Magyar Szó, 1989. december (46. évfolyam, 328-342. szám)

1989-12-01 / 328. szám

2 KÜLPOLITIKAMagyar nó A Deutsche Bank igazgatója terrortámadás áldozata lett Tegnap meggyilkolták Alfred Herrhausent, a Deutsche Bank igazgatóját. A terroristák felrob­bantották a legjobban őrzött nyu­gatnémet bankár autóját, míg Bad Homburgból Frankfurtba, a legna­gyobb német bank székhelyére tar­tott. A pokolgépes merényletet, amelyben Herrhausen sofőrje is életét vesztette, valószínűleg a A Bad Homburg-i merénylet szín­helyétől 150 méterre megtalálták a Vöröshad­ Frakció anarchista csoport üzenetét: egy papírlapot az ötágú csillag és Kalasnyikov automata puska jelével és „Wolfgang Beer — kommandó” felirattal. Beer a ter­rorista csoport egy tagjának fivére volt és autóbalesetben vesztette éle­tét. Nem tudni mi köze a terro­ristákhoz. A karlsruhei állam­ügyészség közleménye szerint meg­találták a detonátort is, amellyel távolról felrobbantották a bankár autóját. A robbanóanyag valószínű­leg egy kerékpárra volt helyezve, és amikor a kocsisor középső autó­ja, Herrhausené, egyvonalba ért ve­le, felrobbantották. Még egy szer­kezetet találtak, amelyet, a terroris­ták valószínűleg tartaléknak szánt Vöröshad Frakció nevű terrorszer­vezet hajtotta végre — ennyi a hír, amely tegnap döbbenetet kel­tett az NSZK-ban és valószínűleg világszerte pénzügyi körökben, amelyekben Alfred Herrhausen nagy tekintélynek örvend. Az 59 éves bankár kezében össz­pontosult Nyugat-Németország pénzügyi hatalma nemcsak azért, mert Kohl kancellár legközelebbi tanácsadójának egyike volt, ha­nem, mert a legnagyobb bank élén állva merész pénzügyi politikával kiterjesztette a Deutsche Bank ügyvitelét minden kontinensre, megszilárdította helyzetét Európá­ban, az elsők között fogott a kelet­­európai országok gazdasági fellen­dítésébe, és sikereivel egyre in­kább növelte szaktekintélyét. A Deutsche Bank nem a kis taka­rékbetétek pénzintézete, elsősorban beruházásokkal, a gazdaság és gyáripar fejlesztési hiteleivel fog­lalkozik, ügyleteinek értéke 1988-rak, ha az első kísérlet nem sike­­rül. A rendőrség egy Fiat Uno gép­kocsit keres, amelyben egy férfi tá­vozott a merénylet színhelyéről, közvetlenül a robbanás után. A Vöröshad Frakció 1971-ben ala­kult, és elsősorban vezető iparmág­nások, bankárok és politikusok vol­tak az áldozatai. Cinikus magyará­zata szerint „háborút folytat a ha­diipari komplexum ellen”. Egy éve már nem hallatott magáról a cso­port, a Hans Tietmeyer pénzügymi­nisztériumi tisztségviselő elleni si­kertelen merénylet óta. A tegnapi merénylet színhelyétől nem messze 1977-ben megölték Hans Jürgen Pontot, a szintén befolyásos Dresd­ner Bank igazgatóját. (Tanjug­­ban meghaladta a 300 milliárd márkát — áll a bank idei évi ér­tekezletére készült jelentésben. A Deutsche Bank az állam bankja is: az NSZK szovjetunió­beli, lengyelországi és magyaror­szági segélyügyeit kezeli egyebek között, továbbá a napi politikából adódó problémákat, például az el­adósodott országoknak megoldás­ként felkínált tervet, amely a bank bulletinjének ez év szeptemberi számában jelent meg Herrhausen nevével fémjelezve. Kidolgozta már az NDK gazdasága talpra állításának tervét is. Az ő műve volt a nyugatnémet gazdaság minden idők legnagyobb fúziója is, a Daimler—Benz és a Messerschmidt—Bölkow—Blohm autó-, illetve repülőgépgyár egye­sítése, amelyből egy 80 milliárd márka évi forgalmat lebonyolító óriás került ki, részvényeinek je­lentős része pedig a Deutsche Bank tulajdonában van. Sok bank­kal, biztosítóval, kereskedelmi és más vállalattal együtt. Mindez a nyugatnémt gazdaság és általá­ban az NSZK egyik legmarkán­sabb egyéniségévé avatta Alfred Herrhausent, a „pénz urát”, aki 1985 óta igazgatója, 1970-től pe­dig a legszűkebb körű igazgatóbi­zottság tagja volt Határozott politikájának bírálói általában azt rótták fel neki, hogy túl nagy hatalom összponto­­­sül a kezében, államot hozott lét­re az államban, és ezt már senki sem tudja ellenőrizni. „Nem az a döntő, hogy van-e valakinek ha­talma, hanem hogy mit tesz vele. Mi a gazdaság javára fordítjuk hatalmunkat” — hangzott Herrhau­­sen tipikus válasza. Bárki követte is el ezt az esz­telen gyilkosságot, súlyos követ­kezmények láncolatát indította meg. PÁLICS Márta (Reuter telefotó) Alfred Herrhausen NÉMETKÖZI KAPCSOLATOK Berlin elvetette a konföderáció tervét Gyors keleti visszautasítás Kohl kancellár indítványára • Genscher Párizsban Egon Krenz keletnémet vezető és Hans Modrow kormányfő ír­ta alá a felhívást, amelyet politikusok, közéleti és kulturális sze­mélyiségek egy csoportja intézett a polgárokhoz, és amelyben az or­szág független belső fejlődésének megőrzésére, illetve a Német Szö­vetségi Köztársasággal való konföderáció elutasítására szólítják fel őket. Berlinben hangsúlyozottan nagy politikai jelentőséget tulajdo­nítanak a felhívásnak, ezért a társadalmi-politikai élet napi ese­ményévé vált. Kezdeményezői tekintélyes politikusok, köztük Berg­­hofer drezdai polgármester, valamint tudósok, művészek, orvosok, mérnökök, sőt egyes ellenzéki csoportok képviselői is. A hazánkért című felhívást az­után intézték a közvéleményhez, hogy Helmut Kohl nyugatnémet kancellár tíz pontba foglalva is­mertette a Bundestag előtt a két német állam közötti együttműkö­dés programjának elképzelését. Alapgondolata egy konföderáció, majd Németország egyesítése. Ber­lini diplomáciai körök véleménye szerint Kohl minden eddiginél vi­lágosabban megerősítette, hogy po­litikai törekvéseinek végső célja Németország egyesítése, mivel a szocializmus kudarcot vallott az NDK-ban és másutt is. Emiatt a berlini sajtó már régebben is „ko­runk Caesarjának" nevezte Kohl kancellárt. Az NDK hivatalosan elvetette Bonn konföderációs ajánlatát, amely szerintük „nem reális és el­lentétben áll a németközi szerző­déssel, illetve a helsinki záróok­mánnyal”. Berlin figyelmeztetett, hogy az egyesülés „nincs napiren­den”, és hangsúlyozta annak szük­ségét, hogy tartsák tiszteletben egymás szuverenitását, területi in­tegritását és egyenjogúságát. A berlini kormány szóvivője ugyan­akkor közöle, hogy Kohl javaslatá­ban vannak „érdekes részletek”, amelyek a kétoldalú együttműkö­désre vonatkoznak. E véleménytől eltérőeket is hal­lani, amelyekből a konföderáció elképzelése világlik ki. A National Zeitung, a Nemzeti Demokrata Párt sajtószerve például megírta, hogy semmi kifogása a konföderá­ció ellen, de mindkét országnak függetlennek kell maradnia. Egy nagy és erős német állam veszélyt jelentene szomszédai számára, ame­lyek okulva a múltból tartanak tő­le. A felhívás aláíróinak vélemé­nye szerint az NDK két lehetőség között választhat: egy megőrzi ön­állóságát, méltóságát és demokra­tikus fejlődését, vagy elveszíti „anyagi és erkölcsi javait a nyo­más alatt, amellyel előbb vagy utóbb az NSZK-hoz csatolják”. Felszólítják hát a polgárokat, hogy a függetlenségre szavazzanak. Az NDK-ban először történt meg, hogy nyíltan beszéltek a nyugati szomszéd általi „bekebelezés” ve­szélyéről. Az NDK néhány városában és üzemeiben már gyűjtik az aláírá­sokat az ország függetlenségének megőrzéséhez. Berlinben azt mond­ják, hogy ez nem „pro vagy kont­ra" szavazás, de valamiképpen mégis referendumot jelent, amely­nek nagy politikai súlya van. Berlinben közölték a külföldi reagálásokat is Kohl javaslatával kapcsolatban. Kiemelték a szovjet álláspontot, amellyel sok más or­szág is egyetért, az pedig, hogy az európai határokat nem lehet meg­másítani. Ez bátorításként hat a rendkívül súlyos helyzetben. PÁRIZS. — Tegnap sürgősen a francia fővárosba érkezett Hans- Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter, hogy magyaráza­tot adjon Kohl kancellár egyesíté­si programjára. Először Roland Dumas külügyminiszterrel, majd Francois Mitterrand elnökkel ta­lálkozik. Genscher beismerte, hogy „fenn­állnak bizonyos különbségek Fran­ciaország és az NSZK véleményé­ben”, mert Párizs fenntartással fo­gadta Kohl tervét. PRÁGA: — Csehszlovákia ellen­zi a két Németország egyesítését, közölték a prágai belügyminiszté­riumból. Európa stabilitása és biz­tonsága Csehszlovákiának is élet­bevágóan fontos. Ezért Kohl kancellár tervét elvetik, és úgy tartják, hogy veszélyezteti az eu­rópai biztonság és együttműködés szilárdítására irányuló törekvése­ket. (Tanjug) MEGSZÁLLT TERÜLETEK Egyre hevesebb összetűzések Csütörtökre virradóra az izraeli erők összetűztek fiatal palesztinok egy csoportjával Kelet-Jeruzsálem külvárosában. A heves összecsa­pásban életét vesztette két palesz­tin. A megszállt nyugati partvidék és Gáza több pontján a paleszti­nok szerdán és csütörtökre viradó­­ra rajtaütésszerű támadást intéz­tek katonai járőrök ellen. Senki sem esett áldozatul, sokan meg­sérültek. Az utóbbi napokban a paleszti­nok növelték ellenállásukat. Ezt összefüggésbe hozzák december 9-e, a palesztin felkelés kezdete második évfordulójának közeledté­vel. Egyes jelek arra vallanak, hogy e napon a palesztinok töme­gesen fegyvert ragadnak majd, ezért az izraeliek máris csapat­erősítéseket vezényelnek, hogy meggátolják az intifáda második évfordulójáról való megemlékezést a nyugati partvidéken és Gázában. (Tanjug) 1989. december 1., péntek „Magánügy” lesz a hadiköltségvetés? Miről tárgyaltak a NATO véderőminiszterei (Brüsszeli levél a Magyar Szónak) Minden hír csak addig szenzá­ció, amíg azt egy soron követke­ző jelentés felül nem múlja. Brüsszelben a NATO-véderőmi­­niszterek tanácskozásának záró­napján, szerdán Washingtonból szárnyra kelt hírt, hogy a Penta­gon 180 milliárd dollárral csök­kenti hadikiadásait, a NATO veze­tői Brüsszelben „már csak” tech­nikai kérdésként vezették, meg­elégedtek Dick Cheney amerikai véderőminiszter magyarázatával, alakuljon bármiképpen is a költ­ségvetés kérdése, az USA minden­képpen biztosítja Európa szabad­ságát. A NATO-hadügyminiszterek szerdán azzal a közös döntéssel a birtokukban váltak el egymástól, hogy a közeljövőben minden tag­állam maga rendezi hadiköltségve­tését, és azt majd a NATO-beli fegyvertársakkal egyezteti. A 11 pontot tartalmazó, közös véleményt kifejező zárójelentés — többek között — Görögország, Por­tugália, Törökország „mostoha” helyzetével is foglalkozik. A had­ügyminiszterek tanácsa elismerte, hogy az említett NATO-tagálla­­mok katonai kapacitása még mesz­­sze van attól, amit megfelelőnek lehet nyilvánítani. Athén, Lissza­bon és Ankara a NATO család­ján belül joggal érezheti magát mostohagyereknek, és ezen a mu­lasztáson sürgősen változtatni kell. A brüsszeli NATO-központ való­di szenzációját ezúttal nem a szo­rosan fegyverekkel foglalkozó hí­rek, hanem a politikai esemé­nyek szolgáltatták. A politikai dolog sokkal komo­lyabb annál, hogy azt a „tettre­­kész” egyenruhások gyakorolhas­sák, de azt, hogy a széles töme­geket, nemzeteket érintő kérdések felett vitát nyithassanak, a kato­náknak sem lehet megtiltani, így azután már érezhető, hogy Brüsz­­szelben két napon át a hadügy­miniszterek is politizáltak. És aki politizál, annak nézeteit igen gyakran feltételes módban kell megfogalmaznia, így tették azt a NATO-véderőminiszterek is. A keleti országokban most „aranykorát” élő gyökeres változá­sok mellett a vezető katonapoli­tikusok sem masírozhatnak el szótlanul; mi lesz, ha például Ma­gyarország (engedéllyel!) kilép a Varsói Szerződés tagállamainak so­rából? Milyen álláspontra helyez­kedik a NATO (megint csak), ha ... a két német állam kapcso­latait — valamilyen formában — a jelenleginél szorosabbra fűzi? A NATO-hadügyminiszterek ta­nácsülését követő sajtóértekezle­ten előbb Manfred Wörner NATO- főtitkárnak, majd Dick Cheney amerikai hadügyminiszternek ilyen kérdésekre kellet választ adnia. Ez bizony nehéz lecke volt. Az említett két tapasztalt nem­zetközi politikus ezúttal kitért (mi mást is tehetett volna?) a je­lenleg még sok csapdát rejtő kér­dések elől, a válaszát (na ho­gyan?) természetesen feltételes módban fogalmazta meg. A kérdezők ezúttal mégsem tá­voztak elégedetlenül, hiszen vala­mi ízelítőt csak kaptak abból, hogy Washington és a nyugati katonai szövetség miként ítéli meg a sorrendben Varsóban, Budapes­ten, Berlinben és Prágában leját­szódó eseményeket. A Brüsszelből tudósító külföldi újságíróknak — szerencsére — nem sokat kell várakozniuk ar­ra, hogy az említett égető kérdé­sekre jobban behatárolt választ kapjanak. Hétfőn ugyancsak a brüsszeli NATO-központ a múltban már sok vihart átélt tanácstermében a nyu­gati világ vezető politikusai ül­nek asztal köré, hogy meghallgas­sák George Bush amerikai elnök tájékoztatóját, aki a hét végén Mi­hail Gorbacsovval cserél véle­ményt. George Bush a „kétszemélyes csúcstalálkozó” után Málta térsé­géből útban Washington felé rö­vid időre megáll Brüsszelben. A Fehér Ház lakója az Egyesült Ál­lamok új külpolitikai vonalát kö­vetve fontosnak tartja első kézből tájékoztatni az USA fegyvertársa­it a Szovjetunióval folytatott tár­gyalások eredményéről. MÉCS László „Az ő belügyük” Kínai értékelés a kelet­európai változásokról Kína figyelemmel kíséri a ke­let-európai események alakulását, beleértve Csehszov­ákiát is — je­lentette ki tegnap Csín Kuj-hua, a kínai külügyminisztérium szóvivő­je a szokásos pekingi sajtóértekez­leten. A Rudé Právo tudósítójának kérdésére válaszolva Csin hangsú­lyozta Kína álláspontját, hogy „az egyes kelet-európai országokban folyamatban levő események kizá­rólag az érintett országok belügyét képezik”. A kérdésre, hogy Véleményük szerint a szocializmus ügyét szol­gálja-e az, hogy Magyarországon, Lengyelországban és Csehszlová­kiában megfosztották vezető sze­repétől a kommunista pártot, a szóvivő a szokásos fordulattal vá­laszolt, hogy ez az érintettek bel­­ügye, és Kína számára „nem illő ezt kommentálni”. (Tanjug) MINDKÉT FÉL MOZGÓSÍT Fokozódik a feszültség Uhanircban — izraeli—szíriai konfliktus veszélye A következő napok sorsdöntőek lesznek Michel Aoun tábornok, Li­banon keresztény vezetője számá­ra, állapították meg tegnap izraeli katonai körök, amelyek szerint Szíria megtámadja a bejrúti Baab­­da elnöki palotát. Ezt azzal tá­masztják alá, hogy Damaszkusz újabb csapatokat, mintegy 7000 katonát vezényelt Libanonba, ahol a becslések szerint 40 000 Szíriai katona állomásozik. Aoun tábornok legfeljebb 18 000 katonára számíthat. A libanoni rá­dióállomások tegnap reggel jelen­tették, hogy mozgósítást rendeltek el mind a keresztények, mind a muzulmánok. Izraeli—szíriai összecsapás ve­szélye­­nyeget, közölte Bin Nun tá­bornok, az izraeli légihaderő pa­rancsnoka. Tel-avivi nagygyűlésen úgy nyilatkozott, hogy a harcok véletlenül is kitörhetnek, s belát­hatatlan következményekkel jár­hatnak. Ismertette, hogy az utóbbi na­pokban a szíriai légierő gépei kö­röznek Libanon felett, s ez ellen­tétben áll a korábbi gyakorlattal. Libanon légiterében már hosszabb ideje cirkálnak izraeli gépek, s a tábornok figyelmeztetése szerint elővigyázatosságra van szükség, mivel a két hadban álló ország gépei összeütközhetnek. A becslések szerint Izraelnek 680, Szíriának pedig 650 harci gé­pe van, Izrael a tartalékosokkal együtt 540 000, Szíria pedig 730 000 katonát vethet be a harcokba. (Tanjug) Jókívánságok a palesztin népnek Janez Drnovšeknek, az el ne­m kötelezettek elnöklőjének üzenete a nemzetközi szolidaritás napján Dr. Janez Dr­ovšek, a JSZSZK Elnökségének elnöke az el nem kötelezett országok mozgalmának elnöklőjeként jókívánságait fejezte ki a palesztin népnek, törvényes képviselőjének, a Palesztinai Fel­­szabadítási Szervezetnek a palesz­tin néppel való nemzetközi szoli­daritás napja alkalmából. E jelentős dátum idei megün­neplésén sajnálattal kell megálla­pítani, hogy nem történt jelentő­sebb előrehaladás a palesztinok m­ár negyven éve tartó tragédiájá­nak megoldásában. E napon ismé­telten fel kell hívni a figyelmet a palesztin nép szenvedésére, az áldo­zatokra, amelyeket palesztin és más arab területek izraeli meg­szállása okoz, áll egyebek között dr. Drnovšek üzenetében, amelyet az ENSZ Palesztina-bizottságának New York-i díszülésén Dragoslav Pejic jugoszláv nagykövet, az el nem kötelezettek New York-i ko­ordinációs bizottságának elnöklője olvasott fel. (Tanjug)

Next