Magyar Szó, 1998. január (55. évfolyam, 4-28. szám)

1998-01-03 / 4. szám

2 KÜLPOLITIKA NEMZETKÖZI FIGYELŐ Amerika nélkül nem megy Az Óvilág még európai ügyekben is kénytelen Washingtonra támaszkodni Az európai sajtóban több kom­mentátor méltatta Clinton elnök ka­rácsony előtti boszniai látogatását, amelyet egyébként nemcsak a térség lakosságának többsége, hanem a Nyugaton is sokan megelégedéssel könyveltek el. A befolyásos olasz La Stampa megállapította: Clinton elnök dön­tésének, hogy látogatást tesz a Bosz­niában állomásozó amerikai csapa­tok körében, rendkívüli politikai fontosságot kölcsönöz az a tény, hogy előzőleg a Fehér Ház bejelent­­ette: az amerikai csapatokat nem vonják ki Boszniából június 30-án. Az olasz kommentátor szerint az amerikaiak nem puszta nagylelkű­ségből hosszabbították meg egyelő­re még csak meg sem határozott időre a csapatok állomásoztatási mandátumát, menteni akarják, ami menthető, és nem akarják elveszteni az eddig elért eredményeket. A Ia Stampa hozzáfűzte: Az Egyesült Ál­lamok ténylegesen meghatározó szerepet akar betölteni a NATO stratégiájában és közvetve, az euró­pai fejlemények igazgatásában. Az atlanti szövetség keleti irányba való kibővítése is ezt a logikát követi. Az Egyesült Államok továbbra is a világ legnagyobb és legerősebb demokrá­ciája, és ez áldásos mindenkinek. Egy év múlva közös európai val­utánk lesz, amelynek politikai kiha­tásai lesznek, és amelynek elvben katonai erőn kellene alapulnia, en­nek azonban hiányában vagyunk. Ilyenformán még mindig kénytele­nek vagyunk Amerikára támaszkod­ni, még az olyan európai ügyekben is, mint a béke a volt J­ugoszláviában. Vagy hogy Törökországot, amelyet az Európai Unió újból mellőzött, maga a NATO el ne veszítse. A londoni Financial Times sze­rint Clinton elnök boszniai látogatá­sát arra is felhasználta, hogy figyel­meztetést intézzen a szerb és a mo­hamedán politikusokhoz. Az ameri­kai kormány egyben a Bosznia közel felét kitevő Szerb Köztársaság nyu­gati támogatást élvező elnökét, Bi­­ljana Plavšićot ■ is figyelmeztette, hogy csak akkor tarthat igényt to­vábbi amerikai támogatásra, ha egy­üttműködik a békefolyamatban. Miközben nyomást gyakorolt a boszniai­ vezetekre, Clintonnak még az amerikai közvéleményt is meg kell győznie, hogy ameddig csak szükséges, érdemes a békefenntar­tást meghosszabbítani. Egy német baloldali lap minde­nekelőtt köszönetet mondott Clin­ton elnöknek, hogy személyes jelen­létével is bizonyította Washington elkötelezettségét a béke megterem­tésére, majd leckéztetni kezdte az amerikai államfőt. Jó, hogy egy ve­zető hatalomnak kitartása van, em­lékeztetni kell azonban, hogy az Egyesült Államok katonailag csak azért lépett közbe Boszniában, mi­vel a republikánusok erre Clintont rákényszerítették. A választási kam­pány szintén döntő szerepet játszott, amennyiben Clintonék látványosan meg akarták szövegezni a daytoni egyezményt és az elnöknek szüksé­ge volt külpolitikai sikerekre. Meg­­öszönnénk szívesen Washington­nak, ha már nem lenne szükség Boszniában NATO-csapatokra. Saj­nálatosan azonban Clinton, mint el­nök ennek már nem lesz tanúja. Boszniában boszniaiak okozták a fel­fordulást, kutya kötelességük lenne újra eltanulni, hogyan lehet békés koegzisztenciában élni. * * * Ami Yilmaz török miniszterel­nök washingtoni látogatását illeti, miután az Európai Unió elutasította Törökország felvételi kérelmét, két ankarai lapvéleményt is idézünk. A Millyet hírmagyarázója szerint elsietett lenne kiértékelni a minisz­terelnök villámlátogatásának ered­ményét, mivel azok aligha válnak nyilvánvalóvá a jövő év közepe előtt. A Clinton-kormány több ígéretet tett Yilmaznak, amelyeknek csak vagy fél év múlva lehet foganatja. Ugyanakkor figyelmeztette a mi­niszterelnököt néhány dologra, és csak pár hónap múlva lehet meg­mondani, hogy a figyelmeztetés ha­tására javulás állt-e be. Yilmaz Wa­shingtonban kezdte megérteni, hogy az emberi jogokat illetően az ankarai kormánynak rosszabbul áll a szénája, mintsem gondolta. Az Égei- tenger térségével és Ciprussal kapcsolatban szintén nézeteltérések merültek fel Washington és Ankara között. Cipruson februárban tartják a választásokat, és addig aligha áll be javulás. Az Egyesült Államok előre­láthatóan nyomást fog gyakorolni mindkét félre, amikor Ciprus EU- tagsága kerül szóba. Mindenesetre a Clinton-kormány támogatásáról biztosította Ankarát, és a Yilmaz­­kormánynak érdeke, hogy eleget te­gyen a további amerikai támogatás feltételeinek. A nagy példányszámú Hürriyet Yilmaz washingtoni látogatásával kapcsolatban konkrét eredmények­re is utal: Yilmaz javulást ígért az emberi jogok viszonylatában. Washington közvetíteni fog, hogy Ankara megál­lapodásra jusson a Nemzetközi Va­lutaalappal. A Valutaalap azonban előreláthatóan továbbra is megköve­tel egy fegyelmezettebb gazdaság­­politikát. Az EU-tagságot illetően az amerikaiak támogatást ígértek, hogy kidolgozhassanak egy mindkét fél számára elfogadható formulát, de ezzel az üggyel kapcsolatban is az amerikaiak megint csak az emberi jogok fokozottabb tiszteletben tartá­sának szükségességére hívták fel a figyelmet. • * * Az oroszországi helyzet egy új év hajnalán. A Washington Post véle­ményét idézzük. Hogyan látja Jelcin Oroszországot? cmmel a lap a követ­kezőket írja: Borisz Jelcin aláírta a posztkommunista Oroszország első biztonsági elképzeléséről szóló doku­mentumát. A 37 oldalas dokumen­tum sötét képet fest az erősen legyen­gült országról, amelyben a fő veszélyt a belső gazdasági káosz és a társadal­mat megosztó etnikai és regionális fe­szültségek jelentik. A sorokból ko­moly aggodalom csendül ki az őrizet­lenül maradt hosszú határszakaszok miatt. Felszólítja a kormányt, hogy az ország saját erőforrásaira támaszkod­va segítsen a demokrácia és piacgaz­daság alapintézményeinek létrehozá­sában és megszilárdításában. Javasol­ja, hogy a konvencionális haderő meggyengülése miatt Oroszország a nukleáris fegyverekre támaszkodjon. A Washington Post szerint az új kon­cepció hatálytalanította Gorbacsov azon ígéretét, hogy Oroszország nem h­asznál elsőként­­nukleáris fegyvert. Borisz Jelcin december 17-én ír­ta alá a nemzetbiztonsági elképze­lésről szóló hivatalos okmányt. A do­kumentum elismeri, hogy Moszkva befolyása jelentősen csökkent a vi­lágban. Megjegyzi, hogy Oroszor­szág ellenezte, de megakadályozni nem tudta a NATO kibővítését, to­vábbá, hogy azok a multilaterális szervezetek, amelyekre Oroszország támaszkodik, mint az ENSZ, a Füg­getlen Államok Közössége vagy az Európai Biztonsági és Együttműkö­dési Szervezet, még nem elég haté­konyak. A dokumentum megjegyzi, hogy Oroszország elszigetelődött az ázsiai-csendes-óceáni övezettől, ami elfogadhatatlan egy befolyásos eu­rópai-ázsiai ország számára. A leg­fontosabb gazdasági problémák kö­zött említi az ipari termelés vissza­esését, a beruházások és újítások számának csökkenését, a fejlett technológiában való lemaradást, az importtól való növekvő függést, a szakemberek elvándorlását, a mező­­gazdaság stagnálását, a pénzügyi gondokat, a bűnözés és korrupció elszaporodását. A dokumentum ezután megálla­pítja: A gazdaság krízishelyzete a legnagyobb veszély a nemzetbizton­ságra és az Orosz Föderációra. Vé­gül figyelmeztet, hogy Oroszország­nak, mint 89 régió föderációjának, olyan centrifugális aspirációkkal kell szembenéznie, amelyek szétszakít­hatják az országot. Egyes régiók má­ris figyelmen kívül hagyják az alkot­mányt, írja a Washington Post.­ ­. Magyar Szó RFK Amerikai futballt nagy Washington, január 2. Szilveszter délutánján a Sziklás­hegység keleti lejtőinél elterülő colora­dói Aspen üdülőhely közelében életét vesztette a 39 éves Michael Kennedy, aki a bátyja kabinetjében igazságügy­miniszterként szolgáló Robert F. Ken­nedy hatodik gyermeke volt. A szeren­csétlenül járt egy fának ütközött, mi­közben testvéreivel, unokatestvéreivel és rokonaival együtt sítalpakon játszot­tak amerikai futballt. Ez a hajmeresztő szórakozás már három évtizede a csa­lád kedvenc időtöltése volt, és tavalye­lőtt újév napján egyikük meg is sérült benne. Michael Kennedy fej- és nyaksérü­léseket szenvedett, valamint azonnal elveszítette eszméletét. Rokonai első­segélyben részesítették és hívták a he­gyi mentőszolgálatot, de másfél óra múlva az aspeni kórházban kénytele­nek voltak halottnak nyilvánítani. A család újév napján különrepülőgépen Massachusettsbe kísérte a holttestet, ahol a gyászoló édesanya, Ethel Ken­nedy házában gyülekezett a népes ro­konság. Kennedyt szombaton temetik Boston egyik kertvárosában, Brook­­line-ban. Amerika legismertebb politikai klánjának tragédiasorozata így még eggyel gyarapodott. A néhai Joseph Kennedy, aki feleségével, Rose-zal ala­pította a dinasztiát, milliói segítségével irányította fiai politikai karrierjét. Ő maga az USA londoni nagykövete lett a második világháború előtt, de téve­sen ítélte meg a várható európai fejle­ményeket, és ezért gyorsan visszavo­nult a politikából. Legidősebb fia, Joseph katonai pi­lótaként vesztette életét a háborúban. Második fia, John 1960-ban, minimá­lis győzelemmel az Egyesült Államok addigi legfiatalabb elnöke lett, és az or­szág történetében mindmáig az egyet­len katolikus, aki bejutott a Fehér Ház­ba (noha a katolikus egyház a legna­gyobb felekezet az USA-ban). John F. Kennedy elnök 1963 novemberében a texasi Dallasban gyilkosság áldozata lett. A harmadik Kennedy fiú, Robert, aki bátyja elnökösködése alatt igazsá­gügy-miniszterként sokat tett az addig csak papíron létező polgári és politikai jogok érvényesítéséért, és különösen a fekete bőrű amerikai állampolgárok súlyos faji megkülönböztetésének a felszámolásáért. 5 évvel később maga is az elnökjelöltségre pályázott. A nem­zet még mindig a dallasi gyilkosság traumájában élt, és mindenki biztosra vette RFK fényes győzelmét, de a vá­lasztási hadjárat alatt egy Los Angeles- i szállodában Robert is gyilkosság ál­dozata lett. (Tudósítónktól) A negyedik és legfiatalabb Ken­nedy fia, Edward M. Kennedy már több mint harminchét éve megszakítás nélkül Massachusetts állam szenátora. John és Robert tragikus halála után apja neki szánta az elnöki posztért ví­vott verseny folytatását, de 1969-ben, egy nyári vakáció alatt, máig teljesen ki nem derített körülmények között, Chappaquiddick szigeten eltévesztette a hidat és a folyóba hajtotta gépkocsi­ját. Kennedy kiúszott, de a vele utazó titkárnő, Mary Jo Kopechne beleful­ladt. A baleset véget vetett Kennedy elnöki reményeinek, mert csak órák­kal később jelentette a történteket a rendőrségnek - egyesek szerint azért, mert ittasan vezetett. Az idősebb Joseph Kennedynek még egy gyermeke, Kathleen, halt meg fiatalon egy repülőszerencsétlen­ségben. A későbbi tragédiák azonban nem balesetekhez, hanem a gazdag és az állandóan nyomon követett leszár­mazottak nemegyszer értelmetlen, sőt kriminális viselkedéséhez fűződnek, annak ellenére, hogy még mindig a Kennedy család tartja az amerikai nyilvánosság szemében a csúcsot a sze­gények és politikailag alulképviselt ré­tegek felkarolásában és megsegítésé­ben. Az elhunyt Kennedy fivérek gyermekei közül legtöbben politikus­ként, jogászként, üzletemberként vagy íróként ennek a célnak szentelték éle­tüket. Michael Kennedy egy nonprofit társaságnak volt az elnöke, amely fű­tőolajjal látta el azoknak a családoknak az ezreit, amelyek nem tudták megfi­zetni annak az árát. Michael ugyanak­kor nagybátyjának, Edward Kennedy­­nek a kampánymenedzsere volt az 1994-es szenátusi újraválasztásnál, és az egész klán legnagyobb politikai po­tenciáljának tartották, akinek az ideje még csak ezután jön majd el. Ennek azonban drasztikus véget vetett egy tavaly áprilisi felfedezés, amikor massachusettsi újságok megír­ták, hogy Michael 5 évvel korábban szexuális kapcsolatokat tartott fenn sa­ját gyermekeinek őrzőjével. A lány ak­kor 14 éves volt, és ez Massachusetts államban au­tomatikusan nemi erő­szaknak minősül. A babysitter családja nem volt hajlandó vádat emelni Ken­nedy ellen, de Michael politikai pálya­futásának befejeződéséhez ez is elég volt. Ugyanakkor magával rántotta unokatestvérét, Joseph Kennedy szö­vetségi képviselőt is, aki éppen tavaly pályázott a massachusettsi kormányzó posztjára Michael kampányfőnökös­­ködése segítségével. Joseph kénytelen volt elállni a jelöltetéstől már csak azért is, mert volt felesége egy könyv­ben nyilvánosságra hozta, hogy Jo­seph rákényszerítette a házasság vati­káni felbontására. Robert Kennedynek egy másik fia, az ifjabb Robert 1984-ben, 28 éves ko­rában belehalt egy túl nagy adag he­roindózisba, miután korábban már le­tartóztatásban is volt kábítószer-élve­zés miatt. 1991-ben egy másik Kennedy, Wil­liam Kennedy Smith, a jelenlegi sze­nátor unokaöccse, Jean Kennedy Smithnek, az USA írországi nagyköve­tének a fia, jutott a törvény kezére, mi­után egy floridai kirándulás alkalmá­val felvitt egy fiatal nőt a nagybácsi la­kására. A nő később azt állította, hogy William megerőszakolta - de a bíróság felmentette a vádlottat. Az amerikai politikai életben ma is számos Kennedy szerepel sikerrel. A már említett Edward Kennedy szená­toron és Patrick Kennedyn kívül RFK legidősebb fia, Joseph Kennedy is de­mokrata párti képviselőként ült a szö­vetségi kongresszusban. Joseph nővé­re, RFK elsőszülött gyermeke, Kathle­en Kennedy Townsend Maryland ál­lam alkormányzója. Egy másik RFK- fiú, Matthw Maxwell Taylor Kennedy Philadelphia város kedvelt esze volt a közelmúltig, amikor visszavonult, hogy könyvet írjon édesapjáról. A néhai Kennedy elnök két gyer­meke­­is a közéletben szerepel. Caro­line Kennedy Schlossberg az elnöki könyvtárat vezeti Bostonban, de a New York-i művészeti élet egyik legis­mertebb mecénása is egyben. Ifj. John F. Kennedy, talán az egész klán eddigi „legtisztább” tagja humanitárius akci­ókat vezetett kezdő jogászpályafutása alatt, jelenleg viszont egy új politikai magazinnak, a George c. liberális fo­lyóiratnak az alapítója és főszerkesztő­je.Az ifjabb John a közelmúltban szer­kesztői rovatában bírálta unokatestvé­reit esztelen viselkedésük miatt: „Csa­ládom két tagja egy idealizált alterna­tív életvitelt próbált folytatni: egyikük súlyos helyzetbe juttatta volt feleségét, a másikuk viszont a halhatatlanság után loholva beleszeretett az ifjúságba és eközben feladta jobbik eszét.” A Kennedy család ismét nagy vesz­teséget szenvedett, de az amerikai nyilvánosság már megszokta, hogy új­ra meg újra összefognak s visszatérnek a közéletbe ideáljaik és nemegyszer gyanús szenvedélyeik folytatása vé­gett... PURGER Tibor­ ­ áldozata lett lejtőkön­­ Michael Kennedy 1997-ben okozott a politikai klánnak (FoNet/AP-telefotó) Michael Kennedy (korábbi felvétel) CSEHORSZÁG Havel kinevezte az új kormányt Josef Tosovsky új miniszterelnöknek 30 nap áll rendelkezésére az új kormányprogram kidolgozására Václáv Havel elnök tegnap délelőtt kinevezte az új cseh kormányt, mely­nek élén Josef Tosovsky volt jegybanki vezető áll. A 17 tagú testületben kilenc új ember van. A kormányfő és hat mi­nisztere pártonkívüliek, míg a fenn­maradó tíz posztot a Polgári Demok­ratikus Párt (4), a Kereszténydemok­rata Unió - Csehszlovák Néppárt (3) és a Polgári Demokratikus Szövetség (3) képviselői foglalják el. Tosovskynak most 30 nap áll a ren­delkezésére, hogy immár teljes kabi­netje számára kidolgozza a kormány­­programot, s azt elfogadásra a képvi­selőház elé terjessze. A kormányprog­ram elfogadása, illetve elutasítása a kormány elfogadását, illetve elutasítá­sát is jelenti. A Tosovsky-kabinetet a Keresz­ténydemokrata Unió - Csehszlovák Néppárt, a Polgári Demokratikus Szö­vetség, valamint a Polgári Demokrati­kus Párt képviselőcsoportjának egy ré­sze támogatja. Az új cseh kormánynak négy prio­ritása van: az integrációs tárgyalások folytatása Csehország NATO- és EU-csatlakozásáról,­a gazdasági reformok folytatása és a növekedés ütemének felújítása, a gazdasági bűnözés elleni határozott fellépés, illetve a kormány tevékenységének átláthatósága, elle­nőrizhetősége -jelentette ki Josef To­sovsky új cseh kormányfő tegnap dél­előtt Prágában azután, hogy Václav Havel államfő kinevezte kormányának tagjait. Tosovsky hangsúlyozta, hogy kor­mánya a Václav Klaus által vezetett előző kabinet tevékenységének pozitív eredményeire kíván építeni, s ennek jegyében kívánja folytatni a reformo­kat. A miniszterelnök leszögezte:"az új kormány a jelenlegi bonyolult belpoli­tikai helyzet eredménye, mandátuma időben behatárolt lesz, s várhatóan csak az idő előtti választásokig­­fogja irányítani az országot. Ez a tény azon­ban nem jelenti azt, hogy a kormány csupán a mai helyzet fenntartására koncentrálna, hanem minden terüle­ten aktív politikát kíván folytatni. (MTI) . -TRAGÉDIA 1998. január 3., szombat Elnökgyilkossági kísérlet Nigerben A niameyi televízió jelentése szerint a nigeri rendőrség csütörtökön letar­tóztatta egy olyan kommandó tagjait, amely azt a megbízást kapta ellenzéki pártoktól, hogy „fizikailag semmisítse meg” Ibrahim Báré Mainassara elnö­köt és az ország más magas rangú ve­zetőit. Négyen a letartóztatottak közül - három nigeri és egy burkinai - az AFP beszámolója szerint beismerő vallo­mást tettek a tv kamerái előtt, és mind­annyian a volt elnököt, Hama Amado­­ut nevezték meg az összeesküvés értel­mi szerzőjeként. Beszámolójukban részletek hangzottak el az előkészüle­tekről, a Hama Amadou által készített műveleti tervről. (MTI)

Next