Magyar Szó, 2004. május (61. évfolyam, 101-125. szám)
2004-05-01 / 101. szám
2 KÜLFÖLD kulfold@magyar szo .co.yu Mégis maradnak amerikaiak Fallúdzsában A fehér házi szóvivő szerint változatlanul igaz: Irakban véget értek a fő hadműveletek Jelentős számú amerikai tengerészgyalogos a jövőben is fenntartja jelenlétét az iraki Fallúdzsában és környékén - közölte pénteken az amerikai hadsereg egy magas rangú tisztje. Mark Kimmitt dandártábornok elmondta, hogy a városban annak ellenére fennmarad az amerikai katonai jelenlét, hogy az irakiak és az amerikaiak közötti szerda esti megállapodás értelmében az 1100 katonából és rendőrből álló Fallúdzsai Véderő veszi át az ellenőrzést a Bagdadtól 50 kilométerre fekvő településen. Az új iraki fegyveres erő egybeolvad a tengerészgyalogsággal, amely továbbra is jelentős létszámban lesz jelen Fallúdzsában és környékén - mondta az amerikai hadsereg szóvivője újságíróknak. A városban és annak körzetében állomásozó tengerészgyalogos egység közleménye szerint az amerikai katonai jelenlét mindaddig fennmarad, „amíg a(z) (iraki) zászlóalj nem lesz képes megerősíteni a (számára) kijelölt ellenőrző pontokat és állásokat”. Mark Kimmitt a fallúdzsai amerikai csapatmozgásokról elmondta, hogy nem az egységek visszavonásáról, hanem átcsoportosításáról van szó. Beosztottjához és a tengerészgyalogság által kiadott közleményben foglaltakhoz hasonló szellemben nyilatkozott Katarban John Abizaid tábornok, a területileg illetékes amerikai középső parancsnokság vezetője. Mint mondta, Fallúdzsát illetően továbbra is napirenden van a katonai megoldás lehetősége, beleértve azt is, hogy a tengerészgyalogság offenzívát indíthat a város felkelőktől való megtisztítására. A fallúdzsai ellenállók létszámát a középső parancsnokság 1500 főre becsüli. Két amerikai tengerészgyalogos életét oltotta ki pénteken egy autóba rejtett pokolgép Fallúdzsa ostromlott iraki város mellett. A hírt Mark Kimmitt dandártábornok, amerikai katonai szóvivő jelentette be hozzátéve, hogy a támadást öngyilkos merénylők hajtották végre a város környékének legnagyobb amerikai bázisán, az úgynevezett Fallúdzsa tábor területén. Az újabb áldozatokkal 128-ra nőtt az áprilisban harcban elesett amerikai katonák száma Irakban, ami az eddigi legnagyobb egyhavi vesztesége az amerikai erőknek a hadműveletek több mint egy évvel ezelőtti kezdete óta. Egy rendőrezredest és egy önkormányzati tisztségviselőt öltek meg ismeretlenek az iraki fővárosban elkövetett két külön merényletben - közölte pénteken a koalíciós erők szóvivője. Mark Kimmitt elmondta, hogy az iraki rendőrtisztet csütörtök este lőtték le ismeretlen támadók Bagdad központjában. Szintén merénylet áldozata lett az az önkormányzati tisztviselő, akinek a holttestére családtagjai bukkantak rá Bagdad Szadrváros nevű negyedében. A férfit halála előtt megkínozták. WASHINGTON: - Változatlanul igaz George Bush amerikai elnök tavaly májusi elsejei kijelentése arról, hogy Irakban véget értek a főbb hadműveletek - jelentette ki csütörtökön a Fehér Ház szóvivője. Scott McClellan azzal kapcsolatos kérdésekre válaszul hangoztatta az elnöki bejelentés változatlan érvényességét, hogy Irakban áprilisban - az eddigi legvéresebb hónapban - 128 amerikai katona vesztette életét. Az Egyesült Államok áprilisi veszteségei nagyobbak voltak, mint amekkorát a tavaly márciusiáprilisi invázió során elszenvedett. A hathetes hadműveletekben 109 amerikai katona esett el. „Az, amit az elnök mondott, még mindig igaz, noha persze még folynak hadműveletek Irakban és veszélyes a helyzet” - mondta a szóvivő. (MTI) Rommá lőtt lakóépület Fallúdzsában Beta/AP Tartományi küldöttség Opusztaszeren Dorde Dukic, a Tartományi Végrehajtó Tanács elnöke, Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház alelnöke, valamint Pásztor István és Petar Misic, a Tartományi Végrehajtó Tanács alelnökei tegnap Opusztaszeren részt vettek a Magyarország EU- csatlakozása alkalmából szervezett ünnepségen. A tartományi küldöttség a Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió közgyűlésének ülésén is részt vesz, ahol Dukic az unióhoz való felzárkózás fontosságáról fejti ki véleményét. A tervek szerint a küldöttség aláírja a felújított regionális együttműködési egyezményt. A találkozó napirendjén szerepel még a határozati javaslat a DKMT Eurorégió csatlakozásáról a visegrádi országok eurorégiós tanácsához. A britek egytizede üdvözli Lavéniát az EU-ban A britek egytizede melegen üdvözli Lavénia csatlakozását az Európai Unióhoz, jóllehet ilyen ország nincs. A szigetország lakosainak európai tájékozottságát a légből kapott állammal tesztelő brit felmérés eredménye szerint a 2500 megkérdezett közül 8, a skótok közül 9 százalék hitte el, hogy van ilyen ország, illetve nem akadt fenn rajta. Az ötven év felettiek viszont hiszékenyebbek - illetve tudatlanabbak -, az ő körükben a „lavéniások” rátája 11 százalékot ért el. A britek 15 százaléka a felmérés szerint úgy tudja, hogy Ausztria is az újonnan csatlakozók között van - holott már 9 éve tag. A felmérést egy telefonos cég végezte el azért, hogy feltérképezze, mennyivel növekedhetnek az EU bővülésével a jövőben a nemzetközi hívások - persze nem Lovéniába. A társaság szóvivője egyébként a felmérés eredményével kapcsolatban azt mondta: „Az emberek általában nem figyelnek oda. Saját mindennapi életükkel vannak elfoglalva, s nem azzal foglalkoznak, hogyan alakul a nagyobb kép, mi történik az Európai Unióban”. (MTI-Panoráma) Mim Sió Washington, április 30. Mind a Fehér Ház, mind a 2001. szeptember 11-i eseményeket vizsgáló bizottság történelminek nevezte azt a több mint háromórás beszélgetést, amelyet a tíztagú testület folytatott csütörtök délelőtt az Ovális Irodában George W. Bush elnökkel és Dick Cheney alelnökkel. Bush a meghallgatás után rövid időre megjelent az újságírók előtt, és elmondta, hogy „minden kérdésre” válaszolt, illetve hogy a találkozó légkörét „szívélyesnek találta”. A bizottság sajtóközleményében „rendkívülinek” minősítette az eseményt és hozzátette, hogy Bush és Cheney „nyíltan és őszintén” válaszoltak a kérdésekre. A kétpárti testület egyes tagjai nyilatkozataikban később is kedvező színben tüntették fel a beszélgetést, és azt mondták, hogy megtudtak egykét, korábban ismeretlen körülményt, illetve hogy jelentésük „pontosabb” lesz az új információk megszerzése révén. A történetnek azonban sokkal nagyobb háttere van, mint ezekből a szűkszavú és nyilvánosan udvarias megfogalmazásokból kitűnik. Ugyanakkor senki sem számított arra, hogy bármiféle szenzációs jelvagy beismerésre sor kerülhet, tehát az elvárások egészen minimálisak voltak. A Fehér Ház először is hónapokat töltött olyan politikai manőverekkel, amelyeknek az volt a céljuk, hogy megakadályozzák egy vizsgálóbizottság felállítását. Ez teljesen érthetetlen volt, hiszen az ország elleni legnagyobb támadásról van szó, amelyet azóta éppen ez a kormány használt ki hatalmas külpolitikai hangsúlyváltásokra, valamint két háború megindítására. Amikor világossá vált, hogy még a Republikánus Párt egy része sem ért egyet a vizsgálat megakadályozásával, akkor Bush beadta a derekát, és - számos feltétel mellett - hozzájárt a'1 ózottság kongresszusi felállításához, dery Kissingert nevezte ki az élére, akinek a múltjában számos olyan epizód van, amelyek a törvényesség határát súrolják. Üzleti érdekeltségei miatt sem nevezhető az ügyben semlegesnek, s a politikai nyomás rá is kényszerítette, hogy lemondjon. Amikor a nagy nehezen létrehozott bizottság 5 republikánus és 5 demokrata, akik között nagynevű jogászok és korábbi törvényhozók, illetve volt államtitkárok is vannak, míg elnöke természetesen republikánus, alelnöke demokrata - közzétette a szükséges anyagok jegyzékét, illetve azoknak a kormányzati tisztségviselőknek a listáját, akiket ki vagy meg szeretett volna hallgatni, a Fehér Ház újra védekező állásba kényszerült. Eleinte hallani sem akart a végrehajtó hatalom dokumentumainak átadásáról, végül azonban rákényszerült arra, hogy átadjon mintegy kétmillió okmányt, beleértve - néhány részlet kihúzása árán - azt a másfél oldalas tájékoztatót is, amelyet a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) készített az elnök számára 2001. augusztus 6-án, és amely az al-Kaida tevékenységéről szólt. A Fehér Ház terrorizmussal kapcsolatos volt főszakértője által írt könyv megjelenése után a bizottság ki akarta hallgatni Condoleezza Rice nemzetbiztonsági tanácsadót is, amire végül - az elnök hosszas ellenkezése után és ellenére eskü alatt sor is került. Mint ismeretes, Rice kisasszony kemény szócsatákba keveredett a vizsgálatvezetőkkel, és éppen az ő vallomása nyomán vált szükségessé a fenti dokumentum átadása, amely bizonyos mértékben meghazudtolta őt az annak tartalmáról a bizottságnak nyújtott felvilágosítás kapcsán. Végül az elnök meghallgatása maradt már csak hátra, amihez a Fehér Ház csak úgy járult hozzá, hogy az tanáeskü nélkül történjék, hogy a vizsgálatvezetők menjenek az Ovális Irodába, ne az elnök járuljon elébük, hogy a találkozóról ne készüljön semmiféle hivatalos feljegyzés vagy magnetofonfelvétel, valamint hogy Bush meg Cheney egyszerre fogadja a bizottságot, ne külön-külön. A feltételek természetesen alapjában véve megváltoztatták az esemény lényegét. Meghallgatás helyett amolyan konzultációnak lehet így beállítani, amelynek során Bush célja az volt, hogy betekintést engedjen abba, hogyant is vezeti ő a kormányzatot, illetve hogy miként működik együtt az elnök és az alelnök. A Fehér Ház képviselői így elmondhatták, hogy az elnök mindent megtett annak érdekében, hogy a július 26-án esedékes bizottsági jelentés minél teljesebb módon feltárhassa a terrorizmus elleni védelem stratégiáját. Ezzel sikeresen elterelődött a figyelem arról az alapvető kérdésről, ami az amerikaiak jelentős részét foglalkoztatja, nevezetesen, hogy meg lehetett volna-e előzni a támadásokat, hogy a Bush-kormányzat korábban elegendő figyelmet szentelt-e a terrorizmus elleni védekezésnek (amire a távozó Clinton-kormányzat külön felhívta a figyelmét), illetve hogy megfelelőek voltak-e a támadások utáni közvetlen intézkedések. A csütörtöki találkozónak volt még néhány apró furcsa részlete, amellyel még világosabbá tették a szervezők, hogy ki is van a nyeregben: a vizsgálatvezetők vagy éppen a magas rangú tanúk. Ezek közé tartoznak természetesen a már fent említett, a Bushra és Cheneyre nézve rendkívüli könnyítő körülmények, az eskütől való eltekintés, valamint a hivatalos feljegyzések elmaradása - noha egyébként az elnök minden szavát hivatalból rögzítik. A vizsgálóbizottság tagjait egyenként kézzel megmotozták az Ovális Iroda bejárata előtt, amivel egyértelműen tudtukra adták, hogy ők az „idegen elemek”, azok, akiknek valamiféle felelősségük vagy elszámolnivalójuk van, nem pedig fordítva. A részvevőkneka bizottsági tagokon kívül az elnök ügyvédje és annak két segítőtársa, a másik oldalon pedig a vizsgálatvezető szerv stábfőnöke) jogukban állt ugyan jegyzetelniük, de jegyzetfüzetüket a kijáratnál konfiskálta a titkosszolgálat, és majd csak később, azok tartalmának cenzúrázása után kapják csak vissza. Ilyesformán egyértelmű, hogy a „történelmi” találkozót teljes egészében a Fehér Ház „nyerte meg”, vagyis hogy a vizsgálat eleve nem szerezhetett bármi olyan információt erről a legsúlyosabb kérdésről, aminek feltárása nem állna a Bush-kormányzat érdekében. Egyébként nem egészen egyedülálló esetről van szó egy hivatalban lévő elnök meghallgatásával. Bill Clintont rákényszerítette a Legfelsőbb Bíróság, hogy eskü alatt tanúskodjék - ha csak videofelvétel keretében is - a Paula Jones-féle zaklatási perben. Akkori tanúvallomásának egyetlen mondata alapján „fogták meg” végül a Monica Lewinsky-féle szexbotrány körüli „hazugságában” a demokrata párti elnököt, mert az első vallomáskor Clinton tagadta, hogy szexuális kapcsolata lett volna Lewinskyvel, noha a bírónő nemcsak a közösülésre értette azt, hanem bármiféle, nemi izgalomkeltési szándékkal elkövetett cselekedetre. Kenneth Starr republikánus vizsgálóbíró néhány hónappal később még egyszer eskü alatti, immár személyes vallomásra kényszerítette az elnököt a Lewinsky-ügyben, amikor Clinton nyilvánosan beismerte, hogy a magánéletére vonatkozó néhány apróság tekintetében korábban nem mondott igazat. Két korábbi republikánus elnököt is meghallgattak már politikai vizsgálati szervek: Ronald Reagant és Gerald Fordot, mindkét esetben, akárcsak most, súlyos nemzetbiztonsági ügyekről, sőt feltételezett (és később bizonyítást is nyert) bűnténnyel kapcsolatos kérdésekről volt szó. Az első esetben az iráni kormánnyal és a nicaraguai ellenforradalmárokkal való tiltott üzletelésről, a másodikban a Watergate-botránnyal kapcsolatos eljárásokról. Akárcsak George W. Bush, Ford és Reagan sem volt hajlandó - Clintontól eltérően - eskü alatt vallomást tenni a bizottság és a nemzet színe előtt. SPURGER Tibor ESKÜ ÉS MAGNETOFON NÉLKÜL Mit tudott az elnök és miről hajlandó beszélni A szeptember 11-ét vizsgáló bizottság hosszú huzavona után meghallgathatta Busht és Cheneyt A vizsgálatvezetőket előzőleg megmotozták, utána pedig elvették jegyzetfüzetüket Tudósítónktól 2004. május 1., 2., 3. Vajdasági magyar igények: kettős állampolgárság és autonómia Ágoston András VMDP-elnök budapesti megbeszélése Németh Zsolttal, a magyar parlament külügyi bizottságának elnökével A schengeni rendszer bevezetéséig, legkésőbb egy-másfél év múlva rendezni kell a vajdasági magyarok kettős állampolgárságának kérdését, hiszen egyhamar nem lehet számítani Szerbia és Montenegró uniós csatlakozására - mondta Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnöke pénteken Budapesten újságíróknak. ,A Magyar Állandó Értekezlet (Máért) következő ülésén mindenképpen napirendre kell tűzni a kettős állampolgárság, valamint az autonómia ügyét” - jelentette ki a vajdasági magyar politikus, miután Németh Zsolttal, a parlament külügyi bizottságának fideszes elnökével tárgyalt. Ágoston András kedvező fejleménynek nevezte, hogy a szerb képviselőházban csütörtökön elfogadták azt az elképzelést, amely szerint autonómiát kell adni a Kosovóban élő szerbeknek. „A reciprocitás alapján a Vajdaságban is alkalmazni lehetne az autonómia kialakítását, ebben várjuk a magyar kormány segítségét” — közölte a VMDP elnöke. Szerinte az EU-csatlakozás az egész magyar nemzet eredménye és sikere, és a tagság birtokában Magyarország „nyugodtan és keményen segíthet az autonómiatörekvések megvalósításában”. Németh Zsolt arról beszélt, hogy a Máért megtartása az európai parlamenti választások után „eső után köpönyeg lesz, hiszen pntosan az EU-csatlakozással összefüggő aktuális kérdéseket kellett volna az értekezletnek megvitatnia”. Megjegyezte: bár a vajdasági magyarok összegyűjtöttek 52 ezer aláírást, és egyértelműen kérték a magyar kormánytól a kettős állampolgárság megvalósítását, tavaly novemberben lezárultak a szakértői egyeztetések, és „azóta síri csend van”. A bizottsági elnök azt mondta, a jelenleginél sokkal világosabb és egyértelműbb magyar kormányzati magatartás lenne elvárható a vajdasági magyarokat ért atrocitások ügyében, és határozottan fel kell lépni a vajdasági magyarok autonómiatörekvései mellett. Az MTI kérdésére Ágoston András elmondta: különösebb fejlemény nem történt azóta, hogy Kovács László külügyminiszter telefonon kétszer is kérte Vojislav Kostunica szerb miniszterelnök közbenjárását a vajdasági magyarokkal szembeni atrocitások megszüntetése érdekében. Németh Zsolt kitért arra, hogy Magyarország uniós tagként adósa azoknak a határon túli magyar közösségeknek, amelyek most nem, talán csak a későbbiekben csatlakozhatnak az Európai Unióhoz. Mint mondta, ez a határtérségek fejlesztésében, a schengeni rendszerre történő felkészülésben már rövid távon komoly feladatokat ró Magyarországra, és külön megoldásokat kell majd a vajdasági magyarok számára is kidolgozni.