Magyar Szó, 2001.május (58. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-03 / 100. szám

KÜLPOLITIKA NEMZE­T Egyenlítsék ki az a Ezt követelte amerikai vendéglátóit elleni harcban az US­ A tegnapi The Washington Post gyakorlatilag exklu­zív információt közölt olvasóival, amikor beszámolt a macedón államfő amerikai látogatásáról. Boris Traj­kovszki ugyanis hivatalos találkozói után ellátogatott a lap szerkesztőségébe, ahol közölte, hogy az amerikai kül­ügyi tárcavezetőnek elmondta: az Egyesült Államok ka­tonai erejének a Balkánról való kivonása súlyos követ­kezményekkel járna. Trajkovszki ezenkívül felszólította az Egyesült Álla­mok kormányzatát, formálisan hozza a kosovói albán ter­roristákat ugyanarra a szintre, mint a palesztin Hamasz szervezetet. A macedón államfő ugyanis megismételte, hogy a szomszédos Kosovóból származó albánok káoszt keltettek Macedóniában, és azon kívül, hogy követelte az egyértelmű hivatalos amerikai álláspontot, vagyis a ter­rorista szó használatát, segélyt is kért a washingtoni kor­mányzattól az albán fegyveresek elleni harchoz. Trajkovszki a The Washington Post székhelyén meg­rendezett ebéd során hangsúlyozta, hogy Colin Powell amerikai külügyi tárcavezetőnek elmondta: az amerikai jelenlét a Balkánon nélkülözhetetlen a stabilitás érdeké­ben. ,a problémák gyökerei Kosovóban vannak. Ha a ter­rorizmust nem töröljük el, akkor nincs jövőnk” - jelen­tette ki Trajkovszki, mondván, hogy mindezt elmondta Powellnek is. A macedón államfő az Egyesült Államoktól a kosovói albán félkatonai szervezetek lefegyverzését is kérte, mondván, hogy Kosovóban mindenkinek van fegyvere. A kosovói albán szakadárokkal szemben ugyanúgy kell viselkedni, mint Irakkal vagy Líbiával szemben - ta­nácsolta Trajkovszki amerikai vendéglátóinak. Nemzet­közi kiállásra is felszólított, mondván, hogy: „ha a kosovói vezetők nem hajlandóak eleget tenni a nemzetközi kö­zösség parancsainak, és nem hajlandóak betartani a nem­zetközi szabályokat, akkor fel kell lépni ellenük”. Trajkovszki szavai szerint azok a kosovói albánok, akik az elmúlt hetekben beszivárogtak Macedónia albán többségű részeibe, a területért harcolnak, és szemben áll­nak a multikulturális társadalom eszméjével, amely esz­mét - állítja Trajkovszki - a hivatalos Szkopje magáénak vall. A The Washington Post emlékeztet arra, hogy a hét végén nyolc macedón katona életét vesztette, majd pedig válaszként Macedóniában mintegy 40 albán üzletet gyúj­tottak fel. Trajkovszki közölte, hogy mindez megnehezíti a tárgyalásokat az albán politikai pártokkal az alkotmány megváltoztatásáról. Az elnök szerint tárgyalni lehet az alkotmány bevezetőjének az átírásáról. Az albánok azt állítják, hogy jelenleg másodrendű polgárok, mivel az alkotmány nem ismeri el egyenrangúságukat. Trajkovsz­ki szerint először ki kell alakítani a kölcsönös bizalmat, mivel a két fél között jelenleg óriási a szakadék. Trajkovszki utalt arra, hogy az alkotmány megváltoz­tatását követően az alaptörvény többé nem szólna etnikai csoportokról, hanem egyének és polgárok társadalmáról, akiknek jogaik és kötelezettségeik vannak. A tekintélyes amerikai lap újságírója megállapítja, hogy az e hónapra tervezett lakossági összeírást elhalasz­tották, méghozzá éppen az albán kisebbség megnyugta­tása érdekében. Trajkovszki becslései szerint az albánok a lakosságnak az egynegyedét alkotják. A macedón elnök végül hangsúlyozta, hogy az ame­rikai külügyminiszter nemrég tett szkopjei látogatása, va­lamint az a fogadtatás, amelyben ő részesült Washington­ban, bebizonyította, hogy az Egyesült Államok a Balká­non akar maradni, és segíteni fog Macedóniának a de­mokrácia és a jogállam megvédésében. Trajkovszki feb­ruárban kénytelen volt lemondani találkozóját Bush el- asszal­, aki a terrorizmus vére számít nőkkel, ám jelenlegi amerikai látogatása során mégis sze­mélyesen fog tárgyalni az amerikai államfővel, valószínű­leg május 2-án - írta tegnap a The Washington Post. SZERB-ALBÁN KOMPUTERHÁBORÚ A The Independent riportot közölt Pristinából a szer­­bek és az albánok között dúló cyber­háborúról. A londoni napilap szerint Pristina teljesen izolálódott, mivel a sok nemzetközi és nem kormányzati szervezet, az internetkávézók és az üzletemberek nem tudnak rákap­csolódni az internetre. A város egyedüli internet-szolgál­tatója, az Itko Szerbiát teszi ezért felelőssé. Szerb hackerek ugyanis az elmúlt másfél év alatt na­gyon sok alkalommal szétrobbantották az Itko rendsze­rét, aminek következtében az Itko amerikai partnere fel­mondta az együttműködést, hogy megvédhesse saját szá­mítógépes rendszerét. Időközben egy norvégiai szolgál­tató próbált beugrani az amerikaiak helyébe, de nem sok sikere volt a kosovói számítógépes hálózat megvédésé­ben. A The Independent emlékeztet arra, hogy a Balká­non már néhány éve folyamatban van a komputeres há­ború. Szerbia és Horvátország a sok csata után végül tűz­szünetet kötött, de most megkezdődtek az incidensek Kosovo és Macedónia között A BRIT SAJTÓ BUSH ELLEN Az amerikai államfő azon döntése, melynek értelmé­ben végre kell hajtani a rakétaellenes rendszerre vonat­kozó terveket, a brit lapok heves reagálását váltotta ki. A The Independent, amely egyesek szerint közel áll a londoni kormányhoz, történelmi hibának nevezi Bush döntését, mondván, hogy annak beláthatatlan következ­ményei lehetnek. Az USA lerombolja a stratégiai nukle­áris egyensúly alapjait, és a világ többi részével szemben fenyegetően lép fel. A jelenlegi amerikai elnök soviniszta tudatlanságában úgy gondolhatja, hogy mindez ajánla­tos, ám a következmény az lesz, hogy Oroszország, Kína, India és más államok a saját nukleáris fegyverzetük nö­velésével válaszolnak majd. A hegemonisztikus Amerika még erősebbé válik, és célpontja lesz minden ideológiai vagy vallási fanatikusnak, meg a világ összes terrorszer­vezetének. Bush rakétái képtelenek lesznek megakadá­lyozni például a New York-i metróállomás elleni harci­­gáz-támadást vagy pedig azt, hogy Texasban mini atom­bomba robbanjon. Bush egyre inkább veszélyezteti a vi­lág stabilitását, a brit miniszterelnöknek pedig egyértel­művé kell tennie, hogy semmi köze az őrült rakétaterv­hez. Hasonlóan vélekedik a The Guardian kommentátora is. A baloldali lap bírálja a brit kormány reagálását, ugyanis Blair sietett támogatásáról biztosítani az ameri­kai rakétaterveket. Az újságíró azonban ehelyett elvárja Blairtől, hogy a hülyeséget nevén nevezze, mivel a hall­gatás mindenki számára veszélyes lenne. A konzervatív The Daily Telegraph viszont üdvözli Bush döntését. A lap szerint egyetlen felelősségteljes eu­rópai kormány sem tudja majd könnyen elutasítani azt az ajánlatot, hogy az USA védelmet biztosítson számára az olyan országokkal szemben, mint Líbia és Irak. Busht sem a barátai, sem az ellenségei nem tudják lebeszélni. Az a tény, hogy a döntés nyilvánosságra hozatala előtt az amerikai államfő telefonon felhívta az orosz elnököt, azt bizonyítja, hogy Bush vasöklén bársonykesztyű van - véli a londoni napilap. (Márton) M­a ünnepük a sajtószabadság napját. Az ENSZ 1991 őszén nyilvánította ezt a napot a nemzet­közi sajtószabadság napjává annak emlékére, hogy 1991. május 3-án tették közzé a „Windhoek Nyilat­kozatot”, amelyben az afrikai népeknek a független és pluralista sajtóhoz való jogát fogalmazták meg. A Sajtószabadság Chartája tíz pontban foglalja össze a sajtó szabadságának, mint az emberi szabadságjogok egyik fontos pillérének a követelményeit és ajánlá­sait. A chartát az 1987. január 16-18-án Londonban, a Szabadság hangjai címmel megrendezett világkon­ferencián fogadták el. Ezen a napon világszerte meg­emlékeznek azokról az újságírókról, akiket munka­végzésük során gyilkoltak meg vagy akiket munká­jukban akadályoztak. A sajtószabadságot és az újságírók érdekeit több nemzetközi szervezet védi, mint a franciaországi székhelyű Riporterek Határok Nélkül (Reporters Sans Frontieres) nevű, a bécsi székhelyű Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) és a Nemzetközi Újságíró-szövet­ség (IFJ). Ezek a szervezetek évente összesítik az új­ságírók ellen elkövetett erőszakra vonatkozó adato­kat. A különféle szervezetek által közölt adatok a szá­mítás más-más szempontjai miatt eltérnek egymás­tól. A Bizottság az Újságírók Védelmére (CPJ) elne­vezésű nemzetközi szervezet adatai szerint 2000-ben világszerte 24 újságíró vesztette életét foglalkozásá­nak gyakorlása közben. A 24 riporter közül 16-ot meggyilkoltak. A szervezet jelentésében kifejtette, hogy az újságírók megöléséről ritkán határoznak a közvetlen elkövetők, a gyilkosokat pedig szórványo­san vonják csak felelősségre, különösen érvényes ez Kolumbiára és Oroszországra. Magyar Szó A sajtószabadság napja A­z elmúlt évben három újságírót gyilkoltak meg Kolumbiában, és ezzel 34-re emelkedett az utóbbi évtizedben a dél-amerikai országban megölt riporterek száma. Február elején halálos fenyegeté­sek miatt ismeretlen helyre kényszerült távozni Ko­lumbiából Claudia Gurisatti, az RCN tévéállomás egyik népszerű beszélgetőműsorának házigazdája, miután megtudta a hatóságoktól, hogy ismeretlen személyek összeesküvést szőttek a meggyilkolására. Ugyancsak három újságíró életét oltották ki Orosz­országban és Sierra Leonéban. A börtönbe vetett saj­tómunkatársak száma 87-ről 81-re csökkent 1999- ről 2000-re. A listavezető Kína, ahol 2000 végén 22 újságírót tartottak rács mögött. A CPJ jelentése elítélte azt is, ahogyan számos rezsim kezeli az információhoz való jogot. Észak-Ko­­reában például halállal sújtható bűncselekménynek számít, ha valaki külföldi rádió- vagy tévéhíreket hallgat. Irakban a diktátor, Szaddám Huszein fia ha­talmas médiabirodalmat ellenőriz, miközben függet­len sajtó nem létezik. A kormány korlátozta az inter­nethez való hozzáférést. Türkmenisztánban az élete végéig elnökké választott Szaparmurat Nyijazov be­záratta a csatlakozást biztosító összes magánszolgál­tatót, Kazahsztánban pedig úgymond műszaki okok miatt lehetetlen a hozzáférés az internethez. Az Újságok Világszövetsége (AMJ) szervezet je­lentése szerint tavaly összesen 25 országban 53 újsá­gírót és a tömegkommunikáció területén dolgozó szakértőt öltek meg foglalkozásának gyakorlása köz­ben. A szervezet kiemelte, hogy csökkent a harctéren megölt újságírók száma, ezzel szemben többen hal­tak meg erőszak által otthonukban vagy munkahe­lyükön. A Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) 56 tavalyi áldo­zatról számolt be és jelentése szerint 2001-ben is már eddig 12 újságírót gyilkoltak meg. A Riporterek Határok Nélkül (RSF) nevű szerve­zet 32 tavalyi áldozatról tud. 329 újságírót állítottak elő, s közülük 77-et börtönöztek be a világ különbö­ző országaiban. Az RSF ezzel kapcsolatban emlékez­tet arra, hogy 1999-ben 446 újságírót tartóztattak le, s 85-öt fosztottak meg szabadságától. A bebörtönzött újságírók közül 13-at Burmában, 12 újságírót Kíná­ban, 10-et Iránban és 9-et Etiópiában tartanak fog­va. A­z elmúlt évben 295 sajtóterméket vagy publiká­­ciót vetettek alá cenzúrának (1999-ben 357-et). A jelentés szerint a legerőteljesebben Iránban és Tö­rökországban alkalmaznak hatósági nyomást a sajtó­ra, Iránban tavaly 30 kiadványt tiltottak be. A világ mintegy húsz országában továbbra is ellenségesen kezetik a sajtó képviselőit, s a föld lakosságának egy­­harmada olyan országokban él, amelyekben isme­retlen fogalom a sajtó szabadsága. Legutóbb, ez év április 24-én az Európa Tanács parlamenti közgyű­lésén megállapították, hogy a véleménynyilvánítás és az információ szabadságát továbbra is megsértik Eu­­rópa-szerte. Az erről szóló jelentés előterjesztője, Hegyi Gyula magyar képviselő beszámolójában rá­mutatott, hogy a sajtóban érvényesülő cenzúra szá­mos módon, gazdasági befolyásolás, bíróság, börtön­­büntetés, sőt erőszak útján valósul meg. BOGNÁR Anna 2001. május 3., csütörtök CSILLAPULÓBAN A ROMÁN AGGODALMAK Konszenzussal a státustörvényért (Kolozsvári tudósítónktól) A legnagyobb példányszámú ro­mán napilap, az Adevarul (Az igaz) „olvasói levelet” közölt a státustörvény várható romboló hatásáról az erdélyi románságra. Az egyszerű kétkezi olva­só kifejti, hogy Erdélyben a románság legalább fele beszéli a magyar nyelvet, különösen azóta, amióta az ország nyugati határának mentén a kereske­dés-ügyeskedés életforma lett Ebben a térségben kis és nagy üzletek bonyo­lódnak a határ két oldalán, itt a romá­nok úgy lépnek át a másik országba, mintha haza mennének. Ez az életfor­ma pedig még tovább lazította az er­délyi románok kötődését a saját náci­ójukhoz, rombolta a nemzeti öntuda­tot, amely kóros erjedés még az Oszt­rák-Magyar Monarchia idejében kez­dődött és a kedvezménytörvény hatá­sára további rontást hoz a román nép­re. Mivel a státustörvény szerint az a magyar, aki annak vallja magát, a „ma­gyar igazolvány” csábítására sok ro­mán követi majd el a gyalázatot. Hogy magyarnak vallja magát! Akkor pedig a románok lemondhatnak Erdélyről! A státustörvény ellen össztüzet nyi­tott a román média: boldog-boldogta­lan nyilatkozik, elemez, tanácsol, fel­háborodik és aggódik. A legfőbb aggó­dók, természetesen, a politikusok, akik féltik a román-magyar viszonyt, a bé­kés együttélést, de legfőképpen a ro­mánok önérzetét. Az össznépi féltés tárgya azonban mégis, és ezúttal is­­ Erdély! Az egyik kormánypárti kereskedel­mi tévében egy mindenben illetékes műsorvezető Borbély László RMDSZ- es politikust állította szembe két közis­merten magyarfaló honatyával (az egyik az a társadalmi demokrata Pru­­teanu volt, aki még parasztpárti korá­ban megakadályozta az oktatási tör­vény kisebbségiek számára sokkal ked­vezőbb változatának elfogadását, nem­rég pedig a helyi közigazgatásban a magyar nyelv használata ellen kampá­nyolt igen hatékonyan), akik a román médiában újabban meghonosodott vallatásnak vetették alá a „bűnöst”. Borbély azonban higgadtan, okosan érvelt, igyekezett megnyugtatni azo­kat, akik semmi szín alatt nem akarnak megnyugodni: a törvény nem a romá­nok ellen, hanem a határokon kívül rekedt magyarokért készült. De miért csak a magyaroknak kedvez - hang­zott az ostoba kérdés­­, és ha csak ne­kik, akkor az hátrányos megkülönböz­tetés. Diszkrimináció! (Ugye, milyen Európa-ellenesen hangzik, hogy „disz­krimináció törvény”? Ehhez nyomban asszociálni lehet akár a zámolyi romák ügyét!) A honatya teljesen begerjedve háborgott, hogy miközben a román nép nyomorog, a magyaroknak arra is futja, hogy a külső nemzetrészeket se­gítsék - és ez immorális! (Dögöljön meg a szomszéd kecskéje is.) És a Nagy-Románia Párt (mert hát ki más lehetne) mindent meg fog tenni azért, hogy azt a törvényt nevetségessé tegye a közvélemény előtt - fenyegetőzött a nagyromán. A másik honatya érvelése kifinomultabb, megideologizáltabb volt: bizony az erdélyi románok öntu­data (mondhatnánk: mindenféle ger­jesztések ellenére) nem áll a helyzet magaslatán, így a renegátok árulásával előállhat az a képtelen helyzet, hogy Erdélyben nem 1,7 millió (amennyit a legutóbbi népszámlálás kimutatott), hanem 2,5-3 millió magyar él. Ez pe­dig megbontaná az etnikai egyensúlyt (?), ami pedig nagy veszélyeket hordoz magában. (A Trianon óta folyamato­san bontogatott etnikai egyensúly - ugyebár - nem hordoz veszélyeket magában.) Hasonló volt Adrian Nastase mi­niszterelnök első indulatos felcsattaná­­sa is: egyszer csak arra ébredünk, hogy Erdélyben kétszer annyi a magyar, mint amennyiről eddig tudtunk. Aztán egy csapásra megszelídültek az indulatok, és ennek megfelelően a nyilatkozatok hangvitele, a külügymi­niszter is magyarázkodni kezdett, hogy az első reagálását tévesen fordí­tották. Ő csak némi aggályoknak adott hangot, de alaposabban tanulmányoz­za a kedvezménytörvényt, amely bizo­nyára nem ronthat a példás román­magyar viszonyon. A hangvételváltás oka pedig az, hogy közben napirendre került a kormánypárt felvétele a Szo­cialista Internacionáléba, ahol a társa­dalmi demorkata törekvések egyik tá­mogatója az MSZP. Erről azonban Ta­­bajdi Csaba kijelentette, hogy ők csak magyarbarát TDRP-t támogathat­nak... Magyarán: lesz támogatás, ha a románok nem kekeckednek a kedvez­ménytörvénnyel. Lám, mire lehet jó az, ha a pártok felülemelkednek a szűkös politikai ér­dekeken. ORBÁN Ferenc Dánia Bevándorlók megfélemlítése A Ku-Klux-Klan modorában A Ku-Kux-Klan ihletésű akcióval félemlítettek meg Koppenhágában egy Libanonból bevándorolt családot. Mint a Politiken szerdai számában hírül adta, az eset a dán főváros Gen­­tofte nevű elővárosában történt a múlt héten: a bevándorló család háza előtt idegengyűlölők kétméteres keresztet ácsoltak, és este meggyújtották. A ren­dőrök és a tűzoltók szerencsére gyor­san kivonultak, megakadályozva a tűz átterjedését a házra. A tettesek azon­ban elmenekültek. A dpa megjegyezte, hogy Dániában éppen most kezdődött nyilvános vita Poul Nyrup Rasmussen miniszterel­nök szociállberális vezetésű kormá­nyának bevándorlási politikájáról. A szociáldemokrata kutatási miniszter­nő, Biite Weiss szemére vetette saját táborának, hogy jobboldali-populista idegenellenes szólamokat vesz át a sza­vazatvesztéstől való félelmében. A felhőkarcoló születésnapja kedden ünnepelte 70. születés­napját New York nevezetes felhőkar­colója, a 102 emeletes, 73 liftes, 6500 ablakos Empire State Building, amely negyven esztendőn át volt a világ leg­magasabb épülete. A New York egyik jelképének tekintett csaknem 400 mé­ter magas épület megőrizte világelső­ségét a 70-es évekig, amíg Manhattan déti negyedében át nem adták a majd­nem 450 méter magas World Trade Centert. A születésnap alkalmából kedden egész este fényárban úszott az épület, magában a felhőkarcolóban pedig ünnepséget rendeztek a hajdani építők családtagjainak részvételével. Az Empire State Building egy év és 45 nap alatt épült fel hetven esztendő­vel ezelőtt - emlékeztet az AFP jelen­tése.

Next