Magyar Szó, 1993. június (50. évfolyam, 145-174. szám)

1993-06-01 / 145. szám

2 KÜLPOLITIKA Változások a Fehér Házban Egy republikánus lett az új kommunikációs igazgató (Washingtoni tudósítónktól) Hogy kerül a csizma az asztalra, azaz egy elkötelezett republikánus a clintoni stábba! ? Ez a kérdés merül fel a személy­zeti változások kapcsán, amelyeket személyesen Clinton elnök jelentett be szombaton reggel a Fehér Ház pázsitján. Nem a kabinetben került ugyan sor korai cserére, de akinek a he­lyébe most egy republikánus veterán lép, nem más, mint az elnök kommunikáci­ós igazgatója. A 37 éves Ge­orge Stepha­­nopoulos a Fe­hér Ház fiatal stábjának leg­szembetűnőbb figurája volt. David Ger­­gen, aki vi­szont átveszi tőle a felada­tot, nemcsak az apja lehet­ne, hanem tu­lajdonképpen régi munkahe­lyére tér visz­­sza. Gergen péntekig az US News and World Report c. poli­tikai hírmagazin kommentátora­ként dolgozott, de 12 évvel ezelőtt éppen Ronald Reagan első kom­munikációs igazgatójaként szerzett magának hírnevet. Most annak a politikának a szolgálatába állítja ké­pességeit, amelyiknek elsődleges célja a reagani doktrína leépítése és következményeinek megfordítása. David Gergen annak idején Ronald Reagan sikeres, első 100 napi tör­vényhozási csomagtervének egyik szerzője volt. Korábban Nixon és Ford stábjában is dolgozott. Clinton többször megismételte már, hogy kezdeti nehézségeinek egyik fő okát a kommunikációs si­kertelenségben látja. Az elnök telje­sítményének megítélése május fo­lyamán vészesen negatív tendenciát mutatott. Két héttel ezelőtt még a közvélemény-kutatási adatok sze­rint az amerikaiak 47 százaléka he­lyeselte Clinton tevékenységét, ma már viszont csak 36 százalék. Ilyen alacsony eredményre a II. világhá­borút követő időszakban egyetlen elnök sem csúszott megválasztása után fél évvel. A megfigyelők szerint azonban nem is annyira a kommunikációs problémákban rejlenek a Fehér Ház nehézségei, mint abban, hogy az elnök nem volt képes szigorúan összpontosítani a legfontosabb teen­dőkre, túl sokat akart túl gyorsan, és ezért még szinte semmit nem va­lósított meg abból, amit a választási hadjárat alatt ígért. A csütörtöki hajszálvékony kép­viselőházi győzelem a költségvetési terv ügyében az első igazi sikernek mondható Clinton négyhónapos el­­nökösködése folyamán. A követke­ző akadályt a szenátus képezi, de a kormányzat ott végképp csak úgy számíthat diadalra, ha rendezi sora­it, és nem fecséreli erejét mellékes ügyekre meg a minibotrányok ke­zelésére. A Fehér Házban ezért to­vábbi változások várhatók. George Stephanopoulosnak nem mondtak fel, az elnök politi­kai és stratégiai főtanácsosává tet­te meg. Clinton meleg szavakkal dicsérte Stephanopoulos eddigi munkáját. A kommentátorok azonban arra figyelmeztetnek, hogy ha már eddig is lett volna egy Gergen típusú munkatárs a Fehér Házban, a nyilatkozási és más baklövésekre nem kerülhetett volna sor. Bill Clinton új embere azt emelte ki, hogy az elnök mai döntésével megmutatta, nem pártoskodó kor­mányzatot akar vezetni, hanem össz­népi összefogást igyekszik építeni. Gergen a Clinton család régi szemé­lyes barátjának számít. Bevonulása a Fehér Ház kommunikációs irodájába azt is jelenti, hogy az elnök kitart a Demokrata Párt centrumában, és nem sodródik a liberális szárny felé. PURGER Tibor David Gergen (AP telefotó) ínfím­ik­? PÉNZNEM május 31. EGYSÉG Sorszám 105. VÉTEL KÖZÉP ELADÁSI AUSZTRÁL DOLLÁR1 63784 63976 64168 OSZTRÁK SCHILLING1 8187 8212 8237 KANADAI DOLLÁR1 72909 73128 73347 FRANCIA FRANK1 17066 17117 17168 NÉMET MÁRKA1 57568 57741 57914 GÖRÖG DRACHMAl -426 427 OLASZ LÍRA 100 6239 6258 6277 JAPÁN JEN1 859 862 865 HOLLAND GULDEN1 51366 51521 51676 SVÉD KORONA1 12742 12780 12818 SVÁJCI FRANK1 64464 64658 64852 ANGOL FONT1 143727 144159 144591 USA-DOLLÁRI 92280 92558 92836 s A VAJDASÁ­GI BANK Rt A RÉSZVÉNYEK NYOLCADIK FORDULÓJA A német márka feketepiaci árfolyama: SZABADKÁN 350 000, ÚJVIDÉKEN 400 000 dinár. A forint 6300 dinár. Magyar Szó A brit lapok hétvégi számaikban számos cikkben foglalkoznak a volt Jugoszlávia területén uralkodó helyzettel, különös tekintettel Boszniára. A The Independent of Sunday című lap elemzi a Nyugat melléfo­gásait, amelyek aztán valóságos tra­gédiába vitték a jugoszláviai válsá­got. A Nyugat először az egységes Ju­goszláviát támogatta, utána a füg­getlen Boszniát vette szárnya alá elvben, most pedig a muzulmánok számára akar biztonsági övezeteket létesíteni, és vakon hisz benne, hogy ez így jó lesz, írja cikkének bevezető­jében Tony Barber. A nyugati veze­tők még csak nem is kísérelték meg a világnak úgy prezentálni a was­hingtoni akciótervet, hogy az ideális megoldási mód lenne a bosznia-her­­cegovinai problémára. A szerző megítélése szerint az akcióterv telje­sen téves üzenetet továbbít Kelet- E­urópa és a volt Szovjetunió népei számára, amelyek esetleg kísértésbe eshetnek, hogy újból átszabják a ha­tárokat, és megszüntessék a létező vegyes etnikai közösségeket. A szerző azzal is foglalkozik, mi­ként indult meg a lejtőn Bosznia- Hercegovina azután, miután az Eu­rópai Közösség elismerte Horvátor­szágot, s véleménye szerint ezért nem pusztán Németországot, ha­nem az Európai Közösség vala­mennyi tagországát egyaránt fele­lősség terheli. Az elismeréssel Horvátország bi­zonyos nemzetközi tekintélyre, „el­fogadhatóságra” tett szert, jóllehet a háborút megelőzően nem mutatott hajlandóságot arra, hogy a területén élő szerb kisebbségnek jogokat ad­jon. Miután megállapítja: a szerb militaristáknak mindenképpen szándékukban volt területeket ra­bolni Horvátországtól, Barber an­nak a nézetének ad hangot, hogy az új Horvát Köztársaságnak - tekin­tettel azokra a bűnökre, amelyeket Horvátország követett el a második világháborúban - feltétlenül valami­féle elfogadható egyezményt kell ki­munkálnia és aláírnia a területén élő szerb kisebbséggel. Visszatérve a helyszínre, Bosz­nia-Hercegovinára, Barber azt írja, hogy a boszniai horvátok elhatárol­ták magukat muzulmán szövetsége­seiktől, és első számú háborús céljuk immár a boszniai horvát állam létre­hozása, és ez az állam minden tekin­tetben része a Horvát Köztársaság­nak, csak éppen a neve más. A volt Jugoszlávia térségében lezajlott sze­rencsétlen eseménysorozat azzal ér véget, állapítja meg a szerző, hogy az európaiak most is bizonytalan­­kodnak, határozatlanok és semmi szín alatt nem hajlandók emberéle­teket kockára tenni a Balkánon. Részben hibás a Clinton- adminiszt­ráció is, teszi hozzá. A Nyugatnak nem volt és most sincs koherens po­litikája sem Kelet-Európa felé, sem pedig a volt Szovjetunió viszonylatá­ban, következésképpen, ha a jövő­ben nem mutat nagyobb hajlandó­ságot az invencióra és nem cselek­szik aktívabban, akkor a jugoszláviai tragédiák csak egy általános kataszt­rófa bevezetői lesznek. A The Sunday Times cikkének címe: „Ez is béke!”, a tudósító Mos­tarból jelentkezett Miközben a nyu­­gat kormányok önmaguknak tap­solnak, a mostari események a „le­gékesebb” bizonyítékai annak, hogy az iszonyat még mindig nem ért vé­get, ellenkezőleg! A tudósító beszámol a horvátok és a muzulmánok harcáról, és a hor­vátok által végrehajtott etnikai tisz­togatásokról. Ugyanezen az oldalon látott napvilágot a lap politikai szer­kesztőjének, Michael Johnsnak a cikke. A szerző úgy véli, hogy a nyu­gat-európaiak bizonyos értelemben a rasszizmus pozíciójáról szemlélik mindazt, ami Boszniában történik, maga a tény, hogy azok, akik a leg­többet szenvednek, és akik a legtöb­bet veszítettek, muzulmánok, ez azt az előítéletet támasztja alá, hogy az eseményekhez a nyugati világnak semmi köze, „ez valahol egészen másutt és nem Európában törté­nik". így gondolják a nyugatiak, jól­lehet a muzulmánok éppen úgy szlávok, mint ahogyan azok is szlá­vok, akik kardélre hányják őket és akik támadnak. Ha a keresztény szerbeket fenyegetné a megsemmi­sülés veszélye, a Nyugat minden bi­zonnyal egészen másként éreznek, nem úgy, mint most a muzulmánok iránt, akiket szinte semmibe vesz, szögezi le a szerző. Számos hírügynökségi jelentés foglalkozik azzal, hogy egy évvel ezelőtt vezették be a szankciókat Kis-Jugoszlávia ellen. Az AP ameri­kai távirati iroda azt írja, hogy a szerb és a Crna Gora-i gazdaságban teljes a káosz, az AFP francia hí­rügynökség egyik jelentésének szin­te szó szerint ugyanez a címe, a DPA német távirati iroda vélemé­nye szerint a szankciók következmé­nyei csak most éreztetik hatásukat igazán. AFP: A tízmillió jugoszláv állam­polgár közül négymillió a létmini­mum alatt él. Az átlagbér 30 dollár­nál is kevesebb és 75 százalékkal ala­csonyabb, mint a tavalyi év májusá­ban volt. Ebből egy négytagú átlag család tíz napig fedezheti élelmiszer­szükségletének költségeit. Az idén a januártól májusig terjedő időszak­ban az ipari termelés a tavalyi idő­arányoshoz képest 40 százalékkal csökkent. A szankciók következmé­nyei évtizedeken át éreztetni fogják hatásukat, mert Kis-Jugoszlávia a technológiai fejlődés területén nem tud majd lépést tartani, elveszítette partnereit és nem utolsósorban sú­lyos gondot fog okozni a képzett ká­derek tömeges méretű kiáramlása az országból. A francia távirati iroda a Vreme című hetilapra hivatkozva írja, hogy a vállalatoknak alig tíz százaléka mű­ködik zavartalanul, a munkaképes lakosság több mint 60 százaléka nem dolgozik, és hogy ebben az év­ben az infláció rátája el fogja érni a 84 millió százalékot Ennél nagyobb inflációs ráta csak a hitleri Németor­szágban volt Az alkatrész és külföldi eredetű nyersanyag hiánya teljesen megbénított több szektort, Újvidé­ken például a vízszűrők hiánya mi­att bizonytalanná vált a város ivóví­zellátása. Az ipari cégek több mint 80 szá­zaléka fölemésztette tartalékait. Egyesek lakatot tesznek a gyárka­pukra, mások megkísérelnek ter­mékszerkezetet váltani. A jagodinai kábelgyár most cipőperdit, a kruše­­vaci IMK cég pedig, amely eddig földmegmunkáló gépeket készített, T-84 mintájú tankokat gyárt. Már hónapok óta nincs vagy csak néha­­néha akad az üzletben cukor, étolaj, liszt, mosópor, gyógyszer és olyan tartós fogyasztási cikkek, mint ami­lyen a hűtőszekrény, tévékészülék és háztartási villamos gépek. Kenyérhi­ányról is érkezett jelentés a 35 000 lakosú szerbiai Vranje városából. A belgrádi üzletek kirakatai még mindig azt a látszatot keltik, hogy van áru, ez alapvetően hamis, mert az ország belvidékein, a kisvárosok­ban és a falvakban számos üzlet üre­sen kong. Csak a magánüzletekben van áru, ennek a csempészés a ma­gyarázata. A motorbenzin „szabad­piaci” ára szabadon alakul, az állami kutakon havonta tíz liter jár minden járműtulajdonosnak. Az üzem­­anyaghiány következtében számos gyár leállt és korlátozták a tömeg­­közlekedés járatait is. Kis-Jugoszlá­via azonban a vajdasági lelőhelyek­nek köszönhetően kőolajszükségle­tének egynegyedét fedezni tudja. A szigorú szerb ellenőrzés alatt levő horvátországi övezetekben is nyer kőolajat. A külgazdasági kapcsolatok minisztere szerint az embargó eddig 20 milliárd dollár kárt okozott az or­szágnak és a hatvanas évek szintjére süllyesztette le. Jugoszlávok ezrei foglalkoznak most a legkülönfélébb „kereskedelemmel”. A szomszédos országokban a legkülönfélébb árut vásárolják meg, majd beviszik az or­szágba és odahaza eladják. Az AFP tudósítója azt írja, olyan ügyesen át­konstruált autót látott, amelybe 100 liter üzemanyag tölthető egyszerre. Egy ilyen forduló 60 dollár jövedel­met hoz, ami kéthavi átlagkereset. Ez a kereskedelem bizonyos érte­lemben levegőhöz juttatja a jugo­szlávok ezreit, de semmi esetre sem állíthatja útját a jugoszláv gazdaság halálának. DPA: Most már gyakorlatilag nem lehet kijátszani az embargót. Mintegy 250 nyugat-európai vámhi­vatalnok ellenőrzi a forgalmat és az embargó betartatását a Kis-Jugo­szláviával határos országokban: Bul­gáriában, Magyarországon és Ro­mániában. Tény azonban, hogy ma­guk a szomszédok is dollármilliókat veszítettek a blokád következtében, és szeretnék, ha Nyugat-Európa a későbbiek során ezt kompenzálnák nekik. Magyarország tart a szerb tá­madástól, ezért kérte a NATO-t, hogy szavatolja biztonságát. Brüsz­­szelben elkerülték az egyenes vá­laszt. (D.) NEMZETKÖZI FIGYELŐ A melléfogások következményei A brit lapok elemzik a Nyugat tehetetlenségét­­ Amerikai, német és francia távirati irodák a szankciók hatásáról „Kadhafit szívesen látjuk Izraelben” Líbia még az idén elismeri a zsidó államot Kadhafi ezredest, Líbia vezetőjét szívesen látjuk Izraelben, jelentette ki tegnap Uzi Baram, a jeruzsálemi kormány idegenforgalmi minisztere. Ar­ra az információra reagált, hogy Kadhafi kész elismerni Izraelt, s még az idén odalátogatni. Izrael előzékenyen fogja fogadni Kadhafit, mondta Baram, aki Rafah­­ban, Gáza övezetében üdvözölte a 192 líbiai zarándokot, aki Egyiptomból Kelet-Jeruzsálem felé tartott. Az idegenforgalmi miniszter úgy értékelte, hogy a hadzsik izraeli láto­gatását Kadhafi ezredes hagyta jóvá stratégiai okokból, mert ez kedvez az Amerikával való kapcsolatainak. Hozzáfűzte, ha ez hosszú távon jó Izrael­nek, akkor mindent meg kell tenni érdekében. Jakov Nimrodi izraeli üzletember közvetített a zarándokok útjának megszervezésében. Az izraeli katonai rádióállomásnak adott nyilatkozatá­ban azt állította, hogy Kadhafi, miután elismerte Izarelt, még az idén oda­látogat. (AFP) 1993. június 1., kedd Ma francia-német csúcs Ma és holnap a francia-német csúcstalálkozón Beaune francia vá­rosban elsősorban a boszniai dosz­­szié szerepel napirenden, közölték hitelt érdemlő források. Francia diplomáciai körök nyomatékosan hangsúlyozzák, tisztázni kell a néze­teltérést Bonn- nal, amely az utóbbi napokban hevesen bírálta az öt or­szág külügyminiszterének nemrégi­ben Washingtonban elfogadott megállapodását. Németország nem lelkesedik túl­ságosan a francia elképzelésért sem, hogy hozzanak létre úgynevezett biztonsági övezeteket Boszniában, úgy értékelve ugyanis, hogy ezzel felmondták a Vance-Owen- béke­tervet. (Tanjug)

Next