Magyar Szó, 2000. augusztus (57. évfolyam, 179-205. szám)

2000-08-01 / 179. szám

2 KÜLPOLITIKA A Nemzetközi figyelő Dávid Góliát ellen sajtószemle önálló hír is lehet. A napokban ezt a megállapítást meggyőzően támasztotta alá egy ese­mény, amely szinte egyedülálló a sajtó történelmé­ben. Clinton amerikai elnök és Schröder német kancellár a balkáni, elsősorban a jugoszláviai helyzetről közös cikket írt az International Herald Tribune-nak és a Süddeutsche Zeitungnak. De hasonlóan önálló hírforrásként kezel­ték lapjaink a külföldi újságok reagálását a jugoszláviai vá­lasztások kiírására, így erre a témára már sok minden meg­jelent, de az érdeklődésre való tekintettel mostani sajtó­szemlénk témájául mégis azt választottuk, mit írnak a kül­földi lapok a jugoszláv választások kiírásával kapcsolatban. A Filipović-eset A külföldi lapok jelentős része már a választások kiírása után foglalkozott Miroslav Filipović jugoszláv újságíró bör­tönbüntetésével vagy pedig a választások kiírását kötötte össze a hírrel azt hangsúlyozva, hogy a független újságírók elleni nyomás része a választási kampánynak. A legteljesebb tudósítást a Le Tageblatt c. luxembourgi napilap közölte, elmondva, hogy Filipovic 49 éves, az AFP-nek és az Institute for War and Peace Reporting független intézménynek dol­gozott. A legtöbb tudósítás témája azonban a kapcsolat a választásokkal és a nemzetközi tiltakozás. A Boston Globe c. amerikai lap az újságírók védelmére alakult nemzetközi bi­zottság, a La Repubblica c. olasz lap pedig az Amnesty In­ternational tiltakozását közli. F. cikkeknek két, jellemző mozzanata van. Az egyik arra utal, hogy milyen nehéz a propaganda: Filipovic elítélése azzal járt, hogy a jugoszláv hadsereg belső vizsgálatáról kö­zölt adatait most százszor annyian elolvasták, mint amikor eredetileg megjelent. A másik pedig az eset kapcsolata a vá­lasztásokkal, amit az Independente, brit lap így fogalmazott meg: „A gerinctelen, állandóan egymással acsarkodó belgrá­di ellenzéki vezetőktől eltérően az olyan önfeláldozó tudósí­tók, mint Filipovic azt a reményt keltik, hogy a polgári tár­sadalomnak Szerbiában még mindig van esélye.” A zűrzavaros helyzet A külföldi hírközlő eszközök és lapok naponta tudósítot­tak a választásokkal kapcsolatos fejleményekről. Az esemé­nyek regisztrálása és magyarázása közben azonban kevesen érzékeltették, hogy milyen zavaros helyzet alakult ki. Ennek a helyzetnek a legteljesebb bemutatását a Liberation c. fran­cia lapban találtuk meg. A lap a sajátos helyzetet abban látja, hogy a G8 okinavai csúcsértekezlete bejelentette, hogy nem ismerik el a jugoszláv választások eredményét, és hogy Crna Gora bojkottálja a választásokat, mert az alkotmáymódosítás­­sal hátrányos helyzetbe került. Ennek ellenére az ellenzék Vuk Draskovic pártja nélkül indul a választásokon. A lap ugyan nem teszi fel a kérdést, hogy mit tesz a világ, ha az ellenzék győz vagy csak a helyi választásokon ér el sikereket, de idézi Zoran Dindicet, hogy bíznak a sikerben. Az ellentmondásos helyzet abból ered, hogy a külföldi lapoknak nincs világos képük az ellenzék esélyeiről. A Libe­ration a Beta felmérését közli, amely szerint az ellenzék kö­zös jelöltje (ami nincs) a szavazatok 32 százalékát kapná a kormánykoalíció 9,5 százalékával szemben. A Nova Makedó­nica c. szkopjei napilap azonban közli az Európai Unió szak­értőinek felmérését, hogy Milošević megnyeri a választáso­kat. A Los Angeles Times c. amerikai napilap pedig azokat az adatokat, amelyek szerint a választásokon Milošević a sza­vazatok 13,7, Draškovic 6,3 és Đinđić 4,9 százalékát kapná, hozzátéve, hogy Vojislav Koštunica, az „antikommunista ér­telmiségi”, akit ellenzéki jelöltként emlegetnek, nem bír sem Draskovic, sem Dindic tekintélyével. A pártok közül szerinte is az ellenzék csak közösen kaphatna 32,2 százalékot, külön­ben a Szocialista Pártra 17,6, Drašković pártjára 11,5 száza­lék szavazna. Abban azonban a külföldi lapok a brit Daily Telegraphtól az osztrák Die Presséig egyetértenek, hogy az ellenzéki vezérek egymás elleni gyűlölete növeli Milosevic esélyét. Milošević a rejtély A választásokhoz kapcsolódóan még két sajátos adalékról szólnánk. Az egyik az, hogy ebből az alkalomból a Le Monde c. francia napilap ismét felkínálta 1999-ben készült írását Slobodan Milosevicről. Az írás alcímben emeli ki, hogy „Tí­zéves abszolút uralma után is Belgrád ura rejtély maradt”, másik alcíme pedig arról szól, hogy Milosevic a szerb nacio­nalizmust egyéni politikai ambícióinak szolgálatába állította. Bevezetőben azt mondja el, hogy az államférfiakat - megvál­tókat és tirannusokat egyaránt - egyetlen mondat teszi em­lékezetessé. Ez a mondat Milošević esetében 1987. április 24-én hangzott el a kosovói szerbek előtt, és így hangzik: „Többé senki sem fog benneteket verni.” Ez a mondat tette a majdnem a belgrádi politika elleni tüntetésként induló tö­megmegmozdulást „Slobo, Slobo” felkiáltásokkal ünneplő tömeggé. Milošević ugyanis arról beszélt nekik, hogy ott kell ma­radniuk, de nem tűrve, hanem a helyzetet megváltoztatva. Az eredmény: „7 évvel Tito halála után a szerb nép felkelt”, hogy változtasson azon a titói politikán, amely erős föderá­ciót akart gyenge Szerbiával, ami az 1974-es alkotmány meg­változtatásához és Kosovo meg Vajdaság autonómiájának el­törléséhez vezetett. Csak ezután ismerteti Milosevic életútját, összekapcsolva a jugoszláv polgárháborúk „hosszú tragikus filmjével”. Összegezésként pedig azt mondja el, hogy Milos­evic a hatalom megszállottja, akinek egyetlen gyenge pontja a jó whisky és a Montecristo vagy Cohibas szivar. És idézi egy jugoszláv újságíró nyilatkozatát: ha Jugoszláviában a sza­badkőművesek kerülnének hatalomra, akkor Milošević az első páholy nagymestere lenne. Az Ellenállás mártírjai A másik ide kapcsolódó cikk a L’Express c. francia heti­lapban jelent meg Dávid és Góliát a szerbeknél címmel. (Mai címünket innen vettük, azzal, hogy a módosítással már in­kább Szerbia és Crna Gora vitájára akartunk utalni.) Az El­lenállás nevű szerbiai ellenzéki mozgalomról szól. Elmondja, hogy a mozgalom „Ellenállás a győzelemig” jelszóval 1998 őszén jött létre, 13 egyetemista alapította, ma 5000 tagja és 30 ezer támogatója van. A hatalom ellen elsősorban a szellem fegyverével harcol, a hatalom viszonyt kemény kampánnyal válaszol, amelyben azt hangoztatják, hogy az Ellenállás „a fasiszta fiatalok Madeleine Albright által toborzott kis cso­portja”. A lap szerint azonban a mozgalom nem nyugtalanít­ja ténylegesen Belgrádot. Marko Simović 17 éves belgrádi középiskolás, egy gazdag kereskedő fia őrjítőnek mondta, hogy eddig hétszer tartóz­tatták le falfirkák miatt. A lap szerint a középiskolásokból és egyetemistákból álló mozgalom békés változást akar. Nyilat­kozott neki Ivan Andric 26 éves egyetemista, aki elmondta, hogy céljuk a gúny fegyverével felrázni a közvéleményt, mert az ország tönkremegy, az ellenzék semmit sem ér, a politikai pártok korrumpáltak, nekik kell valami újat hozni­uk. Nevenka Todorovic szerint a mozgalom tagjai csak han­gosan kimondják, amit mások is gondolnak. Srđa Popovic szerint pedig „Mi Gandhi típusú forradalmárok vagyunk és be akarjuk bizonyítani: a szerbek vannak annyira értelme­sek, hogy erőszak nélkül megváltoztassák a rendszert. A lap kommentárja: a hevessé váló választási kampányban az Elle­nállásnak is lehetnek mártírjai. b-t Megkülönböztetett figyelem Romániai lapok a bálványosi szabadegyetemről A hétfői román lapok számos tudósí­tásban számoltak be a Tusnádfürdőn megrendezett XI. Bálványosi Nyári Sza­badegyetem fórumán és különösen a szombati zárórendezvényen megfogal­mazódott román és magyar állásfoglalá­sokról, valamint a román és a magyar külügyminiszter sepsiszentgyörgyi talál­kozójáról. Különösen nagy figyelmet szenteltek a bukar­esti lapok Orbán Viktor magyar kormányfő kijelentéseinek. Az Adevarul például - amely első és második oldalán összesen hat tudósítást és beszámolót kö­zölt a szombaton Tusnádfürdőn elhang­zottakról­­ azt emelte ki Orbán előadásá­ból, hogy a magyar-román „kétoldalú kapcsolatok kulcsa jelenleg és a jövőben is Románián belül található”. Külön tudósítást szentelt a lap Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke előadásának, amelyben a romániai magyar politikus egyebek között kijelentette, hogy „a ro­mán-magyar alapszerződés nem nekünk volt jó, hanem a Nyugatnak". A Curentul National első oldalas tu­dósítása szerint „Orbán azt kérte az RMDSZ-től, hogy ne szövetkezzen a PDSR-rel”, vagyis az Iliescu-féle Szociális Demokrácia Romániai Pártjával. Ez a lap tudósításában külön kitért arra, hogy a magyar kormányfő Tusnádfürdőn „egy olyan közép-európai konstrukció megte­remtéséről beszélt, amelyben a gazdasági elemeket összességükben kell tekinteni, nem pedig külön-külön, mint ahogyan eddig”. Csaknem egyoldalas beszámolójában a Cotidianul című napilap is felfigyelt a magyar kormányfőnek erre a javaslatá­ra, amelyet az Európai Unió alterna­tívájaként tüntetett fel. A román pénzügyi körök napilapja, a Ziarul Financiar a bálványosi szabade­gyetemről, valamint a Petre Roman ro­mán és Martonyi János magyar külügy­miniszter sepsiszentgyörgyi találkozójá­ról szóló összefoglaló beszámolójában azt emelte ki, hogy „Bukarest és Budapest is elutasítja a kétoldalú alapszerződés mó­dosítását”. A sajtónyilvánosság kizárásával lezaj­lott Román-Martonyi- találkozóról szóló beszámolójában a Romániai Magyar Szó - saját háttérinformációira hivatkozva - egyebek között azt írta, hogy a két poli­tikus baráti vacsorája során „szóba került a román-magyar kapcsolatokat érintő kérdések” szinte mindegyike. „A követ­kező hetek, hónapok döntik el, hogy a sokak számára »példamutató« kapcsola­tok terén hol és miként lehet előre lépni. Gyakrabban kellene találkozni és döntés­­helyzetbe jutni, s talán a jövőben így is lesz" - írta a bukaresti magyar napilap. Magyar Szó A POLITIKUS SEM KIVÉTEL Korrupcióért halál Kínában halálra ítélték a parlament állandó bizottságának egyik volt alelnökét Korrupció vádjával halálra ítélték Cseng Ko-csiét, a kínai parlament állan­dó bizottságának egyik volt alelnökét - jelentette hétfőn az XJj Kína hírügynök­ség. A bíróság szerint Cseng mintegy 5 millió dollár értékben fogadott el kenő­pénzt abban az időben, amikor a déli Kuanghszi Csuang autonóm terület kormányzója volt. Ez a Vietnammal ha­táros vidék a kábítószer-csempészet me­legágya. A jelenleg 67 éves Csengnek tíz nap­ja van arra, hogy fellebbezzen. Ha a má­sodfokú bíróság elutasítja keresetét és végrehajtják a halálos ítéletet, akkor a Kínai Népköztársaság történetében ő lesz a legmagasabb rangú vezető, akit korrupció miatt kivégeznek. Kínában két éve egy korrupciós botrány kapcsán 16 évi börtönbünte­tésre ítélték Csen Hszi-tungot, Peking egykori polgármesterét, aki a kilenc­venes évek közepén a Kínai Kommu­nista Párt első titkára is volt a főváros­ban. Vulkánkitörés Indonéziában Két geológus életét vesztette Két geológus életét vesztette, másik hat pedig megsérült egy vulkánkitörés miatt az indonéziai Jáva szigetén - jelentette hétfőn a helyi rendőrség. A szerencsétlenség még csütörtökön történt a Semeru vulkán kráterénél, de az indonéziai kutatók holt­testét csak vasárnap találták meg a helyszínen - írja az AFP. 2000. augusztus 1kedd AMERIKAI ELNÖKVÁLASZTÁSOK Megkezdődött a republikánus pártkonvenció Dick Cheney egyelőre a „meglepett bennfentes” kényelmetlenségét mutatja­­ Minden világos, a gyülekezetnek csak az a dolga, hogy felpumpálja a pártaktivisták választási kedvét Tudósítónktól Washington, július 31. Philadelphiában hétfőn megkezdő­dött az amerikai Republikánus Párt el­nökválasztási konvenciója. A 2066 kül­döttet, ugyanannyi pótküldöttet, több ezer vendéget, 15 ezer önkéntest és ugyancsak 15 ezer újságírót, illetve mé­diaszemélyzetet - összesen több mint 45 ezer embert­­ felvonultató gyülekezet­nek tulajdonképpen csak hangulat- és harckedv-gerjesztő feladata van, az összes legfontosabb döntés már megszü­letett. A párt és a nyilvánosság tudja, hogy ifj. George W. Bush lesz a republi­kánus elnökjelölt, és azt is, hogy a volt elnök fia a volt elnökpapa véderőminisz­terét, Richard Cheneyt választotta alel­­nökjelöltjének. A pártplatform javaslatát is véglegesítette a minap egy arra illeté­kes bizottság, tehát az egykori konvenci­­ók drámájából mára semmi sem maradt. A hangulatgerjesztés is roppant fon­tos azonban, mert a konvencióra eljutó küldöttek és önkéntesek lesznek azok, akik a jövő héttől kezdve egészen a no­vember 7-ei választási napig éjt nappallá téve fognak majd korteskedni saját kör­zetükben, hogy pártjukat hatalomra jut­tassák. A 63 millió dolláros költség (ami­ből 13 milliót a szövetségi kormány fizet) ezért nem számít túl nagy árnak. Arról nem is beszélve, hogy a konvenció egyik kevésbé szellőztetett vonulata lesz a leg­nagyobb adakozók dúsgazdag megven­­dégelése: a legfényűzőbb szállodai lak­osztályoktól a philadelphiai sportcsarnok díszp­áh­olyáig, h­orgászkirán­dulásoktól koktélpartikig, a megkülönböztetett fi­gyelem az eddigi (negyedmillió dollárnál nagyobb) óriáshozzájárulások adomá­nyozóinak jár azzal a nem is rejtegetett szándékkal, hogy a konvenció utáni he­tekben még néhány tucat milliót be le­hessen zsebelni az őszi választásokra ké­szülő reklámhadjárat finanszírozására. A „harci” kedv fokozásához minden­nap külön-külön koreográfiáit témával járul majd hozzá. Hétfőn a gyermekek­nek nyújtandó minél nagyobb esély volt napirenden („Alkalom és lehetőség a szándékunk szerint” jelszóval), aminek a mélyebb lényege az, hogy az állam fizesse a magániskolákban fizetendő tandíjat is, ha a szülők úgy döntenek. Kedden a biztonságpolitika lesz a fő téma („Erő és biztonság a szándékunk szerint”), amihez már hétfőn külön kere­kasztal- beszélgetés keretében adják meg a vezető hangot a párt legnagyobb kül­­politikusai: John McCain volt elnökje­lölt, Lawrence Eagleburger, az idősebb Bush második külügyminisztere, az USA egykori belgrádi nagykövete (egyben a Jugo-program egyik megálmodója, a be­ruházó érdekekre alapozó eredeti nagy türelem elapadtával Slobodan Milošević nagy ellensége), Colin Powell nyugalma­zott tábornok, a Bush-pápa vezérkari fő­nöke, az öbölháború megnyerője (aki az ifj. Bush nagy szomorúságára nem kí­vánt alelnökjelöltté előlépni) és mások. Szerdán a jólét és a nyugdíjasok biz­tonsága körül forognak a beszédek („Jó­lét a szándékunk szerint”), ami nem más, mint a republikánusok megfogalmazása az állandó adócsökkentések követelésé­re, a szövetségi kormány leépítésére és a nyugdíjbiztosítás privatizációjára. Végül az utolsó nap, amikor az el­nökjelöltet és alelnökjelölti kinevezettjét formálisan is megszavazzák, és Bush el­mondja élete legfontosabb beszédét, már csak a párt két legelső emberére helye­ződik a hangsúly: „Elnök a szándékunk szerint”. Az amerikai közvélemény még min­dig Bush alelnökjdőlésével foglalkozik leginkább, mert az részben meglepetés­nek számított. Mint ismeretes, a texasi kormányzó múlt kedden bejelentette döntését, hogy éppn az alelnökjelölt-ke­­reső munkacsoport vezetőjét, Richard „Dick” Cheneyt kérte fel, hogy vele együtt szerepeljen a választásokon. A legtöbb megfigyelő egyetért abban, hogy ifj. Bush nagyon bölcsen választott, annak ellenére, hogy Cheney nem szá­mít jelentős politikai csillagnak. De eb­ben a pozícióban nem is olyanokra van szükség, hanem akik valamilyen módon kiegészítik az elnökjelölt tulajdonságait. Nos, Bush bölcsességét az mutatja, hogy nem olyan embert választott, aki esetleg egy fontos államot képviselve je­lentős számú szavazatot hozhat a számá­ra, hanem olyat, aki hozzá, az elnökje­lölthöz képest hatalmas tapasztalattal rendelkezik a washingtoni politikai élet­ben. Ez azért is figyelemre méltó, mert Bush nemzetközi „zöldfülűsége” számos kritikára adott már okot, és el kell ismer­ni neki, hogy bátorságot tükröz az, ha valaki saját magánál többet tudót vesz maga mellé. Richard Cheney 59 éves, Nebraska szövetségi államban született, de Wyo­­mingban nőtt fel. A Yale Egyetemről ki­maradt, de otthon mégiscsak befejezte tanulmányait. Huszonéves korában még csak távvezetéki villanyszerelőként dol­gozott, de már akkor is a politika érde­kelte, és hamarosan Washingtonba ke­rült kongresszusi kisegítőnek. 34 évesen már Gerald Ford elnök kabinetfőnöke lett, a legfiatalabb személy, aki ezt az ál­lást valaha is betöltötte. Ford 1976-os ve­resége után ismét hazatért, és Wyoming állam szövetségi képviselője lett. Tíz évig szolgált a kongresszusban, és már éppen a republikánus oldal vezetőjének pozíci­ója kacsingatott rá, amikor id. George Bush elnök megtette véderőminiszter­nek. Igaz, hogy csak második választás volt ez, mert Bush első kinevezettjét a szenátus nem hagyta jóvá. De az elnök sohasem bánta meg a második döntését, és fiának is Cheneyt javasolta alelnök­­ként. (A Clinton-kormányzat eddigi évei alatt Cheney egy texasi kőolajipari építő- és szerelővállalat vezérigazgatójaként működött.) Egyes rosszmájú kommentátorok nem is mulasztották el megjegyezni, hogy az ifj. Bush „a papa jó öreg, de megbízható Oldsmobile-ját” választotta ahelyett, hogy bátrabban szemelte volna ki partnerét a politikusoknak egy újabb generációjából. A demokraták mindenesetre némi­képp fellélegezhettek: Al Gore alelnök joggal rettegett attól, hogy Bush egy fe­ketebőrűt (Powellt) vagy egy nőt talál al­­elnöknek, a mai amerikai szavazótábor szemében ugyanis egy ilyen szimbolikus választás hatalmas jelentőséggel bírt vol­na: a női választók többsége az elmúlt két alkalommal meggyőző módon a demok­rata jelöltre szavazott, és most is Gore ve­zet a nők között Egy feketebőrű alelnök­­jelölt viszont a demokraták számára szin­tén fontos néger szavazatokat osztotta volna meg a szokásosnál jobban. Cheneynek azonban további előnyei is vannak, nem tartják ugyanis beskatu­­lyázottnak a Republikánus Párt egyik szárnyában sem. Rendkívül visszafogott, mérsékelt természetűnek tartják, aki a dolgok gyakorlati oldalát nézi. Korábban maga is játszadozott az elnökjelöltség gondolatával, de 10 évvel ezelőtt három gyengébb szívroham érte, amelyek után négyszeres bypass-műtéten esett át. Ha természete mérsékelt is, Cheney azon­ban képviselői mandátumainak mind a tíz éve alatt szigorúan a Republikánus Párt legkonzervatívabb áramlatával egy­formán szavazott: mindenféle fegyverke­zési kiadások mellett, a belföldi fegyver­viselési szigorítások ellen, minden adó­­csökkentés mellett, és a legtöbb szövetsé­gi szociális program ellen. Bush szemmel láthatóan úgy választotta alelnökjelöltjét, hogy az megfeleljen a párt jobbszárnyá­­nak, de azért a centrumot se idegenítse el. Mint ahogy azt a republikánus párt­konvenció szervezői ígérik, az elnökjelölt beszéde nemcsak saját pártjához, hanem az amerikai választók egész skálájához kí­ván szólni. P.T. Richard Cheney

Next