Magyar Szó, 1994. január (50. évfolyam, 356. szám - 51. évfolyam, 1-28. szám)

1993-12-31 - 1994-01-02 / 356. szám

B. U. E. K NEMZETKÖZI NYIHELO Erkélytől Pamcsatkáig (Komolytalan tallózás a világsajtó hasábjain) Az írott, az íratlan, továbbá a hallott, de ki nem mondott sajtó is, bevett szokásához híven, ma is nagy teret szentel az óvilág délkeleti és keleti térségében kialakult válságdacoknak. Kettő a téma, még több a vélemény, az igazságosan kizárólagos politikai cselekvések sokszínű és gazdagon tagolt ellentmondásairól nem is beszélve. Egy magát megnevezni nem kívánó jó távol-keleti helyzetjellemző - hogy csak egy közeli példát említsünk - roppant találó címben emeli ki a lényeget és teszi helyére a dolgokat, valahogy így: „A zűrzavar harmóniája az egybefonódás hajnalán.” Csak térben - elvben és időben nem áll messze ettől az a vélemény, amelyet a Tonga-Donga szigetén megjelenő tekintélyes Jong-ve-nekik című lap európai szakértője képvisel. Őszerinte Európában ez idő szerint a harmónia dialektikus konfúziója gyűrűzik különösen az erkélyi helyzet viszonylatában. Tegyük hozzá mi is, mert a szerző is hozzáteszi, hogy nem elírásról van szó, tehát: nem balkáni és nem erdélyi, hanem „az erkélyi helyzet” a helyes kifejezés. A „balkáni” szó használatának kiiktatását és a fülnek kelemesebben csengő „Erkély”-lyel, „erkélyi”-vel való helyettesítését tudniillik a térség politikai vezetései iránti mértéktartó és mértékadó tisztelet (nem tévesztendő össze a kilépésre kimért adóval) nem különben a mennyei méltóság indokolja. A másik téma a Pamcsatkától Pamcsatkáig Pandora Velencéje (PPPC) nevű vadonatúj államalakulat és időszerű liberális, demokrata, népi, a nép nevében és érdekében történő spontán események. E röpke eligazító bevezető után, ime a sajtókonkrétumok. A befolyásos Ubork Tájmz mélységes (körülbelül 50 éles) aggodalommal állapítja meg, hogy még a bús elnök által megkörvonalazott újvilági rend szerint sem fűződik a nemzetnek semmilyen érdeke az erkélyi helyzethez - igen, az Ubork Tájmz is nagyon helyesen ezt kifejezést használja - ám most már mégiscsak legszebb ideje lenne légitámadást indítani az agresszor ellen. Lehetőség szerint és a helyzet alapos tanulmányozását követően azonban a „Repülő Nemrepül 93” fedőnevű akciót (részletes tervek a BATO páncélszekrényében) teljes egészben (európai) karosszékből kell elvégezni. Ezáltal ugyanis az anyagi és emberállománybeli kockázat, a konkrét költségekről nem is beszélve visszaszorítható lenne annak a kávénak és annak a Big-Machembergernek a költségeire, amit a gombok újvilágszerűen ésszerű nyomogatója elvszerű, kicsit szigorú, de igazságos tevékenysége közben elfogyaszt. Hasonlóképpen vélekedik a Washinto Tájmz kommentátora is. Ő azonban nézetének nyomatékot adandó, idézi Kliston ezredes mosolygós, kedves kis szavait - a kormányszóvivő hivatalos szóhasználata szerint: a „rőzse kis dalokat” —, hogy a légi csapásmérés az Erkély térségében immár pusztán karnyújtásra van. A Hintó úgy tudja, hogy a jövő héten a BENSZ égisze alatt a legjobb tudós koponyák nemzetközi bevonásával „Karnyújtást vagy kéznyújtást?” címmel nemzetközi tanácskozás kezdődik a témáról az egyre nagyobb befolyással bíró, de igen csendes óceáni Ulahu Loa Szigetén. Itt tárgyalja meg a nemzetközi média a segélynyújtás műszaki megoldásait és egy emberként méltatja az ejtőernyőgyárosok professzionális hozzáállását, nem különben a finommérleg-készítők (termékük szimultán kimér, 50 gramm rizst, 150 gramm tésztát, 23 gramm kenyeret stb.) bravúros teljesítményét. Az Impedempendependent című hajszálfüggetlen szigetországi lap tudósítója a helyben álló felek szemgondjait elemzi különös tekintettel a brit, s ennek keretében is a brit szemgondokra. Felteszi a kérdést s a kérdésre elemző kérdéssel felel: Hogyan lehetséges az, hogy egy olyan kitűnő mediátornak sem sikerül semmit összehoznia az Erkélyen, mint amilyen a lord madarattolláról és kartársa a Stollwerckberg? Ez annál kevésbé érthető - folytatja igen logikusan hiszen adtak szépsisakosokat, adtak (ugyannekik) páncélozott csapatszállítókat, és van a kritikus tömeggel felérő demokratikus, belső és külországi (The rest of the World) fölháborodás is. A polgári-liberális sajtóról nem is beszélve, amely a tetőn rekedt cicusnak a kimentésére indított létrás tűzoltóakció fényképriportos címoldal prezentálása után mindig és következetesen az előkelő belső oldalakon hozza bizonyos emberfajok erkélyi ejtőernyős etetését Még egy kérdésre keresi, nem találja, de sejteti a választ a Pendependent. A válasz lényege kissé sarkítva az, hogy a kutya elpusztításának ügyében a körvonalazódó belső egységre való tekintettel és a jövő zenéje érdekében nem kell vitát nyitni, ám tény és való, és szó, ami szó, hogy az eb, az igenis a túlsó parton van elásva. A túlparti sajtó szintén sok szöget a fején talál, ami elsősorban abból látszik,hogy ír, sőt egy kissé kopottas fordulattal élve még az is elmondható róla, hogy bizony a királynőt sem kíméli. A Le Monder becsülete és a Quacsa de Ilyen de Paris című francia lapok vezető párizsi politikai körökben elhangzott gondolatokat is idézve veszik górcső alá a helyzetet. Szót ejtenek ebben az összefüggésben a francia ipar egyes - ahogy a Qacsa szemleírója fogalmaz - a német ipar termékeivel minden tekintetben versenyképes francia termékeknek az Erkély térségében a háború utáni években való széles körű értékesítési lehetőségéről. Egy esetleges francia befolyási övezet kialakításának politikai szándékát francia részről azonban az Elizél Palota hivatalos szóvivője a leghatározottabban cáfolta. Egy ilyen német szándék létezésének lehetőségét viszont nem volt hajlandó sem megerősíteni, sem cáfolni - teszi hozzá a Qacsa de Ilyen. A Lers Epocipe című Párizsban megjelenő folyóirat a humanitárius segélyszállítmányok elé a szárazföldről, az erkélyi hegyoldalakból gördülő akadályok természetét és milyenségét boncolgatja. Oldalakon át rágódik a kérdésen, érveket és ellenérveket kisezer pró és kontrát sorakoztatva fel, de nem talál megnyugtató magyarázatot a jelenség lényegére. Mi már ezen túlvagyunk - fogalmaz igen tömören a Derdiedas Nowas című bayerschweigi elemző természetű gazdasági és politikai hetilap ízekre szedvén a Pamcsatkától Pamcsatkáig Pandora Velencéje (PPPC) vadonatúj köztársaságban uralkodó helyzetet. A szerző külön gonddal vizsgálja a német érdekeket, azok keretén belül pedig a német gazdasági érdekeket. Megállapítja: A szociális Piazgazdasdág az egyetlen módja a nagy orosz sztyeppe, a környező sztyeppék, továbbá az összes kisebb sztyeppék nem különben a bank és házasok fölvirágoztatásának. Annál is inkább hiszen a két, néha három, most már nem lehet tudni hány ország történelme és gazdasága - részint a Sozialismusa is - a múltban olykor szorosan egybefonódott és kölcsönösen kiegészítette és ette egymást. A Prinzip egyszerű, véli a fogyatkozó, de egyesült kincstár optimiszimusával: mi adjuk a technológiát, ti pedig, bátyuskák a nyersanyagot és az embert meg a piacot. A Zsilint mi kihagynánk a játszmából. Ellenkezőleg megintcsak kezdhetnénk elölről, veletek együtt - fejezi be mélyszántó és a gyakorlatban is hasznosítható gondolatát a Derdiedas című bayerschweigi lap. DUJMOVICS György Magyar Szó 1993. december 31., 1994. január 1., 2. Alija, te genocid! avagy egy év Bosznia árnyékában Bosznia jegyében telt el az esztendő, a makacs boszniai szerb vezérek háborúzásának következményeit „élvezhettük” az elmúlt tizenkét hónapon át. Kezdődött januárban azzal, hogy a két jobb sorsra érdemes nyugati diplomata, Vance és Owen, beterjesztette a róluk elnevezett béketervet, amit a palei „parlament” nyomban elvetett. A dolognak az volt a pikantériája, hogy igen magas „külföldi” vendégek érkeztek a boszniai szerbek fellegvárába: Milosevic, Bulatovic és Cosic elnökök, továbbá Micotakisz görög kormányfő, aki abban a tévhitben ringatta magát, hogy Európába érkezvén észérvekkel meg tudja győzni Karadzicékat, fogadják már végre el a béketervet, ami véget vetne a mészárlásnak. A vendégeknek azonban, úgy is mondhatnánk a szája is kipálcázott, de mintha a bükkfának mondták volna... A „honatyákká” előléptetett martalócok inkább Biljana Plavsic és Ratko Mladic tirádáit hallgatták meg az aknavetőkkel bőven ellátott szerbek veszélyeztetettségéről, és leszavazták a vendégeket. Köztük a „legnagyobb” szerbet is. Slobo úgy jött haza mint akit kivágtak a pártból egy másik nyolcadik ülésen. S nyomban elrendelte a határ lezárását és Karadzicék kirekesztését Szerbiából. Úgy hogy Biljana asszony és Radovan jó ideig csak a nem hivatalos határátjárókon kelhetett át, ott, ahol a tigrisek, a fehér galambok és más jómadarak a szajrét hozták a meghódított boszniai városokból. Áprilisban repülési tilalmat vezettek be a boszniai szerbek ellen, és a NATO- gépek megkezdték a légi ellenőrzést. Éjjel-nappal zúgtak a Phantomok meg a MIRAGE-ok a boszniai égen, s időnként mélyrepülésben húztak el Karadzicék egy-egy városa felett, szerfölött idegesítve a hon- és lakásfoglalókat. Külföldön azt híresztelték, hogy alkalomadtán nemcsak a banjalukai légibázist, hanem a szerbiai katonai repülőtereket is célba veszik, hátha ezzel jobb belátásra bírják a makacs balkániakat. De nem bírták. A palei hadurakat egyszerűen nem lehetett megállítani. Karadzic ebben az időszakban a harmadik világháború kirobbantásáról álmodozott, amelyben neki a szerb igazság védelmezőjének és a nyugati imperialisták legyőzőjének szerepe jutott volna. „Csapatai” folytatták az etnikai söprögetést a kiszemelt boszniai városokban, s a Drina innenső oldaláról nemcsak hadianyaggal és víkend „felszabadítókkal” segítették őket, hanem azzal is, hogy a kiebrudalt muzulmánokat a palicsi menekülttáborban jugoszláv útlevéllel látták el, és jobb megoldás híján áttették őket a határon. Hadd gondoskodjon róluk az a genocid külföld ha már nem képes megérteni a szerb igazságot. **• Nagyjából ez idő tájt indította el Slobo „legrokonszenvesebb ellenzéki politikusa”, Seselj radikális vezér Dobrica államfő megbuktatására irányuló akcióját. Akkor még tartott a csaknem természetellenes kölcsönös ragaszkodás a kommunistából szocialistává fejlődött szerb elnök, és az ugyancsak kommunistából de fasisztává degradálódott csetnikvajda között. Ami ez utóbbinak szabad kezet adott minden olyan patrióta cselekedet végrehajtásához amit az előbbi nem szívesen végez el saját kezűleg. Például a boszniai szabadcsapatok szervezése, amelyek a Nagy-Szerbia projektum szerint tisztogatták Kelet-Boszniát, s amelyekről az elnök többször eskü alatt vallotta, hogy nem léteznek, így kerülhetett sor az úgyszintén kommunistából szerb nacionalistává izmosodó írófejedelemre is, aki azonban nem tudta levetkőzni a civilizációs csökevényeket és időnként európai módra próbált cselekedni. Horrible dictu: együttműködött a nemzetközi békéltetőkkel, visszavonta a hadsereget a Horvátországhoz tartozó Prevlaka félszigetről és így tovább. A szocialista hatalom által dédelgetett radikálisoknak azonban főleg az nem tetszett, hogy összejátszott az amerikai bérenc Panictyal, és az 1992-es választásokon nyíltan az ellenzéket támogatta. •Radoman Bozovic parlamentje ezek után simán megszavazta az államfő leváltását a figyelmeztetés ellenére, hogy ezzel akormányt sért. Aki még nem tudta, ekkor meggyőződhetett róla, hogy nálunk az alkotmány is csak azért van, hogy a szerb igazság érdekében bármikor megszeghessék. No de minden szerelem egyszer véget ér! Pláne a politikában. A legszimpatikusabb ellenzékiről az őszszel egyszercsak kiderült, hogy nem is annyira szimpatikus. Sőt, itt-ott ellenszenvesen fasiszta beütései vannak, hova tovább háborús gonosztevő. Na nem azért derült ez ki róla, mert Focában, Zvornikban és Bijeljinán nagytakarított, Herkócán pedig listát állított össze az elűzendő módosabb nem szerbekről. Hanem azért, mert kezet emelt a nagyfőnökre... Azaz korlátlan elbizakodottságában nem átallotta megfütni a főnök kedvenc kormányfőjét. Azt a Sainovicot, aki néhány hónapos működése alatt felküzdötte magát a Guinness rekordokat döntögetők közé már ami a szárnyaló hiperinflációt illeti. És aki azzal öregbítette szakértői hírnevét, hogy fémpénzt nyomtatott kizárólag a numizmatikusok számára, mert hogy az érmék már megjelenésükkor elévültek. Nos, a Seseljről akkor derült ki, hogy fasiszta és háborús bűnös, amikor bizalmatlansági indítványt tett Sainovic ellen. Nosza intézkedett is a főnök, és még mielőtt szavazhattak volna a képviselők, szétkergette őket. Ez úgy történt, hogy a Belgrádi TV híradóban aláfirkantotta az Ukázt és az asztalra csapott. Már pedig új választások lesznek! És lön világosság december 19- én... Azaz a népakarat kinyilvánítása némi tévés propaganda segítségével. Olyképpen, hogy amikor a nép leginkább koplalt, akkor felvilágosították, hogy ez nem a szocialista kormány erőfeszítései, hanem a genocid külföld miatt van. Ha külföld nem lenne, akkor itt már régen tejjel-mézzel folyó Svájc lenne, ami szintén a Nagy-Szerbiához tartozna, a többi krajinával együtt. Amikor az ellenzék azt kezdte feszegetni, hogy volt-e titkos egyezség a szerbellenes Tudmannal Krajina és Bosznia ügyében, akkor a tévé meggyőzte a választókat, hogy az a Franjo nem is annyira genocid ami-lyennek látszik... Hanem az Alija! Ő az, aki miatt fagyoskodunk, éhezünk, gyalogolunk és tapossuk egymást a szocialista tömegközlekedésben. És legfőképpen ő az, aki folyton meghiúsítja a békeszerető Slobo és kedvenc boszniai bajtársa, Radovan béketörekvéseit. Lehet így békét kötni a MH fegyverekkel meghódított 70 százalék birtokában, ha azok a fundamentalista őslakók folyton akadékoskodnak és visszalőnek? Persze hogy nem lehet. Ezért kell a szocialistákra szavazni. Mert velük nincs bizonytalanság. Egy csepp sem. Mert ők Szerbiáért küzdenek. Lehet, hogy ez a Szerbia kissé nagyobbra sikerül, de hát annyi baj legyen... Csoda, hogy a jónép megint rájuk szavazott? Az eszeszpésekre, akik igen szépen elkormányoztak bennünket ebbe a tejjel-mézzel folyó Bangladesbe. Hogy hol a tej meg a méz? Ejnye, hát lefoglalta az UNPROFOR a határon. J. GARAI Béla Az év gondolatai Remélem, hogy az Istenen kívül mellénk áll még legalább egyetlen ország. (Radovan Karadzic)