Magyar Szó, 2005. március (62. évfolyam, 49-74. szám)
2005-03-01 / 49. szám
2 KÜLFÖLD kulfold@magyar-szo.co.yo M/kkurM Vérfürdő Hillában Száztizenöt ember életét oltotta ki egy öngyilkos merénylő az iraki városban Öngyilkos merénylet következtében száztizenöt ember vesztetett életét, száznegyvennyolc pedig megsebesült tegnap Hillában. Ez volt a legvéresebb merénylet azóta, hogy az Egyesült Államok vezette koalíció 2003 áprilisában megbuktatta Szaddám Huszein iraki diktátort és rendszerét. A merénylő fél tízkor hajtott a robbanóanyaggal töltött autóval a városházához közeli klinikánál sorban álló emberek közé. A kórházat betonfal védi, de egy forgalmas piaci negyedben fekszik, ezért ránthatott magával a halálba oly sok embert, köztük sok nőt és gyermeket az öngyilkos terrorista. A kórház előtt olyanok álltak sorba, akik az államigazgatásban vagy a biztonsági erőknél való elhelyezkedésükhöz akartak orvosi igazolást kérni. Televíziós felvételeken jól látható, hogy a kórház körül véres tetemek hevernek. A közeli épületeken repeszek ütötte lyukak tátonganak, füst szállt fel a piaci bódék romjai fölött, miközben járókelők szétroncsolt testeket halmoztak fel az általában gyümölcsök és zöldségek szállítására használt fataligákra vagy kis teherautók platójára. Kétségbeesett, zokogó emberek kiáltoztak és fohászkodtak Istenhez, miközben a mentőalakulatok a sebesülteket gyűjtötték össze. A Bagdadtól mintegy 100 kilométerre délre fekvő, többségében síiták lakta Hilla kórháza teljesen megtelt. Az ott ápolt betegek egy részét hazaküldték, hogy be tudják fogadni a merénylet sérültjeit. ,A halottak száma elérte a száztizenötöt. Minden tőlünk telhetőt megteszünk a sebesültekért, de a halottak száma tovább emelkedhet” - közölte a megtámadott klinika vezetése. A több mint félmilliós nagyváros a kora esti órákban kihalt volt. Az utcákon mentőautók cirkálnak, és hangszórókon véradásra kérik az embereket. A kórházban ápolt több mint százhúsz sebesült közül soknak az állapota súlyos. Egyelőre nem tudni, hogy ki a felelős a véres merényletért. Az iraki lázadók gyakran intéznek támadást olyan emberek ellen, akik állami munkát keresnek. Gyakoriak a merényletek a rendőrség, az új iraki hadsereg újoncai, valamint helyi kormányzati tisztviselők ellen. Bíróság elé kerül Szaddám Huszein volt csatlósainak első csoportja A Szaddám-rendszer vezetőinek felelősségre vonása céljából felállított különleges iraki törvényszék tegnap bejelentette, hogy befejezte az előzetes vizsgálatot Szaddám Huszein megbuktatott iraki elnök több volt vezető munkatársának feltételezett bűncselekményei ügyében, és közülük az első ötnek megkezdik a perét. A per kezdetének időpontját nem közölték. Az öt gyanúsított egyike Barzan Ibrahim Haszan at-Tikríti elnöki tanácsadó és egyben Szaddám féltestvére, akit 2003. április 13-án fogtak el. A másik Taha Jaszin Ramadan köztársasági alelnök, Szaddám egyik legfőbb bizalmasa, akit 2003. augusztus 18-án ejtettek fogságba. A másik három a Baasz Párt magas ragú vezetője volt. Őket azzal gyanúsítják, hogy emberiesség elleni bűnöket követtek el, amikor a Bagdadtól 80 kilométerre északra fekvő, síiták lakta ad-Dudzsail falut lerohanták és mintegy 50 lakosát lemészárolták megtorlásul egy a Szaddám Huszein ellen 1982-ben végrehajtott sikertelen merényletért. Bagdadi kormányforrások szerint Szíriát kurdok fogták el Szíria területén Szaddám Huszein megbuktatott iraki diktátor egyik féltestvérét és a Baasz Párt 29 volt vezetőjét. Magukat megnevezni nem kívánó magas rangú iraki tisztségviselők tegnapi közlése szerint a szíriai kurdok az ország északkeleti részén, az iraki határ közelében fekvő el-Haszakéban vették őrizetbe Szabaávi Ibrahim al-Haszán at-Tikrítit, aki Szaddám tanácsosa is volt, és azzal gyanúsítják, hogy a diktátor elűzése után felkelőket pénzelt. Ehhez azonban minden bizonnyal szükségük volt a szíriai kormány jóváhagyására, mert a szíriai kurdok minden tevékenységét Damaszkusz szigorúan ellenőrzi. A foglyokat ezt követően átadták az iraki kurdoknak, és az iraki biztonsági egységek a többnemzetiségű haderővel együttműködve az észak-iraki kurd területen vették el Szabaávit és társait. (MTI/Reuters/AFP/AP) Beui/AP Gyász és kétségbeesés Hillában Lemondott a Szíria-barát libanoni kormány Bejelentette kormánya lemondását tegnap Omar Katami Szíria-barát libanoni miniszterelnök a parlament délutáni ülésének kezdetén. A bejelentést üdvrivalgással, zászlólengetéssel és a libanoni himnusz eléneklésével fogadta több mint 25 ezer ellenzéki tüntető a bejrúti törvényhozás épületének közelében. ,A kormány nem gördít akadályt azok útjába, akik az ország javát akarják. Ezért bejelentem a kormány lemondását, amelyet megtiszteltetés volt számomra vezetni. Isten óvja Libanont” - mondta Karami, akinek szavait dörgő taps fogadta az ellenzéki képviselők kérésére összehívott nemzetgyűlésben. Közben a libanoni ellenzék arra szólította fel a tüntetőket, hogy folytassák tiltakozó megmozdulásaikat egészen addig, amíg a szíriai csapatok távoznak az országból. (MTI/AP/AFP/Reuters) HÁGAI NEMZETKÖZI TÖRVÉNYSZÉK Boszniai szerbek büntetését erősítette meg másodfokon a bíróság Megerősítette négy, egykoron fogolytáborokban kegyetlenkedő boszniai szerb férfi 5-25 évi börtönbüntetését tegnap másodfokon a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló hágai nemzetközi törvényszék. Az eredetileg öt vádlottnak összesen 17 fő vádponttal kellett szembenéznie, ezek egyrészt emberiség elleni, másrészt háborús bűnnek minősülnek. Miroslav Kvocka, Mlado Radic, Zoran Zigic és Dragoljub Prcac elsősorban az omarskai, továbbá a keratermi és trnopoljei szerb fogolytáborokban 1992 nyarán elkövetett súlyos cselekményekért (a főleg muzulmán rabok kínzása, nemi erőszak, gyilkosságok sora) feleltek - Kvockát szolgálatvezető parancsokként terhelte felelősség, a többieket alacsonyabb rangú parancsnokként, illetve a bűncselekmények végrehajtóiként állították a törvényszék elé. Jóllehet előzetes meghallgatásukkor mind a négyen - valamint ötödik társuk, Milojica Kos - ártatlannak vallották magukat az ellenük felhozott vádpontokban, 2001 novemberében a törvényszék valamennyiüket bűnösnek találta. Kvocka a kérdéses időszakban az omarskai fogolytábor prarancsnoka volt, Kos és Radic pedig őregységparancsnokok. Zigic nem viselt tisztséget, de ő Omarska mellett Keratermben és Trnopoljéban is kegyetlenkedett. Zigicet leginkább foglyok halálra kínzásával és meggyilkolásával, Radicot elsősorban nemi erőszakkal vádolták. Zigicet első fokon 25, Radicot 20, Kvockát 7, Kost 6, Prcacot 5 év börtönre ítélték. Az északnyugat-boszniai Prijedor körzetében létesített omarskai, keratermi, trnopoljei fogolytáborokban összesen hatezer muzulmán és horvát személy raboskodott, közülük több százan nem élték túl a kegyetlenkedéseket. Csaknem valamennyi rabbal embertelenül bántak, mindennaposak voltak a verések, kínzások, megerőszakolások és gyilkosságok. Az egész világot bejárták azok a televíziós felvételek, amelyek az omarskai táborban őrzött, csonttá soványodott foglyokról készültek. Annak idején ezek is hozzájárultak a nemzetközi közösség cselekvésre késztetéséhez, közvetve magának a hágai törvényszéknek a létrehozásához is. Kvockát és Radicot a boszniai NATO-erő fogta el 1998 áprilisában Prijedor közelében. Zigic ugyanakkor feladta magát Banjaluka térségében. Kost egy hónappal később, Prcacot 2000 áprilisában vették őrizetbe. Védőik annak idején megpróbálták felmentetni őket arra hivatkozva, hogy egyikük sem töltött be a tábor fölötti rendelkezést megengedő pozíciót, emellett előzőleg csak Kvocka és Radic dolgozott karhatalmi jellegű munkakörben (alacsony rangú rendőrök voltak), míg Kos pincér, Zigic taxisofőr volt, Prcacot pedig nyugdíjból, tartalékosként hívták vissza. A bíróság azonban nem fogadta el ezt az érvelést, és valamennyi vádlottat bűnösnek mondta ki már első fokon is. Most pedig a testület elutasította a jórészt procedurális alapon benyújtott fellebbezéseket, és helybenhagyta az előző ítéletet. (MTI) 2005. március 1., kedd Vasorrú bába a szépségszalonban avagy ki miért tesz rudat az orosz-amerikai kapcsolatok külsői közé A diplomáciai frazeológia olyan, mint a szépségszalonba járó vasorrú bába; minden smink ellenére is csak boszorkány marad. Valahol ez a gondolat kérette magát annak kapcsán, hogy az enyhülést és biztonságot fokozni hivatott és barátságos légkörűnek mondott csütörtöki pozsonyi orosz-amerikai csúcs harmadnapján Oroszország és Irán aláírta a nukleáris fűtőanyagról szóló megállapodást, amely lehetővé teszi az első iráni atomerőmű működésbe állítását. Bár a dokumentum szavatolja, hogy a busehri reaktorokban felhasznált fűtőelemeket maradéktalanul visszaszállítják Oroszországba, amit orosz részről elegendő garanciának tartanak arra nézve, hogy Irán nem hasznosíthatja a kiégett fűtőanyagot (tehát nem vonhat ki plutóniumot belőle, hogy azt atombomba előállítására fordítsa), az amerikai aggodalmakat ezek a garanciák nem oszlatják el, így Putyin azon meggyőződésének hangoztatása sem lágyította meg Bush szívét, miszerint Irán egészen biztosan nem atomfegyver előállításán töri a fejét. Aligha kell szakértőnek lennie ahhoz, hogy az ember csupán ennyi hírelem birtokában is tisztán láthassa. Putyin csak azért biztos abban, hogy Teherán nem szándékozik atomfegyvert gyártani, mert Moszkvának jelen esetben kimondott érdeke Iránnak eladni a fűtőelemeket. Ugyanez az eset - csak pepitában - a tervezett orosz-szíriai rakétaüzlettel is, melyet a pozsonyi találkozó után Szergej Ivanov orosz védelmi miniszter vett védelmébe, mondván, hogy a légvédelmi rakéták (állítólag csak 4-5 kilométeres hatótávolságúak) nem fogják fenyegetni Izraelt, mert az orosz szakemberek gondoskodnak arról, hogy a fegyverek ne kerüljenek illetéktelen kezekbe. Ez a Szíria körüli aktuális bonyodalmaknak is kissé más színezetet ad, és szinte felidézni látszik a hidegháborús érában látott szereposztást. És valóban, hisz azon felül, hogy az iráni reaktor-fűtőelemek és a szír rakéták esetében messze nem aprópénzek vannak játékban - a mesének megkerülhetetlen eleme a politikai befolyásgyakorlás is. A térség étvágygerjesztő volta a múltban is érdekellentétek sorát gerjesztette és ma is gerjeszti. Eleddig egyértelműen csak Washington profitált, hisz Afganisztán után Irakra is rátenyerelt, és betáblázta magának Iránt és Szíriát is, de Moszkva számára még ennél is fájóbb, hogy közben a szovjet utódállamokat is magához édesgette. Legutóbb az orosz vezetés egyik legérzékenyebb pontját, Ukrajnát, melyben „a demokráciára való átállás” Washingtonnak csak mintegy 60 milliójába került. Hogy Putyin feje még jobban főjön, a Grúziában és Ukrajnában látott forgatókönyv kínálja magát frissen Tádzsikisztánban és Kirgizisztánban is, ahol a vasárnapi választásokat a Moszkva-barát erők nyíltnak és tisztességesnek ítélték meg, az EBESZ-megfigyelők ezzel szemben csalásokról és visszaélésekről számoltak be. Déja vu?! A napnál is világosabb, hogy Washington melyik igazságváltozat mellé áll: ha nekik történetesen nem is használ, fő, hogy Moszkvának ártson. Érthető tehát, hogy amikor a Fehér Ház azzal vádolja Putyint, hogy autokrata rendeleteivel megnyirbálta az alapvető szabadságjogokat és ezáltal kétségessé tette a demokrácia melletti elkötelezettségét, az orosz illetékesek - mintegy válaszul - azzal vádolják az Egyesült Államokat, hogy részrehajlóan méri a demokráciát, és aszerint méltatja vagy bírálja egyes - különösen a volt szovjet - országok választásait, hogy az eredmény megfelel-e stratégiai érdekeinek. Az is érthető, hogy Washington most már nemcsak felrója Moszkvának, hogy szemet huny Irán és Szíria terroristáknak nyújtott állítólagos támogatása felett, hanem immár komolyan aggódik, hisz Oroszország a fent ecsetelt iráni és szíriai ügyleteivel képletesen éket vert Irak és Afganisztán, valamint Irak és Törökország, nemkülönben Irak és Izrael közé, holott Washington - egy nem is oly távoli jövőben megvalósítandó - tervei szerint a tekintett térségnek nyersanyagforrás-jellege mellett szabad átjáróházként is „működnie” kellene. Eszerint a cári időkről álmodó (és gazdaságilag rohamosan fejlődő) oroszokat és a hiperhatalmi mámorban ringatózó (gazdaságilag rohamosan hanyatló) amerikaiakat legfeljebb még a kölcsönös gazdasági érdek hozhatja közös nevezőre. Az USA érdekelt abban, hogy több olajat és gázt kapjon Oroszországtól (a közel-keleti forrásoktól való függőségén enyhítendő), az orosz cégeknek pedig beruházásokra van szükségük a gazdag lelőhelyek kiaknázásához, hogy a költségvetés növelhesse exportbevételeit. Jellemző módon az egymás küllőibe szaporán tologatott rúd e tekintetben is „indokolt”, hisz ahhoz, hogy az amerikait fokozottan érdekelje az orosz nafta, fokozottan függővé kell tenni a Közel-Keleten, ugyanakkor pedig ahhoz, hogy az orosz a naftáját ne szemtelenül magas áron adja, kellően vissza kell nyírni a szárnyát, minden oldalról ütközőövezettel körülvenni, megosztani, függővé tenni. Ennyit hát a közeledésről és az enyhülésről. ■ GIMPEL Tibor Montenegró önállóan akar részt venni az euroatlanti folyamatban Folytatás az 1. oldalról Somogyi Ferenc úgy fogalmazott, hogy a találkozón egyetértettek abban: Montenegró elképzelései széles körű támogatásra találnak, ami hozzájárul az euroatlanti perspektíva kiteljesedéséhez. Mint mondta, kifejezték reményüket, hogy a nem túl távoli jövőben sikerül az érintett felek számára elfogadható megoldást találni, amely rendezi a Szerbia és Montenegró törekvéseivel kapcsolatos még megoldatlan problémákat. A magyar diplomácia vezetője kiemelte: a magyar-montenegrói gazdasági, kulturális és oktatási kapcsolatok dinamizmusának erősítésére együttműködési dokumentumok kidolgozását, valamint egy kormányközi vegyes bizottság létrehozását tervezik. „Örömmel vettük a magyar befektetők térnyerését Montenegróban” - közölte Somogyi Ferenc. Az MTI kérdésére Miodrag Vlahovic „félinformációknak” nevezte azokat a híreket, amelyek nemrég arról szóltak, hogy a Szerbia és Montenegró-i katonai elhárítás igazgatója szerint terrorszervezetek hálózták be a balkáni térség országait, köztük Montenegró albánok lakta részét. „A hírek eltúlzottak, Montenegró ellenőrzés alatt tartja saját területét” - szögezte le Miodrag Vlahovic. Kiemelte, hogy a montenegrói albánok teljesen integrálódtak a társadalomba, és támogatják az ország demokratikus fejlődését. Kitért arra is: Ausztriával, Csehországgal, Magyarországgal és Szlovákiával is együttműködnek annak elkerüléséért, hogy Montenegró a szervezett bűnözés célországa legyen. (MTI)