Magyar Szó, 1991. december (48. évfolyam, 329-356. szám)
1991-12-01 / 329. szám
2 KÜLPOLITIKA Magyar Szó Ki lesz képes elsőként lépni? A jugoszláv köztársaságok elismerésére irányuló határozattervezet került az amerikai szenátus elé Dennis DeConcini arizonai demokrata szenátor, a kongresszus Helsinki Bizottságának társelnöke határozati javaslatot terjesztett a szenátus elé, amelyben az Egyesült Államok elítélné az erőszak alkalmazását és a fegyveres határmódosításokat, valamint felszólítaná az EBEÉ tagállamait, hogy vessenek be békefenntartó erőket, az USA elnökét pedig kötelezné, hogy ismerje el a tagköztársaságok függetlenségét. Ez az első olyan átfogó tervezet Jugoszláviáról, amelyet nem a napi események diktálta sietséggel férceltek össze, és nem más témákkal foglalkozó határozatok mellett kívánnak függelékként becsempészni, hanem alapos és pártatlan előkészítő munka, sőt minden jugoszláviai féllel folytatott tárgyalások után dolgoztak ki. Talán éppen ezért úgy tűnhet, hogy egy lépéssel lemarad a legújabb ENSZ-igyekezet mögött, de szerzői szerint, ha a világszervezet küld is nemzetközi csapatokat a közeljövőben Jugoszláviába, a szenátusi rezolúció lényege továbbra is aktuális marad. A szenátus külügyi bizottságában közvetlenül a november 28-i állami ünnep (hálaadás az éti termésért) előtt kellett volna megvitatni a tervezetet, de a Biztonsági Tanács ülésére való felkészülés miatt a hosszú hétvége utánra halasztották. DeConcini a szenátusban azzal indokolta meg javaslatát, hogy az Egyesült Államoknak egy ekkora méreteket öltött válságban kötelessége sokkal többet tenni annál, hogy kitartóan konzultáljon az európai vezetőkkel, amennyiben azt akarja, hogy továbbra is a népek szabadságának és függetlenségének szimbólumaként tartsák számon a világban. Jugoszlávia széthullását befejezett tényként kezeli, és ezért nem az úgynevezett szeparatista köztársaságokat tartja felelősnek, hanem Szerbia kormányát és a jugoszláv hadigépezetet. Megállapítja, hogy Szlovénia és Horvátország valóban a föderáció felbontásán fáradozott, de ezt nem erőszakos úton akarták elérni, hanem az évelső felében folytatott hosszú tárgyalásokon, még azok után is, hogy megkezdődött a fegyveres beavatkozás. Ugyanebben az időszakban DeConcini szerint a szerbiai tisztségviselők megpróbálták aláaknázni a föderációt, amelyet állítólag védelmeztek. A névlegesen autonóm tartományok szövetségi szavazatainak, majd az egész elnökségnek a kisajátításával politikai káoszt idéztek elő, és megteremtették a legérthetőbb okot a többi köztársaság számára, hogy el kívánják hagyni a szövetségi kötelékeket. DeConcini nyomatékosan kijelentette, hogy azoknak a népeknek a sorsa, amelyek oly hosszú ideig kölcsönösen elfogadható egyeségről próbáltak tárgyalni, nem függhet örökre azoktól, akik minden javaslatot visszautasítanak. Ami a belső határok lényegét illeti, a szenátor szerint éppen a jugoszláv hadsereg és a szerbiai kormány erő(különtudósítás a Magyar Szónak) szakos módosítási kísérletei avatták őket nemzetközivé. Az USA számára sokkal fontosabb a demokrácia, mint akár egy ország egysége, akár köztársaságainak függetlensége. Éppen ezért az elismerendő köztársaságok előtt is világossá kell tenni, hogy a függetlenség önmagában nem jelenti a szabad és demokratikus nemzetek közösségébe való automatikus bebocsátást, hanem ahhoz belső társadalmukat is megfelelő légkörben kell formálniuk, ideértve a sajtószabadságot és a kisebbségek jogainak tiszteletben tartását. Mindkét kérdésben sok kívánnivalót hagy maga után mind a szlovén, mind a horvát eddigi gyakorlat, noha világos, hogy a polgárháborús körülmények nem a legmegfelelőbbek a demokrácia építéséhez. Az elismerésért cserében az USA azt követelné a köztársaságoktól, hogy az Európai Közösség tervével összhangban azonnal kezdjenek kitartó tárgyalásokba az egymás közti együttműködés jövőbeli formáiról. DeConcini szerint a délszláv nemzetek olyannyira szükséges kibékülése valószínű, ha először mindannyian megtapasztalják az önállóság és függetlenség igazságait is. Az a tagköztársaság, amelyik ebbe a megoldásba nem egyezik bele, önmagát szigetelné el a világtól, ám a többieknek arra is készeknek kell lenniük, hogy mihelyt egy ilyen vonakodó köztársaság népe mégis meggondolja magát, azonnal befogadják az együttműködők táborába. A szenátusi határozattervezet tíz pontból áll. Elítéli a fegyveres erő alkalmazását Jugoszláviába, ellenzi és nem ismeri el a külső és belső határok erőszakkal kikényszerített módosítását; támogatja az Európai Közösség és más nemzetközi tényezők békejavaslatát; felhívja a harcoló feleket, hogy azonnal állítsák le a harci cselekményeket, válasszák szét, vonják vissza és fegyverezzék le egységeiket, felszólítja a jugoszláviai kormányokat, hogy nyilvánítsák ki a helsinki döntések és más EBEÉ-okmányok elfogadását és tartsák is magukat hozzájuk. Javasolja továbbá, hogy az EBEÉ-folyamat résztvevői azonnal hívjanak össze külügyminiszteri szintű tárgyalást és hozzanak határozatot békefenntartó egységek állomásoztatásáról Jugoszlávia minden olyan területén, ahol szükség van az erőszak és továbbterjedésének megállítására. Az Egyesült Államok elnökét felszólítja, hogy tevékenyebben vegyen részt a béke helyreállítására irányuló nemzetközi erőfeszítésekben; vegye ki részét az Európai Közösség által bevezetett diplomáciai és gazdasági szankciók végrehajtásából minden olyan jugoszláviai kormány ellen, amely nem tartja be a tűzszünetet, és felszólítja az elnököt, hogy azonnal ismerjen el minden olyan jugoszláv köztársaságot, amely függetlenségét és szuverenitását népeinek világos akarata alapján nyilvánította ki. Végül a javaslat megállapítja, hogy az önállóság elismerése egyben azt is jelenti, hogy a jugoszláv köztársaságoktól elvárják, hogy azonnal lássanak hozzá egymás közti kapcsolataik rendezéséhez. A határozattervezet tehát akciójavaslataiban nem ítéli el a jugoszláv válság egyetlen részvevőjét sem, és ezért nagyobb esélye van az elfogadásra, mint bármely korábbinak. Hogy valóban sor kerül-e erre, az nyilván attól is függ, hogy az ENSZ békefenntartó erőiről hozott határozat ilyen módon valósul meg. Az Egyesült Államok kongresszusában mindenesetre úgy látszik, megérett a politikai akarat a jugoszláv válság rendezésében való tevékenyebb részvételre. PURGER Tibor Karácsonyig elismerik a szlovén és horvát függetlenséget Ugyanezt követelik az Európai Közösségtől is Vita az olasz parlamentben a jugoszláviai válsághelyzetről (Külön tudósítás a Magyar Szónak) Róma, november A hétvégén az olasz parlament megvitatta a jugoszláviai válsághelyzettel kapcsolatos kormánypolitikát. Gianni de Michelis olasz külügyminiszter beszédében ismertette, hogy december 10-e után, amikor lejár az Európai Közösség ultimátuma, Olaszország lépéseket tesz Horvátország és Szlovénia elismerése felé. Hozzátette, az a célunk, hogy az Európai Közösség tagországaival egyetértésben karácsonyig elismerjük ezeket a jugoszláv tagköz társaságokat nem holmiféle gaval- térságból, hanem, mert szükségük van arra, hogy az EK teljes mértékben elismerje őket. Kijelentette, hogy már december 18-án, a tizenkettek miniszteri tanácsának első következő ülésén előterjeszt egy ilyen döntést, hogy összehangoltan tevékenykedhessenek ez irányban. Az ENSZ-csapatok Jugoszláviába küldésével kapcsolatban megismételte a korábbról ismert olasz álláspontot, hogy Olaszország az ENSZ határozata értelmében kíván részt venni ebben az akcióban, s azt is megismételte, hogy ha az ENSZ- erők finanszírozásában gondok merülnek fel, akkor Olaszország a ráeső résznél nagyobb mértékben hajlandó ehhez hozzájárulni. Miodrag PASKUCI November 30. Sorszám: 232. PÉNZNEM EGYSÉG VÉTEL KÖZÉP ELADÁSI AUSZTRÁL DOLLÁR1 16,4141 16,4635 16,5129 OSZTRÁK SCHILLING 100 183,6117 184,1642 184,7167 KANADAI DOLLÁR1 18,3029 18,3580 18,4131 FRANCIA FRANK 100 379,3827 380,5243 381,6659 NÉMET MÁRKA 100 1296,1000 1300,0000 1303,9000 GÖRÖG DRACHMA 100 111,4055 11,4397 OLASZ LÍRA 100 1,7153 1,7205 1,7257 JAPÁN JEN 100 16,0834 16,1318 16,1802 HOLLAND GULDEN 100 1150,2138 1153,6748 1157,1358 SVÉD KORONA 100 353,6050 354,6690 355,7330 SVÁJCIFRANK 100 1461,2047 1465,6015 1469,9983 ANGOL FONT1 37,0166 37,1280 37,2394 USA-DOLLÁR1 20,7958 20,8584 20,9210 A Vajdasági Bank Rt. пЈаГЈ újonnan kibocsátott részvényeket árusít Шћ A német márka feketepiaci árfolyama: Szabadkán 45, Újvidéken 45 dinár. A forint 0,85 dinár. 1991. decembervasárnap Európai városok a jugoszláviai békéért Kétnapos tanácskozás a magyar fővárosban (Folytatás az 1. oldalról) Az értekezleten a horvátországi városok képviselői rendkívül kizárólagos és agresszív módon léptek fel. Boris Buzančić horvát propagandaanyagot osztogatott, más felszólalóik kifogásolták, hogy a külföldi résztvevők „jugoszláviai városokat meg jugoszláviai válságot” emlegetnek, holott szerintük Jugoszlávia nem létezik. Jugoszlávia halott, és egy halott nem lehet válságban. Kifogásolták a fordítást is, mert véleményük szerint a fordítók enyhítenek a terminusok megfogalmazásában.!!) Egyszóval kioktatták az összes részt vevő európai városok képviselőit (akik megfogalmazásuk szerint nem ismerik a helyzetet) és egyoldalúan követelték, hogy az értekezlet résztvevői felhívásukban egyértelműen határozzák meg, ki az agresszor, ki a bűnös és ki a szenvedő alany. Nem voltak készek méltányolni a nyugat-európai városok képviselőinek a véleményét sem, hogy az értekezlet ne keresse a bűnöst, ne igyekezzen igazságot szolgáltatni, ez másra tartozik, most csak azt állapítsák meg, hogy a városok készek együttműködni a béke érdekében. A horvátországi városok képviselői — érzésünk szerint — az ellenkezőjét érték el, mint amit akartak; a megértés helyett egészen mást. A felszólalók közül egyértelműen csak Vilnius város polgármestere helyezkedett a horvát igazság oldalára. A többi felszólaló arra utalt, hogy nem lehet egyértelműen meghatározni, ki a rossz és ki az ártatlan, mindkét fél hibáztatható és okolható az előállt válságért. Külön említést érdemel Konrád György neves író felszólalása, aki a háborús bűnök cinkosságával vádolta a jugoszláv vezetőket, s kiemelte, hogy azoknak van igazuk, akiknek van bátorságuk nem venni részt ebben a piszkos háborúban. „Felelőtlen elemek, nem politikusok, hanem dilettánsok mindazok, akik olyan politikát indítottak el, amely háborút eredményzett” — mondta Konrád. Fejtegetésében igen borúlátó (vagy reális?) volt: még több halál, rombolás, romlás következik be, minden még roszszabb lesz az emberek agyában és életében is, mert nincsenek valódi békejavaslatok, vélekedett. Illuzórikusnak ítélte meg a horvát és a szlovén függetlenség elismerését is, amikor számos kérdés, a határok, a területek, a vagyon, az adósság kérdése fennáll. A nemzeti vezetők azt kívánják a népüktől, hogy hazudjon, amikor minden identitásuk elfeledését követelik, és csak azt akarják, hogy a saját kis mezsgyéjüket, nemzetállamukat vallják magukénak -jelentette ki. Általában elítélte a közép- és kelet-európai országok „hisztérikus” nemzetállami törekvéseit, amelyek nem az első (a nyugati), hanem a harmadik világhoz vezetnek. Síkraszállt a kisebbségi jogokért és úgy vélte, hogy a kisebbségeknek kettős állampolgárságot kell biztosítani. Pozitív visszhangra talált a résztvevők között Kasza József szabadkai polgármester felszólalása. Kasza elmondta, hogy Szabadka a több nemzet és nemzetiség békés együttélésének példája volt nemcsak jugoszláviai, hanem nemzetközi szintről tekintve is, és hogy Szabadka polgárai ezt kívánják mindenáron megőrizni. A gyűlölet szítása helyett a párbeszédért, a toleranciáért, a más életének nem veszélyeztetéséért és az együttélésért harcolnak. Szabadka lakossága óriási többségében a békét akarja és szembeszegül a háborúval, mondta, majd ismertette a szabadkai békemozgalmak tevékenységét és az Etnikai Fórum törekvéseit. Külön szólt a kisebbségek helyzetéről és azokról a szándékokról, amelyek a hatalom részéről tapasztalhatók és az erőszakos asszimilációt vették célba. Amikor egy többségi nemzet szuperioritását és dominanciáját akarja ráerőszakolni másokra, Boško Markovic, a jugoszláviai városok állandó testületének elnöke a horvátországi városok képviselőinek felszólalása után kért szót. Elmondta, hogy nem kívánt felszólalni, de az elhangzottak mégis erre késztették. Nem kívánta a szerb— horvát vitát az értekezletre erőszakolni, de... Ismertette hát a jugoszláv válság másik felének érveit. Amikor a horvátországi szerbek elleni genocídiumról, népirtásról szólt, a horvátországiak ironikus tapssal válaszoltak. Végül azt javasolta, hogy az értekezlet záródokumentumában, egységes felhívásában csak arra korlátozódjon, hogy szűnjön meg ez a piszkos háború Horvátországban. Szavai szerint ezzel tolmácsolja az összes szerbiai városok akaratát és őszinte kívánságát is. Az értekezlet részvevői elé végül egy aránylag általános megállapításokat tartalmazó dokumentum került, melyben síkraszálltak a békéért, sürgették az ENSZ békefenntartó csapatainak a válságövezetbe küldését. Valamennyi részvevő elfogadta a szöveget, kivéve Zágrábot, amely részletekbe menő módosítást szorgalmazott. Az általuk előterjesztett módosítást viszont nem fogadta el a jugoszláviai városok állandó testületének (belgrádi) elnöke. A kínos huzavona lapzártakor még tartott. CSORBA Zoltán Bulatović az USA-ban Momir Bulatovic Crna Gora-i elnök küldöttség élén tegnap egyhetes munkalátogatásra az USA-ba utazott, megbeszélést folytat Lawrence Eagleburger államtitkár-helyettessel, valamint Brent Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsoshelyettessel a jugoszláviai válsághelyzetről. Egy amerikai folyóirat meghívására Bulatovic A nacionalizmus okai a posztkommunista Jugoszláviában címmel előadást tart a jugoszláviai válságról és a balkáni biztonságról megtartandó konferencián. (Tanjug) Ki kit csap be? A 14. horvátországi tűzszünet nyugati szemmel (Brüsszeli levél a Magyar Szónak) A nemzetközi politika kulisszái az átlagpolgár számára járhatatlanok. Az útvesztők rejtelmeit csak a politikusok értik, vagy talán még ők sem. A Biztonsági Tanács az utóbbi napokban egyebet sem csinál, mint a jugoszláviai válsággal „foglalkozik”. Nevének feléhez hűen tanácskozik, de ami a biztonságot illeti..., azaz a saját békéjéről messzemenően gondoskodik. Vukovár, Eszék, valamint a többi ostromolt város távol esik New Yorktól. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja - Anglia, Franciaország, Kína, a Szovjetunió és az USA - képtelen egyetérteni abban, hogy milyen módon vegyék rá a polgárháborúba keveredett népeket arra, hogy vessenek véget az értelmetlen öldöklésnek, pusztításnak. A „főszereplő” személye változott. Lord Carrington szerepét Cyrus Vance vette át, aki éppen ezekben az órákban a helyszínen, az „aknásított mezőkön” folytat tárgyalásokat. Brüsszelben, ahol a sajtó élhet és él is a szabad szó jogával, egyre több olyan írást olvashatunk, amelyben a szerzők felteszik a kérdést (és még milyen jogosan!) - ki kit csap be? A már 14 alkalommal írásban is tűzszünetet fogadó háborúzó felek, vagy a békét teremteni ígérő, de édeskeveset tevő nyugati politikusok? Mert az igazság - sajnos - az, hogy sem a katonák, sem a politikusok nem törődnek azzal, hogy szavukat milyen tettek követik. Kedden Strasbourgban az Európa Tanács palotája előtt a tagállamokat szimbolizáló 26. zászló is árbocra kúszott. Magyarország és Csehszlovákia után a volt szocialita államok közül most a lengyel lobogó hirdeti, hogy Lengyelország is az Európa Tanács tagja lett. És... a parlamenti közgyűlés elfogadta, hogy Albánia a jövőben mine különleges meghívott” az Európa Parlament „előszobájában” tartózkodhasson. Albánia tehát Strasbor'gban figyelemre méltó státust kapott ugyanakkor, amikor a közgyűlés Jugoszláviától visszavonta eddigi bizalmát azzal az indokolással, hogy a régi értelemben vett jugoszláv állam ma már nem is létezik. MÉCS László