Magyar Szó, 2004. május (61. évfolyam, 101-125. szám)

2004-05-01 / 101. szám

2 KÜLFÖLD kulfold@magyar­ szo .co.yu Mégis maradnak amerikaiak Fallúdzsában A fehér házi szóvivő szerint változatlanul igaz: Irakban véget értek a fő hadműveletek Jelentős számú amerikai tengerész­­gyalogos a jövőben is fenntartja jelen­létét az iraki Fallúdzsában és környé­kén - közölte pénteken az amerikai hadsereg egy magas rangú tisztje. Mark Kimmitt dandártábornok el­mondta, hogy a városban annak ellenére fennmarad az amerikai katonai jelenlét, hogy az irakiak és az amerikaiak közötti szerda esti megállapodás értelmében az 1100 katonából és rendőrből álló Fal­­lúdzsai Véderő veszi át az ellenőrzést a Bagdadtól 50 kilométerre fekvő települé­sen. Az új iraki fegy­veres erő egybeol­vad a tengerészgya­logsággal, amely to­vábbra is jelentős létszámban lesz je­len Fallúdzsában és környékén - mond­ta az amerikai had­sereg szóvivője új­ságíróknak. A városban és annak körzetében állomásozó tenge­részgyalogos egység közleménye szerint az amerikai katonai jelenlét mindaddig fennmarad, „amíg a(z) (iraki) zászlóalj nem lesz képes megerősíteni a (számára) kijelölt elle­nőrző pontokat és állásokat”. Mark Kimmitt a fallúdzsai amerikai csapatmozgásokról elmondta, hogy nem az egységek visszavonásáról, hanem át­csoportosításáról van szó. Beosztottjához és a tengerészgyalog­ság által kiadott közleményben foglaltak­hoz hasonló szellemben nyilatkozott Ka­tarban John Abizaid tábornok, a területi­leg illetékes amerikai középső parancs­nokság vezetője. Mint mondta, Fallúdzsát illetően továbbra is napirenden van a ka­tonai megoldás lehetősége, beleértve azt is, hogy a tengerészgyalogság offenzívát indíthat a város felkelőktől való megtisz­títására. A fallúdzsai ellenállók létszámát a középső parancsnokság 1500 főre be­csüli. Két amerikai tengerészgyalogos életét oltotta ki pénteken egy autóba rejtett po­kolgép Fallúdzsa ostromlott iraki város mellett. A hírt Mark Kimmitt dandártá­bornok, amerikai katonai szóvivő jelen­tette be hozzátéve, hogy a támadást ön­gyilkos merénylők hajtották végre a város környékének legnagyobb amerikai bázi­sán, az úgynevezett Fallúdzsa tábor terü­letén. Az újabb áldozatokkal 128-ra nőtt az áprilisban harcban elesett amerikai kato­nák száma Irakban, ami az eddigi legna­gyobb egyhavi vesztesége az amerikai erőknek a hadműveletek több mint egy évvel ezelőtti kezdete óta. Egy rendőrezredest és egy önkor­mányzati tisztségviselőt öltek meg isme­retlenek az iraki fővárosban elkövetett két külön merényletben - közölte pénte­ken a koalíciós erők szóvivője. Mark Kimmitt elmondta, hogy az ira­ki rendőrtisztet csütörtök este lőtték le is­meretlen támadók Bagdad központjá­ban. Szintén merénylet áldozata lett az az önkormányzati tisztviselő, akinek a holt­testére családtagjai bukkantak rá Bagdad Szadrváros nevű negyedében. A férfit ha­lála előtt megkínozták. WASHINGTON: - Változatlanul igaz George Bush amerikai elnök tavaly má­jusi elsejei kijelentése arról, hogy Irak­ban véget értek a főbb hadműveletek - jelentette ki csütörtökön a Fehér Ház szóvivője. Scott McClellan azzal kapcso­latos kérdésekre válaszul hangoztatta az elnöki bejelentés változatlan érvényessé­gét, hogy Irakban áprilisban - az eddigi legvéresebb hónapban - 128 amerikai katona vesztette életét. Az Egyesült Álla­mok áprilisi veszteségei nagyobbak vol­tak, mint amekkorát a tavaly márciusi­áprilisi invázió során elszenvedett. A hathetes hadműveletekben 109 ameri­kai katona esett el. „Az, amit az elnök mondott, még mindig igaz, noha persze még folynak hadműveletek Irakban és veszélyes a helyzet” - mondta a szóvivő. (MTI) Rommá lőtt lakóépület Fallúdzsában Beta/AP Tartományi küldöttség Opusztaszeren Dorde Dukic, a Tartományi Végrehajtó Tanács elnöke, Egeresi Sándor, a Tarto­mányi Képviselőház alelnöke, valamint Pásztor István és Petar Misic, a Tartományi Végrehajtó Tanács alelnökei tegnap Opusztaszeren részt vettek a Magyarország EU- csatlakozása alkalmából szervezett ünnepségen. A tartományi küldöttség a Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió közgyűlésének ülésén is részt vesz, ahol Dukic az unióhoz való felzárkózás fontosságáról fejti ki véle­ményét. A tervek szerint a küldöttség aláírja a felújított regionális együttműködési egyezményt. A találkozó napirendjén szerepel még a határozati javaslat a DKMT Eu­rorégió csatlakozásáról a visegrádi országok eurorégiós tanácsához. A britek egytizede üdvözli Lavéniát az EU-ban A britek egytizede melegen üdvözli Lavénia csatlakozását az Európai Unióhoz, jóllehet ilyen ország nincs. A szigetország lakosainak európai tájékozottságát a lég­ből kapott állammal tesztelő brit felmérés eredménye szerint a 2500 megkérdezett közül 8, a skótok közül 9 százalék hitte el, hogy van ilyen ország, illetve nem akadt fenn rajta. Az ötven év felettiek viszont hiszékenyebbek - illetve tudatlanabbak -, az ő körükben a „lavéniások” rátája 11 százalékot ért el. A britek 15 százaléka a felmérés szerint úgy tudja, hogy Ausztria is az újonnan csatlakozók között van - holott már 9 éve tag. A felmérést egy telefonos cég végezte el azért, hogy feltérképezze, mennyivel növekedhetnek az EU bővülésével a jövőben a nemzetközi hívások - persze nem Lovéniába. A társaság szóvivője egyébként a felmérés eredményével kapcsolatban azt mondta: „Az emberek általában nem figyelnek oda. Saját mindennapi életük­kel vannak elfoglalva, s nem azzal foglalkoznak, hogyan alakul a nagyobb kép, mi történik az Európai Unióban”. (MTI-Panoráma) Mim Sió Washington, április 30. Mind a Fehér Ház, mind a 2001. szep­tember 11-i eseményeket vizsgáló bizottság történelminek nevezte azt a több mint há­romórás beszélgetést, amelyet a tíztagú tes­tület folytatott csütörtök délelőtt az Ovális Irodában George W. Bush elnökkel és Dick Cheney alelnökkel. Bush a meghall­gatás után rövid időre megjelent az újságí­rók előtt, és elmondta, hogy „minden kér­désre” válaszolt, illetve hogy a találkozó légkörét „szívélyesnek találta”. A bizottság sajtóközleményében „rendkívülinek” mi­nősítette az eseményt és hozzátette, hogy Bush és Cheney „nyíltan és őszintén” vála­szoltak a kérdésekre. A kétpárti testület egyes tagjai nyilatkozataikban később is kedvező színben tüntették fel a beszélge­tést, és azt mondták, hogy megtudtak egy­két, korábban ismeretlen körülményt, il­letve hogy jelentésük „pontosabb” lesz az új információk megszerzése révén. A történetnek azonban sokkal na­gyobb háttere van, mint ezekből a szűksza­vú és nyilvánosan udvarias megfogalmazá­sokból kitűnik. Ugyanakkor senki sem szá­mított arra, hogy bármiféle szenzációs jel­vagy beismerésre sor kerülhet, tehát az el­várások egészen minimálisak voltak. A Fehér Ház először is hónapokat töl­tött olyan politikai manőverekkel, ame­lyeknek az volt a céljuk, hogy megakadá­lyozzák egy vizsgálóbizottság felállítását. Ez teljesen érthetetlen volt, hiszen az ország elleni legnagyobb támadásról van szó, amelyet azóta éppen ez a kormány hasz­nált ki hatalmas külpolitikai hangsúlyváltá­sokra, valamint két háború megindítására. Amikor világossá vált, hogy még a Re­publikánus Párt egy része sem ért egyet a vizsgálat megakadályozásával, akkor Bush beadta a derekát, és -­ számos feltétel mel­lett - hozzájárt a'1­­ ózottság kongresszusi felállításához, de­­­ry Kissingert nevezte ki az élére, akinek a múltjában számos olyan epizód van, amelyek a törvényesség határát súrolják. Üzleti érdekeltségei miatt sem nevezhető az ügyben semlegesnek, s a politikai nyomás rá is kényszerítette, hogy lemondjon. Amikor a nagy nehezen létrehozott bi­zottság­­ 5 republikánus és 5 demokrata, akik között nagynevű jogászok és korábbi törvényhozók, illetve volt államtitkárok is vannak, míg elnöke természetesen repub­likánus, alelnöke demokrata - közzétette a szükséges anyagok jegyzékét, illetve azok­nak a kormányzati tisztségviselőknek a lis­táját, akiket ki vagy meg szeretett volna hallgatni, a Fehér Ház újra védekező állás­ba kényszerült. Eleinte hallani sem akart a végrehajtó hatalom dokumentumainak átadásáról, végül azonban rákényszerült arra, hogy átadjon mintegy kétmillió ok­mányt, beleértve - néhány részlet kihúzása árán - azt a másfél oldalas tájékoztatót is, amelyet a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) készített az elnök számára 2001. au­gusztus 6-án, és amely az al-Kaida tevé­kenységéről szólt. A Fehér Ház terrorizmussal kapcsola­tos volt főszakértője által írt könyv megje­lenése után a bizottság ki akarta hallgatni Condoleezza Rice nemzetbiztonsági taná­csadót is, amire végül - az elnök hosszas el­lenkezése után és ellenére­­ eskü alatt sor is került. Mint ismeretes, Rice kisasszony kemény szócsatákba keveredett a vizsgálat­vezetőkkel, és éppen az ő vallomása nyo­mán vált szükségessé a fenti dokumentum átadása, amely bizonyos mértékben meg­hazudtolta őt az annak tartalmáról a bi­zottságnak nyújtott felvilágosítás kapcsán. Végül az elnök meghallgatása maradt már csak hátra, amihez a Fehér Ház csak úgy járult hozzá, hogy az tanáeskü nélkül történjék, hogy a vizsgálatvezetők menje­nek az Ovális Irodába, ne az elnök járuljon elébük, hogy a találkozóról ne készüljön semmiféle hivatalos feljegyzés vagy magne­tofonfelvétel, valamint hogy Bush meg Cheney egyszerre fogadja a bizottságot, ne külön-külön. A feltételek természetesen alapjában véve megváltoztatták az esemény lényegét. Meghallgatás helyett amolyan konzultáció­nak lehet így beállítani, amelynek során Bush célja az volt, hogy betekintést enged­jen abba, hogyant is vezeti ő a kormányza­tot, illetve hogy miként működik együtt az elnök és az alelnök. A Fehér Ház képvise­lői így elmondhatták, hogy az elnök min­dent megtett annak érdekében, hogy a jú­­lius 26-án esedékes bizottsági jelentés mi­nél teljesebb módon feltárhassa a terroriz­mus elleni védelem stratégiáját. Ezzel sikeresen elterelődött a figyelem arról az alapvető kérdésről, ami az ameri­kaiak jelentős részét foglalkoztatja, neveze­tesen, hogy meg lehetett volna-e előzni a támadásokat, hogy a Bush-kormányzat ko­rábban elegendő figyelmet szentelt-e a ter­rorizmus elleni védekezésnek (amire a tá­vozó Clinton-kormányzat külön felhívta a figyelmét), illetve hogy megfelelőek vol­tak-e a támadások utáni közvetlen intézke­dések. A csütörtöki találkozónak volt még né­hány apró furcsa részlete, amellyel még vi­lágosabbá tették a szervezők, hogy ki is van­­ a nyeregben: a vizsgálatvezetők vagy éppen a magas rangú tanúk. Ezek közé tartoznak természetesen a már fent említett, a Bush­­ra és Cheneyre nézve rendkívüli könnyítő körülmények, az eskütől való eltekintés, valamint a hivatalos feljegyzések elmaradá­sa - noha egyébként az elnök minden sza­vát hivatalból rögzítik. A vizsgálóbizottság tagjait egyenként kézzel megmotozták az Ovális Iroda bejá­rata előtt, amivel egyértelműen tudtukra adták, hogy ők az „idegen elemek”, azok, akiknek valamiféle felelősségük vagy elszá­­molnivalójuk van, nem pedig fordítva. A részvevőknek­­a bizottsági tagokon kívül az elnök ügyvédje és annak két segítőtársa, a másik oldalon pedig a vizsgálatvezető szerv stábfőnöke) jogukban állt ugyan jegyzetelniük, de jegyzetfüzetüket a kijá­ratnál konfiskálta a titkosszolgálat, és majd csak később, azok tartalmának cenzúrázá­sa után kapják csak vissza. Ilyesformán egyértelmű, hogy a „törté­nelmi” találkozót teljes egészében a Fehér Ház „nyerte meg”, vagyis hogy a vizsgálat eleve nem szerezhetett bármi olyan infor­mációt erről a legsúlyosabb kérdésről, aminek feltárása nem állna a Bush-kor­mányzat érdekében. Egyébként nem egészen egyedülálló esetről van szó egy hivatalban lévő elnök meghallgatásával. Bill Clintont rákénysze­­rítette a Legfelsőbb Bíróság, hogy eskü alatt tanúskodjék - ha csak videofelvétel keretében is - a Paula Jones-féle zaklatási perben. Akkori tanúvallomásának egyet­len mondata alapján „fogták meg” végül a Monica Lewinsky-féle szexbotrány körüli „hazugságában” a demokrata párti elnö­köt, mert az első vallomáskor Clinton ta­gadta, hogy szexuális kapcsolata lett volna Lewinskyvel, noha a bírónő nemcsak a kö­zösülésre értette azt, hanem bármiféle, nemi izgalomkeltési szándékkal elkövetett cselekedetre. Kenneth Starr republikánus vizsgálóbí­ró néhány hónappal később még egyszer eskü alatti, immár személyes vallomásra kényszerítette az elnököt a Lewinsky-ügy­­ben, amikor Clinton nyilvánosan beismer­te, hogy a magánéletére vonatkozó né­hány apróság tekintetében korábban nem mondott igazat. Két korábbi republikánus elnököt is meghallgattak már politikai vizsgálati szer­vek: Ronald Reagant és Gerald Fordot, mindkét esetben, akárcsak most, súlyos nemzetbiztonsági ügyekről, sőt feltétele­zett (és később bizonyítást is nyert) bűn­ténnyel kapcsolatos kérdésekről volt szó. Az első esetben az iráni kormánnyal és a nicaraguai ellenforradalmárokkal való til­tott üzletelésről, a másodikban a Waterga­­te-botránnyal kapcsolatos eljárásokról. Akárcsak George W. Bush, Ford és Reagan sem volt hajlandó - Clintontól eltérően - eskü alatt vallomást tenni a bizottság és a nemzet színe előtt. S­PURGER Tibor ESKÜ ÉS MAGNETOFON NÉLKÜL Mit tudott az elnök­­ és miről hajlandó beszélni A szeptember 11-ét vizsgáló bizottság hosszú huzavona után meghallgathatta Busht és Cheneyt­­ A vizsgálatvezetőket előzőleg megmotozták, utána pedig elvették jegyzetfüzetüket Tudósítónktól 2004. május 1., 2., 3. Vajdasági magyar igények: kettős állampolgárság és autonómia Ágoston András VMDP-elnök budapesti megbeszélése Németh Zsolttal, a magyar parlament külügyi bizottságának elnökével A schengeni rendszer bevezetéséig, legkésőbb egy-másfél év múlva rendezni kell a vajdasági magyarok kettős állampol­gárságának kérdését, hiszen egyhamar nem lehet számítani Szerbia és Monteneg­ró uniós csatlakozására - mondta Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnöke pénteken Budapes­ten újságíróknak. ,A Magyar Állandó Értekezlet (Máért) következő ülésén mindenképpen napi­rendre kell tűzni a kettős állampolgárság, valamint az autonómia ügyét” - jelentette ki a vajdasági magyar politikus, miután Né­meth Zsolttal, a parlament külügyi bizottsá­gának fideszes elnökével tárgyalt. Ágoston András kedvező fejleménynek nevezte, hogy a szerb képviselőházban csü­törtökön elfogadták azt az elképzelést, amely szerint autonómiát kell adni a Koso­­vóban élő szerbeknek. „A reciprocitás alapján a Vajdaságban is alkalmazni lehetne az autonómia kialakítá­sát, ebben várjuk a magyar kormány segít­ségét” — közölte a VMDP elnöke. Szerinte az EU-csatlakozás az egész ma­gyar nemzet eredménye és sikere, és a tag­ság birtokában Magyarország „nyugodtan és keményen segíthet az autonómiatörek­vések megvalósításában”. Németh Zsolt arról beszélt, hogy a Má­ért megtartása az európai parlamenti vá­lasztások után „eső után köpönyeg lesz, hi­szen pntosan az EU-csatlakozással össze­függő aktuális kérdéseket kellett volna az értekezletnek megvitatnia”. Megjegyezte: bár a vajdasági magya­rok összegyűjtöttek 52 ezer aláírást, és egyértelműen kérték a magyar kormány­tól a kettős állampolgárság megvalósítá­sát, tavaly novemberben lezárultak a szakértői egyeztetések, és „azóta síri csend van”. A bizottsági elnök azt mondta, a je­lenleginél sokkal világosabb és egyértel­műbb magyar kormányzati magatartás lenne elvárható a vajdasági magyarokat ért atrocitások ügyében, és határozottan fel kell lépni a vajdasági magyarok auto­nómiatörekvései mellett. Az MTI kérdésére Ágoston András elmondta: különösebb fejlemény nem történt azóta, hogy Kovács László külügyminiszter telefonon kétszer is kér­te Vojislav Kostunica szerb miniszterel­nök közbenjárását a vajdasági magyarok­kal szembeni atrocitások megszüntetése érdekében. Németh Zsolt kitért arra, hogy Magya­rország uniós tagként adósa azoknak a ha­táron túli magyar közösségeknek, ame­lyek most nem, talán csak a későbbiekben csatlakozhatnak az Európai Unióhoz. Mint mondta, ez a határtérségek fej­lesztésében, a schengeni rendszerre tör­ténő felkészülésben már rövid távon ko­moly feladatokat ró Magyarországra, és külön megoldásokat kell majd a vajdasági magyarok számára is kidolgozni.

Next