Magyar Szó, 2000. augusztus (57. évfolyam, 179-205. szám)
2000-08-01 / 179. szám
2 KÜLPOLITIKA A Nemzetközi figyelő Dávid Góliát ellen sajtószemle önálló hír is lehet. A napokban ezt a megállapítást meggyőzően támasztotta alá egy esemény, amely szinte egyedülálló a sajtó történelmében. Clinton amerikai elnök és Schröder német kancellár a balkáni, elsősorban a jugoszláviai helyzetről közös cikket írt az International Herald Tribune-nak és a Süddeutsche Zeitungnak. De hasonlóan önálló hírforrásként kezelték lapjaink a külföldi újságok reagálását a jugoszláviai választások kiírására, így erre a témára már sok minden megjelent, de az érdeklődésre való tekintettel mostani sajtószemlénk témájául mégis azt választottuk, mit írnak a külföldi lapok a jugoszláv választások kiírásával kapcsolatban. A Filipović-eset A külföldi lapok jelentős része már a választások kiírása után foglalkozott Miroslav Filipović jugoszláv újságíró börtönbüntetésével vagy pedig a választások kiírását kötötte össze a hírrel azt hangsúlyozva, hogy a független újságírók elleni nyomás része a választási kampánynak. A legteljesebb tudósítást a Le Tageblatt c. luxembourgi napilap közölte, elmondva, hogy Filipovic 49 éves, az AFP-nek és az Institute for War and Peace Reporting független intézménynek dolgozott. A legtöbb tudósítás témája azonban a kapcsolat a választásokkal és a nemzetközi tiltakozás. A Boston Globe c. amerikai lap az újságírók védelmére alakult nemzetközi bizottság, a La Repubblica c. olasz lap pedig az Amnesty International tiltakozását közli. F. cikkeknek két, jellemző mozzanata van. Az egyik arra utal, hogy milyen nehéz a propaganda: Filipovic elítélése azzal járt, hogy a jugoszláv hadsereg belső vizsgálatáról közölt adatait most százszor annyian elolvasták, mint amikor eredetileg megjelent. A másik pedig az eset kapcsolata a választásokkal, amit az Independente, brit lap így fogalmazott meg: „A gerinctelen, állandóan egymással acsarkodó belgrádi ellenzéki vezetőktől eltérően az olyan önfeláldozó tudósítók, mint Filipovic azt a reményt keltik, hogy a polgári társadalomnak Szerbiában még mindig van esélye.” A zűrzavaros helyzet A külföldi hírközlő eszközök és lapok naponta tudósítottak a választásokkal kapcsolatos fejleményekről. Az események regisztrálása és magyarázása közben azonban kevesen érzékeltették, hogy milyen zavaros helyzet alakult ki. Ennek a helyzetnek a legteljesebb bemutatását a Liberation c. francia lapban találtuk meg. A lap a sajátos helyzetet abban látja, hogy a G8 okinavai csúcsértekezlete bejelentette, hogy nem ismerik el a jugoszláv választások eredményét, és hogy Crna Gora bojkottálja a választásokat, mert az alkotmáymódosítással hátrányos helyzetbe került. Ennek ellenére az ellenzék Vuk Draskovic pártja nélkül indul a választásokon. A lap ugyan nem teszi fel a kérdést, hogy mit tesz a világ, ha az ellenzék győz vagy csak a helyi választásokon ér el sikereket, de idézi Zoran Dindicet, hogy bíznak a sikerben. Az ellentmondásos helyzet abból ered, hogy a külföldi lapoknak nincs világos képük az ellenzék esélyeiről. A Liberation a Beta felmérését közli, amely szerint az ellenzék közös jelöltje (ami nincs) a szavazatok 32 százalékát kapná a kormánykoalíció 9,5 százalékával szemben. A Nova Makedónica c. szkopjei napilap azonban közli az Európai Unió szakértőinek felmérését, hogy Milošević megnyeri a választásokat. A Los Angeles Times c. amerikai napilap pedig azokat az adatokat, amelyek szerint a választásokon Milošević a szavazatok 13,7, Draškovic 6,3 és Đinđić 4,9 százalékát kapná, hozzátéve, hogy Vojislav Koštunica, az „antikommunista értelmiségi”, akit ellenzéki jelöltként emlegetnek, nem bír sem Draskovic, sem Dindic tekintélyével. A pártok közül szerinte is az ellenzék csak közösen kaphatna 32,2 százalékot, különben a Szocialista Pártra 17,6, Drašković pártjára 11,5 százalék szavazna. Abban azonban a külföldi lapok a brit Daily Telegraphtól az osztrák Die Presséig egyetértenek, hogy az ellenzéki vezérek egymás elleni gyűlölete növeli Milosevic esélyét. Milošević a rejtély A választásokhoz kapcsolódóan még két sajátos adalékról szólnánk. Az egyik az, hogy ebből az alkalomból a Le Monde c. francia napilap ismét felkínálta 1999-ben készült írását Slobodan Milosevicről. Az írás alcímben emeli ki, hogy „Tízéves abszolút uralma után is Belgrád ura rejtély maradt”, másik alcíme pedig arról szól, hogy Milosevic a szerb nacionalizmust egyéni politikai ambícióinak szolgálatába állította. Bevezetőben azt mondja el, hogy az államférfiakat - megváltókat és tirannusokat egyaránt - egyetlen mondat teszi emlékezetessé. Ez a mondat Milošević esetében 1987. április 24-én hangzott el a kosovói szerbek előtt, és így hangzik: „Többé senki sem fog benneteket verni.” Ez a mondat tette a majdnem a belgrádi politika elleni tüntetésként induló tömegmegmozdulást „Slobo, Slobo” felkiáltásokkal ünneplő tömeggé. Milošević ugyanis arról beszélt nekik, hogy ott kell maradniuk, de nem tűrve, hanem a helyzetet megváltoztatva. Az eredmény: „7 évvel Tito halála után a szerb nép felkelt”, hogy változtasson azon a titói politikán, amely erős föderációt akart gyenge Szerbiával, ami az 1974-es alkotmány megváltoztatásához és Kosovo meg Vajdaság autonómiájának eltörléséhez vezetett. Csak ezután ismerteti Milosevic életútját, összekapcsolva a jugoszláv polgárháborúk „hosszú tragikus filmjével”. Összegezésként pedig azt mondja el, hogy Milosevic a hatalom megszállottja, akinek egyetlen gyenge pontja a jó whisky és a Montecristo vagy Cohibas szivar. És idézi egy jugoszláv újságíró nyilatkozatát: ha Jugoszláviában a szabadkőművesek kerülnének hatalomra, akkor Milošević az első páholy nagymestere lenne. Az Ellenállás mártírjai A másik ide kapcsolódó cikk a L’Express c. francia hetilapban jelent meg Dávid és Góliát a szerbeknél címmel. (Mai címünket innen vettük, azzal, hogy a módosítással már inkább Szerbia és Crna Gora vitájára akartunk utalni.) Az Ellenállás nevű szerbiai ellenzéki mozgalomról szól. Elmondja, hogy a mozgalom „Ellenállás a győzelemig” jelszóval 1998 őszén jött létre, 13 egyetemista alapította, ma 5000 tagja és 30 ezer támogatója van. A hatalom ellen elsősorban a szellem fegyverével harcol, a hatalom viszonyt kemény kampánnyal válaszol, amelyben azt hangoztatják, hogy az Ellenállás „a fasiszta fiatalok Madeleine Albright által toborzott kis csoportja”. A lap szerint azonban a mozgalom nem nyugtalanítja ténylegesen Belgrádot. Marko Simović 17 éves belgrádi középiskolás, egy gazdag kereskedő fia őrjítőnek mondta, hogy eddig hétszer tartóztatták le falfirkák miatt. A lap szerint a középiskolásokból és egyetemistákból álló mozgalom békés változást akar. Nyilatkozott neki Ivan Andric 26 éves egyetemista, aki elmondta, hogy céljuk a gúny fegyverével felrázni a közvéleményt, mert az ország tönkremegy, az ellenzék semmit sem ér, a politikai pártok korrumpáltak, nekik kell valami újat hozniuk. Nevenka Todorovic szerint a mozgalom tagjai csak hangosan kimondják, amit mások is gondolnak. Srđa Popovic szerint pedig „Mi Gandhi típusú forradalmárok vagyunk és be akarjuk bizonyítani: a szerbek vannak annyira értelmesek, hogy erőszak nélkül megváltoztassák a rendszert. A lap kommentárja: a hevessé váló választási kampányban az Ellenállásnak is lehetnek mártírjai. b-t Megkülönböztetett figyelem Romániai lapok a bálványosi szabadegyetemről A hétfői román lapok számos tudósításban számoltak be a Tusnádfürdőn megrendezett XI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem fórumán és különösen a szombati zárórendezvényen megfogalmazódott román és magyar állásfoglalásokról, valamint a román és a magyar külügyminiszter sepsiszentgyörgyi találkozójáról. Különösen nagy figyelmet szenteltek a bukaresti lapok Orbán Viktor magyar kormányfő kijelentéseinek. Az Adevarul például - amely első és második oldalán összesen hat tudósítást és beszámolót közölt a szombaton Tusnádfürdőn elhangzottakról azt emelte ki Orbán előadásából, hogy a magyar-román „kétoldalú kapcsolatok kulcsa jelenleg és a jövőben is Románián belül található”. Külön tudósítást szentelt a lap Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke előadásának, amelyben a romániai magyar politikus egyebek között kijelentette, hogy „a román-magyar alapszerződés nem nekünk volt jó, hanem a Nyugatnak". A Curentul National első oldalas tudósítása szerint „Orbán azt kérte az RMDSZ-től, hogy ne szövetkezzen a PDSR-rel”, vagyis az Iliescu-féle Szociális Demokrácia Romániai Pártjával. Ez a lap tudósításában külön kitért arra, hogy a magyar kormányfő Tusnádfürdőn „egy olyan közép-európai konstrukció megteremtéséről beszélt, amelyben a gazdasági elemeket összességükben kell tekinteni, nem pedig külön-külön, mint ahogyan eddig”. Csaknem egyoldalas beszámolójában a Cotidianul című napilap is felfigyelt a magyar kormányfőnek erre a javaslatára, amelyet az Európai Unió alternatívájaként tüntetett fel. A román pénzügyi körök napilapja, a Ziarul Financiar a bálványosi szabadegyetemről, valamint a Petre Roman román és Martonyi János magyar külügyminiszter sepsiszentgyörgyi találkozójáról szóló összefoglaló beszámolójában azt emelte ki, hogy „Bukarest és Budapest is elutasítja a kétoldalú alapszerződés módosítását”. A sajtónyilvánosság kizárásával lezajlott Román-Martonyi- találkozóról szóló beszámolójában a Romániai Magyar Szó - saját háttérinformációira hivatkozva - egyebek között azt írta, hogy a két politikus baráti vacsorája során „szóba került a román-magyar kapcsolatokat érintő kérdések” szinte mindegyike. „A következő hetek, hónapok döntik el, hogy a sokak számára »példamutató« kapcsolatok terén hol és miként lehet előre lépni. Gyakrabban kellene találkozni és döntéshelyzetbe jutni, s talán a jövőben így is lesz" - írta a bukaresti magyar napilap. Magyar Szó A POLITIKUS SEM KIVÉTEL Korrupcióért halál Kínában halálra ítélték a parlament állandó bizottságának egyik volt alelnökét Korrupció vádjával halálra ítélték Cseng Ko-csiét, a kínai parlament állandó bizottságának egyik volt alelnökét - jelentette hétfőn az XJj Kína hírügynökség. A bíróság szerint Cseng mintegy 5 millió dollár értékben fogadott el kenőpénzt abban az időben, amikor a déli Kuanghszi Csuang autonóm terület kormányzója volt. Ez a Vietnammal határos vidék a kábítószer-csempészet melegágya. A jelenleg 67 éves Csengnek tíz napja van arra, hogy fellebbezzen. Ha a másodfokú bíróság elutasítja keresetét és végrehajtják a halálos ítéletet, akkor a Kínai Népköztársaság történetében ő lesz a legmagasabb rangú vezető, akit korrupció miatt kivégeznek. Kínában két éve egy korrupciós botrány kapcsán 16 évi börtönbüntetésre ítélték Csen Hszi-tungot, Peking egykori polgármesterét, aki a kilencvenes évek közepén a Kínai Kommunista Párt első titkára is volt a fővárosban. Vulkánkitörés Indonéziában Két geológus életét vesztette Két geológus életét vesztette, másik hat pedig megsérült egy vulkánkitörés miatt az indonéziai Jáva szigetén - jelentette hétfőn a helyi rendőrség. A szerencsétlenség még csütörtökön történt a Semeru vulkán kráterénél, de az indonéziai kutatók holttestét csak vasárnap találták meg a helyszínen - írja az AFP. 2000. augusztus 1kedd AMERIKAI ELNÖKVÁLASZTÁSOK Megkezdődött a republikánus pártkonvenció Dick Cheney egyelőre a „meglepett bennfentes” kényelmetlenségét mutatja Minden világos, a gyülekezetnek csak az a dolga, hogy felpumpálja a pártaktivisták választási kedvét Tudósítónktól Washington, július 31. Philadelphiában hétfőn megkezdődött az amerikai Republikánus Párt elnökválasztási konvenciója. A 2066 küldöttet, ugyanannyi pótküldöttet, több ezer vendéget, 15 ezer önkéntest és ugyancsak 15 ezer újságírót, illetve médiaszemélyzetet - összesen több mint 45 ezer embert felvonultató gyülekezetnek tulajdonképpen csak hangulat- és harckedv-gerjesztő feladata van, az összes legfontosabb döntés már megszületett. A párt és a nyilvánosság tudja, hogy ifj. George W. Bush lesz a republikánus elnökjelölt, és azt is, hogy a volt elnök fia a volt elnökpapa véderőminiszterét, Richard Cheneyt választotta alelnökjelöltjének. A pártplatform javaslatát is véglegesítette a minap egy arra illetékes bizottság, tehát az egykori konvenciók drámájából mára semmi sem maradt. A hangulatgerjesztés is roppant fontos azonban, mert a konvencióra eljutó küldöttek és önkéntesek lesznek azok, akik a jövő héttől kezdve egészen a november 7-ei választási napig éjt nappallá téve fognak majd korteskedni saját körzetükben, hogy pártjukat hatalomra juttassák. A 63 millió dolláros költség (amiből 13 milliót a szövetségi kormány fizet) ezért nem számít túl nagy árnak. Arról nem is beszélve, hogy a konvenció egyik kevésbé szellőztetett vonulata lesz a legnagyobb adakozók dúsgazdag megvendégelése: a legfényűzőbb szállodai lakosztályoktól a philadelphiai sportcsarnok díszpáholyáig, horgászkirándulásoktól koktélpartikig, a megkülönböztetett figyelem az eddigi (negyedmillió dollárnál nagyobb) óriáshozzájárulások adományozóinak jár azzal a nem is rejtegetett szándékkal, hogy a konvenció utáni hetekben még néhány tucat milliót be lehessen zsebelni az őszi választásokra készülő reklámhadjárat finanszírozására. A „harci” kedv fokozásához mindennap külön-külön koreográfiáit témával járul majd hozzá. Hétfőn a gyermekeknek nyújtandó minél nagyobb esély volt napirenden („Alkalom és lehetőség a szándékunk szerint” jelszóval), aminek a mélyebb lényege az, hogy az állam fizesse a magániskolákban fizetendő tandíjat is, ha a szülők úgy döntenek. Kedden a biztonságpolitika lesz a fő téma („Erő és biztonság a szándékunk szerint”), amihez már hétfőn külön kerekasztal- beszélgetés keretében adják meg a vezető hangot a párt legnagyobb külpolitikusai: John McCain volt elnökjelölt, Lawrence Eagleburger, az idősebb Bush második külügyminisztere, az USA egykori belgrádi nagykövete (egyben a Jugo-program egyik megálmodója, a beruházó érdekekre alapozó eredeti nagy türelem elapadtával Slobodan Milošević nagy ellensége), Colin Powell nyugalmazott tábornok, a Bush-pápa vezérkari főnöke, az öbölháború megnyerője (aki az ifj. Bush nagy szomorúságára nem kívánt alelnökjelöltté előlépni) és mások. Szerdán a jólét és a nyugdíjasok biztonsága körül forognak a beszédek („Jólét a szándékunk szerint”), ami nem más, mint a republikánusok megfogalmazása az állandó adócsökkentések követelésére, a szövetségi kormány leépítésére és a nyugdíjbiztosítás privatizációjára. Végül az utolsó nap, amikor az elnökjelöltet és alelnökjelölti kinevezettjét formálisan is megszavazzák, és Bush elmondja élete legfontosabb beszédét, már csak a párt két legelső emberére helyeződik a hangsúly: „Elnök a szándékunk szerint”. Az amerikai közvélemény még mindig Bush alelnökjdőlésével foglalkozik leginkább, mert az részben meglepetésnek számított. Mint ismeretes, a texasi kormányzó múlt kedden bejelentette döntését, hogy éppn az alelnökjelölt-kereső munkacsoport vezetőjét, Richard „Dick” Cheneyt kérte fel, hogy vele együtt szerepeljen a választásokon. A legtöbb megfigyelő egyetért abban, hogy ifj. Bush nagyon bölcsen választott, annak ellenére, hogy Cheney nem számít jelentős politikai csillagnak. De ebben a pozícióban nem is olyanokra van szükség, hanem akik valamilyen módon kiegészítik az elnökjelölt tulajdonságait. Nos, Bush bölcsességét az mutatja, hogy nem olyan embert választott, aki esetleg egy fontos államot képviselve jelentős számú szavazatot hozhat a számára, hanem olyat, aki hozzá, az elnökjelölthöz képest hatalmas tapasztalattal rendelkezik a washingtoni politikai életben. Ez azért is figyelemre méltó, mert Bush nemzetközi „zöldfülűsége” számos kritikára adott már okot, és el kell ismerni neki, hogy bátorságot tükröz az, ha valaki saját magánál többet tudót vesz maga mellé. Richard Cheney 59 éves, Nebraska szövetségi államban született, de Wyomingban nőtt fel. A Yale Egyetemről kimaradt, de otthon mégiscsak befejezte tanulmányait. Huszonéves korában még csak távvezetéki villanyszerelőként dolgozott, de már akkor is a politika érdekelte, és hamarosan Washingtonba került kongresszusi kisegítőnek. 34 évesen már Gerald Ford elnök kabinetfőnöke lett, a legfiatalabb személy, aki ezt az állást valaha is betöltötte. Ford 1976-os veresége után ismét hazatért, és Wyoming állam szövetségi képviselője lett. Tíz évig szolgált a kongresszusban, és már éppen a republikánus oldal vezetőjének pozíciója kacsingatott rá, amikor id. George Bush elnök megtette véderőminiszternek. Igaz, hogy csak második választás volt ez, mert Bush első kinevezettjét a szenátus nem hagyta jóvá. De az elnök sohasem bánta meg a második döntését, és fiának is Cheneyt javasolta alelnökként. (A Clinton-kormányzat eddigi évei alatt Cheney egy texasi kőolajipari építő- és szerelővállalat vezérigazgatójaként működött.) Egyes rosszmájú kommentátorok nem is mulasztották el megjegyezni, hogy az ifj. Bush „a papa jó öreg, de megbízható Oldsmobile-ját” választotta ahelyett, hogy bátrabban szemelte volna ki partnerét a politikusoknak egy újabb generációjából. A demokraták mindenesetre némiképp fellélegezhettek: Al Gore alelnök joggal rettegett attól, hogy Bush egy feketebőrűt (Powellt) vagy egy nőt talál alelnöknek, a mai amerikai szavazótábor szemében ugyanis egy ilyen szimbolikus választás hatalmas jelentőséggel bírt volna: a női választók többsége az elmúlt két alkalommal meggyőző módon a demokrata jelöltre szavazott, és most is Gore vezet a nők között Egy feketebőrű alelnökjelölt viszont a demokraták számára szintén fontos néger szavazatokat osztotta volna meg a szokásosnál jobban. Cheneynek azonban további előnyei is vannak, nem tartják ugyanis beskatulyázottnak a Republikánus Párt egyik szárnyában sem. Rendkívül visszafogott, mérsékelt természetűnek tartják, aki a dolgok gyakorlati oldalát nézi. Korábban maga is játszadozott az elnökjelöltség gondolatával, de 10 évvel ezelőtt három gyengébb szívroham érte, amelyek után négyszeres bypass-műtéten esett át. Ha természete mérsékelt is, Cheney azonban képviselői mandátumainak mind a tíz éve alatt szigorúan a Republikánus Párt legkonzervatívabb áramlatával egyformán szavazott: mindenféle fegyverkezési kiadások mellett, a belföldi fegyverviselési szigorítások ellen, minden adócsökkentés mellett, és a legtöbb szövetségi szociális program ellen. Bush szemmel láthatóan úgy választotta alelnökjelöltjét, hogy az megfeleljen a párt jobbszárnyának, de azért a centrumot se idegenítse el. Mint ahogy azt a republikánus pártkonvenció szervezői ígérik, az elnökjelölt beszéde nemcsak saját pártjához, hanem az amerikai választók egész skálájához kíván szólni. P.T. Richard Cheney