Magyar Szó, 1988. május (45. évfolyam, 119-132. szám)
1988-05-01 / 119. szám
1988. április 30., május 1., 2. МмтШ KÜLPOLITIKA '3 Két május között így év nem sok idő. Történelmi szempontból alig egy villanás. És mégis, a múlt évi s a mostani május között hatalmasat változott a világ. Nem „külalakra”, mert úgyszólván valamennyi „raggása” megmaradt. A közel- és a középkeleti, a közép- és a dél-amerikai, a délkelet-ázsiai, a dél-afrikai válságok, az állami és egyéni, illetve csoportos terror, az éhínség, a fejlődő országok gazdasági nehézsége és az egyebek egyaránt. A háttérben azonban megtörtént az, amit a haladó gondolkodásúak, a szabadság- és igazságszeretők, az egyenlőségért, önállóságért sákraszálló munkásmozgalom harcosai és hívei nemrég még csak távoli reményként dédelgettek: a munkásmozgalomban végérvényesen létjogosultságot szerzett a demokratikus, emberközpontú szocializmus megvalósítása szükségének az elve. Ez még, hogy félreértés ne essék, nem jelenti egyben az elv győzelmét is. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy a világ „klasszikus” szocialista országainak a túlnyomó többsége, a fent említett elvből kiindulva, erőteljesen nekilátott a társadalmi-politikai és gazdasági reformok végrehajtásához. Közöttük — s ez az a bizonyos döntő tényező — a világ két szocialista óriása: a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság. S ha az új világnézetért folytatott harc még javában dúl is, kétségtelen, hogy ez, jelentőségénél fogva a nagy októberi forradalom győzelmével vetélkedő irányzat minden új nappal újabb jelentős győzelemmel dicsekedhet. Most már biztos tehát, hogy politikai szabadság és szabad politikai gondolkodás nélkül nincs, mert nem is lehet szabad, alkotó hozzáállás és gondolkodás a tudomány, a művészet, az oktatás terén. Kétségtelen, hogy a tévútra tért „reálszocialista” rendszer általános megrekedése a szabad gondolkodás elfojtására, a meddő epigonok, a gondolkodás nélkül követő hit alattvalók mértéktelen elszaporodására, az általuk beiktatott, ellentmondást nem tűrő, törvényeket nem ismerő mindenható hatalom gyakorlására vezethető vissza. Egyértelműen, félreérthetetlenül. Ott is, ahol eddig a legállhatatosabban hirdették, tűzzel-vassal védték és terjesztették az ellenkezőjét. Ahol sokan az életükkel fizettek azért, hogy meggátolják az orweli jóslat megvalósulását, amely szeriint az elméletileg eszmeiszocialista elképzelés lángját a szocialista rendszer valóra váltásának buktatói fogják elfojtani. És másutt is. Nálunk például, ahol jó negyven esztendővel ezelőtt egy géniusz ösztönét követve első ízben emeltek nyíltan gátat a megállíthatatlannak tűnő álszocialista áradatnak. S ahol most, jó négy évtized múltán, a világszerte felismert igazságra ismét fel kell hívni egyesek figyelmét. Hogy el ne feledjék azt, amire íme most már mások is rádöbbentek. Hogy a vádoló és ítélkező, tervező és összegező, mindentudó és mindenható hatalom joga helyét az emberi értékeket érvényesítő, érdekeket tisztelő jog hatalma kell hogy felváltsa. Általános társadalmi-politikai és gazdasági megújulást, alkotó gondolkodásra épülő hatékony gazdálkodást, a társadalmi fejlődésnek — ezáltal immár valóban szilárd — alapjait biztosítva. És a jobb világért síkraszálló eszmei népszerűségét ezáltal, nem pedig a fegyverek kétes értékű erejére támaszkodva terjessze. Világszerte. ENGLER Lajos Körülhatároltam pár hete az emberiség egy bi,zonyos tagja a földkerekség azon pontján, ahol éppen szeretne? Letelepedhet-e ideiglenesen vagy tartósan a világ bármelyik zugában, ahol úgy érzi, élete, az a megismételhetetlen, tartalmasabb lesz, s a távlatok biztatóbbak maga és gyermekei számára? Ezek a kérdések a Föld lakossága túlnyomó többségének számára még elméleti szinten sem érdekesek, mert életüket csak szülőhazájukban tudják vagy akarják leélni, vagy a társadalmi és gazdasági körülmények elriasztják, illetve feleslegessé teszik az elvándorlás puszta gondolatát is. Mégis papírra vetek a fenti kérdésekkel kapcsolatban néhány gondolatot, s eközben, az írás terjedelme és jellege miatt teljesen figyelmen kívül kell hagyni egy egész sor szempontot, köztük a legösszetettebbet, a lélektanit is. Megmaradnánk csupán az objektívvá tett akadályoknál amelyekből következően azután a kérdésekre nemigen lehet igenlő választ adni. Az emberi nem a közösségeinek, a társadalmainak megszervezésével a világ határokkal való felparcellázásával, majd ideológiai mezsgyéivel, egyszóval csoportérdekeinek, szőkébb vagy tágabb közösségi érdekeinek védelmével oda jutott, hogy leszűkítette, korlátozta az ember mozgásszabadságát. Furcsa állítás ez, ha arra gondolunk, hogy mennyire leszűkült a világ, hogy az ember röpke egy nap alatt a világ távoli pontjaira is eljut, milliók és milliók utaznak országhatárokon, kontinenseken át, ezrek és ezrek keresnek maguknak új hazát vagy csak ideiglenes munkát, jobb megélhetést (Az utóbbiakról múlt időben is írhattam volna. Mert: a modern vándorlások és külföldi munkavállalások kora lejárt.) Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata a mozgásszabadsággal kapcsolatban egyebek között kimondja, hogy mindenkinek joga van elhagyni bármely országot, beleértve a sajátját is, és visszatérhet hazájába, és hogy senkit sem lehet megfosztani jogától, hogy megváltoztassa állampolgárságát, így a Nyilatkozat idevágó része. És hogy van ez a gyakorlatban? Vannak olyan országok, amelyek nem engedik ki polgáraikat, drasztikusan korlátozzák még a turistautazásokat is, s vannak olyan országok, amelyek nem teszik lehetővé a betelepülést, s még a turisták tartózkodási idejét is korlátozzák, beutazási engedélyért kell folyamodni az odalátogatóknak ... Megmagyarázhatnak a korlátozások. Megmagyarázhatnak, de nem mind érthetőek. Ha egy-egy konkrét ország esetében vizsgálnánk a kérdést teljesen vagy részben elfogadhatónak tűnnek azok a (gazdasági, szociális, ideológiai, etnikai stb.) szempontok, amelyek alapján ilyen vagy olyan döntést hozott népe érdekében, nevében. Jelenleg egyetlen fejlett ország sem nyithatná meg teljesen kapuit a bevándorlás előtt anélkül, hogy ne kerülne veszélybe gazdasági stabilitása, fejlődése, szociális békéje, egyszóval jóléti társadalma, ne találná magát szembe egy egész sor problémával, mint amilyen a munkanélküliség vagy a nemzeti, vallási vagy éppen faji türelmetlenség például. (Az utóbbi szintén a gazdasági érdek veszélyezettségének érzéséből táplálkozik.) Ezért szelektíven viszonyulnak a betelepülési engedélyek kiadásakor. Mind a gazdasági, ideológiai megfontolások, mind az etnikai, faji stb. szempontok jól ismertek. Azoknak az országoknak a problémái is érthetőek, amelyek polgárai — a szegénység vagy éppen a nyomor elől menekülve (legálisan vagy illegálisan) — tömegesen hagyják el hazájukat. Egyes országok esetében még a külföldi turistautazások is gondot jelentenek. (Kiáramlik kevéske devizájának egy része, a külföldi, világlátott utazóban esetleg meginog az a hit, hogy a világ legboldogabb társadalmában él, polgára egyszerűen nem tér haza, hogy csak találomra említsek néhányat a „gondok” közül.) Szóval a kiutazás, kivándorlás tilalmának, korlátozásának is több oka van. S amennyire indokolni, magyarázni (esetenként elfogadhatónak találni) lehet a korlátozásokat, megszorításokat, egyes országok, népek, nemzetek vagy szélesebb közösségek szemszögéből, annyira diszkutábilis, visz.v egyszerűen elfogadhatatlan, vagy teljesen indokolt lehet az egyén szempontjából. Attól is függ, hol él e világban. SEBESTYÉN Imre A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉRTEKEZLETE ELÉ A párt új vágányon A jövőben csak stratégiai kérdésekkel foglalkozik (Különtudósítás a Magyar Szónak) Budapest, április A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT alapszervezetei és felsőbb testületei már néhány hónapja élénk tevékenységet fejtenek ki, amely a nagytakarítás előtti lázas előkészületre emlékeztet. Először is a tagsági könyvek cseréje során csaknem mindegyik kommunistával elbeszélgettek, majd— ahogyan a minap a Népszabadság fogalmazott — nyíltan, (ön)bírálóan és alkotóan véleményt cseréltek a május 20-ára előirányzott pártértekezlet feladatairól. Az általános vitába bekapcsolódtak mások is: a szakszervezet, a Hazafias Népfront, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a nőszervezet, gazdaságikamara, a tudományos akadémia, a vállalatok, különféle egyesületek és szervezetek. Megvitatták az élet és a munka minden területének kérdéseit. Szóltak a vívmányok védelméről, nagyobb súlyt helyeztek azonban a gondokra, az elkövetett hibákra, tévedésekre, a politikai és gazdasági megújhodásra, a reform következő lépéseire. Az érdeklődés homlokterében mégis a párt, illetve a rendszerben betöltött szerepe állt. Leszögezték, hogy a számos válságjeltől megterhelt időszak megköveteli a módosítást az MSZMP keretében a pártnak a kormány, a parlament, az Elnöki Tanács és a társadalmi szervezetek iránti viszonyulásában. A platform támogatása A megbeszélések alapjául az MSZMP országos értekezlete állásfoglalásának tervezete szolgál, amelyet a KB márciusi plénuma dolgozott ki. A szöveget külön mellékletként megjelentette a párt sajtószerve, s egymilliós példányban nyomtatott kiadványként is terjesztették. A korábbi időszakok téziseitől eltérően a pártvezetőség álláspontjával megismerkedhetett a közvélemény, s ez a széles körű, demokratikus vita egyik előfeltétele volt. Az okmány az ország gazdasági helyzetéből kiindulva megállapította, hogy kevésbé okolhatnak a külső körülmények, a mulasztások többsége egyéni jellegű, a helyzet megváltoztatása megköveteli a fordulatot, amely magába foglalja az intézmények közötti munka egyértelmű felosztását, a felelősség konkrétabb meghatározását, a nagyobb nyíltságot, a határozathozatal folyamatának decentralizálását és az önigazgatás elemeit. E változtatásokkal a párt igyekszik feltételeket kialakítani a tavaly meghozott gazdasági stabilizációs program érvényesítésére. A két évtizeddel ezelőtti általános meggyőződéssel ellentétben napjainkban úgy vélik, hogy a gazdasági reform elképzelhetetlen a politikai rendszer tökéletesítése nélkül. Az előbbi új álláspontból kiindulva a KB szerint a pártnak a jövőben csak stratégiai kérdésekkel kell foglalkoznia, az ügyintézést a kormányra és a többi illetékes testületre kell bíznia. Budapesten a minap számos példát említettek arra, hogy a párttisztségviselők hoztak ítéletet a bírók helyett, kijelölték, hol nyíljon nudista strand, s meggátolták a közvélemény tájékoztatását meghatározott esetekről. Ha a párt mentesül e felesleges tehertől, több ideje és ereje marad az általános társadalmi fejlődés kulcskérdéseire, s nem lesz felelős minden apróságért. Az okmánytervezet a belpolitikával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy további lépéseket kell tenni a párt demokratizálásában, serkenteni kell az alapszervezetek kezdeményezését, azt, hogy a kommunisták türelmesebb magatartást tanúsítsanak azok iránt, akik másként gondolkodnak. A demokratikus centralizmus elve továbbra is hatályban marad, de a kisebbséget felruházzák annak jogával és lehetőségével, hogy a vitás kérdést ismét napirendre tűzze. Újítás várható a káderpolitikában is. Indítványozzák, hogy csökkenjen a kinevezések száma, bővítsék a pályázat kiírásának rendszerét, minden tisztség betöltésére több jelöltet, javasoljanak. A Politikai Bizottság, a titkárság tagjai, a KB osztályvezet úe, a megyei pártbizottságok első titkárai legfeljebb két megbízatási időszakban tölthetik be ugyanazt a funkciót. A párt „visszavonulásával” nagyobb lehetőség nyílik, hogy a kormány, a parlament, az Elnöki Tanács, a szakszervezet, a Hazafias Népfront, a KISZ teljesítse az alkotmányba foglalt szerepét. Az általános vitában támogatták az okmány alapelveit. Más vélemények is elhangzottak, egyesek aggodalmuknak adtak hangot, hogy a javasolt módosítások — még ha maradéktalanul érvényesülnek is — nem elegendőek, hogy az ország gyorsabban kijusson az áldatlan helyzetből Nem eléggé konkrétan Nagy teret igényelne mindannak felsorolása, mi minden hangzott el a pártértekezlet előkészítése keretében. Az elemzések bizonyára alátámasztanák, hogy elsősorban a nagyobb nyíltságot, az eltérő vélemények, érdekek méltánylását, a hatékonyabb termelést, a piac szerepének növelését, a szövetkezeti tulajdon, az önigazgatás fejlesztését, a bérezés reformját, a több jelölt közül való tényleges választás lehetőségét, az ideológia iránti új viszonyulást és a felelősség kiélezését szorgalmazták. Egyesek szerint a platform nem eléggé konkrét, s teljes egészében nem tisztázza a tulajdonjog, a termelékenység, a teljes foglalkoztatottság, egyenlőség, a szolidaritás, a megállapodás végrehajtása szavatolásának kérdését. Az egyik megbeszélésen elhangzott, hogy gyökeres változtatást javasoltak több területen, de nem szögezték le, hol és milyen módon. Nem szabtak határidőt, meddig kell teljesíteni meghatározott feladatukat. Egyesek számára a szöveg nem eléggé érthető, közhelyszerű. Jellemző a Magyar Tudományos Akadémia nézete, amely abból indul ki, hogy nem dolgoztak ki egységes programot a társadalmi reformról. Az akadémikusok szerint elengedhetetlenülszükség van, új közmegegyezésre, hogy minden réteg bevonásával felszámolják a nehézségeket. Végezetül az értekezletnek néhány legfontosabb témára kellene összpontosítania, hogy ne váljon terjengőssé. Vajon így tesz-e, május harmadik hetében kiderül. Addig az MSZMP KB még egy plénumot tart, amelyen elfogadja a rendkívül jelentős értekezletre előkészített okmány végleges szövegét. Srdjan BASIĆ Űjkorszak hajnalán? Hányféleképpen nevezték már századunkat! Atomkor, űrkorszak, az elektronika, a számítógépek érája ... Vajon jogosan ? Ha feltérképezzük a műszaki-tudományos eredményeket, akkor igennel válaszolhatunk a kérdésre. Űrvárosok épülnek a Föld körüli pályán, mesterséges intelligenciával ellátott szuperrobotok indulnak a Naprendszer még feltáratlan térségeibe, már el is felejtettük, hogy mikor lépett ember a Holdra, a legújabb generációs számítógépek másodpercenként majd 10 milliárd műveletet végezhetnek, a legújabb szupravezetők létrehozása fantasztikus távlatokkal kecsegtet. Ugyanakkor nem lehet elsiklani afölött, hogy a műszaki, elsősorban hadi technikai fejlődés minduntalan lekörözi a politikai folyamatokat, még mindig erőteljesen érvényesül a régi gondolkodásmód. Az ököljog, az erőszak mindenhatóságába vetett hit már két világháborút (is) eredményezett, és nyilvánvaló, hogy a harmadik után már nem lenne negyedik ... Vaskor i paradoxon, illetve korunk más kísérőjelenségei, mint a terrorizmus, az agresszivitás vagy éppenséggel a mások szenvedései iránti közöny arra késztette Radomir Lukic akadémikust, hogy megalkossa azt az elméletét, miszerint az emberiség valójában visszafelé halad. E5, ugyanis nem a műszaki színvonalat, hanem a humanizáltság fokát tartja mérvadónak. Érdekes módon az indiai filozófia szerint az emberiség még mindig a vaskorszakban él, hiszen mindaddig, amíg erőszakra használjuk fel a technikai eszközöket, nem beszélhetünk civilizációról a szó humánus értelmében. Ezért fel is tehető a kérdés: mi a különbség aközött, hogy doronggal vagy atomfegyverrel fenyegetjük egymást? Voltaképpen semmi, azaz mégis vankülönbség, mégpedig az, hogy a nukleáris tömegpusztító eszközök korában jóval nagyobb az ember erkölcsi felelőssége, hiszen az emberiség többé már nem halhatatlan. Az utóbbi időben szerencsére kedvező jelekre figyelhettünk fel: akét szuperhatalom szerződést kötött a rakéták két kategóriájának a megsemmisítéséről, megkezdődött az afganisztáni válság megoldása, ha akadozva is, de halad a közép-amerikai, pontosabban nicaraguai probléma rendezése, és más területeken is valami új kezdődött el. Erősödő bizalom Sajátságos politikai-enyhülési lavina indult el tehát és egyre jobban tudatosodik, hogy fegyverrel nem lehet tartósan és megbízhatóan megoldani a világpolitikai kérdéseket. Természetesen még dúlhatnak lokális háborúk, előfordulhatnak kisebb intervenciók, de egyre kevésbé, és elképzelhetetlen a mindent elpusztító Nagy Háború. Ennek hatására a két világhatalom újfajta békét tervez. Új nemzetközi viszonyok formálódnak, a világ a tárgyalások korszakába lép. Egyszóval új korszak kezdetén vagyunk azzal, hogy a hangsúly a kezdeten van. DANCSÓ Csaba