Magyar Szó, 1991. december (48. évfolyam, 329-356. szám)

1991-12-01 / 329. szám

2 KÜLPOLITIKA Magyar Szó Ki lesz képes elsőként lépni? A jugoszláv köztársaságok elismerésére irányuló határozattervezet került az amerikai szenátus elé Dennis DeConcini arizonai de­mokrata szenátor, a kongresszus Hel­sinki Bizottságának társelnöke határo­zati javaslatot terjesztett a szenátus elé, amelyben az Egyesült Államok el­ítélné az erőszak alkalmazását és a fegyveres határmódosításokat, vala­mint felszólítaná az EBEÉ tagállamait, hogy vessenek be békefenntartó erő­ket, az USA elnökét pedig kötelezné, hogy ismerje el a tagköztársaságok függetlenségét. Ez az első olyan átfogó tervezet Ju­goszláviáról, amelyet nem a napi ese­mények diktálta sietséggel férceltek össze, és nem más témákkal foglalko­zó határozatok mellett kívánnak füg­gelékként becsempészni, hanem ala­pos és pártatlan előkészítő munka, sőt minden jugoszláviai féllel folytatott tárgyalások után dolgoztak ki. Talán éppen ezért úgy tűnhet, hogy egy lé­péssel lemarad a legújabb ENSZ-igye­­kezet mögött, de szerzői szerint, ha a világszervezet küld is nemzetközi csa­patokat a közeljövőben Jugoszláviába, a szenátusi rezolúció lényege továbbra is aktuális marad. A szenátus külügyi bizottságában közvetlenül a november 28-i állami ünnep (hálaadás az éti termésért) előtt kellett volna megvitatni a terve­zetet, de a Biztonsági Tanács ülésére való felkészülés miatt a hosszú hétvé­ge utánra halasztották. DeConcini a szenátusban azzal in­dokolta meg javaslatát, hogy az Egye­sült Államoknak egy ekkora mérete­ket öltött válságban kötelessége sokkal többet tenni annál, hogy kitartóan konzultáljon az európai vezetőkkel, amennyiben azt akarja, hogy továbbra is a népek szabadságának és függet­lenségének szimbólumaként tartsák számon a világban. Jugoszlávia széthullását befejezett tényként kezeli, és ezért nem az úgy­nevezett szeparatista köztársaságokat tartja felelősnek, hanem Szerbia kor­mányát és a jugoszláv hadigépezetet. Megállapítja, hogy Szlovénia és Hor­vátország valóban a föderáció felbon­tásán fáradozott, de ezt nem erősza­kos úton akarták elérni, hanem az év­­első felében folytatott hosszú tárgyalá­sokon, még azok után is, hogy meg­kezdődött a fegyveres beavatkozás. Ugyanebben az időszakban DeConci­­ni szerint a szerbiai tisztségviselők megpróbálták aláaknázni a föderációt, amelyet állítólag védelmeztek. A név­legesen autonóm tartományok szövet­ségi szavazatainak, majd az egész el­nökségnek a kisajátításával politikai káoszt idéztek elő, és megteremtették a legérthetőbb okot a többi köztár­saság számára, hogy el kívánják hagy­ni a szövetségi kötelékeket. DeConcini nyomatékosan kijelen­tette, hogy azoknak a népeknek a sor­sa, amelyek oly hosszú ideig kölcsö­nösen elfogadható egyeségről próbál­tak tárgyalni, nem függhet örökre azoktól, akik minden javaslatot vissza­utasítanak. Ami a belső határok lényegét illeti, a szenátor szerint éppen a jugoszláv hadsereg és a szerbiai kormány erő­(különtudósítás a Magyar Szónak) szakos módosítási kísérletei avatták őket nemzetközivé. Az USA számára sokkal fontosabb a demokrácia, mint akár egy ország egysége, akár köztársaságainak füg­getlensége. Éppen ezért az elismeren­dő köztársaságok előtt is világossá kell tenni, hogy a függetlenség önmagá­ban nem jelenti a szabad és demokra­tikus nemzetek közösségébe való au­tomatikus bebocsátást, hanem ahhoz belső társadalmukat is megfelelő lég­körben kell formálniuk, ideértve a sajtószabadságot és a kisebbségek jo­gainak tiszteletben tartását. Mindkét kérdésben sok kívánnivalót hagy ma­ga után mind a szlovén, mind a hor­­vát eddigi gyakorlat, noha világos, hogy a polgárháborús körülmények nem a legmegfelelőbbek a demokrá­cia építéséhez. Az elismerésért cserében az USA azt követelné a köztársaságoktól, hogy az­ Európai Közösség tervével összhang­ban azonnal kezdjenek kitartó tárgya­lásokba az egymás közti együttműkö­dés jövőbeli formáiról. DeConcini sze­rint a délszláv nemzetek olyannyira szükséges kibékülése valószínű, ha elő­ször mindannyian megtapasztalják az önállóság és függetlenség igazságait is. Az a tagköztársaság, amelyik ebbe a megoldásba nem egyezik bele, önma­gát szigetelné el a világtól, ám a többi­eknek arra is készeknek kell lenniük, hogy mihelyt egy ilyen vonakodó köz­társaság népe mégis meggondolja ma­gát, azonnal befogadják az együttmű­ködők táborába. A szenátusi határozattervezet tíz pontból áll. Elítéli a fegyveres erő alkal­mazását Jugoszláviába, ellenzi és nem ismeri el a külső és belső határok erő­szakkal kikényszerített módosítását; tá­mogatja az Európai Közösség és más nemzetközi tényezők békejavaslatát; felhívja a harcoló feleket, hogy azonnal állítsák le a harci cselekmén­yeket, vá­lasszák szét, vonják vissza és fegyve­rezzék le egységeiket, felszólítja a ju­goszláviai kormányokat, hogy nyilvá­nítsák ki a helsinki döntések és más EBEÉ-okmányok elfogadását és tart­sák is magukat hozzájuk. Javasolja to­vábbá, hogy az EBEÉ-folyamat részt­vevői azonnal hívjanak össze külügy­miniszteri szintű tárgyalást és hozza­nak határozatot békefenntartó egysé­gek állomásoztatásáról Jugoszlávia minden olyan területén, ahol szükség van az erőszak és továbbterjedésének megállítására. Az Egyesült Államok elnökét felszólítja, hogy tevékenyeb­ben vegyen részt a béke helyreállítá­sára irányuló nemzetközi erőfeszíté­sekben; vegye ki részét az Európai Közösség által bevezetett diplomáciai és gazdasági szankciók végrehajtásá­ból minden olyan jugoszláviai kor­mány ellen, amely nem tartja be a tűzszünetet, és felszólítja az elnököt, hogy azonnal ismerjen el minden olyan jugoszláv köztársaságot, amely függetlenségét és szuverenitását né­peinek világos akarata alapján nyilvá­nította ki. Végül a javaslat megálla­pítja, hogy az önállóság elismerése egyben azt is jelenti, hogy a jugoszláv köztársaságoktól elvárják, hogy azon­nal lássanak hozzá egymás közti kap­csolataik rendezéséhez. A határozattervezet tehát akciója­vaslataiban nem ítéli el a jugoszláv vál­ság egyetlen részvevőjét sem, és ezért nagyobb esélye van az elfogadásra, mint bármely korábbinak. Hogy való­ban sor kerül-e erre, az nyilván attól is függ, hogy­ az ENSZ békefenntartó erőiről hozott határozat ilyen módon valósul meg. Az Egyesült Államok kongresszusában mindenesetre úgy látszik, megérett a politikai akarat a ju­goszláv válság rendezésében való tevé­kenyebb részvételre. PURGER Tibor Karácsonyig elismerik a szlovén és horvát függetlenséget Ugyanezt követelik az Európai Közösségtől is­­ Vita az olasz parlamentben a jugoszláviai válsághelyzetről (Külön tudósí­tás a Magyar Szónak) Róma, november A hétvégén az olasz parlament megvitatta a jugoszláviai válság­helyzettel kapcsolatos kormánypoli­tikát. Gianni de Michelis olasz kül­ügyminiszter beszédében ismertet­te, hogy december 10-e után, ami­kor lejár az Európai Közösség ulti­mátuma, Olaszország lépéseket tesz Horvátország és Szlovénia elismeré­se felé. Hozzátette, az a célunk, hogy az Európai Közösség tagorszá­gaival egyetértésben karácsonyig el­­ismerjük ezeket a jugoszláv tagköz­­ ­­ társaságokat nem holmiféle gaval- térságból, hanem, mert szükségük van arra, hogy az EK teljes mérték­ben elismerje őket. Kijelentette, hogy már december 18-án, a tizen­­kettek miniszteri tanácsának első következő ülésén előterjeszt egy ilyen döntést, hogy összehangoltan tevékenykedhessenek ez irányban. Az ENSZ-csapatok Jugoszláviába küldésével kapcsolatban megismé­telte a korábbról ismert olasz állás­pontot, hogy Olaszország az ENSZ határozata értelmében kíván részt venni ebben az akcióban, s azt is megismételte, hogy ha az ENSZ- erők finanszírozásában gondok me­rülnek fel, akkor Olaszország a rá­eső résznél nagyobb mértékben hajlandó ehhez hozzájárulni. Miodrag PASKUCI November 30. Sorszám: 232. PÉNZNEM EGYSÉG VÉTEL KÖZÉP ELADÁSI AUSZTRÁL DOLLÁR1 16,4141 16,4635 16,5129 OSZTRÁK SCHILLING 100 183,6117 184,1642 184,7167 KANADAI DOLLÁR1 18,3029 18,3580 18,4131 FRANCIA FRANK 100 379,3827 380,5243 381,6659 NÉMET MÁRKA 100 1296,1000 1300,0000 1303,9000 GÖRÖG DRACHMA 100 1­11,4055 11,4397 OLASZ LÍRA 100 1,7153 1,7205 1,7257 JAPÁN JEN 100 16,0834 16,1318 16,1802 HOLLAND GULDEN 100 1150,2138 1153,6748 1157,1358 SVÉD KORONA 100 353,6050 354,6690 355,7330 SVÁJCIFRANK 100 1461,2047 1465,6015 1469,9983 ANGOL FONT1 37,0166 37,1280 37,2394 USA-DOLLÁR1 20,7958 20,8584 20,9210 A Vajdasági Bank Rt. пЈ­аГЈ újonnan kibocsátott részvényeket árusít Шћ A német márka feketepiaci árfolyama: Szabadkán 45, Újvidéken 45 dinár. A forint 0,85 dinár. 1991. december­­vasárnap Európai városok a jugoszláviai békéért Kétnapos tanácskozás a magyar fővárosban (Folytatás az 1. oldalról) Az értekezleten a horvátországi városok képviselői rendkívül kizá­rólagos és agresszív módon léptek fel. Boris Buzančić horvát propa­gandaanyagot osztogatott, más fel­szólalóik kifogásolták, hogy a kül­földi résztvevők „jugoszláviai váro­sokat meg jugoszláviai válságot” emlegetnek, holott szerintük Jugo­szlávia nem létezik. Jugoszlávia ha­lott, és egy halott nem lehet válság­ban. Kifogásolták a fordítást is, mert véleményük szerint a fordítók enyhítenek a terminusok megfogal­mazásában.!!) Egyszóval kioktatták az összes részt vevő európai városok képviselőit (akik megfogalmazásuk szerint nem ismerik a helyzetet) és egyoldalúan követelték, hogy az ér­tekezlet résztvevői felhívásukban egyértelműen határozzák meg, ki az agresszor, ki a bűnös és ki a szenvedő alany. Nem voltak készek méltányolni a nyugat-európai vá­rosok képviselőinek a véleményét sem, hogy az értekezlet ne keresse a bűnöst, ne igyekezzen igazságot szolgáltatni, ez másra tartozik, most csak azt állapítsák meg, hogy a városok készek együttműködni a béke érdekében. A horvátországi városok képviselői — érzésünk sze­rint — az ellenkezőjét érték el, mint amit akartak; a megértés he­lyett egészen mást. A felszólalók közül egyértelműen csak Vilnius város polgármestere helyezkedett a horvát igazság oldalára. A többi felszólaló arra utalt, hogy nem le­het egyértelműen meghatározni, ki a rossz és ki az ártatlan, mind­két fél hibáztatható és okolható az előállt válságért. Külön említést érdemel Konrád György neves író felszólalása, aki a háborús bűnök cinkosságával vá­dolta a jugoszláv vezetőket, s ki­emelte, hogy azoknak van igazuk, akiknek van bátorságuk nem venni részt ebben a piszkos háborúban. „Felelőtlen elemek, nem politiku­sok, hanem dilettánsok mindazok, akik olyan politikát indítottak el, amely háborút eredményzett” — mondta Konrád. Fejtegetésében igen borúlátó (vagy reális?) volt: még több halál, rombolás, romlás következik be, minden még rosz­­szabb lesz az emberek agyában és életében is, mert nincsenek valódi békejavaslatok, vélekedett. Illuzóri­kusnak ítélte meg a horvát és a szlo­vén függetlenség elismerését is, amikor számos kérdés, a határok, a területek, a vagyon, az adósság kér­dése fennáll. A nemzeti vezetők azt kívánják a népüktől, hogy hazud­jon, amikor minden identitásuk el­­feledését követelik, és csak azt akar­ják, hogy a saját kis mezsgyéjüket, nemzetállamukat vallják maguké­nak -jelentette ki. Általában elítélte a közép- és kelet-európai országok „hisztérikus” nemzetállami törekvé­seit, amelyek nem az első (a nyuga­ti), hanem a harmadik világhoz ve­zetnek. Síkraszállt a kisebbségi jo­gokért és úgy vélte, hogy a kisebb­ségeknek kettős állampolgárságot kell biztosítani. Pozitív visszhangra talált a részt­vevők között Kasza József szabadkai polgármester felszólalása. Kasza el­mondta, hogy Szabadka a több nemzet és nemzetiség békés együtt­élésének példája volt nemcsak jugo­szláviai, hanem nemzetközi szintről tekintve is, és hogy Szabadka polgá­rai ezt kívánják mindenáron meg­őrizni. A gyűlölet szítása helyett a párbeszédért, a toleranciáért, a más életének nem veszélyeztetéséért és az együttélésért harcolnak. Szabad­ka lakossága óriási többségében a békét akarja és szembeszegül a há­borúval, mondta, majd ismertette a szabadkai békemozgalmak tevé­kenységét és az Etnikai Fórum tö­rekvéseit. Külön szólt a kisebbségek helyzetéről és azokról a szándékok­ról, amelyek a hatalom részéről ta­pasztalhatók és az erőszakos asszi­milációt vették célba. Amikor egy többségi nemzet szuperioritását és dominanciáját akarja ráerőszakolni másokra, Boško Markovic, a jugoszláviai városok állandó testületének elnöke a horvátországi városok képviselői­nek felszólalása után kért szót. El­mondta, hogy nem kívánt felszólal­ni, de az elhangzottak mégis erre késztették. Nem kívánta a szerb— horvát vitát az értekezletre erősza­kolni, de... Ismertette hát a jugo­szláv válság másik felének érveit. Amikor a horvátországi szerbek el­leni genocídiumról, népirtásról szólt, a horvátországiak ironikus tapssal válaszoltak. Végül azt java­solta, hogy az értekezlet záródoku­mentumában, egységes felhívásá­ban csak arra korlátozódjon, hogy szűnjön meg ez a piszkos háború Horvátországban. Szavai szerint ez­zel tolmácsolja az összes szerbiai vá­rosok akaratát és őszinte kívánságát is. Az értekezlet részvevői elé végül egy aránylag általános megállapítá­sokat tartalmazó dokumentum ke­rült, melyben síkraszálltak a béké­ért, sürgették az ENSZ békefenn­tartó csapatainak a válságövezetbe küldését. Valamennyi részvevő el­fogadta a szöveget, kivéve Zágrá­bot, amely részletekbe menő módo­sítást szorgalmazott. Az általuk elő­terjesztett módosítást viszont nem fogadta el a jugoszláviai városok ál­landó testületének (belgrádi) elnö­ke. A kínos huzavona lapzártakor még tartott. CSORBA Zoltán Bulatović az USA-ban Momir Bulatovic Crna Gora-i el­nök küldöttség élén tegnap egyhe­tes munkalátogatásra az USA-ba utazott, megbeszélést folytat Law­rence Eagleburger államtitkár-he­lyettessel, valamint Brent Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsoshelyettes­sel a jugoszláviai válsághelyzetről. Egy amerikai folyóirat meghívá­sára Bulatovic A nacionalizmus okai a posztkommunista Jugoszlávi­ában c­ímmel előadást tart a jugo­szláviai válságról és a balkáni biz­tonságról megtartandó konferenci­án. (Tanjug) Ki kit csap be? A 14. horvátországi tűzszünet nyugati szemmel (Brüsszeli levél a Magyar Szónak) A nemzetközi politika kulisszái az átlagpolgár számára járhatatlanok. Az útvesztők rejtelmeit csak a politikusok ér­tik, vagy talán még ők sem. A Biztonsági Tanács az utóbbi napokban egyebet sem csinál, mint a jugoszláviai válsággal „foglalkozik”. Nevé­nek feléhez hűen­ tanácskozik, de ami a biztonságot ille­ti..., azaz a saját békéjéről messzemenően gondoskodik. Vukovár, Eszék, valamint a többi ostromolt város távol esik New Yorktól. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt ál­landó tagja - Anglia, Franciaország, Kína, a Szovjetunió és az USA - képtelen egyetérteni abban, hogy milyen módon vegyék rá a polgárháborúba keveredett népeket arra, hogy vessenek véget az értelmetlen öldöklésnek, pusztításnak. A „főszereplő” személye változott. Lord Carrington szerepét Cyrus Vance vette át, aki éppen ezekben az órákban a helyszínen, az „aknásított mező­kön” folytat tárgyalásokat. Brüsszelben, ahol a sajtó élhet és él is a szabad szó jo­gával, egyre több olyan írást olvashatunk, amelyben a szerzők felteszik a kérdést (és még milyen jogosan!) - ki kit csap be? A már 14 alkalommal írásban is tűzszünetet foga­dó háborúzó felek, vagy a békét teremteni ígérő, de édes­keveset tevő nyugati politikusok? Mert az igazság - sajnos - az, hogy sem a katonák, sem a politikusok nem törődnek azzal, hogy szavukat milyen tettek követik. Kedden Strasbourgban az Európa Tanács palotája előtt a tagállamokat szimbolizáló 26. zászló is árbocra kúszott. Magyarország és Csehszlovákia után a volt szocialita álla­mok közül most a lengyel lobogó hirdeti, hogy Lengyelor­szág is az Európa Tanács tagja lett. És... a parlamenti köz­gyűlés elfogadta, hogy Albánia a jövőben min­e különleges meghívott” az Európa Parlament „előszobájában” tartóz­kodhasson. Albánia tehát Strasbor­'­gban figyelemre méltó státust ka­pott ugyanakkor, amikor a közgyűlés Jugoszláviától vissza­vonta eddigi bizalmát azzal az indokolással, hogy a régi érte­lemben vett jugoszláv állam ma már nem is létezik. MÉCS László

Next