Magyar Szó, 2012. szeptember (69. évfolyam, 203-227. szám)

2012-09-01 / 203. szám

2 KÜLFÖLD kulfold@magyarszo.com Mimfic 2012. szeptember 1., 2., szombat-vasárnap ÖT LÉPÉSRE A MEGVÁLTÁSTÓL Romney könnyű álmot ígér A konzervatív elképzelés eltökélten lépne előre Amerika múltjába­­ „Derűlátó nosztalgia” a szenilis Clint Eastwood kétméteres pisztolyával a háttérben a Republikánus Párt frissen felavatott jelöltje, Mitt Romney, a csütörtök este Floridában véget ért pártkonvenció záróbeszédében. Az ellenfél egy világot ígért, ő meg „csak” az „egyszerű nép” megsegítését. A pillanat embere számára nyil­ván többet jelent az utóbbi, mint az első kettő együttvéve, különösen egy nehezen meghaladható gazdasági válság közepette. Csakhogy a mérsékelt konzervatívból kemény jobboldalivá vedlett Romney abban sem hisz, hogy ez elég a győzelemhez: sokkal nagyobb szavakra is elragadtatta magát. Amerika egykori aranykorát visszaállítani hivatott ötpontos terve ugyanis nem azt kínálja a választóknak, hogy önmaguk munká­jával saját hazájukat húzzák ki a kátyú­ból, hanem egyenesen megfenyegeti a világot: ’Amerika újra szép lesz, méltó régi nagy híréhez’. Romney keményen megbüntetné azokat, akik megszegik a majdani „kereskedelmi egyezményeket”, egyenes gerincet és kevesebb rugalmassá­got mutatna Oroszországnak, megmen­tené az Obama által „vonat alá lökött” Izraelt az iráni atomveszélytől, nem kérne kölcsön ezermilliárdokat Kínától­­ és egyáltalán, újra a világ élére állna a mindenféle szörnyetegek elleni harcban. Akarja azt a világ, vagy sem. Nem csoda hát, hogy a konvenciós közvetítés Clint Eastwood pisztolyá­val kezdődött! A 82 éves szupersztár háta mögé egy 26 évvel ezelőtti film­jének ikonszerű jelenetét vetítették, amelyben a főhős mindenre elszántan, csőre töltött, felemelt fegyverrel néz szembe üldözőivel a vöröslő alkonyat ellenfényében. Az sem lehet véletlen, hogy A törvényen kívüli Josey Wales az amerikai polgárháború végén a kegyet­­lenkedő szövetségi csapatokon próbál bosszút állni családja lemészárlása miatt. Fantasztikus metafora: Amerika mint a gazságok megtorlója a világban, a „jobb érzésű” Amerika mint saját „elnyo­mó” kormányának büszkén ellenálló, mindentől és mindenkitől független, öntörvényű igazságtevő. Egy vérbő jobboldali, a pazarló élősködőket ajná­­rozó „elnyomó kormánnyal” szemben. Csakhogy Eastwood átlépte a jó ízlés minden határát. Ötpercesre tervezett szatirikus közjátéka háromszor olyan hosszúra sikeredett, miközben impro­vizálva gúnyolta a jelenlegi elnököt, „akit” egy üres szék képviselt és akivel a revolverhős szellembeszélgetést foly­tatott, annak szájába adva a legocsma-Tudósítónk jegyzete Washington, augusztus 31. „Obama azt ígérte, hogy lelassítja a tengerszint emelkedését és meggyó­gyítja a bolygót - én viszont azt ígérem, újabb angol káromkodást és ostobaságok sorozatát. Mellesleg az angolban nincs nagyobb közéleti sértés, mint „üres öltönynek” nevezni egy közéleti szereplőt hogy segítek nektek és családotoknak” - márpedig az „empty suit” (üres öltöny) - ezekkel a szavakkal írta be az ellensé­ met az „empty seat” (üres ülés) között tét önmaga és a jelenlegi elnök között csak egyetlen magánhangzó eltérés van. Az ilyen szintű lealacso­­nyítás nemcsak teljesség­gel szokatlan az amerikai konvenciók műsorában, hanem még a komoly jobb­oldali sajtó is úgy értékeli, hogy­ nagy baklövés volt a kampánystáb programfele­lősei részéről. Eastwood után egy fiatal floridai szenátor, Marco Rubio mutatta be a jelöltet. A kubai szárma­zású teadélutános politi­kus előtt egyesek szerint nagy jövő áll: annak a­­bevándorlói kötődésnek­­a megtestesítője, amely „katolikusabb a pápánál” és saját sorsát leképezve az egész világot az amerikai kiváltságosság alá szeretné rendelni, a „később érkezőket” pedig már maga is „jöttmenteknek” tekinti, holott csak az a különbség, hogy a szegény latin-ameri­kai tömegek megélhetés után kutatva érkeznek sokszor illegális úton, míg a kubaiakat tárt karokkal fogadta a kis kommunista szomszédmumus ellen még mindig oly elszántan hadakozó szuperhatalom. Romney később azzal is megvá­dolta Obamát, hogy enyhítette Kuba fél évszázados elszigetelését. A Rubio-félék egyébként azért pártolják a szigorú bojkott fenntartását régi hazájukkal szemben a nyitással járó demokra­tizálódás helyett - elnyo­más alatt tartva ezzel azokat a kubai tömege­ket, amelyek rabságáról oly szívesen regélnek -, mert amerikai befo­lyásuk csak addig tart, amíg a Castro-rezsim elleni harcot képvisel­hetik. Rubio - akárcsak Condoleezza Rice előző este - fontos szerepet játszott annak bizonyításában, hogy a párt nem zárkózik el a feketéktől és a hispánoktól. A közönség soraiban viszont sokkal kisebb arányban tűntek fel színes arcok, mint az emelvényen. Mint ahogy a párt politikája is tételről tételre a kisebbségek ellen megy - és csak amikor nagyon kell, akkor ragaszt­ja ki a tarka plakátokat. Romney egyébként élete legjobb beszédét tartotta, különösen annak első harmadában, amelyben csalá­di múltjáról beszélve próbálta végre szerethetővé tenni magát. A jobboldal nőellenes törvényalkotási mániáját azzal próbálta enyhíteni, ahogyan édesanyjáról és feleségéről beszélt az imádat üteg-megcsukló hangján. Fura összetételű és minden konkrét részletet nélkülöző ötpontos programja energia-függetlenséget, hatékonyabb közoktatást, „igazságosabb” külkeres­kedelmi szerződéseket, „görög szind­róma-mentes” beruházási klímát, és a kisvállalkozások szabályozás-mentesí­tését meg adócsökkentést ígér. Nem fért bele az ötbe, de az ultrakeresztény szavazók kibiztosítása miatt hozzátet­te még a vallásszabadság szavatolását (merthogy azt bárki is támadni meré­szelné Amerikában), valamint az élet és a házasság szentségének védelmét. Mindez egyértelmű Obama-ellenes rejtett üzenetnek számít. Noha Romney alapvetően tisztességes ember, a vádak halmazába becsempészett egy Obama iránti gesztust is: mint mondta, szeret­né, ha Obama sikeres lett volna, mert az Amerika sikerét jelentené. Csakhogy pártjának jelentős köze van az elmúlt évek eredményeinek korlátozásához: a republikánus törvényhozók már az elnök beiktatásának estéjén megegyeztek, hogy egyetlen céljuk Obama kudarcának „előmozdítása". Ennek érdekében még olyasmit sem szavaztak meg, ami koráb­ban saját soraikból eredt. Nincs a világon még egy olyan szívós, mindent elsöprő nacionalizmus, mint az amerikai. (Persze nem ugyanazt jelenti, mint Kelet-Európában: nem egy bizonyos nyelvi nemzetet éltet­ és éljenez, hanem a polgári kötődésre alapuló politikai nemzetet.) A hazafias tömegeket nem a politikai és gazdasági programok megvalósíthatósága érdekli, hanem az USA világelsőségébe vetett hit tüzének csiholása. Ez az egyetlen küldetés, aminek érdekében hajlandók áldozatokat vállalni. És ez az a program, amely képtelen ellenség nélkül fenn­maradni. Mitt Romney régi vágású politikus, akinek nyilván ez az utolsó esélye az elnökségre. Az Obama elleni harcban nem kíván kockáztatni, kizárólag a jól bevált módszerekkel harcol a szavaza­tokért. Vége a „kemény igazságokról szóló” Ryan-meséknek, Romney új-régi nemzeti dicsőséget, felemelkedést és jólé­tet prédikál. Áldozatok helyett könnyű álmot ígér. Atomcsapás célpontja lehet Szerbia szomszédja A­­z ősz folyamán Lengyelország­ba érkezik az amerikai légierő USAF­ egy kis létszámú külö­nítménye, amivel új fejezet kezdődik a két ország együttműködésében. Az Egyesült Államok ugyanis első ízben állomásoztat katonákat, és 2013-tól „technikai eszközöket”, ebben az uniós és NATO-tagországban. A katonák első csoportja szálláscsi­náló lesz, utánuk jönnek a többiek, és az USAF néhány légi járműve. A két ország 2011 -es megállapodása szerint az USAF lengyel támaszpont(ok)ra vadászbombázókat és teherszállító gépeket telepíthet, amerikai támogató és műszaki személyzettel. Állandó jelleggel tíz amerikai katona állomásozna a lengyel bázison, ahol az USAF-gépek 2013-tól kezdenék meg a szolgálatot. A többiek, így a pilóták és az őket segítő műszaki személyzet, időnként (valószínűleg negyedéven­ként) váltanák egymást. Vélhetően ilyen rotációs rendszerben cserélnék a repülőgépeket is. Hírek szerint az olaszországi Avia­­nóban állomásozó amerikai harcászati repülős alakulat lehet az, amelynek egyik különítménye a közép-lengyelor­szági Lask bázisra érkezhet. Több F—16 Fighting Falcon vadászgép és legfeljebb négy C-130 Hercules szállítórepülő jelenléte várható. Az amerikaiak és lengyel pilóták rendszeresen hajtanak majd végre közös feladatokat. Katonai szakértők szerint a kis létszámú amerikai jelenlétnek is nagy a politikai jelentősége, mert azt üzeni Varsónak és a NATO-szövetségesek­­nek, hogy az USA-nak fontos a térség biztonsága. A szomszédos Oroszország másként ítéli meg az amerikaiak tény­kedését. Lengyelországra is ferde szem­mel néz, amiért Washington kiemelt szerepet szán neki a NATO globális rakétavédelmi rendszerében. Az USAF-gépek tervezett érkezése Lengyelországba még nem ütötte ki a biztosítékot Moszkvában, de az oroszok időben „megüzenték”: az ő harci gépeik is elég közel tudnak férkőzni Ameriká­hoz. Két orosz stratégiai bombázó már július 4-én behatolt az USA védelmi övezetébe a Csendes-óceán közelében. A nyáron ez már a második alkalom volt, hogy Moszkva atomtöltet hordo­zására is alkalmas bombázókat küldött az Egyesült Államokat övező védett zónába. Az első berepülés Alaszkánál volt egy hadgyakorlat idején, amikor az oroszok ellenséges légvédelmi állá­sok és stratégiai létesítmények elleni támadásokat is szimuláltak. Az orosz haderő nemcsak a leve­gőben bontogatja szárnyait, hanem a világtengereken is erősíti pozícióit. Moszkva már egy ideje haditengerészeti bázisok létesítéséről tárgyal Kubával, a Seychelle-szigetekkel és Vietnammal. Mindez összhangban van Vlagyimir Putyin orosz államfő politikájával. Ő a hadsereg megerősítését, fegyverzetének fejlesztését és korszerűsítését ígérte. Ez a politika az orosz érdekek védelmének biztosítása mellett a hadiipar fellendí­tésével, ezáltal a gazdasági növekedés felgyorsításával is számol. A Kreml csaknem 600 (más források szerint mintegy 700) milliárd dollárt akar fegyverekre költeni 2020-ig. A légierő a nagyszabású állami fegyver­kezési program révén hatszáz új harci géphez és ezer helikopterhez jutna, a haditengerészetnek legalább száz új harci eszközt építenének, a szárazföldi csapatok pedig 2300 páncélozott harci járművet kapnának. A hadsereg grandiózus fejlesztésére szánt temérdek pénzből még sok egyéb fegyver(rendszer)t szeretnének besze­rezni, így, 400 új típusú interkontinen­tális ballisztikus rakétát, amelyek egy része képes lesz az amerikai védelmi rendszeren is áthatolni. Továbbá csata­rendbe akarnak állítani száz, katonai célú űreszközt és 66 darab Sz-400 és Sz-500 típusú légvédelmi rakétarend­szert. A Szovjetunió 1991-es felbomlá­sa utáni kiadáscsökkentések miatt meggyengült orosz hadsereg egyre nagyobb kihívásokkal találja magát szemben a világban. Szomszédja, Kína szintén fegyveres erőinek a korszerűsí­tésére készül. Peking idén még „csak” 120 milliárd dollárt szán hadsereg­fejlesztésre, de 2015-ben már kétszer annyit tervez elkölteni e célra. Moszk­va ezt gyanakodva figyeli. De a kínai veszélynél is jobban aggasztja, hogy a világ vezető katonai hatalmaként az­ USA és az általa irányított NATO minden oldalról igyekszik bekeríteni Oroszországot. A legfőbb veszélyt saját biztonságára Moszkva (és vélhetően Peking is) már jó ideje abban a globális rakétavédelmi rendszerben látja, amelyet Washington és a NATO 2020-ra tervez kiépíteni. A tengerről és földről indítható elfo­gó rakétákból álló pajzsnak regionális elemei működnének az USA-ban, Euró­pában, Ázsiában és a Közel-Keleten. Az ötletgazda USA és a NATO azt állítja: az összehangolt rendszer az iráni, észak­koreai és más, hasonló potenciális táma­dók nagy hatótávolságú atomrakétáitól védené meg a nyugati katonai szövetség tagországait. Az európai NATO-tagok közül - az USAF gépeit izgatottan váró - Lengyel­­ország kiemelt szerepet kapna a raké­­tapajzs-programban, Romániával és Spanyolországgal együtt. A tervek szerint az európai földi rakétaelhá­rító rendszer Romániában 2015-re, Lengyelországban 2018-ra válna működőképessé. Spanyolországban hadihajókra helyezik a rakétapajzs egyes elemeit. Moszkva arra gyanakszik, hogy a nyugati atompajzs Oroszország ellen irányul, annak biztonságát gyengítené. Az orosz nukleáris csapásmérő rendszer semlegesítését szolgálná, hogy az USA erőfölényre tehessen szert Oroszországgal szemben. Moszkva szerint a NATO raké­taelhárító rendszere 2020-tól megakadá­lyozhatja az orosz nukleáris ellencsapást az USA és szövetségesei ellen. Oroszország ezért idén májusban megelőző csapással fenyegette meg az európai rakétavédelmi létesítmé­nyeket. Később kilátásba helyezte a NATO-pajzson áthatolni képes harci­eszközök kifejlesztését és azt is, hogy (atom)rakétáival célba veszi annak alkotóelemeit. Elsősorban a rakétate­lepítések helyszíneit, az európaiak közül a lengyelországi, a spanyolországi, és a szomszédban, a romániai bázisokat. ■ SZABÓ József Hitelválság Európában Nincs olyan, hogy „euróválság”. Amivel Európa küzd, az „hitelválság”, ami bizalmi válságot idézett elő - jelentette ki Guido Westerwelle német külügyminiszter pénteken Hongkongban, üzletember-találkozón. Mint mondta, ez a bizalmi válság most Európa legnagyobb problémája, amivel szembe kell néznie, és amit meg kell oldania. Az euróválság kifejezés félrevezető, a közös valuta stabil, bízhatnak benne - hangoztatta a politikus. „A rövid távú likviditás megteremtése egyedül nem lesz elegendő ahhoz, hogy túljussunk a válságon” - húzta alá Westerwelle, és hozzátette: „amit tennünk kell, az a piacok meggyőzése arról, hogy az eurózóna a jövőbeni tartós pénzügyi stabilitás térsége lesz”. Mint mondta, a „jobb jövő” lényegi feltétele egy olyan növekedés, ami nem a hitelek eredménye, hanem a versenyképessége. A versenyképességet pedig struk­turális reform szüli - fűzte hozzá. Westerwelle szerint három tartópillér felépítésére van szükség Európában a válság megoldásához. Ezek: a szolidaritás, a költségvetési fegyelem és a növekedés. (MTI)

Next