Magyar Szó, 1988. április (45. évfolyam, 90-104. szám)
1988-04-01 / 90. szám
198. április 1., péntek A KOMMENTÁRUNK it s semséges , Izrael által megszállt arab területeken folyamatban levő bonyodalomnak nevezett lázadás, mint ismeretes, napról napra összekuszáltabb. Noha Tel Avivban már a legmagasabb kormánypártiak is kétséget kizáróan — ha hallgatólagosan is — megállapították, hogy a problémát erőszakkal nem lehet megoldani. S minél tovább tart a palesztinok erélyes és szűnni nem akaró tiltakozása, annál kevésbé. Mert az idő — sokak szerint — ezúttal kifejezetten a palesztinok szövetségese: nemcsak az igazság- és békeszerető világ, hanem Izrael jobb belátású körei is mind hangosabban követelik az áldatlan helyzet érdemi megoldását. Már csak azért is, mert a bonyodalom erősen veszélyezteti Izrael nemzetközi helyzetét és gazdasági kapcsolatainak zavartalan ápolását. De az időnek is, mint szövetségesnek, véges a hűsége, s várható volt, hogy előbb-utóbb a palesztin felkelőknek is hátat fordít. A megszállt területek Izrael által való teljes izolálása, az egyébként is szűkösen élő palesztinok gazdasági kimerítése, az állandó megtorlásokkal párosulva még az olyan harcedzett és áldozatkész népet is, mint a palesztinok, előbbutóbb az érdemleges megoldás keresésére kényszerítené , ha Arafatéknak kezdettől fogva nem az lett volna a céljuk, hogy a megszállt területek problémájának kiélezésével tárgyalásra késztessék Shamir kormányát. Mivel erre mindeddig nem került sor, a bírókra keltek jelenlegi helyzete két egymás torkát szorongató fuldoklóra emlékeztet, akik ilyen körülmények között minden bizonnyal végül együtt fognak elsüllyedni. A patthelyzet másik jellemző mozzanata, hogy Izrael leghűbb szövetségesei is lényegében „közömbösen” kísérik, hogyan fog Tel Aviv mindebből kilábalni, ha már egyszer nem hajlandó elfogadni, még Washingtontól sem, a válság megoldására irányuló megalkuvást sugalló tanácsokat. Az, ami az egész ügyben kevésbé érthető, a palesztinokat támogató arab országok magatartására vonatkozik. Most ugyanis, amikor a helyzet tárgyilagosan talán minden eddiginél kedvezőbb megoldási kilátásokkal kecsegtet, a Palesztin Felszabadítási Szervezet hiába igyekszik mozgósítani arab szövetségeseit. Mi több, úgy tűnik, hogy ezúttal még a leghangosabb, önzetlen verbális támogatói is valahogy csendesebbre fogták. És semmi jele annak, hogy a „mértéktartás” a szavakról a tettekre való áttérés előtti csendet jelentené. Arafaték ezért a minap újabb felszólítást intéztek az arab országokhoz, hogy minél előbb tartsanak rendkívüli csúcsértekezletet, melynek egyetlen napirendi pontjaként az Izrael által megszállt arab területek státusának kérdése szerepelne, felidézve és újra hangsúlyozva a sokat emlegetett fesi arab csúcsértekezlet határozatát, amely szerint az Izrael által megszállt arab területek kérdését, a palesztin nép jogainak biztosítását egy közelkeleti nemzetközi értekezleten kellene érdemében megoldani. Annál inkább, mert a jelenlegi helyzetből kifolyólag és mint említettük, Izrael szövetségeseinek állásfoglalását tartva szem előtt (például azt, hogy a legújabb hírek szerint még George Scultz, az USA külügyminisztere is hajlandó a lázadó palesztinok képviselőivel tárgyalóasztalhoz ülni), egy ilyen értekezlet nyélbe ütésére, hála a palesztin „parittyásoknak”, az utóbbi időben nemigen volt kedvezőbb kilátás. S ha az arab országok az egymás közötti nézeteltérések miatt ezúttal sem találnak erőt, hogy a palesztin nép igazságos harcát hathatóan megtámogassák, akkor nincs kizárva, hogy a palesztin kérdés megoldását illetően talán egy minden eddiginél ígéretesebb alkalom megy veszendőbe. Mert az idő feltartóztathatatlanul múlik. ENGLER Lajos NYUGAT-NÉMETORSZÁG Településre zuhant egy bombázó Karlsruhe közelében tegnap településre zuhant egy F-1G mintájú amerikai bombázó. Rádióhír szerint a pilóta életét vesztette, néhány közeli ház lakosa megsérült. A jármű darabokra hullott és ezek közül néhány két lakóházat felgyújtott, másik kettőt megrongált. A baleset a karlsruhei Bybiois atomerőmű és atomkutató központ közelében történt. Az NSZK-ban állomásozó amerikai katonai alakulatok lezárták a környéket, így a szerencsétlenség méretei még nem ismeretesek. Szerdán alig 1500 méterre az Ochu—1 és az Ochu—2 atomerőművek közelében hasonló baleset történt: lezuhant , egy Mirage típusú francia bombázó, pilótája életét vesztette. (Tanjug) Mach* Sió KÜLPOLITIKA гз : 1 Egymillió áldozat, sokmilliárdos kár Mennyibe került Iraknak és Iránnak a háború Az immár hét és fél éve tar leghosszabb és legtöbb pénzt fel sorába tartozik, nem számítva a ellentengernagy, az amerikai hadiai hivatalának igazgatója a káznak eddig 85 milliárd dollárja került a háború. Ezek szerint a tus felemésztette Irán egy teljes iraki össztermék értékét. A nyugati stratégiai intézetek becslése szerint mindkét oldalon egymillió ember vesztette életét. Az iraki—iráni háború „árának” valódi összegét alighanem sohasem fogjuk megtudni. Az ilyen számítások készítésekor figyelembe kellene venni a hadicselekményekre fordított pénzösszegeket a keletkezett anyagi kár értékét, akárcsak a meg nem valósított jövedelmet. Egy évvel ezelőtt az amerivermonti egyetem tanulmányt készített a háborúról, és ebből elszomorító adatok birtokába juthattak az érdeklődők. Az 1980 és 1985 közötti időszakban 416 milliárd dollárba került a háború. Állítások szerint ez alatt az idő alatt Irán Bagdad úgy döntött, hogy Turgut Özal török kormányfő látogatásának idején csütörtökön este 10 órától felhagy az iráni városok elleni rakétatámadásokkal. Ez a fajta tűzszünet tíz órával a török vendég látogatásának befejezése után ér véget. A Bagdadban tartózkodó mintegy 2000 jugoszláv állampolgár kedvezően reagált a városok háborújában tapasztalható enyhülési folyamatra. Szaúd-Arábia cáfolta az iráni híreket, miszerint vegyi fegyvereket és kárói gázokat szállítana Iraknak, mintegy 240 milliárd dollárt. Irak pedig 176 milliárdot pazarolt az öldöklésre. Eközben 20,5 milliárd dollár veszteség érte az iráni felet, az irakiakat pedig 55,5 milliárd, mert nem tudták elszállítani a kőolajat. Sőt mindkét ország vesztesége az említett időszakban 52 milliárd dollárral nagyobb volt, mint amennyit a kőolaj eladásából megvalósítottak azóta, hogy megkezdték árusítását. Irak esetében ez az időszak 1931-re, Irán esetében pedig 1919-re tehető. Az Öböl-háború költségei már jó iraki—iráni háború az egyik emésztő fegyveres összecsapások két világháborút. Ronald Eutchison tengerészet fejlesztési és stratégimúltban kijelentette, hogy Iránba, Iraknak pedig 80 milliárdba lassan egy évtizede tartó konfliktus "—" -ét, illetve a kétévi jó ideje meghaladták a vietnami háború (1965—1974) költségeit, méghozzá 60 milliárd dollárral. Tegnap elutazott Teheránból az a kéttagú csoport, amelyet Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár azzal bízott meg, hogy vizsgálják ki a közelmúltban bevetett vegyi fegyverek következtében, kialakult helyzetet. Dr. Manuel Dominguez és dr. James Holger háromnapos ott-tartózkodása alatt ellátogatott több kórházba Teheránban és Bakhtaranban, ahol többszáz iraki küldőt ápolnak. A harci gázokkal megmérgezett kurdok vallomása szerint az iraki harci gépek március 18-án intéztek támadást Halabah város és a körülötte lévő falvak ellen. Ezt követően mintegy 5000 sebesültet szállítottak az időközben előrenyomuló iráni csapatok a különféle kórházakba. A Hormuzi-szoros közelében tegnap a kora reggeli órákban este iráni fregatt megtámadta a mintegy 230 000 tonna teherbírású ciprusi Haven óriás tartályhajót. Az olajszállító lángba borult. Miután egy óra leforgása alatt a hadihajó háromszor is tüzet nyitott a ciprusi hajóra, az Arab Emírségek Szövetségéhez tartozó Has al Kharmah kikötő közelében zátonyra futott. Külföldi hírügynökségek jelentése szerint a harminckilenc Fülöp-szigeteki és két indiai tengerészből álló személyzetet sikerült megmenteni. A hajón mindössze négy görög fedélzeti tiszt maradt. Minthogy az üzemanyagtartályt érték találatok, a tűz rendkívül veszélyes méreteket ölthet, a tartályhajó ugyanis 109 700 tonna nyersolajat szállít. Az utóbbi 13 napban ez volt a 10. iráni támadás semleges hajók ellen, egyben pedig az első február 12-e óta, amelyet hadihajó hajtott végre. Az irániak rendszerint, kisebb méretű rohamcsónakokkal hajtják végre akcióikat. (Taniue) Egy tűzoltóhajóról vizet fecskendő tartályhajóra, amelyet a Perzsarohamn csónakok (Reuter telefotóznek a Haven nevű ciprusi óriás öböl déli térségében tegnap iráni megtámadtak zódó amerikai nyomás Panamára Ma kezdődnek az USA manőverei A több mint 40 000 katona részvételével a karib- és középamerikai térségben ma kezdődő hadgyakorlatokat az USA ki akarja használni, hogy fokozza a nyomást Panamára, de elsősorban Noriega tábornokra, aki továbbra sem hajlandó eleget tenni a távozásával kapcsolatos amerikai követeléseknek. A panamai kormány és a védelmi erők főparancsnokságának felmérése szerint az amerikai kalóniai jelenlét Panama és Közép-Amerika partjainál újabb olyan erőfitogtatás, amellyel a washingtoni kormány megpróbálja kierőszakolni a fordulatot Panamában, ahol csillapodik „a polgári ellenállás”, de Nicaraguában is, ahol a sandinista kormány és az ellenforradalmárok Washington megkerülésével gyorsított ütemben haladnak a megegyezés felé. Noriega tábornok elítélte, hogy a Missouri amerikai hadihajó mindössze 2 kilométerre megközelítette a panamai főparancsnokság székhelyét, továbbá az Ocean Venture fedőnevű hatalmas manővereket, s felhívást intézett Dél- Amerikához, hogy védekezzen a legújabb amerikai agresszióval szemben. Panamában Latin-Amerika vívja a harcot, húzta alá. Panama erősembere keményen válaszolt az amerikai fenyegetésre, hogy „az amerikai csapatok jelenléte a karib és a közép-amerikai térségben nagymértékben kihat a panamai helyzetre”. Marlin Fitzwaternek, a Fehér Ház szóvivőjének erre a megállapítására Noriega kijelentette, hogy „Panamának most meg kell védenie magát, nehogy Latin-Amerika holnap elmenjen a pokolba”. Egyidejűleg a Fehér Ház tegnap visszautasította a Latin-amerikai Gazdasági Rendszer (LELR) döntését, hogy szolidaritást, segítséget kell nyújtani Panamának, s kiemelte, hogy a gazdasági zárlatot és a pénzügyi nyomást Eric Delvalle leváltott panamai elnök követelésére kezdte. Az USA továbbra is őt ismeri el panamai államfőnek. Miután megszerezte a SELA támogatását, Panama tegnap diplomáciai offenzívát is indított az Amerikai Államok Szervezetében, amelytől Manuel Solis Palma kormányfő segítséget kér a válság párbeszéd útján és külső beavatkozás nélkül történő megoldásához. Időközben Panamában lanyhul a sztrájk, amelyet az Amerikabarát Cruzado Civilista jobboldali tömörülés szervezett. A nép nagy megelégedésére tegnap kinyitottak az önkiszolgálók, s várható, hogy a bankok is követik példájukat. Rendeződik az élelmiszer-ellátás is. A munkaadók sztrájkjának, a bankok és önkiszolgálók zárva tartásának Noriega tábornok bukásához kellett volna vezetnie, de a hadsereg főparancsnoka szívósabbnak bizonyult, mint ahogy az Amerika-barát polgári ellenzék és maga ,a washingtoni kormány számította. A panamai kormány és az ország legnagyobb pártja, a Forradalmi Demokrata Párt továbbra is párbeszédet és a demokrácia bővítését kínálja. Panama különben erre kötelezte magát Latin- Amerika előtt, miután megkapta a segélyt a kontinens gazdasági rendszerétől. Jesse Jackson amerikai demokrata párti elnökjelölt váratlanul üdvözlő levelet küldött Noriega tábornoknak és a panamai népnek. A panamai sajtó cikkei szerint a levél reményének ad hangot, hogy hamarosan leküzdik a panamai válságot. (Tanjug) Az új-zélandi kereskedelmi miniszter Belgrádiján Gazdasági delegáció élén tegnap hivatalos látogatásra hazánkba érkezett Han Mike Moore új-zélandi külkereskedelmi miniszter. Vendéglátójával, Nenad Krekic szövetségi külkereskedelmi titkárral két menetben a gazdasági és más együttműködés kibővítéséről és előmozdításáról tanácskozik. (Tanjug) Jelentős változások közzétették az MSZMP országos értekezletének platformtervezetét Nem egészen két hónappal a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének kezdete előtt — 1957 óta most hívják össze először — a magyar közvélemény megismerkedhetett a jelentős értekezlet platformjának tervezetével. A Népszabadság című pártlap, amely tegnap egymillió példányban jelent meg, mellékletben közli a Központi Bizottság okmányát. Csaknem ugyanennyi példányszámban a kioszkokban hamarosan megjelenik egy külön brosúra is. A párt álláspontjai ilyenformán nemcsak a tagság számára lesznek hozzáférhetőek, mint ahogyan az a korábbi tézisek esetében volt, hanem az egész társadalom számára. A párt Központi Bizottságának március 23-án és 24-én megtartott plénuma úgy határozott, hogy a saját szerepéről és az intézményes rendszer továbbfejlesztéséről készült javaslatokkal kapcsolatos nézeteket a különböző szintű párt- és társadalmi szervezeteken kívül (a szakszervezet, a Hazafias Népfront, a KISZ, az országos nőtanács stb.) eljuttatják a Magyar Tudományos Akadémiának és a Gazdasági Karhazának is. Ezzel voltaképpen elismerik, hogy a társadalmi változások nemcsak a kommunisták, hanem a legszélesebb értelemben vett közösség érdeke. A véleményeknek és a megjegyzéseknek április 24-éig kell befutniuk, ezt követően a KB még egy plenáris ülést tart. Magát a háromnapos országos értekezletet május 20-ára tűzték ki. A platform tervezetének — 15 gépelt oldalnyi szövegről van szó — bevezetőjében az olvasható, hogy az egyes területeken feltétlen és gyökeres változásokra van szükség. Szó van a a társadalom vezető pártról, mint eszmei-politikai erejéről, a demokratikus centralizmus elvéhez való ragaszkodásról és annak szükségességéről, hogy bizonyos ideológiai szemléleteken változtatni kell, nagyobb demokráciára és nyíltságra van szükség az MSZMP munkájában. Az új elképzelések új embereket igényelnek — húzza alá a dokumentum. AZ MSZMP 1985 márciusában megtartott XIII. kogresszusa óta a politikai bizottsági és titkársági tagok, valamint az osztályvezetők ugyanabban a funkcióban legfeljebb két mandátumot maradhatnak. Az okmány kimondja, hogy a párt hatáskörét és felelősségét az állami szervekkel és társadalmi szervezetekkel szemben szigorúbban meg kell határozni, a kormánynak nagyobb önállóságot kell kapnia, akárcsak az Elnöki Tanácsnak a Minisztertanácsnak, a szakszervezeteknek, a Hazafias Népfrontnak és a KISZ-nek. A második részben gazdasági kérdésekről van szó, ezekkel kapcsolatban a párt a jövőben is felelősséget vállal, legalábbis ami az alapelveket és irányzatot illeti. A zárófejezet ismerteti Magyarország külpolitikai tevékenységét és nemzetközi helyzetét, ezekben nincs semmilyen lényeges változás. (Tanjug) *■