Magyar Szó, 2001. január (58. évfolyam, 21-24. szám)
2001-01-27 / 21. szám
2 KÜLPOLITIKA Jugoszlávia ellen ismét érvényben vannak a szankciók. Bush amerikai elnök nem is várta meg, hogy Carla Del Ponte, a jugoszláv polgárháborúkban elvetett háborús bűnök kivizsgálására alakított hágai törvényszék főügyésze visszatérjen Belgrádból, máris leállította annak a clintoni rendeletnek a végrehajtását, amellyel a távozó elnök megbízatásának utolsó napjaiban felfüggesztette a Jugoszlávia elleni szankciókat. Ez a döntés is mutatta, hogy milyen drámai helyzet alakult ki Carla Del Ponte belgrádi látogatása kapcsán. Ezzel vált indokolttá, hogy e heti sajtószemlénkben azzal foglalkozzunk, mit írtak az európai lapok ezen a héten erről a látogatásról. NEHÉZ KÜLDETÉS Carla Del Ponte nehéz küldetése Belgrádban címmel számolt be a hágai főügyész belgrádi látogatásának első napjáról a luxembourgi Le Tageblatt. Nehéz találkozó a hágai főügyész és a jugoszláv elnök között - ez volt ugyanaznap a francia Le Monde címe. Az európai lapok ugyanis számítottak arra, hogy Carla Del Ponténak nem lesz könnyű dolga Belgrádban. Érezhető volt azonban - elsősorban az új jugoszláv hatalom iránti rokonszenv hatására a szurkolás, hogy a látogatás sikerrel járjon, vagy legalábbis ne hozzon olyan kudarcot, amely megzavarná Jugoszlávia közeledését Európához. Jellemző, hogy a német Die Welt azt hangsúlyozta, hogy milyen jelentős fordulat már maga az a tény, hogy a főügyész Belgrádba látogathatott. Megírta ugyanis, hogy Belgrád a háborús bűnösök menedékévé vált, és a korábbi rendszer a „Nyugat agresszív politikája aljas eszközének nevezte” a hágai törvényszéket. Most viszont - ha lelkesedés nélkül is, de - kialakul az együttműködés Hága és Belgrád között. A főügyészt fogadták (ez volt a hágai törvényszék képviselőjének első jugoszláviai látogatása). Kostunica elnök nemrég még úgy nyilatkozott, hogy nincs ideje tárgyalni vele, a főügész első útja mégis hozzá vezetett; hamarosan megnyílik a hágai törvényszék jugoszláviai irodája stb. A Liberation még bővítette is ezt annak ecsetelésével: „Igaz, hogy az új jugoszláv elnök, Vojislav Kostunica igazi nacionalista Slobodan Milosevictyel szemben, aki a nacionalizmusban csak a hatalom megtartásának eszközét látta, de a DOS-t (Szerbia Demokratikus Ellenzékét) nem lehet nacionalistának minősíteni”. A szövetség ugyanis 18 pártból áll, és az új kormányban ott van Goran Svilanovic, annak a Polgári Szövetségnek a tagja, amely 1992 óta szembeszáll a nacionalizmussal és a polgárháborúkkal; ott van Rasim Ljajic, „Szerbia mohamedán vallású szláv lakosainak” képviselője. Sőt a megértés szükségességének hangsúlyozásában a Die Welt említett cikke addig ment, hogy szerinte meg kell érteni még azt is, hogy az új jugoszláv hatalom fél Milosevic Hágába szállításának következményeitől, mert annak hatására „új robbanás következhet be, a félelem erupaója, a bosszú erupciója”. Igaz, hogy ezt a megállapítást azzal egészíti ki: „ebben az értelemben a szerb forradalom még nem fejeződött be”. KUDARC VAGY FÉLSIKER? A belgrádi látogatás ilyen fogadása magyarázza, hogy a következő napokban az európai sajtó annak szurkolt, hogy Carla Del Ponte küldetése sikerrel járjon. Így történt meg, hogy a tegnapi lapok a küldetés végén azt a benyomást akarták olvasóikban kelteni, hogy nem is olyan elkeserítő a belgrádi látogatás eredménye. Csak a Liberation címe utal kudarcra. A hágai főügyész dolgavégezetlenül tért vissza Belgrádból. Alcíme pedig: A jugoszláv vezetők hajthatatlanok Milosevic kiadatása kérdésében. Arról számol be, hogy a főügyészt Belgrádban nyílt ellenséges hangulat fogadta. A jugoszláv vezetők tárgyaltak vele, de nem hajlandóak teljesíteni lényeges követeléseit. Idézi Carla Del Pontét: csalódás volt a számára, hogy Kostunica elnök még csak igazi tárgyalást sem volt hajlandó folytatni vele. Átveszi a Glas javnosti c. jugoszláv napilapból egy magát meg nem nevező bennfentes nyilatkozatát, amely szerint Kostunica úgy beszélt a főügyésszel, mint a tanár azzal a joghallgatóval, aki nem tud válaszolni a vizsgatételre. A lap még hozzáfűzi, hogy Dindié nagyobb megértést mutatott. A többi európai lap azonban igyekszik inkább félsikernek bemutatni a látogatást. A svájci Le Temps A jugoszláv vezetőktől elszenvedett kudarc ellenére Carla Del Ponte optimista maradt címmel arról számol be, hogy a hágai főügyésznek nem sikerült mindent elérnie, de van remény, hogy mégis létrejön az együttműködés Hága és Belgrád között. A luxembourgi Le Tageblatt pedig vegyesnek minősíti a látogatás mérlegét. Most ugyanis nem született konkrét eredmény, de Carla Del Ponte biztosra veszi, hogy Milosevic végül mégiscsak Hágába kerül. Elsősorban Bindhében bízik, aki megígérte, hogy új törvényt hoznak a Hágával való együttműködésről. ELLENTÉTEK JUGOSZLÁVIÁBAN A lapok igazi témája ezzel kapcsolatban - elsősorban Carla Del Ponte belgrádi látogatásának három napja alatt-a Jugoszláviában tapasztalható ellentétek voltak. A Le Monde megírta, hogy a jugoszláv közvélemény háromnegyede bíróság előtt szeretné látni Milosevicet, maga Kostunica sem zárja ki annak lehetőségét, hogy Milosevic és munkatársai bíróság előtt feleljenek a hatalommal való visszaélés, korrupció, a választások meghamisítása stb. miatt. Csak a hágai törvényszék elé állítását ellenzik sokan. A lap értelmetlennek nevezi azt az érvelést, hogy a jugoszláv törvények nem engedik meg a kiadatást, hisz Jugoszlávia tagja lett az ENSZ- nek, amelynek Alapokmánya kimondja, hogy a nemzetközi rendelkezések a hazai törvények felett állnak, különben is a hágai törvényszéket maga Milosevic ismerte el a daytoni megállapodás aláírásával. A szembeszállást elsősorban a régi rendszer pártjai és az azok befolyása alatt álló szervezetek szítják. A Le Tageblatt tudósít Milosevic Szocialista Pártjának közleményéről, amely még Carla Del Ponte látogatása ellen is tiltakozik, mert a hágai törvényszék „szerbellenes politikai intézmény, amelyet azért hoztak létre, hogy a szerb népet kollektívan elítélje az állítólagos háborús bűnök miatt”. A Liberation pedig a Hazafias Front közleményét, amely szerint Carla Del Ponte „a vádlottak padjára akarja állítani az egész szerb népet és hősies ellenállását az agresszióval szemben”. A főügyészt tojással megdobáló - a Liberation szerint 200, a Le Monde szerint 300 - tüntetésről minden lap írt. Jelszavaik legteljesebb listáját a Le Figaróban találtuk meg: „Carla kifelé", „Igazságot akarunk", „Kifelé a NATO-gyilkosokkal”, „Csukjátok be a hágai bordélyházat” stb. A lapok megírták azonban, hogy ezt nem lehet egységes jugoszláv álláspontnak minősíteni. A Le Figaro különösen sokat vár Zoran Bindiétől, idézi is nyilatkozatát, hogy ha választani kell Európa és Milosevic között, akkor Európát választják. A Washington Post pedig arról írt, hogy Goran Svilanovic és Miroljub Labus - az utóbbi már lemondással fenyegetőzve - figyelmeztették Kostunicát és a belgrádi kormányt, hogy Jugoszlávia nem bírna elviselni egy újabb összeütközést a világgal, hisz nemcsak segélyre szorul, hanem sürgősen hozzá is kell férnie a nemzetközi pénzforrásokhoz, mert különben gazdasági helyzete katasztrofális lesz. Emellett a lapok sok olyan nyilatkozatot is közölnek, amelyek arra utalnak, hogy erős támogatása van a hágai törvényszéknek is. A sok nyilatkozat közül hadd idézzük a Liberationból Sonja Biserko belgrádi polgárjogi harcosét: „A korábbi ellenzék valamennyi politikusa kompromittálta magát a régi rendszer alatt Most nagyon félnek attól, hogy a nemzetközi igazságszolgáltatás ténylegesen megvilágítja sötét múltjukat.” ISMÉT SZANKCIÓK? Az európai lapokat nem érte meglepetésként, hogy Bush rögtön a clintoni rendelet végrehajtásának leállításával reagált Számoltak ugyanis azzal, hogy Jugoszlávia a hágai törvényszékkel való szembeszegülésével újabb nemzetközi megtorlást, esetleg a szankciók vagy azok bizonyos formájának visszaállítását kockáztatja. Azért is szurkoltak Carla Del Ponténak, mert nem szeretnék az európai viszonyok újabb összekuszálódását. A brit lapok például cikkeztek arról, hogy nemcsak Milosevicről van szó. A Guardian szerint a főügyész egész jegyzéket vitt magával. Annak élén Borislav Pelevic, Árkán Szerb Egységpártjának vezetője és parlamenti képviselő áll. Az Independent szerint a jegyzéken van kemely radikális vezér is, aki több ezer „önkéntes” élén személyesen vett részt a horvátországi és boszniai gonosztettekben. Biztosra veszik, hogy Jugoszlávia nem dacolhat következmények nélkül e háborús bűnösök kiadásának követelésével. A Times közvetlenül meg is fogalmazta a figyelmeztetést: „Az európai szomszédok erőteljes támogatást adtak Jugoszláviának a nemzetközi intézményekbe való visszatéréshez, de lehetetlen a visszatérés az igazi normalitáshoz, amíg nem oldódik meg Milosevic jövőjének kérdése”. A francia lapok - a Le Monde és a Liberation pedig az európai képviselők közvetlen figyelmeztetését közölték. Lord Russell-Johnstonnak, az Európa Tanács parlamenti közgyűlése elnökének felszólítását, hogy Jugoszlávia azonnal „tegyen eleget nemzetközi kötelezettségeinek” és Bodo Hombachnak, a balkáni stabilitási paktum koordinátorának figyelmeztetését, hogy a további segély a Hága iránti viszonytól függ. b-t NEMZETKÖZI FIGYELŐ A hét témája: Carla Del Ponte Jöjjön le egy magas rangú valaki. Akkor lejött egy másik tábornok, nem tudom már a nevét, aki leállította Grassynak ezt az akcióját Azt mondta, hogy Grassy, én magát törvényszék elé állítom, amiért ezt csinálta. Tehát nem a Feketehalmi-Ceydner. Mert a Feketehalmi- Ceydner Szabadkán csücsült, és nem csinált semmit. De őt is kivégezték emiatt a végén. Grassy, meg Zöldi, aki a Grassynak a helyettese volt. Ők csinálták ezt. És az összefogdosott népet vitték Újvidéken a Szokolszki dómba, és ott valamilyen bizottság nézte meg őket. Hogy ez a bizottság kikből volt összeállítva, az enyémek nem tudták, ezt mi még ma sem tudjuk. Nem tudta sem az apám, sem az anyám. Mert akkor még, ugye éltek, nem tudták, hogy ki volt ez a bizottság, aki elé citálták a népet. (A razzia miatt a háború után Újvidéken több bírósági tárgyalást tartottak. Az első 1945. október 24-én kezdődött a III. jugoszláv hadsereg katonai bírósága előtt, a Művelődési otthonban, másképpen a Szokolszki dómban. Ugyanott tehát, ahova a nyilatkozó szerint az 1942-es razzia idején citálták a szerbeket és zsidókat. A büntetőtanács elnöke Vuko Dragovic őrnagy. A vádat dr. Slavko Kuzmanovic képviselte. Ennek a pernek a vádlottjai: dr. Deák Leó, Bács- Bodrog vármegye és Zombor város főispánja, Milan M. Popovic újságíró, Krämer Gyula gyáros, Báthory Géza csendőralezredes, Zombory Gyula rendőrfőtanácsos, Könyöki József rendőrtanácsos és Knézi Péter kereskedő. November elsején hirdettek ítéletet. Deákot, Popovicot, Krámert és Zomboryt golyó, Báthoryt és Könyökit kötél általi halálra ítélték, Knézit pedig hat év börtönre és kényszermunkára. A Jugoszláv Legfelsőbb Bíróság katonai tanácsa november 16-án elvetette a vádlottak fellebbezését, helybenhagyta az ítéleteket azzal, hogy Knézi büntetését tíz évre növelte. Ezután a vádlottak kegyelemért folyamodtak az Ideiglenes Nemzetgyűlés Elnökségéhez, amely a kérvényeket elutasította. A halálos ítéleteket november 26-án reggel fél hétkor végrehajtották. A második per egy év múlva, 1946. október 22-én kezdődött. Jellemző, hogy mindkét ítélkezés választásokat megelőző kampányban zajlott le és Újvidék partizánok általi felszabadításának - október 23. - évfordulója idején. E második per jellegzetessége, hogy a vádat a topolyai Gyetvai Károly képviselte, a népbírósági büntetőtanács tagjai pedig dr. Varga Péter elnök, Kovács Kálmán és Stevan Krdlaké. A vádlottak: Szombathelyi Ferenc volt vezérkari főnök, Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy, Grassy József altábornagy, Gaál Lajos csendőrezredes, dr. Zöldy Márton csendőrszázados, Bajsay Bauer Ernő megyei alispán, dr. Nagy Miklós, Újvidék polgármestere, Bajor Ferenc tábornok, Újvidék katonai parancsnoka és Perepatity Pál újvidéki kereskedő. A bíróság október 30-án hirdetett ítéletet. Szombathelyit, Gaált, Bajsayt, Nagyot, Bajort és Perepatityot golyó általi halálra ítélték. Grassyt és Zöldyt Újvidéken végrehajtandó, Feketehalmy- Czeydnert pedig Zsablyán végrehajtandó kötél általi halálra ítélték. Valamennyi elítéltet teljes vagyonelkobzással is sújtották. A szövetségi állam képviselőházának elnökségéhez benyújtott kegyelmi kérvényeket a testület november 2-án elutasította. November 5-én a Szlobodna Vojvodina című újvidéki szerb nyelvű napilap közli a hírt, hogy az ítéletet végrehajtották. A hírből megtudni, hogy Grassyt és Zöldyt Újvidéken nyilvánosan felakasztották, a többieket lelőtték, de nem említi, mi lett Feketehalmi- Czeydnerrel, akit az ítélet szerint Zsablyán kellett volna nyilvánosan felakasztani. Varga Péter, a büntetőtanács elnöke a Szerémségből került Újvidékre, valószínű, hogy volt jogi végzettsége. A későbbiekben nem játszott szinte semmilyen szerepet a magyar közéletben. Elmeháborodottan halt meg. Kovács Kálmán szintén megzavarodott és önkezével vetett véget életének. Gyetvai Károly az újvidéki jogi kar tanára lett. Akkor támadt körülötte botrány, amikor a titói korszak egyik választási kampányában, a hetvenes években a magyar kisebbségi szakértővé avanzsált, de kegyvesztetté lett dr. Rehák Lászlóval szemben vállalta a jelöltséget a szövetségi parlamentbe, és végül ő kapott mandátumot, mert Újvidéken, a jelölés véglegesítésekor a szerb többségű jelölő testület tagjainak nagyobbik hányada elhagyta a gyűlést, csak azok maradtak, akik Gyetvait támogatták. Krdlacé e sorok írásakor 2001. január 18-án még élt Újvidéken.) A szüleid akkor otthon voltak. Újvidéken. Hogyan minősítették azt, ami akkor ott történt? Mit mesélt neked erről édesanyád? - Rettenetes volt számukra. Azt mondták, hogy ez borzasztó valami volt. Fejetlenségben elkövetett cselekmény volt Rendes bíróság nélküli kivégzés. És a polgári hatóságok képtelenek voltak megtudni, hogy ki volt az a tíz ember, mert állítólag valami tíz ember volt ott, aki rámutatott az emberekre és azt mondta: Ez vétkes. Ez vétkes. És akkor vitték a szerbeket (a nyilatkozó csak szerbeket említ, holott Újvidéken több zsidó áldozat volt, mint szerb), és a Dunánál ölték le őket. A szüleim összevitatkoztak egy katonatiszttel, hogy ők találkozni akarnak a nagybátyámmal, Krámer Gyulával. De hát ő nem volt otthon, ő Budapesten volt. És akkor, harmadik napon, az egészet mégis leállították. Akkor már tudták ezt az enyémek is, meg Svraka plébános is. - Szüleidnek voltak-e szerb kapcsolatai? Szerb barátaik? - Hogyne? Hogyne lettek volna. Nagyon jóban voltak. Semmi problémánk a privát életben nem volt a szerbekkel. Összejártak, barátkoztak, ugye, hát tudták, hogy ki vezető ember. És olyanokkal barátkoztak leginkább, akik a szerb vezetőségben voltak. A Matica Srpskában, meg a szerb hitközségben. Ezek mind ismerték egymást, és ilyen alapon nem volt köztük soha viszály. Sőt, a legérdekesebb az, hogy ezek közül, akik a magyarokkal barátkoztak, például a Tanurdácot, meg a Nenadovicot, ezeket is mind kivégezték. Negyvennégyben. Szerbeket. Itteni szerbeket. A lentiek. Nem sok lenti volt, egy pár tanár. De azokról sem lehet mondani, hogy rosszindulatúak voltak mindannyian. (Folytatása keddi számunkban) MATUSKA Márton Nem felszabadultunk Barta Vilmos, Krámer Gyula, Andrée Dezső - a két világháború közötti Újvidék legkiemelkedőbb vezetői. Valamennyiüket kivégezték Magyar Szó 2001. január 27., szombat EU-vizsgálat a szórakoztatóipar ellen Kartellgyanú a CD-piacon Az Európai Bizottság előzetes vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy a világ öt legnagyobb szórakoztatóipari társasága nem mesterségesen tartja-e magasan a zenei CD-k árát Európában. Az EU végrehajtó szervének illetékesei pénteken megerősítették az erről szóló sajtójelentést, siettek azonban hozzáfűzni, hogy az ügy még nagyon kezdeti fázisban van, hivatalos vizsgálatról egyelőre nem is lehet beszélni. A bizottság helyzetfelmérő munkát kezdett, információkat gyűjt, hogy megállapítsa, indokolt lenne-e hivatalos vizsgálat megindítása az öt cég ellen. Bizottsági szóvivők tájékoztatása szerint az EMI, a Time Warner, a Sony, a Bertelsmann és Universal azt követően keveredett gyanúba, hogy az amerikai szövetségi kereskedelmi bizottság (FTC) tavaly egy hasonló ügyben már vizsgálatot folytatott ellenük. Az FTC is azzal gyanúsította a cégeket, hogy mesterségesen magasan tartják a zenei CD- k árát, minimális árat szabnak meg a kiskereskedőknek, ami az utóbbi öt évben több száz millió dollárjába került az amerikai fogyasztóknak. Az FTC vizsgálata megállapodással zárult, de a bizottság versenypolitikáért felelős tagjának szóvivője nem tudott részletesebb tájékoztatást adni a vizsgálat eredményeiről, illetve arról, hogyan befolyásolta ez az uniós szervek mostani fellépését. Közölte azonban, hogy az unió az EMI és a Time Warner fúziójával kapcsolatos eljárások során maga is olyan értesülések birtokába jutott, amelyek indokolttá tették a vizsgálódás megkezdését. Pillanatnyilag még semmilyen konkrét bizonyíték nincs arra, hogy az öt cég elleni kartellgyanú valóban megalapozott - hangsúlyozta. Hivatalos panaszok eddig nem érkeztek Brüsszelbe az üggyel kapcsolatban. A bizottság első lépése az volt, hogy a hét elején levélben fordult az öt céghez, valamint mintegy másfél tucat - on- line és hagyományos - kiskereskedelmi vállalathoz, s különféle információkat kért tőlük. Az előzetes következtetéseket csak az e levelekre kapott válaszok birtokában fogják levonni, s ennek fényében döntenek majd arról, milyen további lépéseket tegyenek. Határideje ennek az eljárásnak nincs, az uniós szervek akkor teszik meg a következő intézkedéseiiket, ha és amikor elegendő információhoz jutottak. (MTI)