Magyar Szó, 1994. június (51. évfolyam, 106-131. szám)

1994-06-01 / 106. szám

2 KÜLPOLITIKA Magyar Szó Az ígéretek bűvöletében A szocialisták győzelmének s az MDF kudarcának okait elemzi a magyar sajtó (Budapesti tudósítónktól) A magyarországi napilapok teg­napi számukban közük a vasárnapi választási fordulóval kapcsolatos el­ső kommentárokat, a győzelem, il­letve a vereség okairól szóló fejtege­téseket. Az Új Magyarország, az eddigi kormányzáshoz közel álló napilap vasárnap óta ellenzékbe kénysze­rült. A nép nevében? című terjedel­mes elemzésében megállapítja, hogy a várakozásoknak megfelelően el­úsztak a konzervatív pártok remé­nyei, majd hozzáfűzi:, A szocialisták abszolút többsége csak újabb és nyo­matékosabb bizonyíték: Kelet-Euró­­pa belepirul a változásokba". Ennek okát abban látja, hogy a térség „majdnem fél évszázadon át nem tudta, mi az, hogy jobboldal”. A lap a továbbiakban utal arra, hogy a sza­vazók nem a szellem szabadságát, a nemzeti önbecsülést, a függetlensé­get értékelték, hanem a gyors gaz­dagodásra, a jólétre, a létbiztonság­ra vonatkozó ígéreteket. „Ha a távo­zó koalíció - írja a lap - csupa bű­vészből, nem szakértőkből állt vol­na, ezt akkor is képtelen lett volna teljesíteni. A választópolgárban (...) hirtelen fölrémlett az a két-három év a langyos Kádár-korszakból, ami­kor úgy érezte, egészen jól él. Jól is élt a folyvást fegyverkező Szovjetu­nióhoz, a lepusztult Romániához, az összeomlott Lengyelországhoz ké­pest vagy az ’56 előtti kemény dik­tatúrához képest”. A lap úgy értéke­li, hogy a nép ,jó pocsolyában élt, és ezzel elégedett volt (...)” BETARTJÁK A­­ DEMOKRÁCIA JÁTÉKSZABÁLYAIT Az Új Magyarország meggyőző­dése, hogy a leendő szocialista kor­mány „meg fogja tartani a demok­rácia játékszabályait”, mert elit ér­dekei „be vannak ágyazva a privát gazdasági szférába, valóban bolon­dok lennének ártani saját maguk­nak”. A szocialisták életstílusával kapcsolatban megjegyzi: „ők aztán végképp nem csak igével élnek, ha­nem lehetőleg minél nagyobb ke­nyérrel”. Győzelmük magyarázata, hogy „kiépítették gazdasági hadállá­saikat”. A szocialista gazdaságfilozó­fiát így foglalja össze az Új Magyar­­ország: „...a szocializmus minden ízében parazita rendszer. A mintegy negyvenesztendős első fölvonása (...) abból állt, hogy lelakták azt, amit ez az ország a megelőző ezer esztendő alatt megteremtett, fölhal­mozott (...), fogyasztottak és pusztí­tottak”. A lap végül leszögezi, szeret­né hinni, „hogy az abszolút többség nem vezet­­ abszolutisztikus kor­mányzáshoz”. A végnapjait élő Pesti Hírlap­­ állítólag tegnap jelent meg az utolsó száma, ezt azonban a szerkesztőség cáfolja - kommentárjában megálla­pítja, hogy lényegében az ellenzék (és nem a kormányzat) szította a gyűlöletet. Az efféle híresztelések keltése „az ellenzék természetes vi­selkedésformája (...), látványos és hatékony taktikai fegyvere volt”. A lap úgy értesült, hogy a hatalomra lépők első dolga az lesz, hogy meg­szavaztassák az úgynevezett gyűlö­lettörvényt. Ez pedig azt jelenti, hogy „nincs többé ellenzéki sajtó, kritikai hang, nincs bírálat és ellen­­vélemény”. Ettől kezdve ugyanis „minden, ami nem tetszik a hata­lomnak, a gyűlöletkeltés kategóriá­jába fog tartozni”. A Pesti Hírlap egy másik írás­ban úgy fogalmaz, hogy „a magyar demokrácia a baloldal kénye-ked­­vének van kitéve (...), mert az MSZP és az SZDSZ most már olyan , paktumot (...) köthet, amellyel a következő nemhogy 4 vagy 8, de akár 12 évre is bebetonozhatja ma­gát”. A lap utal a köztársasági el­nök személyére, megállapítva, biz­tosra vehető, hogy „nem a legerő­sebb ellenzéki párt politikusát vá­lasztja jövőre államfőnek az elvö­rösödött parlament.” LEHETSÉGES A PARTNERI VISZONY KIALAKÍTÁSA A Népszabadság - amelynek fejléce alól az MSZP győzelmének másnapján levették a Szocialista napilap megjelölést, és helyette az áll, hogy Országos napilap - terje­delmes kommentárokban foglal­kozik a választások eredményével. A koalícióra vonatkozó találgatá­sokkal kapcsolatban megállapítja, hogy a partneri viszony kialakítá­sát éppen a szocialisták abszolút győzelme teszi lehetővé. Óva int attól a lehetőségtől, hogy az MSZP egyedül alakítson kormányt, mert „az eufória hamar véget ér, az illú­ziók gyorsan szertefoszlanak. Mire itt az ősz, kiderül, hogy a szocialis­ta kormány sem képes csodákra.” A másik kommentár megállapítja: Horn Gyula vitathatatlanul a leg­népszerűbb politikus, de a győze­lem után „ígéretek formájában fe­dezet nélküli csekkek sorát bocsá­totta ki”. A lap azt is nehezménye­zi, hogy a szocialisták a szakszerve­zetekkel társulva nyertek, s ez a tény megnehezíti majd a Békesi­­féle gazdaságpolitika érvényesíté­sét. Ennek egyik része ugyanis „nem túl népszerű, de az ország számára” nagyon fontos. A lap el­képzelhetőnek tartja, hogy Békesi magára marad, „(...) a siker bűvö­letében lebegő politikusok fordíta­nak hátat neki. ” A Népszava megítélése szerint Magyarország közelebb került Eu­rópához. A külföld „mára már nem­csak azt értette meg a szocialistákról és a szabaddemokratákról, ami a nyugati sablonokba beillik, hanem azt is, ami sajátosan magyar, illetve ami sajátosan magyar-európai (...), mivelhogy a Nyugatnak már nincs veszélyérzete a vörös színnel kap­csolatban”. A POLGÁRI ERŐK SÚLYOS VERESÉGE A Magyar Hírlap részletesen elemzi az MDF, a KDNP és a Fidesz kudarcának okait, míg a győztessel nem foglalkozik. Megítélése szerint az MDF csak részben „vigasztalhatja magát, hogy nagyarányú térvesztése az elkerülhetetlen népszerűtlen fel­adatok vállalásából fakad. A veszte­ség okai sokkal mélyebbek” - írja a lap. A Fidesz kudarcával kapcsolat­ban kidomborítja, a fiatalok „lesze­­replése mögött is az Antall-vonal bu­kása keresendő”. A Magyar Nemzet a polgári erők súlyos vereségét taglalja. „A polgár cselekedete - írja - nem minősíthető ideológiai alapon (...), hiszen egyet­lenegy cél lebegett a szeme előtt: sa­ját sorsának jobbá tétele”. A lap hosszan fejtegeti a koalíciókötés esé­lyeit, majd kimondja: a koalíció „ma a legnyomatékosabb parancs és kényszer”. Az újság arra is figyel­meztet, hogy a szocialisták megosz­tottsága­­ - legalább öt irányzat lel­hető föl közöttük - a koalíciós part­nerek (MSZP—SZDSZ) közötti ellen­­tétek, nézetkülönbségek forrása le­het. HORVÁTH András Wörner nagybeteg Manfred Wörner, a NATO rák­ban megbetegedett főtitkára jövő héten nem utazik Isztambulba, s nem vesz részt e nyugati katonai szövetség külügyminisztereinek rendkívül fontos találkozóján. A nyári szabadság után azonban előre­láthatólag továbbra is betölti tisztsé­gét, közölte tegnap Brüsszelben Wörner szóvivője. Ismertette, hogy a főtitkár tájé­koztatta a NATO tagországait: elfo­gadta orvosainak tanácsát, s nem utazik Isztambulba. A múlt héten Wörner nem vett részt a NATO véderőminisztereinek megbeszélésén. A Reuter távirati iroda közlése szerint akkor találga­tások hangzottak el, hogy egészségi okokból Wörner hamarosan le­mond főtitkári tisztségéről. Manfred Wörner az első német a NATO élén, amióta megalakították e katonai szövetséget. Szankciókkal fenyegetik Észak-Koreát A Biztonsági Tanács követeli az üzemanyagcsere leállítását a jongbjoni atomreaktorban A Biztonsági Tanács felszólítot­ta Észak-Koreát, hogy szüntesse be az üzemanyagcserét a jongb­joni atomreaktorban, s engedé­lyezte, hogy a létesítményben részletes vizsgálatot végezzenek az ENSZ szakemberei. A BT hétfő késő este elfogadott elnöki közleménye felkérte a Nem­zetközi Atomenergia Ügynökséget, hogy hosszabbítsa meg két felügye­lőjének tartózkodását Észak-Koreá­­ban még abban az esetben is, ha Pjongjang beleegyezik a világszerve­zettel való együttműködésbe. Az észak-koreai reaktor körül pénteken éleződött ki a helyzet, amikor a Nemzetközi Atomener­gia Ügynökség felügyelői megsza­kították a tárgyalásokat vendéglá­tóikkal, mivel Pjongjang nem en­gedélyezte a töltő rudak ellenőr­zését. A szakemberek azt szerették volna megállapítani, vajon e ru­­dakból kivonható-e plutónium, amely az atombomba előállításá­nak fontos eleme. A BT közleménye - a Reuter je­lentése szerint - nem említett gazda­sági szankciókat Pjongjang ellen, de a világszervezet diplomatái azt állít­ják, várható az említett lépés, ha Észak-Korea közömbös marad az utolsó figyelmeztetésre. Kim Szu Man, Észak-Korea ENSZ- képviselője az elnöki közlemény elfo­gadása után azt nyilatkozta, hogy ha­zája az esetleges szankciókat a háború egy formájának fogja tekinteni. Dél-Korea állandó kontaktusban áll az Egyesült Álamokkal, s érvelé­se szerint észak nukleárisan fenye­geti. Szöul tegnap készültségbe he­lyezte katonaságát és rendőrségét. Igaz, e lépés nem áll közvetlen kap­csolatban az Észak-Koreára gyako­rolt mind nagyobb nemzetközi nyo­mással. Dél-koreai tisztségviselők azt állítják, hogy a fegyveres erők harc­­készültsége fokának növelése meg­honosodott gyakorlat, ha az államfő nem tartózkodik az országban. Ez­úttal Kim Jung Szam elnök egy hé­tig Oroszország vendége. A látoga­tás ma kezdődik. Kim elnök néhány órával a BT közleményének nyilvánosságra ho­zatala után telefonbeszélgetést foly­tatott Bill Clinton amerikai elnök­kel, aki úgy értékelte, hogy az Észak-Korea körüli helyzet rendkí­vül veszélyes szakaszba jutott. A két elnök megállapodott abban, hogy szorosan együttműködnek a problé­ma megoldásában. A helyzet kiéleződésével kap­csolatban állást foglalt Japán is. Az AP közlése szerint Tokió felkérte Pjongjangot, szüntesse be azoknak az okmányoknak a megsemmisíté­sét, amelyek alapján megállapítha­tó, vajon titokban fejleszti-e nukle­áris katonai rendszerét. Tokió to­vábbá kérte, hogy engedélyezze a vitás reaktor megtekintését az ENSZ részéről.­­ A figyelem Pekingre összponto­sul. Kínát ugyanis Észak-Korea szö­vetségesének tekintik, s mint a BT állandó tagja élhet vétójogával, s meggátolhatja a Pjongjang elleni büntetőintézkedések elfogadását. 1994. június 1., szerda ENYHÉN CINIKUS TUDÓSÍTÁSOK „Lenin újra a magyarok között” Amerikai reakciók a magyarországi választások után (Washingtoni tudósítónktól) Igazi meglepetést nem oko­zott a magyarországi választások eredménye az Egyesült Államok­ban, hiszen a közvélemény-kuta­tások elég szavahihetően jósolták meg az eredményt. Azonkívül a litván és a lengyel precedens is azt sugallta, hogy Kelet-Európá­­ban most a kormányra visszaté­rő, szocialistává önreformálódott pártok korszaka kezdődik. Amin mégis meglepődtek egyesek, az a magyarországi szocialisták győ­zelmének, illetve a kormányon levő MDF vereségének az ará­nya. A vezető amerikai napilapok bu­dapesti tudósítói igyekeznek külső és belső megfigyelők idézésével, hí­relemzésekkel feltárni a választók baloldali reményeinek az okát. A népszerűségre való mindenároni törekvés azonban nem egy esetben a magyarázatok mélységének és hi­telének a kárára megy, így a New York Times tegnapi címoldalán „Is­ten hozott újra köztünk, Lenin” címmel jelent meg egy elemző igé­nyű írás, amely feltárja ugyan a ma­gyarok millióinak félelmeit és kiáb­rándultságát, de elmulasztja azt megindokolni, miért éppen valami­féle Lenin-kultuszt vár újra azon a Magyarországon, ahol az egész át­alakulás a legsimábban ment, kö­szönve az emberek józan politikai fellépésének és nem utolsósorban a reformkommunisták korai helyzet­­felismerésének, amivel lényegében megindították a Varsói Szerződés önfeloszlatását. Attól persze nem tart senki sem, hogy az MSZP visszafordítja a törté­nelem kerekét, és újra parancsural­mi rendszert vezet be (ezért érthe­tetlen a lenini célzás, méghozzá címben), sőt attól sem, hogy jelen­tősebb akadályt gördítene az új kormány a piacgazdálkodás tovább­fejlesztésének útjába. A vita, illetve a találgatás arról folyik, hogy az MSZP melyik frak­ciója kerekedik felül, és hogy ma­ga Horn Gyula voltaképpen me­lyik szárnnyal rokonszenvez: a Nagy Sándor-féle szakszervezeti­ekkel vagy a pénzügyminiszternek várt Békesi Lászlóval. A nagyobb aggodalmat az első változat okoz­ná, mert abban az esetben - itteni vélemények szerint - a leendő kormány kettészakadna abbéli igyekezetében, hogy kielégítse a szociális igényeket, illetve hogy to­vábbépítse a piacgazdálkodást, minthogy az aligha teszi lehetővé az állami kiadások növelését. A hírmagyarázatok folyamatosan összehasonlításokat végeznek a ke­let-európai országok posztkommu­nista fejlődése között. A legna­gyobb stabilitást senki sem vitatja el Magyarországtól, de ami a ma­gyar gazdaság teljesítőképességét és a privatizáció eddigi ütemét il­leti, ott az adatok legalábbis tar­kák, de akár megbízhatatlannak is nevezhetők. Az amerikai sajtóban tovább­ra is a cseh „gazdasági csoda” meg a lengyel gazdaság növe­kedése számít szenzációnak vagy legalábbis mérföldkőnek. Budapest itteni képviselői pe­dig igazán igyekeztek arról meggyőzni a washingtoni saj­tót, hogy a magyar gazdaság is a növekedés útjára lépett, és hogy a privatizáció tervszerűen folyik­­, de ennek nemigen volt itt visszhangja. Mindenképpen hozzájárult a magyar viszonyok kissé árnyé­kosabb amerikai szemléletéhez - és ennek következményeit még most is érezni lehet —, a Csurka-féle nemzetieskedő po­litika, illetve az attól való hiva­talos elhatárolódás halogatása. Az MDF-et egy tekintélyes ame­rikai napilap még a közelmúlt­ban is a „legjobboldalibb” ke­let-európai kormánypártnak nevezte! Annak sem volt pozitív visszhangja, amikor az ameri­kai befektetéseket támogató ve­gyes alap vezetőinek csillagá­szati fizetései kiderültek, vagy például az USA-ból Pestre köl­tözött, és ott állami munkahe­lyeket szerzett magyar-amerikai üzletembereknek sikerült rövid idő alatt bámulatos nyereségre szert tenniük­­ a saját bank­számlájukon! Ha valaki a mai Magyarországon állami vagy kvázi- állami funkcióban többet keres, mint bármelyik washing­toni kabinettag, akkor az az Egyesült Álamokban enyhén szólva furcsállásra talál. Mindamellett nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a választások kapcsán Magyarországról festett amerikai sajtókép nem tűnik eléggé plasztikusnak és dinamikusnak. Hogy ezt az új kormány hogyan lesz képes módosítani - az a jövő titka. PURGER Tibor (Reutertelefotó) Tizenöt tagú chilei katonai küldöttség, élén Augusto Pinochet tábornok­kal, volt diktátorral, a szárazföldi erők jelenlegi parancsnokával Prágá­ban tartózkodik, s hadfelszerelés, fegyverzet, elsősorban harckocsik, szál­lítójárművek vásárlásáról tárgyal, írta tegnapi számában a Rudé Právo. Az egykori diktátor nagy titoktartással látogatott a cseh fővárosba, nem repülőgépen, ahogyan előzőleg bejelentették, hanem gépkocsin érkezett. A repülőtéren hiába vártak rá hétfőn az újságírók, több párt és a csehor­szági chilei közösség képviselői. Autóval érkezett Hollandiából, ahol állí­tólag Guzman álnéven tartózkodott. Pinochet volt diktátor csehországi látogatásától elhatárolta magát az összes hivatalos, állami, katonai és po­litikai tényező Csehországban, mondván, hogy magánlátogatásról van szó. A képen: Pipochet Prágában

Next