Magyar Szó, 2001. január (58. évfolyam, 21-24. szám)

2001-01-27 / 21. szám

2 KÜLPOLITIKA J­ugoszlávia ellen ismét érvényben vannak a szank­ciók. Bush amerikai elnök nem is várta meg, hogy Carla Del Ponte, a jugoszláv polgárháborúkban el­vetett háborús bűnök kivizsgálására alakított hágai törvényszék főügyésze visszatérjen Belgrádból, máris leállította annak a clintoni rendeletnek a végrehajtá­sát, amellyel a távozó elnök megbízatásának utolsó napjaiban felfüggesztette a Jugoszlávia elleni szankci­ókat. Ez a döntés is mutatta, hogy milyen drámai helyzet alakult ki Carla Del Ponte belgrádi látogatása kapcsán. Ezzel vált indokolttá, hogy e heti sajtószem­lénkben azzal foglalkozzunk, mit írtak az európai la­pok ezen a héten erről a látogatásról. NEHÉZ KÜLDETÉS Carla Del Ponte nehéz küldetése Belgrádban cím­mel számolt be a hágai főügyész belgrádi látogatásá­nak első napjáról a luxembourgi Le Tageblatt. Nehéz találkozó a hágai főügyész és a jugoszláv elnök között - ez volt ugyanaznap a francia Le Monde címe. Az európai lapok ugyanis számítottak arra, hogy Carla Del Ponténak nem lesz könnyű dolga Belgrádban. Érezhető volt azonban - elsősorban az új jugoszláv hatalom iránti rokonszenv hatására­­ a szurkolás, hogy a látogatás sikerrel járjon, vagy legalábbis ne hozzon olyan kudarcot, amely megzavarná Jugoszlá­via közeledését Európához. Jellemző, hogy a német Die Welt azt hangsúlyozta, hogy milyen jelentős for­dulat már maga az a tény, hogy a főügyész Belgrádba látogathatott. Megírta ugyanis, hogy Belgrád a hábo­rús bűnösök menedékévé vált, és a korábbi rendszer a „Nyugat agresszív politikája aljas eszközének nevez­te” a hágai törvényszéket. Most viszont - ha lelkese­dés nélkül is, de - kialakul az együttműködés Hága és Belgrád között. A főügyészt fogadták (ez volt a há­gai törvényszék képviselőjének első jugoszláviai láto­gatása). Kostunica elnök nemrég még úgy nyilatko­zott, hogy nincs ideje tárgyalni vele, a főügész első útja mégis hozzá vezetett; hamarosan megnyílik a há­gai törvényszék jugoszláviai irodája stb. A Liberation még bővítette is ezt annak ecsetelé­sével: „Igaz, hogy az új jugoszláv elnök, Vojislav Kos­tunica igazi nacionalista Slobodan Milosevictyel szem­ben, aki a nacionalizmusban csak a hatalom megtar­tásának eszközét látta, de a DOS-t (Szerbia Demokra­tikus Ellenzékét) nem lehet nacionalistának minősíte­ni”. A szövetség ugyanis 18 pártból áll, és az új kor­mányban ott van Goran Svilanovic, annak a Polgári Szövetségnek a tagja, amely 1992 óta szembeszáll a nacionalizmussal és a polgárháborúkkal; ott van Ra­sim Ljajic, „Szerbia mohamedán vallású szláv lakosa­inak” képviselője. Sőt a megértés szükségességének hangsúlyozásában a Die Welt említett cikke addig ment, hogy szerinte meg kell érteni még azt is, hogy az új jugoszláv hatalom fél Milosevic Hágába szállítá­sának következményeitől, mert annak hatására „új robbanás következhet be, a félelem erupaója, a bosszú erupciója”. Igaz, hogy ezt a megállapítást azzal egészíti ki: „ebben az értelemben a szerb forradalom még nem fejeződött be”. KUDARC VAGY FÉLSIKER? A belgrádi látogatás ilyen fogadása magyarázza, hogy a következő napokban az európai sajtó annak szurkolt, hogy Carla Del Ponte küldetése sikerrel jár­jon. Így történt meg, hogy a tegnapi lapok a küldetés végén azt a benyomást akarták olvasóikban kelteni, hogy nem is olyan elkeserítő a belgrádi látogatás eredménye. Csak a Liberation címe utal kudarcra. A hágai főügyész dolgavégezetlenül tért vissza Belgrád­ból. Alcíme pedig: A jugoszláv vezetők hajthatatlanok Milosevic kiadatása kérdésében. Arról számol be, hogy a főügyészt Belgrádban nyílt ellenséges hangu­lat fogadta. A jugoszláv vezetők tárgyaltak vele, de nem hajlandóak teljesíteni lényeges követeléseit. Idé­zi Carla Del Pontét: csalódás volt a számára, hogy Kostunica elnök még csak igazi tárgyalást sem volt hajlandó folytatni vele. Átveszi a Glas javnosti c. ju­goszláv napilapból egy magát meg nem nevező benn­fentes nyilatkozatát, amely szerint Kostunica úgy be­szélt a főügyésszel, mint a tanár azzal a joghallgatóval, aki nem tud válaszolni a vizsgatételre. A lap még hoz­záfűzi, hogy Dindié nagyobb megértést mutatott. A többi európai lap azonban igyekszik inkább fél­sikernek bemutatni a látogatást. A svájci Le Temps A jugoszláv vezetőktől elszenvedett kudarc ellenére Carla Del Ponte optimista maradt címmel arról szá­mol be, hogy a hágai főügyésznek nem sikerült min­dent elérnie, de van remény, hogy mégis létrejön az együttműködés Hága és Belgrád között. A luxemb­ourgi Le Tageblatt pedig vegyesnek minősíti a láto­gatás mérlegét. Most ugyanis nem született konkrét eredmény, de Carla Del Ponte biztosra veszi, hogy Milosevic végül mégiscsak Hágába kerül. Elsősorban Bindhében bízik, aki megígérte, hogy új törvényt hoz­nak a Hágával való együttműködésről. ELLENTÉTEK JUGOSZLÁVIÁBAN A lapok igazi témája ezzel kapcsolatban - elsősor­ban Carla Del Ponte belgrádi látogatásának három napja alatt-a Jugoszláviában tapasztalható ellentétek voltak. A Le Monde megírta, hogy a jugoszláv közvé­lemény háromnegyede bíróság előtt szeretné látni Milosevicet, maga Kostunica sem zárja ki annak lehe­tőségét, hogy Milosevic és munkatársai bíróság előtt fe­leljenek a hatalommal való visszaélés, korrupció, a vá­lasztások meghamisítása stb. miatt. Csak a hágai tör­vényszék elé állítását ellenzik sokan. A lap értelmet­lennek nevezi azt az érvelést, hogy a jugoszláv törvé­nyek nem engedik meg a kiadatást, hisz Jugoszlávia tagja lett az ENSZ- nek, amelynek Alapokmánya ki­mondja, hogy a nemzetközi rendelkezések a hazai tör­vények felett állnak, különben is a hágai törvényszéket maga Milosevic ismerte el a daytoni megállapodás alá­írásával. A szembeszállást elsősorban a régi rendszer pártjai és az azok befolyása alatt álló szervezetek szítják. A Le Tageblatt tudósít Milosevic Szocialista Pártjának köz­leményéről, amely még Carla Del Ponte látogatása ellen is tiltakozik, mert a hágai törvényszék „szerbel­lenes politikai intézmény, amelyet azért hoztak létre, hogy a szerb népet kollektívan elítélje az állítólagos háborús bűnök miatt”. A Liberation pedig a Hazafias Front közleményét, amely szerint Carla Del Ponte „a vádlottak padjára akarja állítani az egész szerb népet és hősies ellenállását az agresszióval szemben”. A fő­ügyészt tojással megdobáló - a Liberation szerint 200, a Le Monde szerint 300 - tüntetésről minden lap írt. Jelszavaik legteljesebb listáját a Le Figaróban találtuk meg: „Carla kifelé", „Igazságot akarunk", „Kifelé a NATO-gyilkosokkal”, „Csukjátok be a hágai bordélyházat” stb. A lapok megírták azonban, hogy ezt nem lehet egységes jugoszláv álláspontnak minősíteni. A Le Fi­garo különösen sokat vár Zoran Bindiétől, idézi is nyilatkozatát, hogy ha választani kell Európa és Mi­­losevic között, akkor Európát választják. A Washing­ton Post pedig arról írt, hogy Goran Svilanovic és Miroljub Labus - az utóbbi már lemondással fenye­getőzve - figyelmeztették Kostunicát és a belgrádi kormányt, hogy Jugoszlávia nem bírna elviselni egy újabb összeütközést a világgal, hisz nemcsak segélyre szorul, hanem sürgősen hozzá is kell férnie a nemzet­közi pénzforrásokhoz, mert különben gazdasági hely­zete katasztrofális lesz. Emellett a lapok sok olyan nyi­latkozatot is közölnek, amelyek arra utalnak, hogy erős támogatása van a hágai törvényszéknek is. A sok nyi­latkozat közül hadd idézzük a Liberationból Sonja Biserko belgrádi polgárjogi harcosét: „A korábbi el­lenzék valamennyi politikusa kompromittálta magát a régi rendszer alatt Most nagyon félnek attól, hogy a nemzetközi igazságszolgáltatás ténylegesen megvi­lágítja sötét múltjukat.” ISMÉT SZANKCIÓK? Az európai lapokat nem érte meglepetésként, hogy Bush rögtön a clintoni rendelet végrehajtásá­nak leállításával reagált Számoltak ugyanis azzal, hogy Jugoszlávia a hágai törvényszékkel való szembe­szegülésével újabb nemzetközi megtorlást, esetleg a szankciók vagy azok bizonyos formájának visszaállítá­sát kockáztatja. Azért is szurkoltak Carla Del Ponté­nak, mert nem szeretnék az európai viszonyok újabb összekuszálódását. A brit lapok például cikkeztek ar­ról, hogy nemcsak Milosevicről van szó. A Guardian szerint a főügyész egész jegyzéket vitt magával. An­nak élén Borislav Pelevic, Árkán Szerb Egységpártjá­nak vezetője és parlamenti képviselő áll. Az Inde­pendent szerint a jegyzéken van kemely radikális vezér is, aki több ezer „önkéntes” élén személyesen vett részt a horvátországi és boszniai gonosztettekben. Biztosra veszik, hogy Jugoszlávia nem dacolhat kö­vetkezmények nélkül e háborús bűnösök kiadásának követelésével. A Times közvetlenül meg is fogalmazta a figyel­meztetést: „Az európai szomszédok erőteljes támoga­tást adtak Jugoszláviának a nemzetközi intézmények­be való visszatéréshez, de leh­etetlen a visszatérés az igazi normalitáshoz, amíg nem oldódik meg Milos­evic jövőjének kérdése”. A francia lapok - a Le Mon­de és a Liberation­­ pedig az európai képviselők köz­vetlen figyelmeztetését közölték. Lord Russell-Johns­­tonnak, az Európa Tanács parlamenti közgyűlése el­nökének felszólítását, hogy J­ugoszlávia azonnal „te­gyen eleget nemzetközi kötelezettségeinek” és Bodo Hombachnak, a balkáni stabilitási paktum koordiná­torának figyelmeztetését, hogy a további segély a Há­ga iránti viszonytól függ. b-t NEMZETKÖZI FIGYELŐ A hét témája: Carla Del Ponte Jöjjön le egy magas rangú valaki. Ak­kor lejött egy másik tábornok, nem tu­dom már a nevét, aki leállította Grassy­­nak ezt az akcióját Azt mondta, hogy Grassy, én magát törvényszék elé állí­tom, amiért ezt csinálta. Tehát nem a Fe­­ketehalmi-Ceydner. Mert a Feketehal­mi- Ceydner Szabadkán csücsült, és nem csinált semmit. De őt is kivégezték emiatt a végén. Grassy, meg Zöldi, aki a Grassy­­nak a helyettese volt. Ők csinálták ezt. És az összefogdosott népet vitték Újvidéken a Szokolszki dómba, és ott valamilyen bi­zottság nézte meg őket. Hogy ez a bizott­ság kikből volt összeállítva, az enyémek nem tudták, ezt mi még ma sem tudjuk. Nem tudta sem az apám, sem az anyám. Mert akkor még, ugye éltek, nem tud­ták, hogy ki volt ez a bizottság, aki elé citálták a népet. (A razzia miatt a háború után Újvidéken több bírósági tárgyalást tartottak. Az első 1945. október 24-én kezdődött a III. jugoszláv hadsereg ka­tonai bírósága előtt, a Művelődési ott­honban, másképpen a Szokolszki dóm­ban. Ugyanott tehát, ahova a nyilatkozó szerint az 1942-es razzia idején citálták a szerbeket és zsidókat. A büntetőtanács el­nöke Vuko Dragovic őrnagy. A vádat dr. Slavko Kuzmanovic képviselte. Ennek a pernek a vádlottjai: dr. Deák Leó, Bács- Bodrog vármegye és Zombor város főis­pánja, Milan M. Popovic újságíró, Krä­mer Gyula gyáros, Báthory Géza csendőr­alezredes, Zombory Gyula rendőrfőtaná­csos, Könyöki József rendőrtanácsos és Knézi Péter kereskedő. November else­jén hirdettek ítéletet. Deákot, Popovicot, Krámert és Zomboryt golyó, Báthoryt és Könyökit kötél általi halálra ítélték, Kné­­zit pedig hat év börtönre és kényszer­­munkára. A Jugoszláv Legfelsőbb Bíró­ság katonai tanácsa november 16-án el­vetette a vádlottak fellebbezését, hely­benhagyta az ítéleteket azzal, hogy Knézi büntetését tíz évre növelte. Ezután a vád­lottak kegyelemért folyamodtak az Ide­iglenes Nemzetgyűlés Elnökségéhez, amely a kérvényeket elutasította. A halá­los ítéleteket november 26-án reggel fél hétkor végrehajtották. A második per egy év múlva, 1946. október 22-én kez­dődött. Jellemző, hogy mindkét ítélkezés választásokat megelőző kampányban zaj­lott le és Újvidék partizánok általi felsza­badításának - október 23. - évfordulója idején. E második per jellegzetessége, hogy a vádat a topolyai Gyetvai Károly képviselte, a népbírósági büntetőtanács tagjai pedig dr. Varga Péter elnök, Ko­vács Kálmán és Stevan Krdlak­é. A vád­lottak: Szombathelyi Ferenc volt vezér­kari főnök, Feketehalmy-Czeydner Fe­renc altábornagy, Grassy József altábor­nagy, Gaál Lajos csendőrezredes, dr. Zöldy Márton csendőrszázados, Bajsay Bauer Ernő megyei alispán, dr. Nagy Miklós, Újvidék polgármestere, Bajor Ferenc tábornok, Újvidék katonai pa­rancsnoka és Perepatity Pál újvidéki ke­reskedő. A bíróság október 30-án hirde­tett ítéletet. Szombathelyit, Gaált, Baj­­sayt, Nagyot, Bajort és Perepatityot go­lyó általi halálra ítélték. Grassyt és Zöldyt Újvidéken végrehajtandó, Feketehalmy- Czeydnert pedig Zsablyán végrehajtan­dó kötél általi halálra ítélték. Vala­mennyi elítéltet teljes vagyonelkobzással is sújtották. A szövetségi állam képviselő­házának elnökségéhez benyújtott ke­gyelmi kérvényeket a testület november 2-án elutasította. November 5-én a Szlo­­bodna Vojvodina című újvidéki szerb nyelvű napilap közli a hírt, hogy az íté­letet végrehajtották. A hírből megtudni, hogy Grassyt és Zöldyt Újvidéken nyilvá­nosan felakasztották, a többieket lelőtték, de nem említi, mi lett Feketehalmi- Czeydnerrel, akit az ítélet szerint Zsab­lyán kellett volna nyilvánosan felakaszta­ni. Varga Péter, a büntetőtanács elnöke a Szerémségből került Újvidékre, való­színű, hogy volt jogi végzettsége. A ké­sőbbiekben nem játszott szinte semmi­lyen szerepet a magyar közéletben. El­­meháborodottan halt meg. Kovács Kál­mán szintén megzavarodott és önkezével vetett véget életének. Gyetvai Károly az újvidéki jogi kar tanára lett. Akkor tá­madt körülötte botrány, amikor a titói korszak egyik választási kampányában, a hetvenes években a magyar kisebbségi szakértővé avanzsált, de kegyvesztetté lett dr. Rehák Lászlóval szemben vállalta a jelöltséget a szövetségi parlamentbe, és végül ő kapott mandátumot, mert Újvi­déken, a jelölés véglegesítésekor a szerb többségű jelölő testület tagjainak na­gyobbik hányada elhagyta a gyűlést, csak azok maradtak, akik Gyetvait támogat­ták. Krdlacé e sorok írásakor­­ 2001. január 18-án még élt Újvidéken.)­­ A szüleid akkor otthon voltak. Újvi­déken. Hogyan minősítették azt, ami ak­kor ott történt? Mit mesélt neked erről édesanyád? - Rettenetes volt számukra. Azt mondták, hogy ez borzasztó valami volt. Fejetlenségben elkövetett cselekmény volt Rendes bíróság nélküli kivégzés. És a polgári hatóságok képtelenek voltak megtudni, hogy ki volt az a tíz ember, mert állítólag valami tíz ember volt ott, aki rámutatott az emberekre és azt mondta: Ez vétkes. Ez vétkes. És akkor vitték a szerbeket (a nyilatkozó csak szer­­beket említ, holott Újvidéken több zsidó áldozat volt, mint szerb), és a Dunánál ölték le őket. A szüleim összevitatkoztak egy katonatiszttel, hogy ők találkozni akarnak a nagybátyámmal, Krámer Gyu­lával. De hát ő nem volt otthon, ő Buda­pesten volt. És akkor, harmadik napon, az egészet mégis leállították. Akkor már tudták ezt az enyémek is, meg Svraka plébános is. - Szüleidnek voltak-e szerb kapcsola­tai? Szerb barátaik? - Hogyne? Hogyne lettek volna. Na­gyon jóban voltak. Semmi problémánk a privát életben nem volt a szerbekkel. Összejártak, barátkoztak, ugye, hát tud­ták, hogy ki vezető ember. És olyanokkal barátkoztak leginkább, akik a szerb veze­tőségben voltak. A Matica Srpskában, meg a szerb hitközségben. Ezek mind is­merték egymást, és ilyen alapon nem volt köztük soha viszály. Sőt, a legérde­kesebb az, hogy ezek közül, akik a ma­gyarokkal barátkoztak, például a Ta­­nurdácot, meg a Nenadovicot, ezeket is mind kivégezték. Negyvennégyben. Szerbeket. Itteni szerbeket. A lentiek. Nem sok lenti volt, egy pár tanár. De azokról sem lehet mondani, hogy rossz­­indulatúak voltak mindannyian. (Folytatása keddi számunkban) MATUSKA Márton Nem felszabadultunk Barta Vilmos, Krámer Gyula, Andrée Dezső - a két világháború közötti Újvidék legkiemelkedőbb vezetői. Valamennyiüket kivégezték Magyar Szó 2001. január 27., szombat EU-vizsgálat a szórakoztatóipar ellen Kartellgyanú a CD-piacon Az Európai Bizottság előzetes vizsgálatot indított annak kiderítésé­re, hogy a világ öt legnagyobb szóra­koztatóipari társasága nem mestersé­gesen tartja-e magasan a zenei CD-k árát Európában. Az EU végrehajtó szervének ille­tékesei pénteken megerősítették az erről szóló sajtójelentést, siettek azonban hozzáfűzni, hogy az ügy még nagyon kezdeti fázisban van, hi­vatalos vizsgálatról egyelőre nem is lehet beszélni. A bizottság helyzetfel­mérő munkát kezdett, információkat gyűjt, hogy megállapítsa, indokolt lenne-e hivatalos vizsgálat megindítá­sa az öt cég ellen. Bizottsági szóvivők tájékoztatása szerint az EMI, a Time Warner, a Sony, a Bertelsmann és Universal azt követően keveredett gyanúba, hogy az amerikai szövetségi kereskedelmi bizottság (FTC) tavaly egy hasonló ügyben már vizsgálatot folytatott ellenük. Az FTC is azzal gyanúsította a cégeket, hogy mester­ségesen magasan tartják a zenei CD- k árát, minimális árat szabnak meg a kiskereskedőknek, ami az utóbbi öt évben több száz millió dollárjába ke­rült az amerikai fogyasztóknak. Az FTC vizsgálata megállapodás­sal zárult, de a bizottság versenypoli­tikáért felelős tagjának szóvivője nem tudott részletesebb tájékoztatást adni a vizsgálat eredményeiről, illetve ar­ról, hogyan befolyásolta ez az uniós szervek mostani fellépését. Közölte azonban, hogy az unió az EMI és a Time Warner fúziójával kapcsolatos eljárások során maga is olyan értesü­lések birtokába jutott, amelyek indo­kolttá tették a vizsgálódás megkezdé­sét. Pillanatnyilag még semmilyen konkrét bizonyíték nincs arra, hogy az öt cég elleni kartellgyanú valóban megalapozott - hangsúlyozta. Hivatalos panaszok eddig nem ér­keztek Brüsszelbe az üggyel kapcso­latban. A bizottság első lépése az volt, hogy a hét elején levélben fordult az öt céghez, valamint mintegy másfél tucat - on- line és hagyományos - kis­kereskedelmi vállalathoz, s különféle információkat kért tőlük. Az előzetes következtetéseket csak az e levelekre kapott válaszok birtokában fogják le­vonni, s ennek fényében döntenek majd arról, milyen további lépéseket tegyenek. Határideje ennek az eljá­rásnak nincs, az uniós szervek akkor teszik meg a következő intézkedései­i­ket, ha és amikor elegendő informá­cióhoz jutottak. (MTI)

Next