Magyar Szó, 1988. május (45. évfolyam, 119-132. szám)

1988-05-01 / 119. szám

1988. április 30., május 1., 2. МмтШ KÜLPOLITIKA '3 Két május között így év nem sok idő. Törté­nelmi szempontból alig­­ egy villanás. És mégis, a múlt évi s a mostani május kö­zött hatalmasat változott a világ. Nem „külalakra”, mert úgyszól­ván valamennyi „raggása” meg­maradt. A közel- és a közép­keleti, a közép- és a dél-amerikai, a délkelet-ázsiai, a dél-afrikai válságok, az állami és egyéni, il­letve csoportos terror, az éhínség, a fejlődő országok gazdasági ne­hézsége és az egyebek egyaránt. A háttérben azonban megtör­tént az, amit a haladó gondolko­dásúak, a szabadság- és igazság­szeretők, az egyenlőségért, önálló­ságért sákraszálló munkásmozga­lom harcosai és hívei nemrég még csak távoli reményként dé­delgettek: a munkásmozgalomban végérvényesen létjogosultságot szerzett a demokratikus, ember­­központú szocializmus megvalósí­tása szükségének az elve. Ez még, hogy félreértés ne essék, nem jelenti egyben az elv győzelmét is. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy a világ „klasszikus” szocia­lista országainak a túlnyomó többsége, a fent említett elvből kiindulva, erőteljesen nekilátott a társadalmi-politikai és gazdasági reformok végrehajtásához. Közöt­tük — s ez az a bizonyos döntő tényező — a világ két szocialista óriása: a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság. S ha az új világ­nézetért folytatott harc még ja­vában dúl is, kétségtelen, hogy ez, jelentőségénél fogva a nagy októ­beri forradalom győzelmével ve­télkedő irányzat minden új nap­pal újabb jelentős győzelemmel dicsekedhet. Most már biztos te­hát, hogy politikai szabadság és szabad politikai gondolkodás nél­kül nincs, mert nem is lehet sza­bad, alkotó hozzáállás és gondol­kodás a tudomány, a művészet, az oktatás terén. Kétségtelen, hogy a tévútra tért „reálszocia­lista” rendszer általános megre­kedése a szabad gondolkodás el­fojtására, a meddő epigonok, a gondolkodás nélkül követő hit alattvalók mértéktelen elszaporo­dására, az általuk beiktatott, el­lentmondást nem tűrő, törvénye­ket nem ismerő mindenható ha­talom gyakorlására vezethető vissza. Egyértelműen, félreérthe­tetlenül. Ott is, ahol eddig a legállhata­­tosabban hirdették, tűzzel-vassal védték és terjesztették a­z ellen­kezőjét. Ahol sokan az életükkel fizettek azért, hogy meggátolják az orweli jóslat megvalósulását, amely szeriint az elméletileg esz­mei­­szocialista elképzelés lángját a szocialista rendszer valóra vál­tásának buktatói fogják elfojtani. És másutt is. Nálunk például, ahol jó negyven esztendővel ez­előtt egy géniusz ösztönét követve első ízben emeltek nyíltan gátat a megállíthatatlannak tűnő álszo­cialista áradatnak. S ahol most, jó négy évtized múltán, a világ­szerte felismert igazságra ismét fel kell hívni egyesek figyelmét. Hogy el ne feledjék azt, amire íme most már mások is rádöb­bentek. Hogy a vádoló és ítélke­ző, tervező és összegező, minden­tudó és mindenható hatalom joga helyét az emberi értékeket érvé­nyesítő, érdekeket tisztelő jog ha­talma kell hogy felváltsa. Általános társadalmi-politikai és gazdasági megújulást, alkotó gondolkodásra épülő hatékony gazdálkodást, a társadalmi fejlő­désnek — ezáltal immár valóban szilárd — alapjait biztosítva. És a jobb világért síkraszálló eszmei népszerűségét ezáltal, nem pedig a fegyverek kétes értékű erejére támaszkodva terjessze. Világszerte. ENGLER Lajos Körülhatároltam pá­r het­e az emberiség egy bi­­­,­zonyos tagja a földkerek­ség azon pontján, ahol ép­pen szeretne? Letelepedhet-e ide­iglenesen vagy tartósan a világ bármelyik zugában, ahol úgy érzi, élete, az a megismételhetetlen, tar­talmasabb lesz, s a távlatok bizta­tóbbak maga és gyermekei számá­ra? Ezek a kérdések a Föld lakos­sága túlnyomó többségének számá­ra még elméleti szinten sem érde­kesek, mert életüket csak szülő­hazájukban tudják vagy akarják leélni, vagy a társadalmi és gaz­dasági körülmények elriasztják, il­letve feleslegessé teszik az elván­dorlás puszta gondolatát is. Mégis papírra vetek a fenti kérdésekkel kapcsolatban néhány gondolatot, s eközben, az írás terjedelme és jel­lege miatt teljesen figyelmen kí­vül kell hagyni egy egész sor szem­pontot, köztük a legösszetettebbet, a lélektanit is. Megmaradnánk csupán az objektívvá tett akadá­lyoknál amelyekből következően azután a kérdésekre nemigen lehet igenlő választ adni. Az emberi nem a közösségeinek, a társadalmainak megszervezésével a világ határok­kal való felparcellázásával, majd ideológiai mezsgyéivel, egyszóval csoportérdekeinek, szőkébb vagy tágabb közösségi érdekeinek vé­delmével oda jutott, hogy leszű­kítette, korlátozta az ember moz­gásszabadságát. Furcsa állítás ez, ha arra gondolunk, hogy mennyi­re leszűkült a világ, hogy az em­ber röpke egy nap alatt a világ távoli pontjaira is eljut, milliók és milliók utaznak országhatáro­kon, kontinenseken át, ezrek és ez­rek keresnek maguknak új hazát vagy csak ideiglenes munkát, jobb megélhetést (Az utóbbiakról múlt időben is írhattam volna. Mert: a modern vándorlások és külföldi munkavállalások kora lejárt.) Az Emberi Jogok Egyetemes Nyi­latkozata a mozgásszabadsággal kapcsolatban egyebek között ki­mondja, hogy mindenkinek joga van elhagyni bármely országot, beleértve a sajátját is, és visszatér­het hazájába, és hogy senkit sem lehet megfosztani jogától, hogy megváltoztassa állampolgárságát, így a Nyilatkozat idevágó része. És hogy van ez a gyakorlatban? Vannak olyan országok, amelyek nem engedik ki polgáraikat, drasz­tikusan korlátozzák még a turista­utazásokat is, s vannak olyan or­szágok, amelyek nem teszik lehe­tővé a betelepülést, s még a turis­ták tartózkodási idejét is korlá­tozzák, beutazási engedélyért kell folyamodni az odalátogatóknak ... Megmagyarázhatnak a korlátozá­sok. Megmagyarázhatnak, de nem mind érthetőek. Ha egy-egy konk­rét ország esetében vizsgálnánk a kérdést teljesen vagy részben el­fogadhatónak tűnnek azok a (gaz­dasági, szociális, ideológiai, etnikai stb.) szempontok, amelyek alapján ilyen vagy olyan döntést hozott né­pe érdekében, nevében. Jelenleg egyetlen fejlett ország sem nyit­hatná meg teljesen kapuit a be­vándorlás előtt anélkül, hogy ne kerülne veszélybe gazdasági stabi­litása, fejlődése, szociális békéje, egyszóval jóléti társadalma, ne ta­lálná magát szembe egy egész sor problémával, mint amilyen a mun­kanélküliség vagy a nemzeti, val­lási vagy éppen faji türelmetlenség például. (Az utóbbi szintén a gaz­dasági érdek veszélyezettségének érzéséből táplálkozik.) Ezért sze­lektíven viszonyulnak a betelepü­lési engedélyek kiadásakor. Mind a gazdasági, ideológiai megfonto­lások, mind az etnikai, faji stb. szempontok jól ismertek. Azoknak az országoknak a prob­lémái is érthetőek, amelyek polgá­rai — a szegénység vagy éppen a nyomor elől menekülve (legálisan vagy illegálisan) — tömegesen hagyják el hazájukat. Egyes orszá­gok esetében még a külföldi turis­tautazások is gondot jelentenek. (Kiáramlik kevéske devizájának egy része, a külföldi, világlátott utazóban esetleg meginog az a hit, hogy a világ legboldogabb társa­dalmában él, polgára egyszerűen nem tér haza, hogy csak találomra említsek néhányat a „gondok” kö­zül.) Szóval a kiutazás, kivándor­lás tilalmának, korlátozásának is több oka van. S amennyire indokolni, magya­rázni (esetenként elfogadhatónak találni) lehet a korlátozásokat, megszorításokat, egyes országok, népek, nemzetek vagy szélesebb közösségek szemszögéből, annyira diszkutábilis, visz.v egyszerűen el­fogadhatatlan, vagy teljesen indo­kolt lehet az egyén szempontjából. Attól is függ, hol él e világban. SEBESTYÉN Imre A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉRTEKEZLETE ELÉ A párt új vágányon A jövőben csak stratégiai kérdésekkel foglalkozik (Különtudósítás a Magyar Szónak) Budapest, április A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT alapszervezetei és felsőbb testületei már néhány hó­napja élénk tevékenységet fejte­nek­ ki, amely a nagytakarítás előtti lázas előkészületre emlé­keztet. Először is a tagsági köny­vek cseréje során csaknem mind­egyik kommunistával elbeszélget­tek, majd­­— ahogyan a minap a Népszabadság fogalmazott — nyíl­tan, (ön)bírálóan és alkotóan vé­leményt cseréltek a május 20-ára előirányzott pártértekezlet fel­adatairól. Az általános vitába bekapcso­lódtak mások is: a szakszervezet, a Hazafias Népfront, a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség, a nőszer­vezet, gazdasági­­kamara, a tudo­mányos akadémia, a vállalatok, különféle egyesületek és szerve­zetek. Megvitatták az élet és a munka minden területének kér­déseit. Szóltak a vívmányok vé­delméről, nagyobb súlyt helyez­tek azonban a gondokra, az elkö­vetett hibákra, tévedésekre, a po­litikai és gazdasági megújhodásra, a reform következő lépéseire. Az érdeklődés homlokterében mégis a párt, illetve a rendszer­ben betöltött szerepe állt. Leszö­gezték, hogy a számos válságjeltől megterhelt időszak megköveteli a módosítást az MSZMP keretében a pártnak a kormány, a parla­ment, az Elnöki Tanács és a tár­sadalmi szervezetek iránti viszo­nyulásában. A platform támogatása A megbeszélések alapjául az MSZMP országos értekezlete ál­lásfoglalásának tervezete szolgál, amelyet a KB márciusi plénuma dolgozott ki. A szöveget külön mellékletként megjelentette a párt sajtószerve, s egymilliós pél­dányban nyomtatott kiadványként is terjesztették. A korábbi idő­szakok téziseitől eltérően a párt­vezetőség álláspontjával megis­merkedhetett a közvélemény, s ez a széles körű, demokratikus vita egyik előfeltétele volt. Az okmány az ország gazdasági helyzetéből kiindulva megállapí­totta, hogy kevésbé okolhatnak a külső körülmények, a mulasztá­sok többsége egyéni jellegű, a helyzet megváltoztatása megköve­teli a fordulatot, amely magába foglalja az intézmények közötti munka egyértelmű felosztását, a felelősség konkrétabb meghatáro­zását, a nagyobb nyíltságot, a ha­tározathozatal folyamatának decent­ralizálását és az önigazgatás ele­meit. E változtatásokkal a párt igyekszik feltételeket kialakítani a tavaly meghozott gazdasági sta­bilizációs program érvényesítésé­re. A két évtizeddel ezelőtti álta­lános meggyőződéssel ellentétben napjainkban úgy vélik, hogy a gazdasági reform elképzelhetetlen a politikai rendszer tökéletesítése nélkül. Az előbbi új álláspontból kiindulva a KB szerint a pártnak a jövőben csak stratégiai kérdé­sekkel kell foglalkoznia, az ügy­intézést a kormányra és a többi illetékes testületre kell bíznia. Budapesten a minap számos pél­dát említettek arra, hogy a párt­tisztségviselők hoztak ítéletet a bírók helyett, kijelölték, hol nyíl­jon nudista strand, s meggátolták a közvélemény tájékoztatását meghatározott esetekről. Ha a párt mentesül e felesleges teher­től, több ideje és ereje marad az általános társadalmi fejlődés kulcskérdéseire, s nem lesz fele­lős minden apróságért. Az okmánytervezet a belpolitikával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy to­vábbi lépéseket kell tenni a párt de­mokratizálásában, serkenteni kell az alapszervezetek kezdeményezését, azt, hogy a kommunisták türelmesebb ma­gatartást tanúsítsanak azok iránt, akik másként gondolkodnak. A demokra­tikus centralizmus elve továbbra is hatályban marad, de a kisebbséget felruházzák annak jogával és lehető­ségével, hogy a vitás kérdést ismét napirendre tűzze. Újítás várható a káderpolitikában is. Indítványozzák, hogy csökkenjen a kinevezések száma, bővítsék a pályá­zat kiírásának rendszerét, minden tisztség betöltésére több jelöltet, ja­vasolj­a­na­k. A Politikai Bizottság, a titkárság tagjai, a KB osztályvezet úe, a megyei pártbizottságok első titká­rai legfeljebb két megbízatási idő­szakban tölthetik be ugyanazt a funk­ciót. A párt „visszavonulásával” na­gyobb lehetőség nyílik, hogy a kormány, a parlament, az Elnöki Tanács, a szakszervezet, a Haza­fias Népfront, a KISZ teljesítse az alkotmányba foglalt szerepét. Az általános vitában támogat­ták az okmány alapelveit. Más vélemények is elhangzottak, egye­sek aggodalmuknak adtak han­got, hogy a javasolt módosítások — még ha maradéktalanul érvé­nyesülnek is — nem elegendőek, hogy az ország gyorsabban kijus­son az áldatlan helyzetből Nem eléggé konkrétan Nagy teret igényelne mindan­nak felsorolása, mi minden hang­zott el a pártértekezlet előkészí­tése keretében. Az elemzések bi­zonyára alátámasztanák, hogy el­sősorban a nagyobb nyíltságot, az eltérő vélemények, érdekek mél­tánylását, a hatékonyabb terme­lést, a piac szerepének növelését, a szövetkezeti tulajdon, az önigaz­gatás fejlesztését, a bérezés re­formját, a több jelölt közül való tényleges választás lehetőségét, az ideológia iránti új viszonyulást és a felelősség kiélezését szorgalmaz­ták. Egyesek szerint a platform nem eléggé konkrét­, s teljes egészében nem tisztázza a tulajdonjog, a terme­lékenység, a teljes foglalkoztatottság, egyenlőség, a szolidaritás, a megál­lapodás végrehajtása szavatolásának kérdését. Az egyik megbeszélésen el­hangzott, hogy gyökeres változtatást javasoltak több területen, de nem szö­gezték le, hol és milyen módon. Nem szabtak határidőt, meddig kell telje­síteni meghatározott feladatukat. Egyesek számára a szöveg nem elég­gé érthető, közhelyszerű. Jellemző a Magyar Tudományos Akadémia nézete, amely abból indul ki, hogy nem dolgoztak ki egységes programot a társadalmi reformról. Az akadémikusok szerint elengedhetetle­nül­­szükség van, új közmegegyezésre, hogy minden réteg bevonásával fel­számolják a nehézségeket. Végezetül az értekezletnek néhány legfontosabb témára kellene összpontosítania, hogy ne váljon terjengőssé. Vajon így tesz-e, május harma­dik hetében kiderül. Addig az­ MSZMP KB még egy plénumot tart, amelyen elfogadja a rendkí­vül jelentős értekezletre előkészí­tett okmány végleges szövegét. Srdjan BASIĆ Űj­korszak hajnalán? Hányféleképpen nevezték már századunkat! Atomkor, űrkorszak, az elektronika, a számítógépek érája ... Vajon jogosan ? Ha fel­térképezzük a műszaki-tudomá­nyos eredményeket, akkor igennel válaszolhatunk a kérdésre. Űrvárosok épülnek a Föld kö­rüli pályán, mesterséges intelli­genciával ellátott szuperrobotok indulnak a Naprendszer még fel­táratlan térségeibe, már el is fe­lejtettük, hogy mikor lépett em­ber a Holdra, a legújabb generá­ciós számítógépek másodpercen­ként majd 10 milliárd műveletet végezhetnek, a legújabb szupra­vezetők létrehozása fantasztikus távlatokkal kecsegtet. Ugyanakkor nem lehet elsikla­­ni afölött, hogy a műszaki, első­sorban hadi technikai fejlődés minduntalan lekörözi a politikai folyamatokat, még mindig erőtel­jesen érvényesül a régi gondol­kodásmód. Az ököljog, az erőszak mindenhatóságába vetett hit már két világháborút (is) eredménye­zett, és nyilvánvaló, hogy a har­madik után már nem lenne ne­gyedik ... Vaskor­ i paradoxon, illetve korunk más kísérőjelenségei, mint a ter­rorizmus, az agresszivitás vagy éppenséggel a mások szenvedései iránti közöny arra késztette Ra­domir Lukic akadémikust, hogy megalkossa azt az elméletét­, mi­szerint az emberiség valójában visszafelé halad. E5, ugyanis nem a műszaki színvonalat, hanem a humanizáltság fokát tartja mérv­adónak. Érdekes módon az indiai filozófia szerint az emberiség még mindig a vaskorszakban él, hiszen mindaddig, amíg erőszak­ra használjuk fel a technikai esz­közöket, nem beszélhetünk civi­lizációról a szó humánus értelmé­ben. Ezért fel is tehető a kérdés: mi a különbség aközött, hogy do­ronggal vagy atomfegyverrel fe­nyegetjük egymást? Voltaképpen semmi, azaz mégis van­­különb­ség, mégpedig az, hogy a nukleá­ris tömegpusztító eszközök korá­ban jóval nagyobb az ember er­kölcsi felelőssége, hiszen az em­beriség többé már nem halhatat­lan. Az utóbbi időben szerencsére kedvező jelekre figyelhettünk fel: a­­két szuperhatalom szerződést kötött a rakéták két kategóriájá­nak a megsemmisítéséről, megkez­dődött az afganisztáni válság megoldása, ha akadozva is, de halad a közép-amerikai, ponto­sabban nicaraguai probléma ren­dezése, és más területeken is va­lami új kezdődött el. Erősödő bizalom Sajátságos politikai-enyhülési lavina indult el tehát és egyre jobban tudatosodik, hogy fegy­verrel nem lehet tartósan és meg­bízhatóan megoldani a világpoli­tikai kérdéseket. Természetesen még dúlhatnak lokális háborúk, előfordulhatnak kisebb interven­ciók, de egyre kevésbé, és elkép­zelhetetlen a mindent elpusztító Nagy Háború. Ennek hatására a két világhatalom újfajta békét tervez. Új nemzetközi viszonyok formálódnak, a világ a tárgyalá­sok korszakába lép. Egyszóval új korszak kezdetén vagyunk azzal, hogy a hangsúly a kezdeten van. DANCSÓ Csaba

Next