Magyar Szó, 1989. március (46. évfolyam, 57-71. szám)

1989-03-01 / 57. szám

1989. március 1., szerda Választások Izraelben Vádaskodnak a koalíciós pártok tagjai Több órás fárasztó repülőút után mintha más világba csöppent vol­na az ember: bőségesen ontja me­legét a nap, amelyet enyhe szellő varázsol kellemessé, kizöldelt a pázsit, sok színben pompáznak a virágok, megkezdődött a narancs­szüret. A napi politikai élet nem ilyen idillikus Izraelben. A szinte szü­net nélkül fel-felcsapódó szenve­délyeket két esemény határozza meg: egyrészt ma ejtik meg a helyhatósági választásokat, más­részt pedig még nem jutottak nyomára azoknak a tetteseknek akik a múlt hét végén a meg­szállt nyugati partvidéken, Nab­­lusban megöltek egy katonát. A 24 éves őrmestert egy ház tetejé­ről ledobott vasbetontömb nyomta agyon. Visszakanyarodva a helyi ható­ságok tagjainak megválasztásához a korteshadjárat vasárnap este zárult, a pártok kijátszottak min­den rendelkezésükre álló eszközt, a szavazatok megnyerésébe még a nehézágyúkat is bevetették. Ez utóbbit megerősítik Shamir kormányfőnek, a Likud elnökének a haifai nagygyűlésen elhangzott szavai. Kendőzetlenül azzal rá­ Izrael népe nem állhat szóba — megfogalmazása szerint — fiai gyilkosaival. A helyhatósági választások való­jában nem szabják meg az ország politikáját. A bizalomban része­sültek ugyanis a városok, falvak, felepülések élére kerülnek köz­­igazgatási kérdésekben ítélkeznek majd, s a megszerzett voksokkal nem jutnak be a parlamentbe, a kneszetben, mert annak képviselőit külön választásokon jelölik ki. A mai választások jelentőségét azonban növeli, hogy a politikai csoportok sajátos erőfelmérésnek tekintik a PFSZ-szel való tárgya­lások hívei és ellenfelei között. A választásokkal kapcsolatban némi vihart kavart Arje Déri bel­ügyminiszter döntése: egynapos munkaszünetet rendelt el, hogy a honpolgárok munkahelyi gondja­iktól mentesülve higgadtan, meg­fontoltan szavazhassanak. Termé­szetesen ezzel sem ért mindenki egyet, s szinte felesleges említeni: leghevesebben a munkaadó, a magánkereskedők és a taxisok til­takoznak, az utóbbiak még tüntet­tek is a belügyminisztérium épü­lete előtt, s követelték az általuk felelősnek kikiáltottak leváltását. A zajos választásokkal egyidejű­leg folyik a vita a katonagyilkos­sággal kapcsolatban, hogy milyen választ adjanak. A szélsőjobboldal a kemény kéz politikája mellett kardoskodik, még olyan vélemé­nyek is elhangzottak, hogy le kell rombolni Nablus sikátorait, ahol a katona életét vesztette, s azt a részt be kell telepíteni zsidó la­kossággal. A városban még nem oldották fel a kijárási tilalmat, s felrobbantották azt a házat, ahon­nan a katonára a betonkockát dob­ták. Némi izgalomért nem kell a szomszédba, még távolabbra sem menni Izraelben, nyilvánvalóan a kedélyeket nem csillapította le Dan Somronnak, a fegyveres erők vezérkari főnökének a kijelentése sem, mely szerint Szíria Izrael el­leni háborúra készül. A tábornok okfejtését azzal támasztotta alá, hogy Damaszkusz elszigetelődött az arab világban, s ha fegyveres összecsapásba keveredik Izraellel az arab országokat rákényszeríti, hogy felsorakozzanak mellette, s esetleges győzelme esetén még visszaszerezheti a Golán-fennsíkot is. Somron azt követeli, hogy mér­jenek megfelelő csapást Szíriára, azzal az érveléssel, hogy ezt az 1973. évi háborúban nem tették meg, s ezért nagy árat kellett fi­zetni. FISCHER Jenő Izraeli légitámadás Legalább hárman életüket vesztették, 25-en pedig megsérültek, amikor tegnap izraeli vadászgépek zaja Bejrúttól délkeletre palesz­tin célpontokat bombázott. A sebesültek között van egy tanítónő, és annak az álta­lános iskolának a 15 diákja, ahol felrobbant egy izraeli rakéta. Az izraeli megtorlás cél­pontja Najef Havaimé, pa­lesztin Felszabadítási De­mokrata Front (DFS­LP) volt, amely tegnap ünnepelte megalakulásának 20. évfor­dulóját. A Bejrútban ki­adott közleményben a pa­lesztinok nemzeti jogaiért küzdő demokrata front azt üzente, hogy fegyveres har­cukat tovább folytatják. (Tanjug) dolta a koalíciós partnereit, a Munkáspártot és vezetőjét. Perest hogy hazugságot terjesztenek, mintha az izraeli közvélemény többsége a Palesztinai Felszaba­dítási Szervezettel való tárgyalá­sok mellett foglalna állást. A mi­niszterelnök úgy értékelte, hogy Kedvező értékelések A magyar sajtószervek Suvar és Grósz találkozójáról Magyarország és Jugoszlávia együttműködését a Kádár János és Josip Broz Tito által kijelölt úton kell folytatni — emelték ki a magyar sajtószervek Grósz Ká­­rolynak, az MSZMP főtitkárának és Stipe Suvarnak, a JKSZ KB Elnöksége elnökének hétfői mun­ka jellegű találkozója kapcsán. A Bellyei birtok közelében lét­rejött találkozón elhangzott meg­beszélésekről az első oldalakon tájékoztattak, a Népszabadság és a rádió, a televízió pedig külön­­tudósítókat is kiküldött. A terjedelmes beszámolók ki­emelik, hogy a kétoldalú kapcso­latok dinamikusan fejlődnek, de nincsenek még kihasználva az ösz­­szes lehetőségek. Ehhez hozzájá­rultak a korábbi előítéletek, egy­más elégtelen tájékoztatása és az, hogy túl nagy figyelmet szentel­tek a belső problémáknak. A politikai színtéren mindkét or­szágban új nemzedékek lépnek színre, és a lehetséges félreértése­ket gyakori kontaktusokkal el lehet kerülni. Ehhez kapcsolódva elmondták, hogy Grósz megelége­déssel fogadta el a meghívást, hogy az idén még egyszer láto­gasson el Jugoszláviába, és meg­győződésének adott hangot, hogy Magyarországon is hamarosan sor kerül újabb párbeszédre. A Luvar, Grósz és munkatár­saik hivatalos megbeszélése után tartott sajtóértekezleten előtérbe került az a közös értékelés, hogy elmúltak azok az idők, amikor egy pártnak politikai monopóliu­ma volt és hogy bátrabban kell élni a tőkés országok vívmányai­val, valamint, hogy a legmegfe­lelőbb megoldások keresésében élni kell a kölcsönös tapasztala­tokkal. (Tanjug) Magyarország és az EGK Várkonyi Péter külügyminisz­ternek a közelmúltban tett brüsz­­szeli látogatása után Hivatalosan közölték, hogy Magyarország kérte a termékeinek az EGK-ba való kivitele előtt álló akadá­lyok elhárítását. Magyarország és az EGK tavaly szeptember­ben gazdasági­­és kereskedelmi egyezményt írt alá, amelynek értelmében az EGK 1995-ig fo­kozatosan megszünteti a magyar termékek importja előtt álló akadályokat. Az EGK egyéb­ként a Szovjetunió után Ma­gyarország legnagyobb kereske­delmi partnere. A tagországok­ba irányul a magyar export 18 százaléka, és innen származik az import 20 százaléka. Magyar­­országnak 1987-ben az EGK-val szemben félmilliárd ecu defi­citje volt. Мкикаб KÜLPOLITIKA Bonn későbbre halasztotta a döntést A jugoszláv intézkedések hatékonyságától teszi függővé a vízumkényszer bevezetését A nyugatnémet kormány mai ülésének napirendjéről törölték Friedrich Zimmermann belügy­­miniszter javaslatát, hogy a jugo­­szlávok számára vezessenek be ví­zumkényszert. A kabinet sajtó­irodájának főnöke közölte, hogy megvárják, amíg a megígért ju­goszláv intézkedések meghozzák hatásukat, és csökken azoknak a száma, akik megpróbálnak visz­­szaélni a nyugatnémet menedék­joggal. A szóvivő rámutatott arra, hogy Budimir Lončar jugoszláv külügyi titkár bonni látogatásakor meg­ígérte, hogy Jugoszlávia egy sornyi intézkedést foganatosít, amelyekkel feleslegessé teszi a vízumkényszer bevezetését. A kormány szándékának elha­lasztása nagy visszhangra lelt Bonnban. Feltételezik, hogy Hel­mut Kohl kancellár döntött a na­pirend módosításáról. A Keresz­ténydemokrata Unió befolyásos kö­rei és az egész közvélemény rámu­tatott már a vízumkényszer politi­kai következményeire, és arra, hogy gyakorlatilag nem lenne ha­tékony. Lončar Bonnban tegnapelőtt Hans Dietrich Genscher külügymi- niszterrel és Wolfgang Schäuble miniszterrel, a szövetségi kancel­lár kabinetjének főnökével talál­kozott. Mindketten afelől biztosí­tották a jugoszláv diplomatát, hogy a bonni kormány sajnálja, amiért a vízumkényszer bevezeté­sét kénytelen felülvizsgálni, de az úgynevezett menekültek száma­­ tavaly annyival megnövekedett, hogy nem kínálkozik más megol­dás. Tavaly több mint 20 000 ju­goszláv kért politikai menedékjo­got az NSZK-ban, azzal az ürügy­gyel, hogy otthon politikai üldöz­tetésnek vannak kitéve. Csak 19 kérvényt fogadtak el. A nyugatnémet belügyminiszté­rium becslése szerint az úgyneve­zett menekültek gazdasági okokból akarnak letelepedni az NSZK-ban. Úgy akarják megoldani pénzügyi problémáikat, hogy remélik, merte­­kültként kapnak tartózkodási és m­unkaengedélyt. Jugoszláv részről rámutattak an­nak szükségére, hogy a két ország közösen állja útját az ille­gális szervezetnek, amelyek jó pénzért kicsalják az NSZK-ba a jugoszlávokat és azt ígérik hogy munkaengedélyt szereznek nekik. Ezek a szervezetek mindkét or­szágban mély gyökeret engedtek. Jugoszlávia azzal is érvelt, hogy a vízumkényszer súlyosan érintené a kétoldalú kapcsolatokat és ellen­tétben állna az európai nyitás és együttműködés folyamatával. Kü­lön hangsúlyozták, hogy a vízu­mok „elválasztanák a jugoszlá­vokat legfontosabb nyugati part­nerüktől, és azt is bizonyítanák, hogy az Európai Közösség tulaj­donképpen nem akar együttmű­ködni Jugoszláviával. (Tanjug) Albán nacionalisták tüntettek Genfben Genfben a Nemzetek Palotája előtt tegnap mintegy 200 albán na­­cionalista és szeparatista tüntetett. Az épület előtti téren a Kosovóban élő albánok állítólagos politikai, gazdasági és kulturális kizsákmá­nyolásáról szónokoltak. A több mint két órán át tartó tüntetést a rendőrség jóváhagyásával szervez­ték meg az albán nacionalisták. (Tanjug) A fejlődés mintaképe Szingapúr össztermelésé­nek növekedési aránya ta­valy 11 százalékkal volt ma­gasabb, mint az azt megelő­ző évben, és a legmagasabb az utóbbi 15 évben, közölte az ország kormánya. A kül­földiek érdeklődése a szin­gapúri termékek és szolgál­tatások iránt nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az ország exportja tavaly 29 százalékkal magasabb volt, mint 1987-ben. Az export értéke elérte a 40 milliárd dollárt. Szingapúrban tavaly a termelés növekedése megha­ladta a 18 százalékot, a ke­reskedelem pedig 16,9 szá­zalékkal járult hozzá az üz­let növekedéséhez. A rend­kívüli gazdasági növekedés az elmúlt évben hozzájárult egyebek között a munkanél­küliség problémájának eny­hítéséhez is. Az elmúlt év júniusának végén 42 900 munkanélkülit tartottak nyilván ebben az országban, vagyis 15 900-zal keveseb­bet, mint 1987-ben. A mun­kára várók 3,3 százalékát teszik a munkaképes lakos­ságnak. Az ilyen kedvező változásoknak köszönhető, hogy a havi átlagkeresetek 5,2 százalékkal emelkedtek. A bankok kölcsön címén 1988-ban 21 milliárd dollárt különítettek el. (Reuter) Egyre súlyosabb a helyzet Szudánban Mind nagyobb teret nyernek a lázadók A Szudáni Népfelszabadító Had­sereg (SPLA) lázadói következő offenzívájuk célpontjaként az or­szág déli részének legjelentősebb városát, Jubát jelölték meg, és arra szólították fel a körzetben tartózkodó külföldieket, hogy az elkövetkező 48 órában hagyják el a várost. A lázadók rádiója arról számolt be, hogy az SPLA harco­sai vasárnap elfoglalták a straté­giailag fontosnak számító Torit város helyőrségét Korábban már elfoglalták Equatoria Tartomány egy másik fontos városát is, Lí­­riát, amely Tomit és Juba között félúton található. Juba Wau és Malakala után To­rit a legfontosabb katonai támasz­pont Dél-Szudánban. A lázadók most azzal fenyegetőznek, hogy Jubát is térdre kényszerítik, amelyben a százezer helyi lakoson kívül mintegy 250 000 menekült tartózkodik. Dél-Szudánban azután lángoltak fel ismét a harcok, hogy a khar­­tumi kormány szembehelyezkedett a katonai vezetéssel. A hadsereg magas rangú tisztjeinek ultimá­tuma egyebek között azt a követe­lést is tartalmazza, hogy Szadek al Mahdi miniszterelnök alakítsa meg a nemzeti megmentés kormá­nyát, amelynek az elsődleges fel­adata az ország déli részében dú­ló polgárháború felszámolása len­ne. Mahdi hétfőn a parlamentben azzal fenyegetőzött, hogy ha a ka­tonai vezetők a héten nem teszik lehetővé a normális munkafeltéte­leket, benyújtja lemondását. Ígé­retet tett ugyan­akkor arra, hogy az elégedetlenkedő hadseregnek „új fegyvereket és hadifelszere­lést” biztosít. (Tanjug) Ez is megoldás Három nap alatt 10 000 katona dezertált az afgán hadseregből A felkelők hírforrásai és néhány nyugati hírügynökség arról szá­molt be, hogy az elmúlt napok so­rán az afganisztáni modzsaheddi­­nekhez pártolt a kormányhadsereg három teljes létszámú ezrede, azaz csaknem 10 000 katona és tiszt. A hírforrások megjegyzik, hogy ilyen méretű dezertálásra még nem volt példa a csaknem 10 éve tartó af­ganisztáni belháború során. A három ezred Ahmad Shah Masood vezetése alatt állt át a lá­zadók oldalára az ország északi részében, a szovjet határ közelé­ben. A modzsaheddinek a 10 000 fegyveresen kívül 15 harckocsival, 40 teherautóval, 10 000 puskával, 850 nehézgéppuskával és nagy mennyiségű lőszerrel gyarapodtak. Hivatalos afganisztáni körök egyelőre nem erősítették meg a hírt. Köztudomású azonban, hogy az utóbbi években rendkívül nagy méreteket öltött a dezertálás a hadseregből. Az is nyílt titok, hogy a lázadók a szovjet csapatok ki­vonulása után figyelembe veszik a kormányhad­sereg elégedetlenségét, és úgy vélekednek, hogy hamaro­san megbukik a kabuli kommunis­ta rendszer. (Tanjug) Veszélyben az emberiség A brit környezetvédők figyelmeztetése A világ sok kormányának gaz­daságpolitikája veszélybe sodorja az emberiség jövőjét, figyelmeztet­nek jelentésükben a brit zöldek A zöldek pártja a jövő héten Lon­donban nemzetközi konferencián vesz részt, ahol megvitatják a föld körüli ózonpajzs veszélyezte­tettségének következményeit. A zöldek pártja attól tart, hogy az ipari légszennyeződés által ki­váltott éghajlati zavarok nagymé­retű szociális és politikai bizonyta­lanságot válthatnak ki. A jelentés sürgős nemzetközi akcióra hív fel az úgynevezett üvegház­hatás megakadályozására a légkörben, annak, érdekében, hogy elkerülhessük az ökológiai katasztrófát. Leszögezi, hogy az egész földön tapasztalható melegedési folyama­tot a túlzott gázki­bocsátás okozza; a változások már olyan méretet öltöttek, hogy majdnem elkerülhe­tetlen a melegház-hatás, egyes ese­tekben pedig már túlszárnyalja az emberi beavatkozás lehetőségét. (Tanjug) LAPZÁRTÁTÓL LAPZÁRTÁIG A legfontosabb: Bonn el­halasztotta a döntés megho­zatalát a vízumkényszer be­vezetéséről. A halasztást az­zal indokolták, hogy meg­várják, sikerül-e a jugo­szláv félnek megszüntetni azokat az okokat, amelyek tömeges menedékjog-kérésre kényszerítik polgárainkat. Ha jóslatokba kellene bo­csátkoznunk, akkor aligha­nem a tévedés veszélye nél­kül állíthatnánk, hogy Bonn tényleg csak elodázta a ví­zumkényszer bevezetését... A legkellemetlenebb: Tira­na ismét mesterkedik. Erő­nek erejével internacionali­­zálni akarja a kosovói kér­dést. Hogy miért, azt nem nehéz kitalálni. A Tanjug kommentárja alapján azt is megállapíthatjuk, hogy Ti­rana ezúttal is a hazugságok és a rágalmak seregét sora­koztatta fel hadjáratának alátámasztásához. Nehezen hihető, hogy egy hazugsá­gokra alapozott rágalomhad­járat felkeltheti a nemzet­közi közvélemény érdeklődé­sét. A kosovói események viszont (és eléggé sajnálatos módon) nagyon is nagy ér­deklődésre találtak a világ tájékoztatási eszközeiben. A legérdekesebb: Líbiában ismét nagy méreteket öltött az arabizálási lendület. Újabban azt találták ki, hogy a telexforgalomban is csak az arab nyelv használ­ható, természetesen a Líbiá­ban dolgozó cégek belső kap­csolattartásában is. Ezek után várható, hogy a jugo­szláv cégek líbiai kirendelt­ségeinek tagjai csak telefo­non beszélik meg ügyes-ba­jos dolgaikat. Tudniillik az arab nyelv latin betűs válto­zatának (a telexek latin be­tűsek!) írására még a líbiai nyelvszakértők sem vállal­koznak. Az arabizálás vi­szont, magától értetődő mó­don, csak és kizárólag Lí­bia belügye lehet. És végül az, ami a legel­­gondolkodtatóbb: Szingapúr tavaly sohasem tapasztalt gazdasági fellendülést ért el. Kivitelének értéke megköze­lítette a 40 milliárd dollárt. Nos, Szingapúr kisebb, mint Újvidék, de gazdaságilag erősebb, mint Jugoszlávia ... Aki akar, ezen is eltöpreng­het.

Next