Magyar Szó, 1991. április (48. évfolyam, 89-103. szám)
1991-04-01 / 89. szám
KÜLPOLITIKA Magyar Sió Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten (EBEÉ) részt vevő 33 európai ország (Németországot akkor még két különálló küldöttség képviselte), valamint az Amerikai Egyesült Államok és Kanada képviselői 1990. június 5-e és 29-e között tanácskoztak Koppenhágában. Jugoszlávia képviselője teljes jogú, Albánia képviselője pedig megfigyelői minőségben vett részt. A konferenciára az EBEÉ emberi jogok értekezletével, a bécsi biztonsági és együttműködési utóértekezlet (1986. november 4-e, 1989. január 19-e ).okmányával összhangban került sor. Az értekezlet az első ülésszakát 1989. május 30-a és június 23-a között tartotta meg Párizsban. A koppenhágai értekezleten részt vevő államok megvitatták az emberi jogok területén vállalt kötelezettségek teljesítését. Az értekezleten, amelyet hivatalosan az EBEÉ II. emberi jogi konferenciája néven tartanak nyilván — egy terjedelmes és átfogó, 45 pontból álló nemzetközi dokumentumot fogadtak el a politikai pluralizmus és az egyén szabadságjogainak, érvényesít.:-tére!, amely a Koppenhágai okmány címen ismeretes. (A Magyar Szó a dokumentumot 1930 szeptemberében különkiadványként jelentette meg.) A dokumentum IV. része (a 30- tól 40-ig terjedő pontokban) a nemzeti kisebbségeket érintő kérdésekkel foglalkozik, amelyeket írásunkban — Zoran Lutovacnak, a belgrádi Nemzetközi politikai és gazdasági intézet munkatársának Az EBEÉ és a nemzetiségek című írását is felhasználva — részletesebben elemzünk. vezetőknek és vallási csoportoknak jelentős szerepük van a tolerancia és a kultúra sokféleségének ápolásában, valamint a nemzeti kisebbségeket érintő kérdések megoldásában. A dokumentum megerősíti, hogy a nemzeti kisebbségek az általánosan elfogadott emberi jogok szerves részét alkotó jogainak tiszteletben tartása a béke, az igazság, a stabilitás és a demokrácia döntő tényőge a részt vevő államokban. A már korábban meghatározott jog szerint, hogy a nemzeti kisebbségek tagjainak bármilyen megkülönböztetés nélkül joguk van maradéktalanul és hatékonyan érvényesíteni emberi és alapvető szabadságukat, s teljesen egyenrangúak a törvény előtt, a dokumentum 31. pontjának második bekezdésében hangsúlyozza, hogy a részt vevő államok —, ha erre szükség mutatkozik — ,.külön intézkedéseket tesznek, hogy szavatolják a nemzeti kisebbségek tagjainak maradéktalan egyenlőségét a többi polgárral az emberi és alapvető szabadságjogok alkalmazásában". A megszövegezésben használt ,ha erre szükség mutatkozik’’ formuláció gyengéje (első meglátásra), hogy a részt vevő államoknak teljes szabadságot engedélyez arra, hogy meghatározzák, mikor és milyen módon folyamodnak ilyen „külön intézkedés elé” bevezetéséhez a nemzeti kisebbségeknek a többi polgárral való egyenrangúsága biztosítása érdekében. Az államok ilyen irányú szabadsága azonban korlátozott, mert jogsérelem esetén működésbe lépne az EBEÉ ellenőrző mechanizmusa, amely rámutatna: az illető államnak a nemzetiségi jogok milyen területén szükséges „külön intézkedéseket" tennie. KISEBBSÉGI JOGOK A 32. pontban a dokumentum hangsúlyozza, hogy „a nemzeti kisebbséghez való tartozás az egyén döntésének kérdése", és hogy az ilyen döntés „nem okozhat számára semmilyen kellemetlenséget”. (Ennek a pontnak külön jelentősége van a hamarosan sorra kerülő népszámlással kapcsolatban.) A továbbiakban tartalmazza a nemzetiségi jogok felsorolását. A nemzeti kisebbségek tagjainak joguk van: — etnikai, művelődési, nyelvi vagy vallási identitásuk szabad kinyilvánítására, ápolására és fejlesztésére ; — kultúrájuk ápolására és fejlesztésére minden területen, attól való aggodalom nélkül, hogy akaratuk ellenére megkísérlik asszimilálni őket; — anyanyelvük szabad használatára a magán- és közéletben; — az országos törvényhozással összhangban oktatási, művelődési, vallási intézeteik, szervezeteik vagy egyesületeik megalakítására, ápolására, önkéntes pénzügyi és más támogatást kérhetnek; — vallásgyakorlásra; — az egymás közötti kapcsolatok akadálytalan kialakítására és fenntartására hazájukban és a határokon kívül; — az anyanyelvű tájékoztatásra: — hazájukban szervezeteket vagy egyesületeket alapítani és fejleszteni, részt venni a nemzetközi kormányon kívüli szervezetek munkájában. Az említett jogokat a nemzeti kisebbségek tagjai — a dokumentum szerint — egyénenként vagy csoportjuk többi tagjaival együtt vívhatják ki és alkalmazhatják, s nem származhat semmilyen kellemetlenségük abból, hogy ezek közül a jogok közül bármelyiket érvényesítik-e vagy sem. Tehát miután a EBEÉ bécsi dokumentuma első ízben és közvetett módon elismerte a nemzeti kisebbségek jogainak kollektív vetületét, a koppenhágai dokumentum ezt a közösségi jogot közvetlenül is megemlíti, mint a kisebbségi jogok érvényesítésének lehetséges módját. Mindenesetre ez „az EBEÉ keretében nagy előrehaladás a kisebbségek problémáinak megoldása terén, de általános ösztönzés a nemzetközi közösség számára is. Ha az EBEÉ bécsi ülésezéséről elmondhatjuk, hogy fordulópont volt az „emberi jogok" terén, különösen a nemzeti kisebbségek tekeintetében, akkor a koppenhágai értekezletre az jellemző, hogy nagy lendületet adott a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos kérdések sokoldalú és alapos tanulmányozására. az Állam szerepe A bécsi értekezleten dokumentumának megszövegezése olyan irányzatra utal, hogy az államnak mind nagyobb szerep jut a nemzeti kisebbségek jogainak biztosításában. Az államok tehát utasítást kaptak arra, hogy az alap- vető nemzetiségi jogok biztosít ’tása mellett, maguk is feltételeket teremtsenek mind a meglevő jogok bővítésére, mind a nemzeti identitás (azonosság) addig visszaszorított formáinak biztosítására. Az említett — egyre parancsolóbb — hangvétel világosan kitűnik a koppenhágai dokumentum 33. és 40. pontjának (első, második és harmadik alpont) megszövegezéséből: „a részt vevő államok ... feltételeket alakítanak ki az... identitás fejlesztésére”; „hatékony intézkedéseket tesznek”; „gondoskodnak megfelelő intézkedések meghozataláról" és „alkotmányos rendszerük értelmében hatékony intézkedéseket tesznek .. A nemzeti kisebbségi jogok meghatározása mellett a koppenhágai dokumentum a 33. pontban kiemeli, hogy az ilyen intézkedéseknek összhangban kell állniuk „az egyenrangúság elvével az illető részt vevő államban, és polgárait nem érheti hátrányos megkülönböztetés", de a felsorolt kötelezettségek közül egyetlenegy sem értelmezhető úgy, hogy „jogalapot nyújt olyan tevékenység vagy’ bármilyen eljárás folytatására, amely ellentétben áll az ENSZ-alapokmány céljaival, elveivel, valamint a nemzetközi jog alapján vállalt más kötelezettségekkel, a záróokmány rendelkezéseivel, közöttük az állam területi integritásának elvével". Ezekkel az álláspontokkal a részt V'ő államok gyakorlatilag meghatározták a nemzeti kisebbségi jogok gyakorlatának''nemzetközi jogi kereteit és azokat a kötelezettségeket, amelyeket a nemzeti kisebbségeknek is be kell tartaniuk annak érdekében, hogy a jogok gyakorlása közben visszaélés ne történjen. Ez azt is jelenti, hogy a koppenhágai dokumentumot a jogok és kötelezettségek összefüggésében kell szemlélni. ÖNKORMÁNYZATI JOGOK A koppenhágai dokumentum (34. pont) a nemzeti kisebbségek számára biztosítja az anyanyelvű oktatást, valamint hogy „ahol szükség mutatkozik és nélkülözhetetlen, ezt a nyelvet használják a közhivatalokban, összhangban az idevágó országos törvényekkel". Az oktatási intézetekben a történelem és a művelődéstörténet tanítása keretében ugyancsak figyelembe veszik a nemzeti kisebbségek történelmét és kultúráját. Fontos jogot tartalmaz a 35. pont, mégpedig biztosítja a nemzeti kisebbségek tagjainak jogát, hogy „ténylegesen részt vegyenek a közéletben, köztük olyan kérdések megoldásában, amelyek a kisebbség identitásának védelmét és fejlesztését érintik”. Ennek a pontnak a második bekezdése már eddig is számos vitára adott okot, mert ez tartalmazza a „helyi vagy önkormányzati” formulációt, illetve a „perszonális autonómia” kifejezést (ahogy nálunk egyesek pontatlanul (?) „lefordították” és még pontatlanabbal (?) magyarázzák, mert a „helyi vagy önkormányzati” kifejezést nem lehet „személyi önkormányzatnak” fordítani, ami különben is még tisztázására váró fogalom. A pontosság kedvéért ez a szakasz teljes egészében így van megfogalmazva: — „A részt vevő államok erőfeszítéseket tesznek, hogy feltételeket alakítsanak ki meghatározott nemzeti kisebbségek etnikai, művelődési, nyelvi és vallási identitásának fejlesztésére, s ennek keretében az egyik lehetséges mód megfelelő helyi vagy önkormányzati adminisztratív szervek létrehozása, amelyek összhangban állnak e kisebbségek adott történelmi és területi feltételeivel, összhangban a részt vevő államok politikájával.” NEMZETISÉGEK EURÓPÁBAN A politikai pluralizmus és az egyén szabadságjogai MINŐSÉGI VÁLTOZÁSOK A koppenhágai emberi jogi II. értekezletet kedvező nemzetközi légkörben tartották meg, olyan kilátásokkal, hogy jelentős előrehaladás történik az európai biztonság és együttműködés e jelentős terén. Az értekezlet részvevői hangot adtak annak a meggyőző- i désüknek, hogy az emberi és az alapvető szabadságjogok, továbbá a többpártrendszerű demokrácián és a törvényességen alapuló társadalom fejlesztése az európai tartós béke, biztonság és együttműködés megteremtésének, fejlesztésének előfeltétele. Megerősítették szándékukat, hogy maradéktalanul alkalmazzák az ЕБЕЕ záróokmányában és más dokumentumokban az emberi jogokról szóló rendelkezéseket, s kötelezettséget vállaltak, hogy e téren további előrehaladást érnek el. Az értekezlet utolsó (IV.) része a nemzeti kisebbségek helyzetével és jogaival foglalkozik, részletesebben és időszerűbben, mint a korábbi vonatkozó nemzetközi okmányok. Ez azért volt lehetséges, mert a konferencia sokkal nagyobb hangsúlyt helyezett a kisebbségek helyére és jogaira a mai társadalmi körülmények közepette, mint előtte bármely más nemzetközi értekezlet. A dolgok ilyen irányú alakulását döntően befolyásolták a keleteurópai események, amelyek minőségi változásokat eredményeztek a kontinens politikai életében. Annak a lehetősége, hogy ezek az események az óvilágban az ideológiai változások helyett, etnikai (nemzetiségi) feszültséget vagy vitákat válthatnak ki. elősegítette annak a meggyőződésének a kialakulását, hogy szélesebb síkon is megértek a feltételek a kisebbségi problémák megoldására. A KISEBBSÉGEK HELYZETE A koppenhágai dokumentum megállapítja, hogy a nemzeti kisebbségeket érintő kérdések elfogadható módon csak a törvény hatalmán, a független bíróság működésén alapuló demokratikus politikai rendszer keretében oldhatók meg. E keret szavatolja valamennyi polgár emberi, alapvető szabadságjogainak, azonos jogának, helyzetének maradéktalan tiszteletben tartását, törvényes érdekeinek, törekvéseinek akadálytalan kinyilvánítását, a politikai pluralizmust, a társadalmi toleranciát, az olyan jogi rendelkezések érvényesítését, amelyekkel hatékonyan meggátolható az állami hatóságok bármilyen visszaélése. Hangsúlyozza, hogy a kormányon kívüli szervezeteknek, köztük a politikai pártoknak, szakszervezeteknek, emberi jogi szer Négy egész és négy félemelet Lépcsőmászás a kassai Orbán-toronyban — Rövid körséta Szlovákiában (3.) A Szent Erzsébet székesegyházból kijövet nem kell a várostérképet elővenni, hogy rátaláljunk Kassa másik nevezetességére a híres Orbán-toronyra. Tudniillik alig húsz méterre van az említett domtól, a gyönyörű székesegyház mellett. Az Orbán-torony a székesegyházzal egyidejűleg épült, s eredetileg harangtoronynak szánták. Persze, mint már korábbi írásainkban említettük, ennek az épületnek a sorsa szinte azonos a városéval, illetve a Szent Erzsébet-székesegyházéval. A történelem folyamán tűzvészek pusztították, egy alkalommal a földrengés is megrongálta, s az évszázadok során újjáépítették, természetesen alaposan változtattak a stílusán is. Hogy miért érdemes szólni erről az épületről? Elsősorban azért, mert a 45 méter magas, négy egész és négy félemeletből álló torony ma múzeumként sok olyan dologról ad ismeretet, amelyekről korábban nem tudtunk. Itt rendezték be ugyanis a Kelet-szlovákiai Múzeum tematikus kiállítását, mégpedig Művészeti Érőöntészet Kelet- Szlovákiában címmel. A művészi ércöntészet remekeit látjuk itt a második emelettől fölfelé: piciny harangok, csöngők, gyertyatartók, tányérok, kannák, dísztárgyak, evőeszközök stb. láthatók a kiállításon. Ezenkívül fa-rajzokon, korabeli festményeken örökítik meg az ércöntészet századokon át való fejlődését, alakulását. A szűk kis harangtoronyban nem sok kiállítási tárgyat helyezhettek el, de így is áttekinthető ennek a ritka művészeti ágnak a története. Ami viszont a művészeti élmény mellett alaposan felvidítja az embert, az a múzeumi kalauzban található magyarázat egy mondata. Eszerint: „... a kiállítás nemcsak a tárgyak szépségére helyezi a hangsúlyt, hanem bizonyítéka annak, hogy a mai szocialista társadalom gondosan őrzi ősei 600 éves fémmegmunkálási hagyományait.” Hogy mikor készült a múzeumi kalauz, azt nem sikerült kinyomoznunk ... Egyébként a lépcsőtaposás után érdemes elgyönyörködni az Orbánharangban is, amely 1557-ből származik, a torony tartozéka volt, de az 1966. december 6-án pusztított óriási tűzvészben darabokra tört, amikor lezuhant a csaknem negyven méter magasságból. Ezután a torony — tekintettel történelmi jelentőségére, építészeti és művészettörténeti értékére, valamint attraktív elhelyezésére a város legforgalmasabb pontján — olyan alapos újjáépítést igényelt, amely lehetővé tette a város lakóinak és az odalátogató turistáknak a harangtorony és belső értékeinek megtekintését. Így az Orbán-harang a torony előtt, a központi téren látható — az odalátogatók (elsősorban a fényképezkedő turisták) örömére. Kassai látogatásunk kétségkívül nagy élménye volt a székesegyház és az Orbán-torony megtekintése. Persze, ismételten hangsúlyoznunk kell (illetve okulásul másoknak), hogy az ember, ha meg akarja tekintni az említett nevezetességeket, akkor kizárólag „csoportosan érkezzen”, mert egyéni belépés rendkívül nehéz és főleg körülményes. Magyarán: megéri a várakozás, egy-egy csoporthoz valóodacsapódás . .. KIS IMRE Ferenc 1991. április 1., hétfő KORMÁNYON KÍVÜLI SZERVEZETEK A dokumentum (36. pont) hang- s súlyozza, hogy a részt vevő államok tudatában vannak az építő jellegű együttműködés jelentőségének a nemzeti kisebbségeket érintő kérdésekkel kapcsolatban és ezért szorosan együtt fognak működni az illetékes nemzetközi szervezetekkel, amelyekhez tartoznak, közöttük az Egyesült Nemzetek Szervezetével, és szükség szerint az Európa Tanáccsal is (39. pont). A „nyugati küldöttségek” még a Párizsi értekezleten (1989. május 30-a és június 23-a) határozottan szorgalmazták a kormányon kívüli szervezetek részvételét a koppenhágai értekezlet munkájában. Dánia mint vendéglátó azon igyekezett, hogy ez a részvétel — a bécsi dokumentum XI. függeléke alapján — megvalósuljon és minél tömegesebb legyen. Érdekes megemlíteni, hogy a dán fővárosban — az értekezlettel párhuzamosan — tartották meg a ,,Párhuzamos tevékenységek" elnevezésű tanácskozás második részét, amelynek keretében a kormányon kívüli szervezetek csaknem 35 különböző programot fogadtak el. (Ennek a tanácskozásnak a hivatalos részén szó esett a macedónok jogairól Bulgáriában és Görögországban, de erről a legtöbb vita mégis a kormányon kívüli szervezetek ülésein esett, ahol javasolták, hogy Bulgária és Görögország ismerje el a macedónokat és hogy szüntessék meg a megkülönböztető előírásokat és gyakorlatot.) Megába oltható tehát, hogy egyfajta dialógus alakult ki a kormányon kívüli szervezetek és az EBEÉ részvevői között, ami hozzájárult a megkezdett pozitív folyamatok erősödéséhez. (Lásd Az elnöklő nyilatkozatát a kormányon kívüli szervezeteknek és a tömegtájékoztatási eszközöknek az emberi jogi értekezlet ülésein való részvételéről.) TOVÁBBI TÁRGYALÁSOK A koppenhágai értekezlet részvevői ugyancsak kifejezték készségüket, hogy további lényegi tárgyalásokat folytatnak az EBEÉ további találkozóin, annak érdekében, hogy erősödjön az emberi jogok érvényesítésének mechanizmusa és hogy ilyen irányba újabb, megfelelő lépéseket tesznek. Ezeknek a lépéseknek az áttekintésére már rövidesen sor is kerül, mert még az idén (július 1- jétől 19-éig) Génfben megtartják az emberi jogok szakértőinek ülésezését. Az EBEÉ emberi jogi értekezletének a bécsi utóértekezlet záróokmányába foglalt határozatával összhangban pedig az értekezlet harmadik ülésszakát várhatóan 1991. szeptember 10-e és október 4-e között tartják meg Moszkvában. A pozitív folyamatok — legalábbis ami a nemzeti kisebbségek helyzetének és jogainak a nemzetközi jogi szabályozását illeti — megkezdődtek. Szükséges, hogy az aláíró államok (közöttük Jugoszlávia is), összehangolják jogszabályaikat és előírásaikat, valamint a mindennapi gyakorlatot a vállalt nemzetközi kötelezettségekkel. BOZÓKI Antal magiszter