenciavárost, és így magára vállalni a felelősséget egy tár­gyalási menet kudarcáért, mégpe­dig annak a menetnek a sikerte­lenségét, amiről mindenki úgy nyilatkozott, hogy a legutolsó és a döntő lesz. (Tanjug) -szovjet 1988. április 1. péntek LAPZÁRTÁTÓL LAPZÁRTÁIG Tegnap hazánkba érkezett Mobutu zaire-i elnök. Dél­után már meg is kezdődtek a legmagasabb szintű jugo­szláv-zaire-i megbeszélé­sek. Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter Szófiában megismételte Moszkva ha­tározott szándékát, hogy ki­vonja erőit Afganisztánból, függetlenül attól, hogy milyen eredményt hoznak a jelenlegi genfi afganisz­táni—pakisztáni tárgyalá­sok. Kijelentette, hogy az amerikai álláspont gátolja a megbeszélések sikeres be­fejezését. A genfi tárgyalá­­sok egyébként mindinkább szovjet—amerikai egyezke­déssé válnak. Budapesten közzétették a nem egészen két hónap múlva megtartandó orszá­gos pártértekezlet platform­tervezetét. Az okmány hangsúlyozza a változások szükségességét, a nagyobb demokrácia és a munka nyíltságának fontosságát. Az USA újabb nyomást gyakorol Panamára. Ma amerikai hadgyakorlatok kezdődnek a térségben, ami ugyanezt a célt­ szolgálja. Az Egyesült Államok újabb segélyt folyósít a ni­­caraguai kontráknak. Nem katonai támogatásról van szó, mégis heves reagálást váltott ki a döntés. Ma­nagua egyébként barátsági szerződés megkötését java­solja Hondurasnak. Moszkvában tegnap befe­jezte munkáját a jugo­szláv—szovjet művelődési együttműködési bizottság. Lezuhant egy nigériai repülő Tegnap a kora reggeli órákban röviddel a felszállás után a kai­rói repülőtéren lezuhant egy ni­gériai szállítógép. Négytagú le­génysége életét vesztette. A jármű a felemelkedés után kigyulladt, és mintegy 50 méter magasból a kifutópályára zuhant, amelyet ezaiatt bizonyos időre le kellett zárni a forgalom előtt. A nigériai ARX társaság tulaj­donát képező DC—8 mintájú repü­lőgép a megelőző este Dániából érkezett és az Arab Emírségek Szövetsége felé kellett volna foly­tatnia útját. A baleset oka egy­előre ismeretlen. (MENA)

Next