Magyar Szó, 1988. szeptember (45. évfolyam, 256-270. szám)

1988-09-16 / 256. szám

1988. szeptember 16., péntek H­a a meghívás, hogy Jasz­­szer Arafat tegyen látoga­tást az Európai Parla­mentben annak idején nemcsak vegyes érzelmeket, hanem — el­sősorban a franciaországi Izra­­el-barát körökben — egyenesen ellenállást váltott ki, a PFSZ vezetőjének strasbourgi beszé­de után számos kétely elosz­lott és sok minden világosabb lett. Mindenekelőtt az, hogy az Európai Parlament szocialista csoportosulása Arafat meghí­vásával többek között — sőt egyesek szerint elsősorban — Tel Aviv érdekeit tartotta szem előtt. A közel-keleti zsákutca ugyanis, amelyben a részvevők már jó ideje megrekedtek a fal­nál, sürgős és hatékony intézke­déseket igényel. A világ általá­nos enyhülési légkörében mind­jobban kidomborodik a régóta ismert igazság, hogy ez a válság képezi azt a gordiuszi csomót, amelynek megoldásától szám­talan más súlyos világpolitikai fogas kérdés megválaszolása is függ. S ha a válság kulcskér­dése a független palesztin ál­lam megalakítása — ami vitat­hatatlan —, akkor kétségtelen az is, hogy ez szorosan összefügg nemcsak Izrael biztonságával, hanem a bonyolult arabközi vi­szonyok rendezésével. S mivel az utóbbiban az európai (első­sorban nyugati) országok számos gazdasági okból rendkívül ér­dekeltek, mi sem természete­sebb, mint hogy az Európai Parlament legrugalmasabb té­nyezői, a szocialisták kezdemé­nyezték a lépést, amelyről ha­marosan kiderülhet, hogy erősen , ráillik a „történelmi” jelző. A francia közvélemény jelen­tős része által ezúttal is „terro­ristaként” fogadott Arafat ugyanis Str­asbourg­ban olyan beszédet tartott, amely nemcsak hogy általános helyeslésre ta­lált, hanem számos olyan kez­deményezést és lehetőséget tar­talmaz, amely tárgyilagosan rá­mutat a fent említett közel-ke­­­eti zsákutcából kivezető útra: a PFSZ vezetője többek között ki­jelentette, hogy „a béke érdeké­ben hajlandó kezet nyújtani még az ellenségnek is”, ami lé­nyegében „egy hajszálnyira van” Izrael elismerésétől. Ki­fejtette, hogy a leendő palesz­tin állam, amely a Jordániától „kapott” területen létesülne, de­mokratikus, többpártrendszerű (és minden bizonnyal el nem kötelezett) állam kell hogy le­gyen,­­ ami kétségkívül „kelle­mes zene” volt a nyugati fülek­nek. Arafatnak ezúttal sem volt semmi kifogása egy nemzetközi értekezlet összehívása ellen, jól­lehet a közvetlen palesztin—iz­raeli tárgyalásokat sem utasítot­ta vissza — igaz, hogy egyelőre csak „Izrael haladó erőivel”. Egyszóval, Arafat ezúttal is olyan politikusként mutatkozott be, aki kész elfogadni a közel­­keleti válság megoldásának min­den tárgyilagos lehetőségét. Ezáltal — sportnyelven szólva — nemcsak még egy fontos játszmát nyert, hanem „úgy adogatott”, hogy azt Izrael alig­ha tudja majd a szokásos és sablonos palesztinellenes érvek­­kell visszaütni. S figyelembe véve, hogy Izraelben hamarosan parlamenti választásokra kerül sor, nincs kizárva, hogy az ál­landó feszültségtől és az évtize­des háborúskodástól kétségkívül megcsömörlött izraeli közvéle­mény haladó része — mert nyil­ván ilyen is van — nem is fog­ja elutasítani a hosszú idő után felbukkant kedvező lehetőséget egy pozitív lépés megtevésére. Ez esetben ,Arafat strasbourgi­­látogatásának legalább hárman látják (közvetlenül) és még so­kan (közvetve) hasznát: a pa­lesztinok, mert végre a saját ál­lamuk megalakításának „testkö­zelébe” kerülhetnek, Izrael, mert megszabaduhatna egy több év­tizedes súlyos nyomástól, és az európai szocialisták és szociál­demokraták, akik még egyszer bizonyságot tettek rugalmas po­litikájuk életrevalóságáról. A többiek — és a világbéke — esetleges nyereségéről nem is szólva. ENGLER Lajos | KOMMENTÁRUNK | Hármat egy csapás» (A Tanjug tudósítójától) ELMÚLT A RÖVID SZABAD­SÁG és vele együtt az az érzés is, hogy enyhült a nyomás. Japánban az iskolák újra megnyitották ka­puikat, ezzel egyidejűleg az orszá­got elárasztotta az általános és kö­zépiskolások első öngyilkossági hulláma is. Tizenkét kislány és kisfiú vetett véget életének önkezével Japán különböző részeiben az iskolacsen­­gő szavára a múlt héten. Sok az öngyilkos — mondják az iskola igazgatóságai és a rendőrség. Bár tudvalevő, hogy Japánban a kis­korúak, főként a tanév elején vé­geznek önmagukkal. A pszichológusok és a szociális dolgozók ugyanazt ismételgetik, mint minden új félév kezdetén: egyes gyerekek a szünidő végén nem tudják elviselni azt a fájdal­mas gondolatot, hogy vissza kell térniük az iskolába. Általános nemzetközi mércék szerint a japán iskolákból ma a legműveltebb fiatalok kerülnek ki. Az iskolarendszer azonban a ta­nulók rendkívül éles konkurenciá­­­ján alapul, az iskolákat pedig a leggyakrabban zsarnoki magoló­­gyárnak nevezik. A japánokat egészen kicsi koruk­tól szüleik arra késztetik, hogy a legjobbak legyenek az iskolában, mert csak iskolai sikereiktől függ a jövőjük. Csak a legjobbak számíthatnak arra, hogy leteszik a felvételit az elit állami egyetemek egyikén és így biztosítják jövőjüket. A ma­gánegyetemek vagy a kevésbé is­mert főiskolák nem adnak ilyen garanciát. AZ ISKOLAI ELŐMENETEL­TŐL nemcsak a karrier függ, ha­nem a házassági kilátások is. Ezért a diákokra mindenki nyomást gya­korol: a szülők, a rokonok, a ta­nárok és az iskolatársak. Nincs lazítás. Japánban nincsenek olyan dalocskák, melyeknek a refrénje: „legszebb a diákkor”. A múlt iskolaévben 577 japán középiskolás nem bírta idegekkel és öngyilkosságot követett el, meg­rázó, rövid búcsúlevelet hagyva maga után, melyben bocsánatot kért tettéért. Tettüket azzal ma­gyarázták, hogy nem tudták elvi­selni az iskola és a család által támasztott követelményeket. A tizenévesek tavaly elkövetett öngyilkosságainak száma azonban szinte megnyugtatónak tűnik, ha az 1979. évivel hasonlítjuk össze, akkor 919 japán diák lett öngyil­kos. Ez volt a legtöbb, amióta er­ről statisztikát vezetnek. Két nap alatt 12 öngyilkosság azonban nagyon sok, és ez még járvány­szerűen is hathat. A rend­őrség és az oktatásügyi hatóságok éppen ettől tartanak. Még elevenen él emlékezetükben az 1986 áprili­sában keletkezett tömeghisztéria, amikor Jukiko Okada popénekes­­n­ő, a japán tizenévesek bálványa ön­kezével vetett véget életének. 1986 áprilisában Japánban ugyan­azon a módon, ahogy Okada — egy emeletes házról leugorva — 114 kiskorú dobta el magától az életet. A rendőrség és az oktatásügyi hatóságok arra figyelmeztetnek, hogy a legutóbbi öngyilkossági hullámnak adott publicitás hasonló reakciót válthat ki a diákok köré­ben, akiknek nehézségeik vannak az iskolában és otthon. Az oktatásügyi minisztérium ugyanakkor bejelentette, hogy be­indítja a kísérleti ötnapos iskola­hetet, Japán-szerte 64 középiskolát választottak modellként. Céljuk, hogy tehermentesítsék a diákokat azzal, hogy még egy szabadnapot adnak nekik. Japánban továbbra is hetente hat napot dolgoznak és az iskola sem kivétel.­ A BEJELENTÉS AZONBAN he­ves ellenkezést váltott ki: a diá­kok ugyan kapnak még egy sza­badnapot, de minden valószínűség szerint nem játékkal fogják eltöl­teni. Ellenkezőleg, most még több időt tölthetnek azokban a magán­iskolákban, ahova eddig is jártak a rendes tanítás után. Itt tandíj ellenében (tavaly ezek az iskolák 5,5 milliárd dolláros jövedelmet valósítottak meg) a tanulókat fel­készítik a vizsgákra. Becslések szerint jelenleg a japán középisko­lások fele jár magániskolákba a rendes tananyag jobb elsajátítása végett. Úgy tűnik, hogy a verseny­­szellem és a nyomás még fokozó­dik, ha a diákok megkapják a be­jelentett szabadnapot. Abiodrag RADOVIC ÖNGYILKOS DIÁKOK Inkább a halálba, mint az iskolába A japán gyerekeik nem tudnak eleget tenni az iskola és a család által támasztott követelményeknek Bendzseddid Sadli üzenete Raif Dizdarevićhez Bendzsedid Sadli, az Algériai Demokratikus Népi Köztársaság elnöke üzenetet intézett Raif Dizdarevićhez, a JSZSZK El­nökségének elnökéhez, amely­ben megelégedésének ad han­got azért, hogy az el nem kötelezett országok nicosiai mi­niszteri értekezletén részt vevők hazánkat bízták meg a mozgalom jövőre sorra kerülő 9. csúcstalál­kozójának megszervezésével. (Tan­jug). Млшбб KÜLPOLITIKA 3 1 PRESTON (ANGLIA) Fegyveres rablótámadás A támadók túszokat tartanak fogva • A rendőrség körül­zárta a negyedet Fegyveres rablók tegnap a kora reggeli órákban hatalmukba kerí­tettek egy banképületet Preston északnyugat-angliai városban. Ak­ciójuk során 40 túszt ejtettek, majd elbarikádozták maguka­t. Erős rendőralakulatok érkeztek a hely­színre és azonnal lezárták a tér­séget. Kapcsolatba akartak lépni a rablókkal. (Tanjug) — O — Lapzártakor érkezett hír szerint a rendőrség behatolt a bankba, és kiszabadította a túszokat, noha a bűnözőknek sikerült elmenekülni­ük. A Reuter hírügynökség jelentése szerint a hatvan hivatalnok közül senki sem sérült meg. A bűnözők lövöldözés nélkül kerítették hatal­mukba az épületet, de egyelőre nem lehet tudni, hogy vittek-e magukkal pénzt. Thatcher asszony októberben Lengyelországban Margaret Thatcher brit kor­mányfő október 16-a és 18-a kö­zött hivatalos látogatást tesz­ Len­gyelországban, jelentették a nyu­gati hírügynökségek. A brit kor­mány hivatalos képviselője közöl­te, hogy Thatcher asszony tárgyal­ni fog Wojciech­­Jaruzelski tábor­nokkal és Zbigniew Messner mi­niszterelnökkel, Gdanskban pedig találkozik majd Lech Walesával, a betiltott Szolidaritás szakszervezet vezetőjével. Nicaragua visszautasította az amerikai segélyt A nicaraguai kormány szerdán éjjel visszautasította azt a 16 mil­lió dollárnyi segélyt, amelyet az Egyesült Államok kongresszusa hagyott jóvá a nicaraguai gyerme­kek megsegítésér­e, azok számára, akik rendkívül sokat szenvedtek az immár 8 éve dúló belső har­cokban. Daniel Ortega nicaraguai elnök kijelentette, hogy ezt a pénzt nem lehet elfogadni, ,,mert nica­­raguaiak vérével van beszennyez­ve”. (Tanjug) Mikulić Ausztriába látogat (Folytatás az 1. oldalról) A Nova Makedonija tudósítója megkérte hogy értékelje a bal­káni országok miniszteri találko­zója utáni együttműködést. A szó­vivő hangsúlyozta, hogy az ered­ményes belgrádi megbeszélés után folytatódtak a multilaterális és kétoldalú kontaktusok, a véle­ménycsere a megállapodás érvé­nyesítését, az építő jellegű légkör megőrzését szolgálja.­­ A balkáni országok külügy­miniszterei a belgrádi megállapo­dással összhangban előrelátható­lag szüntelenül kontaktálni fog­nak, s a nemzetközi értekezlete­ket felhasználják nem hivatalos az UNCTAD értékelését, hogy 30 százalékkal csökkentsék a fejlődő országok egy része külföldi hite­leinek visszafizetését. A Tanjug diplomáciai szerkesz­tője megkérte, hogy értékelje a velencei jugoszláv—olasz környe­zetvédelmi tanácskozást. Vajdi ismertette, hogy Velencében ?? Adriai-tenger északi része városainak, tartományainak és térségeinek képvise­lői tanácskoztak. 64 olasz és 5 ju­goszláv felszólaló elemezte a tenger északi része szennyezettségének prob­lémáját, amelyet az idén súlyosbított az­ algák megjelenése, a tenger virág­zása. Javasolták, hogy hozzanak létre közös koordinációs­­testületet, amely­nek élén Velence és Pula polgármes­tere áll majd. A­ testület intézkedése­ket javasol az Adriai-tenger szennye­zettségének csökkentésére. A tanács­ Ivó Vajdl az új szóvivő Tegnap megtartotta első sajtóérte­kezletét Ivó Vajdl nagykövet, a Szövetségi Külügyi Titkárság új szóvivője. Ivó Vajdl 45 évvel ezelőtt Mari­­borban született. Már egyetemi ta­nulmányai idején foglalkozott, új­ságírással, a maribori Katedrána.14 és a ljubljanai Tribunának, később pedig a Ljubljanai RTV-nek írt. A Ljubljanai RTV-t és a Dolót tu­dósította Triesztből, utána a Tanjug szlovéniai szerkesztőségének veze­tője, majd a Tanjug bonni tudósí­­tóirodájának élén állt. Utána kinevezték a Szlovén KSZ KB a külföldön dolgozó polgárok ügyeit intéző bizottságának elnö­kévé. Később Jugoszlávia cleve­landi főkonzulja, utána lett a kül­ügyi titkárság szóvivője, elfoglalta az új tisztségre távozott Aleksandar Stanič helyét. Ivo Vajdl angolul, németül és olaszul is beszél. Arra a kérdésre válaszolva, mi a különbség az új­ságírás és a diplomácia között, Vajda­ azt mondta, hogy a legfon­tosabb a hivatásszeretet a gyakran egymással vetélkedő újságírásban és diplomáciában, a vetélkedés azonban felszámolható egyenran­gú együttműködéssel és nagyobb bizalommal. találkozókra, s­ véleményt cserél­nek a balkáni multilaterális együttműködés és kétoldalú kap­csolatok további fejlesztésének lehetőségéről és módjáról. A szóvivő ismertette hazánk javaslatát, hogy a balkáni orszá­gok közlekedési minisztereinek ta­lálkozóját az idén november 16- án és 17-én tartsák meg Belgrád­­ban. Hozzáfűzte, hogy a balkáni országok írói szeptember 15-e és 18-a között Borban találkoznak. Az egyiptomi MENA hírügy­nökség tudósítója megkérte­, ér­tékelje Jasszer Arafatnak, a PFSZ vezetőjének az Európai Parla­mentben elhangzott felszólalását. Vajda szerint Arafat megerősí­tette hogy a PFSZ nagy figye­lemmel kíséri a nemzetközi kap­csolatok alakulását amelyeket a párbeszédre való készség és a vi­lág legsúlyosabb problémáinak megoldása jellemez. Úgy ítélte meg, hogy Arafat erőteljesen ki­jelölte, milyen úton kell haladni a közel-keleti válság tartós, igaz­ságos és átfogó megoldásának ku­tatásában. Előtérbe helyezte, hogy a JSZSZK küldöttei üdvözlik Jasszer Arafat álláspontját. Az Oslobodenje tudósítója meg­kérte a szóvivőt, fűzzön kommen­tárt az UNCTAD javaslatához, hogy 30 százalékkal csökkentsék néhány fejlődő ország adósságát.­­ Abban, a helyzetben, amikor a túl nagyméretű eladósodás vál­­s­ágának felszámolásában kifejtett tevékenység nem nyit távlatot e probléma megoldásaim belátható időn belül, jelentősnek értékeljük közáe részvevői felkérték Jugoszlávia és Olaszország kormányát, hogy hoz­zon megfelelő törvényt az Adrai-ten­­ger védelméről. A szóvivő hangsúlyozta, Jugoszlávia mindig is nagy jelentőséget tulajdo­nított az Adriai-tenger védelmének. Olaszországgal már kötött megállapo­dást e kérdésről, s az okmányba fog­laltak valóra váltása céljából vegyes bizottságot alakítottak. Hozzáfűzte, hogy hazánk támogat minden olyan kezdeményezést, amelynek célja az Adriai-tenger védelme, a szennyezett­ség csökkentése­, s ezért hasznosnak nyilvánította a közelmúltban megtar­tott velencei találkozót. A kuvaiti hírügynökség tudósí­tója megkérdezte Ivo Vajdától, a JSZSZK mikor hoz végső döntést arról, hogy vendégül látja-e az el nem kötelezettek következő csúcstalálkozój­­át. Pótkérdé­s­ként felvetette, előfordulhat-e, hogy Ju­goszlávia másmilyen határozatot hoz, mint amilyet a nicosiai kül­ügyminiszteri értekezlet elfogadott. A szóvivő hangsúlyozta, hogy fo­lyamatban van a végső határozat meghoztalára irányuló alkotmá­nyos eljárás. Hozzáfűzte, hogy a JSZSZK legfelsőbb testületeinek eddigi ülésein egyöntetűen méltá­nyolták a miniszteri értekezlet döntését, mert az maradéktalanul kinyilvánította a Jug­ozlávia irán­ti bizalmat és elismerést. Emlé­keztetett arra is, hogy az SZVT javasolta a Képviselőháznak és a JSZSZK Elnökségének, hogy tegye magáévá a csúcstalálkozó vendé­gül látásáról szóló határozatot, s ezt már támogatta az államelnök­ség és a Szocialista Szövetség Or­szágos Választmánya. (Tanjug) Irak is, Irán is tartós békét akar Magas rangú tisztségviselők nyilatkozatai „Iránnal békében akarunk élni és jószomszédi kapcsolatban. Nyíl­tan kijelentem, hogy semmilyen területi követelésünk nincs Iránnal szemben", jelentette ki tegnap Ad­­nan Kab­ala iraki véderőminiszter egy sajtótájékoztatón. A Tanjug tudósítójának jelentése szerint az iraki véderőminiszter úgy nyilat­kozott, hogy érvénytelen az 1975. évi algériai megállapodás, amely a két ország határát rendezi a Shatt al Arab térségében, és nem képez­heti a határvita megoldásának alapját. Teherán elfogadta a világszer­vezet javaslatát az Irak ellen irá­nyuló hadműveletek beszüntetésé­re, méghozzá azzal a szándékkal, hogy bebizonyítsa jószándékát, je­lentette ki tegnap Budapesten Khalkhali magas rangú iráni tiszt­ségviselő. Hangsúlyozta, hogy ha­zája továbbra is érvényesnek te­kinti az 1975. évi határrendezési megállapodást, amelyet Irak és Irán képviselői írtak alá, majd pedig a két ország parlamentje hitelesített. Mohammad Sadek Khalkhali, az iráni parlament külpolitikai bi­zottságának elnöke egyébként több napos látogatáson tartózkodik Magyarországon. Más hír szerint az olasz légi­erő különgépén tegnap Rómába érkezett 16 egyiptomi technikus, akiket Teherán az Irakkal folyta­tott béketárgyalásoknak köszönhe­tően, valamint az olasz diplomácia erőfeszítései után­­ engedett szaba­don. Az iraki hadseregben dolgo­zó egyiptomi technikusokat még 1983 augusztusában ejtették fog­lyul az Öböl térségében, és Tehe­ránban kémkedéssel vádolták őket.

Next