Magyar Szó, 1988. április (45. évfolyam, 90-104. szám)
1988-04-01 / 90. szám
KÜLPOLITIKA Magyar Szó Botrány az igazságügyminisztériumban Reagan támogatja a sokat bírált miniszterét Ronald Reagan amerikai elnök védelmébe vette Edwin Meese igazságügy-minisztert, sokéves személyes barátját, aki ellen az izraeli határ közelében húzódó iraki olajvezeték építésével kapcsolatos megvesztegetési botrány és gyanús üzelmek miatt indítottak vizsgálatot. Megelőzően az amerikai igazságügy-minisztérium több magas beosztású vezetője lemondott, köztük Meese helyettese és közeli munkatársai. Noha a tisztségükből távozott vezetők nyilvánosan nem indokolták meg lemondásukat, Washingtonban senki sem vonja kétségbe, nem akartak többé annak az embernek a beosztottjai maradni, aki már több alkalommal törvénybe ütköző cselekedetek miatt gyanúba keveredett, de aki ellen sohasem sikerült elegendő bizonyítékot találni. Tekintet nélkül arra, hogy egyelőre még nem lehet tudni, a mostani vizsgálatok során lesz-e majd bizonyíték, az amerikai politikai közvélemény úgy véli, hogy a Reagan-adminisztráció legújabb botrányáról van szó, és mind több republikánus politikus úgy véli, hogy Meese-nek mennie kell. Az elnök azért vette védelmébe barátját, mert szilárdan hiszi, hogy politiai támadásokról van szó, amelyek végeredményben Meese révén ellene irányulnak. (Tanjug) ÚJ KAMATOK MAGYARORSZÁGON A takarékosság serkentése Pénzügyminisztériumi döntés értelmében mától kezdve Magyarországon új kamatok vannak érvényben a betétekre és kölcsönökre. A hat évnél hosszabb időre lekötött pénzre az eddigi 10,5 helyett 12,5 százalékos kamatot fizetnek. Az élet- és nyugdíjbiztosítási kamat 2 százalékkal növekszik, az OTP és a takarékszövetkezetek pedig mindenfajta lekötött betétre 3 százalékos kamatot hagytak jóvá. Emellett a pénzintézetek (a betétesek helyett) a saját zsebükből fizetik a január 1-je óta a kamatra kivetett adót. Egyszersmind néhány százalékkal növelték a fogyasztói kölcsön kamatját is. A jövőben a tizenkét havi visszafizetési határidővel folyósított kölcsönökre 15, a hosszabb határidős kölcsönökre pedig 17 százalékos kamatot kell fizetni. Ezenkívül 30-ról 40 százalékra növelték a kölcsönre vett áru esetében a hozzájárulást. Az említett intézkedések a kormány stabilizációs programjához idomulnak, és a takarékosság serkentése indokolja őket. Az év elején a magyar betétesek takarékösszege 286 milliárd forint volt (mintegy 6 milliárd dollár), ez az idei évi állami költségvetés megközelítőleg kétötödének megfelelő összeg. (Tanjug) (21.) Lenin az októberi forradalom utáni legnehezebb pillanatokban és a polgárháború idején is éppen így járt el, nyíltan beszélt a dolgozókkal. Ezért nagyon fontos az átalakítás szempontjából, hogy fenntartsuk a tömegek politikai és munkaenergiájának magas feszültségét. Nyugaton gyakran mondják, hogy az átalakítás nehézségekbe ütközik, a dolgozók, úgymond, elégedetlenek. Mit mondhatunk erről? Ilyen nagy vállalkozás során természetesen lesznek nehézségek. És ha jogos elégedetlenség vagy tiltakozás megnyilvánulásaival találkozunk, alaposan megvizsgáljuk elsősorban e jelenségek okait. Az adminisztratív düh itt nem segít. A hatalmi szerveknek, a társadalmi és gazdasági szervezeteknek meg kell tanulniuk úgy dolgozni, hogy ne adjanak okot ilyen megnyilvánulásokra, hogy jó előre, idejében megoldják azokat a kérdéseket, amelyek ilyen reakciót idézhetnek elő. Ismeretes: ha a hatóságok nem oldanak meg valamilyen akut problémát, a nép maga próbálja megoldani. Ha az emberek egyre csak mondják a magukét a gyűléseken, írnak az újságokba, a vezető fórumokhoz fordulnak, de az illetékesek mindezt eleresztik a fülük mellett, akkor csakugyan elkezdődnek a számunkra szokatlan lenti akciók. A munkáiban elkövetett mulasztások vannak mögöttük. Itt egyetlen kritérium van: a szocializmus erősítése — meghallgatunk és figyelembe veszünk mindent, ami erre irányul. De a szocializmustól idegen tendenciák ellen harcolni fogunk, ám, ismétlem, a demokratikus folyamat keretében. Nem megjátszani a forradalmiságot, nem elragadtatni magunkat, nem kapkodni és nem visszaélni az adminisztratív módszerekkel — ez az egyik alapelve az igazi, lenini forradalmiságnak. Amikor azt kérdezik, nem túlságosan élesen vesszük-e a kanyart, azt feleljük: nem. A forradalmi, dinamikus átalakításnak nincs ésszerű alternatívája. Alternatívája a pangás konzerválása. Az átalakítás sikerétől függ a szocializmus sorsa, a béke sorsa is. Túlságosan nagy a tét. Az idő forradalmi választást parancsol ránk — és mi ezt tettük. Az átalakítástól nem térünk el, és az átalakítást végigvisszük. J. Carter, akivel 1987 nyarán találkoztam, megkérdezte: „Biztos-e ön abban, hogy sikeresek lesznek a gazdasági és politikai reformok végrehajtására irányuló erőfeszítései a Szovjetunióban?” Szó szerint a következő választ adtam neki: „Nagy, nehéz munkába kezdtünk politikai, gazdasági, társadalmi és szellemi téren. Az átalakítás érinti a társadalom minden rétegét. Ez nem könnyű dolog. Túljutottunk az átalakításnak bizonyos, talán legfontosabb kezdeti lépcsőfokain. A változtatások politikáját javasoltuk, és látjuk, hogy a társadalom helyesli ezt a politikát. És ez a politika megvalósulóban van. Természetesen sok probléma vetődik fel. Nyugaton rögtön valamiféle ellenzékről kezdtek beszélni. De ez komolytalan állítás. Nagy átalakításba fogtunk. Megváltoztatjuk a megközelítési módokat, a gondolkodást, az egész életmódot, az életformát, a sztereotípiákat. A társadalmi légkör nagyon megváltozott. A társadalom mozgásba jött. Nagy támogatást kapunk, és erre támaszkodva megyünk tovább előre. Ha nem volnánk biztosak e politika helyességében, én és elvtársaim nem javasoltuk volna. Most rendelkezünk két év tapasztalataival, e politika gyakorlati megvalósításának tapasztalataival. Most sokkal inkább bízunk abban, hogy helyes, amit teszünk. Ezen az úton megyünk tovább, bármilyen nehéz lenne is. Ezen az úton persze lesznek szakaszok. Egyes célokat már a közeljövőben elérünk. Más feladatok megoldásához több évre lesz szükség. Vannak távolabbi célok is. Megyünk tovább előre.” A szovjet emberek meg vannak győződve róla: az átalakítás, a demokratizálás eredményeképpen az ország gazdagabb és erősebb lesz. Jobb lesz az élet. Az átalakítás útján, ismétlem, vannak és lesznek nehézségek, olykor nem is csekélyek, ezt nem titkoljuk. De megbirkózunk velük Ebben biztosak vagyunk. MÁSODIK FEJEZET az Átalakítás elkezdődött, az első következtetések Két és fél év telt el azóta, hogy az átalakítást elhatároztuk. Megvan az átalakítás elméleti koncepciója és konkrét programja, s szüntelenül fejlesztjük, pontosabbá tesszük, új megközelítési módokkal és eszmékkel gazdagítjuk őket. Ez nagy alkotó erőfeszítéseket követel a párt és az állam vezetésétől, mélyreható eszmecseréket tesz szükségessé. Lezajlott az SZKP XXVII. kongresszusa és a központi bizottság több ülése. Az átalakítás problémáiról, menetéről élénk viták folynak a szovjet társadalom minden rétegében. Az átalakítás programja már testet öltött állami rendeletek, törvények sorozatában, amelyeket a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa jóváhagyott. Egyidejűleg folyik a mindennapi gyakorlati munka az átalakítás stratégiájának megvalósítása érdekében. Van már bizonyos — bár még kevés — tapasztalatunk. Elértük az első biztató eredményeket, de történnek mulasztások és számítási hibák is. Most jobban látjuk lehetőségeinket és gyengeségeinket. Ma is úgy tartjuk, hogy a kezdet kezdetén vagyunk. Ennek ellenére az átalakítás elfoglalta helyét életünkben, hatókörébe vonta az állampolgárok nagy tömegeit. Az átalakítás ebben az értelemben már realitás. 1. A TÁRSADALOM MOZGÁSBA JÖTT HOGYAN KEZDŐDÖTT? Amikor arról beszélünk, hogy mit végeztünk két és fél év alatt, ezen rendszerint mind a kongresszus előtti, mind a kongresszus utáni időt érjjük. Az SZKP kongresszusai különleges helyet töltenek be történelmünkben, mintegy mérföldkövek utunkon. A XXVII. kongresszus sok okból arra volt hivatva, hogy választ adjon a szovjet társadalom életének legégetőbb kérdéseire, összehívásának időpontját meghatározta a párt érvényben levő szervezeti szabályzata, folyt a párt új szövegezésű programjának, a szervezeti szabályzat módosításának előkészítése, a tizenkettedik ötéves terv és a 2000-ig terjedő időszakra szóló terv kidolgozása. Nehézséget az okozott, hogy a kongresszussal kapcsolatos politikai irányelvek megfogalmazása a korábbi körülmények között kezdődött el, de az SZKP Központi Bizottságának 1985. márciusi és áprilisi ülése után az élet sokat változott. fFolytatja ki Mihail Gorbacsov: Átalakítás és új gondolkodás országunknak és az egész világnak t okmány!ттптт- és nem írták alá A genfi pakisztáni—afganisztáni tárgyalások fokozatosan amerikaiegyezkedéssé alakulnak át A Genfben tárgyaló pakisztánésre jutottak az afganisztáni veződés valamennyi pontjában (a garanciák, a menekültek hazatéra), de a megszövegezett okmányt arról van szó, hogy megvárják, okmány életre keltését garantáló mok nem hivatalos konzultációi. Ezek napirendjén mint legfontosabb kérdés a következő szerepel: a Szovjetunió által az afgán kormánynak és az amerikaiak által a modzsaheddineknek nyújtott katonai támogatás felfüggesztése. A Szovjetunió és az Egyesült Államok ezekben a napokban ugyan hivatalosan nem tárgyal Afganisztánról, de a világszervezet európai székhelyén magas rangú diplomaták tartózkodnak, mégpedig a szovjet Nyikolaj Kopjev utazó nagykövet és Robert Peck, az amerikai külügyi államtitkár helyettesének segédje személyében és intenzíven tárgyalnak a pakisztáni és az afgán delegációkkal, Cordovez ENSZ-közvetítővel, nemkülönben egymással. A szándék az, hogy a katonai támogatást „szimmetrikusan” visszafogják vagy leállítsák. A pakisztáni és az afgán delegációk, miután a négy „hatóeszközt” tartalmazó szerződés tervezetével kapcsolatos munkát befejezték, már egy hónapja Genfben várakoznak, hogy befejeződjön a szerződést garantáló felek egymás közti egyezkedése. Islamabad mind kevésbé hiszik, legalábbis a Genfből érkező hírek alapján erre lehet következtetni —, hogy valamilyen formában egyetértésre jutnak a „szimmetriában”. Nyikolaj Kozirov egyébként ezt a szokásos diplomáciai köntörfalazást mellőzve meg is mondta. „A Szovjetunió nem hajlandó tárgyalni az afgán kormánynak nyújtott fegyverbeli támogatás megszüntetéséről.” Hozzátette: „Ez a Szovjetunió számára lehetetlen.” A szovjet megnyilatkozások, kivétel nélkül hangsúlyozzák, szó sem lehet arról, hogy megváltozzon a 115 000 katona kivonásáról hozott határozat. Az Afganisztánban állomásozó korlátozott számú szovjet alakulatok hazatérnek, és csak idő kérdése, hogy mikor és milyen feltételekkel. Az afganisztáni belvidékről érkező foghíjas információk szerint — és ezzel nyugati politikai helyzetelemzők ie egyetértenek —, a szovjet csapatkivonási előkészületek már nagyban folynak. mi és afgán küldöttségek egyetértség megoldására vonatkozó szerbe nem avatkozás, a nemzetközi rész és a szovjet csapatok kivonás nem írták alá. Nyilvánvalóan amíg Genfben befejeződnek az Szovjetunió és az Egyesült Állam Hogyan reagál a fejleményekre a pakisztáni kormány? Islamabadban szerdán a hajnali órákig ülésezett Juneje kabinetje, de hogy mit intézett, arról egy szót sem hozott nyilvánosságra. Islamabad pozíciója kétségtelenül nem egyszerű, a szerződést, amelyen teljes 6 éven keresztül dolgoztak és immár el is készült, most még egyszer fontolóra kell vennie és meg kell gondolnia, hogy aláírja-e. Tekintet nélkül arra, hogy a mostani afgán—pakisztáni tárgyalások eredményesen zárultak-e vagy sem, a Szovjetunió kitart az Afganisztánban állomásozó csapatainak kivonásáról korábbam kialakított politikai megoldás mellett — jelentette ki Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter. Rabotnyicseszko Gyelónak, a Bolgár KP sajtószervének tegnap adott nyilatkozatában a továbbiakban megállapította, hogy a genfi tárgyalások nem haladnak a kívánt ütemben. Ennek oka részben az a washingtoni igény, hogy szimmetria álljon fenn az általuk a felkelőknek, a Szovjetunió részéről pedig Kabulnak nyújtott támogatás között. Ez az elképzelés a Szovjetunió számára elfogadhatatlan. A szándék mögött — amint Sevardadze fogalmazott — az az amerikai óhaj húzódik meg, hogy kiegyenlítsék az Afganisztáni Köztársaság kormányának és az ellenzéki erők státusát. (Tanjug) Szembetűnő, hogy néhány nappal ezelőtt Islamabad nyomatékkal hangsúlyozta, hogy aláírja a szerződést Kabullal, ha megelőzően egyetértésre sikerül jutniuk (vagy legalábbelvben megegyeznek) a kabuli koalíciós kormány megalakítására tett szinkronizált erőfeszítésekben és a szemben álló felek fegyverbeli támogatásának szimmetrikus megszüntetésében. A legfrisebb nyilatkozatokban és kommentárokban a szinkronizálás kifejezés nem fordul elő, ám továbbra is határozottan támogatják a „Szimmetriára” vonatkozó amerikai elképzelést Islamabadba Moszkvából érkezett a javaslat, hogyan tehetné túi magát a dilemmán. A szovjet külügyminisztérium hivatalos képviselője néhány nappal ezelőtt hozta nyilvánosságra az elképzelést, hogy Pakisztán a genfi szerződésnek csak azt a részét írja alá, amely az első hatóeszközre vonatkozik. Ez arról szól, hogy a két ország kötelezettséget vállal, nem avatkozik be egymás ügyeibe és nem interveniál fegyveresen. Egyszerűen szólva a szerződés négy fejezete közül csak az elsőt cikkelyeibe és Pakisztán ezáltal kötelezettséget vállal, hogy nem engedélyezi a modzsaheddin fegyverszállítmányok áthaladását a saját területén. Végeredményben ez implicite azt jelenti, hogy Pakisztán megkerülné az Egyesült Államokat, mint a békeszerződés leendő szavatolóinak egyikét. Islamabad — és ebben nem lenne szabad kételkedni — a jelen pillanatban ilyesmire nem mutat hajlandóságot. A fentebb említett amerikai szuperdiplomata Genfben sietett nyomatékkal hangsúlyozni: Moszkvának ez a kísérlete arra irányul, hogy éket verjen Pakisztán és az Egyesült Államok közé. Hozzátette: olyan egyezményt szeretnénk, amely szavatolná a szovjet csapatok kivonulását, az afgán nép önrendelkezési jogának biztosítását, a menekültek hazatérését és Afganisztán el nem kötelezett státusának helyreállítását. Egészen biztos, hogy bármelyik szovjet diplomata hasonló választ adott volna, sőt lehet, hogy szó szerint ugyanezt mondja. A probléma abban van — és méreténél fogva felvetődik a kérdés, lehetséges-e egyáltalán a megoldás —, hogy a felek ugyanazoknak a megfogalmazásoknak, sőt szavaknak egészen másféle értelmet tulajdonítanak. Tény azonban, hogy Genfben most az összes felek továbbra is konzultálnak egymással. Nemrégiben még ezt úgy értelmezték, okot ad az optimizmusra, bármilyen kismértékűre is, hogy van még remény. Úsabban azonban mind többen vannak olyanok, akik úgy vélik, hogy ez az idegek háborújának újabb szakasza, senki sem akarja elsőként otthagyni a svájci konferenciavárost, és így magára vállalni a felelősséget egy tárgyalási menet kudarcáért, mégpedig annak a menetnek a sikertelenségét, amiről mindenki úgy nyilatkozott, hogy a legutolsó és a döntő lesz. (Tanjug) -szovjet 1988. április 1. péntek LAPZÁRTÁTÓL LAPZÁRTÁIG Tegnap hazánkba érkezett Mobutu zaire-i elnök. Délután már meg is kezdődtek a legmagasabb szintű jugoszláv-zaire-i megbeszélések. Sevardnadze szovjet külügyminiszter Szófiában megismételte Moszkva határozott szándékát, hogy kivonja erőit Afganisztánból, függetlenül attól, hogy milyen eredményt hoznak a jelenlegi genfi afganisztáni—pakisztáni tárgyalások. Kijelentette, hogy az amerikai álláspont gátolja a megbeszélések sikeres befejezését. A genfi tárgyalások egyébként mindinkább szovjet—amerikai egyezkedéssé válnak. Budapesten közzétették a nem egészen két hónap múlva megtartandó országos pártértekezlet platformtervezetét. Az okmány hangsúlyozza a változások szükségességét, a nagyobb demokrácia és a munka nyíltságának fontosságát. Az USA újabb nyomást gyakorol Panamára. Ma amerikai hadgyakorlatok kezdődnek a térségben, ami ugyanezt a célt szolgálja. Az Egyesült Államok újabb segélyt folyósít a nicaraguai kontráknak. Nem katonai támogatásról van szó, mégis heves reagálást váltott ki a döntés. Managua egyébként barátsági szerződés megkötését javasolja Hondurasnak. Moszkvában tegnap befejezte munkáját a jugoszláv—szovjet művelődési együttműködési bizottság. Lezuhant egy nigériai repülő Tegnap a kora reggeli órákban röviddel a felszállás után a kairói repülőtéren lezuhant egy nigériai szállítógép. Négytagú legénysége életét vesztette. A jármű a felemelkedés után kigyulladt, és mintegy 50 méter magasból a kifutópályára zuhant, amelyet ezaiatt bizonyos időre le kellett zárni a forgalom előtt. A nigériai ARX társaság tulajdonát képező DC—8 mintájú repülőgép a megelőző este Dániából érkezett és az Arab Emírségek Szövetsége felé kellett volna folytatnia útját. A baleset oka egyelőre ismeretlen. (MENA)