Magyar Szó, 2005. március (62. évfolyam, 49-74. szám)

2005-03-01 / 49. szám

2 KÜLFÖLD kulfold@magyar-szo.co.yo M/kkurM Vérfürdő Hillában Száztizenöt ember életét oltotta ki egy öngyilkos merénylő az iraki városban Öngyilkos merénylet következtében száztizenöt ember vesztetett életét, száznegyvennyolc pedig megsebesült tegnap Hillában. Ez volt a legvére­sebb merénylet azóta, hogy az Egye­sült Államok vezette koalíció 2003 áp­rilisában megbuktatta Szaddám Hu­szein iraki diktátort és rendszerét. A merénylő fél tízkor hajtott a robba­nóanyaggal töltött autóval a városházá­hoz közeli klinikánál sorban álló embe­rek közé. A kórházat betonfal védi, de egy forgalmas piaci negyedben fekszik, ezért ránthatott magával a halálba oly sok embert, köztük sok nőt és gyermeket az öngyilkos terrorista. A kórház előtt olya­nok álltak sorba, akik az államigazgatás­ban vagy a biztonsági erőknél való elhe­lyezkedésükhöz akartak orvosi igazolást kérni. Televíziós felvételeken jól látható, hogy a kórház körül véres tetemek hever­nek. A közeli épületeken repeszek ütötte lyukak tátonganak, füst szállt fel a piaci bódék romjai fölött, miközben járókelők szétroncsolt testeket halmoztak fel az ál­talában gyümölcsök és zöldségek szállítá­sára használt fataligákra vagy kis teherau­tók platójára. Kétségbeesett, zokogó em­berek kiáltoztak és fohászkodtak Isten­hez, miközben a mentőalakulatok a sebe­sülteket gyűjtötték össze. A Bagdadtól mintegy 100 kilométerre délre fekvő, többségében síiták lakta Hil­­la kórháza teljesen megtelt. Az ott ápolt betegek egy részét hazaküldték, hogy be tudják fogadni a merénylet sérültjeit. ,A halottak száma elérte a száztizenötöt. Minden tőlünk telhetőt megteszünk a se­besültekért, de a halottak száma tovább emelkedhet” - közölte a megtámadott klinika vezetése. A több mint félmilliós nagyváros a kora esti órákban kihalt volt. Az utcákon mentőautók cirkálnak, és hangszórókon véradásra kérik az embereket. A kórház­ban ápolt több mint százhúsz sebesült kö­zül soknak az állapota súlyos. Egyelőre nem tudni, hogy ki a felelős a véres merényletért. Az iraki lázadók gyakran intéznek támadást olyan embe­rek ellen, akik állami munkát keresnek. Gyakoriak a merényletek a rendőrség, az új iraki hadsereg újoncai, valamint helyi kormányzati tisztviselők ellen. Bíróság elé kerül Szaddám Huszein volt csatlósainak első csoportja A Szaddám-rendszer vezetőinek fele­lősségre vonása céljából felállított külön­leges iraki törvényszék tegnap bejelentet­te, hogy befejezte az előzetes vizsgálatot Szaddám Huszein megbuktatott iraki el­nök több volt vezető munkatársának fel­tételezett bűncselekményei ügyében, és közülük az első ötnek megkezdik a perét. A per kezdetének időpontját nem kö­zölték. Az öt gyanúsított egyike Barzan Ibrahim Haszan at-Tikríti elnöki tanácsa­dó és egyben Szaddám féltestvére, akit 2003. április 13-án fogtak el. A másik Taha Jaszin Ramadan köztársasági alel­­nök, Szaddám egyik legfőbb bizalmasa, akit 2003. augusztus 18-án ejtettek fog­ságba. A másik három a Baasz Párt magas ragú vezetője volt. Őket azzal gyanúsítják, hogy emberi­esség elleni bűnöket követtek el, amikor a Bagdadtól 80 kilométerre északra fek­vő, síiták lakta ad-Dudzsail falut lerohan­ták és mintegy 50 lakosát lemészárolták megtorlásul egy a Szaddám Huszein el­len 1982-ben végrehajtott sikertelen me­rényletért. Bagdadi kormányforrások szerint Szí­riát kurdok fogták el Szíria területén Szaddám Huszein megbuktatott iraki diktátor egyik féltestvérét és a Baasz Párt 29 volt vezetőjét. Magukat megnevezni nem kívánó magas rangú iraki tisztségvi­selők tegnapi közlése szerint a szíriai kur­dok az ország északkeleti részén, az iraki határ közelében fekvő el-Haszakéban vet­ték őrizetbe Szabaávi Ibrahim al-Haszán at-Tikrítit, aki Szaddám tanácsosa is volt, és azzal gyanúsítják, hogy a diktátor elű­zése után felkelőket pénzelt. Ehhez azon­ban minden bizonnyal szükségük volt a szíriai kormány jóváhagyására, mert a szí­riai kurdok minden tevékenységét Da­maszkusz szigorúan ellenőrzi. A foglyo­kat ezt követően átadták az iraki kurdok­­nak, és az iraki biztonsági egységek a többnemzetiségű haderővel együttmű­ködve az észak-iraki kurd területen vették el Szabaávit és társait. (MTI/Reu­­ters/AFP/AP) Be­ui/AP Gyász és kétségbeesés Hillában Lemondott a Szíria-barát libanoni kormány Bejelentette kormánya lemondását tegnap Omar Katami Szíria-barát libanoni miniszterelnök a parlament délutáni ülésének kezdetén. A bejelentést üdvrival­gással, zászlólengetéssel és a libanoni himnusz eléneklésével fogadta több mint 25 ezer ellenzéki tüntető a bejrúti törvényhozás épületének közelében. ,A kormány nem gördít akadályt azok útjába, akik az ország javát akarják. Ezért bejelentem a kormány lemondását, amelyet megtiszteltetés volt számomra vezet­ni. Isten óvja Libanont” - mondta Karami, akinek szavait dörgő taps fogadta az el­lenzéki képviselők kérésére összehívott nemzetgyűlésben. Közben a libanoni ellenzék arra szólította fel a tüntetőket, hogy folytassák til­takozó megmozdulásaikat egészen addig, amíg a szíriai csapatok távoznak az or­szágból. (MTI/AP/AFP/Reuters) HÁGAI NEMZETKÖZI TÖRVÉNYSZÉK Boszniai szerbek büntetését erősítette meg másodfokon a bíróság Megerősítette négy, egykoron fogolytáborokban kegyet­­lenkedő boszniai szerb férfi 5-25 évi börtönbüntetését tegnap másodfokon a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló hágai nemzetközi törvényszék. Az eredetileg öt vádlottnak összesen 17 fő vádponttal kellett szembenéznie, ezek egyrészt emberiség elleni, másrészt hábo­rús bűnnek minősülnek. Miroslav Kvocka, Mlado Radic, Zoran Zigic és Dragoljub Prcac elsősorban az omarskai, továbbá a ke­­ratermi és trnopoljei szerb fogolytáborokban 1992 nyarán elkö­vetett súlyos cselekményekért (a főleg muzulmán rabok kínzá­sa, nemi erőszak, gyilkosságok sora) feleltek - Kvockát szolgálat­­vezető parancsokként terhelte felelősség, a többieket alacso­nyabb rangú parancsnokként, illetve a bűncselekmények végre­hajtóiként állították a törvényszék elé. Jóllehet előzetes meghallgatásukkor mind a négyen - vala­mint ötödik társuk, Milojica Kos - ártatlannak vallották magu­kat az ellenük felhozott vádpontokban, 2001 novemberében a törvényszék valamennyiüket bűnösnek találta. Kvocka a kérdé­ses időszakban az omarskai fogolytábor prarancsnoka volt, Kos és Radic pedig őregységparancsnokok. Zigic nem viselt tisztsé­get, de ő Omarska mellett Keratermben és Trnopoljéban is ke­­gyetlenkedett. Zigicet leginkább foglyok halálra kínzásával és meggyilkolásával, Radicot elsősorban nemi erőszakkal vádolták. Zigicet első fokon 25, Radicot 20, Kvockát 7, Kost 6, Prcacot 5 év börtönre ítélték. Az északnyugat-boszniai Prijedor körzetében létesített omarskai, keratermi, trnopoljei fogolytáborokban összesen ha­tezer muzulmán és horvát személy raboskodott, közülük több százan nem élték túl a kegyetlenkedéseket. Csaknem vala­mennyi rabbal embertelenül bántak, mindennaposak voltak a verések, kínzások, megerőszakolások és gyilkosságok. Az egész világot bejárták azok a televíziós felvételek, amelyek az omarskai táborban őrzött, csonttá soványodott foglyokról készültek. An­nak idején ezek is hozzájárultak a nemzetközi közösség cselek­vésre késztetéséhez, közvetve magának a hágai törvényszéknek a létrehozásához is. Kvockát és Radicot a boszniai NATO-erő fogta el 1998 ápri­lisában Prijedor közelében. Zigic ugyanakkor feladta magát Banjaluka térségében. Kost egy hónappal később, Prcacot 2000 áprilisában vették őrizetbe. Védőik annak idején megpróbálták felmentetni őket arra hivatkozva, hogy egyikük sem töltött be a tábor fölötti ren­delkezést megengedő pozíciót, emellett előzőleg csak Kvoc­ka és Radic dolgozott karhatalmi jellegű munkakörben (ala­csony rangú rendőrök voltak), míg Kos pincér, Zigic taxiso­főr volt, Prcacot pedig nyugdíjból, tartalékosként hívták vis­sza. A bíróság azonban nem fogadta el ezt az érvelést, és va­lamennyi vádlottat bűnösnek mondta ki már első fokon is. Most pedig a testület elutasította a jórészt procedurális ala­pon benyújtott fellebbezéseket, és helybenhagyta az előző ítéletet. (MTI) 2005. március 1., kedd Vasorrú bába a szépségszalonban avagy ki miért tesz rudat az orosz-amerikai kapcsolatok külsői közé A diplomáciai frazeológia olyan, mint a szépségszalonba járó vasorrú bába; minden smink ellenére is csak bo­szorkány marad. Valahol ez a gondolat kérette magát annak kapcsán, hogy az enyhülést és biz­tonságot fokozni hivatott és barátságos légkörűnek mondott csütörtöki pozsonyi orosz-amerikai csúcs harmadnapján Oroszország és Irán aláírta a nukleáris fű­tőanyagról szóló megállapodást, amely lehetővé teszi az első iráni atomerőmű működésbe állítását. Bár a dokumentum szavatolja, hogy a busehri reaktorokban felhasznált fűtőe­lemeket maradéktalanul visszaszállítják Oroszországba, amit orosz részről ele­gendő garanciának tartanak arra nézve, hogy Irán nem hasznosíthatja a kiégett fűtőanyagot (tehát nem vonhat ki plutó­niumot belőle, hogy azt atombomba elő­állítására fordítsa), az amerikai aggodal­makat ezek a garanciák nem oszlatják el, így Putyin azon meggyőződésének han­goztatása sem lágyította meg Bush szívét, miszerint Irán egészen biztosan nem atomfegyver előállításán töri a fejét. Aligha kell szakértőnek lennie ahhoz, hogy az ember csupán ennyi hírelem bir­tokában is tisztán láthassa. Putyin csak azért biztos abban, hogy Teherán nem szándékozik atomfegyvert gyártani, mert Moszkvának jelen esetben kimondott ér­deke Iránnak eladni a fűtőelemeket. Ugyanez az eset - csak pepitában - a tervezett orosz-szíriai rakétaüzlettel is, melyet a pozsonyi találkozó után Szergej Ivanov orosz védelmi miniszter vett vé­delmébe, mondván, hogy a légvédelmi rakéták (állítólag csak 4-5 kilométeres hatótávolságúak) nem fogják fenyegetni Izraelt, mert az orosz szakemberek gon­doskodnak arról, hogy a fegyverek ne ke­rüljenek illetéktelen kezekbe. Ez a Szíria körüli aktuális bonyodalmaknak is kissé más színezetet ad, és szinte felidézni lát­szik a hidegháborús érában látott szere­posztást. És valóban, hisz­­ azon felül, hogy az iráni reaktor-fűtőelemek és a szír rakéták esetében messze nem aprópénzek van­nak játékban - a mesének megkerülhe­tetlen eleme a politikai befolyásgyakorlás is. A térség étvágygerjesztő volta a múlt­ban is érdekellentétek sorát gerjesztette és ma is gerjeszti. Eleddig egyértelműen csak Washington profitált, hisz Afganisz­tán után Irakra is rátenyerelt, és betábláz­ta magának Iránt és Szíriát is, de Moszk­va számára még ennél is fájóbb, hogy közben a szovjet utódállamokat is magá­hoz édesgette. Legutóbb az orosz vezetés egyik legérzékenyebb pontját, Ukrajnát, melyben „a demokráciára való átállás” Washingtonnak csak mintegy 60 milliójá­ba került. Hogy Putyin feje még jobban főjön, a Grúziában és Ukrajnában látott forgató­­könyv kínálja magát frissen Tádzsikisz­tánban és Kirgizisztánban is, ahol a vasár­napi választásokat a Moszkva-barát erők nyíltnak és tisztességesnek ítélték meg, az EBESZ-megfigyelők ezzel szemben csalá­sokról és visszaélésekről számoltak be. Déja vu?! A napnál is világosabb, hogy Washington melyik igazságváltozat mellé áll: ha nekik történetesen nem is használ, fő, hogy Moszkvának ártson. Érthető tehát, hogy amikor a Fehér Ház azzal vádolja Putyint, hogy autokrata rendeleteivel megnyirbálta az alapvető szabadságjogokat és ezáltal kétségessé tette a demokrácia melletti elkötelezett­ségét, az orosz illetékesek - mintegy vála­szul - azzal vádolják az Egyesült Államo­kat, hogy részrehajlóan méri a demokrá­ciát, és aszerint méltatja vagy bírálja egyes - különösen a volt szovjet - orszá­gok választásait, hogy az eredmény meg­­felel-e stratégiai érdekeinek. Az is érthető, hogy Washington most már nemcsak felrója Moszkvának, hogy szemet huny Irán és Szíria terroristáknak nyújtott állítólagos támogatása felett, ha­nem immár komolyan aggódik, hisz Oroszország a fent ecsetelt iráni és szíriai ügyleteivel képletesen éket vert Irak és Afganisztán, valamint Irak és Törökor­szág, nemkülönben Irak és Izrael közé, holott Washington - egy nem is oly távo­li jövőben megvalósítandó - tervei sze­rint a tekintett térségnek nyersanyagfor­rás-jellege mellett szabad átjáróházként is „működnie” kellene. Eszerint a cári időkről álmodó (és gazdaságilag rohamosan fejlődő) oroszo­kat és a hiperhatalmi mámorban ringató­zó (gazdaságilag rohamosan hanyatló) amerikaiakat legfeljebb még a kölcsönös gazdasági érdek hozhatja közös nevező­re. Az USA érdekelt abban, hogy több olajat és gázt kapjon Oroszországtól (a közel-keleti forrásoktól való függőségén enyhítendő), az orosz cégeknek pedig beruházásokra van szükségük a gazdag lelőhelyek kiaknázásához, hogy a költ­ségvetés növelhesse exportbevételeit. Jellemző módon az egymás küllőibe szaporán tologatott rúd e tekintetben is „indokolt”, hisz ahhoz, hogy az amerikait fokozottan érdekelje az orosz nafta, foko­zottan függővé kell tenni a Közel-Kele­ten, ugyanakkor pedig ahhoz, hogy az orosz a naftáját ne szemtelenül magas áron adja, kellően vissza kell nyírni a szárnyát, minden oldalról ütközőövezet­tel körülvenni, megosztani, függővé ten­ni. Ennyit hát a közeledésről és az enyhü­lésről. ■ GIMPEL Tibor Montenegró önállóan akar részt venni az euroatlanti folyamatban Folytatás az 1. oldalról Somogyi Ferenc úgy fogalmazott, hogy a találkozón egyetértettek abban: Monte­negró elképzelései széles körű támogatásra találnak, ami hozzájárul az euroatlanti perspektíva kiteljesedéséhez. Mint mondta, kifejezték reményüket, hogy a nem túl tá­voli jövőben sikerül az érintett felek számára elfogadható megoldást találni, amely rendezi a Szerbia és Montenegró törekvéseivel kapcsolatos még megoldatlan problé­mákat. A magyar diplomácia vezetője kiemelte: a magyar-montenegrói gazdasági, kultu­rális és oktatási kapcsolatok dinamizmusának erősítésére együttműködési dokumen­tumok kidolgozását, valamint egy kormányközi vegyes bizottság létrehozását tervezik. „Örömmel vettük a magyar befektetők térnyerését Montenegróban” - közölte So­mogyi Ferenc. Az MTI kérdésére Miodrag Vlahovic „félinformációknak” nevezte azokat a híreket, amelyek nemrég arról szóltak, hogy a Szerbia és Montenegró-i katonai elhárítás igaz­gatója szerint terrorszervezetek hálózták be a balkáni térség országait, köztük Monte­negró albánok lakta részét. „A hírek eltúlzottak, Montenegró ellenőrzés alatt tartja saját területét” - szögezte le Miodrag Vlahovic. Kiemelte, hogy a montenegrói albánok teljesen integrálódtak a társadalomba, és támogatják az ország demokratikus fejlődését. Kitért arra is: Ausztriával, Csehországgal, Magyarországgal és Szlovákiával is együtt­működnek annak elkerüléséért, hogy Montenegró a szervezett bűnözés célországa le­gyen. (MTI)

Next