Magyar Szó, 2005. szeptember (62. évfolyam, 205-230. szám)

2005-09-01 / 205. szám

2 KÜLFÖLD kulfold@magyar-szo .co.yu k­/lAcmaó 2005. szeptember 1., csütörtök a Katrina hurrikán túlélőinek kimentéséért ✓ Áradások, fosztogatások súlyosbítják a katasztrofális helyzetet az egyesült államokbeli Louisiana, Mississippi és Alabama államokban Újabb áradások, helyenként fosztogatások súlyosbítják a Katrina hurrikán pusztítása nyomán kialakult katasztrofális helyzetet az egyesült államokbeli Louisiana, Mississippi és Alabama államokban, ahol a túlélők után kutató mentőcsapatok versenyt futnak az idővel, miközben a hatóságok már attól tar­tanak, hogy a halálos áldozatok száma a több százat is elérheti. A dühöngő szélvihar és a partra zúdu­ló nyolcméteres tengeráradat különösen nagy pusztítást végzett Mississippi állam­ban, ahol a legújabb adatok szerint 110 ember vesztette életét. Vízen és a levegő­ben nagy erővel folyik a kutatás a túlélők után, mivel még mindig százak, vagy akár ezrek lehetnek a víz fogságában. „Csak azt tudom elképzelni, hogy így néz­hetett ki Hirosima 60 évvel ezelőtt” - je­gyezte meg Haley Barbour, Mississippi ál­lam kormányzója egy helikopteres szem­­leút után. Az amerikai történelem legdrágább­nak ígérkező mentési művelete van ki­bontakozóban. George Bush amerikai el­nök szabadságát két nappal lerövidítve visszatért Washingtonba, hogy a munká­latok koordinálására alakult tárcaközi bi­zottságot vezesse. A légierő, a haditenge­részet és a szárazföldi hadsereg emberrel és felszereléssel, így az éjszakai kutatásra is alkalmas helikopterekkel, kétéltű jár­művekkel siet az iraki feladatok miatt ugyancsak túlterhelt Nemzeti Gárda segí­tésére. A haditengerészet öt hajót - köz­tük egy kórházhajót és egy helikopter­hordozót - indít el Norfolkból és Balti­­more-ból. A hajók építési felszerelést, Humvee terepjárókat, élelmiszert, üzem­anyagot, gyógyszert, víztisztító berende­zéseket visznek a Mexikói-öböl katasztró­fa sújtotta partvidékére. A Pentagon ha­zai összfegyvernemi csoportot hozott lét­re egy háromcsillagos tábornok vezetésé­vel a fegyveres erők műveleteinek koordi­nálására. Az áradások súlyos helyzetet idéztek elő New Orleansban, amelynek több mint 80 százaléka víz alá került, miután átszakadt a város északi határát alkotó Pontchartrain-tó gátja. A csaknem telje­sen zárt, óriási lagúna vízszintje 30 centi­méterrel magasabb a Mexikói-öböl szint­jénél, és most folyamatosan feltölti az óri­ási tájat formáló New Orleanst, amelynek nagy része viszont egy-két méterrel a ten­gerszint alatt fekszik. A vízből a mélyeb­ben fekvő részeken már csak a házak te­teje látszik ki. A gátakon keletkezett rést nem sike­rült betömni helikopterről ledobott ho­mokzsákokkal, az új terv szerint törme­lékkel megrakott nagy uszállyal próbál­koznak. A New Orleans-i hatóságok fontolóra vették a városban maradt emberek evaku­álását. A hőség, a villanyáram, légkondici­onálás hiánya, az eldugult csatornák és illemhelyek miatt egyre elviselhetetle­nebb állapotok miatt a Superdome stadi­onban meghúzódó 20 ezer személyt két nap leforgása alatt szeretnék elszállítani, bár még nem tudni, hova. Több helyen is tüzek égtek a város­ban, feltehetően a megsérült gázvezeté­kek miatt. Fosztogatások is súlyosbítják a helyzetet. Két kerületében a statáriális ál­lapothoz hasonlítható szigorúsági rend­szabályokat vezettek ugyan be, de a ható­ságok a túlélők mentésére összpontosíta­nak. A Katrina által okozott károkat több mint 25 milliárd dollárra becsülik, ami azt jelenti, hogy az amerikai biztosítási ágazat történetében a legdrágább termé­szeti katasztrófaként vonul be a Katrina pusztítása, az 1992-ben pusztító Andrew hurrikánt váltva fel ebben a rangsorban. Az amerikai energiaügyi minisztéri­um megnyitja az ország stratégiai olajtar­talékát, hogy kiegyenlítse azt a termelési veszteséget, amit a mexikói-öbölbeli fino­mítók Katrina hurrikán miatti kiesése okozott. Az USA stratégiai nyersolajtarta­léka mintegy 700 millió hordót tesz ki és e készletet négy központban tárolják, ket­tő közülük a hurrikán sújtotta Louisianá­­ban található. Az Egyesült Államok nyersolajterme­lésének mintegy negyedét adó mexikói­­öbölbeli kitermelés több mint 90 százalé­ka leállt a Katrina hurrikán pusztítása kö­vetkeztében, és a viharok miatt az ottani finomítókapacitások több mint 10 száza­léka egyelőre nem termel. MOSZKVA­ - Oroszország felajánlot­ta, hogy segítséget nyújt az Egyesült Álla­moknak a Katrina hurrikán pusztítása nyomán indított kutató- és mentőmun­kákban -jelentette be tegnap a rendkí­vüli helyzetek orosz minisztériuma. A Jur- 5­­ca beszámolója szerint két Il-76TD típus­­­­ú repülőgépe vár indulásra, a légi jár­művek szakembereket, mentőberende­zéseket és kutatóhelikoptereket tudnak eljuttatni a katasztrófa sújtotta térségek­be. (MTI/ITAR-TASZSZ) A hídon rekedt lakosokért érkeznek a mentők New Orleansban Szolidaritás: kulcsszerep a kommunizmus megdöntésében Mintegy húsz állam- és kormányfő emlékezett meg tegnap az észak-lengyelországi Gdanskban a keleti tömb első független szakszervezete létrejöttének 25. évfordulójá­ról, amely a megítélések szerint kulcsszerepet játszott a kommunizmus megdöntésé­ben. A kommunizmus megdöntése „egyetlen puskalövés, vérontás nélkül" történt - hangsúlyozta Lech W­alesa, a Szolidaritás szakszervezet első elnöke, Lengyelország el­ső demokratikusan megválasztott államfője a Szolidaritástól a szabadságig elnevezésű konferencia utolsó napján. „Napjainkban a Szolidaritás szakszervezet üzenete az egész világra eljutott, a szoli­daritás eszméje az egyik legfontosabb válasz a globalizációra és a XXI. század kihívása­ira” - hangsúlyozta Aleksander Kwasniewski lengyel elnök nagyívű beszédében, mely­ben külön méltatta egykori ellenfele, Lech Walesa és az elhunyt lengyel pápa, II. Já­nos Pál érdemeit. „A Szolidaritás a szabadság győzelmét jelentette” - mondta beszédében José Ma­nuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke, aki szerint „egy új világot teremtett, új távlatokat kínált, új kapcsolatokat kovácsolt a népek között, és helyreállította egy nemzet méltóságát”. Az ünnepségen jelen volt Boris Tadić szerb elnök és Vuk Draskovic, Szerbia és Montenegró külügyminisztere is. Nagy személyes élménynek nevezte a gdanski központi ünnepséget Sólyom László magyar államfő. Magyar újságíróknak nyilatkozva felidézte, hogy a rendszerváltás előtt milyen élénk kapcsolatok voltak a magyar demokratikus ellenzék és a lengyel ellenzé­kiek között, ő személyesen is tartott kapcsolatot krakkói ellenzéki körökkel. A lengye­lek példát adtak arra, hogyan lehet a rendszerváltást békésen, tárgyalásos úton végre­hajtani, hiszen ők „találták fel” a kerekasztal-tárgyalásokat, amit aztán a magyar ellen­zék is átvett. Igaz, a magyar ellenzék továbbjutott ezen az úton, hiszen az első lengyel­­országi választások még csak részlegesen voltak szabadok. (MTI) Tömeghalál Bagdadban Pánik tört ki egy síita vallási megemlékezésen Folytatás a 1. oldalról Az Európai Unió Londonban ülése­ző elnöksége annak a véleményének adott hangot, hogy aknavetős támadás okozta a rendezvényen kitört tömegpá­nikot. A testület nyilatkozatában a lege­rősebb kifejezésekkel ítélte el a terror­akciót. Az elnökségi közlemény nem tesz említést arról, hogy a támadást kik követték el, viszont egyértelműen ter­rorcselekménynek tulajdonítja a síita zarándokokat ért, „minden képzelőerőt meghaladó tragédiát”. A nyilatkozat szerint vallási rendezvényre igyekvő, ár­tatlan civileket ért „hitvány támadás", és a „felelősök gonoszsága nem ismer ha­tárt”. (MTI/AFP/AP/Reuters) Rugová nagybeteg? Ibrahim Rugová kosovói elnök, akit Németországban kezelnek, „súlyos be­teg" - közölték tegnap a brit Reuters hír­­ügynökséggel prištinai diplomáciai kö­rökből. Részleteket nem közöltek, de a hírügynökség jelentése megjegyzi, hogy Rugová egészségi állapota aggodalmat kelt „lehetséges utódja kérdésével kap­csolatban”, mindössze néhány héttel a tárgyalások kezdete előtt, amelyektől Ko­sovo függetlenségét várják. A 60 éves Rugovát szombaton szállí­tották a németországi Landstuhl ameri­kai katonakórházába, miután egy erős megfázás komplikációkat okozott nála. Erről azonban sem Pristinában, sem Landstuhlban nem hajlandók nyilatkoz­ni. Rugovát már tíz napja kímélték a munkától és számos találkozóját lemond­ták. Szemtanúk szerint nagyon rosszul néz ki. (Beta) Végső búcsú a Titanictól Azt mondják a fiúk, jó lenne, ha lejönne a kontrollterembe - mondta a hajó­szakács éjfél után 1.15-kor, amikor betoppant a kajütjébe, igyekezett vissza­fogni izgatottságát. 1985. szeptember 1. volt, dr. Robert Ballard expedíciója - mint előtte oly sokan mások - a Titanicot kereste az Atlanti-óceán sötét mély­ségében. Rosszkedvű volt, mert pár napjuk maradt csupán, és tudta, hogy a média az óceán mindkét oldalán gúnyt fog űzni belőle az indulás előtti maga­biztos kijelentései miatt. Éjfélkor vonult vissza, de nem tudott aludni. Amikor leért, mindenki vigyorgott és egyszerre beszélt. Az első szó, amit megértett, az volt: fűtőkazán. Kétségtelenül annak felvétele vibrált kékesen a kontrollte­­remben felszerelt képernyőkön. Igen, már húsz éve, hogy rábukkan­tak a világ talán leghíresebb hajóroncsá­ra. A geológus és tengerbiológus Ballard egy évig titokban tartotta a lelet koordi­nátáit, és 1986-ban visszatért a csapatával, hogy részletes térképet és videofelvétele­ket készítsenek. Nem akartak felhozni semmit a 4000 méternyi mélységben ket­tétörten, de felegyenesedve álló hajó­roncsról, sőt parányi tengeralattjárójuk utolsó merülésekor egy táblát ejtettek a fedélzetre, hiszen az első útján jéghegybe ütközött és elmerült luxusgőzös csaknem 1500 ember sírja is. A „mélytengeri ar­cheológia aranygyapja” azonban túlságo­san nagy kihívás volt, és Ballard nem vé­dette le felfedezését, ezért kiaknázták mások. Lehet, hogy utóbb megbánta a nemes gesztust, de a világ valószínűleg hálás James Cameronnak, amiért felho­zott mintegy 5500 tárgyat, melyek restau­rálásuk után bejárták a világot, és ma is vándorkiállításokon - jelenleg négy az USA-ban - megcsodálhatóak. A Titanic nem egyszerűen utasszállító és postahajó volt, hanem korának, a tech­nikába és haladásba vetett bizalommal és optimizmussal áthatott kora XX. század­nak életfelfogását testesítette meg. Az óceánon óriási volt a forgalom, egyre több embert és árut kellett szállítani, s a brit White Star Line azt akarta, hogy a Ti­tanic a legnagyobb és leggyorsabb le­gyen. Őszintén hitték, hogy elpusztítha­tatlan. A hajóknál addig ismeretlen luxussal és a technika legújabb vívmánya­ival szerelték fel, jóval elkészülte előtt már szenzációnak számított. Talán ezért volt olyan arrogáns Edward J. Smith kapi­tány, a tapasztalt tengerjáró, amikor a hold nélküli, de derült éjszakában más hajók figyelmeztetései ellenére 22 cso­mós sebességgel száguldott a jéghegyek övezetében. Hetvenhárom évvel később a szétroncsolt parancsnoki hídon talált „telegráfok” - melyeken a gépházba és a hajó többi részébe továbbították az utasí­tásokat - egyikén még „teljes gőzzel elő­re”-t mutatott a kar. A főkormánymű vi­szont teljesen kifordult: 22 fokkal sike­rült módosítania a hajó irányát, ezért ke­rülték el a frontális ütközést, de ahhoz túl gyorsan haladtak, hogy teljesen kike­rülhették volna a jégyhegyet. Nem tud­hatjuk, mire gondolt Smith kapitány a maradék három órában, viszont vállalta a következményeket, és hajójával együtt ment a hullámsírba, a szinte utolsó per­cig égő villanyoknál látták alakját a pa­rancsnoki hídon. A hajó görög tragédiá­ba illő sorsáról könyvtárnyi anyagot írtak össze 1912 áprilisa óta. Némely szerző­ben felmerült az a gondolat is, hogy ami­kor az ember túlságosan elbizakodott, mindig kapott a gondviseléstől egy jóko­ra pofont: hát nem azt tartja a legenda, hogy Atlantisz azért pusztult el, mert a la­kói már nem tudtak hova lenni a jóléttől? A vízözön is büntetés volt, mert az ember megfeledkezett istenről. A Titanic az új­kor leckéje lett, de kétséges, hogy okult-e belőle valaki. Tragédiája viszont ma is foglalkoztatja az embereket, roncsa pe­dig lehetővé tette, hogy különféle tudó­sok tanulmányozzák, milyen hatással van ennyi évtizeden át a tengervíz, a borzal­mas nyomás meg a fénytelen, de mikrosz­kopikus lényektől hemzsegő mélység kü­lönféle anyagokra. A fa már rég elenyé­szett, az acélt is jócskán kikezdték a mik­roorganizmusok, de érdekes mód kitűnő állapotban kerültek a felszínre a porce­lán és kristálytárgyak, bőröndökben talált ruhadarabok, általában a bőrtárgyak (hí­res egy magányos csizma képe is az óce­ánfenékről), a lepecsételt fiolákban még van parfüm és étolaj, sőt a papír is kiállta a próbát: képeslapok, jegyzetfüzetek, sőt egy amerikai bevándorlási űrlap szövege is olvasható. Felhoztak egy páncélszek­rényt is, amelyből gyönyörű ékszerek és pénzérmék kerültek elő. Az ismétlődő expedíciók egyre fejlettebb technikával felszerelkezve igyekeztek megoldani a Titanic rejtélyeit­, miért és hogyan süly­­lyedt el, ha igaz abból, amit a túlélő szemtanúk és szakértők adtak elő a bíró­ságon. Az RMS Titanic Részvénytársaság végezte el ezt a hatalmas munkát, de részt vett benne a National Geographic Society, a Discovery, egy sornyi egyetem és laboratórium is. 2004-ben visszatért a roncshoz Robert Ballard is, aki az idén júliusban merült le utoljára, hogy meg­állapíthassa: összeomlott a főárboc, az acélborítás már alig tartja magát, és az enyészet fokozott ütemben hatalmaso­dik el a roncson, amely hamarosan ma­gába roskad. Az RMS Titanic Rt. még készített „szenzációs” felvételeket a hajó belsejéből, ahova eddig nem merészke­dett kamera, és ez definitíve a vég. A két leginkább érintett ország, Nagy-Britan­­nia és az USA megállapodást kötött a roncs védelméről. Húsz év háborgatás után Őfelsége Postahajóját ismét ellepi a sötétség és a csend.­ ­ PÁLICS Márta A kegyetlenül rossz, de hisztérikusan ünnepelt filmből ismert hajóorr utolsó felvétele

Next