Magyar Szó, 1991. március (48. évfolyam, 58-88. szám)

1991-03-01 / 58. szám

1991. március 1., péntek Béke a Perzsa-öbölben • Béke a Perzsa-öbölben • Béke a Perzsa-öbölben Vége a háborúnak (Folytatás az 1. oldalróГ) Bush elnök ismertette a feltéte­leket is Bagdaddal: a hadifoglyok azonnali szabadon bocsátása, a fogva tartott kuvaitiak kiszabadí­tása, minden más nemzetiségű fo­goly szabadon bocsátása, és az elhunytak maradványainak kiadá­sa. Bush elnök követelte, hogy ad­ják át az aknamezők és a tengeri aknák pontos elhelyezési terveit. Megismételte, hogy Iraknak teljes egészében el kell fogadnia mind a 12 ENSZ-határozatot és a köte­lezettséget, hogy megtérítse a kárt, amelyet agressziójával okozott. Az amerikai elnök lépéseket tett a Biztonsági Tanács összehívására is, hogy a fegyverszünet részleteit és feltételeit mielőbb kidolgozzák. FEGYVERNYUGVÁS SZADDAM HUSSZEIN AKARATA ELLENÉRE Jól értesült brit források sze­rint a tűzszüneti feltételek mara­déktalan elfogadására vonatkozó iraki döntést a forradalmi pa­rancsnokság tanácsa hozta meg Szaddam Husszein akarata elle­nére. Brit értékelések szerint a ka­tasztrofális katonai vereség Szad­dam Husszeinnek valószínűleg nemcsak politikai karrierjébe, ha­nem életébe is kerülhet. A bri­tek szerint mindaddig nem jöhet létre igazi béke, amíg Szaddam Husszein van hatalmon, ezért nem titkolják, hogy támogatnak min­den olyan akciót, amely az iraki vezető eltávolítására irányul. Lon­donban úgy vélik, hogy az iraki nép és a hadsereg igen gyorsan belátja majd, mekkora vereség ér­te, s mekkora veszteségek és ká­rok érték az ország infrastruktú­ráját. A tűzszünetet Londonban nagy lelkesedéssel fogadták, az öbölhá­ború befejezését pedig a hadtör­ténet egyik legnagyobb győzelmé­nek ítélték meg. A brit háborús kabinet tegnap reggeli (feltehetőleg utolsó) ülésén elhangzott, hogy a tűzszüneti határozatot azért hoz­ták meg, mert a multinacionális erőknek már nem volt ki ellen harcolniuk. A háború utolsó három napjában szinte az egész iraki had­sereget megsemmisítették Kuvait­­ban és Dél-Irakban: az iraki had­sereg 42 hadosztályából egyetlen­egy maradt. John Major brit kormányfő teg­nap azt is kijelentette, hogy most kezdődik a békéért folytatott harc. A kormányfő gratulált minden brit katonának, aki részt vett az öbölháborúban, s azt üzente ne­kik, hogy a nemzet büszke rájuk. MAJOR A GYŐZELEMRŐL John Major brit kormányfő teg­nap kijelentette, hogy az öbölhá­ború véget ért, s Kuvaitot ,,min­den idők egyik legnagyobb katonai akciójában” felszabadították. A Reuter hírügynökség jelentése szerint Major azt is megállapítot­ta, hogy a brit csapatok „kitűnő­en szerepeltek”, s hogy „végül győzött az igazság”. John Major tegnap a brit par­lamentben is beszédet mondott ezzel kapcsolatban. LONDON TELJES EGYETÉRTÉSBEN WASHINGTONNAL John Major brit kormányfő tel­jes mértékben egyetért George Bush amerikai elnök tűzszüneti nyilatkozatával — tette közzé teg­nap reggel a brit kormányfő ka­binetje. A tűzszünet részleteiről Major tegnap számolt be a brit parla­ment tagjainak. George Bush szerdán este Wa­shingtonban bejelentette, hogy Kuvaitot felszabadították, az ira­ki hadsereget legyőzték, s a multi­nacionális erők­ (jugoszláviai idő szerint) tegnap reggel 0 órakor megszüntettek az öböltérségben minden offenzív hadműveletet. A Perzsa-öbölben állomásozó szövetséges erők kötelékében Nagy- Britanniának 43 000 katonája van. FRANCIA DÖNTÉS A HADMŰVELETEK BESZÜNTETÉSÉRŐL Franciaország tegnap reggel hi­vatalosan bejelentette, hogy meg­szünteti a harcot az öbölben. Francois Mitterrand francia elnök kabinetjének közleménye szerint — amelyet George Bush amerikai elnök washingtoni beszéde után adtak ki — Franciaország a koalí­ció többi kormányával együtt megszüntet mindenféle ellenséges­kedést, amely párizsi idő szerint január 17-én reggel 6 órakor kez­dődött. Hírügynökségi jelentések szerint Párizsban azt is közölték, hogy Roland Dumas francia diplomáciai vezető hamarosan az USA-ba láto­gat, és megbeszélést tart az öböl­válságról George Bushsal és Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárral. Franciaország tegnap ismét megnyitotta kuvaiti nagykövetsé­gét — közölte egy sajtóértekezle­ten Pierre Joxe francia védelmi miniszter. A Reuter hírügynökség jelentése szerint Jean Bressot nagykövet személyesen nyitotta meg tegnap reggel ünnepélyes keretek között Kuwaitban a francia nagykövet­séget, amely az iraki megszállás hét hónapja alatt zárva volt. Joxe hozzátette, hogy az ünnepi megnyitón jelen voltak a francia hadsereg azon csapatai is, ame­lyek részt vettek Kuvait felsza­badításában. Az Európai Közösség tegnap közölte, hogy 500 000 ECU (700 000 dollár) anyagi segélyt ad Iraknak, hogy sürgősen beszerezhesse az ivóvíz tisztításához szükséges be­rendezéseket. VÉGRE FÉLELEM NÉLKÜL Törökország megkönnyebbüléssel fogadta a hírt Törökországban lelkesen fogad­ták az öbölháború befejezését. An­kara kezdetől fogva azon az ál­lásponton volt, hogy a háború befejezése csak akkor lehetséges, ha Irak teljes egészében elfogadja az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatait. Törökország 57 millió főnyi la­kossága végre megszabadult az öt hónapja tartó háborús félelemtől. Törökország délkeleti részén, az Irakkal szomszédos területen élők hónapok óta félelemmel figyel­ték, nem indít-e Irak támadást az ország ellen. A háború az országot katonailag és anyagilag egyaránt kimerítette. KAIRÓ: RAGYOGÓ KATONAI SIKER A tegnapi kairói lapok kivétel nélkül a nap híreként közölték nagybetűs címekkel, hogy véget ért a háború. Az egyiptomi hírmagyarázókat most legjobban Szaddam Husszein iraki elnök politikai jövőjének kérdése foglalkoztatja. Egyiptom tegnap döntést hozott arról, hogy néhány napon belül újból megnyitja kuvaiti diplomá­ciai képviseletét. Egyes kairói la­pok tegnap már közölték azt a képet, amely akkor készült a ku­vaiti fővárosban, amikor az egyip­tomi katonák hazáju­k kuvaiti nagykövetségének épületére kitűz­ték az egyiptomi zászlót. A kormányhoz közel álló lapok az Al-Akbar, az Al-Dzsumhuria, az Al-Musszavar­ nem titkolják amiatti nyugtalanságukat, hogy Szaddam Husszein hatalmon ma­radhat. E lapok azt követelik, hogy az iraki vezetőt váltsák le és állítsák bíróság elé, mert ellen­kező esetben továbbra is veszé­lyeztetheti az egész térséget. A lapok arra is emlékeztettek, hogy az iraki elnök három orzságban (Iránban, Kuvaitban és Irakban) végzett pusztítások miatt bűnös, s hogy egy ilyen zsarnokot nem szabad büntetlenül hagyni. Az Al- Musszavar idézi egyes Nyugatra menekült iraki ellenzéki vezetők véleményeit is, amelyek szerint Szaddam Husszein igyekszik majd elszökni Irakból, s valamelyik ba­ráti országban kér politikai me­nedékjogot. Egyiptomban a polgárok több­sége csalódott, amiért a szövet­ségesek nem fogták el az iraki elnököt. „Szaddamot nem fogták el. Kár.” — jegyezte meg egy ta­xisofőr Kairóban, s hozzátette: „Az egyiptomiak 95 százaléka ugyanezt érzi, mint én.” Egyiptom tegnap követelte, hogy Irak területi integritása és szuve­renitása sértetlen maradjon, és bejelentette, hogy James Baker amerikai államtitkár március 7- én Kairóban megbeszélést tart Mubarak egyiptomi elnökkel. MEGELÉGEDÉS BONNBAN Bonnban tegnap nagy megelé­gedéssel fogadták az öbölháború befejezését. Németország hivata­losan közölte, hogy nagyon elé­gedett a háború befejezése miatt, amely ezáltal remélhetőleg vég­érvényesen lezárult. Bonnban ugyanakkor abban reményked­nek, hogy Szaddam Husszein és rezsimje is politikai végét éli. Tegnap a német kormányhoz közel álló körökben jelezték, hogy Bonn igen gyorsan dönteni fog arról, hogy nagykövetét Kuvaitba küldi. GORBACSOV ÉRDEME?! Anatolij Lukjanov, a szovjet parlament elnöke, Gorbacsov el­nök békekezdeményezése nagy győzelmének nevezte az öbölhá­borúban létrejött tűzszünetet A tegnapi ülésszak kezdetén Lukja­nov elmondta, hogy a Perzsa­öbölben „óriási fordulat” állt be és tájékoztatta a képviselőket, hogy az USA részéről megerősí­tették a tűzszünet hírét és azt, hogy Irak is elfogadta a Bizton­sági Tanács minden határozatát. KÍNA ÜDVÖZLI BUSH DÖNTÉSÉT A kínai kormány üdvözli Bush elnök döntését az öbölben folyta­tott hadműveletek megszüntetésé­ről — jelentette ki tegnap a pe­kingi kormány sajtószóvivője. A szóvivő azt is hozzáfűzte, hogy Kína kezdettől fogva síkraszállt az ENSZ Biztonsági Tanácsa ál­tal meghozott határozatok tiszte­letben tartásáért, s elvárja, hogy a testület továbbra is az öböl­válság politikai megoldásának fel­tárására törekedjen. (Reuter telefotó) Kuvait polgárai folytatják öröm- és köszönetnyilvánításukat az ameri­kai és más szövetséges katonák­nak, amiért felszabadították hazá­jukat. A kép Kuwaitban, a fővá­rosban készült Az események kronológiája A Perzsa-öbölben hét hónapja zaj­ló események megrázkódtatták a vilá­got. Most, úgy tűnik, helyreállt a bé­­ke, de az árat még koránsem mérték fel. E hét hónap jelentősebb esemé­nyeit feljegyezték a krónikások. Való­színű azonban, hogy sok más is tör­­tént még, amire majd csak ezután de­rül fény. 1990. augusztus 2.: Az iraki csapatok megszállják Kuvaitot. Az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa megszavazza a 660. határozatot, amelyben követeli az ira­­kiak azonnali kivonulását. Augusztus 3.: Az USA bejelenti, hogy katonaságot küld a térségbe. Augusztus 6.: A BT gazdasági zár­latot rendel el Irak ellen. Augusztus 8.: Irak annektálja Ku­­vaitoit és kikiáltja 19. tartományává. Augusztus 10.: Tizenhét arab ország vezetői elhatározzák, hogy pánarab erőket küldenek Szaúd-Arábia védel­mére. Augusztus 12.: Szaddam Husszein iraki elnök összekapcsolja a kuvaiti válságot az arab területek izraeli meg­szállásával. Augusztus 15.: Szaddam megígéri Iránnak, hogy kivonul a megszállt iráni területekről és hivatalosan is véget vet a nyolcéves iraki­ ir­áni há­borúnak. Augusztus 16.: Irak erőszakkal visz­­szatart 6500 nyugati polgárt, hogy tú­szok legyenek a fegyveres támadás esetére. Október 15.: George Bush amerikai elnök figyelmezteti Szaddamot, hogy felelni fog a Kuvaitban elkövetett bűn­tettekért. „Emlékezzetek a nürnbergi perre!” — üzeni Bush. November 29.: A Biztonsági Tanács jóváhagyja a fegyverek bevetését Irak ellen, amennyiben január 15-éig nem vonja ki csapatait Kuvaitból. December 6.: Szaddám elrendeli minden külföldi túsz szabadon bo­csátását. December 22.: Irak közli, hogy soha­­sem hagyja veszni Kuvaitot, és táma­dás esetén beveti vegyi fegyvereit. Január 9.: Genfben kudarcba fut­nak az amerikai—iraki tárgyalások, amelyeken a háború kitörését kellett volna megakadályozni. Január 12.: Az amerikai kongresz­­szus megszavazza a háborút. Január 16.: Lejár a határidő, ame­lyet az ENSZ szabott Iraknak, hogy kivonuljon Kuvaitból. Január 17.: Kitör az öbölháború. Január 10.: Irak kilövi az első ra­­kétát Izraelre, hogy a zsidó államot is bevonja a visz­ályba. Január 25.: Az USA azzal vádolja Irakot, hogy nyersolajat enged a Per­zsa-öbölbe, ami ökológiai katasztrófát fog okozni. Bagdad azt állítja, hogy a hatalmas olajfolt a szövetségesek bom­bázásainak következtében keletkezett. Január 29.: Az irakiak megtámadják Kardzsi szaúdi várost. Február 12.: Primakov szovjet külön­megbízott Bagdadba érkezik, hogy Szaddam Husszeinnel a háború befeje­­zéséről tárgyaljon. Február 13.: Amerikai bombák szét­­rombolnak egy bagdadi óvóhelyet, amely állítólag katonai célokra szol­gált. Mintegy 300 polgári áldozat. Február 15.: Irak különféle feltéte­lekkel felajánlja, hogy kivonul Ku­vaitból. A szövetségesek elutasítják. Február 18.: Gorbacsov szovjet el­nök Tarik Aziz iraki külügyminiszter elé terjeszti Moszkva béketervét. Bush elutasítja, mert véleménye szerint nincs összhangban az ENSZ határozataival. Február 21.: Szaddám azt üzeni, hogy sosem adja meg magát. Aziz visz,­szatér Moszkvába, hogy folytassa a tárgyalásokat. Február 22.: Moszkva közli, hogy Irak elfogadta a nyolc pontból álló béketervet. Bush véleménye szerint a terv hiányos és felszólítja Szaddá­­mot, hogy 24 órán belül fogadja el az ENSZ minden határozatát. Ellenke­ző esetben megindítják a szárazföldi offen­zívát. Február 23.: Moszkva tájékoztatja a Biztonsági Tanácsot, hogy Irak elfo­gadta az USA egyes fegyverszüneti feltételeit. Az amerikai ultimátum las­­san lejár, de nem tapasztalható jele az iraki kivonulásnak. Irak azt üzeni, hogy kész a szárazföldi ütközetre. Február 24.: Bush elnök elrendeli az öbölbeli parancsnokságnak, hogy űzze ki az iraki csapatokat Kuvaitból. A szövetségesek hajnalban benyomulnak Kuvaitba és csekély ellenállásba üt­köznek. Az iraki katonák tömegesen adják meg magukat. Szaddám a bag­dadi rádió útján buzdítja katonáit, hogy harcoljanak. Február 25.: A szövetségesek 20 000 hadifoglyot ejtettek, kevés a veszte­ségük. Egy Scud rakéta a háború kezdete óta a legsúlyosabb pusztítást végzi, Szaúd-Arábiában­ amerikai ka­­tonai barakkokra esik, 27 katonát meg­­öl, 98-at megsebesít. Február 26.: Szaddam erőit gyakorla­tilag bekerítették, az elnök közli, hogy kivonja csapatait Kuvaitból. Washing­­ton folytatja a háborút. Február 27: A szövetségesek felsza­badítják Kuvait fővárosát. Február 28.: A szövetségesek győ­zelmével befejeződik az öbölháború ... Мкиибб KÜLPOLITIKA. Hatszázötven forrás lángokban Kőolaj-kitermelés csak kilenc hónap múlva Kuvaitban várhatólag csak ki­lenc hónap múlva lehet folytatni a kőolaj-kitermelést. Ezt Szalem al-Szafváh sejk, az uralkodócsalád tagja, a Kuvaiti Központi Bank kormányzója jelentette ki a Le Monde című párizsi napilapnak adott interjújában. „Tudjuk, hogy 650 kőolajforrás áll lángokban. Nem tudjuk azon­ban pontosan, mennyi időbe telik majd az oltás, hogy újból meg­kezdhessük a kőolaj-kitermelést” — mondta többek között al-Szabán az említett interjúban, melynek szövegét a France Presse hírügy­nökség ismertette. Teherán tegnap segítséget kí­nált fel Iraknak és Kuvaitnak a felgyújtott kőolaj­források oltásá­ban, a nyolcéves iráni-iraki hábo­rú tapasztalataira hivatkozva. Hivatalos kapcsolat csak Belgráddal Jeszenszky és Mock nyilat­kozata A nemzetközi jogi normáknak megfelelően Jugoszlávia esetében Magyarország és Ausztria csakis a belgrádi szövetségi kormánnyal tart fenn hivatalos kapcsolatokat. Emellett azonban kapcsolatokat alakítanak ki egyes jugoszláv tag­köztársaságokkal is. Szlovénia vagy Horvátország elismerése nem időszerű. Budapest és Bécs ezek után is respektálni fogja vala­mennyi jugoszláv döntést. Ez a megállapítás Jeszenszky Géza és Alois Mock magyar, va­lamint osztrák külügyminisztertől származik, amely a Die Presse és a Der Standard bécsi lapokban jelent meg a két politikus szerdán folytatott megbeszélése után. A magyar diplomácia vezetője külön hangsúlyozta, hogy a jugoszláv tagköztársaságok szuverenitásának kérdése az ország belügyét képezi. Interjújában Jeszenszky egyebek között elmondta, hogy amennyiben Szlovénia vagy Horvátország for­málisan is kinyilvánítja független­ségét, akkor mielőtt még reagálna az eseményre, Magyarország, ki fogja kérni a szomszédos orszá­gok véleményét is. A magyar külügyminiszter to­vábbra is határozottan cáfolta, hogy valaha is előnyösen nyilat­kozott volna az egyik vagy a má­sik jugoszláv nemzetről. Leszö­gezte, hogy nem tett ilyen kije­lentéseket, és soha nem is gon­dolt arra, hogy kifejezze az irá­nyú követelését, amely Horvátor­szágnak mint szuverén államnak az elismerését foglalná magába. En­nek ellenére az egyik magyar lap mégis ilyen jellegű cikket közölt. A cáfolatról azonban megfeledke­zett az érintett lap. Ami az­­itt sokat emlegetett il­legális t­ószállítást illeti, Je­szenszky Géza megállapította, hogy az ügy még mindig nem csillapodott le. Rámutatott, hogy ő személyesen nem foglalkozott ez­zel az „üzleti tranzakcióval”, ha­bár tudott a dologról. Szerinte Horvátország „az egész világon vásárolt” fegyvert,­­hiszen erre joga van. (Tanjug)

Next