Magyar Szó, 1993. június (50. évfolyam, 145-174. szám)
1993-06-01 / 145. szám
2 KÜLPOLITIKA Változások a Fehér Házban Egy republikánus lett az új kommunikációs igazgató (Washingtoni tudósítónktól) Hogy kerül a csizma az asztalra, azaz egy elkötelezett republikánus a clintoni stábba! ? Ez a kérdés merül fel a személyzeti változások kapcsán, amelyeket személyesen Clinton elnök jelentett be szombaton reggel a Fehér Ház pázsitján. Nem a kabinetben került ugyan sor korai cserére, de akinek a helyébe most egy republikánus veterán lép, nem más, mint az elnök kommunikációs igazgatója. A 37 éves George Stephanopoulos a Fehér Ház fiatal stábjának legszembetűnőbb figurája volt. David Gergen, aki viszont átveszi tőle a feladatot, nemcsak az apja lehetne, hanem tulajdonképpen régi munkahelyére tér viszsza. Gergen péntekig az US News and World Report c. politikai hírmagazin kommentátoraként dolgozott, de 12 évvel ezelőtt éppen Ronald Reagan első kommunikációs igazgatójaként szerzett magának hírnevet. Most annak a politikának a szolgálatába állítja képességeit, amelyiknek elsődleges célja a reagani doktrína leépítése és következményeinek megfordítása. David Gergen annak idején Ronald Reagan sikeres, első 100 napi törvényhozási csomagtervének egyik szerzője volt. Korábban Nixon és Ford stábjában is dolgozott. Clinton többször megismételte már, hogy kezdeti nehézségeinek egyik fő okát a kommunikációs sikertelenségben látja. Az elnök teljesítményének megítélése május folyamán vészesen negatív tendenciát mutatott. Két héttel ezelőtt még a közvélemény-kutatási adatok szerint az amerikaiak 47 százaléka helyeselte Clinton tevékenységét, ma már viszont csak 36 százalék. Ilyen alacsony eredményre a II. világháborút követő időszakban egyetlen elnök sem csúszott megválasztása után fél évvel. A megfigyelők szerint azonban nem is annyira a kommunikációs problémákban rejlenek a Fehér Ház nehézségei, mint abban, hogy az elnök nem volt képes szigorúan összpontosítani a legfontosabb teendőkre, túl sokat akart túl gyorsan, és ezért még szinte semmit nem valósított meg abból, amit a választási hadjárat alatt ígért. A csütörtöki hajszálvékony képviselőházi győzelem a költségvetési terv ügyében az első igazi sikernek mondható Clinton négyhónapos elnökösködése folyamán. A következő akadályt a szenátus képezi, de a kormányzat ott végképp csak úgy számíthat diadalra, ha rendezi sorait, és nem fecséreli erejét mellékes ügyekre meg a minibotrányok kezelésére. A Fehér Házban ezért további változások várhatók. George Stephanopoulosnak nem mondtak fel, az elnök politikai és stratégiai főtanácsosává tette meg. Clinton meleg szavakkal dicsérte Stephanopoulos eddigi munkáját. A kommentátorok azonban arra figyelmeztetnek, hogy ha már eddig is lett volna egy Gergen típusú munkatárs a Fehér Házban, a nyilatkozási és más baklövésekre nem kerülhetett volna sor. Bill Clinton új embere azt emelte ki, hogy az elnök mai döntésével megmutatta, nem pártoskodó kormányzatot akar vezetni, hanem össznépi összefogást igyekszik építeni. Gergen a Clinton család régi személyes barátjának számít. Bevonulása a Fehér Ház kommunikációs irodájába azt is jelenti, hogy az elnök kitart a Demokrata Párt centrumában, és nem sodródik a liberális szárny felé. PURGER Tibor David Gergen (AP telefotó) ínfímik? PÉNZNEM május 31. EGYSÉG Sorszám 105. VÉTEL KÖZÉP ELADÁSI AUSZTRÁL DOLLÁR1 63784 63976 64168 OSZTRÁK SCHILLING1 8187 8212 8237 KANADAI DOLLÁR1 72909 73128 73347 FRANCIA FRANK1 17066 17117 17168 NÉMET MÁRKA1 57568 57741 57914 GÖRÖG DRACHMAl -426 427 OLASZ LÍRA 100 6239 6258 6277 JAPÁN JEN1 859 862 865 HOLLAND GULDEN1 51366 51521 51676 SVÉD KORONA1 12742 12780 12818 SVÁJCI FRANK1 64464 64658 64852 ANGOL FONT1 143727 144159 144591 USA-DOLLÁRI 92280 92558 92836 s A VAJDASÁGI BANK Rt A RÉSZVÉNYEK NYOLCADIK FORDULÓJA A német márka feketepiaci árfolyama: SZABADKÁN 350 000, ÚJVIDÉKEN 400 000 dinár. A forint 6300 dinár. Magyar Szó A brit lapok hétvégi számaikban számos cikkben foglalkoznak a volt Jugoszlávia területén uralkodó helyzettel, különös tekintettel Boszniára. A The Independent of Sunday című lap elemzi a Nyugat melléfogásait, amelyek aztán valóságos tragédiába vitték a jugoszláviai válságot. A Nyugat először az egységes Jugoszláviát támogatta, utána a független Boszniát vette szárnya alá elvben, most pedig a muzulmánok számára akar biztonsági övezeteket létesíteni, és vakon hisz benne, hogy ez így jó lesz, írja cikkének bevezetőjében Tony Barber. A nyugati vezetők még csak nem is kísérelték meg a világnak úgy prezentálni a washingtoni akciótervet, hogy az ideális megoldási mód lenne a bosznia-hercegovinai problémára. A szerző megítélése szerint az akcióterv teljesen téves üzenetet továbbít Kelet- Európa és a volt Szovjetunió népei számára, amelyek esetleg kísértésbe eshetnek, hogy újból átszabják a határokat, és megszüntessék a létező vegyes etnikai közösségeket. A szerző azzal is foglalkozik, miként indult meg a lejtőn Bosznia- Hercegovina azután, miután az Európai Közösség elismerte Horvátországot, s véleménye szerint ezért nem pusztán Németországot, hanem az Európai Közösség valamennyi tagországát egyaránt felelősség terheli. Az elismeréssel Horvátország bizonyos nemzetközi tekintélyre, „elfogadhatóságra” tett szert, jóllehet a háborút megelőzően nem mutatott hajlandóságot arra, hogy a területén élő szerb kisebbségnek jogokat adjon. Miután megállapítja: a szerb militaristáknak mindenképpen szándékukban volt területeket rabolni Horvátországtól, Barber annak a nézetének ad hangot, hogy az új Horvát Köztársaságnak - tekintettel azokra a bűnökre, amelyeket Horvátország követett el a második világháborúban - feltétlenül valamiféle elfogadható egyezményt kell kimunkálnia és aláírnia a területén élő szerb kisebbséggel. Visszatérve a helyszínre, Bosznia-Hercegovinára, Barber azt írja, hogy a boszniai horvátok elhatárolták magukat muzulmán szövetségeseiktől, és első számú háborús céljuk immár a boszniai horvát állam létrehozása, és ez az állam minden tekintetben része a Horvát Köztársaságnak, csak éppen a neve más. A volt Jugoszlávia térségében lezajlott szerencsétlen eseménysorozat azzal ér véget, állapítja meg a szerző, hogy az európaiak most is bizonytalankodnak, határozatlanok és semmi szín alatt nem hajlandók emberéleteket kockára tenni a Balkánon. Részben hibás a Clinton- adminisztráció is, teszi hozzá. A Nyugatnak nem volt és most sincs koherens politikája sem Kelet-Európa felé, sem pedig a volt Szovjetunió viszonylatában, következésképpen, ha a jövőben nem mutat nagyobb hajlandóságot az invencióra és nem cselekszik aktívabban, akkor a jugoszláviai tragédiák csak egy általános katasztrófa bevezetői lesznek. A The Sunday Times cikkének címe: „Ez is béke!”, a tudósító Mostarból jelentkezett Miközben a nyugat kormányok önmaguknak tapsolnak, a mostari események a „legékesebb” bizonyítékai annak, hogy az iszonyat még mindig nem ért véget, ellenkezőleg! A tudósító beszámol a horvátok és a muzulmánok harcáról, és a horvátok által végrehajtott etnikai tisztogatásokról. Ugyanezen az oldalon látott napvilágot a lap politikai szerkesztőjének, Michael Johnsnak a cikke. A szerző úgy véli, hogy a nyugat-európaiak bizonyos értelemben a rasszizmus pozíciójáról szemlélik mindazt, ami Boszniában történik, maga a tény, hogy azok, akik a legtöbbet szenvednek, és akik a legtöbbet veszítettek, muzulmánok, ez azt az előítéletet támasztja alá, hogy az eseményekhez a nyugati világnak semmi köze, „ez valahol egészen másutt és nem Európában történik". így gondolják a nyugatiak, jóllehet a muzulmánok éppen úgy szlávok, mint ahogyan azok is szlávok, akik kardélre hányják őket és akik támadnak. Ha a keresztény szerbeket fenyegetné a megsemmisülés veszélye, a Nyugat minden bizonnyal egészen másként éreznek, nem úgy, mint most a muzulmánok iránt, akiket szinte semmibe vesz, szögezi le a szerző. Számos hírügynökségi jelentés foglalkozik azzal, hogy egy évvel ezelőtt vezették be a szankciókat Kis-Jugoszlávia ellen. Az AP amerikai távirati iroda azt írja, hogy a szerb és a Crna Gora-i gazdaságban teljes a káosz, az AFP francia hírügynökség egyik jelentésének szinte szó szerint ugyanez a címe, a DPA német távirati iroda véleménye szerint a szankciók következményei csak most éreztetik hatásukat igazán. AFP: A tízmillió jugoszláv állampolgár közül négymillió a létminimum alatt él. Az átlagbér 30 dollárnál is kevesebb és 75 százalékkal alacsonyabb, mint a tavalyi év májusában volt. Ebből egy négytagú átlag család tíz napig fedezheti élelmiszerszükségletének költségeit. Az idén a januártól májusig terjedő időszakban az ipari termelés a tavalyi időarányoshoz képest 40 százalékkal csökkent. A szankciók következményei évtizedeken át éreztetni fogják hatásukat, mert Kis-Jugoszlávia a technológiai fejlődés területén nem tud majd lépést tartani, elveszítette partnereit és nem utolsósorban súlyos gondot fog okozni a képzett káderek tömeges méretű kiáramlása az országból. A francia távirati iroda a Vreme című hetilapra hivatkozva írja, hogy a vállalatoknak alig tíz százaléka működik zavartalanul, a munkaképes lakosság több mint 60 százaléka nem dolgozik, és hogy ebben az évben az infláció rátája el fogja érni a 84 millió százalékot Ennél nagyobb inflációs ráta csak a hitleri Németországban volt Az alkatrész és külföldi eredetű nyersanyag hiánya teljesen megbénított több szektort, Újvidéken például a vízszűrők hiánya miatt bizonytalanná vált a város ivóvízellátása. Az ipari cégek több mint 80 százaléka fölemésztette tartalékait. Egyesek lakatot tesznek a gyárkapukra, mások megkísérelnek termékszerkezetet váltani. A jagodinai kábelgyár most cipőperdit, a kruševaci IMK cég pedig, amely eddig földmegmunkáló gépeket készített, T-84 mintájú tankokat gyárt. Már hónapok óta nincs vagy csak néhanéha akad az üzletben cukor, étolaj, liszt, mosópor, gyógyszer és olyan tartós fogyasztási cikkek, mint amilyen a hűtőszekrény, tévékészülék és háztartási villamos gépek. Kenyérhiányról is érkezett jelentés a 35 000 lakosú szerbiai Vranje városából. A belgrádi üzletek kirakatai még mindig azt a látszatot keltik, hogy van áru, ez alapvetően hamis, mert az ország belvidékein, a kisvárosokban és a falvakban számos üzlet üresen kong. Csak a magánüzletekben van áru, ennek a csempészés a magyarázata. A motorbenzin „szabadpiaci” ára szabadon alakul, az állami kutakon havonta tíz liter jár minden járműtulajdonosnak. Az üzemanyaghiány következtében számos gyár leállt és korlátozták a tömegközlekedés járatait is. Kis-Jugoszlávia azonban a vajdasági lelőhelyeknek köszönhetően kőolajszükségletének egynegyedét fedezni tudja. A szigorú szerb ellenőrzés alatt levő horvátországi övezetekben is nyer kőolajat. A külgazdasági kapcsolatok minisztere szerint az embargó eddig 20 milliárd dollár kárt okozott az országnak és a hatvanas évek szintjére süllyesztette le. Jugoszlávok ezrei foglalkoznak most a legkülönfélébb „kereskedelemmel”. A szomszédos országokban a legkülönfélébb árut vásárolják meg, majd beviszik az országba és odahaza eladják. Az AFP tudósítója azt írja, olyan ügyesen átkonstruált autót látott, amelybe 100 liter üzemanyag tölthető egyszerre. Egy ilyen forduló 60 dollár jövedelmet hoz, ami kéthavi átlagkereset. Ez a kereskedelem bizonyos értelemben levegőhöz juttatja a jugoszlávok ezreit, de semmi esetre sem állíthatja útját a jugoszláv gazdaság halálának. DPA: Most már gyakorlatilag nem lehet kijátszani az embargót. Mintegy 250 nyugat-európai vámhivatalnok ellenőrzi a forgalmat és az embargó betartatását a Kis-Jugoszláviával határos országokban: Bulgáriában, Magyarországon és Romániában. Tény azonban, hogy maguk a szomszédok is dollármilliókat veszítettek a blokád következtében, és szeretnék, ha Nyugat-Európa a későbbiek során ezt kompenzálnák nekik. Magyarország tart a szerb támadástól, ezért kérte a NATO-t, hogy szavatolja biztonságát. Brüszszelben elkerülték az egyenes választ. (D.) NEMZETKÖZI FIGYELŐ A melléfogások következményei A brit lapok elemzik a Nyugat tehetetlenségét Amerikai, német és francia távirati irodák a szankciók hatásáról „Kadhafit szívesen látjuk Izraelben” Líbia még az idén elismeri a zsidó államot Kadhafi ezredest, Líbia vezetőjét szívesen látjuk Izraelben, jelentette ki tegnap Uzi Baram, a jeruzsálemi kormány idegenforgalmi minisztere. Arra az információra reagált, hogy Kadhafi kész elismerni Izraelt, s még az idén odalátogatni. Izrael előzékenyen fogja fogadni Kadhafit, mondta Baram, aki Rafahban, Gáza övezetében üdvözölte a 192 líbiai zarándokot, aki Egyiptomból Kelet-Jeruzsálem felé tartott. Az idegenforgalmi miniszter úgy értékelte, hogy a hadzsik izraeli látogatását Kadhafi ezredes hagyta jóvá stratégiai okokból, mert ez kedvez az Amerikával való kapcsolatainak. Hozzáfűzte, ha ez hosszú távon jó Izraelnek, akkor mindent meg kell tenni érdekében. Jakov Nimrodi izraeli üzletember közvetített a zarándokok útjának megszervezésében. Az izraeli katonai rádióállomásnak adott nyilatkozatában azt állította, hogy Kadhafi, miután elismerte Izarelt, még az idén odalátogat. (AFP) 1993. június 1., kedd Ma francia-német csúcs Ma és holnap a francia-német csúcstalálkozón Beaune francia városban elsősorban a boszniai doszszié szerepel napirenden, közölték hitelt érdemlő források. Francia diplomáciai körök nyomatékosan hangsúlyozzák, tisztázni kell a nézeteltérést Bonn- nal, amely az utóbbi napokban hevesen bírálta az öt ország külügyminiszterének nemrégiben Washingtonban elfogadott megállapodását. Németország nem lelkesedik túlságosan a francia elképzelésért sem, hogy hozzanak létre úgynevezett biztonsági övezeteket Boszniában, úgy értékelve ugyanis, hogy ezzel felmondták a Vance-Owen- béketervet. (Tanjug)