Magyar Szó, 1989. december (46. évfolyam, 328-342. szám)
1989-12-01 / 328. szám
2 KÜLPOLITIKAMagyar nó A Deutsche Bank igazgatója terrortámadás áldozata lett Tegnap meggyilkolták Alfred Herrhausent, a Deutsche Bank igazgatóját. A terroristák felrobbantották a legjobban őrzött nyugatnémet bankár autóját, míg Bad Homburgból Frankfurtba, a legnagyobb német bank székhelyére tartott. A pokolgépes merényletet, amelyben Herrhausen sofőrje is életét vesztette, valószínűleg a A Bad Homburg-i merénylet színhelyétől 150 méterre megtalálták a Vöröshad Frakció anarchista csoport üzenetét: egy papírlapot az ötágú csillag és Kalasnyikov automata puska jelével és „Wolfgang Beer — kommandó” felirattal. Beer a terrorista csoport egy tagjának fivére volt és autóbalesetben vesztette életét. Nem tudni mi köze a terroristákhoz. A karlsruhei államügyészség közleménye szerint megtalálták a detonátort is, amellyel távolról felrobbantották a bankár autóját. A robbanóanyag valószínűleg egy kerékpárra volt helyezve, és amikor a kocsisor középső autója, Herrhausené, egyvonalba ért vele, felrobbantották. Még egy szerkezetet találtak, amelyet, a terroristák valószínűleg tartaléknak szánt Vöröshad Frakció nevű terrorszervezet hajtotta végre — ennyi a hír, amely tegnap döbbenetet keltett az NSZK-ban és valószínűleg világszerte pénzügyi körökben, amelyekben Alfred Herrhausen nagy tekintélynek örvend. Az 59 éves bankár kezében összpontosult Nyugat-Németország pénzügyi hatalma nemcsak azért, mert Kohl kancellár legközelebbi tanácsadójának egyike volt, hanem, mert a legnagyobb bank élén állva merész pénzügyi politikával kiterjesztette a Deutsche Bank ügyvitelét minden kontinensre, megszilárdította helyzetét Európában, az elsők között fogott a keleteurópai országok gazdasági fellendítésébe, és sikereivel egyre inkább növelte szaktekintélyét. A Deutsche Bank nem a kis takarékbetétek pénzintézete, elsősorban beruházásokkal, a gazdaság és gyáripar fejlesztési hiteleivel foglalkozik, ügyleteinek értéke 1988-rak, ha az első kísérlet nem sikerül. A rendőrség egy Fiat Uno gépkocsit keres, amelyben egy férfi távozott a merénylet színhelyéről, közvetlenül a robbanás után. A Vöröshad Frakció 1971-ben alakult, és elsősorban vezető iparmágnások, bankárok és politikusok voltak az áldozatai. Cinikus magyarázata szerint „háborút folytat a hadiipari komplexum ellen”. Egy éve már nem hallatott magáról a csoport, a Hans Tietmeyer pénzügyminisztériumi tisztségviselő elleni sikertelen merénylet óta. A tegnapi merénylet színhelyétől nem messze 1977-ben megölték Hans Jürgen Pontot, a szintén befolyásos Dresdner Bank igazgatóját. (Tanjugban meghaladta a 300 milliárd márkát — áll a bank idei évi értekezletére készült jelentésben. A Deutsche Bank az állam bankja is: az NSZK szovjetunióbeli, lengyelországi és magyarországi segélyügyeit kezeli egyebek között, továbbá a napi politikából adódó problémákat, például az eladósodott országoknak megoldásként felkínált tervet, amely a bank bulletinjének ez év szeptemberi számában jelent meg Herrhausen nevével fémjelezve. Kidolgozta már az NDK gazdasága talpra állításának tervét is. Az ő műve volt a nyugatnémet gazdaság minden idők legnagyobb fúziója is, a Daimler—Benz és a Messerschmidt—Bölkow—Blohm autó-, illetve repülőgépgyár egyesítése, amelyből egy 80 milliárd márka évi forgalmat lebonyolító óriás került ki, részvényeinek jelentős része pedig a Deutsche Bank tulajdonában van. Sok bankkal, biztosítóval, kereskedelmi és más vállalattal együtt. Mindez a nyugatnémt gazdaság és általában az NSZK egyik legmarkánsabb egyéniségévé avatta Alfred Herrhausent, a „pénz urát”, aki 1985 óta igazgatója, 1970-től pedig a legszűkebb körű igazgatóbizottság tagja volt Határozott politikájának bírálói általában azt rótták fel neki, hogy túl nagy hatalom összpontosül a kezében, államot hozott létre az államban, és ezt már senki sem tudja ellenőrizni. „Nem az a döntő, hogy van-e valakinek hatalma, hanem hogy mit tesz vele. Mi a gazdaság javára fordítjuk hatalmunkat” — hangzott Herrhausen tipikus válasza. Bárki követte is el ezt az esztelen gyilkosságot, súlyos következmények láncolatát indította meg. PÁLICS Márta (Reuter telefotó) Alfred Herrhausen NÉMETKÖZI KAPCSOLATOK Berlin elvetette a konföderáció tervét Gyors keleti visszautasítás Kohl kancellár indítványára • Genscher Párizsban Egon Krenz keletnémet vezető és Hans Modrow kormányfő írta alá a felhívást, amelyet politikusok, közéleti és kulturális személyiségek egy csoportja intézett a polgárokhoz, és amelyben az ország független belső fejlődésének megőrzésére, illetve a Német Szövetségi Köztársasággal való konföderáció elutasítására szólítják fel őket. Berlinben hangsúlyozottan nagy politikai jelentőséget tulajdonítanak a felhívásnak, ezért a társadalmi-politikai élet napi eseményévé vált. Kezdeményezői tekintélyes politikusok, köztük Berghofer drezdai polgármester, valamint tudósok, művészek, orvosok, mérnökök, sőt egyes ellenzéki csoportok képviselői is. A hazánkért című felhívást azután intézték a közvéleményhez, hogy Helmut Kohl nyugatnémet kancellár tíz pontba foglalva ismertette a Bundestag előtt a két német állam közötti együttműködés programjának elképzelését. Alapgondolata egy konföderáció, majd Németország egyesítése. Berlini diplomáciai körök véleménye szerint Kohl minden eddiginél világosabban megerősítette, hogy politikai törekvéseinek végső célja Németország egyesítése, mivel a szocializmus kudarcot vallott az NDK-ban és másutt is. Emiatt a berlini sajtó már régebben is „korunk Caesarjának" nevezte Kohl kancellárt. Az NDK hivatalosan elvetette Bonn konföderációs ajánlatát, amely szerintük „nem reális és ellentétben áll a németközi szerződéssel, illetve a helsinki záróokmánnyal”. Berlin figyelmeztetett, hogy az egyesülés „nincs napirenden”, és hangsúlyozta annak szükségét, hogy tartsák tiszteletben egymás szuverenitását, területi integritását és egyenjogúságát. A berlini kormány szóvivője ugyanakkor közöle, hogy Kohl javaslatában vannak „érdekes részletek”, amelyek a kétoldalú együttműködésre vonatkoznak. E véleménytől eltérőeket is hallani, amelyekből a konföderáció elképzelése világlik ki. A National Zeitung, a Nemzeti Demokrata Párt sajtószerve például megírta, hogy semmi kifogása a konföderáció ellen, de mindkét országnak függetlennek kell maradnia. Egy nagy és erős német állam veszélyt jelentene szomszédai számára, amelyek okulva a múltból tartanak tőle. A felhívás aláíróinak véleménye szerint az NDK két lehetőség között választhat: egy megőrzi önállóságát, méltóságát és demokratikus fejlődését, vagy elveszíti „anyagi és erkölcsi javait a nyomás alatt, amellyel előbb vagy utóbb az NSZK-hoz csatolják”. Felszólítják hát a polgárokat, hogy a függetlenségre szavazzanak. Az NDK-ban először történt meg, hogy nyíltan beszéltek a nyugati szomszéd általi „bekebelezés” veszélyéről. Az NDK néhány városában és üzemeiben már gyűjtik az aláírásokat az ország függetlenségének megőrzéséhez. Berlinben azt mondják, hogy ez nem „pro vagy kontra" szavazás, de valamiképpen mégis referendumot jelent, amelynek nagy politikai súlya van. Berlinben közölték a külföldi reagálásokat is Kohl javaslatával kapcsolatban. Kiemelték a szovjet álláspontot, amellyel sok más ország is egyetért, az pedig, hogy az európai határokat nem lehet megmásítani. Ez bátorításként hat a rendkívül súlyos helyzetben. PÁRIZS. — Tegnap sürgősen a francia fővárosba érkezett Hans- Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter, hogy magyarázatot adjon Kohl kancellár egyesítési programjára. Először Roland Dumas külügyminiszterrel, majd Francois Mitterrand elnökkel találkozik. Genscher beismerte, hogy „fennállnak bizonyos különbségek Franciaország és az NSZK véleményében”, mert Párizs fenntartással fogadta Kohl tervét. PRÁGA: — Csehszlovákia ellenzi a két Németország egyesítését, közölték a prágai belügyminisztériumból. Európa stabilitása és biztonsága Csehszlovákiának is életbevágóan fontos. Ezért Kohl kancellár tervét elvetik, és úgy tartják, hogy veszélyezteti az európai biztonság és együttműködés szilárdítására irányuló törekvéseket. (Tanjug) MEGSZÁLLT TERÜLETEK Egyre hevesebb összetűzések Csütörtökre virradóra az izraeli erők összetűztek fiatal palesztinok egy csoportjával Kelet-Jeruzsálem külvárosában. A heves összecsapásban életét vesztette két palesztin. A megszállt nyugati partvidék és Gáza több pontján a palesztinok szerdán és csütörtökre viradóra rajtaütésszerű támadást intéztek katonai járőrök ellen. Senki sem esett áldozatul, sokan megsérültek. Az utóbbi napokban a palesztinok növelték ellenállásukat. Ezt összefüggésbe hozzák december 9-e, a palesztin felkelés kezdete második évfordulójának közeledtével. Egyes jelek arra vallanak, hogy e napon a palesztinok tömegesen fegyvert ragadnak majd, ezért az izraeliek máris csapaterősítéseket vezényelnek, hogy meggátolják az intifáda második évfordulójáról való megemlékezést a nyugati partvidéken és Gázában. (Tanjug) 1989. december 1., péntek „Magánügy” lesz a hadiköltségvetés? Miről tárgyaltak a NATO véderőminiszterei (Brüsszeli levél a Magyar Szónak) Minden hír csak addig szenzáció, amíg azt egy soron következő jelentés felül nem múlja. Brüsszelben a NATO-véderőminiszterek tanácskozásának zárónapján, szerdán Washingtonból szárnyra kelt hírt, hogy a Pentagon 180 milliárd dollárral csökkenti hadikiadásait, a NATO vezetői Brüsszelben „már csak” technikai kérdésként vezették, megelégedtek Dick Cheney amerikai véderőminiszter magyarázatával, alakuljon bármiképpen is a költségvetés kérdése, az USA mindenképpen biztosítja Európa szabadságát. A NATO-hadügyminiszterek szerdán azzal a közös döntéssel a birtokukban váltak el egymástól, hogy a közeljövőben minden tagállam maga rendezi hadiköltségvetését, és azt majd a NATO-beli fegyvertársakkal egyezteti. A 11 pontot tartalmazó, közös véleményt kifejező zárójelentés — többek között — Görögország, Portugália, Törökország „mostoha” helyzetével is foglalkozik. A hadügyminiszterek tanácsa elismerte, hogy az említett NATO-tagállamok katonai kapacitása még meszsze van attól, amit megfelelőnek lehet nyilvánítani. Athén, Lisszabon és Ankara a NATO családján belül joggal érezheti magát mostohagyereknek, és ezen a mulasztáson sürgősen változtatni kell. A brüsszeli NATO-központ valódi szenzációját ezúttal nem a szorosan fegyverekkel foglalkozó hírek, hanem a politikai események szolgáltatták. A politikai dolog sokkal komolyabb annál, hogy azt a „tettrekész” egyenruhások gyakorolhassák, de azt, hogy a széles tömegeket, nemzeteket érintő kérdések felett vitát nyithassanak, a katonáknak sem lehet megtiltani, így azután már érezhető, hogy Brüszszelben két napon át a hadügyminiszterek is politizáltak. És aki politizál, annak nézeteit igen gyakran feltételes módban kell megfogalmaznia, így tették azt a NATO-véderőminiszterek is. A keleti országokban most „aranykorát” élő gyökeres változások mellett a vezető katonapolitikusok sem masírozhatnak el szótlanul; mi lesz, ha például Magyarország (engedéllyel!) kilép a Varsói Szerződés tagállamainak sorából? Milyen álláspontra helyezkedik a NATO (megint csak), ha ... a két német állam kapcsolatait — valamilyen formában — a jelenleginél szorosabbra fűzi? A NATO-hadügyminiszterek tanácsülését követő sajtóértekezleten előbb Manfred Wörner NATO- főtitkárnak, majd Dick Cheney amerikai hadügyminiszternek ilyen kérdésekre kellet választ adnia. Ez bizony nehéz lecke volt. Az említett két tapasztalt nemzetközi politikus ezúttal kitért (mi mást is tehetett volna?) a jelenleg még sok csapdát rejtő kérdések elől, a válaszát (na hogyan?) természetesen feltételes módban fogalmazta meg. A kérdezők ezúttal mégsem távoztak elégedetlenül, hiszen valami ízelítőt csak kaptak abból, hogy Washington és a nyugati katonai szövetség miként ítéli meg a sorrendben Varsóban, Budapesten, Berlinben és Prágában lejátszódó eseményeket. A Brüsszelből tudósító külföldi újságíróknak — szerencsére — nem sokat kell várakozniuk arra, hogy az említett égető kérdésekre jobban behatárolt választ kapjanak. Hétfőn ugyancsak a brüsszeli NATO-központ a múltban már sok vihart átélt tanácstermében a nyugati világ vezető politikusai ülnek asztal köré, hogy meghallgassák George Bush amerikai elnök tájékoztatóját, aki a hét végén Mihail Gorbacsovval cserél véleményt. George Bush a „kétszemélyes csúcstalálkozó” után Málta térségéből útban Washington felé rövid időre megáll Brüsszelben. A Fehér Ház lakója az Egyesült Államok új külpolitikai vonalát követve fontosnak tartja első kézből tájékoztatni az USA fegyvertársait a Szovjetunióval folytatott tárgyalások eredményéről. MÉCS László „Az ő belügyük” Kínai értékelés a keleteurópai változásokról Kína figyelemmel kíséri a kelet-európai események alakulását, beleértve Csehszovákiát is — jelentette ki tegnap Csín Kuj-hua, a kínai külügyminisztérium szóvivője a szokásos pekingi sajtóértekezleten. A Rudé Právo tudósítójának kérdésére válaszolva Csin hangsúlyozta Kína álláspontját, hogy „az egyes kelet-európai országokban folyamatban levő események kizárólag az érintett országok belügyét képezik”. A kérdésre, hogy Véleményük szerint a szocializmus ügyét szolgálja-e az, hogy Magyarországon, Lengyelországban és Csehszlovákiában megfosztották vezető szerepétől a kommunista pártot, a szóvivő a szokásos fordulattal válaszolt, hogy ez az érintettek belügye, és Kína számára „nem illő ezt kommentálni”. (Tanjug) MINDKÉT FÉL MOZGÓSÍT Fokozódik a feszültség Uhanircban — izraeli—szíriai konfliktus veszélye A következő napok sorsdöntőek lesznek Michel Aoun tábornok, Libanon keresztény vezetője számára, állapították meg tegnap izraeli katonai körök, amelyek szerint Szíria megtámadja a bejrúti Baabda elnöki palotát. Ezt azzal támasztják alá, hogy Damaszkusz újabb csapatokat, mintegy 7000 katonát vezényelt Libanonba, ahol a becslések szerint 40 000 Szíriai katona állomásozik. Aoun tábornok legfeljebb 18 000 katonára számíthat. A libanoni rádióállomások tegnap reggel jelentették, hogy mozgósítást rendeltek el mind a keresztények, mind a muzulmánok. Izraeli—szíriai összecsapás veszélyenyeget, közölte Bin Nun tábornok, az izraeli légihaderő parancsnoka. Tel-avivi nagygyűlésen úgy nyilatkozott, hogy a harcok véletlenül is kitörhetnek, s beláthatatlan következményekkel járhatnak. Ismertette, hogy az utóbbi napokban a szíriai légierő gépei köröznek Libanon felett, s ez ellentétben áll a korábbi gyakorlattal. Libanon légiterében már hosszabb ideje cirkálnak izraeli gépek, s a tábornok figyelmeztetése szerint elővigyázatosságra van szükség, mivel a két hadban álló ország gépei összeütközhetnek. A becslések szerint Izraelnek 680, Szíriának pedig 650 harci gépe van, Izrael a tartalékosokkal együtt 540 000, Szíria pedig 730 000 katonát vethet be a harcokba. (Tanjug) Jókívánságok a palesztin népnek Janez Drnovšeknek, az el nem kötelezettek elnöklőjének üzenete a nemzetközi szolidaritás napján Dr. Janez Drovšek, a JSZSZK Elnökségének elnöke az el nem kötelezett országok mozgalmának elnöklőjeként jókívánságait fejezte ki a palesztin népnek, törvényes képviselőjének, a Palesztinai Felszabadítási Szervezetnek a palesztin néppel való nemzetközi szolidaritás napja alkalmából. E jelentős dátum idei megünneplésén sajnálattal kell megállapítani, hogy nem történt jelentősebb előrehaladás a palesztinok már negyven éve tartó tragédiájának megoldásában. E napon ismételten fel kell hívni a figyelmet a palesztin nép szenvedésére, az áldozatokra, amelyeket palesztin és más arab területek izraeli megszállása okoz, áll egyebek között dr. Drnovšek üzenetében, amelyet az ENSZ Palesztina-bizottságának New York-i díszülésén Dragoslav Pejic jugoszláv nagykövet, az el nem kötelezettek New York-i koordinációs bizottságának elnöklője olvasott fel. (Tanjug)