Magyar Szó, 2000. október (57. évfolyam, 233-258. szám)

2000-10-01 / 233. szám

2 KÜLPOLITIKA A szegedi Hősök kapuja A Hősök kapuja a belváros szívében, a Boldogass­­zony sugárút végén, az Aradi vértanúk terét sze­gélyezve ível az 1-es villamosjárat sínei fölött. Szegeden járva többször átsétálhattunk már alatta, de vajon meg­álltunk-e megcsodálni a feltárt freskókat? Ismerjük-e a rejtett falfestmények történetét? Aba-Novák Vilmos, a korszak egyik legjelentősebb festője 1936-ban fejezte be a mintegy 250 négyzetméter felületű freskót, amely tizenkétezer első világháborús szegedi hősi halott emlékét őrzi. A freskót tíz mév úlra lemeszelték, majd 1949-ben levakolták a Horty-ábrázo­­lás miatt. Csaknem négy évtized múltán, 1995-ben a Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése a Tisza felőli oldal ke­reszthomlokzatán megkezdte munkálatait. Egy éven be­lül kibontották és restaurálták a háború vízióit megörö­kítő freskórészleteket. Felszínre került Szent György és Szent Borbála alakja, az alkotó önarcképe. Néhány év múltán további adományoknak köszönhetően (a mű­vész leánya és fia, Aba-Novák Judit és Kováts Kristóf, a Magyar Millenniumi Kormánybiztos Hivatala és a Nem­zetközi Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásá­val) újabb 200 négyzetméteres freskófelületeket tártak fel. A munkálatokat Forrai Kornélia restaurátor irányí­tásával 19 szakember végezte. 2000-ben már láthatóvá váltak a főbb részletek: az ítélethirdető Krisztus, jobb oldalán szerzetesek, sirató özvegyek, balján Horthy Miklós, amint csatába vezeti katonáit. Az eddig restau­rált freskó ünnepélyes átadására szeptember 29-én dél­előtt tizenegy órakor került sor a Hősök kapuja Ságvári Gimnázium felőli kis boltívénél. Avatóbeszédet mondott dr. Tromayer Ottó Széchenyi-díjas múzeumigazgató. Fellépett a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola leánykara Dohány Gabriella karnagy vezetésével. Az Aba-Novák családot pedig Kováts Kris­tóf, a művész unokája képviselte. A kétnapos rendezvénysorozat keretében 28-án, a Szegedi­ Tudományegyetem aulájában (Dugonics tér 13., II. emeletén) Bedő Ferenc festő-grafikus-iparmű­­vész megnyitotta az Aba-Novák Vilmos rajzaiból és ak­­varelljeiből rendezett kiállítást. A tudományos konferencia keretében rövid előadást ártottak neves művészettörténészek (dr. Supka Magdolna, Aba-Novák Vilmos monográfusa, dr. Zwickl András, Zsákovics Ferenc), dr. Tóth Attila művészeti író és Forrai Kornélia festő-restaurátor Aba-Novák Vil­mos művészetéről és a freskó restaurálásáról. A Szege­di Aba-Novák Vilmos Közalapítvány bízik abban, hogy belátható időn belül restaurálásra kerülnek a még va­kolattal borított felületek. Ezek a Ságvári Gimnázium felőli kis boltív freskóképei: a Montellói fa, Szent István király, Szent László király, Kapisztrán János képmásai. A történelmi művemek így teljes egészében, mindhá­rom boltívben pompázna a Hősök kapuján. KORH­ECZ Ágnes „A Mir űrállomás még legalább tíz évig Föld körüli pályán marad!” - mondta a minap Jeffry Manbert, a MirCorp társaság elnöke. A közlés jelentős visszhangra talált, mivel már évekkel ezelőtt elkészült az orosz űrkomplexum megsemmisíté­sének terve. Mi több, nemrég meg is tették az első lépéseket ahhoz, hogy a kiöregedett űrobjektum ala­csonyabb pályára jusson, ahonnan majd a Föld sűrű légkörébe kerül, és darabokra szétesve az óceánba hullik. Időközben a Mir néhányszor „kegyelmet” kapott, az azonban szó­ba sem került, hogy a tervezettnél háromszor is idősebb űrállomás még évtizedekig pályán maradjon. Voltak azonban olyan elképzelések, hogy a modulokat fokozatosan fel­cserélik. El is készült az új központi részleg, a Mir-2. Ezt a modult azon­ban, külföldi partnerek jelentős anyagi hozzájárulásával, átalakítot­ták az ISS Nemzetközi Űrállomás szükségleteinek megfelelően. Ebből lett a Nemzetközi Űrállomáshoz nemrég hozzákapcsolt orosz Zora nevű részleg. Az amerikaiak nem voltak túlságosan elragadtatva az oroszok tervétől, hogy a Mir továbbra is Föld körüli pályán maradjon, mert véleményük szerint az oroszok nincsenek olyan helyzetben, hogy két űrállomást fenn tudjanak tar­tani: a Mirt és az ISS orosz részlegét, főként mindkettő részére biztosítani a szállító­­eszközöket. Az oroszok azon­ban ragaszkodtak terveikhez, és mivel sikerült kedvező nyu­gati magántőkét találniuk, is­mét üzembe helyezték az űrál­lomást. Két űrhajósuk fel is ment a Mirre, hogy újonnan kifejlesztett eszközök segítsé­gével megkeressék és lezárják az 1997-ben, a Progressz-Mir összeütközéskor keletkezett lé­ket. Az űrállomás újraélesztését, amit a viág egyik legnagyobb űrtechnikai vállalkozásának tartanak, a MirCorp társaság tette lehetővé, amelyet az orosz Enyergia cég és a nyuga­ti befektetők 60:40 részarány­ban hoztak létre. A társaság el­ső vállalkozásaként két teher­űrhajó, a Progressz M-1 és a Progressz M-2, valamint egy személyűrhajó, a Szojuz-TM- 30 űrrepülését biztosította. Az utóbbival szállt az űrállomásra Szergej Zaljotyin és Alek­­szandr Kaleri kozmonauta. A két űrhajós 5 órás űrsétát haj­tott végre a Miren. Kihelyez­tek egy próba­panelt, amelyen különböző anyagok voltak a repedések és lyukak betömé­sére, majd a Kvant-1 csillagá­szati modul külső részét ellen­őrizték. Meglepetéssel tapasz­talták, hogy a modul nem mű­ködő, amerikai gyártmányú napelemszárnyának kábelein rövi­dzárlatból eredő égésnyomok van­nak, és ezért szűnt meg az energia­szolgáltatás. A két orosz űrhajós az eredeti­leg tervezett 45 napnál hosszabb ideig maradt a Miren. Megtalálták és betömték azt a rést, ahol lassan, de folyamatosan szökött a levegő az űrállomásról. Egy űrsétán meg­vizsgálták az egész, több mint 140 tonnás óriás űrállomás külső ré­szének állapotát, ellenőrizték a modulokat és a központi egységet, majd jelentették: „A Mir jó műsza­ki állapotban van, 3-5 éven ke­resztül lehetséges még űrrepülé­seket felhasználni!” A siker hatására a MirCorp beje­lentette, hogy a következő repülésre már az idén november 30-án kerül sor, ekkor Pavel Vinogradov és Sza­­lizan Sapirov lesz a Mir alapsze­mélyzete. A harmadik kereskedelmi repü­lést 2001 első felében szeretnék vég­rehajtani, űrhajósai Talgat Musza­­bajev és Jurij Baturin lesznek. A MirCorp azt is bejelentette, hogy már két potenciális polgári űrhajós­­jelölt is van, akikkel most készítik elő a megállapodást. Egy-egy rövi­­debb űrutazás és felkészítés ára 20 millió dollárt tesz ki. Az egyik jelölt az olasz Carlo Vibert, az Itali Mir képviselője, a másik polgári utas az amerikai Dennis Tito, a Wilshire be­fektetési társaság alapítója. A NASA egykori alkalmazottja volt, és rossz nyelvek szerint „üres óráiban" nagy vagyonra tett szert. Jelenleg több mint 250 millió dollárral rendelke­zik. Lehetséges, hogy a két űrhajósje­lölt közül az egyik már most novem­berben a Szojuz-TM-31, harmadik, turista űrhajósa lesz» Az amerikaiak leplezetlen érdek­lődéssel kísérik az oroszok „űrkeres­kedelmét’’. Különböző vélemények hangzanak el. Buzz Aldrin, a máso­dik ember, aki a Holdon járt, példá­ul, megjegyezte: Talán a NASA is te­hetne valami hasonlót. Életre kelle­ne hívni a „Ki akar űrhajós lenni?” üzleti programot. Bizonyára lenne jelentkező... UM­EK Miklós ŰRKUTATÁS A Mir űrállomás második élete Föld körüli pályán a Mir űrkomplexum Magyar Szó 2000. október­­vasárnap Tuđman, ha élne, hágai vádlott lenne? Ribičič interjúja a zágrábi Nacionalban (Tudósítónktól) H­a Franjo Tudman még élne, Hága háborús bűnökkel vá­dolná. Hitchcocki rendezés jelle­mezte a Horvát Demokratikus Kö­zösség horvátországi és bosznia­­hercegovinai vezetőségének 1991. december 27-i zágrábi tárgyalásait. Herceg-Bosznia álállam alapjait Tuđman és Milošević karadordevói és tikveši találkozóján vetették meg. A térség elnökei közül Stipe Me­­sicnek van a legjobb politikai szó­kincse, és támogatom azt a nézetét, hogy mindenkinek mindenkitől bo­csánatot kellene kérnie - áll egye­bek között abban az interjúban, amit a szlovén Ciril Ribičič adott a Nációnál című zágrábi politikai he­tilap legújabb számának. Ribičič ez év elején alkotmányjogi szakértő­ként tanúskodott a volt jugoszláviai háborús bűnöket vizsgáló hágai nemzetközi törvényszék előtt Her­ceg-Bosznia alkotmányjogi jellegé­ről. Ciril Ribičič, a Szlovén Kommu­nisták Szövetségének egykori elnö­ke a legnagyobb szószólója volt a többpártrendszer bevezetésének Szlovéniában, és tagja annak a szlo­vén pártvezető csoportnak, amely annak idején kivonult a JKSZ Belg­­rádban tartott 14. kongresszusáról. Azóta a szociáldemokraták társult listájának képviselője volt az októ­ber 15-ére kiírt választások előtt a héten feloszlatott szlovén parla­mentben. A politikából való kilépését így magyarázza: Elég belőle, ideje volt már másba belevágni. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy választhat a Ljub­ljanai Egyetem jogi kara alkotmány­­jogi tanári vagy a Szlovén Alkot­mánybíróság bírói tisztsége között. Időközben műsorvezetője a ljublja­nai helyi televízió választási műsorá­nak, és készül felújítani sikeres poli­tikai talk-show-ját a ljubljani báb­színházban. A Jesenski és Türk ki­adó gondozásában a napokban Szlo­véniában, Szarajevóban és Zágráb­ban megjelenő Egy tévhit genezise c. könyvében arról ír, milyen törek­vések voltak arra, hogy Herceg- Boszniát elszakítsák Bosznia-Herce­govinától és Horvátországhoz csa­tolják. Szerkesztőségünk néhány folyta­tásban kivonatosan ismerteti a Naci­onalban megjelent interjút. ■ Hogyan kapott egyáltalán meghívást, hogy tanúskodjon Há­gában? - Felkértek, hogy alkotmányjo­gi szempontból tanúskodjak Her­ceg-Bosznia keletkezéséről és mű­ködéséről. Felülkerekedett az a nézetük, hogy eléggé távol voltam Bosznia-Hercegovinától ahhoz, hogy objektív lehessek, de eléggé közel is, hogy jobban megérthes­sem a történéseket, mint a nyugati szakértők, akik nem túl sokat tud­nak Bosznia-Hercegovina törté­nelméről, politikai körülményeiről és korábbi társadalmi berendezke­déséről. ■ A horvát média egymással homlokegyenest ellenkező módon tálalta Herceg-Bosznia jellegét. Egyesek szerint a bosznia-hercego­vinai horvátság megmaradásának a jelképe volt, mások viszont álálla­­mocskának tartják. Ön melyik érté­kelés felé hajlik? - A hágai tanúskodás előtt alapo­san áttanulmányoztam Herceg- Bosznia alapító okmányait, amelyek félreérthetetlenül bizonyítják, hogy új államocskáról volt szó, az állami­ság minden jellegével, területtel, la­kossággal, hatékony hatalommal és a nemzetközi joghoz való közvetlen alárendeltséggel. Ilyen szempontból tehát kétségbevonhatatlan, hogy Herceg-Bosznia annak idején kivált Bosznia-Hercegovinából és megte­remtette saját külön jogrendjét. A későbbi számtalan jegyzőkönyvet, okmányokat olvasva kiderül azon­ban, hogy ez a szuverenitás nem volt teljes, mert a döntéseket a Horvát Demokratikus Közösség zágrábi ve­zérkara hozta, és a herceg-boszniai intézmények ezeket érvényesítették. Két példát említenék csupán. Az egyik az az 1991. december 27-i zág­rábi értekezlet, amelyen Tuđman arról is beszélt, hogy Horvátország és Herceg-Bosznia között nem lesz­nek tényleges országhatárok és nem lesz vámkötelezettség. Mindez beke­rült aztán Herceg-Bosznia hivatalos okmányaiba. A másik a spliti Feral Tribune szatirikus hetilapban nem­rég megjelent jegyzőkönyv arról szóló részlete, hogy Franjo Tud­man, Gojko Sušak és Mate Boban (egyik sem él már) tárgyalásán Tud­man azt mondta Bobannak, hogy taktikai okokból le kell mondania tisztségeiről, mert a muzulmánok nem hajlandók tárgyalni vele. Azon a december végi emlékezetes zágrá­bi értekezleten arról is döntöttek már, hogy megkezdik Herceg-Bosz­nia Horvátországhoz csatolását. Ma­te Boban nyíltan megmondta, hogy Herceg-Bosznia azért is alakult, hogy Horvátországhoz csatlakoz­zon, és ez megtörténik, mihelyt ilyen értelmű döntést hoz a zágrábi vezetőség. É­rdekes volt a Tuđman és a Bo­ban vezette horvát, illetve her­ceg-boszniai, és a Stjepan Kljujic vezette bosznia küldöttség egymás­sal való szembefordulása. Kljujicék ugyanis ellenezték Bosznia-Herce­govina felosztását, mondván, hogy az háborúhoz, hatalmas áldozatok­hoz, menekültek millióihoz vezet. Tuđman azt felelte nekik, hogy ad­dig támogatniuk kellett az egységes Bosznia-Hercegovinát, mert Hor­vátország szuverenitása és területi integritása volt veszélyben, de köz­ben megváltozott a helyzet és vál­toztatni kell a politikán. Ha ezt nem tesszük meg, akkor az USA meg­akadályozza a bosnyákokat abban, hogy muszlim államot alakítsanak Európában és ezzel a Nagy-Szerbia malmára hajtja a vizet - mondta Tuđman. Jóllehet konkrét döntése­ket nem hoztak a találkozón, vilá­gosan megfogalmazták a HDK poli­tikáját olyan értelemben, hogy Zág­ráb hivatalosan Bosznia-Hercegovi­na szuverenitását támogatja, a tere­pen azonban megtesznek mindent Herceg-Bosznia Horvátországhoz való csatolása érdekében. ■ Nem azt bizonyítja-e ez, hogy Herceg-Bosznia alakítása teljes egészében gaztett volt? - Hágában a kihallgatáson azzal érveltem, hogy tekintet nélkül arra, ki milyen politikai opció mellett volt, nem lehet büntetőjogilag fe­lelős a későbbi fejleményekért. Jól­lehet részben igazuk van azoknak, akik állítják, hogy Herceg-Bosznia létrehozhatatlan volt háború és etni­kai tisztogatás nélkül, büntetőjogi felelősség szempontjából nem vala­kinek az álláspontja a fontos, hanem hogy megszegte-e a nemzetközi ha­di és a humanitárius jogot. Igaz, hogy saját meggyőződésem szerint sem történtek volna ilyen gaztettek, ha nincs Herceg-Bosznia. Szembe­tűnő különbségeket látunk például Herceg-Bosznia alapítási és Szlové­nia önállósulási okmányai között. Szlovénia nyíltan kimondta, hogy nem fogja csökkenteni a magyar és az olasz kisebbség jogait, és a terüle­tén élő 176 000 jugoszlávnak szlo­vén állampolgárságot adott. Ettől el­térően a herceg-boszniai okmányok csak a horvát történelmi területek és a horvát érdekek védelmének jelen­tőségéről szólnak, teljesen figyel­men kívül hagyva a területén élő többi nemzetiséget. Nemzetállamról és sok tekintetben egypártrendszer­­ről volt szó itt, amelyben más népek nem találhatták helyüket (A keddi lapszámunkban, Her­ceg-Bosznia alapjait Franjo Tud­man és Slobodan Milosevic kara­dordevói és tikveši találkozóján ve­tették meg) SZ. REMETE Péter

Next