Magyar Ujság, 1871. február (5. évfolyam, 26-48. szám)

1871-02-01 / 26. szám

í*« ! : y\ 26-ik szám. Szerda: februári. V-ik évfolyam 18 /i Előfizetési ar ki elybeü Egész érre 2 ft —kr. Fél érra 1A ,, — „ Negyedét re 5 „ — , Egy hóra . 1 ,, 79 ,, MAGY AR lé vidf Égés/ é vro 'íi > fi k r Eél évre . 1 , ‘ Negyedévre .’) ,. Egy hóra . I ,, 7C ,, Szerkesztős! fji irodtt : Megyeház-utcza 8-ik szám földszint, hova a lap béltartalmára vonat­kozó minden iratok úgyszintén az előfizetési pénzek intézendök. Levelek s kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen lovelek esak ismerős kezektől fogad­tatnak el. B IFUDEiTÉSB K egyedül esak Neumann B. 1-sö magyar hirdetés ügynökségi irodájába, kigyó-uteza f. sz. vagy annak helyettesének Leopold .Miksának adandók át. BcigtaVá i díj : 8 hasábos Petitsor 1 .lísri beiglatásnál 12 kr. többszörinél 'S» kr. ilélyogd. minden lioigtatásért 30 kr. A nyilt.térben 5 hasábos Petitsor 25 kr. ifíSST" Egyes példány ára 0 kr. Előtizetési felhívás MAGYAR DJSÁG 1871-ik évi folyamára. 1 évre: január—decz. 20 frt V» évre: január—jun. 10 Irt \4évre: január—márcz. 5 frt 1 hóra: janii ír - febr. 3 frt 40 kr. 1 hóra (mindig a hó l-ső napjától számitVii) . i frt 70 kr. Egyes elöfi«etések után százalékot nem adunk. Ti« előfizető után egy tisateletpéldány vagy annak értéke jár. df- Kérjük a neveket, lakhelyet, valamint a7. utolsó postát tis/láu kiirni. Az előfizetési pénzeket postautal­vány utján kérjük a „Magyar Újság“ szerkesztőségének (Pest, megyeház u cza 8) beküldeni. A „Magyar lljság“ kiadóhivatala. Pest. január 31. Hogy a bordenuxi népgyűlésen az ellenál­lás folytatása iránt hozott határozatok miként fogadtattak a Francziaországban minden nap növekedő békepárt által, még eddig nem lehet tudni, de úgy látszik, hogy az nem igen fog viszbangra találni, miután az eddig hozott óriási áldozatok eredménytelenségét látva, a harcznak minden áron véget akarnak vetni. Az ellenállás eredményébe vetett remény tehát meghiúsult s innen lehet az, hogy Gambetta, ki a végsőig folytatandó háborúnak mozgató lelke volt, most midőn ez általános lehangolt- ságot látja, kedély világa elhomályosult s a zavar aggasztó jelei mutatkoznak nála. A kapituláczió feltételeiről a következőket Írják: a fegyverszünet Parisra nézve azonnal kezdetét veszi ; a megyékre nézve három nap múlva; a fegyverszünet letelte február 19-ére délre van kitűzve. A demarcationalis vonal el­választja Calvados megyét és az Orne folyót metszi; a Sarthe, Ilidre et Loire, Loire et Cher, Loiref, Yonne, Pas de Calais és az éj­szaki megyéket a poroszok kezében hagyja. Arra nézve, mikor kezdődjék a fegyverszünet a Cote d‘ Or, Doubs, Jura megyékben és Bel­fort mellett, a fegyverszünetre nézve még nem történt végeldöntés. A tengeri haderő be van foglalva a fegyverszünetbe; — a választások a hordeauxi alkotmányozó gyűlésbe meg vannak engedve ; valamennyi erőd átadandó, s a vá­rosi sánezöv lefegyverzendő. A sorcsapatok, tengerészek és mozgóörök hadifoglyokká lesznek, kivéve 12,000 embert a belső biztonsági szolgálat fentartására. A Tár cza. All aidai őrgróf, (1‘Omise Jose Maria urnák. *) Mad r i dba n. Kedves Orense! hadi foglyok a város kapuin belől maradnak és átszolgáltatják fegyvereiket. A nemzetőrség és csendőrség megtartja fegyvereit. Valamennyi szabadlövészcsapat rögtön feloszlatandó. Páris élelmezése lehetőleg megkönnyittetik, Párist a francziák csak német engedélylyel hagyhatják el. Páris városa 14 nap alatt 200 millió frank hadisarezot fizet. A hadifoglyok azonnal kicse­réltetnek. Bismarck s Jules Favre közt a következő pontok Írattak alá, mint béke praelimináriák, melyek alapján a capitulatió megköttetett: Három heti fegyverszünet, Elsass, Lothringia és Metz, 20 hadi hajó átengedése, négy milli­árd hadiköltség fizetése; az újonnan alakult politikai helyzet elismerése ; a nemzetgyűlés­nek két hét alatt leendő behívása. A német császár Berlinbe erkezte febr. 2- ra van kitűzve. Bourbaki seregét ért csapás csakugyan valónak bizonyul. Ez volt az egyedüli franczia hadsereg, melyhez az utóbbi időben legtöbb re­mény volt kötve, miután a többiek már majd mind szét voltak verve. Most ez az 50,000 em­ber is a svajezi határra szorittatott. hol a fegy­vert kénytelen volt lerakni, mielőtt azonban ez megtörtént, a poroszok által 3000 ember el­vágatott. Bourbaki ennek folytán kétségbe­esésből akart életének véget vetni. Most ket­tős fájdalom sújtja. A franczia belügyminiszter sürgönyt inté­zett Favrehez, melyben kérdi, melyik kor­mánytag jő el Bordeauxba, s melyben kime­rítő felvilágosításokat kér a helyzetről és Páris sorsáról. Egy bordeaux-i rendelet szerint a vasutak minél hamarább jókarba helyezen- dők. A „TimesK-nak egy jan. 28-ki konstanti­nápolyi távirata szerint a porta ragaszkodik ahhoz, hogy a Bosporus és a Dardanellák fe­letti souverainftási jogaiba visszahelyeztes­sék. Ugyancsak a „Times“ jelenti: A franczia kormánynak egy a semleges hatalma hoz in­tézett jegyzéke óvást tesz az ellen, hogy Favre Párisban visszatartatott, és közli, hogy a fran­czia meghatalmazott parancsolatot kapott az iránt, hogy hagyja oda a konferencziát, ha vi­tatás tárgyává tétetnék az ideiglenes kormány­nak azon joga, hogy Francziaországot képvi­selhesse. Találkozánk a számkivetésben, s barátok valánk. Öli szereucsésb mint éti — visszatér­hetett hazájába, s érintkezésünk megszakadt, _ De a nagyrabecsülés melylyel Ön jelleme i ránt viseltetem sokkal elevenebb s mulékony viszonyunk emlékezete sokkal kedvesebb előt­tem, mintsem hogy Ön nemes hazája újjászü­letésének alkalmából ösztönt ne éreznék Önnek testvéries üdvözletem mellett, szerencse kivá- uatimat , s legbuzgóbb óhajomat jelenteni, hogy a Spanyol nép szavazata diadalt biztosit- aon ama nagy elveknek, melyeknek Ön egész élete annyi nemes önfeláldozással szentelve volt. Ki nem mondhatom kedves Orense, meny? nyíre jól esik lelkemnek az emberiség romol- hatlansága felőli hitemet megerősíthetni azon csodálatra méltó látvány szemléleténél, melyet a Spanyol nemzet felmutat. A gyászos Villarari nap, s Padilla halála óta ( ki első volt a szabadság vértanúinak hoszu WfráWn, .mely a Spanyol monarchia emlékét terheli) a ppliiicgi és papi kényuralom hosszú századai — az in^uisitjo — a mesterségesen szitogatott türelmetlenség vakbuzgósága - a romlott lelkű kegyenczek gyalázatos uralma rendszerré emelve — a despoticus önkény majd rideg féktelenségében, majd egy hazug szabadelvűség kéj mutatásával fedezve — hol cgy-ogy buta — hol egy-egy tiitszegö véreng­ző király, bika pepizet legnemesebb ösztöneit, *j Most hogy a spanyol dráma e afi felvonása bo van felezve, hogy a 191 szavazattal megválasztott király jnár elfoglald szűz Isabella trónját — érdekesnek talál­juk megismertetni a magyar olvasó közönségzt azon ak­koriban nagy hatást előidézett levéllel, melyet Kossuth Lajos a spanyol forradalom elején Orense grófhoz inte­tett, kivel több ideig együtt volt számkivetésben. A azé rk A kormány pénzbőségben. Említettük volt már hogy a magyar kormány néhány százezer frtot rakott a kedveltebb fővárosi pénztárakba. Nagy szó ez, mely annyit tesz bogy a feneketlen-hordó megtelt. Sőt még többet. Azt teszi, hogy a feneketlen bor­dók Bécsben is megteltek. S valóban igy van. A bécsi lapok mondják, hogy a kincstárban, daczára az újévi óriási kiadásoknak, a többnyire ezüstben fizetendett szelvények fedezé­sének, még 28—30 millió készpénz be­ver, melyről a pénzügyér Örvendetes tu­domást teend a reiehsrathnak s mely bá- toritni fogja a pénzügyért arra, hogy költségvetésében kivált a közvetett adó­a nemzet erkölcsi elaljasodásának, s anyagi romlásának eszközeivé hamisították — külin- vásiók — a Veronai koronás conspirátorok szentségtelen merényei, — s a mi tán mind ennél is gonoszabb, egy minden szeméremből kivetkőzött udvar nyílt erkölcstelensége, mely özönnel ö.,té a társadalomra a demoralisatio minden mérgeit — szóval az átoknak minden nemei, századokon át dühöngtek Ön hazája fe­lett, hogy a Spanyol nemzet léleknagyságát eltörpítsék, s teimékeny Geniusát elfojtsák. Es ime ez annyira sanyargatott nép, melyet immár szokás á lön a legelmaradottabbak közé sorozni, — egy elhatározott lépéssel, nem csak átszökik az elvesztetteknek látszott száz .dók tágos űrén, de még azokuak is elébe lép, kik legelőbb menni kérkednek. Magasztos látvány ez tisztelt Barátom ! az egész emberiség hálával tartozik Spanyolor­szágnak, hogy oly fényesen be tudta bizonyí­tani, miként a poüticai és papi nagyravágyás hasztalan erőködnek sötétséget terjeszteni, mert a nép nem szűnik meg romolhatlan ösztöne szentélyében szeretettel ápolni a haladás szent tüzét. Ne adja Isten, hogy a fenforgó válság vég eldöntésénél a Spanyol nemzet megfogyatkoz­zék azon érettség logicájában, melynek oly meggyőző bizonyítványát add mind a határo­zottságban öszbangzás által,melylyel a megalázó szolgaság lánczát megtörd — mind a rend és mérséklet nyugodt fensége által, melylyel győ­zelmét megnemesité — mind végre a felvilá­gosodott szellem által, mely alig kivívott sza­badságának legelső tetteit jellemzi. A Spanyol nemzet e magatartása a milyen tiszteletre méltó, szint oly bölcs is; mert elhá­rított általa a külavatkozásra minden ürügyet, 3 békésen biztositá magának az irigylésre méltó előjogot, hogy sorsának szabad ura, s egyedüli birája lehet. Igen de előttem világosnak látszik, hogy az ily nemesen bebizonyított érettség logicája köztársaságot követel. A jövendő a Demo'Tatiáé. Vannak kik szeretik a kilátást, lehetnek olyanok, kik félnek tőle, — de nincs és nem lehet, ki bekövetkezését elháríthassa. — Akar­ni vétek Isten törvénye ellen. — Megtenni le­hetetlen. tételeket jóval magasabbra rakja mint voltak a múlt évben. Nemde, lia ez Bécsben igy történik, nálunk is igy kell tüiténnie. És a „sze­rencsés eredmény“ a „reményen felüli tulbevétel“ egyszersmind érv leend ar ra hogy meggazdagodtunk. Meg ám! mint megbízik a vizkórsá- gos ember midőn erőt vett rajta beteg­sége. Nagy számokban beszélünk, de csak egymás közt. Ausztria s Magyarország oly formán van ezzel mint ama szegény ficzkók, kik egymásnak egy jó napot akarván csinálni, egymást nagyságolták és méltságolták, pedig egész napon át éheztek. Nem az osztrák iparosokról és pénz- tőzsérekről szólunk, hanem a népről és szólunk kivált Magyarország népeiről, k k Bécsbe hajtják a sok szép kövér marhát és sertést s önmaguk csak a sán­tákat s bénákat emésztik fel. És Bécsbe viszik a sok szép búzát, holott önmaguk árpát, rozsot és tengerit fogyasztanak búza helyett. Igaz! hogy mezei gazdáink termé­nyeiket most jó áron eladhatják. Kétszerte drágábban, mint adták ren­des pénzviszonyok közt. De az iparczik- keket viszont két és félszerte drágábban fizetik, mint szintén a napszámot is. És háromszor több adót fizetnek most mint fizettek tiz év előtt. Ebből áll a mi meggazdagodásunk. Na, de csakhogy valaliára a feneket­len bordók is megteltek ; most már csak nem leend deficitünk, gondolják a jóJii- szemüek: Pedig dehogy nem. Kétszerte több lesz mint máskor volt, ha bár min­den adófillér befolyik is a feneketlen bordókba. Aztán meggondoljuk, hogy az a re- ményentuli bevétel esak úgy magától jönne a kincstárakba. Sok lótás, futás, vizsgálás és motozás eredménye az épen a közvetett adóknál, melyek leginkább túlszárnyalják a pénzügyérek remé­nyeit­Három év előtt, midőn pénzügyőre­inknek még épen fele külföldi volt, ki a helyi viszonyokat kellően nem ismerhet­te, 1756 ember 1,100,962 rendbeli mo­tozást, vizsgálást és nyomozást vitt vég­hez s közreműködésük folytán 393,815 frtot fizettek be a kincstárba a megbírsá­golt felek; s a pénzügyőrség 73,228 frtot -teltenkapási jutalékot“ nyert­Három óv óta azonban a pénzügyőrsé­gi rendszer nálunk óriási kifejlődést nyert. Most már ha ugyan mind a 352 állomás (28,700 lélekre esik egy) be ————————--------­/ A jövendő a Democratiáe'. Es a Democratia annyi mint önkormányzat, — a népnek a nép általi önkormányzata. — Ez pedig csak köz­társaságban lehetséges. — Köztársaságon kí­vül legfelebb csak a kormánybani részvéthez juthat el a nép. Önkormányzathoz nem — a népnek a nép általi önkormányzata és a mon­archia egymást kölcsönösen kizárják. Es valóban ha figyelembe vesszük a termé­szetes hatást, melynek a történelem fejlődésére okvetetlenül ki kell szivárogni ama nagyfontos- ságu tényből, hogy az Amerikai nagy köztár­saság oly fényesen bizonyitá,minő életrevalóság van a democratiai elvben még a legnagyobb kiterjedésű államok kormányzatánál is, s mily basoidithatlan képességgel bir megfelelni a szabadság, rend, haladás,és polgárisodás minden követelményeinek; lehetetlen kétségbe von­ni, hogy a monarchia napjai meg vannak szárn- .Iáivá. Nemzet mely sorsának szabad ura, miért építené hát szervezkedésének uj épületét futó homokra, melyet a történelem szele elseper ? Miért kapaszkodnék anachronismusokba, mi­ket a jövendő nem tűrhet meg ? Midőn egy vagy más nemzet azért küzd, hogy magát küluralom alul felszabadítsa; — vagy midőn kormányrendszerének változtatá­sánál külavatkozással s minden vívmányait veszélyeztethető külháboruval van fenyegetve, s a körülmények oda mutatnak, hogy az elsőt elérni, a másodikat elhárítani csak a monar­chiái elv elfogadásával lehetséges, hogy ily esetekben a nemzet resignálja magát, monar­chiát alakítani, az természetes és megfogható. De szerencsére Spanyolországban e két eset egyike sem forog fen. Hajdan a világ első hatalma még mindig elég erős úgy földirati helyzete, mint népeinek száma és géniusa által, hogy függetlenségét ve­szély ne fenyegesse. Spanyolország üggetlen.A spanyol nép nemzet. Ezt senki nem veszi két­ségbe. Senki nem merhetné kétségbe venni. Tehát nincs azon esetben, hogy függetlenségé­nek megmentése végett transigálni legyen kénytelen a népszabadság elvei felett. De kiilavatkozás veszélye által sincs fe­nyegetve. Ez ellen nem csak a nemzetközi jog elveinek újabb fejleményei által vau bizto­sítva, ez magában nem elegendő hiztositék vol­í van töltve 2279 embernek kell látnia f ín unkához. Hozzá is látnak s pedig mert most (már nagyrészt „honfiak,“ sokkal több |helyismerettel mint láttak elődeik; és Í sokkal nagyobb erélylyel is, mikép az eredmény mutatja. így megy ez az adószedésnél és adó- executiónál is. Ezen „erély“ s nem a bő termés idézi elő azon tulkedvező ered­ményeket , melyek aztán magukat a pénzügyminisztereket is mindig megle­pik. A kincstárakban kivált a közvetett j adók bevétele mindig túlhaladja né­hány millióval a legmerészebb költség- Evetéseket is. ■ Ezen erélynek köszönhetik most a pénziigyérek „Lajtán innen és Lajtán túl“, hogy pénzbőségben szenvednek. Ezen szenvedésüktől azonban csakha­mar fel fogja őket menteni a közös had- ügyér, mert a hadügy egy maga is elég arra hogy Dárius kincseit pár hét alatt feleméssze. Es biztosan megjövendöl­nie tjük,bár hány száz millió folyjék is be egy rövid éven át a budai s bécsi kincs­tárakba, megtakarítva még sem leend egy fillér sem, hanem óriási leend a de­ficit. Látogatás Kos-sutnál. — Turin, jan. 26. — Ugrón (tábor derék hazánkfia ki nem ré­giben Francziaország felé vette útját, Turinból a következő érdekes leirást küldé az E 1 1 e- bőrnek azon látogatásról melyet legnagyobb hazánkfiái ál tett: Yelenczén, Mi'anón át tegnap este Turinba érkeztem. Ma délelőtt Ihász Dánielt kerestem fel, kinek szívességéből voltam megtudandó, hogy Kossuth Lajo3 legnagyobb hazánkfiánál mikor tehetném legalkalmasabb időben tiszte­letem. Ihász ezredes, (ki — mint maga mondá, — „a menekült családja,“ több kálit madárka csevegő tafelmusikja mellett épen reggelizett,) magyar szívességgel fogadott és délután kettő­re találkozást Ígért Kossuthnál, ki — jegyzé meg — most igen lehangolt, mert nagyobb fia nagyon beteg. Itt említendőnek vélem, hogy az ifjabb testvér Lajos Susában van mérnöki munkálatokkal elfoglalva. Kossuth dolgozó szobájában fogadott. Ma­gas, erőteljes és még ruganyos alakja ellen­mondásban látszott fenni a hatvankilencz évet egyedül eláruló hófehér hajzat és szakálla]. Megemlítvén utazásom czélját: harczolni a franczia köztársaságért, az előttem örökre fe- ledhetlen társalgás kezdetét Francziaország harcza nyújtotta. Egyetlen eset — szólt Kossuth — a világ- történelemben, hogy az egész rendes hadsereg elveszett, s még is oly nagy erőkifejtéssel és makacssá 'gal küzdenek. A szervezésben s ve­zérletben követhetnek el hibát és követtek is el, de bírálni távolból könnyű, azonban azok­nak ki állhat jót hogy helyükön nem esnek hasonló hibákba. Például szervezési hiba hogy oly sok különböző nevű csapatok vannak. 1848-ban nálunk a nemzetőrök gyengék vd lak, s mihelyt honvéd nevet kaptak, ugyan azon zászlóaljak kot hét múlva jól verekuatek. Szerencsét és kitünőbb vezéreket kíván, le |ó sorsuknak tartja, hogy nagy emberük nincs, mert az mindjárt koronát keresne. Wasting tont mondják a világtörténelemben egy(tlen karakternek, ki a trónt megvetette. Epeu ilj értelemben nyilatkoztak Byron hazájában ogy ebéd alkalmával, hol Buchanan, a későbbi északamerikai elnök és Kossuth is jelen vol­tak. Erre Buchanan felelt: hogy Washington­nak a királyság nemkeresésébeu nincs semmi érdeme, mivel ha merte volna, feje porba hull vala. Igen helyesnek tartja, hogy Európa mindeo nemzetének szabadelvű fiai sietnek a franczia köztársaság lobogója alá. A franczia köztársa­ság ma e század palládiuma; ha elveszett, maga val viszi e s ázad szép álmait és be keli várni inig az egyesült államok köztársasága egyedüli s döntő vezérhatalommá növi ki magát. Kossuth bizik a franczia fegyverek végdia dalában s hiszi,hogy a liarcz Páris feladása után is vivatui fog. A franczia nép szívói; nem oly könnyen fárad ki, mint 49-ben a magyar. Az­tán Francziaország az emberi szellem kísérleti műhelye; nagy a nemzet: a múló bajokat kihe­veri ; ezek nem emésztik fel öt, mint a kicsiny népeket. A 49-iki rögtöni erély-hanyatlást —jegy zém meg a társalgás folyamán — nem a ha mar ellobbanó hévnek tulajdonítom. Csalódba tóm, de úgy vélem, hogy a táj abban volt, hogy a függetlenségi nyilatkozat által a szo­rosan törvényes alap elesvén, a szabadságban-/, eddigi vezéresillaga kialudt. A közvélemény pedig nem lévén előkészítve és megérve a köz­társasági kormányformára, vezéreszme hiánya ban volt Már pedig csak egy eszme képes a kedélyeket gigasi harezok felemelkedettségeit', villanyozui. Az eszme eltűntével ellankad a lelkesedés. Ez okból szeretném ha Magyaror szágon az elv magasztosságának megfelelő köztársasági párt alakulna, hogy lennének a. jelen mellett a további jövőnek is munkásai. Mert ha a kor eszméinek áramlatával hala dunk, az tart fenn ; ha elmaradunk, az sö por el. A 49-ki bágyadtságnak más okai voltak, válaszolt Kossuth. Egy nemzet küzdelmét nem szíthatja az államforma k írdése akkor, midőn egy elsőbb rangú kérdés, a béke van koczkáu. Ugyanezért nem hihetek a netalán keletkez­hető köztársasági párt eredményteljes feliépé sében. Hol saját létükkel nem gondolnak, ho­gyan törődnének a lét mikéntjével? Borzasztó gondolatnak is, de szentül hiszem, be fog kö­vetkezni (s eddig nyugodt hangja egyszerre a szónoki emelkedettség csengéséig magasait) — hogy az Ausztriától való különválhatása elmulasztott kidvező percze újból megjüveud, mikor az osztrák-németek lesznek a nagy Né­metországhoz csatlakozni készek ; és a mikor Magyarország, még fegyverrel is megkísérti megakadályozni azt. Csak ezt ne adja megér­nem az Eg! Akkor ugyanis a német nemzet az útjában álló akadály megsemmisitéséi e Ma­gyarország feldarabolásával fogna felelni. Pe­dig Magyarország még az egyesült német nem­zet és roppant Orosz birodalom között is, úgy ezeknek, mint Európának szükséges. Szüksé­ges Európára az egyensúly érdekében. A ger­mán és szláv népeknek, hogy a két óriás ösz- szeütközését megakadályozza. hisz:, hogy a monarchia egyesíti Olaszorszá­got, a köztár aság megoszlatná. E nézetet itt a jelen helyzetben érteni le­het talán, mert ha Olaszország ujjáalkotásának müve nincsen is még bevégezve, annyi még is tény, hogy a monarchiának sikerült öt egy föld­irati elnevezés helyzetéből állammá emelni. De Spanyolország helyzete egészen külön­böző, önöket a köztársaság fogja egyesíteni, a monarchia megoszlatná, mert akármelyik ki rályjelőlt lenne is a győztes, annak ellenében mindig fen maradnának más pretendensekz minden pretendeusnek volnának pártosai, s a. önök dicső forradalma a helyett hogy elve 1 magaslatán maradna, a személyes előszeret nyomorult kérdésévé zsugorodnék össze. köztársaság ellenben annyi, mint a spanyol nép souverenitása Spanyolországban, s e sou- verenitás egyszer felállítva kizárja a vote!y társ eszméjét; egy csapással véget vet minden combinatiókuak, melyek protendens ellenében pretendonsnek adnak elsőséget. Királyt vá­lasztani önöknél annyi mint a jövendőnek za­vart, viszálkodást és katonai pronunciamei iá­kat hagyni örökségbe, köztársáságot »lapítani annyi mint békét, nyugalmat biztosítani s le - hetségessé tenni, hogy az ország azon anyagi nyomorúságból kiemelkedjék, melyet a m n archiának köszönhet, s melyből monarchia val ki sem emelkedhetik, mert királyok ijv-n drága bútorok egy nemzet gazdászatábao drágák magukban is, s drágák mert „udvar- kell nekik, és kell egy roppant állandó hadar reg, a nép jólétének e tehetetlen pióczája Svaiéban én úgy látom hogy a mouarchiens elv szószóllói nem is birnak más indokot fel­hoz i Spanyolországi an mint a múltak traditiói t.“ Boldog Isten! de hiszen a mouarchia tradi­tiói Spanyolországban elborzasztják az embert, irtózatosságukkal! Négy százados múltjának egész rettenetes történelmében nincs egyetlen lap sem, de csak egyetlen egy sincs! melyen a szabadság barátjának, az emberbarátnak szeme megnyugvással állapodhatnék meg. Nekem úgy látszik kedves Orense! hogy épen Spanyolország az minden országok között, melynek a királyság iránti hajlamból gyökere­sen ki kellene gyógyulva lenni traditiói által. (Vége következik.) na, mert a nagyravágyás nem szokott elvekkel gondolni; Spanyolország a külavatkozások el­len biztositva van Europa helyzete által, mely a kétségnek még csak árnyékát sem hagyja fel, hogy minden avatkozási merénylet önök házi ügyeibe ezerszer több veszélylyel járn \ arra nézve, aki azt merné, mint Spanyolor­szágra nézve. Távol attól, hogy a Bourbonok trónját visszaállítaná Madridban : a merénylő saját trónját omlasztaná össze avatkozásával, s több másokat is tőből megrázná. Ilyen lévén a helyzet, én valóban meg nem foghatom, miként történhetik hogy még lehet spanyol, a ki i.em akar köztársaságot. Kételkednek talán a spanyol nép önkor­mányzati képessége felett ? Ily kételkedés egy nemzetre nézve sem volna igazolható, mely az európai polgárisoddá keretében áll; de Spanyolországra nézve va­lóságos insultus volna, ép azon perezben mi­dőn a spanyol nép férfias érettsége, a forra­dalmaktól elválaszthatlan ingerültség köze­pette is a rend és mérsékletnek, türelmesség- nek, személy és birtokjog tiszteletének , sőt nagylelkűségnek oly látványát mutatja fel minőhöz hasonlót a monarchicus Spanyolország egész mulljában sohasem mutatott fel. S (mi különös fontos) e dicső látvány nem egy vagy más személy befolyásának érdeme ; mert logikai Ö3zhangzásban van az a spanyol nép ősi jellemével, melyet sem erőszak, sem királyainak s papjainak százados ármányai nem voltak képesek kiirtani. A spanyol nép pedig mindig el lensége volt a centralizationalis iránynak, mely a mily elválaszthatlan a monar­chikus kormányformától,ép oly összeférhetlen a szabadsággal. S ezen idegenség a centralisatió- fól, mely a spanyol nép ősi jellege, tette őt annyir képessé az önkormányzatra, mint a minőnek a jelen forradalom alatt mutatkozott. Minő ok indíthatná tehát a spanyol nemze­tet arra, hogy ő, a nagykorú, magának egy ki­rályban gyámot keressen ? Talán a belviszálytóli félelem? De hiszen ép az fogná Spanyolország jöven­dőjét belviszályoknak kitenni, ha királyt vá­lasztana. Itt Olaszországban néhány republikánus azért csatlakozik a monarchiához , mert azt

Next

/
Thumbnails
Contents