Magyar Szó, 1992. március (49. évfolyam, 59-89. szám)
1992-03-01 / 59. szám
1992. március 1., vasárnap Magyar Szó Ki fog itt nevetni? Választásra készül Izrael Mi a különbség a nyugati és a keleti zsidó között Izraelben? A Keletről az arab országokból bevándoroltak családostól bevágják magukat az autóba, s kellemesen elcsevegnek a séta szépségéről. Az Európából érkezettel hosszú sétát tesznek, s ezt csak Szaddám Husszeinnak sikerült megszakítania valamivel több mint egy évve ezelőtt, amikor rakétákkal lövöldözött, s mérges gázokkal fenyegetőzött s mindenkinek ötpercnyi járótávolságra kellett maradnia otthonától. Egyszóval gettósította az orrszágot. A gyaloglás régi zsidó sport, feltehetően akkor kezdődött, amikor a fáraóktól megszabadulva kijutottak Egyiptomból, s 40 évig vándoroltak a pusztában, amíg sikerült a Közel-Keleten egy kis darab földet találniuk, ahol nincs nyersolaj. Eltérően jegyezte fel a nemzeti történelem és a szóhagyomány Jerikó elpusztulását is. A hivatásos történészek szerint az Egyiptom felől érkezett zsidó törzsek kürtjének hangjai miatt omlottak le a város falai. A szóhagyomány szerint a zsidók elunták az ostromot, idegesen körbe- körbe járkáltak, megremegett alattuk a föld, s ekkor történt a csoda, leomlottak a falak. Az idén télen három hullámban kényszerítette házi fogságba a zord idő Izrael lakóit. December és január csapadékos hónap, az idén azonban megnyíltak az ég csatornái, olyan kiadósan esett az eső, hogy elárasztotta az autóutakat, kiléptek medrükből olyan folyók is, amelyeket csak réges-régi térképek tüntettek fel. Megbénult az élet, lemondták a színházi előadásokat, mert az emberek csak csónakokon közlekedhettek. гшш nem is sívívd, hi egy nagy ház összomlott, mert nem ilyen vízözöni állapotokra készültek. Az utóbbi aszályos évek után kezdetben valóságos áldásnak tűnt a vízözönre emlékeztető állapot, a hírközlő eszközökben neves szakembereket szólaltattak meg, akik kiszámították dollármilliárdokban mérhető a nap mint nap zuhogó eső haszna, emelkedett a tározók szintje, s ez felbecsülhetetlen értékű az öntözőrendszerekre épülő mezőgazdaságban, tüstént hatályon kívül helyezték az összes vízkorlátozási tilalmat. S ekkor következett be a tragédia sarki hideg zúdult a Közel- Keletre az utcákat jégpáncél, hó borította szünetelt az oktatás, a boltok nem tartottak nyitva, a fagy tönkretette az egész termést, narancs, citrom még mutatóban sem maradt, odaveszett a virág, amellyel Izrael a téli hónapokban bőségesen ellátta Nyugat-Európát. Még nem készült pontos mérleg, mekkora kárt okozott az elemi csapás, a közvetlen kárhoz hozzá kell adni a közvetettet is, azt, hogy ideiglenesen a mezőgazdaságnak kellett volna munkát adnia az új bevándorlóknak. ben Az Izraelben dühöngő vihar azonban semmi ahhoz képest, amilyen jeges szél fúj eddig szokatlan irányból, Washington felől. Még az öbölháború idején kezdődtek a két ország között a tárgyalások arról, hogy az Egyesült Államok jótállást vállal, hogy Izrael nagyobb összegű kölcsönt vehessen fel nemzetközi pénzintézetektől az új bevándorlók letelepítésére és foglalkoztatására. A Bush-kormányzat a békefolyamat egyik akadályának tekinti az izraeli telepítési politikát. James Baker diplomáciai vezető az utóbbi időben ezt többször is világosan megfogalmazta, s végül a törvényhozás, a kongresszus egyértelműen kimondta, csak akkor hajlandó megadni az öt évre kért tízmilliárd dolláros hitelgaranciát, ha az amerikai pénzből egy centet sem költenek újabb település építésére. Azt megengedték, hogy az eddigieket befejezzék. Történt mindez abban az időszakban, amikor a Shamir miniszterelnök vezette kormány megbukott, mert három törpepárt hátat fordított koalíciós partnereinek és ki kellett írni az idő előtti választásokat. A Likud már döntött, jelenlegi vezetőjével, Shamirral az élén indul a voksok megszerzéséért. Legnagyobb ellenlábasa, a Munkáspárt Peres eddigi pártvezető helyett Rabint választotta meg elnökének, s hívei elvárják, hogy eredményesen megvívja a párviadalt Shamir ellenében. Ki fog a végén nevetni? - kérdezik az izraeliek arra célozva, hogy a két rivális Jitzak névre hallgat, a bibliai név jelentése ugyanis: „nevetni fog”. Amilyen súlyos a mostani gazdasági, társadalmi, biztonsági helyzet, nagyon valószínű, hogy keserű lesz az új kormányfő mosolya. A 69 éves Rabinról elmondható, hogy pártján belül a héják közé számított, katonai pályán futott, az 1967. évi háborúban a vezérkari főnök tisztségét töltötte be, állítólag akkor idegösszeroppanást kapott, de nem tört ketté katonai pályafutása, mert úgy gondolták, jobb, ha egy tábornok önmagában vívódik, mintha katonáit áldozná fel. Rabin, Shamirral ellentétben, kész területi engedményre, a kérdés az, békéért cserében miről mondhat le? A Golan-fennsík hadászati jelentősége óriási, az egyetlen természetes akadály Damaszkusz előtt, lankáin izraeli települések terülnek el, s a hegy csúcsáról ágyúzhatóak. A nyugati partvidék vízforrásokban gazdag. Ha Izraelnek vissza kell vonulnia az 1967. évi határai mögé, hova telepíti a több millió orosz zsidót, az Etiópiából kimenekített falusokat, s Európa bizonyos területein is egyre forróbb a talaj a zsidók talpa alatt. Nem kicsi tehát a tétje az előrehozott választásoknak, s az érdeklődést növeli, hogy első ízben járulnak tömegesen az urnák elé az orosz bevándoroltak. Vajon az otthonról hozott tapasztalatuk ellenére a szocialista jellegű Munkáspártra adják-e le Szavazatukat, vagy Ebből elég jelszóval a jobboldaliak és a nemzeti vallási pártok számíthatnak támogatásukra. FISCHER Jenő A nyugati partvidéken létesített izraelielepülések lakossága 1991 novembere Kinek jó a rossz? „Az önálló Skócia a világ leggazdagabb országa lehetne!” Nem kell ahhoz nagy világpolitikai színtér, hogy leszögezzük: közös háztartásnak nevezzük azt a kölcsönös érdekekből létrehozott közösséget, amelyben mindenki rosszul érzi magát és valamennyien kárvallottak. Annak bizonyítására pedig, hogy ez a megfogalmazás a nemzetek közötti kapcsolatokban is mennyire igaz, legalább nekünk nem kell a szomszédba mennünk. A régi Jugoszlávia szétesésének egyik nyomós oka ugyanis, hogy a hat köztársaságunk mindegyike és külön-külön minden nemzet is szűknek, kizsákmányolónak tartotta a volt föderatív államot. Mind a mai napig nem szűntek meg a panaszaik, hogy éppen velük szemben volt az az állam mostoha, és a közösség, amelyik mindenki másnak a javát szolgálta, nekik a kárukra volt. Mindez előre megfontolt, aljas politikai szándék szüleménye, és hátsó gondolatokból eredt, természetesen. S ha ez egyedülálló jelenség lenne, még azt is mondhatnánk, hogy a „betegség" a különleges balkáni mentalitást hordozó gének által öröklődik ebben az évezredek óta viharos és zavargásokkal, háborúkkal, testvérháborúkkal, gyilkosságokkal és merényletekkel teli térségben, amelyben - mármint a volt Jugoszláviát felölelő területen - mellesleg soha olyan hosszú ideig nem uralkodott béke, mint a jelenleg valamennyi „államalkotó” nemzet által elátkozott, úgynevezett titói korszakban. SZECESSZIONIZMUSOK A „szecesszionizmus” azonban, mint tudjuk, egyáltalán nem helyi jellegű tünet. Jelenleg az egész volt Kelet-Európában, beleértve a „legkeletibbet” is, mármint a volt Szovjetuniót, olyan méreteket öltött, hogy még a mi „kantonizáció”-s folyamatainkat is túlszárnyalja. Immár olyan nemzetek is követelik a maguk „isztánját”, amelyekről eddig még a földrajz szakosok sem hallottak. S még ott is, ahol ez a vírus eddig nem ütötte fel a fejét, a kór tünetei máris olyannyira érezhetőek, hogy az érdekeltek pánikszerűen készülnek a leküzdésére. De ez még hagyján. Erre még megvan a mindent igazoló magyarázat. A nemzeti, a vallási, a kulturális jellegzetességeket erőszakkal elfojtó totalitarizmus, az alapvető emberi jogok eltiprása, a demokrácia minden megnyilvánulásának gyökerében való elfojtása után bekövetkezett olvadás nem is szülhetett mást, mint egy másik szélsőséget. Egy gyermekbetegséget, amely majd csak elmúlik az első rohamok után. Amikor majd valamennyien rádöbbennek, hogy mégiscsak közösen szép - és főleg kifizetődő - az élet. PÉLDÁUL A SKÓTOK De mit szóljunk azokhoz az „esetek”-hez, amelyek egészen más irányú fejlődésen mentek keresztül? Ahol a Keleten most annyira áhított demokrácia már évszázadok óta „otthon van”? S a szecesszió vírusa mégis - és éppen most - felütötte a fejét a már legismertebb belga és spanyol példa mellett legújabban Skóciában is. A whisky őshazája ugyanis - amely 1603 óta az egyesült Angol-Skót Királyság szerves része, 1707-ben pedig parlamentjük is egybeolvadt - napjainkban mindinkább arra a tudatra ébred, hogy sokkal jobb lenne a nemzeti szimbólumként számon tartott világhírű nedűből eredő busás hasznot egyedül élveznie, vagyis ha nem kellene az unióval megosztania. A derék „szoknyás”-ok gazdasági szakértői már ki is számították, hogy az önálló Skócia a világ egyik leggazdagabb országa lehetne, s olyan nerszínvonalat biztosíthatna minden lakosának, amely jóval túlszárnyalná az angolok egyébként nem megvetendő gazdasági jólétét. Igaz, hogy a skótok önállósulási megmozdulása nem új keletű. Különösen a hatvanas évek derekán voltak ilyen irányú igényeik, de akkor az általános világpolitikai helyzet, a nagyhatalmi versengés és a háborúval fenyegető hidegháborús légkör elfojtotta az ilyen és hasonló „jelentéktelen”ebb igényeket. Most azonban, mivel nagyon nagyot változott a világ, ezek a követelések egyre időszerűbbek. S bármennyire igyekszik John Major angol kormányfő csitítani a skótok kedélyeit, szinte biztos, hogy a közeljövőben erről a követelésről még sokat fogunk hallani. S ha erről hallani fogunk, akkor nyilván még más hasonlóbetegségiről is érkeznek majd hírek. VALAKINEK MÉGISCSAK MEGFELEL AZ EGYÜTTÉLÉS Szóval a szöveg elején szereplő megfogalmazás nemcsak a családban, a keleti nemzetek családjában érvényes. Azzal a megjegyzéssel, hogy azért ugye mégsem lehetséges, hogy bármely „üzletre éppen mindenki ráfizet. Valakinek mégiscsak megfelel egy ilyen együttélés, mert azon nyilván „keres” is valamicskét. Azt sem nehéz eltalálni, hogy ki az, akinek megfelel: nyilván az, aki az ilyen közösséget mindenáron igyekszik megőrizni. ENGLER Lajos KÜLPOLITIKA 3 A csillagháborútól a csillagbékéig k orunk igazi forradalma az atomenergia felfedezése. A politikai vitákban elvesző világban néha emlékeztetni kell erre: az atomenergia felfedezése majdnem olyan jelentőségű, mint a tűz feltalálása, csak éppen az emberiségnek sem ideje, sem történelmi távlata nem volt eddig, hogy ennek a tudatára ébredjen. De valahányszor sorskérdésekről van szó, ez a téma is előtérbe kerül. És mivel az évszázadokig érvényes nagyhatalmi, majd több mint négy évtizedes szuperhatalmi világ letűnése minden kérdést újra felvet, nem kell csodálkoznunk azon, hogy az atomenergiával kapcsolatos problémák is új formában vetődnek fel. A témát boncolgatva elsősorban arra kell felfigyelnünk, hogy napjainkban másképp jelentkezik a minden gazi forradalommal velejáró eltérő megítélés. Gondolunk itt arra, hogy az atomenergiával kapcsolatban kezdettől fogva folyt a vita: áldás-e vagy csapás. Azok, akik csapást látnak benne, a sugárzás, a hulladékok, az incidensek veszélyére hívják fel a figyelmet. Azok, akik viszont áldást látnak benne, nemcsak a szakértőknek arra aigyelmeztetésére hivatkoznak, hogy a ■old már húsz év múlva energiahánnyal fog küszködni (még így is, hogy bizonyos fokig már hasznosítotuk az atomenergiát), hanem arra is, hogy a fejlődésnek vannak az atommergiánál veszélyesebb velejárói is - a gépkocsi- közlekedés mindenfajta következményétől egész az ózonrétegékonyodásáig. Sőt, még az incidenek között is Csernobilnek 30 halottja volt és 2000 embert ért sugárzás, a inkai Bhopalban viszont a gázkitörésnek több mint 2000 halottja volt. háború helye mindenképpen megváltozott az emberiség éle£ létében - ebben egyetértenek a utázók. Létrejött ugyanis az, amit Cissinger egykori amerikai külügyminszter a „félelem egyensúlyának” nevezett, mivel az USA és a Szovjetunió egyaránt képessé vált arra, hogy többzörösen megsemmisítse egymást és az egész emberiséget. Ezzel a háború két szuperhatalom között képtelenéggé vált, és a világban létrejött egy bizonyos egyensúly, amely szerint lehetnek helyi és polgárháborúk, de az emberiség egészében bizonyos nyugalmi állapotban van. A Szovjetunió összeomlásával nem egyszerűen a szuperhatalmi kétpólusú világ tűnt le, hanem a világ is kimozdult ebből az egyensúlyból, a veszélyek egész tömkelegével terhes átmeneti állapotot termtve, amelyben az alapvető kérdés sem az, hogy sikerül-e megteremteni a világrend új mechanizmusát - amelynek csak egy része, hogy sikeül-e visszakozásra kényszeríteni az iaki, a jugoszláv vagy holnap ki tuda, melyik hadsereget, hanem, hogy a világnak sikerül-e olyan egyensúlyteremteni, amely az egész emberiséget fenyegető háborút épp úgy kizára, mint a szuperhatalmi egyensúly. Szorongással és félelemmel van teli a világ ebben az átmeneti korszakban, aminek forrása, hogy a nukleáris leszerelés napjankban olyan szenzációs eredményeit nem az emberiség megértelelése - hogy győzzön az értelem és civilizáció maga mögött hagyja a fegyverekhez fűződő barbár korzakot - hozta magával, hanem a szovjetunió szétesése. A világbirodalmak felbomlása - mint a gyamatbirodalmak, a török, az oszták-magyar birodalom sorsa mitatta - mindig megrázkódtatással járt, és naivitás volt azt hinni, hogy a Szovjetunió szétesésének hatása az egykori birodalom határai között maradhat. Ha látjuk, hogy 600 000 szerb kisebbségi sorsa körül milyen pusztító háború robbanhatott ki, akkor csodával határosnak kell tartanunk már azt is, hogy eddig még sehol sem lett háború 30 millió orosz kisebbségi sorsba kerülése miatt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az új, független államok közötti viszony mindvégig békésen alakítható. Elég csak arra emlékeztetnünk, hogy még ha a tegnapi szovjet köztársaságok között nem is lenne annyi ellentét, amennyi - a határok, a fegyverek, a népcsoportok stb. kérdésében - van, még akkor is probléma marad, hogy ki kell alakítani az új erőviszonyokat. Legelőször is a volt szovjet köztársaságok között. (Itt a megindult bontás már olyan meglepő sakkhúzásokat szült, mint hogy Ukrajna kőolaj- és gázvezetéket épít Iránig, már az idén5 millió tonna iráni kőolajat vásárol, hogy enyhítse függését Oroszországtól.) De Európában és a világban is, figyelembe véve, hogy a négy atomhaalommá vált tegnapi szovjet köztársság közül a leggyengébb, Kazahszán is kétszer akkora nukleáris erővel bír, mint Franciaország. És ki tudná megjósolni, hogyan és milyen zökkenőkkel történik majd az új viszonyok kialakítása. Ezen túlmenően a veszélyek egész emkelege származik abból, hogy a szovjetunióban már arra sincs erő, hogy ezt a szétesést megrázkódtatások nélkül lebonyolítsák. A veszélyek onnan kezdődhetnek, hogy a szakértők szerint a szovjet nukleáris fegyverek katasztrofálisan elhanyagolt állapotban vannak, és jobb, ha nem is próbálják leszerelni őket, mert ha bánták, olyan sugárzást válthatnak ki, amely mellett Csernobil eltörpülhet, és addig mennek, hogy megkezdődött a szovjet fegyverek kiárusítása - millió dollárokat érő tankokat kótyavetyélnek el 50 000 dollárért - azzal, hogy könnyen piacra kerülhet atomfegyver, atomtitok vagy atomszakértő. Irán 1000 T-72-es tankot vásárolt, de hír érkezett nukleáris vásárlásairól, sőt, mellette emlegetik Észak-Koreát ,s Argentínát is.) Az atomfegyverek körüli birkózásnak eddig is voltak olyan jelenségei, mint az, hogy Szaddám Husszeinnek az öbölháborúban vaószínűleg atomfegyvere van, ha nukleáris központját 1981-ben azzraeliek nem bombázzák le, és többen Izraelben 18 évi börtönre tették azt a szakembert, aki a hivaalos állásponttal - mely szerint íznél nem gyárt a Közel-Keleten élőnek atomfegyvert - szemben azt állította, hogy Izraelnek már van atombombája. Most az atomfegyveek terjedésének veszélye még kézzelfoghatóbb lett, s ezzel az a veszély is, hogy e fegyvert valamelyik elvakult diktátor is megkaparintja. Komolyabban foglalkoztatja ez a kérdés a világot, mint gondolnánk. Legmeggyőzőbb jele entek az volt, hogy Jelcin legutóbbi washingtoni látogatása során már arról árgyaltak, hogy szovjet- amerikai együttműködéssel, a munka nélkül maradt szovjet szakemberek bevonáával az amerikai csillagháborús progamot a világ „nukleáris terrorizmus” ■lleni védelmét szolgáló programmá alakítják át. Emellett azonban több más ötlet is felmerült. Onnan, hogy az EN57. mellett kell nemzetközi atomhaderőt teremteni egész a közös európai nukleáris stratégia francia javaslatig- Bálint István