Magyar Szó, 1993. február (50. évfolyam, 30-57. szám)
1993-02-01 / 30. szám
2 KÜLPOLITIKA Magyar Szó A kísérlet sikerült... Trianonok - Ember a csónakból - Tévedni emberi dolog Amit a krónikás 22 évvel ezelőtt megörökített Japánban, azt az alulírott is Vajdasággá kürtött két évvel ezelőtt ugyanezen újság hasábjain, amikor a felkelő nap országában az asztalitenisz- világbajnokság szervezői az újságírókat a VB szabadnapján a titokzatos 13 szikla kertjébe kalauzolták, ahol a park bármely pontjáról jól kivehető 12 óriási kőtömb, de a tizenharmadiknak még a körvonalai sem láthatók, mert a többi eltakarja. Következésképpen: teljes igazság nem létezik. Azóta is időnként képzeletem elé tárulnak a sziklák és bújik el rendszeresen a tizenharmadik. Legutóbb épp a napokban, amikor a svéd nyelvóra szünetében szerb padtársam szokásos vitánk közepette a következőket mondta: az egész világ mélyen elítéli Szerbiát, amiért kirobbantotta ezt a piszkos háborút, amely azóta is szedi áldozatait, függetlenül attól, hogy azok fegyvert vagy vizeskorsót hordanak - így én is. De barátom, Igor, egy dolgot ne feledj: miképpen nektek, magyaroknak örök vérző sebetek Trianon, úgy mi, szerbek most szenvedjük a mi Trianonunkat.* Alig másfél éve vagyok Svédországban, de már kezdek én is elsvédesedni. Apró jelek utalnak erre, többek között olyan, mint amilyent a minap észleltem közös mosodánkban, amikor vietnami szomszédom hajókirándulásán szerzett élményeit hallgatva azon kaptam magam, hogy gondolataim elkalandoztak s azon töprengtem, vajon az apró termetű ázsiai és én együttvéve hányszor mostunk életünkben, mielőtt kivetett bennünket a sors Svédországba. A skandináv értelemben vett emancipáció fertője engem sem kerülhetett el. Van Huilin esti imájában sohasem mulasztja el hálát adni a maga Buddhájának, Taojának, Maojának, vagy ki tudja, melyikfélistennek, hogy a Vietnamból való szökése alkalmával abba a hajóba került, amely 10 napos hánykolódás után elérte úticélját, Indonéziát. Sárga bőrű sorstársam állítása szerint ugyanis minden 8. túlterhelt gálya elsüllyedt, vagy rosszabbik esetben lakatlan szigetre tévedt, ahol a szerencsétlen menekültek általában hiába várják, hogy észrevegye őket egy hajó legénysége, s ahol csak egyetlen ember halt éhen és szomjan: az, aki utolsónak maradt élve, mert az emberek egymást megették, egymás vérét megitták. A tudatot még nem egészen, de az emberi fület már hozzászoktatta a tévé, rádió a haitii, kubai, vietnami tengeri menekültek létezéséhez, azt viszont, hogy ez a jelenség Európában is kezd honosodni, példázza a legújabb svédországi eset. 391 iraki kurd menekült lépte át három hónappal ezelőtt az orosz határt. Az orosz, maiba illegálisan csempészte be őket az országba, s helyezte el Moszkva egyik külnegyedében, ahol 60 napon keresztül várták a jelt a továbbindulásra. Innen Lettország fővárosába, Rigába vezetett az útjuk, ahonnan egy 25 méter hosszú bárkán vágtak neki ők 391- en, köztük 120 gyerekkel, úticéljuknak, Svédországnak. A hajóút hét napig tartott, mire elérték Gottland szigetét, ahol a svéd hatóságok a menekültek egyharmadát a viszontagságos és hosszú utazás után megromlott egészségi állapotuk miatt azonnali intenzív kórházi kezelésre utaltak, a többieket pedig menekülttáborokba helyezték. Egy nő elbeszélése alapján a maffia fejenként 5000 dollárt számolt fel erre a „turistakirándulásra”. A nő azt is elmondta, hogy félelmükben többen Rigában maradtak, mivel az indulás előtti napon a lengyel partok közelében elsüllyedt egy teherszállító hajó, s a szerencsétlenség következtében 54-en életüket vesztették. Ez a lengyel hajó a Jan Heweliusz nevet viselte és Lengyelország, valamint Svédország között közlekedett hetente háromszor, egészen január 14-éig, amikor a viharos tengeren éjjel egy óra tájt bekövetkezett a katasztrófa. A jelentés szerint az egyik szerelvény nem volt kellően beerősítve a hajóban, ezért megcsúszott, ennek következtében a hajón megbillent az egyensúly, majd süllyedni kezdett. A katasztrófát - fagyási sebekkel - 7 a fedélzethez tartozó személy élte túl, akik 30 percen át várták a német mentőhelikopterek érkezését, a -3 fokos Északi-tengerben. A hajószerencsétlenség áldozatainak zöme lengyel volt, de életét vesztette 7 svéd, 5 magyar és 3 jugoszláv állampolgár is. Hajókázzunk tovább. A Shetland szigetek partjainál zátonyra futott hajóból kiömlött 80 000 tonna kőolaj. A szakértők véleménye szerint olyannyira veszélyezteti a sziget élővilágát, hogy a brit hatóságok javasolták a sziget kilakoltatását. Hasonló a helyzet Indonéziában is, ahol egy dán tartályhajóból szándékosan engedtek a tengerbe 300 000 tonna kőolajat, mivel a hajón tűz ütött ki, s félő volt, hogy a lángok megcirógatják az olajat. * Rendkívül érdekes műsort láthattak a minap a svéd tévénézők. Két színész adta elő a manapság Jugoszláviában is jól ismert darabot, amikor egy őrültnek mindent szabad, kezemben a hatalom alapon. Az egyik színész orvosnak öltözött, a másiknak pedig a páciens szerepe jutott, amikor a testére diódákat kapcsoltak, melyekbe áram vezethető. A páciens negyedéves orvostanhallgatók előtt volt hivatott eljátszani a kísérleti nyúl szerepét. A cél az volt, hogy 17 „orvos” bemutassa a diákoknak, mekkora mennyiségű áram vezethető be az emberi testbe anélkül, hogy fájdalmat okoznának a betegnek, vagy bármilyen elváltozást idéznének elő szervezetében. A diódák természetesen nem voltak rákapcsolva az áramra, de ezt a diákok nem tudták. A (színész) orvos kiadta az utasítást, s az egyetemisták kis mennyiségű „áramot” vezettek a „páciens” szervezetébe, amelytől az egy kicsit megrándult. Az „orvos” sztoikus nyugalommal jegyzetelt, majd megkérte a tanulókat, hogy növeljék az áram feszültségét, amit az egyetemisták nyugtalanul ugyan, de még mindig szó nélkül teljesítettek. Az akció következtében a „beteg” feljajdult, arcán a fájdalom jeleit lehetett leolvasni. Ekkor a diákok megkérdezték a „professzort”, nem volt-e ez veszélyes művelet, de a doki elmagyarázta, hogy a betegnek pontosan így kellett reagálnia és a tanulók maradjanak csak nyugodtak, mert ha bármilyen előre nem látott dolog történne, azért egyedül ő lesz a felelős. Ezután újabb áramadag-növelésre szólította a diákokat, akik hosszas vita után, de teljesítették az orvos kérését, s bevezették a kívánt áramadag mennyiségét a páciens szervezetébe, aminek az lett az eredménye, hogy a színésztárs felordított, majd összerogyott. A hallgatók ekkor rémülten néztek a professzorra, aki tehetetlenül tárta szét karjait. S csak annyit mondott: tévedni emberi dolog. Ismerős? KABÁT Igor (Befejező része keddi számunkban) 1993. február 1., hétfő A kisebbségi jogokért Beszélgetés Smaranda Enachével, a marosvásárhelyi Pro Europa Liga társelnökével A Marosvásárhelyen alakult Pro Europa Liga a különböző etnikumokhoz tartozó haladó gondolkodású embereket egyesíti. Fiókszervezete van Szatmárnémetiben, a kolozsvári pedig most alakul. A 400-500 főnyi szervezet (melynek külföldről is vannak tagjai) elsősorban megbeszélések szervezésével, a különböző etnikumok és társadalmi csoportok közötti kapcsolatteremtéssel foglalkozik. Smaranda Enache, a PEL társelnöke a kisebbségi jogok szorgalmazójaként ismert Romániában. Enache asszony erdélyi román családból származik („Családunk kisebbségként élt a XIX. században. Innen maradt ránk a hagyomány, hogy szükség esetén ki kell állni minden kisebbség mellett, mert valamikor mi magunk is kisebbségi helyzetben voltunk”.), és hibátlanul beszél magyarul. („A családban természetesnek tartottuk a bilingvizmust”.) A marosvásárhelyi Bábszínház igazgatójaként dolgozott, de felmondást kapott, mert kiállt a magyarság mellett. („Egyesek nem tartották helyénvalónak, hogy a többségi nemzet tagjaként kiállok a kisebbségek mellett”.) - Büszke vagyok rá, hogy nem vagyok az egyetlen román, aki így gondolkodik. Egy egész áramlat indult meg, és vannak olyan értelmiségi csoportok és lapok, amelyek nyíltan kiállnak a kisebbségi ügyek mellett, és nyíltan szembeszállnak a mostani hatalommal és a Romániában egyre nagyobb teret hódító nacionalizmussal — mondja Smaranda Enache, aki január 15-e és 20-a között Szabadkán részt vett az Emberi és kisebbségi jogok elnevezésű nemzetközi tanácskozáson. bizalom kiépítése nagyon nehéz ügy. És csak együtt lehet csinálni. Ezért a PEL nagyon fontosnak tartja a kisebbségi problémák és jogok rendezését, s nemcsak a kisebbségi, hanem a liga minden román tagja is. ■ Többségi nemzet tagjaként véleménye szerint hogyan kell viszonyulni a kisebbségi kérdéshez? - Meggyőződésem, hogy a kisebbségi egyesületeknek világos álláspontja kell hogy legyen a kérdésben, és kitartóan ki kell állniuk jogaikért, emellett nagyon fontos, hogy a többségi pártok is a humanizmusból induljanak ki, nem pedig kicsinyes politikai számítgatásokból. Én a Polgári Szövetség Pártjához tartozom, amely Romániában az ellenzék második legjelentősebb pártja. Nekünk van programunk a kisebbségi kérdéssel kapcsolatban. Nem mindenki rokonszenvez velünk, s ha az ember valóban magáévá tesz egy kisebbségi programot, megtörténhet, hogy emiatt választásokat, vagy legalább szavazatokat veszít. De a többség viszonyulása mindezek ellenére nagyon fontos, mert ha a többség nem törekszik a helyzet rendezésére, akkor ezt a kérdést a nacionalisták mindig felhasználhatják. Mindezzel nem azt mondom, hogy ideális eredményeket értünk el Romániában, nagyon a kezdet kezdetén vagyunk még, és ki tudja, hogyan végződik, de megvan a törekvés a többségi pártok részéről is. Valahogy túl kell haladnunk azt az álláspontot, hogy egy többségi politikai pártprogramban egy mondattal intézzék el a kisebbségi kérdést. Nem könnyű, mert a mostani román hatalom a kezében tartja a televíziót, a rádiókat, tehát manipulál a kisebbségi kérdéssel, és állandóan a többség veszélyeztetettségét sugallja. Ez ellen nagyon nehéz harcolni, amikor még nincs semmilyen gazdasági kibontakozás, de szerintem akkor is ez az egyetlen megoldás. A SZERBIAI DEMOKRATÁKNAK A KISEBBSÉGEK ÜGYÉT IS FEL KELL KAROLNIUK . Gyakran hoznak fel nyugateurópai példákat a kisebbségi kérdés rendezésére... - Nyugat-Európában létezett egy folyamat a kisebbségi ügyek rendezésében. Ez a folyamat elég hosszú volt, és megvolt a politikai jóindulat a dolgok megoldásához. Nem mondanám azt, hogy Nyugat-Európában minden meg van oldva, de sokkal inkább betartják a standardokat, mint a mi térségünkben. Azonkívül a nemzetközi megállapodásokon túl léteznek kétoldalú megállapodások az olyan országok között, amelyeknek közös érdeke a kisebbségek ügyének rendezése. Például a dél-tiroli megállapodás Ausztria és Olaszország között, amellyel a német kisebbség olyan helyzete került, amilyet mi is szeretnénk térségünkben. Tehát megvolt a politikai jóindulat, törekvés, az olyan törvényhozás, amely megfelelt ennek a dinamikának, és volt elég idő ahhoz, hogy ezt lépésről lépésre megvalósítsák. Nálunk nemcsak a tapasztalat hiányzik, hanem ebben a térségben nincs elég politikai elszántság és elég politikai elkötelezettség sem a kisebbségi ügyek rendezésére, sőt sajnálatos módon Romániában (és ezt itt is tapasztaltam) a régi kommunista rendszer nacionalista irányzatú rendszerré változott, és a kisebbségek kérdését nem racionálisan, hanem irracionálisan tárgyalják meg, és a nacionalizmust arra használják fel, hogy egyes csoportokat hatalmon tartsanak. Ha ezt a kérdést továbbra is politikai és nem emberi jogi szempontból közelítik meg, nagyon veszélyes lehet ebben a térségben. ■ A napokban Belgrádban is járt, és többek között találkozott a DEPOS képviselőivel is. Mi a véleménye a jugoszláviai helyzetről? — Véleményem szerint először is a háborút kell leállítani. Az olyan csoportoknak pedig, mint a Helsinki Polgárok Parlementjének itteni szervezete és a szerbiai demokratáknak a háború utáni stratégiáról kell gondolkodniuk, hogy az ország minden polgárának motivációt nyújtsanak. Mert ha az ellenzék sem lesz képes megérteni az ország minden lakosának - s ezen belül főképp a kisebbségekre gondolok — a problémáit, akkor elég szomorú kép mutatkozik. Miután meghallgattam az egyetemisták álláspontjait, merem remélni, hogy lesz kiút ebben az országban, ha a fiatalok itthon maradnak. Mi, akik itt a térségben ugyancsak a béke és a megértés érdekében munkálkodunk és azért, hogy mindenek ellenére a közös Európát építsük, készek vagyunk segíteni a szerbiai demokratáknak ebben a nagyon súlyos helyzetben. ÁRPÁSI Ildikó MAGYAROK, ROMÁNOK, ZSIDÓK, SZÁSZOK... - A Pro Europa Liga Marosvásárhelyen alakult 1989-ben, közvetlenül a decemberi események után. A városban élő értelmiségiek közül többen - magyarok, románok, zsidók, szászok - rájöttünk, hogy össze kell fogni, mert az átmenet nem lesz könnyű, és nagyon nagy szükség lesz egy olyan szolidaritásra, amely a nemzetiségi és vallási hovatartozáson túl is képes lesz Romániát visszahozni az európai vérkeringésbe. Most, három év után derül ki, mennyire igazunk volt, annál inkább, mert 1990 márciusában Marosvásárhely román-magyar összecsapások színhelye volt. A civil társadalom, az egymás iránti Üdvözlet a világűrből áttörve a ködfüggönyt, hatalom más robajjal ereszkedett le a minap hatnapos űrvállalkozás után a floridai Kennedy űrközpont kifutópályájára az Endeavour űrrepülőgép. A Space Shuttle program első idei küldetése során az űrhajósok egy hatalmas mesterséges holdat helyeztek pályára, élettani kísérleteket és csillagászati megfigyeléseket végeztek, több órán keresztül tartózkodtak a nyir világűrben, szabad perceikben pedig érdekes műsorokat közvetítettek a gyerekeknek... Két nappal a Földre való viszszatérés előtt az Endeavour legénysége a maga módján részt vett azon az ünnepségen is, amelyen Bill Clinton, az újonnan megválasztott elnök tiszteletére USA-szerte megkondultak a harangok. Mivel a repülési program szerint az asztronautáknak akkor éppen aludniuk kellett, videóra felvett üzenetet sugároztak a gép fedélzetéről: az asztronauták a Szabadság-harang kis másolatával csilingeltek, így üdvözölték az Egyesült Államok új elnökét. Bill Clinton a képet nézve mosolyogva megjegyezte: sohasem gondolta volna, hogy sikerül összehoznia a nemzetet és az égboltot... Az Endeavour legénysége a vállalkozás első szakaszában sikeresen pályára helyezte a 300 millió dollár értékű műholdat, amely kiegészítő része lett egy hatalmas távközlési hálózatnak... A csillagászati megfigyelések során az asztronauták az úgynevezett röntgencsillagok természetét, az égitestek fejlődésének folyamatát tanulmányozták. A szakemberek szerint értékes adatokhoz jutottak, különösen a csillagok robbanásakor keletkező X-sugarakra vonatkozóan. Figyelemre méltó, hogy az űrhajósoknak sikerült az egyik energiaszolgáltató berendezést 10 órára kikapcsolniuk, majd ismét üzemeltetniük. Ez a kísérlet energia-megtakarítás szempontjából igen jelentős lesz, különösen a Freedom nagy űrállomás építésénél... A majd egyhetes űrvállalkozás legnehezebb és legkockázatosabb feladata kétségtelenül az ötórás űrséta volt. Az asztronauták azokkal az új szerszámokkal, szerkezetekkel kísérleteztek és végeztek gyakorlatokat, amelyeket majd az úgynevezett nagy világűri objektumok építésénél, szerelésénél és javításánál fognak használni. Az első ilyen objektum a meghibásodott Hubble űrteleszkóp lesz, amely már hónapok óta kering a Föld körüli pályán, de tükörhiba miatt rendeltetésének nem tehet eleget. Javítását még az idén végzik el az egyik űrrepülőgép- vállalkozás során. A legnagyobb feladat kétségtelenül a Freedom építése lesz. A kész elemeket űrrepülőgépekkel szállítják majd Föld körüli pályára, és ott, erre a feladatra külön kiképzett asztronauták végzik el a szerelőmunkát. UMEK Miklós