Magyar Themis, 1873 (3. évfolyam, 1-55. szám)

1873-09-11 / 40. szám

304 a vele szerződő harmadik személynek a kereskedelmi jog szerint 2) felelős; ez utóbbinak szabad választásában állván, ötöt kártérítés vagy a szerződés betöltése végett megtámadni. E kötelezettségnek azonban nincs helye,8) ha a harmadik daczára annak, hogy a czégvezetés vagy meghatalmazás hiányáról vagy az utóbbinak átlépéséről tudomással bírt, az ügyletbe bocsátkozott.“ A czégvezető helyettesitési közvetlenségének és minden iránybani teljességének legpraegnánsabb kifejezést ad a tervezetnek a n. törvénnyel összhangzó 57. czikke: ..A czégvezető vagy az, ki kereskedelmi meghatalmazott minőségében egy egész kereskedelmi üzlet vezetésével megbizatik, főnöke beleegyezése nélkül sem saját, sem más részére nem kereskedhetik. A főnök beleegyezése már az esetben is vélelmezhető, ha az a czégvezetés vagy meghatalmazás adásakor tudta, hogy a czégvezető vagy meghatalmazott kereskedelmi ügyletekkel foglalkozik és e foglalkozás abban hagyását ki nem kötötte. Ha a czégvezető vagy kereskedelmi meghatalmazott e szabály ellen cselekszik, főnökének az okozott kár megtérítésével tartozik. Emellett (németül: auch) jogában áll a főnöknek azon ügyleteket, melyeket a czégvezető vagy meghatalmazott kötött4), saját részére kötötteknek tekinteni.“ A tervezetnek 58. czikke végre egészen új intézkedést hoz javaslatba : ,,Az előbbeni két czikk intézkedései azokra is alkalmazandók, kik részvénytársaságoknál mint igazgatók, műszaki vezetők vagy más minőségben a vállalati üzlet vezetésével megbizatnak.Ami mindenekelőtt az 56. czikknek érvényességét illeti, azt ,ugy hiszem senki sem fogja kétségbe vonni, azt itt ismételten kimondani szerintem tökéletesen felesleges. Másként áll az 57. czikknek alkalmazhatóságával részvénytársasági igazgatókra stb. — Óhajtandó volna csakugyan legtöbb esetben — hogy az igazgató, műszaki vezető vagy aki általában a részvénytársasági üzlet vezetésével megbízatik, ne folytasson saját részére kereskedelmi ügyleteket. Ezen óhaj bővebb igazolásra nem szorul. De váljon a törvény hivatva van-e ez iránt prohibitv intézkedést felvenni? Akkor mindenekelőtt be kellene bizonyítani, hogy ily általános tilalom minden részvénytársaságra egyaránt illik. Ez pedig nem áll és Apáthy az indokolásban erről nem is emlékezik. Tagadhatlan, hogy ily megszorítás számos esetben az egyénnek jogi és gazdasági szabadságát szerfelett és minden előny nélkül korlátozná. De valamint alább a 72. czikk 1. pontjánál látni fogjuk, úgy itt is az annyiszor tapasztalt „visszaélés“ csak a vállalathoz hasonló üzletnél történhetik. Ott a kereskedelmi alkuszok kiváltságos állása szolgálna igazolásul — itt azonban? Az illetők mégis kereskednek — itt is, ott is — ez nyílt titok. Azután miben áll a törvénynek azon gyökeres sanctiója, melyre Apáthy oly nagy súlyt fektet, anélkül, hogy annak kimutatására csak egy pár szót szentelne ? Eddig az alapszabályok írták körül a társulati közegek jogait és kötelességeit. Maga a társulat legjobban tudja, mi válhatik kárára. Gyors és erélyes igazságszolgáltatásban rejlik a palladium, valamint a sanctio. Az alapszabály intézkedése az illetőre nézve törvény. Ezen törvények tartassanak meg, hajtassanak végre. Hic Rhodus, hic salient. A tervezetnek 58. czikke tehát kihagyandó volna. (Segédszemélyzet.) A kereskedő és segédszemélyzete közti jogviszonyok 1) legtermészetesebb 2) alapját a felek közt létrejött szabad megegyezés képezi. Ezen a n. k. t. által hallgatag elismert alapelvet nálunk az ipartörvény már határozottan emeli érvényre és Apáthy, tekintve, hogy az ipartörvény a kereskedést is iparágnak érti), nemcsak hogy ezen kiindulási pontot nem mellőzhette, hanem kénytelen volt az ipartörvény e részbeni többi intézkedéseit is mérvadóknak elfogadni. Apáthy azonban több ízben eltér, amikor t. i. szerinte annak szükségességét „a kereskedői személyzet sociális és üzleti állása“ kijelöli. Lássuk közelebb. A tervezet 5g. czikke egész helyesen kijelenti: „A segédszemélyzet (segédek és tanonczok) szolgálati viszonyai, valamint a fizetés- és ellátáshozi igényei szabad egyezkedés tárgyát képezik. Ily egyezkedés hiányában a jelen törvényben foglalt eltérésekkel az ipartörvény (1872. VIII. t. ez.) harmadik fejezetének intézkedései szolgálnak irányadóul.“4) A n. törvénynyel megegyezőleg és a segédi minőség természetéből folyólag szabja meg a tervezet 60. czikke : „A kereskedő-segéd főnöke nevében és ennek részére ügyleteket) nem köthet. Ha azonban főnöke által ennek üzlete körében jogügyletekre felhatalmaztatik, a kereskedelmi meghatalmazottakra vonatkozó szabályok nyernek alkalmazást.“ Anélkül, hogy az ipartörvény 5g. §-ába ütköznek és teljesen összhangzólag a n. k. t. 5g. czikkével állapítja meg a tervezet 61. czikke, hogy a kereskedő-segéd főnöke beleegyezése nélkül sem saját, sem más részére nem kereskedhetik. E tekintetben a tervezet 57. czikkében foglalt intézkedések szolgálnak irányadóul. Több rendbeli újításra akadunk a tervezet 62. czikkében. Ugyanazon méltányossági okok, melyek a nürnbergi tanácskozmányok alkalmával6) a n. k. t. 60. czikkének felvételét javalták, — hogy tudniillik a kereskedő - segéd, ki szolgálata teljesítésében vétlen baleset miatt ideiglenesen (zeitweise) gátoltatik, ezért a fizetés- és tartásházi igényeit el ne veszítse, ajánlják tervezett hozzáadást, hogy csőd esetében se üttessék el a segéd szerződési vagy törvényes igényeitől. Ezen kedvezményt Apáthy ép úgy, mint a n. k. t. rendesen hat heti időtartamra szabja meg, csak a könyvvivő és pénztárnok számára tesz Apáthy kivételt, amennyiben ezeknek négy havi időt enged, avval indokolván eltérését, hogy nálunk bevett szokássá vált az egyszerű segédek és a fontosabb teendőkkel zátt egyének közt különbséget megbítenni. Mintha másutt nem tennének különbséget! De honnan tudja Apáthy, hogy a segéd úgy áll a könyvvivőhöz, mint 6 : 17. Van akárhány üzlet, hol a segéd több fizetést kap, mint a könyvvivő vagy pénztárnok. Vagy talán ezeknek újbóli elhelyezése annyival nagyobb nehézségekkel jár? — Szerintem tehát a 62. czikk második bekezdése felesleges. A tervezet 63. czikke, eltérve az ipartörvény 60. §-ától, de egyetértve a n. k. t. 61. czikkével, hat heti felmondási időt állapít meg a főnök s a segéd közt. Apáthy ezen ragaszkodását a n. törvényhez avval indokolja, hogy a hat heti felmondási időt nemcsak nálunk, hanem Németországban is a szokás olykép szentesítette, miszerint attól eltérni annyit tenne, mint a kereskedő világnak e részben irányadó nézetét ignorálni. Ha ezen indok állana, akkor Apáthynak a hat heti felmondási időt nem subsidiarius jelleggel, hanem absolut érvénnyel kellett volna felruháznia. Ezt pedig az 5g. czikkben kimondott alapelvnél fogva nem tehette. Ennélfogva azt hiszem, maradjunk az ipartörvény 60. § a mellett, annyival inkább, mivel hazánk ,speciális szükségletei“ csakugyan megkívánják, hogy azon kevés törvényeink, melyek a tudomány színvonalán állanak, ne jöjjenek egymással összeütközésbe. Ugyanazon érveknél fogva, melyeket a 62. czikk végkikezdésének bírálatánál továbbá kifejtettem, elhagyatni kívánnám nemcsak a 63. czikknek második bekezdését, mely könyvvivők és pénztárnokok tekintetében a kölcsönös felmondási határidőt négy hónapra teszi, hanem a következő egész 61. czikket is. Szem előtt tartva az ipartörvény 60. §-át, „szembeszökő bizonytalanság“ nem létezik. A szolgálati viszonyban előfordulhatnak oly körülmények, melyek annak a felmondási idő előtti felbontását sok esetben kívánatossá, sőt szükségessé is . Itt kihagyatott indokolás nélkül azon szó : „személyesen“ 3 Nihil actum est. 4) Tehát „suo nomine“ kötött: a helyettesítési eszme minden áron és tekintt nélkül vitetik kérészül. ‘) melynek szabályozását a tervezet I. részének 6. czime tartalmazza. ■ fix ,1:f 2) t. az 59. cz. indokolását, de nem kizárólagosan, mert a kereskedő segédül hitvestársát vagy gyermekét is fogadhatja, s ily esetekben sabad megegyezésről nem igen lehet szó. 3) 1. az 1872. VIII. t. sz. 1. §-át. 4) 1. az osztrák bevezetési törvény 25. §-át. 5) A n. k. t. 58. czikke szerint: jogügyleteket. 8) 1. a nürnb. jegyz. ioi. 1,